Inkább elfutok mint , hogy meg hallgassam ami tettek .
Soph szemszöge .
Jó erősen becsaptam magam mögött a szóba ajtómat . Semmi kedvem sincs velük
beszélni , miért is lenne kedvem . Még , hogy beszélgetni na ne vicceljünk , ha
én beszélgetnék akkor dolgok landolnának a padlón. Még kedvem se volt itthon
lenni , azt hittem legalább a szobámba egyedül lehetek de ez nem így volt. Az
ajtó kinyílt és a két személy ott állt.
- Mit akartok … ?- kérdeztem ingerülten .
- Beszélnünk kell Soph ! – lépet egy lépést beljebb Kiowa. – Kérlek hallgasd meg őket ! – mint akinek ez nem lenne újdonság úgy beszélt hozzám.
- Te meg vagy zakkanva ember. Úgy beszél velem mintha neked ez nem is lenne újdonság. Csak , hogy tud én veszítettem ezzel sokat. Még hozzá önmagamat. Nem tudom mit tennél a helyembe mikor meg tudod , hogy akiket a szüleidnek tekintettél nem is azok . És igazából a nagynénid az anyád és van egy bátyád. Fogd már fel kérlek . Hogy ez nem olyan dolog amit csak így egy csettintésre meg tudnám beszélni érteni . NEM beszélek velük. - ki adtam magamból mindent majd inkább elő vettem a telefonom és oda se figyelve a két személyre akik eközben becsukták maguk között az ajtót és most már velem szembe álltak. Nem tudod érdekelni se Tay se Kiowa. Csak a fülemhez emeltem a telefonót és vártam , hogy végre fel vegyék.
- Igen itt Bronson ?!- szólt bele .
- Szia Soph vagyok … öhmm eljönnél velem valahova ?- kérdeztem miközben kikerültem a két fiút és zsebre vágtam a bankkártyámat.
- De , hogy nem .. úgy is már olyan rég voltunk együtt valahol is szóval igen .- hallottam , hogy örül – Akkor két perc és ott vagyok .
- Oké. Szia .- ezzel letettem és elindultam az ajtóm felé. Majd lerohantam a lépcsőn egyenesen az ajtó felé rohantam .
- Hova mész Soph ??- Kiowa kiabálását hallottam .
- El .- majd ezzel még a bejárati ajtót is jó erősen becsaptam magam mögött és a már kint álló kocsihoz rohantam majd mosolyt erőltettem a számra és behuppantam mellé.
- Helló csajszi .- mosolygót rám Bronson és én is rá.
- Szia …na készen állsz velem jönni egy kis soppingra . Mondjuk egy zene boltba kéne egy két dolog . Na jó sok dolog .- mondtam neki mire fel nevetett.
- Hát akkor irány …- mondta majd bele taposott a gázba és meg sem állt a zene boltig . – És miért pont én jutottam eszedbe csajszi ? Hol van Mira , vagy Kiowa?- kérdezte mikor már egymás mellett haladtunk a bejárat felé.
- Mira , Kellannél van .. Kiowa … nincs kedvem vele lenni .- azt hittem sikerült eltitkolnom , hogy valami nincs rendben . De a mosolyom ki adta magából.
- Mi a baj ?- kérdezte ahogy a meleg épületbe beléptünk és a nyüzsgő tömegbe értünk . Azonnal a sorok közé vetettük magunkat, egy nagy bevásárló kocsival.
- Miből gondolod , hogy baj van ? Hmm?- na most már jobban sikerült a mosolyom úgy érzem . Levettem a polcról két nagy fül hallgatott és minden már dolgot ami egy kisebb fajta hang stúdióhoz kell. Amit a saját szobámba is be tudom rendezni … és még ma este be is fogom .
- Látom .- mondta pár perccel később mire már a kocsi tele volt- Van még valami ? Mert ide nem fér be ! – kukucskált ki Bronson a teli kocsi mellett.
- Van kell még három hangfal két nagy monitor egy szintetizátor és sok már …- mosolyogtam rá mire ő csak meg forgatta a szemét .
- Jaj te lány .. ehhez egy egész kamion kell majd . Nem fog ez így mind bele férni az én kicsi kocsimba…- mondta miközben segített nekem levenni a két Appel monitort.
- Köszi .- mosolyogtam rá és tovább szambáztam . Jól éreztem magam mert nem gondoltam semmire sem ami ma történt . – És ne aggódj majd én bele gyömöszölöm .- mosolyogtam majd beszambáztam a hangfal osztályra. Még vagy fél órán keresztül vásároltunk mire mindent meg találtam és ki is fizettem . Nem is mondom mennyi pénzt hagytam ott de mikor Bronson meg látta a szeme kétszer akkorára tágult én csak mosolyogtam . Amint ezzel is készen voltunk már csak a kocsiba való begyömöszölés marad hátra ami elég sokáig tartót de végtére is sikerrel jártunk mert mindent be tudtunk gyömöszölni .
- ÉN meg mondtam , hogy befér ! – huppantunk be a kocsiba .
- De milyen áron .- nézet rám – Szegénykém .- sóhajtott egy nagyot majd beindította a kocsit.
- Nem fog bele halni hiszen kocsi .- nevettem fel.
- Persze , hogy nem akkor irány hozzátok. – eddig el voltam most már megint sírni volt kedvem .
- Oh.. tényleg haza .- nem voltam épp olyan nagyon boldog.
- Jó van elég volt .. mond el mi a bajod Soph ! – tudtam és tudtam , hogy ez lesz .
- Rendben .- adtam be a derekam de jobb ha nem a teljes igazságot mondom – Van egy barátnőm aki ma egy olyan hírt tudod meg amivel az egész élete romokba hevert.
- Mit?
- Mit szólnál vagy tennél. Ha egy nap kiderült , hogy akik eddig a szüleidnek hittél nem azok . és akit meg nagynénéd nem hittél az az anyád. Az apád a férje és akit unoka testvérednek hittél kerek 18 évig az a bátyád. - mondtam a végét hangtalanul .
- Szegény lány .- szomorúan sóhajtott velem együtt mikor megálltunk a ház előtt.
- Az .- értettem vele egyet de örülök , hogy nem tudja , hogy én vagyok az a lány . Kiszálltam és segítettem neki felhordani mindent a szobámba . De mikor beléptem az ajtón az első körrel a kezembe Kiowával és Tessékkel találtam szembe magam .
- Ezek meg ?- kérdezte Bob. De én nem mondtam semmit hanem inkább csak pakoltam az se érdekelt , hogy Kiowa segített. Csak felhordtam mindent majd elköszöntem Bronsontól és meg köszöntem neki , hogy elkísért. Majd becsuktam magam mögött az ajtómat és elkezdtem magam össze tenni a dolgokat . Tettem már ilyet össze és most is magam fogom. Legalább addig se gondolok erre az egészre. Én egyáltalán nem akarok erre még egy percet sem gondolni . Mert akkor csak fájnak de tudom , hogy örökké nem tudom magamba ezt elnyomni . Elég sokáig fent lehettem mikor mindennel készen lettem és úgy ahogy voltam a két dobozba zuhantam és elaludtam .
Erőteljes rázogatásra ébredtem fel és ezzel együtt ki is borultam a dobozból egyenesen arccal a föld felé. Na remek … az lehet, hogy a macskák talpra esnek de én nem vagyok macska csak pofára esek . egyáltalán ki volt az aki rázogatott. Komásan tápászkodtam térdelő állásba és végre észre vettem ki az . nem volt más mint édes kik barátnőm vörös szemekkel .
- Mira istenem . Mi történ ?- kérdeztem tőle rögtön, ő meg csak sírva borult a nyakamba .
- Mit akartok … ?- kérdeztem ingerülten .
- Beszélnünk kell Soph ! – lépet egy lépést beljebb Kiowa. – Kérlek hallgasd meg őket ! – mint akinek ez nem lenne újdonság úgy beszélt hozzám.
- Te meg vagy zakkanva ember. Úgy beszél velem mintha neked ez nem is lenne újdonság. Csak , hogy tud én veszítettem ezzel sokat. Még hozzá önmagamat. Nem tudom mit tennél a helyembe mikor meg tudod , hogy akiket a szüleidnek tekintettél nem is azok . És igazából a nagynénid az anyád és van egy bátyád. Fogd már fel kérlek . Hogy ez nem olyan dolog amit csak így egy csettintésre meg tudnám beszélni érteni . NEM beszélek velük. - ki adtam magamból mindent majd inkább elő vettem a telefonom és oda se figyelve a két személyre akik eközben becsukták maguk között az ajtót és most már velem szembe álltak. Nem tudod érdekelni se Tay se Kiowa. Csak a fülemhez emeltem a telefonót és vártam , hogy végre fel vegyék.
- Igen itt Bronson ?!- szólt bele .
- Szia Soph vagyok … öhmm eljönnél velem valahova ?- kérdeztem miközben kikerültem a két fiút és zsebre vágtam a bankkártyámat.
- De , hogy nem .. úgy is már olyan rég voltunk együtt valahol is szóval igen .- hallottam , hogy örül – Akkor két perc és ott vagyok .
- Oké. Szia .- ezzel letettem és elindultam az ajtóm felé. Majd lerohantam a lépcsőn egyenesen az ajtó felé rohantam .
- Hova mész Soph ??- Kiowa kiabálását hallottam .
- El .- majd ezzel még a bejárati ajtót is jó erősen becsaptam magam mögött és a már kint álló kocsihoz rohantam majd mosolyt erőltettem a számra és behuppantam mellé.
- Helló csajszi .- mosolygót rám Bronson és én is rá.
- Szia …na készen állsz velem jönni egy kis soppingra . Mondjuk egy zene boltba kéne egy két dolog . Na jó sok dolog .- mondtam neki mire fel nevetett.
- Hát akkor irány …- mondta majd bele taposott a gázba és meg sem állt a zene boltig . – És miért pont én jutottam eszedbe csajszi ? Hol van Mira , vagy Kiowa?- kérdezte mikor már egymás mellett haladtunk a bejárat felé.
- Mira , Kellannél van .. Kiowa … nincs kedvem vele lenni .- azt hittem sikerült eltitkolnom , hogy valami nincs rendben . De a mosolyom ki adta magából.
- Mi a baj ?- kérdezte ahogy a meleg épületbe beléptünk és a nyüzsgő tömegbe értünk . Azonnal a sorok közé vetettük magunkat, egy nagy bevásárló kocsival.
- Miből gondolod , hogy baj van ? Hmm?- na most már jobban sikerült a mosolyom úgy érzem . Levettem a polcról két nagy fül hallgatott és minden már dolgot ami egy kisebb fajta hang stúdióhoz kell. Amit a saját szobámba is be tudom rendezni … és még ma este be is fogom .
- Látom .- mondta pár perccel később mire már a kocsi tele volt- Van még valami ? Mert ide nem fér be ! – kukucskált ki Bronson a teli kocsi mellett.
- Van kell még három hangfal két nagy monitor egy szintetizátor és sok már …- mosolyogtam rá mire ő csak meg forgatta a szemét .
- Jaj te lány .. ehhez egy egész kamion kell majd . Nem fog ez így mind bele férni az én kicsi kocsimba…- mondta miközben segített nekem levenni a két Appel monitort.
- Köszi .- mosolyogtam rá és tovább szambáztam . Jól éreztem magam mert nem gondoltam semmire sem ami ma történt . – És ne aggódj majd én bele gyömöszölöm .- mosolyogtam majd beszambáztam a hangfal osztályra. Még vagy fél órán keresztül vásároltunk mire mindent meg találtam és ki is fizettem . Nem is mondom mennyi pénzt hagytam ott de mikor Bronson meg látta a szeme kétszer akkorára tágult én csak mosolyogtam . Amint ezzel is készen voltunk már csak a kocsiba való begyömöszölés marad hátra ami elég sokáig tartót de végtére is sikerrel jártunk mert mindent be tudtunk gyömöszölni .
- ÉN meg mondtam , hogy befér ! – huppantunk be a kocsiba .
- De milyen áron .- nézet rám – Szegénykém .- sóhajtott egy nagyot majd beindította a kocsit.
- Nem fog bele halni hiszen kocsi .- nevettem fel.
- Persze , hogy nem akkor irány hozzátok. – eddig el voltam most már megint sírni volt kedvem .
- Oh.. tényleg haza .- nem voltam épp olyan nagyon boldog.
- Jó van elég volt .. mond el mi a bajod Soph ! – tudtam és tudtam , hogy ez lesz .
- Rendben .- adtam be a derekam de jobb ha nem a teljes igazságot mondom – Van egy barátnőm aki ma egy olyan hírt tudod meg amivel az egész élete romokba hevert.
- Mit?
- Mit szólnál vagy tennél. Ha egy nap kiderült , hogy akik eddig a szüleidnek hittél nem azok . és akit meg nagynénéd nem hittél az az anyád. Az apád a férje és akit unoka testvérednek hittél kerek 18 évig az a bátyád. - mondtam a végét hangtalanul .
- Szegény lány .- szomorúan sóhajtott velem együtt mikor megálltunk a ház előtt.
- Az .- értettem vele egyet de örülök , hogy nem tudja , hogy én vagyok az a lány . Kiszálltam és segítettem neki felhordani mindent a szobámba . De mikor beléptem az ajtón az első körrel a kezembe Kiowával és Tessékkel találtam szembe magam .
- Ezek meg ?- kérdezte Bob. De én nem mondtam semmit hanem inkább csak pakoltam az se érdekelt , hogy Kiowa segített. Csak felhordtam mindent majd elköszöntem Bronsontól és meg köszöntem neki , hogy elkísért. Majd becsuktam magam mögött az ajtómat és elkezdtem magam össze tenni a dolgokat . Tettem már ilyet össze és most is magam fogom. Legalább addig se gondolok erre az egészre. Én egyáltalán nem akarok erre még egy percet sem gondolni . Mert akkor csak fájnak de tudom , hogy örökké nem tudom magamba ezt elnyomni . Elég sokáig fent lehettem mikor mindennel készen lettem és úgy ahogy voltam a két dobozba zuhantam és elaludtam .
Erőteljes rázogatásra ébredtem fel és ezzel együtt ki is borultam a dobozból egyenesen arccal a föld felé. Na remek … az lehet, hogy a macskák talpra esnek de én nem vagyok macska csak pofára esek . egyáltalán ki volt az aki rázogatott. Komásan tápászkodtam térdelő állásba és végre észre vettem ki az . nem volt más mint édes kik barátnőm vörös szemekkel .
- Mira istenem . Mi történ ?- kérdeztem tőle rögtön, ő meg csak sírva borult a nyakamba .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése