 |
| Szarok bele mit gondolsz, leszarom mit mondasz. Tudod mit?! HÚZZÁL A BÜDÖS PICSÁBA! |
Kellan szemszög:
Mira kiviharzott a házból, éppen utána akartam menni, de akkor toppant be Victoria az úgynevezett titkárnőm, de hát mikor segített ő bármiben is .. Semmiben, denem lehetett kirúgni, mert az unokahúgom.
- Te ember nem vagy normális!!!-kezdett el velem ordibálni a mögötte bejövő egyik benfettes ember, Camille. - Miért kellett ekkora jelenetet rendezned? Most mégis hogyan fogunk kimagyarázni?
- Sajnálom,de a sác pofátlan volt és már megérett nála egy beverés. Különben is.. Kinél kéne kimagyarázni engem?
- Talán mondjuk az amerikai híradó stábok ezreinek ja és az újságoknak. Mivel, kint vol az egyik szinte legnagyobb újságíró társaság, ja és egy tv csatornától is kijöttek. Gratulálok Kellan!
- jól van! Ez az egész r nap alatt le fog zajlani. Most jelen pillanatomban pont ez nem köti le a figyelmemet.
- Engem meg az hogy milyen problémáid vannak. Miattad, odébb kell tolni a forgatás végét mert a drága barátnődnek köszönhetően Avan beperelt téged, és mivel enekd majd bírósága kell menned ezértodébb lett csúsztatva a forgatás. Még egyszer gartlálok!- vágta a fejemheza dolgokat majd elhagyta a házat ő is nyomában Victoriával. Olyan szinten dühös voltam , és elkeseredett, hogy mérgemben levertem a mosthaanyám egyik kedvetebb vázáját,ami óriási koppanással érkezelett le a márvány lapra, és kettétörve a szilánkok csöröplösévével lett betelve a szoba. Nem telt bele egy másodperceb sem de Amanda már lent is volt műkörmös ujjai között pedig avékony cigaretta.,miközben dühödten fújtatott ésa törött vázájának helyét bámulta, amjd le a földre nézett ahol a törött vázája volt, és majd rám aki eltörte a vázáját. Amit ha megjegyzek így utólag ocsmány volt.
- Te nem normális, eltörted az antik vázámat!- sipákolta. -Tudod mennyibe került ez?
- És engem tudod mennyireérdekel ez?-vontam meg a vállam majd ebelrugtam az üvegszilánkokba.- ennyire!-haladtam el mellette, de amint mellé értem meg álltam és ránéztem. - Az a váza egyébként sem tetszett, tiszta ocsmány volt. - haladtamtovább.
- Hol van egyáltalána kis szajha barátnőd?
- Elment. - torpantam meg.
- Óhhh hát rájöttél hogy nem neked való. Gratulálok fiam. Remélem rájöttél hogy nem kell neekd egy ilyen gettóból szalajtott valakicske. Aki még nem hogy nem is híres de nem is amerikai, biztos valmi pocsék Európai oszágocskából való, aminek a nevét sem tudjuk... -húzta föl az orrát, majd elnyomta a csiket a konyhaasztalon található hamutálba. - Büszke vagyok rád fiam. A vázát pedig csak hagyd, már úgy sem tetszett, amjd a takarítónő össze szedi.- tipegett föl vissza a szobájába. olyan mérges lettem rá ahogy így lehordta Mirát amiko semmit sem tud róla, így kiültem a teraszra és felbontottam a régen látott barátomat. a Pall Mall cigarettámat, mjad kivettem belőle egyet és meggyújtottam az öngyújtommal. régen nem cigiztemmár, Mira kedvéért, de ahogy Sophietól hallottam ő is cigizik, de ez engem nem érdekelt a jelenlétében nem cigizek, ezt megfogadtam, és mivel szinte elég sok időt töltöttem vele együtt ezért kezdtem leszokni róla, de most hogy így minden a feje tetejére állt, úgy éreztem szükségem van a megnyugtató nikotinra, hogyutána tisztán tudjak gondolkodni. És végig tervelni hogyan magyarázzam elMirának, hogy amit látott az igazából nem is mostani kép, hanem legalább már két éves. És ha kell az eredtei fotót is megmutatom neki.
Mira szemszög:
Annyira mérges, kétségbe esett és szomorú voltam, sophie pedig itthagyott hogy kicsit lenyugodjak, hogy úgy döntöttem hogy lenyugvásom első tette az lesz hogy megkeresem Sophie egyiktáskájába dugott cigimet. Igenmegkértem arra hogy tegye el előlem, és akkor adja oda amikor nagyon kérem már tőle. Na hát ez igen nem nayon avlósult meg, mert tudtam melyik táskájába dugta el előlem anikotin forrásomat így csak előkelllett szednem a kis piros retiküljét és kihúznom belőleem a szál cigarettát. No igen de a táskában lévő doboz ürs volt, a dobozba pedig ez volt írva. ÉN SZÍVTAM EL AZ ÖSSZESET TE BÜDÖS RIBANC! AVAN
Fúúú én ezt az embert egyszer tényleg megölöm! Megfogtam a kulcsot amit itthagyott nekem sophie, és kimentem az ajtón.
- Kiowa!- kiáltottam el magam
- Igen?- jött kis a szobából, elég kócos hajjal.
- Nem akarom tudni mit csináltál.. De van egy szál cigid? Na jó egy doboz cigid?-rebegtettem a pilláimat. Visszament a szobájába, majd kihozott egy dobz érintetlen cigarettát.- Isten vagy! Köszönöm, majd vissza adom!- nyomtam egy puszit az arcára és visszarobogtam Sophie szobájába. Tudtam hogy gyűlöliha bent cigizek a szobájába, íg kiültem ateraszra a kis takarómmal, és kibontottam a dobozt. Amint kinyitottam beleszippantottam az eddig csak gyulladásra vágyó nikotin tekercsekbe. Imádom csak a meggyújtatlan cigaretta illatát, annyira jó! Majd óvatosan kivettem egyet, fölkaptam az ölembe előkészített öngyújtót, majd meggyújtottam a cigaretát. Annyira jól esett ahogy afüst megtölti a tüdőmet, majd szabad utat keresve magának, kifutott a számon, hosszú, szürke, gomolygó füstöt hagyva maga után. lepöcköltem a hamut a tálba amit a szobám erkélyéről koppintottam. Sophi csurom vizesen toppant be a szobába, és kijelntette hogy ő föl énekli azt a dalt amit e-mailba kapott a mai napo Iyaz-tól. Nem ellenkeztem legalább addig semgondolok arra a faszra aki tönkre tette az életem elnyomtam a cigimet, majd bementem és hagatni kedztem, ahogy csodás hangú barátnőm dalra fakad.
Este ugyan csak kiültem cigizni, de mostmár Sophie társaságában, igaző enm cigizett csak itta a forró csokiját amit együtt készítettünk. Mert leugrottunk aboltba hogy vegyünk tejet és meg akadta a szemem a cigarettán így vettem egyet magamnak, na jó inkább ketőt, és Kiowa is vissza kapta a tőle elkért doboz cigijét. Így mostmár legalább nem tartoztam neki semimivel.
- Ümmm.. Te Mira!- emelte el a szájától a bögréjét. - Ugye mindjárt itt a karácsony, te már gondolkodtál azon, hogy hazautazzunk az ünnapekre?- kérdezte miközben a bögréjét simogatta. a hátunk mögött pedig csöndesen szólt a rádió, hogy azért mégis csak legyen valami zene a háttérben.
- Ezen már én is gondolkodtam csak nem tudom, hogymit tegyek. Hisz a keresztanyámékat meg kéne látogatni, megazétán a nagyit is. De lehet hogy az ünnepek előtt kéne leutazni, mert azért n ittis megszeretnék nézni egy karácsonyt hogy miylen. MAgyarországon pedig úgy sem esik olyan anyg hó. Itt meg az ünnapek alatt elszórakozhatunk Kiowával Bobbal és Tessel. végre lehetne egy normáliskarácsonyom. amit egy családi körben töltök el és nem pedig azzal hogy az unokatetvéreim nyafogását hallgatom, és ezt hogy a halászlé mennyire pocsék...- fintorogtam. Mire Sophie nagy vihogásba tört ki.
- Emlékszel amikor Szandra a kanalára rakott egy jó nagy adag krumpli pürét és egyenesen a Manó felé lőtte.- nyihogta mire nekem is bejött az emlék és nekem is nevetnem kellett. Szandra az én nagyobbik unoka húgom, Manó, vagyis Brigi csak mindegyiknek van egy beceneve ő pedig a kisebbik uncsi tesóm. Mind a kettejüket nagyon szeretem, de irdatlan csibészek tudnak lenni.
- Hát igen. Ilyen nálunk Batsányiéknál egy karácsonyi vacsora.
Sophieval este végül egy ágyban aludtunk vagyis az enyémben, reggel epdig arra ébredtünk, hogy valaki ordibál egy olyan hogy jön a Bronson bomba, és a következő minutumban, pedig már Bronson egész 80kg-os test súlyának nyomását a hátunkon.
- Úr isten! Bronson Hány kiló izom tömge vagy te?- szuszogtam, hisza alig kaptam levegőt.- Sophienak sikerült kimásznia alólam, de én beragadtam.- Bronson takarodjál le lólam, de rohadt gyorsan!!!!- nyökögtem, deő nem mászottle rólam, hanem elkezdtett csikizni. Sikerült megfordulnom, így Bronson, satuba zárt a két lábával és a combomon ült és úgy folytatta tovább a kínzásomat. - Ne úr isten! Bronson ne csináld, kérve könyörgök.
- Mond azt hogy halálosan szeretsz!
- Faszom mondja, takarodjál le rólam!- vihpgtam miözben próbáltam ellenkezni.
- Akkor mond azt hogy velem jössz a mai díj átadóra!
- Oké, oké veled megye csak engedj már el..- alig kaptam már levegőt mire végre leszállt rólam.- Úr isten levegő! Imádlak!- ültem fel az ágyba majd helyre ráztam magamon a sint és a pólómat ami kicsit fölcsúszott.
- Fél nyolcra itt lezsünk értetek.-kacsintott rám, majd elhagyta a szobát..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése