22.rész-Pinkypop

Egyet mondok neked: Bármennyire hülye, és idióta barom vagy. Én akkor is
SZERETLEK!!!

Mira szemszög:

Sophie újra erőtlenül esett össez a földön, mire Kellan, Kiowa, Taylor és én is rögtön Sophie felé kezdtünk el futni, persze óriási szerencsémre, ami csak veelm következhet be, pont akkor toltak ki egy ételszállító kocsit, és mivel én elöl futottam, nem bírtam már megállni és hát szépen keresztü estem rajta. Na igen ez nem midnen, avállamba avalmi akkorát roppnat hogy én önkéntelenül is fölordítottam fájdalmamba, miközban a bokám is majd szét ment a fájdalamtól, és hát akkor a térdemről ne is beszéljünk. Kellan már oda is ugrott mellém.
- Mira úr isten nagyon fáj?- fogta két óriás tenyere közé az arcomat.
- Bassza meg szeirnted hogy vagyok?- kiálotttam rá, majd össze szorítottam a szememet és próbáltam visszafojtani a könnyeimet.. De nem nagyon siekrült...

- Hát ez így sikerült rögzíteni- igazította el a bal vállamon a hámnak nevezhető valamit majd a bokámhoz nyúlt.- De a válladdal még vissza kell jönnöd, azért még pár hetente, ellenörzésre. a bokád pedig kisebb zúzódással megúszta.- vette el a kezét a jobb bokámról.- többet epdig ne rohangássz a kórház folyósóján- vigyorgott cinikusan, mire én nem tudtam vissza vigyorogni. - Mindjárt visszajövök, írok neked egy receptet fájdlaom csillapítónak, és egy krámet ami leviszi a zúzódásodat. De viszont a kulcscsont törésre nem tudok semijen gyógyszer adni, csak azt mondani hogy ne mozogj, próbálj meg inkább otthon pihengetni a lábadat pedig tett föl midnig valahova.- lépett ki az ajtón, én epdig megfordultam az ágyon és elhúztam a függönyt, ahol Kiowa ült Sophie ágya mellett. Végül Kellan is belépett az ajtón. végignézett rajtam, majd eg ykis halvány mosolyt elengedett felém.
- Ne vigyorogj nem vicces.- durcáztam be, majd visszafordultam és elhúztam a függönyt.
- Naaa...- jött át az én oldalamra, de hátulról átölelt.
- Áúcs..- szisszentem fel, mert úgy öelt át hátulról hogy véletlenül megökte egy icsit a kezemet, amitől rögtön belenyilalt a fájdalom a karomba...
- Bocsánat.- engedett el rögtön. Kinyilt az ajtó és belépett rajta a doktor
- Tessék itt van a recept. A barátnőtök pedig éppen most ébredezik, bent tartani viszont nem szükséges, így haza mehet veletek. HA akarjátok akkor a parkolóig kaphatsz egy kis tolókocsit..
- Nem szükséges köszönjük, majd kézben kiviszem.- válaszolt Kellan. A doktor elhúzta a függönyt, Kiowa már kézbe is kapta a már ébren lévő Sophiet és kifelé vitte. Kellan keze is becsúszott a térdem alá. De el is vette onnan a kezét.
- Csak nyudogtan kapjál föl, aztán vigyél úgy ahogy vagyok.- mondtam nkei. Csak minnél előbb ki akartam ebből a hipó szagú börtönből. Kellan fölkapott, de úgy ahogy csak lehetett a legóvatosabban, majd kifelé indult velem. - Úr isten de jó hogy végre haza jutunk.- döntöttem hátra a fejemet az ülésnél... Nagyon fáradt voltam már. De szerintem a fájdalom csillapító is rátett még egy lapáttal, hogy álmos legyek.


- Szerintem ideje megbezsélni pár dolgot, amit eddig nem sikerült.- jött be Tess és Bob a nappaliba ahol mind a ketten a két szerencsétlenség fetrengett a kanapén, ami most ki volt húzva íg négyen vagyis, Kiowa, Sophie, Kellan és én feküdtünk. Kicsit följebb ültünk. Sophie viszont kiugrott közülünk és fölvágtatott a szobájába. Utána akartam menni, de Taylor megelőzött.
- Maradjál csak.- indult föl. kiowa is elhagyta a szobát. Bob és Tess pedig szomorú tekintettel nézett két gyeremekük után.
- Énis ezt tenném, ha nem mondták volna el a szüleim, hogy akik eddig fölneveltek azok mások voltak.- mondtam nekik. - De csak egy kis idő kell nekik. Sophieval szerintem Bob te beszélj mert Soph mindig is apás volt. -adtam tanácsokat.- De szerintem mi most megyünk. Nagy baj lenne ha át mennénk hozzátok?- néztem föl szerelmemre
- Nem dehogy.- takart ki minket majd fölkapott.
- Tudom menni- hisztiztem, mire ő csak rányomta ajkát az enyémre.
- Csönd legyen! Majd ha így megtudod mászni a  Himláját akor dumálj kicsim.-vigyorgott pimaszul.
- Annyira hülye vagy!- csókoltam meg újból.
- Adok nektek egy kis sültet, amiből nem etettek, hogy legalább legyen mit enni nálatok. Mert ahogy ismerem drága barátodat nincs sok enni való otthon. Mert mindent föl fal.- mosolygott kedvesen Tess, de tudtam hogy belül nagyon fáj neki hogy a gyerekei ennyire haragszanak rá.
- Köszönjük szépen. És Tess adj nekik időt.-tettem a kezemet ami nem volt rögzítve a vállára.

- Hmmm.. Tess nagyon jól főz.- huppant le mellém az ágyra Kellan, majd nekem is oda adta a tányért.
- Hééé te mohó dög! Ez az én kajám, te már meg ettél két tányérral.
- De ha egyszer enniyre finom?- háborgott.
- Szerinted mennyire érdekel hogy, hogyan izlik neked?- néztem rá vigyorogva.- Egyáltalán nem!- kacagtam fel. Majd a villámra szúrtam egy húst de nem az én számba tettem, ahnem a mellettem fekvő félistennek nyújtottam oda. Mire ő bekapta. - Na finom?
- Kóstold meg!- emelt el egy húst a tányérhoz és a számhoz emelte. Így ettünk, míg minden el nem fogyott a tányérról. Majd letettük az ágy mellé a tányért
- El kéne mennem fürdeni.- másztam ki az ágyból.
- Hmm... Segítsek?- hajolt oda és belesusogta a fülembe.
- Kecsektető ajánlat de hidd el boldogulok egyedül is, de mondjuk amígy eljutok a fürdő szobáig abban segíthetsz. -kacsintottam rá, de azért föl próbáltam állni. Nagyából sikerült is,de azért kicsit féltem, hogy hasra vágódok, vagy csak simán elvágódok a szép krémszínű selymes padlószőnyegen, de  mégis megtörtént. Kellan pedig ijedten ugrott rá az ágyra és nézett le rám, én pedig lent szakadtam a röhögéstől.
- Te meg mi a... most amjdnemmondtam valamit.
- Nem látszik? Úgy tetszik a padlószőnyeged, hogy az ,ár nem igaz. Ezért most kipóbáltam miylen rajta elvágódni. És mit modnjak rosszabra szímtottam..- vihogtam még mindig, bénaságomon. Majd föltápászkodtam, hogy üljek a földön, és láttam ahogy Kellan még midnig furcsán nézett rám.- Most mi van? Te még nem próbáltad? Figyelmedbe ajánlom.- kacagtam fel újból. EKllan föltápászkodott az ágyról, és engem is fölsegített. Be mentünk együtt a fürdő szobába, úgy hogy sántikálva betipegtünk, de avyg hatszor elvesztettük az egyensúlyt mert drága szerelmem elkezdett utánozni ahogy iylen szerencsétlenül tartottam a kezemet ami rögzítve voltés közben az egy lábamon sántikáltam. Végig röhögtük az utat afürdőig, ami nem is volt hosszú. Végre beértünk a fürdőbe föltett a pultra és átölelt. Nagyon aranyos volt, és én is nagyon élveztem, ahogy teljesen úgy tűnt, mint egy kis fiú aki a plüss mackóját öleli át. hát mit ne modnjak majd el olvadtam amiért oylan aranyos volt. A szoba ajtaja hirtelen kivágódott, és tűsarkú kopogását hallottuk meg a padlószőnyegen, amjd beért a márvány csempés fürdőszobába.
- Kellan, te pedig mégis mi a fenét csinálsz?- sikoltotta a szőkés barna hajú bombázó aza jtóban állva, miközben a Prada táskája a földre hullott......