 |
| Szabadságomnak is van ára . De , hogy a szívem felszabaduljon ideje tiszta vizet öntenem az életembe. |
Reggel
arra ébredtem fel , hogy valaki a nyakamat csókolgatja , nagy mosoly terült a
számra amint szembe fordultam azzal a valakivel . És csoki barna szemei az
enyémbe ivódtak .
- Jó reggelt szépségem .- csókolt meg Taylor .
- Hmmm… de még milyen jó reggel ez hercegem .- mosolyogtam rá csibészen .
- És mit tervezel mára ?- kérdezte mikor egymás felé fordultunk az ágyon. Ezen el kellet gondolkodnom, hiszen már el telt egy csomó idő ideje lenne beszélnem Tessékkel.
- Hány óra van ?- kérdeztem , mikor fel néztem megint rá.
- Olyan kilenc lehet. - mosolygót rám .
- Köszi .- nyomtam egy csókot a szájára , majd kicsúsztam az ágyból és össze kötöttem az eddig szanaszét álló hajamat .
- Hova mész ? És miért hagy folyton egyedül?- olyan cukin ült az ágyon főleg azzal a kis fiús nézésével.
- Ideje végre teljesen elsimítanom az életemet. És kimondta, hogy egyedül hagylak te nagy óvodás . – mentem vissza az ágyhoz és ragadtam meg a kezét. – Na gyere ! – mosolyogtam , majd kirángattam az ágyból.
- Mit tervezel ?- kérdezte amint leértünk a lépcsőn épp akkor nyílt ki a bejárati ajtó is és rajta Mira nagy nevetve az oldalán Kellannel jelent meg .
- Hé, sziasztok ! – köszöntek oda nekünk.
- Mira , hogy kezdjek hozzá?- tudom , hogy ez nagy szemétség a két fiúval szembe de magyarul kérdeztem barátnőmtől aki az elején meg lepődőt de tudta miért nem angolul beszélek.
- Meg teszed készen állsz ?- jött közelebb barátnőm.
- Azt nem mondta , de ideje lenne nem gondolod ?! – mosolyogtam rá halványan.
- Igen ideje lenne .- ölelt át nagy mosollyal. – Emlékszel mikor egyszer azt mondtad nekem , hogy a legjobb ha elakarsz kezdeni egy valamit amihez nincs erőd. Elég ha mesélsz … - tényleg ezt mondtam volna , neki ennek mi az értelme .
- Ezt én mondtam neked ?! Mikor na látszik , hogy nem értelmes .- ráztam meg a fejem .Épp mondani szeretett volna Mira valamit mikor a melák megszólalt.
- Na persze minket férfiakat hagyatok csak ki mindenből .- ezzel karon ragadta Tayt és mind a ketten sértődős fejjel elsétáltak.
- Ohh ti férfi állatok most sértődjetek meg .- kiáltottam utánunk , majd már csak a nevetésünket lehetett hallani .
- NŐK! – kiáltották vissza együtt.
- PASIK ! – most mi Mirával . – Na de vissza térve … azt akkor én se tudtam, hogy ebben hol az értelem. De rá jöttem .- mosolygót.
- Ohh és meg is osztanád velem ?
- Nem ! – ezzel ott hagyott.
- MIRANDA te nő gyere vissza és mond el mi az értelem ebbe amit össze hablatyoltam neked . Halód told vissza a segged…- léptem be a konyhába , majd szembe találtam magam Tessel és Bobbal na meg persze Kiowával és Demivel. – Öhmm jó reggelt !- vakartam meg a tarkómat.
- Neked is .- meg lepődésüket takarni nem tudták volna .
- Hé, srácok ki jönnétek egy kicsit. Te is Demi kérlek .- mondtam barátnőm mire egy köszönömöt el tátogtam neki , majd kiment a többiekkel így ott maradt a családommal. Pár percig csak álltam és néztem őket.
- Sophie mi …- Tess mondani akart valamit de közbe szóltam .
- Tudom. Ti csak jót akartok netán? De ezzel remélem tudjátok , hogy nem jót tettetek . Egyre vagyok kíváncsi miért és , hogy tudtátok még Kiowa előtt is eltitkolni és képesek lettetek volna egész életembe a szembe hazudni ? csak erre válaszoljatok nekem ,és ha meg kapom azt a választ amit úgy érzem nekem össze forrasztja a szívemben azt az űrt akkor képes leszek titeket a szüleimnek és téged a bátyámnak titeket .- ültem le Kiowa mellé mikor befejeztem .
- Sajnáljuk. – suttogta maga elé Tess.
- Ez már úgy is mindegy .- mondtam .
- Akkor mikor teherbe estem veled én és az apád külön voltunk , Kiowa vele maradt de én elmentem hozzátok Magyarországra. Kilenc hónapon keresztül titkoltam, hogy gyereket várok. Nem tudom miért hagytalak ott nem tudom … de akkor mikor haza jöttem és elmondtam Bobnak már mindent megbántam, nem akartalak ott hagyni de nem tudtam vissza csinálni . Janek nem lehet gyerek és ezzel össze törtem volna . Tudom , hogy nem mentség de nem akartalak ott hagyni haza akartalak hozni , de már túl késő volt. Apád sokáig rám se tudott nézni és ezt megérdemeltem nem tudtam , hogy mondjam el Kiowanak , hogy az unoka húga igazából a húga . Én nem akartam neked hazudni elakartam elakartuk mondani , nem nem tudtam , hogy kezdjek neki . Nem állhattam eléd és mondhattam szemedbe azt , hogy az anyád vagyok .- szomorúan hajtotta le a fejét és láttam, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcán. Bele gondoltam át gondoltam az egészet amit mondott végig néztem a három személyen és nem tudtam tovább haragot tartani feléjük , bármit is tehetek az igazság kiderült ez van . Én elfogadom és megpróbálok ezzel élni tovább . Felálltam és oda sétáltam Tesshez .
- Anya . – öleltem át mire neki az az egy könnycsepp helyébe több ezer szökött. – Na jó ti is gyertek ide .- mosolyogtam a két emberre aki már ott toporogtak mellettünk , majd mindannyian mint egy nagy család át öleltünk egymást.
- Sajnálom tényleg nagyon sajnálom kicsim .- nézet a szemembe anyám , nem tudom de még nehéz lesz megszoknom de megfogom .
- Tudom . És megbocsátok , ne kérdezették , hogy teszem de meg teszem . Mert mindig is a családom voltatok és azok is maradtok . Még ha ez kiderült is .
- Jó reggelt szépségem .- csókolt meg Taylor .
- Hmmm… de még milyen jó reggel ez hercegem .- mosolyogtam rá csibészen .
- És mit tervezel mára ?- kérdezte mikor egymás felé fordultunk az ágyon. Ezen el kellet gondolkodnom, hiszen már el telt egy csomó idő ideje lenne beszélnem Tessékkel.
- Hány óra van ?- kérdeztem , mikor fel néztem megint rá.
- Olyan kilenc lehet. - mosolygót rám .
- Köszi .- nyomtam egy csókot a szájára , majd kicsúsztam az ágyból és össze kötöttem az eddig szanaszét álló hajamat .
- Hova mész ? És miért hagy folyton egyedül?- olyan cukin ült az ágyon főleg azzal a kis fiús nézésével.
- Ideje végre teljesen elsimítanom az életemet. És kimondta, hogy egyedül hagylak te nagy óvodás . – mentem vissza az ágyhoz és ragadtam meg a kezét. – Na gyere ! – mosolyogtam , majd kirángattam az ágyból.
- Mit tervezel ?- kérdezte amint leértünk a lépcsőn épp akkor nyílt ki a bejárati ajtó is és rajta Mira nagy nevetve az oldalán Kellannel jelent meg .
- Hé, sziasztok ! – köszöntek oda nekünk.
- Mira , hogy kezdjek hozzá?- tudom , hogy ez nagy szemétség a két fiúval szembe de magyarul kérdeztem barátnőmtől aki az elején meg lepődőt de tudta miért nem angolul beszélek.
- Meg teszed készen állsz ?- jött közelebb barátnőm.
- Azt nem mondta , de ideje lenne nem gondolod ?! – mosolyogtam rá halványan.
- Igen ideje lenne .- ölelt át nagy mosollyal. – Emlékszel mikor egyszer azt mondtad nekem , hogy a legjobb ha elakarsz kezdeni egy valamit amihez nincs erőd. Elég ha mesélsz … - tényleg ezt mondtam volna , neki ennek mi az értelme .
- Ezt én mondtam neked ?! Mikor na látszik , hogy nem értelmes .- ráztam meg a fejem .Épp mondani szeretett volna Mira valamit mikor a melák megszólalt.
- Na persze minket férfiakat hagyatok csak ki mindenből .- ezzel karon ragadta Tayt és mind a ketten sértődős fejjel elsétáltak.
- Ohh ti férfi állatok most sértődjetek meg .- kiáltottam utánunk , majd már csak a nevetésünket lehetett hallani .
- NŐK! – kiáltották vissza együtt.
- PASIK ! – most mi Mirával . – Na de vissza térve … azt akkor én se tudtam, hogy ebben hol az értelem. De rá jöttem .- mosolygót.
- Ohh és meg is osztanád velem ?
- Nem ! – ezzel ott hagyott.
- MIRANDA te nő gyere vissza és mond el mi az értelem ebbe amit össze hablatyoltam neked . Halód told vissza a segged…- léptem be a konyhába , majd szembe találtam magam Tessel és Bobbal na meg persze Kiowával és Demivel. – Öhmm jó reggelt !- vakartam meg a tarkómat.
- Neked is .- meg lepődésüket takarni nem tudták volna .
- Hé, srácok ki jönnétek egy kicsit. Te is Demi kérlek .- mondtam barátnőm mire egy köszönömöt el tátogtam neki , majd kiment a többiekkel így ott maradt a családommal. Pár percig csak álltam és néztem őket.
- Sophie mi …- Tess mondani akart valamit de közbe szóltam .
- Tudom. Ti csak jót akartok netán? De ezzel remélem tudjátok , hogy nem jót tettetek . Egyre vagyok kíváncsi miért és , hogy tudtátok még Kiowa előtt is eltitkolni és képesek lettetek volna egész életembe a szembe hazudni ? csak erre válaszoljatok nekem ,és ha meg kapom azt a választ amit úgy érzem nekem össze forrasztja a szívemben azt az űrt akkor képes leszek titeket a szüleimnek és téged a bátyámnak titeket .- ültem le Kiowa mellé mikor befejeztem .
- Sajnáljuk. – suttogta maga elé Tess.
- Ez már úgy is mindegy .- mondtam .
- Akkor mikor teherbe estem veled én és az apád külön voltunk , Kiowa vele maradt de én elmentem hozzátok Magyarországra. Kilenc hónapon keresztül titkoltam, hogy gyereket várok. Nem tudom miért hagytalak ott nem tudom … de akkor mikor haza jöttem és elmondtam Bobnak már mindent megbántam, nem akartalak ott hagyni de nem tudtam vissza csinálni . Janek nem lehet gyerek és ezzel össze törtem volna . Tudom , hogy nem mentség de nem akartalak ott hagyni haza akartalak hozni , de már túl késő volt. Apád sokáig rám se tudott nézni és ezt megérdemeltem nem tudtam , hogy mondjam el Kiowanak , hogy az unoka húga igazából a húga . Én nem akartam neked hazudni elakartam elakartuk mondani , nem nem tudtam , hogy kezdjek neki . Nem állhattam eléd és mondhattam szemedbe azt , hogy az anyád vagyok .- szomorúan hajtotta le a fejét és láttam, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcán. Bele gondoltam át gondoltam az egészet amit mondott végig néztem a három személyen és nem tudtam tovább haragot tartani feléjük , bármit is tehetek az igazság kiderült ez van . Én elfogadom és megpróbálok ezzel élni tovább . Felálltam és oda sétáltam Tesshez .
- Anya . – öleltem át mire neki az az egy könnycsepp helyébe több ezer szökött. – Na jó ti is gyertek ide .- mosolyogtam a két emberre aki már ott toporogtak mellettünk , majd mindannyian mint egy nagy család át öleltünk egymást.
- Sajnálom tényleg nagyon sajnálom kicsim .- nézet a szemembe anyám , nem tudom de még nehéz lesz megszoknom de megfogom .
- Tudom . És megbocsátok , ne kérdezették , hogy teszem de meg teszem . Mert mindig is a családom voltatok és azok is maradtok . Még ha ez kiderült is .
-
Köszönjük .- puszilt meg apám. Én meg csak mosolyogtam .
- Na gyerek melák bátyám .- fogtam meg és húztam ki
az udvarra . Megálltunk a kis társaság előtt akik a medence mellet ültek és
ránk mosolyogtam , mi össze néztünk én csak a fejemmel a medence felé böktem
mire ő csak nagyot mosolygót majd kézen ragadott. És már futottunk is , hogy mi
most csobbanunk egyet. - BOMBA ! – kiabáltuk egyszerre majd a vízbe ugrottunk.
Este keresztbe dőlve az ágyamon bámultam a plafont és nem tudtam mit kezdjek magammal. Sajnos egyedül kellet lennem mert Taynak dolga volt azt nem mondta el mi és ez nagyon feldühített de hiszek benne , hogy nem megint ártani szeretne nekem. Lehunytam a szemem és fülembe dugott mp- 3- at hallgattam , amibe a számok egymás követték . Nem tudom mennyi ideje feküdhettem ott mikor valami az arcomon landolt . Azonnal felültem és szembe találtam magam barátnőm talpig szalagavatós ruhába és amit az arcomról lehalászott ruha is pont ugyan olyan volt. Kihúztam a fülemből a fül hallgatott és értelmetlen fejjel néztem rá.
- Ez meg minek ?- kérdeztem mikor jobban szemügyre vettem a fehér ruhát . A milyenk is ilyen volt.
- Vedd fel és csinálj valamit a fejeddel olyan vagy mint egy zombi .
- Na köszi .- gúnyosan mosolyogtam rá.- De minek is ez ? Az lehet , hogy fel veszem és hangsúlyozom LEHET ! de minek venném fel , nem szoktam itthon ilyenben lenni . – lengettem meg előtte a ruhát.
- Jössz velem szalagavatót táncolni .- mosolygót és nekem az éretlen fejem még jobban az-á vált.
- Tessék ? Kiére is ? – kérdeztem .
- Kellan húgáéra megyünk és mivel kevés a gyere így kiharcoltam , hogy te és Tay is gyertek . Szóval a fiúk öltöznek vagy mit művelnek magukkal , és ott találkozunk azt mondta Kellan te tudod hol a suli .- hadarta miközben a fürdő szoba felé taszigált.
- Igen de …- mondtam volna , de késő volt mert be csukta előttem a fürdőszoba ajtót.
- 20 perc Soph !- kiabálta a szobámból.
Remek mérgesen fújtam egyet majd tettem amit kért és 20 perc alatt értelmes fejet varázsoltam magamra , majd talpig készen léptem ki .
- Remélem nem vagyok zombi ?- vigyorogtam rá .
- Még , hogy zombi inkább hercegnő.
- Na jó te se panaszkodhatsz királynő .- nevettünk fel majd elindultunk a kocsim felé és a suli felé .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése