*Soph szemszöge.
Nem tudtam mit tegyek vele ..úgy sírt mint eddig még soha. Eltoltam magamtól és mélyen vörös szemeibe néztem .
- Mi a baj ?- kérdeztem tőle , mert nem szerettem ha a legjobb barátnőm ilyen . Hüppögve nézet továbbra is a szembe .
- Kellan … megcsalt .- dadogva mondta ki ezt a két szót.
- Tessék ? – ezt nem tudtam elhinni mi ? Én megölöm őt . Miért kell ezt tenni-e egy ilyen rendes lánnyal .
- Ma reggel mikor leültem nála , hogy kávézzak megláttam az asztalon egy újságot miben volt egy kép ahol épp egy szőkés barna hajú lányt kap le . Miért Sohp miért pont én ? Nem tettem semmit csak bele szerettem és tényleg szeretem . – dőlt újra a nyakamba . Szorosan öleltem legjobb barátnőmet magamhoz. Majd lassan felálltunk és az ágyhoz mentünk .
- Figyelj ide rám .- ültem vele szembe az ágyon – Ez a mi életünk látod azt hittük , hogy unalmas ócska ki életünk lesz . De nem az lett. Mindenhol ott van egy kaland vagy épp fájdalom . Azt hittem , hogy neked boldog életed lesz ide kint és az is volt eddig. De tudom mennyire fáj mert ugyan ezt én is állt éltem . De nem hagyom , hogy te elfuss úgy mint én értettél te nem futsz ki a világból. Mert erősebb vagy és helyre tudod hozni . Kellan viszont egy idióta állat azért mert ilyet tett és eldobott magától egy ilyen csodás lány amilyen te vagy.- halványan rá mosolyogtam .
- Úgy látszik még se vagyok olyan jó neki mint az hittem .- szomorúan fúrta a fejét a párnámba és sír tovább.
- Miranda . Kérlek legalább addig néz rám még vigasztalni próbállak … tudod nagyon nehéz nekem ezt főleg így ebben a helyzetben . – most már én is szomorú lettem ahogy eszembe jutott megint a családom ami nem is az enyém .
- Tudom. De nem tudsz egyszerűen megvigasztalni . Nem megy elveszítettem azt akit nagyon szeretek .- nézet fel rám egy percre majd vissza dőlt.
- Én meg a szüleimet.- álltam fel és mentem be a fürdőszobába ahol magamra kaptam egy toppot és egy rövid nadrágot meg egy cipőt. Majd vissza mentem a szobába ahol lófarokba fogtam a hajam . – Csak , hogy te még vissza szeretheted kibékülhetsz vele meg hallgathatod. De ez nálam nem ilyen könnyen meg , én elveszítettem azokat akik felneveltek . – ültem vissza elé. Mélyen a szembe nézet.
- Sajnálom . – halkan mondtam .
- Itt nincs mit se KIT sajnálni én nem kérem és nem is várom el tőled. De jobb ha most egy kicsit pihensz . Mivel úgy vélem Kellan ide fog jönni és nem hiszem , hogy értelme lenne vele így beszélned ezért bezárom az ajtót . Az egyik kulcsot elviszem viszont a másik ott van a szekrényen. Aludj egyet én majd jövök .El megyek futni egyet. - mondtam majd az ajtóhoz sétáltam.
- Esőben ?- kérdezte barátnőm.
- Igen…legalább ázok egyet. - mosolyogtam majd kiléptem az ajtón és bezártam . Zsebre vágtam a kulcsot majd elindultam lefelé. Még csak a lépcsőhöz fordultam volna be mikor bele ütköztem Kiowába és egy fekete hajú lányba.
- Soph ..- csillant meg Kiowa szeme én meg mint ha ott se lett volna akartam volna elmenni mellette de hiába – Soph hagy mutassam be Demit a barátnőmet. – vissza fordultam a lépcsőn.
- Szia Demi vagyok .- nyújtotta a kezét mosolyogva .
- Szia én Soph az u…- itt meg akadtam miközben megfogtam a kezét- Sophie vagyok a húga.- kimondtam elsőként- Bocsánat .- majd meg fordultam és lefutottam a lépcsőn . Még az ajtóig sem jutottam el mikor megint szólt.
- Hova mész így esőben ?- rohant utánam lépcsőn.
- Futni .- ezzel kinyitottam az ajtót és még csak becsuktam mikor meg akartam fordulni de vissza csapottam az ajtónak mert neki mentem sikeren valakinek . Az a valaki nem volt már mint Kellan .
- Soph itt vagy Mira?- kérdezte .
- Neked nincs .- higgadt akartam lenni de nem igazán sikerült.
- Kérlek beszélnem kell vele , nem úgy volt ahogy a képen látta.
- Akkor viszont , hogy volt. Mekkora egy suttyó vagy Kellan pedig én bátyámként szerettelek tudod jól ezt már mondtam is . De , hogy ilyet tegyél a Mirával azt nem engedem . Sokat szenvedett és most miattad is . Tudod te mennyire szeret téged egyáltalán oda van érted és vissza . De most már nem csodálkozom ha csók helyet két jókora nagy pofont adna neked. Megérdemelnéd. Tudod mit fogj csak kezet és kössétek magatokat össze a haveroddal. Neki is annyi esze van mint egy borsónak . SEMMI ! Most pedig eredj haza és gondolkodj el mit is basztál el ennyire. Őt meg hagy békén , ne keljen úgy haza jönnöm , hogy az ajtóm előtt vagy . Mert a töködnél foga rángatlak ki . Szia .- ezzel kivetettem magam az esőbe .
Nem szoktam így beszélni vele de feldühített amiért ilyet tett a barátnőmmel . Az eső két perc alatt eláztatott de nem érdekelt . Csak szedtem a lábam azt se tudom merre futottam csak futottam . Azt vetem észre , hogy a kórház előtt állok ahol az azt hitt apám fekszik. Ott álltam a kórház előtt és csak lihegve néztem a nagy épületet. Ha tovább futok akkor megiramodok mindentől. De ha be megyek akkor beszélni kezdenek erről. Én meg nem akarom még hallani nem vagyok kész erre. De meg kell tudnom , hogy jól van-e ?! Vettem egy nagy levegőt majd beléptem a meleg épületbe ahol minden szem rám szegeződőt nem is csodálom . De nem foglalkoztam velük csak a célomra koncentráltam ahova nagyon nagyon hamar oda értem . Remegő kézzel nyitottam ki az ajtót és léptem be a kórterembe ahol Jane , Jeremy ágya mellett ült és végig a kezét fogta. De amint észre vett fel kapta a fejét. Lassan az ágya mellé sétáltam nem mertem hozzá érni így csak néztem milyen békésen alszik.
- Sophie kicsim lányom .- hallottam meg síros hangját Janek .
- Nem vagyok a lányod .- sírva mondta – Nem azért jöttem , hogy nekem itt elkezd bocsánatot kérni . Csak is azért , hogy megtudjam , hogy van ?! – mondtam de nem néztem rá.
- Értem …- sóhajtott egyet – Találtak neki donort holnap el is végzik a műttetett. – ennek örültem .
- Köszönöm . Akkor megyek is .- néztem még egyszer Jeremy arcára majd hátat fordítottam és nagy léptekben indultam meg az ajtó felé. Már csak ki kellet rajta lépnem mikor Jane megszólalt és ezzel meg akadályozta. Nem néztem rá csak kifelé a folyosót figyeltem miközben hozzám beszélt.
- Ne tedd ez velem és Tessék kell. Sophie hallgasd meg őket ha már engem nem tudsz. Ne dobd el őket is kérlek szépen . Én ezt nem tudom neked úgy el mondani , hogy megértsd de ők eltudják neked. Én mindig is a lányomként szerettelek és szeretni foglak ahogy Jeremy is . Szeretünk téged . Kérlek szépen Sophie Tímea ….- itt meg akadt gondoltam , hogy folytatni nem tudna.
- Gordnon vagy Fekete . Úgy-e ! –néztem rá- Tönkre tettetek azt se tudom ki vagyok már valójában . Ne várj ilyet el tőlem . – majd becsaptam az ajtót és sírva rohantam ki a kórházból. Egyenesen haza rohantam ahol vizesen rohantam a házba . Elő kotortam a kulcsom mikor felértem a szobámhoz és amint sikerült kinyitnom az ajtót és csöndben amilyen csöndben csak tudtam berohantam a fürdőmbe . Magamra zártam az ajtóm és sírva dőltem le a padlóra. Nem tudom én ezt fel fogni . Nem vagyok ehhez ennyire erős. Beálltam a zuhany alá. Majd felöltöztem és szárazon léptem ki az ajtón . Mira már az ágyon ült és maga elé bámult.
- Szia . – mosolyogtam rá mikor levetődtem a gépek elé. Nem akartam , hogy lássa , hogy én is sírtam . Bekapcsoltam a gépeket amik egyszerre léptek működésbe és léptek be minden Zenei dologba . Azt se tudtam mihez nyúlja így inkább a netre csatlakoztam ahol a e-mail fiókomba léptem volna be ha emlékeznék a jelszavamra. – Öhmm… isten Bilobint fogok szedni …- dühöngtem kicsit hangosan .
- Mi a baj ?- Mira élet kedv nélküli hangja csendült fel mellette.
- Semmi csak már megint nem tudom mi a jelszavam .- álltam fel és indultam el a nyitott ablak felé mert valami fényt láttam oda kint . Kikerültem a mikrofont ami ott tátongott majd kinéztem az ablakon ahol a fedet terasz alatt mintha a stábot mértem volna fel.
- Tessék be van lépve .- lépet mellém Mira.
- Ezt nem tudom elhinni miért nem tudnak egyszer bármit is ésszerűen át gondolni . Kiowa úgy csinál mintha ez neki nem lenne új . Baszd meg nekem új és fáj! És neked itt ül a helyet , hogy otthon ülne egy magában és gondolkozna én meg mondtam neki , hogy tegye ezt de nem ezt teszi. – dühös voltam úgy ültem le a gépem elé és nézegetni kezdtem a leveleimet.
- Beszéltél vele ?- ült vissza az ágyra Mira .
- Igen össze futottam vele mikor menni akartam . Meg mondtam neki , hogy kössék össze magukat Tayal és ha ide jön az ajtódhoz könyörögni akkor a kis ékszerénél fogva rángatom ki az ajtón. – mondtam mikor egy érdekes üzeneten akadt meg a szemem . Gyorsan meg is nyitottam .
- Ohh…- hallottam ahogy Mira csak ennyivel válaszolt majd a levélbe vetettem magam .
Szia Sophie !
Én Iyaz vagyok és úgy hallottam nagyon jó vagy a szakmádban és hát úgy gondoltam , hogy mi lenne ha fel vennénk egy közös dalt. A dal már kész és csatoltam is . A szöveg is meg van már csak a válaszod kéne és akkor örömmel bele csapnánk a lecsóba. Remélem jó lett a dal. Énekeld fel ha neked úgy jó és várom a válaszod .
Üdv. Iyaz .
Alig tudtam hinni a szememnek amit olvastam . Annyira ledöbbentem , hogy ledermedtem a képernyőre lehetett kb. 5 perc mire mindent fel fogtam és örömömbe sikítozva ugrálni kezdtem.
- Téged meg mi lelelt?- nézet rám Mira.
- Tudod ki az a Iyaz úgy-e ?- ugrottam elé az ágyra.
- Persze , hogy tudom miért?
- Dal akar velem fel venni és már el is küld azt írta énekeljem fel és várja a válaszom . Nem merem egyedül gyere velem és segíts nekem . Legalább egy időre elfelejtünk mint a ketten ezt a rémségeket .- húztam fel az ágyról és ültettem a gép elé.
- Hisz ez remek . Na végre ki tudtam mondani .- mosolygót rám végre mosolygót. – Na hol az a zene ?- kérdezte miközben én az ablakba álltam ás fel vettem a fül hallgatott .
- Ott kell lenni-e !- mondtam és véletlenül kilestem az ablakon és hát kíváncsi szempárokkal találtam szembe magam.
- Meg van ! – kiáltott fel Mira majd hangosan és a fülhallgatóban is megszólalt a zene én csak a fül hallgatóra koncentráltam és a másik monitorra figyeltem hol a szöveg volt.
- Last night was crazy, and today it’s settin’ in Did you really mean it andcould you say it again? Oh, oh .Even if you just say it over the phone (Come onand make it real)- énekelni kezdtem és láttam , hogy végre a barátnőm is el tudod felejteni mindent ami ma történ vele ha még is csak egy kis időre de sikerült neki. De ezzel még itt semminek sincs vége, a bonyodalom még csak most lesz és ez mind a ketten jól tudjuk…
Nem tudtam mit tegyek vele ..úgy sírt mint eddig még soha. Eltoltam magamtól és mélyen vörös szemeibe néztem .
- Mi a baj ?- kérdeztem tőle , mert nem szerettem ha a legjobb barátnőm ilyen . Hüppögve nézet továbbra is a szembe .
- Kellan … megcsalt .- dadogva mondta ki ezt a két szót.
- Tessék ? – ezt nem tudtam elhinni mi ? Én megölöm őt . Miért kell ezt tenni-e egy ilyen rendes lánnyal .
- Ma reggel mikor leültem nála , hogy kávézzak megláttam az asztalon egy újságot miben volt egy kép ahol épp egy szőkés barna hajú lányt kap le . Miért Sohp miért pont én ? Nem tettem semmit csak bele szerettem és tényleg szeretem . – dőlt újra a nyakamba . Szorosan öleltem legjobb barátnőmet magamhoz. Majd lassan felálltunk és az ágyhoz mentünk .
- Figyelj ide rám .- ültem vele szembe az ágyon – Ez a mi életünk látod azt hittük , hogy unalmas ócska ki életünk lesz . De nem az lett. Mindenhol ott van egy kaland vagy épp fájdalom . Azt hittem , hogy neked boldog életed lesz ide kint és az is volt eddig. De tudom mennyire fáj mert ugyan ezt én is állt éltem . De nem hagyom , hogy te elfuss úgy mint én értettél te nem futsz ki a világból. Mert erősebb vagy és helyre tudod hozni . Kellan viszont egy idióta állat azért mert ilyet tett és eldobott magától egy ilyen csodás lány amilyen te vagy.- halványan rá mosolyogtam .
- Úgy látszik még se vagyok olyan jó neki mint az hittem .- szomorúan fúrta a fejét a párnámba és sír tovább.
- Miranda . Kérlek legalább addig néz rám még vigasztalni próbállak … tudod nagyon nehéz nekem ezt főleg így ebben a helyzetben . – most már én is szomorú lettem ahogy eszembe jutott megint a családom ami nem is az enyém .
- Tudom. De nem tudsz egyszerűen megvigasztalni . Nem megy elveszítettem azt akit nagyon szeretek .- nézet fel rám egy percre majd vissza dőlt.
- Én meg a szüleimet.- álltam fel és mentem be a fürdőszobába ahol magamra kaptam egy toppot és egy rövid nadrágot meg egy cipőt. Majd vissza mentem a szobába ahol lófarokba fogtam a hajam . – Csak , hogy te még vissza szeretheted kibékülhetsz vele meg hallgathatod. De ez nálam nem ilyen könnyen meg , én elveszítettem azokat akik felneveltek . – ültem vissza elé. Mélyen a szembe nézet.
- Sajnálom . – halkan mondtam .
- Itt nincs mit se KIT sajnálni én nem kérem és nem is várom el tőled. De jobb ha most egy kicsit pihensz . Mivel úgy vélem Kellan ide fog jönni és nem hiszem , hogy értelme lenne vele így beszélned ezért bezárom az ajtót . Az egyik kulcsot elviszem viszont a másik ott van a szekrényen. Aludj egyet én majd jövök .El megyek futni egyet. - mondtam majd az ajtóhoz sétáltam.
- Esőben ?- kérdezte barátnőm.
- Igen…legalább ázok egyet. - mosolyogtam majd kiléptem az ajtón és bezártam . Zsebre vágtam a kulcsot majd elindultam lefelé. Még csak a lépcsőhöz fordultam volna be mikor bele ütköztem Kiowába és egy fekete hajú lányba.
- Soph ..- csillant meg Kiowa szeme én meg mint ha ott se lett volna akartam volna elmenni mellette de hiába – Soph hagy mutassam be Demit a barátnőmet. – vissza fordultam a lépcsőn.
- Szia Demi vagyok .- nyújtotta a kezét mosolyogva .
- Szia én Soph az u…- itt meg akadtam miközben megfogtam a kezét- Sophie vagyok a húga.- kimondtam elsőként- Bocsánat .- majd meg fordultam és lefutottam a lépcsőn . Még az ajtóig sem jutottam el mikor megint szólt.
- Hova mész így esőben ?- rohant utánam lépcsőn.
- Futni .- ezzel kinyitottam az ajtót és még csak becsuktam mikor meg akartam fordulni de vissza csapottam az ajtónak mert neki mentem sikeren valakinek . Az a valaki nem volt már mint Kellan .
- Soph itt vagy Mira?- kérdezte .
- Neked nincs .- higgadt akartam lenni de nem igazán sikerült.
- Kérlek beszélnem kell vele , nem úgy volt ahogy a képen látta.
- Akkor viszont , hogy volt. Mekkora egy suttyó vagy Kellan pedig én bátyámként szerettelek tudod jól ezt már mondtam is . De , hogy ilyet tegyél a Mirával azt nem engedem . Sokat szenvedett és most miattad is . Tudod te mennyire szeret téged egyáltalán oda van érted és vissza . De most már nem csodálkozom ha csók helyet két jókora nagy pofont adna neked. Megérdemelnéd. Tudod mit fogj csak kezet és kössétek magatokat össze a haveroddal. Neki is annyi esze van mint egy borsónak . SEMMI ! Most pedig eredj haza és gondolkodj el mit is basztál el ennyire. Őt meg hagy békén , ne keljen úgy haza jönnöm , hogy az ajtóm előtt vagy . Mert a töködnél foga rángatlak ki . Szia .- ezzel kivetettem magam az esőbe .
Nem szoktam így beszélni vele de feldühített amiért ilyet tett a barátnőmmel . Az eső két perc alatt eláztatott de nem érdekelt . Csak szedtem a lábam azt se tudom merre futottam csak futottam . Azt vetem észre , hogy a kórház előtt állok ahol az azt hitt apám fekszik. Ott álltam a kórház előtt és csak lihegve néztem a nagy épületet. Ha tovább futok akkor megiramodok mindentől. De ha be megyek akkor beszélni kezdenek erről. Én meg nem akarom még hallani nem vagyok kész erre. De meg kell tudnom , hogy jól van-e ?! Vettem egy nagy levegőt majd beléptem a meleg épületbe ahol minden szem rám szegeződőt nem is csodálom . De nem foglalkoztam velük csak a célomra koncentráltam ahova nagyon nagyon hamar oda értem . Remegő kézzel nyitottam ki az ajtót és léptem be a kórterembe ahol Jane , Jeremy ágya mellett ült és végig a kezét fogta. De amint észre vett fel kapta a fejét. Lassan az ágya mellé sétáltam nem mertem hozzá érni így csak néztem milyen békésen alszik.
- Sophie kicsim lányom .- hallottam meg síros hangját Janek .
- Nem vagyok a lányod .- sírva mondta – Nem azért jöttem , hogy nekem itt elkezd bocsánatot kérni . Csak is azért , hogy megtudjam , hogy van ?! – mondtam de nem néztem rá.
- Értem …- sóhajtott egyet – Találtak neki donort holnap el is végzik a műttetett. – ennek örültem .
- Köszönöm . Akkor megyek is .- néztem még egyszer Jeremy arcára majd hátat fordítottam és nagy léptekben indultam meg az ajtó felé. Már csak ki kellet rajta lépnem mikor Jane megszólalt és ezzel meg akadályozta. Nem néztem rá csak kifelé a folyosót figyeltem miközben hozzám beszélt.
- Ne tedd ez velem és Tessék kell. Sophie hallgasd meg őket ha már engem nem tudsz. Ne dobd el őket is kérlek szépen . Én ezt nem tudom neked úgy el mondani , hogy megértsd de ők eltudják neked. Én mindig is a lányomként szerettelek és szeretni foglak ahogy Jeremy is . Szeretünk téged . Kérlek szépen Sophie Tímea ….- itt meg akadt gondoltam , hogy folytatni nem tudna.
- Gordnon vagy Fekete . Úgy-e ! –néztem rá- Tönkre tettetek azt se tudom ki vagyok már valójában . Ne várj ilyet el tőlem . – majd becsaptam az ajtót és sírva rohantam ki a kórházból. Egyenesen haza rohantam ahol vizesen rohantam a házba . Elő kotortam a kulcsom mikor felértem a szobámhoz és amint sikerült kinyitnom az ajtót és csöndben amilyen csöndben csak tudtam berohantam a fürdőmbe . Magamra zártam az ajtóm és sírva dőltem le a padlóra. Nem tudom én ezt fel fogni . Nem vagyok ehhez ennyire erős. Beálltam a zuhany alá. Majd felöltöztem és szárazon léptem ki az ajtón . Mira már az ágyon ült és maga elé bámult.
- Szia . – mosolyogtam rá mikor levetődtem a gépek elé. Nem akartam , hogy lássa , hogy én is sírtam . Bekapcsoltam a gépeket amik egyszerre léptek működésbe és léptek be minden Zenei dologba . Azt se tudtam mihez nyúlja így inkább a netre csatlakoztam ahol a e-mail fiókomba léptem volna be ha emlékeznék a jelszavamra. – Öhmm… isten Bilobint fogok szedni …- dühöngtem kicsit hangosan .
- Mi a baj ?- Mira élet kedv nélküli hangja csendült fel mellette.
- Semmi csak már megint nem tudom mi a jelszavam .- álltam fel és indultam el a nyitott ablak felé mert valami fényt láttam oda kint . Kikerültem a mikrofont ami ott tátongott majd kinéztem az ablakon ahol a fedet terasz alatt mintha a stábot mértem volna fel.
- Tessék be van lépve .- lépet mellém Mira.
- Ezt nem tudom elhinni miért nem tudnak egyszer bármit is ésszerűen át gondolni . Kiowa úgy csinál mintha ez neki nem lenne új . Baszd meg nekem új és fáj! És neked itt ül a helyet , hogy otthon ülne egy magában és gondolkozna én meg mondtam neki , hogy tegye ezt de nem ezt teszi. – dühös voltam úgy ültem le a gépem elé és nézegetni kezdtem a leveleimet.
- Beszéltél vele ?- ült vissza az ágyra Mira .
- Igen össze futottam vele mikor menni akartam . Meg mondtam neki , hogy kössék össze magukat Tayal és ha ide jön az ajtódhoz könyörögni akkor a kis ékszerénél fogva rángatom ki az ajtón. – mondtam mikor egy érdekes üzeneten akadt meg a szemem . Gyorsan meg is nyitottam .
- Ohh…- hallottam ahogy Mira csak ennyivel válaszolt majd a levélbe vetettem magam .
Szia Sophie !
Én Iyaz vagyok és úgy hallottam nagyon jó vagy a szakmádban és hát úgy gondoltam , hogy mi lenne ha fel vennénk egy közös dalt. A dal már kész és csatoltam is . A szöveg is meg van már csak a válaszod kéne és akkor örömmel bele csapnánk a lecsóba. Remélem jó lett a dal. Énekeld fel ha neked úgy jó és várom a válaszod .
Üdv. Iyaz .
Alig tudtam hinni a szememnek amit olvastam . Annyira ledöbbentem , hogy ledermedtem a képernyőre lehetett kb. 5 perc mire mindent fel fogtam és örömömbe sikítozva ugrálni kezdtem.
- Téged meg mi lelelt?- nézet rám Mira.
- Tudod ki az a Iyaz úgy-e ?- ugrottam elé az ágyra.
- Persze , hogy tudom miért?
- Dal akar velem fel venni és már el is küld azt írta énekeljem fel és várja a válaszom . Nem merem egyedül gyere velem és segíts nekem . Legalább egy időre elfelejtünk mint a ketten ezt a rémségeket .- húztam fel az ágyról és ültettem a gép elé.
- Hisz ez remek . Na végre ki tudtam mondani .- mosolygót rám végre mosolygót. – Na hol az a zene ?- kérdezte miközben én az ablakba álltam ás fel vettem a fül hallgatott .
- Ott kell lenni-e !- mondtam és véletlenül kilestem az ablakon és hát kíváncsi szempárokkal találtam szembe magam.
- Meg van ! – kiáltott fel Mira majd hangosan és a fülhallgatóban is megszólalt a zene én csak a fül hallgatóra koncentráltam és a másik monitorra figyeltem hol a szöveg volt.
- Last night was crazy, and today it’s settin’ in Did you really mean it andcould you say it again? Oh, oh .Even if you just say it over the phone (Come onand make it real)- énekelni kezdtem és láttam , hogy végre a barátnőm is el tudod felejteni mindent ami ma történ vele ha még is csak egy kis időre de sikerült neki. De ezzel még itt semminek sincs vége, a bonyodalom még csak most lesz és ez mind a ketten jól tudjuk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése