24.rész- Pinkypop

A szőke negyvenes éveiben járó nő dühödten meredt Kellanra.
- Szia Amanda....-emelt le apúltról. -Mira ő itt a nevelő anyám Amanda. Amanda ő pedig itt Mira a brátnőm- mutatott be minket egymásnka. Udvariasan nyújtottam a kezeme, de ő nem viszonozta. Így visszahúztam a kezemet, és magamat is kicsit visszahúzásba tettem, meert ahogy látomnem igen vagyok neki szimpatikus.
- Mióta?- nézett rám szikrázó szemekkel
- Már lassan másfél hónapja- felete higgadtan, de éreztem rajta a feszültséget. Anyja fölkapta a retiküljét és kikopogott a szobából, szélsebes léptekkel.
- Van egy oylan érzésem ami tudom hogy nem csal, hogy a nevelő anyád szívébe nem loptam be magamat.-toltam kifelé a fürdből, amjd gyorsanlezuhanyoztam, és fölkapkodtam magamra a pizsimetamibe általában aludni szoktam, ami egy Kellan póló és egy rvid nadrág. Igen de hát vissza tenni a rögzítőt.... De azért nagyából sikerült, de inkábbkimetnem és megpróbáltam megkérdni Kellan hogy igazítsa meg egy icsit, de nem ő volt ott hanema mostoha anyja.
- Ő jónapot.- húzkodtam föl a vállamon a rözítő pántját. De ő nem felelt. - Kellan merre van?- megint csak semi válasz ugayn úgy apkolászot mint eddig.- Sajnálom, de nm értem mi a baja velem.- mentem oda az ágyhoz és leültem rá. Hirtelen szembe fordult velem szemei szikrákat szórtak.
- Mi a bajom veled?- förmedt rám. -Csak az hogy nem vagy Kellanhoz való.- trappolt ki a szobából én pedig elképedve néztem magam elé...
- Hát jó.. -mondtam magyarul magam elé.- Remélem nem sokáig fog így utálni..-sóhajtottam fel, mire az ajtó kinyilt és Kellan medve léptekkel jött be rata.- Istenem de szépen tudsz te járni..Mint egy Grizzly.- kuncogtam, mire ő morcosan bemászott az ágyba és benyomta a tv-t.- Na mi van?- mászta oda hozzá, de rám se nézett csak a tv-t bámulta. Meg untam hogy olyan fapofával bámult előre, így átlendítettem a jobb lábamat a csípőjén és leültem a csipőjére.
- Hmmmm.-húzta kacéran el a száját.
- Na mi a problémád te nagy majom.- kuncogtam és még midnig próbáltam megigazítani a vállamon a pántot.
- Ne mi van bébi, nem sikerült helyre raknia műkezet?-kuncogta, majd becsúsztatta a kezét a pólóm ujja alá és megigazítota a pántott, ami most már rendesen a helyén állt.
- üöhm igen..  na de mi van?
- Semmi csak az anyám folyotn dirigál, hogy szerinte nem a legjobbat választottam, de amikor próbálom meggyőzni arról, hogy igenis a világ legjobb nőjét fogtam ki rám se hederít. Ez dühít a legjobban, nem érdekli ha csak nekem felel meg a lány, és én vagyok belé halálosan szerelmes, nem! Neki is kell hogy tetszen a lány.- fújtatta dühösen, én epdig lemásztam róla.
- Értem..Szóval a mostoha anyádnak az nem tetszik hogy nem vagyok híres...- szorítottam össze a fogamat dühösen. -Nem értem, hogy miért kellhíresnek és gazdagnak lenni, vagy csak azért nem értem mert én soha nem voltam az...- dühösen fújtam ki a levegőt.
- Mi? -ült föl az ágyba- Te most komolyan ezen lovagolsz?
- Én lovagolok? A Te anyád vágta a fejemhez hogy nem vagyok hozzád való.- mondtam dühösen enki sé hátat fordítottam neki és batakaróztam.
- Komolyan ilyet mondott? Ez komoylan nem normális...- fújtatta dühösen..
- Nem mind egy...- ránottammeg fájó vállamat.
- Hát enméppen.. Én tényleg nem úgy gondolom hogy te nemlennél hozám való. Az előtted lévő barátnőim igaz színésznők voltak, de ő mellettük nem lehettem az aki melletted vagyok..- ölelt át hátulról.- Remélem ezt megérted..
- Én megértem, csak mérges avygok az anyukádra, hogy elsőre itélkezik rólam....- sóhajtottam majd megfogtam a kezét ami a derekamon pihent.



Másnap:

Reggel flébredtem és  kinyújtóztam Kellan nem volt már mellettem, így aztán lesétáltam a lépcsőn, amjd be a konyba, ahol a hűtőn egy cetlit találtam. : "Elmentem boltba majd jövök. Csók: Kellan."- olvastam el a nyomtaott betűkkel telefirkált kis cetlt majd kinyitottam a hűtőt kivettem belőle a vajat, és össze dobtam egy kis szendvicset. MAjd leültem a nappaliba, banyomtam a  tv-t, belekortyoltam, a meleg kakómba és letettem a kis dohányzó asztalkára. Volt ott egy újság aki ki volt nyitva. Így hát fölvettem, és elkezdtem lapozgatni a következő lapon viszont akora meglepetésért hogy az nem lehet igaz....

"Kellan Lutznak új barátnője van?-írta a heti Vouge magazin
" Kellan Lutzot a múlthéten lekapta az egyik rajongója egy üzletház parkolójából, amint éppen a nagy medve az egyik volt barátnőjével, Barbara Hilgaffal csókolózott.
ez most teljesen nem értjük, hisz a múlthéten még a parton láttak egy másik lánnyal, kinek nevét nem tudjuk csak hogy Kiowa Gordon unokahúgának egyik barátnőjével sétált lent a Lso Angelesi parton. Na most akkor hogy is van ez? EKllan most avgy megcsalja a színésznőt vagy az újdonsűlt titokzatos lányt csalja meg egy másik lánnyal. A lényeg az hogy ez még megtudakoljuk az Emmett Cullen-t alakító izomkolosszustól."- a lap kiesett a kezemből rá az asztalra. Az ajtó kinyílt.
-Szia Kicsim. - lépett be Kellan, én epdig nem fordultam meg.- Hoztam tejet, meg pár filmet, ha kedved támadna filmet nézni.
- Úgy érzem mással százszor több kedved lenne filmecskézi.- kezdtem neki, nem akatam rögön leordítni, inkább fokozatosan próbáltam rávezetni hogy utána kirobbanjon belőlem a dühös Miranda.
- Mégis kivel?- csukta be a hűtő ajtót.
- Hmm nem is tudom.. Mit modn neked egy bizonyos Barbara Hilgaf?
-Honnan veszed ezt a hülyeséget?- ráncolta össze a szemöldökét. Mire én neki vágtam a Vogue-ot. - LEagalább a szemembe mondanád, hogy nem szeretsz és más lánnyal smárolsz egy parkolóban?- ordítottam a képébe- Úr iste, hogy lehettem ekkora idióta, hogy én még tegnap azt hittem, hogy tényleg iagzat modnasz.
- Te ténylegel hiszed ezt a hülyeséget?- nézett föl az újságból.
- Kellan, azt hittem hogy nem vagy ennyire gusztustalan féreg. De azt hiszem óriásit tévedtem.
- Te mégis mi a fenéről beszélsz? Ez nem igaz! Barbarával utoljára ét éve smároltam.
- Aham persze igen.. És akkor mi ez itt?- nyomtam a képébe az újságot és rámutattam arra a karkötőre amit Ashleytől kapott nem rég. - Legalább nem a szemembe hazudnál, te utolsó féreg.- orditottam a rá. - Már sajnálom hogy egyáltalán megismertelek, azt epdig főleg hogy szerelmes lettem beléd. - löktem egyet rajta majd fölkaptam a kabátomart és a cipőmet és kifutttam az ajtón. Egészen hazáig. A könnyeim végig folytak az arcomon, kézfejemmel letöröltem őket, az semérdekelt hogy a bokám sajog a vállam pedig lüktető fájdalommal nyilal minden lépésnél. Amint beértem a házba fölszaladtam Sophie szobájba majd elkezdtemrázogatni,mert bent aludt egy doboz alján. Mire végre sikerült fölébresztenem rögtön a nyakába vetettem magamat.