Szijasztok bocsi hogy ennyit késtem, csak a suli most egy kicsit bekavart, remélem tetszik..
"Egy csajos délután"
Sophie bepattant a kocsiba, és csak ekor láttam, hogy ez a kis jelentéktelen fehér koktélruhájában is tökéletesen nézett ki, míg én.. Hát én elbújhattam volna egy kis zugban, akár egy szürke kis egér... Igen bevallom, kicsit irigykedtem hogy Sophiet ilyen jó gén állománnyal áldotta meg az a "jó" isten... De hát, erről nem én tehetek... Észre sem vettem, hogy már az iskolánál vagyunk, úgy elröppent az idő. Hisz végig az ablakon át bámultam kifelé, és néztem amint a sok gyalogos és pár egymás kezét fogva sétálgat, élvezi az utolsó őszi sugarakat, bár így is már nagyon hideg volt, de úgy látszik ez nem zavarta őket igazán, hogy akár már jövő héten is lehullhat az első friss hó. Amennyiben itt esik... Amit kétlek, ki másztam a kocsiból, és összébb húztam magamon a kabátomat, hisz a ruha csak a térdemig ért, így szabad utat hagyott, hogy a hideg, csípős szél belengjen és átfagyassza minden porcikámat pillanatok alatt. Gyors léptekkel indultam meg az iskola bejárata felé, Sophie-val együtt, kezünkben egy-egy zacskóval, miben magas sarkúnkat tároltuk. Amint beértünk, a vér újra áramlani kezdett a lábaimba és így furcsa érzést produkálva a fogaim vacogni kezdtek. Valaki hátulról elkapott és föl emelt és belecsókolt a nyakamba.
- Hú de hideg itt valaki.- eresztett le a földre, majd megcsókolt.- Gyere Törpilla, rátok vártunk- kezdett el maga után húzni, egy óriási csarnokba húzott be minket Kellan.- Hát itt lesz a bál
- Hát ez úristen, ez nagyon nagy!- csak ennyi jött ki a számon.
- Hát igen.. De nem baj. Na gyorsan öltözzetek. –lesegítette rólam és Sophie-ról a kabátot. – Taylor ott ült a sarokban, menj oda hozzá.- mosolygott Sophra, aki amint fölkapta a kis magas sarkúját már tipegett is oda szerelméhez.
- Miért nem mondtad neki hogy szeretnéd ha kettesbe lennénk?
- Mert ez nem így van?- ölelt meg.
- No persze.- nyomtam egy puszit az állára, majd lehajoltam hogy kivegyem a cipőmet a zacskóból, de már valaki megelőzött.- Mocsok! Add, vissza zacskómat!- kapálództam érte mezítláb állva a kövön.
- Csak ha kapok egy puszit. – kacsintott rám kacéran.
- Add vissza a cipőmet, és akkor nem kell annyit hajolgatnod lefelé, mert azzal magasabb leszek.
- Hmm, okos érv.- eresztette lejjebb a zacskót, mire én kitéptem a kezéből.
- Háhá! – vigyorogtam győzelem ittasan, majd fölkaptam a magas sarkút.- A rohadt élet így sem vagyok magas! -morgolódtam, mert így is csak az álláig értem.
- Nem baj! Én így is szeretlek, Prücsök. – hajolt lejjebb és megcsókolt. – Na de most már tényleg menjünk.- fogta meg a kezemet. Én teljesen azt hittem, hogy Kellan a kigyúrt sportember, nem tud táncolni. De hát basszus ez nem így van! Csodálkoztam is nagyokat amikor elkezdtünk keringőzni, hogy nem úgy táncol, és nem úgy lépked akár egy darab fa, hanem könnyedén. És ez szerintem kiült az arcomra is, mert Kellan egyszer csak odahajolt a fülemhez, és belesuttogta, hogy
- Nem gondoltad volna, hogy ilyet is tudok, nem de?
- Hát igen kicsit nagyon meglepődtem, de nem baj. Amúgy melyik a húgod?- néztem körül az teremben, de valahogy nem találtam egy lányt sem akit Kellan húgának tudnék mondani.
- Majd megmutatom.- nyomott egy csókot az arcomra. Hát mit ne mondjak a lábam majd le szakad ettől a nyomorék magas sarkútól! Esküszöm ilyen szempontból, inkább lennék fiú!
- ÚÚÚÚÚr isten! Milyen jó végre ülni.- nyögtem, mikor végre végeztünk, és sikerült egy széket kaparintanom magamnak, rögtön lerúgtam a lábamról a kínzó eszközeimet.– Nagyon, de nagyon meg szégyenítenélek, ha mezítláb táncolnék?- rebegtettem a pilláimat, mire ő csak megforgatta szemeit.- Na és hol a húgod?
- Mindjárt jön. –mondta, majd kissé összébb rúgta a cipőimet.
- Na megjöttem- ugrott mellé egy szőke hajú lány óriási mosollyal. – Szia Blair vagyok!
- Áhh szia! -álltam föl- Én pedig Miranda, örülök, hogy megismerhettelek. – ráztam vele kezet majd megölelt.
- Sokat halottam rólad. Kellan órákat tud beszélni rólad.
- Hát igen.. de remélem nem olyan sokat, hogy mindenki agyára menjek. Elég, ha az ő agyára megyek néha napján. –vigyorogtam, mire ő csak jót mosolygott az egészen.
- Ez nem igaz! Nem is beszélek annyit!
- Úhh Kellan most ezt elszúrtad! Azt mondtad, hogy nem beszélsz annyit a barátnődről?
- Nem! Én nem beszélek annyit, Miráról igen beszélek.
- Aha persze! –ragadott karon Blair és elkezdett kifelé húzni.
- Most meg hová viszed?- nézett ránk értetlenül, de mi csak tovább haladtunk, fölkaptam a szatyrot meg a kabátomat.
- Egy kis csajos délutánra, hisz meg kell ismernem a bátyám barátnőjét!- néztünk, hátra majd integettünk, és ott hagytuk őt egyedül. Kifelé kezdett húzni egy ismerős kocsi felé ami Kellanné volt. Blair előkapta a kocsi kulcsot a zsebéből, és a kezembe nyomta.- Tessék itt van! Ugye tudsz vezetni?
- Igen de ez honnan van meg neked?
- Kivettem a kabát zsebéből.- rántott meg a vállát. –Irány a Starbucks!- ugrott be a kocsiba, majd én is beszálltam mellé.- Hahó indulunk?- zavart, meg amikor már harmadszorra simítottam végig a BMW bőrkormányának borítását.
- Őő igen, csak még soha nem vezettem
- Ha majd összetöröd rád fogm. –kuncogta
- Hát ez kedves..- motyogtam, majd beindítottam a kocsit.
- Húú hát ez nem is volt vészes. Sőt tök jól vezetsz… - mondta mikor kiszálltunk a kocsiból és azt beriasztottam. – Na és hát akkor mondjuk kezdjük az ismerkedést, beszélj magadról egy kicsit.- Fúú hát… én nem amerikai vagyok, és ezt szerintem észre is vetted, én egy kicsiny európai országból jöttem, Magyarországnak hívják ezt a kicsi országot. Ott nőttem föl Sophieval együtt, aki mint kiderült Kiowa húga. De ezt majd te is megtudod részletesen, mindig is Amerikába vágytam, és eldöntöttük, hogy amint meg lesz az érettségink, repülünk is ki ide. És most hát Sophie családjánál élek. Hát röviden ennyi.
- Whooo hát az tök jó. És a szüleid mit szóltak, ahhoz hogy ide akarsz költözni?
- Hát…- kezdtem bele de éppen akkor jött meg a pincérfiú
- Sziasztok mit hozhatok?
- Én kérnék egy forró fehér csokit.- mondtam
- Hát akkor kettő forró csokit kérnénk. –rebegtette pilláit Blair mitől a fiú azt se tudta, hogyan takarja el elpirulását. Ezen jót mosolyogtam.- Na szóval hol tartottál?
- Hát ott hogy.. Nekem a szüleim nem szóltak hozzá semmit, mert nekem.. nincs igazán édesapám és édesanyám..- birizgáltam a terítőt.
- Úr isten bocsánat! Szólhattál volna hogy ne zargassam ezt a témát. Tényleg borzasztóan sajnálom. –kezdettel szabadkozni. –Annyira hülye vagyok..
- Jaj dehogy is… Nyugodj meg! Kellan már úgy is tudta, így neked is jogod van hozzá.
<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3
- Te majom mi a fenét művelsz? – nevettem mikor azt láttam, hogy Sophie a szekrényembe van borulva és vadul turkál.
- Ruhát keresek te él eszű!
- Most komolyan? Ajj istenem minek?
- Mert Taylor elhívott randizni!- fújtatta mérgesen és beleült a szekrényembe
- Ajj te csaj! Na csüccs az ágyra.- toltam le az ágyra majd elkezdtem kutakodni. –tessék itt van, na de futás, mert késében vagy!- lökdöstem kifelé, be akartam zárni az ajtót, de valaki oda tette a lábát. – Mi a?- hajoltam i az ajtón mikor megláttam hogy Kellan áll ott.
- Szia szépkirálynő! – vigyorgott kacéran.
- Szia! -leheltem, mert a következő pillanatban már befelé tolt és az ágyra fektetve folytattuk a csókolózást. – hmm ilyen üdvözlésben benne lennék többször is! – kuncogtam két csók között.
 |
| Sophie ruhája |
- Hát igen. Na és milyen volt a „csajos délután”- rajzolt macskakörmöket a levegőbe.
- Tök jó! És nem törtem össze a kocsidat, egy karc sem lett rajta! Esküszöm! Mér hatszor átvizsgáltam!
- Jajj de hülye vagy! Kit érdekel, ha lesz rajta egy karc, úgy is van rajta már egy pár..
- Most ez komoly? Én meg baszki félórán keresztül azt políroztam.- csaptam az ágyra. Belőle, pedig fölbugyogott, azaz öblös nevetés, amit már olyan régóta vártam. És én sem tudtam visszatartani a kacagásomat, így együtt nevettünk az ágyon fekve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése