- Menj oda hozzá. De csak óvatosan, a vállánál ne fogdmeg ert akkorát húz be neked ilyettében hogy meghalsz.- furcsán nézett rám. - Hidd el nekem tapasztalat!-kacsintottamrá, amjd egyet löktem a vállán.
- De...- frodult vissza
- Menjél már! Te majom!- taszigáltam Sophie felé. Sikeres lett a noszogatás mert bizonytalan léptekkel és többszöri visszafordulással, de el támolygott Sophie felé. Még mindig dühödten táncolt Sophie. Taylor bizonytalanul Sophie mögé lépett, majd nagy tenyerit Sophie derekára simította. Aki azonnal meg állt. Ijedt tekintettel állt a tükörrel szemben, és gyorsan szedte a levegőt. Taylor mostmár közelebb húzta magához, így Sophie hát hozzáért Taylor mellkasához, egyszere emelkedett a mellkasuk, még így szaporalélegzettel is. Aztánvalami történt Sophie hirteleniugrott Taylor karjai közül.
- te te.. most te... - habogott össze vissza sophie,mire Taylor megragadta, és szájon csókolta.
- Óóóóó de édesek!- vigyorogtam, és oldalra billentettem a fejemet. Sophie Taylor nyakaköré fonta a karját.
- Soha, de soha, de tényleg soha többet ne tegyél akkora hülyeséget mint amiket okoztál. -mondta Sophie mosolyogva miután elválltak egymástól.
- Rendben. Meg tugsz bocsájtani nekem?- döntötték egymásnak a homlokukat
- Igen.- engedte le sophie a kezét majd egy utolsó csókot nyomott Tay szájára, és össze kulcsolta ujjaikat.
- Na gyerekek akkor mehetünk?-csaptam össze a két tenyeremet. Mire Kiowa és Bronson kifelé kezdtek tolni.-Héééééé!! Most miért kell? Naaa... - hisztiztem mire mintha valami játék baba lennék fölkaptam és kivitek, majd betettek a kocsiba. Bronson beült mellém, de Kiowa nem.- Te nem jössz?
- Nem mert Demivel itt találkozunk..
- Ki az a Demi?- ráncoltam össze a szemöldököm
- A barátnőm. -vakarta zavartan a takóját. Sophienak már bemutattam, majd te is találkozol vele. -kacsintott rám.
- Hát jó. Akkor otthon találkozunk.- húztam fel a kocsi ablakát, majd beindítottam az autótés már ki is kanyarodtam a főútra.- Figyelj beszélnünk kéne....- szorítottam a kormányt.
- Öhm igen... Erre már én is gondoltam...- vakartam meg a füle tövét.
- Bronson mi volt.. mi volt az amit tegnap történt... Beszéltem sophieval is erről, és elmesélte, hogy már vele is megtetted ugyan ezt.... Figyelj, én a világ legjobb pasijának tartalak, de csak úgy mint egy báttyot.
- Igenén is úgy tartalak mint a legjobb nőjét akitvalaha láttam, de igen tenekem csak olyan vagy mint a kishúgom. Tegnap... Elvesztettem az irányízást, tudtam, hogy Kellan a padlóra küldött, és úgy láttam, hogy te onnan nem tudsz föl állni, de ebben nagyot is tévedtem.-leparkoltam a háza előtt.- Csak még egyet had mondjak. Kellan egy óriási barom, hogy egy iylen nagyszerű lányt el engedett maga mellől. Nem tudja igazán mit vesztett. De hidd el kérlek. Te ennél sokkal erősebb avgy, és talpra tudsz állni. -fogta két tenyere közé az arcomat, majd nyomott mindkét oldalra egy-egy puszit és kikapcsolta a biztonsági övét, majd kiszállt. - Vigyázz magadra Mira! Este lehet hogy beugrok. - mosolyogta, amjd becsukta az ajtót. Mosolyogva integettem neki, amjd újra neki indultam a haza felé vezető útnak. Otthon beálltam a kocsi felhajtóra, amjd bebotorkáltam a házb, az eső már éppen kezdtett csöpörögni amikor beértem a házba.
- Halihó! Van itthon valaki? - léptem be a nappalib, de senki sem volt ott. - Hmm biztos még dolgoznak.... - rántottam meg a vállam, amjd a szobámba indultam, de eszembe jutott hogy a cigimet lent hagytam a kocsiba. Kirohantam érte, az eső javában zuhogott. gyorsan kkaptam az ülés alól a dobozkát meg az öngyújtót és már zártam is be a kocsit és futottam be mezitlába házba. Amint beértem a szobámba, ledobtam magamról a pulcsimat meg a cigimet az ágyra, majd előkotortam a laptopomat. levetődtem az ágyra de éreztem hogy avalmi nyomja a hasamat, föl ültem, és megláttam egy kis dobozkát. Mohón szedtem le róla az ezüst borítást, majd gyorsan kibontottam, de maint megláttam a benne lévő ajándékot mindne örömöm elszállt. Egy fehérarany kakötő pihent a vörös selyemborításban. Ordított róla hogy méreg drága volt. A dobozka tetejébe bele volt rakva egy papírocska. Kihúztam és kihajtogattam a papírt. Amin férfias macskakaparásos írás volt.
"Mira!
Tudom a világ legsötétebb helyére kívánsz engem, de szeretném ha megocsájtanál nekem. Persze nem most rögtön azonnal, de szükségem van rád! Én tényleg nagyon szeretlek, és ha nemis akarsz hozzám vissza jönni, akkor legalább hallgass meg. Mert van egy két dolog ami nem úgy van ahogy te azt gondolod. Kérlek a karkötőt fogadd el. Emlékszem ezt a karkötőt már kinézted magadnak egyszerm amikor sétáltunk.
Szeretlek!
Kellan..."
Egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Sophie pedig belépett a szobámba.
- Mira mi a baj?
 |
| Egyszer egy éjszakán te is fogsz majd sírni, s kijössz a temetőbe a síromat megnézni. Síromon egy kismadár panaszosan zengi: „Itt nyugszik, ki veled boldog akart lenni.” |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése