Hellóka kedves olvasok .
Sajnos én most per pillanat nem tudok frisset , hozni ezért megint Pinkypop fogja hozni , remélem nem baj . Majd összeszedem magam és én is ide tolóm a fejezetem .
Bocsika .
Puszi Zümi
34.rész- Pinkypop
Szijasztok bocsi hogy ennyit késtem, csak a suli most egy kicsit bekavart, remélem tetszik..
"Egy csajos délután"
Sophie bepattant a kocsiba, és csak ekor láttam, hogy ez a kis jelentéktelen fehér koktélruhájában is tökéletesen nézett ki, míg én.. Hát én elbújhattam volna egy kis zugban, akár egy szürke kis egér... Igen bevallom, kicsit irigykedtem hogy Sophiet ilyen jó gén állománnyal áldotta meg az a "jó" isten... De hát, erről nem én tehetek... Észre sem vettem, hogy már az iskolánál vagyunk, úgy elröppent az idő. Hisz végig az ablakon át bámultam kifelé, és néztem amint a sok gyalogos és pár egymás kezét fogva sétálgat, élvezi az utolsó őszi sugarakat, bár így is már nagyon hideg volt, de úgy látszik ez nem zavarta őket igazán, hogy akár már jövő héten is lehullhat az első friss hó. Amennyiben itt esik... Amit kétlek, ki másztam a kocsiból, és összébb húztam magamon a kabátomat, hisz a ruha csak a térdemig ért, így szabad utat hagyott, hogy a hideg, csípős szél belengjen és átfagyassza minden porcikámat pillanatok alatt. Gyors léptekkel indultam meg az iskola bejárata felé, Sophie-val együtt, kezünkben egy-egy zacskóval, miben magas sarkúnkat tároltuk. Amint beértünk, a vér újra áramlani kezdett a lábaimba és így furcsa érzést produkálva a fogaim vacogni kezdtek. Valaki hátulról elkapott és föl emelt és belecsókolt a nyakamba.
- Hú de hideg itt valaki.- eresztett le a földre, majd megcsókolt.- Gyere Törpilla, rátok vártunk- kezdett el maga után húzni, egy óriási csarnokba húzott be minket Kellan.- Hát itt lesz a bál
- Hát ez úristen, ez nagyon nagy!- csak ennyi jött ki a számon.
- Hát igen.. De nem baj. Na gyorsan öltözzetek. –lesegítette rólam és Sophie-ról a kabátot. – Taylor ott ült a sarokban, menj oda hozzá.- mosolygott Sophra, aki amint fölkapta a kis magas sarkúját már tipegett is oda szerelméhez.
- Miért nem mondtad neki hogy szeretnéd ha kettesbe lennénk?
- Mert ez nem így van?- ölelt meg.
- No persze.- nyomtam egy puszit az állára, majd lehajoltam hogy kivegyem a cipőmet a zacskóból, de már valaki megelőzött.- Mocsok! Add, vissza zacskómat!- kapálództam érte mezítláb állva a kövön.
- Csak ha kapok egy puszit. – kacsintott rám kacéran.
- Add vissza a cipőmet, és akkor nem kell annyit hajolgatnod lefelé, mert azzal magasabb leszek.
- Hmm, okos érv.- eresztette lejjebb a zacskót, mire én kitéptem a kezéből.
- Háhá! – vigyorogtam győzelem ittasan, majd fölkaptam a magas sarkút.- A rohadt élet így sem vagyok magas! -morgolódtam, mert így is csak az álláig értem.
- Nem baj! Én így is szeretlek, Prücsök. – hajolt lejjebb és megcsókolt. – Na de most már tényleg menjünk.- fogta meg a kezemet. Én teljesen azt hittem, hogy Kellan a kigyúrt sportember, nem tud táncolni. De hát basszus ez nem így van! Csodálkoztam is nagyokat amikor elkezdtünk keringőzni, hogy nem úgy táncol, és nem úgy lépked akár egy darab fa, hanem könnyedén. És ez szerintem kiült az arcomra is, mert Kellan egyszer csak odahajolt a fülemhez, és belesuttogta, hogy
- Nem gondoltad volna, hogy ilyet is tudok, nem de?
- Hát igen kicsit nagyon meglepődtem, de nem baj. Amúgy melyik a húgod?- néztem körül az teremben, de valahogy nem találtam egy lányt sem akit Kellan húgának tudnék mondani.
- Majd megmutatom.- nyomott egy csókot az arcomra. Hát mit ne mondjak a lábam majd le szakad ettől a nyomorék magas sarkútól! Esküszöm ilyen szempontból, inkább lennék fiú!
- ÚÚÚÚÚr isten! Milyen jó végre ülni.- nyögtem, mikor végre végeztünk, és sikerült egy széket kaparintanom magamnak, rögtön lerúgtam a lábamról a kínzó eszközeimet.– Nagyon, de nagyon meg szégyenítenélek, ha mezítláb táncolnék?- rebegtettem a pilláimat, mire ő csak megforgatta szemeit.- Na és hol a húgod?
- Mindjárt jön. –mondta, majd kissé összébb rúgta a cipőimet.
- Na megjöttem- ugrott mellé egy szőke hajú lány óriási mosollyal. – Szia Blair vagyok!
- Áhh szia! -álltam föl- Én pedig Miranda, örülök, hogy megismerhettelek. – ráztam vele kezet majd megölelt.
- Sokat halottam rólad. Kellan órákat tud beszélni rólad.
- Hát igen.. de remélem nem olyan sokat, hogy mindenki agyára menjek. Elég, ha az ő agyára megyek néha napján. –vigyorogtam, mire ő csak jót mosolygott az egészen.
- Ez nem igaz! Nem is beszélek annyit!
- Úhh Kellan most ezt elszúrtad! Azt mondtad, hogy nem beszélsz annyit a barátnődről?
- Nem! Én nem beszélek annyit, Miráról igen beszélek.
- Aha persze! –ragadott karon Blair és elkezdett kifelé húzni.
- Most meg hová viszed?- nézett ránk értetlenül, de mi csak tovább haladtunk, fölkaptam a szatyrot meg a kabátomat.
- Egy kis csajos délutánra, hisz meg kell ismernem a bátyám barátnőjét!- néztünk, hátra majd integettünk, és ott hagytuk őt egyedül. Kifelé kezdett húzni egy ismerős kocsi felé ami Kellanné volt. Blair előkapta a kocsi kulcsot a zsebéből, és a kezembe nyomta.- Tessék itt van! Ugye tudsz vezetni?
- Igen de ez honnan van meg neked?
- Kivettem a kabát zsebéből.- rántott meg a vállát. –Irány a Starbucks!- ugrott be a kocsiba, majd én is beszálltam mellé.- Hahó indulunk?- zavart, meg amikor már harmadszorra simítottam végig a BMW bőrkormányának borítását.
- Őő igen, csak még soha nem vezettem
- Ha majd összetöröd rád fogm. –kuncogta
- Hát ez kedves..- motyogtam, majd beindítottam a kocsit.
- Húú hát ez nem is volt vészes. Sőt tök jól vezetsz… - mondta mikor kiszálltunk a kocsiból és azt beriasztottam. – Na és hát akkor mondjuk kezdjük az ismerkedést, beszélj magadról egy kicsit.- Fúú hát… én nem amerikai vagyok, és ezt szerintem észre is vetted, én egy kicsiny európai országból jöttem, Magyarországnak hívják ezt a kicsi országot. Ott nőttem föl Sophieval együtt, aki mint kiderült Kiowa húga. De ezt majd te is megtudod részletesen, mindig is Amerikába vágytam, és eldöntöttük, hogy amint meg lesz az érettségink, repülünk is ki ide. És most hát Sophie családjánál élek. Hát röviden ennyi.
- Whooo hát az tök jó. És a szüleid mit szóltak, ahhoz hogy ide akarsz költözni?
- Hát…- kezdtem bele de éppen akkor jött meg a pincérfiú
- Sziasztok mit hozhatok?
- Én kérnék egy forró fehér csokit.- mondtam
- Hát akkor kettő forró csokit kérnénk. –rebegtette pilláit Blair mitől a fiú azt se tudta, hogyan takarja el elpirulását. Ezen jót mosolyogtam.- Na szóval hol tartottál?
- Hát ott hogy.. Nekem a szüleim nem szóltak hozzá semmit, mert nekem.. nincs igazán édesapám és édesanyám..- birizgáltam a terítőt.
- Úr isten bocsánat! Szólhattál volna hogy ne zargassam ezt a témát. Tényleg borzasztóan sajnálom. –kezdettel szabadkozni. –Annyira hülye vagyok..
- Jaj dehogy is… Nyugodj meg! Kellan már úgy is tudta, így neked is jogod van hozzá.
<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3
- Te majom mi a fenét művelsz? – nevettem mikor azt láttam, hogy Sophie a szekrényembe van borulva és vadul turkál.
- Ruhát keresek te él eszű!
- Most komolyan? Ajj istenem minek?
- Mert Taylor elhívott randizni!- fújtatta mérgesen és beleült a szekrényembe
- Ajj te csaj! Na csüccs az ágyra.- toltam le az ágyra majd elkezdtem kutakodni. –tessék itt van, na de futás, mert késében vagy!- lökdöstem kifelé, be akartam zárni az ajtót, de valaki oda tette a lábát. – Mi a?- hajoltam i az ajtón mikor megláttam hogy Kellan áll ott.
- Szia szépkirálynő! – vigyorgott kacéran.
- Szia! -leheltem, mert a következő pillanatban már befelé tolt és az ágyra fektetve folytattuk a csókolózást. – hmm ilyen üdvözlésben benne lennék többször is! – kuncogtam két csók között.
 |
| Sophie ruhája |
- Hát igen. Na és milyen volt a „csajos délután”- rajzolt macskakörmöket a levegőbe.
- Tök jó! És nem törtem össze a kocsidat, egy karc sem lett rajta! Esküszöm! Mér hatszor átvizsgáltam!
- Jajj de hülye vagy! Kit érdekel, ha lesz rajta egy karc, úgy is van rajta már egy pár..
- Most ez komoly? Én meg baszki félórán keresztül azt políroztam.- csaptam az ágyra. Belőle, pedig fölbugyogott, azaz öblös nevetés, amit már olyan régóta vártam. És én sem tudtam visszatartani a kacagásomat, így együtt nevettünk az ágyon fekve.
33. rész ~ Zümi
 |
| Szabadságomnak is van ára . De , hogy a szívem felszabaduljon ideje tiszta vizet öntenem az életembe. |
Reggel
arra ébredtem fel , hogy valaki a nyakamat csókolgatja , nagy mosoly terült a
számra amint szembe fordultam azzal a valakivel . És csoki barna szemei az
enyémbe ivódtak .
- Jó reggelt szépségem .- csókolt meg Taylor .
- Hmmm… de még milyen jó reggel ez hercegem .- mosolyogtam rá csibészen .
- És mit tervezel mára ?- kérdezte mikor egymás felé fordultunk az ágyon. Ezen el kellet gondolkodnom, hiszen már el telt egy csomó idő ideje lenne beszélnem Tessékkel.
- Hány óra van ?- kérdeztem , mikor fel néztem megint rá.
- Olyan kilenc lehet. - mosolygót rám .
- Köszi .- nyomtam egy csókot a szájára , majd kicsúsztam az ágyból és össze kötöttem az eddig szanaszét álló hajamat .
- Hova mész ? És miért hagy folyton egyedül?- olyan cukin ült az ágyon főleg azzal a kis fiús nézésével.
- Ideje végre teljesen elsimítanom az életemet. És kimondta, hogy egyedül hagylak te nagy óvodás . – mentem vissza az ágyhoz és ragadtam meg a kezét. – Na gyere ! – mosolyogtam , majd kirángattam az ágyból.
- Mit tervezel ?- kérdezte amint leértünk a lépcsőn épp akkor nyílt ki a bejárati ajtó is és rajta Mira nagy nevetve az oldalán Kellannel jelent meg .
- Hé, sziasztok ! – köszöntek oda nekünk.
- Mira , hogy kezdjek hozzá?- tudom , hogy ez nagy szemétség a két fiúval szembe de magyarul kérdeztem barátnőmtől aki az elején meg lepődőt de tudta miért nem angolul beszélek.
- Meg teszed készen állsz ?- jött közelebb barátnőm.
- Azt nem mondta , de ideje lenne nem gondolod ?! – mosolyogtam rá halványan.
- Igen ideje lenne .- ölelt át nagy mosollyal. – Emlékszel mikor egyszer azt mondtad nekem , hogy a legjobb ha elakarsz kezdeni egy valamit amihez nincs erőd. Elég ha mesélsz … - tényleg ezt mondtam volna , neki ennek mi az értelme .
- Ezt én mondtam neked ?! Mikor na látszik , hogy nem értelmes .- ráztam meg a fejem .Épp mondani szeretett volna Mira valamit mikor a melák megszólalt.
- Na persze minket férfiakat hagyatok csak ki mindenből .- ezzel karon ragadta Tayt és mind a ketten sértődős fejjel elsétáltak.
- Ohh ti férfi állatok most sértődjetek meg .- kiáltottam utánunk , majd már csak a nevetésünket lehetett hallani .
- NŐK! – kiáltották vissza együtt.
- PASIK ! – most mi Mirával . – Na de vissza térve … azt akkor én se tudtam, hogy ebben hol az értelem. De rá jöttem .- mosolygót.
- Ohh és meg is osztanád velem ?
- Nem ! – ezzel ott hagyott.
- MIRANDA te nő gyere vissza és mond el mi az értelem ebbe amit össze hablatyoltam neked . Halód told vissza a segged…- léptem be a konyhába , majd szembe találtam magam Tessel és Bobbal na meg persze Kiowával és Demivel. – Öhmm jó reggelt !- vakartam meg a tarkómat.
- Neked is .- meg lepődésüket takarni nem tudták volna .
- Hé, srácok ki jönnétek egy kicsit. Te is Demi kérlek .- mondtam barátnőm mire egy köszönömöt el tátogtam neki , majd kiment a többiekkel így ott maradt a családommal. Pár percig csak álltam és néztem őket.
- Sophie mi …- Tess mondani akart valamit de közbe szóltam .
- Tudom. Ti csak jót akartok netán? De ezzel remélem tudjátok , hogy nem jót tettetek . Egyre vagyok kíváncsi miért és , hogy tudtátok még Kiowa előtt is eltitkolni és képesek lettetek volna egész életembe a szembe hazudni ? csak erre válaszoljatok nekem ,és ha meg kapom azt a választ amit úgy érzem nekem össze forrasztja a szívemben azt az űrt akkor képes leszek titeket a szüleimnek és téged a bátyámnak titeket .- ültem le Kiowa mellé mikor befejeztem .
- Sajnáljuk. – suttogta maga elé Tess.
- Ez már úgy is mindegy .- mondtam .
- Akkor mikor teherbe estem veled én és az apád külön voltunk , Kiowa vele maradt de én elmentem hozzátok Magyarországra. Kilenc hónapon keresztül titkoltam, hogy gyereket várok. Nem tudom miért hagytalak ott nem tudom … de akkor mikor haza jöttem és elmondtam Bobnak már mindent megbántam, nem akartalak ott hagyni de nem tudtam vissza csinálni . Janek nem lehet gyerek és ezzel össze törtem volna . Tudom , hogy nem mentség de nem akartalak ott hagyni haza akartalak hozni , de már túl késő volt. Apád sokáig rám se tudott nézni és ezt megérdemeltem nem tudtam , hogy mondjam el Kiowanak , hogy az unoka húga igazából a húga . Én nem akartam neked hazudni elakartam elakartuk mondani , nem nem tudtam , hogy kezdjek neki . Nem állhattam eléd és mondhattam szemedbe azt , hogy az anyád vagyok .- szomorúan hajtotta le a fejét és láttam, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcán. Bele gondoltam át gondoltam az egészet amit mondott végig néztem a három személyen és nem tudtam tovább haragot tartani feléjük , bármit is tehetek az igazság kiderült ez van . Én elfogadom és megpróbálok ezzel élni tovább . Felálltam és oda sétáltam Tesshez .
- Anya . – öleltem át mire neki az az egy könnycsepp helyébe több ezer szökött. – Na jó ti is gyertek ide .- mosolyogtam a két emberre aki már ott toporogtak mellettünk , majd mindannyian mint egy nagy család át öleltünk egymást.
- Sajnálom tényleg nagyon sajnálom kicsim .- nézet a szemembe anyám , nem tudom de még nehéz lesz megszoknom de megfogom .
- Tudom . És megbocsátok , ne kérdezették , hogy teszem de meg teszem . Mert mindig is a családom voltatok és azok is maradtok . Még ha ez kiderült is .
- Jó reggelt szépségem .- csókolt meg Taylor .
- Hmmm… de még milyen jó reggel ez hercegem .- mosolyogtam rá csibészen .
- És mit tervezel mára ?- kérdezte mikor egymás felé fordultunk az ágyon. Ezen el kellet gondolkodnom, hiszen már el telt egy csomó idő ideje lenne beszélnem Tessékkel.
- Hány óra van ?- kérdeztem , mikor fel néztem megint rá.
- Olyan kilenc lehet. - mosolygót rám .
- Köszi .- nyomtam egy csókot a szájára , majd kicsúsztam az ágyból és össze kötöttem az eddig szanaszét álló hajamat .
- Hova mész ? És miért hagy folyton egyedül?- olyan cukin ült az ágyon főleg azzal a kis fiús nézésével.
- Ideje végre teljesen elsimítanom az életemet. És kimondta, hogy egyedül hagylak te nagy óvodás . – mentem vissza az ágyhoz és ragadtam meg a kezét. – Na gyere ! – mosolyogtam , majd kirángattam az ágyból.
- Mit tervezel ?- kérdezte amint leértünk a lépcsőn épp akkor nyílt ki a bejárati ajtó is és rajta Mira nagy nevetve az oldalán Kellannel jelent meg .
- Hé, sziasztok ! – köszöntek oda nekünk.
- Mira , hogy kezdjek hozzá?- tudom , hogy ez nagy szemétség a két fiúval szembe de magyarul kérdeztem barátnőmtől aki az elején meg lepődőt de tudta miért nem angolul beszélek.
- Meg teszed készen állsz ?- jött közelebb barátnőm.
- Azt nem mondta , de ideje lenne nem gondolod ?! – mosolyogtam rá halványan.
- Igen ideje lenne .- ölelt át nagy mosollyal. – Emlékszel mikor egyszer azt mondtad nekem , hogy a legjobb ha elakarsz kezdeni egy valamit amihez nincs erőd. Elég ha mesélsz … - tényleg ezt mondtam volna , neki ennek mi az értelme .
- Ezt én mondtam neked ?! Mikor na látszik , hogy nem értelmes .- ráztam meg a fejem .Épp mondani szeretett volna Mira valamit mikor a melák megszólalt.
- Na persze minket férfiakat hagyatok csak ki mindenből .- ezzel karon ragadta Tayt és mind a ketten sértődős fejjel elsétáltak.
- Ohh ti férfi állatok most sértődjetek meg .- kiáltottam utánunk , majd már csak a nevetésünket lehetett hallani .
- NŐK! – kiáltották vissza együtt.
- PASIK ! – most mi Mirával . – Na de vissza térve … azt akkor én se tudtam, hogy ebben hol az értelem. De rá jöttem .- mosolygót.
- Ohh és meg is osztanád velem ?
- Nem ! – ezzel ott hagyott.
- MIRANDA te nő gyere vissza és mond el mi az értelem ebbe amit össze hablatyoltam neked . Halód told vissza a segged…- léptem be a konyhába , majd szembe találtam magam Tessel és Bobbal na meg persze Kiowával és Demivel. – Öhmm jó reggelt !- vakartam meg a tarkómat.
- Neked is .- meg lepődésüket takarni nem tudták volna .
- Hé, srácok ki jönnétek egy kicsit. Te is Demi kérlek .- mondtam barátnőm mire egy köszönömöt el tátogtam neki , majd kiment a többiekkel így ott maradt a családommal. Pár percig csak álltam és néztem őket.
- Sophie mi …- Tess mondani akart valamit de közbe szóltam .
- Tudom. Ti csak jót akartok netán? De ezzel remélem tudjátok , hogy nem jót tettetek . Egyre vagyok kíváncsi miért és , hogy tudtátok még Kiowa előtt is eltitkolni és képesek lettetek volna egész életembe a szembe hazudni ? csak erre válaszoljatok nekem ,és ha meg kapom azt a választ amit úgy érzem nekem össze forrasztja a szívemben azt az űrt akkor képes leszek titeket a szüleimnek és téged a bátyámnak titeket .- ültem le Kiowa mellé mikor befejeztem .
- Sajnáljuk. – suttogta maga elé Tess.
- Ez már úgy is mindegy .- mondtam .
- Akkor mikor teherbe estem veled én és az apád külön voltunk , Kiowa vele maradt de én elmentem hozzátok Magyarországra. Kilenc hónapon keresztül titkoltam, hogy gyereket várok. Nem tudom miért hagytalak ott nem tudom … de akkor mikor haza jöttem és elmondtam Bobnak már mindent megbántam, nem akartalak ott hagyni de nem tudtam vissza csinálni . Janek nem lehet gyerek és ezzel össze törtem volna . Tudom , hogy nem mentség de nem akartalak ott hagyni haza akartalak hozni , de már túl késő volt. Apád sokáig rám se tudott nézni és ezt megérdemeltem nem tudtam , hogy mondjam el Kiowanak , hogy az unoka húga igazából a húga . Én nem akartam neked hazudni elakartam elakartuk mondani , nem nem tudtam , hogy kezdjek neki . Nem állhattam eléd és mondhattam szemedbe azt , hogy az anyád vagyok .- szomorúan hajtotta le a fejét és láttam, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcán. Bele gondoltam át gondoltam az egészet amit mondott végig néztem a három személyen és nem tudtam tovább haragot tartani feléjük , bármit is tehetek az igazság kiderült ez van . Én elfogadom és megpróbálok ezzel élni tovább . Felálltam és oda sétáltam Tesshez .
- Anya . – öleltem át mire neki az az egy könnycsepp helyébe több ezer szökött. – Na jó ti is gyertek ide .- mosolyogtam a két emberre aki már ott toporogtak mellettünk , majd mindannyian mint egy nagy család át öleltünk egymást.
- Sajnálom tényleg nagyon sajnálom kicsim .- nézet a szemembe anyám , nem tudom de még nehéz lesz megszoknom de megfogom .
- Tudom . És megbocsátok , ne kérdezették , hogy teszem de meg teszem . Mert mindig is a családom voltatok és azok is maradtok . Még ha ez kiderült is .
-
Köszönjük .- puszilt meg apám. Én meg csak mosolyogtam .
- Na gyerek melák bátyám .- fogtam meg és húztam ki
az udvarra . Megálltunk a kis társaság előtt akik a medence mellet ültek és
ránk mosolyogtam , mi össze néztünk én csak a fejemmel a medence felé böktem
mire ő csak nagyot mosolygót majd kézen ragadott. És már futottunk is , hogy mi
most csobbanunk egyet. - BOMBA ! – kiabáltuk egyszerre majd a vízbe ugrottunk.
Este keresztbe dőlve az ágyamon bámultam a plafont és nem tudtam mit kezdjek magammal. Sajnos egyedül kellet lennem mert Taynak dolga volt azt nem mondta el mi és ez nagyon feldühített de hiszek benne , hogy nem megint ártani szeretne nekem. Lehunytam a szemem és fülembe dugott mp- 3- at hallgattam , amibe a számok egymás követték . Nem tudom mennyi ideje feküdhettem ott mikor valami az arcomon landolt . Azonnal felültem és szembe találtam magam barátnőm talpig szalagavatós ruhába és amit az arcomról lehalászott ruha is pont ugyan olyan volt. Kihúztam a fülemből a fül hallgatott és értelmetlen fejjel néztem rá.
- Ez meg minek ?- kérdeztem mikor jobban szemügyre vettem a fehér ruhát . A milyenk is ilyen volt.
- Vedd fel és csinálj valamit a fejeddel olyan vagy mint egy zombi .
- Na köszi .- gúnyosan mosolyogtam rá.- De minek is ez ? Az lehet , hogy fel veszem és hangsúlyozom LEHET ! de minek venném fel , nem szoktam itthon ilyenben lenni . – lengettem meg előtte a ruhát.
- Jössz velem szalagavatót táncolni .- mosolygót és nekem az éretlen fejem még jobban az-á vált.
- Tessék ? Kiére is ? – kérdeztem .
- Kellan húgáéra megyünk és mivel kevés a gyere így kiharcoltam , hogy te és Tay is gyertek . Szóval a fiúk öltöznek vagy mit művelnek magukkal , és ott találkozunk azt mondta Kellan te tudod hol a suli .- hadarta miközben a fürdő szoba felé taszigált.
- Igen de …- mondtam volna , de késő volt mert be csukta előttem a fürdőszoba ajtót.
- 20 perc Soph !- kiabálta a szobámból.
Remek mérgesen fújtam egyet majd tettem amit kért és 20 perc alatt értelmes fejet varázsoltam magamra , majd talpig készen léptem ki .
- Remélem nem vagyok zombi ?- vigyorogtam rá .
- Még , hogy zombi inkább hercegnő.
- Na jó te se panaszkodhatsz királynő .- nevettünk fel majd elindultunk a kocsim felé és a suli felé .
32.rész- Pinkypop
Mira szemszög:
Még pár percig csak néztem Kellant, Sophie pedig csak tovább sétált. Kellan lassan föl állt és felém kezdett el sétálni. Ajkamba harapdtam és a homokba mélyeztett cipőmet nézegettem. Idegesen túrtam bele a hajamba, és öl néztem. Ott állt tőlem három lépésnyire.
- Mi lenne ha elmennénk egy kicsit messzeb mennénk? -mosolygott kedvesen. Lassan kezdtünk el egymás mellett sétálni, néma csöndben.
- Figyelj Kellan!- állta meg és szembe fordultam vele. - Egyet kérek, mielőtt bármit mondasz! Az a kép mostani vagy sem?
- Nem mostani
- Akkor mikori?
- Két éves é..
- Akkor miért szerepel az ujságba?
- Ha meghallgatsz minden kiderül. -nyomott le az egyik kis padra. Mondani akartam valamit, de ő ujját a számra tette. - Csss! Most én beszélek utána pedig elmondod a véleményedet. - mikor megbiznyosodott arról, hogy nem fogok beszélni elvette ujját a számról és a zsebébe kedett matatni. - Ezt a karkötőt, amit az újságban is láttál. Amikor Rómában voltunk akkor kaptam Ashleytől, ez volt két éve. Csak elszakadt és Ashley elkérte hogy majd ő megjavítja. Azért nem láttad ezt még rajtam. Két éve kaptam, akkor igen Barbara volt a barátnőm, és ezt a képet anyám készítette rólunk amikor éppen költöztem be a mostani házamba. Tudom volt vele egy két furcsa perced és szerinte most gyűlölni is fogod, de ő irt az újságnak, a dátumot pedig levgta róla. -húzta elő a zsebéből a képet az igazi fényképet, amin a dátum is arajta volt. "2009/08/05"- Remélem mostmár hiszel nekem... -tette el a képet.
- Hinni hiszek, de azt a karkötőt miért küldted?
- Tudom béna ajándék volt...- vakarta tarkóját.
- Nem egyáltalán nem! Sőt a levél is it van nálam.- húztam elő a pulcsim zsebéből. És beleraktam a tenyerébe.
- Te sírtál?- húzta végig az ujját ott ahol a könnyeim lecsorogtak..
- Igen.. mert rájöttem, hogy szászor sőt midennél jobban szeretem azt az egy férfit aki megírta nekem ezt a levelet, hogy a hisztériás anyja és cselszövése keresztbe tegyen nekünk. - álttam fel Kellan után, mire ő magához húzotés megcsókolt. Szívem óriásit dobbant amint ajka hozzáért az enyémhez. Karomat a nyaka köréfontam akkor is ha a vállam ájt, llan a csípőmre tette a kezét, majd egyetlen mozdulattal, föl emelt és a padra tette, így nem kellett ágaskodnom. Hátul lévő kezeimmel kicsit már megnőtt hajába túrtam.
- Miranda Batsányi az életemnél is jobban szeretlek!- ölelt meg amikor szétváltunk. Hátunk mögött pedi vad újjongásba kezdetk a fiúk és fütyültek. Mire én vissza fordítottam a fejét éd mélyen a szemébe néztem.
- Szereltek. - mondtam neki magyarul és megcsókoltam.
Szinte egész este folyamán egymás karjaiba voltunk bújva. Én Kellan ölébe ültem és hátammal neki dőltem izmos felső testének. Úgy néztük a tüzet. Taylor és Sophie is hasolnóan helyezkedett el, csak hogy mire kezében ott volt a gitárja is amin valami hangulatos zenét pengetett. Mindenki beszélt mindenkivel, jó volt ez így. Úgy hajnali fél kettő fele iszont már kezdett hideg lenni. Szinte csak úgy vacogtam, prbóáltam leplezni, de Kellan hamar észre vette ahogy egyre jobba rángatózom és kékül a szám.
- Mira, kicsim szét fogsz fagyni.
- Nem csak ez egy ilyen átmeneti ázás.
- Igen átmenet a megfázásba. - ölelt át még szorosabban. -Jobb lesz ha most haza viszlek.- akt föl állni de én szembe ordultam vele
- Nem mehetnénk hozzád?
- De...
- Leszarom anyádat. -vigyorogtam.
- Úhh de jó hallani ezt mártőled.- nyomott egy csókot a számra. - Na srácok mi most megyünk, mert a kisasszony majd ösze nem fagy. Aztán még ápolgatnom kell.- állt fel majd fölsegített engem is. Na sziasztok. -mindenkitől elköszöntünk majd elindultunk hazafelé.- Nagyon zavarna, ha rágyújtok?
- Ha adsz akkor nem. -kacsintottam rá.
- Faszt kapsz! MEg elégedsz azzal?- nyújtotta rám a nyelvét.
- Hmm kecsektető ajánlat, de most inkább egy szál cigire vágyom.- nézem rá kacéran, mire ő mérgesen újt egyet és adott egy szálat majd saját magának is kivett egyet.
- Miért cigizel? Tönkre tesze magad..
- És te? Amúgy meg mert jól esik. -rántottam meg a vállamat.
- Nem tudom csak rászoktam. -kulcsolta össze az ujjainkat miután mind a két szálat meggyújtotta. - Mira lehet egy kérdésem?
- Persze több is.-vette el a számtól a cigit majd kifújtam a füstöt.
- A húgomnak lesz szallag avató bállja, és szeretném ha eljnnél velem, de ez még nem minden. Kevés az ember az sztályából, és hát... Megkértek enge hogy menjek besegíteni de nekem mivel nincsenpárom, és mivel visszakaptam a barátnőmet, így rád gondoltam. Mit szólnál ha mekérnélek arra légy a szallagavató táncbeli párom?
- Hmm.. - biccentettem oldalra a fejem.- Milyen kérdés ez? A tánc és te az élete vagy még szép! Köszönöm a lehetőséget!- nyomtam egy csókot a szájára.
- Én köszönöm. Nekem lesz a legszbb párom, há!- lóbálta a kezeinket, mint egy óvodás.
- Nem is tudtam hogy van húdog.
- Azt sem hogy hat fiú testvérem van- kacsintott rám
- Úr isten!-táltottam el a számat.
- Hát igen népes egy család.-csókolt meg, majd fenekem elá núlt és fölkapott é pedig összekulcsoltam a lábam a csípője körül. Ekkor pedig villant valami. -hmm holnap úgy látszik címplap sztár leszel. -kuncogta mire én felnevettem.
Még pár percig csak néztem Kellant, Sophie pedig csak tovább sétált. Kellan lassan föl állt és felém kezdett el sétálni. Ajkamba harapdtam és a homokba mélyeztett cipőmet nézegettem. Idegesen túrtam bele a hajamba, és öl néztem. Ott állt tőlem három lépésnyire.
- Mi lenne ha elmennénk egy kicsit messzeb mennénk? -mosolygott kedvesen. Lassan kezdtünk el egymás mellett sétálni, néma csöndben.
- Figyelj Kellan!- állta meg és szembe fordultam vele. - Egyet kérek, mielőtt bármit mondasz! Az a kép mostani vagy sem?
- Nem mostani
- Akkor mikori?
- Két éves é..
- Akkor miért szerepel az ujságba?
- Ha meghallgatsz minden kiderül. -nyomott le az egyik kis padra. Mondani akartam valamit, de ő ujját a számra tette. - Csss! Most én beszélek utána pedig elmondod a véleményedet. - mikor megbiznyosodott arról, hogy nem fogok beszélni elvette ujját a számról és a zsebébe kedett matatni. - Ezt a karkötőt, amit az újságban is láttál. Amikor Rómában voltunk akkor kaptam Ashleytől, ez volt két éve. Csak elszakadt és Ashley elkérte hogy majd ő megjavítja. Azért nem láttad ezt még rajtam. Két éve kaptam, akkor igen Barbara volt a barátnőm, és ezt a képet anyám készítette rólunk amikor éppen költöztem be a mostani házamba. Tudom volt vele egy két furcsa perced és szerinte most gyűlölni is fogod, de ő irt az újságnak, a dátumot pedig levgta róla. -húzta elő a zsebéből a képet az igazi fényképet, amin a dátum is arajta volt. "2009/08/05"- Remélem mostmár hiszel nekem... -tette el a képet.- Hinni hiszek, de azt a karkötőt miért küldted?
- Tudom béna ajándék volt...- vakarta tarkóját.
- Nem egyáltalán nem! Sőt a levél is it van nálam.- húztam elő a pulcsim zsebéből. És beleraktam a tenyerébe.
- Te sírtál?- húzta végig az ujját ott ahol a könnyeim lecsorogtak..
- Igen.. mert rájöttem, hogy szászor sőt midennél jobban szeretem azt az egy férfit aki megírta nekem ezt a levelet, hogy a hisztériás anyja és cselszövése keresztbe tegyen nekünk. - álttam fel Kellan után, mire ő magához húzotés megcsókolt. Szívem óriásit dobbant amint ajka hozzáért az enyémhez. Karomat a nyaka köréfontam akkor is ha a vállam ájt, llan a csípőmre tette a kezét, majd egyetlen mozdulattal, föl emelt és a padra tette, így nem kellett ágaskodnom. Hátul lévő kezeimmel kicsit már megnőtt hajába túrtam.
- Miranda Batsányi az életemnél is jobban szeretlek!- ölelt meg amikor szétváltunk. Hátunk mögött pedi vad újjongásba kezdetk a fiúk és fütyültek. Mire én vissza fordítottam a fejét éd mélyen a szemébe néztem.
- Szereltek. - mondtam neki magyarul és megcsókoltam.
Szinte egész este folyamán egymás karjaiba voltunk bújva. Én Kellan ölébe ültem és hátammal neki dőltem izmos felső testének. Úgy néztük a tüzet. Taylor és Sophie is hasolnóan helyezkedett el, csak hogy mire kezében ott volt a gitárja is amin valami hangulatos zenét pengetett. Mindenki beszélt mindenkivel, jó volt ez így. Úgy hajnali fél kettő fele iszont már kezdett hideg lenni. Szinte csak úgy vacogtam, prbóáltam leplezni, de Kellan hamar észre vette ahogy egyre jobba rángatózom és kékül a szám.
- Mira, kicsim szét fogsz fagyni.
- Nem csak ez egy ilyen átmeneti ázás.
- Igen átmenet a megfázásba. - ölelt át még szorosabban. -Jobb lesz ha most haza viszlek.- akt föl állni de én szembe ordultam vele
- Nem mehetnénk hozzád?
- De...
- Leszarom anyádat. -vigyorogtam.
- Úhh de jó hallani ezt mártőled.- nyomott egy csókot a számra. - Na srácok mi most megyünk, mert a kisasszony majd ösze nem fagy. Aztán még ápolgatnom kell.- állt fel majd fölsegített engem is. Na sziasztok. -mindenkitől elköszöntünk majd elindultunk hazafelé.- Nagyon zavarna, ha rágyújtok?
- Ha adsz akkor nem. -kacsintottam rá.
- Faszt kapsz! MEg elégedsz azzal?- nyújtotta rám a nyelvét.
- Hmm kecsektető ajánlat, de most inkább egy szál cigire vágyom.- nézem rá kacéran, mire ő mérgesen újt egyet és adott egy szálat majd saját magának is kivett egyet.
- Miért cigizel? Tönkre tesze magad..
- És te? Amúgy meg mert jól esik. -rántottam meg a vállamat.
- Nem tudom csak rászoktam. -kulcsolta össze az ujjainkat miután mind a két szálat meggyújtotta. - Mira lehet egy kérdésem?
- Persze több is.-vette el a számtól a cigit majd kifújtam a füstöt.- A húgomnak lesz szallag avató bállja, és szeretném ha eljnnél velem, de ez még nem minden. Kevés az ember az sztályából, és hát... Megkértek enge hogy menjek besegíteni de nekem mivel nincsenpárom, és mivel visszakaptam a barátnőmet, így rád gondoltam. Mit szólnál ha mekérnélek arra légy a szallagavató táncbeli párom?
- Hmm.. - biccentettem oldalra a fejem.- Milyen kérdés ez? A tánc és te az élete vagy még szép! Köszönöm a lehetőséget!- nyomtam egy csókot a szájára.
- Én köszönöm. Nekem lesz a legszbb párom, há!- lóbálta a kezeinket, mint egy óvodás.
- Nem is tudtam hogy van húdog.
- Azt sem hogy hat fiú testvérem van- kacsintott rám
- Úr isten!-táltottam el a számat.
- Hát igen népes egy család.-csókolt meg, majd fenekem elá núlt és fölkapott é pedig összekulcsoltam a lábam a csípője körül. Ekkor pedig villant valami. -hmm holnap úgy látszik címplap sztár leszel. -kuncogta mire én felnevettem.
31. rész ~ Zümii
 |
| ~ Csak egy
emlék ami kedves volt számodra és ha kell még százszor át éled egy barát
kedvért , hogy mosolyt csaj az arcára. ~ |
Sophie szemszöge.
- Figyelj ide rám ...- néztem a szemébe . - Öt perc múlva vissza jövök és legyen rajtad egy másik ruha oké. Kényelmes legyen . Kész légy mert ha nem szét csaplak .- mosolyogtam rá halványan majd láttam, hogy egy halvány kicsi mosoly volt az arcán.
- De miért? - kérdezte halkan .
- Csak öltözz át .- mondtam , majd felálltam és kimentem a szobából át trappoltam az enyémbe ahol Taylor az ágyon feküdt keresztbe , becsukot szemmel. Oda mentem és rá ültem a csípőjére majd egy halvány csókot nyomtam a szájára. Amitől rögtön óriási mosoly terült szét az arcán és kinyitotta csoki barna szemet amivel rám nézet.
- Hm.. ez tetszik .- most ő csókolt meg .
- Nekem is .- mosolyogtam bele a csókunkba .- Van egy kis feladatom a számodra!- szálltam le róla és a szekrényemhez mentem .
- Még is mi ?- kérdezte amint felült az ágyon. Kivettem egy fehér felsőt majd gyorsan magamra kaptam a pulcsimat . Fel vettem a tornacipőmet ami a sarokba hevert. Majd oda mentem a már állva lévő Taylorhoz és csípője köré fontam a kezem majd mosolyogva néztem fel rá.
- El kéne menned Kellanért és lehozni őt is a partra . Ha nem akar lejönni akkor mond meg neki , hogy bajok lesznek .- csókoltam meg .
- Rendben de mire készülsz kicsim ?- kérdezte .
- Meglátod,csak hozd el a hülye melákunkat. - mosolyogtam rá szélesen.
- Ahogy óhajtja .- egy hosszabb és érzékibb csók amit legszívesebben meg sem szakítottam volna de meg kellet mert még volt dolgom .
- Dologra fel . - mondtam neki, majd oda kint szétváltunk ő elment én meg Kiowa szobája fel vettem az irányt. Majd ahogy az ajtóhoz értem nagy levegőt vettem és bekopogtam . Nem kellet sokat várom és már meg is jelent az ajtóban Kiowa helyet Demi mosolyogva és egyben meglepetten nézet rám .
- Szia .- köszönt nekem .
- Szia . Kiowat keresem . - mondtam egyszerűen .
- Épp fürdik .
- Köszi .- ezzel bementem mellette és a fürdőszobába menetem ahol szembe találtam magam Kiowaval , szerencsémre ő a zuhanyzóban állt és nem láttam semmi olyat aminek nagyon örültem . Ő viszont elég meglepődött mert még a tusfürdőt is elejtette a kezéből.
- Oké, ez most elég ciki.- mosolygót rám zavarában .
- Nem kukkolni jöttem szóval ...- mondtam .- Csak szeretnék kérni valamit tőled . Kérlek szólj a többieknek , hogy húsz perc múlva legyenek lent a parton és ti is , ja és csináljatok már egy tábortüzet . Köszi .- ezzel kimentem a fürdőből. - Gyúrjál még egy kicsit .- kiabáltam neki vissza majd rá mosolyogtam Demire és kimentem a szobából. Vissza mentem az enyémbe és felkaptam a gitárom zsebre vágtam a mobilom és már Mira szobája felé hallattam .
Xoxo.
- Miért kellet most kijönni ilyen időben ?- nyavalyog Mira mikor már végre kijutottunk jó fél órával utána a házból. - És egyáltalán minek a gitár?- láttam rajta , hogy semmi kedve semmihez . De ez engem meg nagyon nem érdekel.
- Mert jól esik kint a szabadban lenni .- jaj nem tudom mit mondtam volna neki.- És a gitár mert azért van itt mert szeretnék egy olyan emléket felidézni amit nagyon szerettem .
- Oh.. nem értem . De tudod jól , hogy nincs hozzá kedvem . Semmihez sincs kedvem . - hajtotta le a fejét amint át mentünk egy zebrán a part felé haladtunk már . Előre vettem a gitárt.
- Emlékszel mikor együtt elmentünk a Balatonra ..- mosolyogtam halványan és játszadozni kezdtem a húrokkal.
- Persze , hogy emlékszem úgy volt , hogy a két akkori barátunknak megyünk de végül csak mi ketten mentünk le . - láttam egy mosolyt a száján.
- Pontosan és arra emlékszel mikor ugyan így sétáltunk a parton a rengetek ember között. És egyszer csak pont mit most is előre kaptam a gitárt és úgy döntöttem , hogy én itt most felvidítom a népet. - nevettem fel halkan mert elég vicces volt.
- Sikerült is nem de?- nézet rám Mira.
- De , hogy nem de egyedül nem ment volna . Az volt az egyetlen olyan emlék amit nagyon sajnáltam volna ha elveszítem végleg. Lehet , hogy utálni fogsz de nem érdekel. És azt tudod melyik volt az a dal amit együtt énekeltünk akkor?- néztem rá kíváncsi voltam , hogy tudja -e .
- Pink – SO WHAT !-
kiabálta el magát Mira mire nekem nevetnem kellet ezen .
- Pontosan . Hagy mondja még egy dolgot … nem érdekel mit fogsz mondani és tenni , de itt az ideje , hogy te is boldog légy és meg hallgasd a melákot. - mosolyogtam mikor már a part és a járda szélén álltunk .
- Sophie !- nézet rám csúnyán .
- NEM érdekel .- ráztam meg a fejem .
- Pontosan . Hagy mondja még egy dolgot … nem érdekel mit fogsz mondani és tenni , de itt az ideje , hogy te is boldog légy és meg hallgasd a melákot. - mosolyogtam mikor már a part és a járda szélén álltunk .
- Sophie !- nézet rám csúnyán .
- NEM érdekel .- ráztam meg a fejem .
Taylor szemszöge .
Ahogy Soph kérte nehezen de kiráncigáltam Kellant a partra igaz mikor én kértem nem akart jönni , de mikor meg mondtam neki , hogy Soph azt üzeni baj lesz . Azonnal fel kapta a seggét a kanapéról és már meg is indult kifelé. Már vagy húsz perce ide kint vagyunk de a lányok sehol , csak mi és a többiek aki épp egy tábortűz mellett ültek és bámulták a lángokat.
- Lányok ?- kérdeztem meg mikor oda értem melléjük és leültem az egyik fa rönkre.
- Fogalmam sincs .- rántotta meg a vállát Kiowa . - Csak annyit mondott , hogy legyünk itt és csináljunk neki egy tábor tűzet.
- Értem . - mondtam és nézegettem körbe körbe hát ha meglátom őket. Még tíz percig ültünk ott majd egyszer csak egy gitár hangját hallottuk meg , azonnal a hang irányába fordultunk és a két lány jött egymás mellett. Sohp kezében egy gitárt volt és énekelt Mira meg mellette énekelt . Egyenesen felénk jöttek látszott Mira arcán , hogy meglepődőt mert ő abba hagyta az éneklést és csak is Kellant nézte aki pont ugyan úgy tett. Soph meg tovább csinálta a hangulat ott és a száján meg ott volt az a bizonyos csibész mosoly.
30.rész- Pinkypop
- Menj oda hozzá. De csak óvatosan, a vállánál ne fogdmeg ert akkorát húz be neked ilyettében hogy meghalsz.- furcsán nézett rám. - Hidd el nekem tapasztalat!-kacsintottamrá, amjd egyet löktem a vállán.
- De...- frodult vissza
- Menjél már! Te majom!- taszigáltam Sophie felé. Sikeres lett a noszogatás mert bizonytalan léptekkel és többszöri visszafordulással, de el támolygott Sophie felé. Még mindig dühödten táncolt Sophie. Taylor bizonytalanul Sophie mögé lépett, majd nagy tenyerit Sophie derekára simította. Aki azonnal meg állt. Ijedt tekintettel állt a tükörrel szemben, és gyorsan szedte a levegőt. Taylor mostmár közelebb húzta magához, így Sophie hát hozzáért Taylor mellkasához, egyszere emelkedett a mellkasuk, még így szaporalélegzettel is. Aztánvalami történt Sophie hirteleniugrott Taylor karjai közül.
- te te.. most te... - habogott össze vissza sophie,mire Taylor megragadta, és szájon csókolta.
- Óóóóó de édesek!- vigyorogtam, és oldalra billentettem a fejemet. Sophie Taylor nyakaköré fonta a karját.
- Soha, de soha, de tényleg soha többet ne tegyél akkora hülyeséget mint amiket okoztál. -mondta Sophie mosolyogva miután elválltak egymástól.
- Rendben. Meg tugsz bocsájtani nekem?- döntötték egymásnak a homlokukat
- Igen.- engedte le sophie a kezét majd egy utolsó csókot nyomott Tay szájára, és össze kulcsolta ujjaikat.
- Na gyerekek akkor mehetünk?-csaptam össze a két tenyeremet. Mire Kiowa és Bronson kifelé kezdtek tolni.-Héééééé!! Most miért kell? Naaa... - hisztiztem mire mintha valami játék baba lennék fölkaptam és kivitek, majd betettek a kocsiba. Bronson beült mellém, de Kiowa nem.- Te nem jössz?
- Nem mert Demivel itt találkozunk..
- Ki az a Demi?- ráncoltam össze a szemöldököm
- A barátnőm. -vakarta zavartan a takóját. Sophienak már bemutattam, majd te is találkozol vele. -kacsintott rám.
- Hát jó. Akkor otthon találkozunk.- húztam fel a kocsi ablakát, majd beindítottam az autótés már ki is kanyarodtam a főútra.- Figyelj beszélnünk kéne....- szorítottam a kormányt.
- Öhm igen... Erre már én is gondoltam...- vakartam meg a füle tövét.
- Bronson mi volt.. mi volt az amit tegnap történt... Beszéltem sophieval is erről, és elmesélte, hogy már vele is megtetted ugyan ezt.... Figyelj, én a világ legjobb pasijának tartalak, de csak úgy mint egy báttyot.
- Igenén is úgy tartalak mint a legjobb nőjét akitvalaha láttam, de igen tenekem csak olyan vagy mint a kishúgom. Tegnap... Elvesztettem az irányízást, tudtam, hogy Kellan a padlóra küldött, és úgy láttam, hogy te onnan nem tudsz föl állni, de ebben nagyot is tévedtem.-leparkoltam a háza előtt.- Csak még egyet had mondjak. Kellan egy óriási barom, hogy egy iylen nagyszerű lányt el engedett maga mellől. Nem tudja igazán mit vesztett. De hidd el kérlek. Te ennél sokkal erősebb avgy, és talpra tudsz állni. -fogta két tenyere közé az arcomat, majd nyomott mindkét oldalra egy-egy puszit és kikapcsolta a biztonsági övét, majd kiszállt. - Vigyázz magadra Mira! Este lehet hogy beugrok. - mosolyogta, amjd becsukta az ajtót. Mosolyogva integettem neki, amjd újra neki indultam a haza felé vezető útnak. Otthon beálltam a kocsi felhajtóra, amjd bebotorkáltam a házb, az eső már éppen kezdtett csöpörögni amikor beértem a házba.
- Halihó! Van itthon valaki? - léptem be a nappalib, de senki sem volt ott. - Hmm biztos még dolgoznak.... - rántottam meg a vállam, amjd a szobámba indultam, de eszembe jutott hogy a cigimet lent hagytam a kocsiba. Kirohantam érte, az eső javában zuhogott. gyorsan kkaptam az ülés alól a dobozkát meg az öngyújtót és már zártam is be a kocsit és futottam be mezitlába házba. Amint beértem a szobámba, ledobtam magamról a pulcsimat meg a cigimet az ágyra, majd előkotortam a laptopomat. levetődtem az ágyra de éreztem hogy avalmi nyomja a hasamat, föl ültem, és megláttam egy kis dobozkát. Mohón szedtem le róla az ezüst borítást, majd gyorsan kibontottam, de maint megláttam a benne lévő ajándékot mindne örömöm elszállt. Egy fehérarany kakötő pihent a vörös selyemborításban. Ordított róla hogy méreg drága volt. A dobozka tetejébe bele volt rakva egy papírocska. Kihúztam és kihajtogattam a papírt. Amin férfias macskakaparásos írás volt.
"Mira!
Tudom a világ legsötétebb helyére kívánsz engem, de szeretném ha megocsájtanál nekem. Persze nem most rögtön azonnal, de szükségem van rád! Én tényleg nagyon szeretlek, és ha nemis akarsz hozzám vissza jönni, akkor legalább hallgass meg. Mert van egy két dolog ami nem úgy van ahogy te azt gondolod. Kérlek a karkötőt fogadd el. Emlékszem ezt a karkötőt már kinézted magadnak egyszerm amikor sétáltunk.
Szeretlek!
Kellan..."
Egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Sophie pedig belépett a szobámba.
- Mira mi a baj?
 |
| Egyszer egy éjszakán te is fogsz majd sírni, s kijössz a temetőbe a síromat megnézni. Síromon egy kismadár panaszosan zengi: „Itt nyugszik, ki veled boldog akart lenni.” |
29. rész ~ Zümi
 |
| Nem vagyok én más csak nem látod az igaz énem ! Kell idő kell idő még hozzá sok. Tombolók de csak egy helyen a táncparketten adom ki minden dühöm . Hagy legyek az aki ilyenkor senki nem látja . Hagy feledjek hagy éljek hagy sírjak ilyenkor. Hagy tomboljak egész életembe . |
*Soph szemszöge
Amint Mira mondott az teljesen lesokkolt , még a számat is elfejtettem becsukni. De még is eltudtam hinni egyben.
- Oh..- nem igazán tudtam erre mást mondani.
- Oh . Ennyi komolyan Soph ennyi .- Mira már ki is tört tudtam , hogy kifog törni- Ennyit tudsz mondani erre ?- kérdezte mikor leült elém.
- Igen . Sajnálom .-mosolyogtam – De ne , hogy azt hidd, hogy Bronson azért csókolt meg téged mert szerelmes beléd. - jobbnak láttam , hogy most már elmondjak mindent Mirának még mielőtt nagy pánikba esik.
- Miből gondolod ezt ?
- Abból , hogy ez már velem is megtörtént .- mondtam neki.
- Tessék? De mikor ?- két kérdés amit jó formán hadart.
- Emlékszel mikor kiderült , hogy amiért annyit tanultam szenvedtem , hogy fel vegyenek abba a suliba . Az felesleges volt ?- nézetem barátnőmre.
- Igen emlékszem eltűntél egy egész hétvégére.- mérgesen nézet rám.
- Hát persze .- mosolyogtam- Anyáékat megkértem , hogy mondják azt mindenkinek aki engem keres , hogy most egyedül szeretnék lenni , ne zavarjanak....hazudjanak ilyet .
- Hazudjanak?- kérdezte vissza – Öhmm tudod én már majdnem át törtem az anya és apa védő pástját a semmiért ?
- Hát a semmiért nem a szobámat láthattad volna .- mosolyogtam miközben Mira felállt és nehezen levette magáról a ruhát , én közben meséltem tovább- Na akkor arra a három napra ki jöttem L.A-be . És mivel olyan szomorú voltam , mert annyi ideig küszködtem szenvedtem , hogy engem felvegyenek abba a suliba . És nem sikerült. Ez többieknek is feltűnt és azt gondolták , hogy akkor bulizunk egy nagyot. Jól is estet ...kicsit és meg ismétlem kicsit voltam részeg , de ahhoz elég volt , hogy nem igazén tudtam mit csinálok. Annyit tudtam , hogy Bronsonnal voltam egész este és nagyon jól elszórakoztam vele . És még akkor is amikor megcsókolt , de ezt akkor nem fogtam fel . Csak mikor reggel felkeltem mellette ...- Mira szeme kitágult és tudtam , hogy mire gondol- Ohh szűz vagyok !- jelentettem ki és láttam , hogy megnyugodott - És mikor reggel minden eszembe jutott a csók is pontosan így viselkedtem mint te de én megkérdeztem mi volt ez az egész. Mire ő elmondtam , hogy ne értsem félre nem szerelmes belém . Csak látta tegnap , hogy nem épp voltam vidám és hát picit ő is részeg volt. Ezért történt . Nem azért mert tetszem neki . Ő a bátyám lehetne mint neked. Úgy hogy jobb ha holnap meg kérdezed tőle .- fejeztem be és mosolyogtam a már mellettem ülő Mirára.
- Értem ezt még fel kell emésztenem . De ő nem volt részeg most !?
- Tudom. De mondom kérdezed meg tőle holnap mivel én reggel kimegyek a forgatásra . Mert elegem van , ezt itt még nem fejeztem be Taylorra. Nem hagyom , hogy a kis szöszi miss picsája belém és beled kössön azt meg főleg nem , hogy ilyet mondjon . Még , hogy nem engedtem meg neki , hogy meg ismerjen !- kicsit feldühített.
- Oké, oké ! Nyugodj meg és persze , hogy kimegyek veled . Nem úgy ismersz , hogy ki fogom hagyni ezt a mulatságos jelenetet. - mosolygót rám ami eltüntette a dühöm.
Reggel már készen voltunk és csak mi ketten voltunk a házban . Ezért kényelmesen leültünk és bekaptunk néhány falatott és jól elröhögcséltünk. Majd mikor már tele voltam és ahogy láttam Mira is én gyorsan elpakoltam és elmosogattam még ő fent össze szedtem a dolgainkat.
- Kész vagyok mehetünk !- jelent meg a konyha ajtóba .
- Két másodperc és én is .- mosolyogtam rá majd már el is zártam a vizet és megtöröltem a kezem . - Kész .- indultam el vele együtt kifelé. Az ajtónál le kaptam kocsikulcsot és egy másik kulcsot is .
Elindultunk mind a ketten a garázs felé, a kocsim ami már épp szép a garázs előtt állt .
- Tessék !- dobtam oda barátnőmnek a kulcsot aki nehezen de mint mindig elkapta .
- És te? - kérdezte.
- Én mással megyek ...te menj csak a kocsival.- mosolyogtam rá.
- Még is mivel ?
- Ha Tay azt mondta nem ismert meg akkor most már ismerje meg Sophie Tímea Gordon . - gonoszul mosolyogtam rá majd megnyomtam a kis gombot mi kinyitotta a garázst és elém tárult az én kicsi piros fekete motorom .bementem és kitoltam a motort , hogy letudjon csukódni a garázs ajtó . Fel vettem a bukó sisakot úgy , hogy a hajamat a sisakba gyűrtem . Majd rá ültem és láttam , hogy Mira mennyire nem fogja fel amit lát.
- AZT ez olyan mint ami otthon volt neked .- mondta ki végül.
- Mert ez az is.- mondtam a sisakon keresztül- Egyet kérek ne hajts lassan ha szeretnéd látni mikor megyek neki Taynak . Nem fogok finom lenni .- mondtam majd beindítottam a motort , megvártam még Mira is beszállt a kocsiba és elindult. Én is követtem őt .
Oda érve a forgatásra Mirával együtt álltunk meg , és minden szem ránk szegeződőt . El se tudták képzelni ki az aki a motoron ül csak mikor Mira kiszállt és én is leszálltam a motorról , majd a sisakot levettem fejemről és a motorra tettem . Egymás mellett indultunk el.
- Induljon a buli .- mondtam és már az előttem ülő Tay felé indultam és a mellette ülő miss picsa felé. Tudom mit csinálok . Olyan közel mentem Tayhoz , hogy még meg is lepődőt. - Ne merészelj nekem még egyszer ilyet mondani , hogy nem engedtem meg , hogy megismerj . Én megadtam a lehetőséget te nem éltél vele Drága . És , hogy ez a miss picsa itt melletted még egyszer ilyet tesz amit tegnap... én nem olyan kedvesen fogom megdédelgetni a kicsi arcát . - mondtam elég hangosan , hogy minden szem most már tényleg minden szem ránk szegeződőt . Fel egyenesedtem és meg akartam fordulni , hogy elmenjek de megragadta a kezem . - Ne érj hozzám!- rántottam ki a kezem és fordultam vissza vele szembe .
- Te nem az a Sophie vagy akit megismertem …. más vagy .- mondta a szemembe .
- Más vagyok … hát akkor most figyelj édes drága Taylor más vagyok teljes mértékbe más vagyok ez igaz . De ekkora ribanc nem vagyok mint aki melledet ül. - már állt volna fől a ribi- Áááá . Helyezd vissza a formás seggedet a székbe és olyan lapos legyél mint még soha . Jobban teszed ha szád lapod .- mondta a szemébe majd vissza fordultam Tay felé.
- Állj le most! Ki vagy te itt?- kiabált rám Taylor .
- Ki vagyok ? Még ezt sem tudod hát akkor hagy mutatkozzak be ...- kiabáltam a szemébe – Sophie Tímea Gordon vagyok az édes barátod húga . - a szem olyan kerek lett mint még soha , körülöttem a csend telepedet
- Mi ?
- Itt nincs mi . A szüleim Tess és Bob . Meg változtam és ez a te hibás is mert tönkre tettél majd azt is át lelet élnem , hogy akik felneveltek nem is a szüleim , majd az , hogy hazudsz nekem mikor azt mondod bármit megteszel csak , hogy vissza kapjál tényleg ilyen hülyének nézek ki Taylor ?- kérdezte kicsit halkabban .
- Én nem én ….- dadogta .
- Vöröske olyan okos lennél akkor már nem élnél .- na úgy érzem csöndben kellet volna lenni-e
- Igen vörös vagyok de legalább nem szőke ...és engem a férfiak nem néznek olyan hülyének mint téged Drágaságom aki még egy szendvicset nem tud anélkül meg csinálni , hogy ne nyavalyogna . Jajj én ezt nem csinálom koszos lesz a kezem jaja a körmöm le tört , jajj én nem tudom mit kell előbb bele tenni ..- nyávogtam ott mint egy díva mire Mira hangos nevetését hallottam és a többiekét- Legalább nem csak sexre kellek a pasiknak mint egyesek . Jaj beszéltél már Tayal miért is feküdt le veled mikor én nem tudtam ki ő . Hát tuti nem azért mert olyannyira szeret téged . - nevettem fel a végén .
- Te ribanc !- már nekem akart ugrani csak Tay lefogta .
- Juj de megijedtem . - nevettem a képébe majd hátat fordítottam és úgy döntöttem én elmegyek de ez nem így lett két lépést tettem mikor meghallottam a ki szajha mit mond .
- Nem csodálom , hogy az anya és az apja oda adták másiknak . Ha nekem ilyen gyerekem lenne én is ugyan ezt tenném. Ráadásul mekkora egy szerencsétlen hülye de nem csak ő néz a bátyára és a családjára na meg a barna kis barátnője .- ahogy ezt meghallottam nekem se kellet több azonnal Taylor miss nagy seggű ribancra vettettem magam akit a földre tepertem és oda szorítottam .
- Ne merészeld még egyszer a bátyámat és a szüleimet szidni , Mirát meg ki ne esdj a szádon mert a képed olyan szép torz lesz mint még soha . Nem tudom , hogy tudtak téged a szüleid egyáltalán elviselni , de gondolom már rég agyon verek volna . Ha nem ők én meg teszem . Ne merészelj még egyszer nekem ilyet mondani Taylor mert te nem úszod meg egy apró arc simogatással mint amit tegnap Mirának adtál. Értettél ?- nagyon mérges voltam , és szerencsére volt , hogy nem vertem orrba ott helyben mert lett volna hozzá kedvem de nem tettem . Nem válaszolt . - Hallgatás bele egyezés .- mondtam majd felkeltem róla és hátat fordítottam neki . Már a motorom felé mentem .
- Sophie .- Taylor ragadta meg a kezem és fordítót maga felé.
- Miért feküdtél le vele mert én nem feküdtem le veled? - nem bírtam sírás nélkül.
- Nem .
- Akkor ?
- Mert nem bírtam , hogy nem tudod ki vagyok .- csoki barna szemivel nézet az enyémbe.
- Akkor is ez volt a megoldás , hogy megcsalj .- kiabáltam a szemébe majd olyan történ amire nem is számította , Taylor lecsapott ajkaival az enyémre. Hülye voltam mert vissza csókoltam , de hamar észbe kaptam és ahogy eltoltam magamtól lekevertem neki egy nagy pofont . Majd felültem a motoromra és elhajtottam ….
*Taylor szemszöge .
Sophie pofonja elég mélyre hatolt bennem de meg értettem amit át adott ezzel. Barom voltam nagyon nagy barom. Láttam ahogy elhajt , majd ott álltam mint egy ökör mert az is vagyok .
- Mira kérlek hallgass meg !- ébredtem fel Kellan kiabálására és Mira már a kocsija mellett volt.
- Ne haragudj de nincs hozzád kedvem .. nem hagyhatom egyedül mert kárt tesz magába . – állt meg amikor már a kocsi ajtót nyitotta ki – De egyet hagy mondjak . – fordult felém- Miért vagy ekkora hülye miért nem veszed észre , hogy szeret téged még mindig?
- Szeret . Mivel azzal , hogy pofon vág mikor megcsókolom vagy épp kiabál velem ?! – néztem Mirára felhúzott szemöldökkel.
- Mit vársz tőle Tay . Ő feküdt le azzal a szajhával vagy te ?
- Én .- hajtottam le a fejem .
- Akkor meg . Ne várd tőle , hogy mosolyogva áll eléd ha még mindig azzal vagy. Tudod nem szép dolog a hallgatózás de én meg tettem és ez már nem érdekel . Ki hallgattam mikor Kiowával beszélt mert tudtam , hogy önszántából nem mondja el . – nézet végig a szembe már mindenki ott volt és Kiowa is- Hallottam mikor azt mondta neki a bátya , hogy szüksége van ár és ne taszítsa el magát tőle . De Sophienak ez nehéz és ezt tudom is . De csak egy dologra kérte őt adjon neki IDŐT . Nem nagy dolog ha ezt értelmes ember módjára megbeszéled vele … akkor neked is időt adna és nem így állna a dolgokhoz Tay. Ébredj már fel és dobd ki ezt a szőke miss nagy seggű picsát. És küzd a mi vörös démonunkért akiből csak egy van és szeret téged ahogy te is őt . Barátom vagy de amit tegnap tettél ahogy neki estél az megint úgy érzem a barátságunkba éket vert. Nem ilyenek ismertelek meg és nem is legyél ilyen . Nem ő kezdte az egészet hanem a barátnőd a te választottad. Soph csak olyan valakiért ált ki akiben bízik és szeret. Te is elérheted ezt nála ha nem vagy ilyen . Küzd a vörösért és hajítsd a kukába a szőkét . Ezzel be ült a kocsijába .
- Mira .- kopogtatott az ablakon Kiowa .
- Igen ?- húzta le az ablakot.
- Nem haza ment úgy-e tudod ?! – erre én is fel figyeltem elgondolkodtam mind azon amit Mira mondott és igaza volt.
- Tudom . Egy helyre mehet ilyenkor . Jöttök ?- nézet ránk .
- Én jobb ha nem megyek ! – hátráltam .
- Épp ellenkezőleg . Gyere. – bökött a fejével az anyós ülésre. Vettem egy nagy levegőt majd beültem mellé még Kiowa és Alex na meg Bronson a hátsó ülésen nyomorgót. Azt nem tudom , hogy a többiek jönnek –e vagy nem de nem is érdekel. Néztem a kit fortyogó Taylor amikor elhajtottunk .
- Hol van Soph ha nem otthon ?- kérdeztem .
- Táncol . – mondta hátul Kiowa.
- Tessék ?- fordultam hátra.
- Soph ha túl feszült ha túl ideges ha túl izgatott a lényeg ha valami van ő csak a táncba adja ki a feszültséget . Néha az éneklésbe amikor ahhoz van kedve de legfőképpen olyan mint én ha táncol tombol ha tombol megnyugszik. Még nem láttad őt ilyenkor de meg tudod milyen ha meglátod. – mondta Mira majd már csak egy táncterem előtt álltunk meg ahol ott volt a bizonyos motor is.
- Honnan tudtad , hogy ebbe van ?- kérdeztem mikor kiszálltunk és feltűnt , hogy a másik kocsiból meg a többiek szállnak ki . Tényleg fontos Soph és nem csak nekem .
- Ismerem őt mint a tenyerem . Sophie olyan mint a húgom többet tudok róla mint ti együtt ő is többet tud rólam mint bárki más .- mosolygót halványan . Majd már csak azt vettem észre , hogy oda bent állunk és egy ajtó előtt . Amit Mira kinyitott és elénk tárult egy nagy terem amiben egyetlen egy embere volt akit szerettek . Sophie …
Amint Mira mondott az teljesen lesokkolt , még a számat is elfejtettem becsukni. De még is eltudtam hinni egyben.
- Oh..- nem igazán tudtam erre mást mondani.
- Oh . Ennyi komolyan Soph ennyi .- Mira már ki is tört tudtam , hogy kifog törni- Ennyit tudsz mondani erre ?- kérdezte mikor leült elém.
- Igen . Sajnálom .-mosolyogtam – De ne , hogy azt hidd, hogy Bronson azért csókolt meg téged mert szerelmes beléd. - jobbnak láttam , hogy most már elmondjak mindent Mirának még mielőtt nagy pánikba esik.
- Miből gondolod ezt ?
- Abból , hogy ez már velem is megtörtént .- mondtam neki.
- Tessék? De mikor ?- két kérdés amit jó formán hadart.
- Emlékszel mikor kiderült , hogy amiért annyit tanultam szenvedtem , hogy fel vegyenek abba a suliba . Az felesleges volt ?- nézetem barátnőmre.
- Igen emlékszem eltűntél egy egész hétvégére.- mérgesen nézet rám.
- Hát persze .- mosolyogtam- Anyáékat megkértem , hogy mondják azt mindenkinek aki engem keres , hogy most egyedül szeretnék lenni , ne zavarjanak....hazudjanak ilyet .
- Hazudjanak?- kérdezte vissza – Öhmm tudod én már majdnem át törtem az anya és apa védő pástját a semmiért ?
- Hát a semmiért nem a szobámat láthattad volna .- mosolyogtam miközben Mira felállt és nehezen levette magáról a ruhát , én közben meséltem tovább- Na akkor arra a három napra ki jöttem L.A-be . És mivel olyan szomorú voltam , mert annyi ideig küszködtem szenvedtem , hogy engem felvegyenek abba a suliba . És nem sikerült. Ez többieknek is feltűnt és azt gondolták , hogy akkor bulizunk egy nagyot. Jól is estet ...kicsit és meg ismétlem kicsit voltam részeg , de ahhoz elég volt , hogy nem igazén tudtam mit csinálok. Annyit tudtam , hogy Bronsonnal voltam egész este és nagyon jól elszórakoztam vele . És még akkor is amikor megcsókolt , de ezt akkor nem fogtam fel . Csak mikor reggel felkeltem mellette ...- Mira szeme kitágult és tudtam , hogy mire gondol- Ohh szűz vagyok !- jelentettem ki és láttam , hogy megnyugodott - És mikor reggel minden eszembe jutott a csók is pontosan így viselkedtem mint te de én megkérdeztem mi volt ez az egész. Mire ő elmondtam , hogy ne értsem félre nem szerelmes belém . Csak látta tegnap , hogy nem épp voltam vidám és hát picit ő is részeg volt. Ezért történt . Nem azért mert tetszem neki . Ő a bátyám lehetne mint neked. Úgy hogy jobb ha holnap meg kérdezed tőle .- fejeztem be és mosolyogtam a már mellettem ülő Mirára.
- Értem ezt még fel kell emésztenem . De ő nem volt részeg most !?
- Tudom. De mondom kérdezed meg tőle holnap mivel én reggel kimegyek a forgatásra . Mert elegem van , ezt itt még nem fejeztem be Taylorra. Nem hagyom , hogy a kis szöszi miss picsája belém és beled kössön azt meg főleg nem , hogy ilyet mondjon . Még , hogy nem engedtem meg neki , hogy meg ismerjen !- kicsit feldühített.
- Oké, oké ! Nyugodj meg és persze , hogy kimegyek veled . Nem úgy ismersz , hogy ki fogom hagyni ezt a mulatságos jelenetet. - mosolygót rám ami eltüntette a dühöm.
Reggel már készen voltunk és csak mi ketten voltunk a házban . Ezért kényelmesen leültünk és bekaptunk néhány falatott és jól elröhögcséltünk. Majd mikor már tele voltam és ahogy láttam Mira is én gyorsan elpakoltam és elmosogattam még ő fent össze szedtem a dolgainkat.
- Kész vagyok mehetünk !- jelent meg a konyha ajtóba .
- Két másodperc és én is .- mosolyogtam rá majd már el is zártam a vizet és megtöröltem a kezem . - Kész .- indultam el vele együtt kifelé. Az ajtónál le kaptam kocsikulcsot és egy másik kulcsot is .
Elindultunk mind a ketten a garázs felé, a kocsim ami már épp szép a garázs előtt állt .
- Tessék !- dobtam oda barátnőmnek a kulcsot aki nehezen de mint mindig elkapta .
- És te? - kérdezte.
- Én mással megyek ...te menj csak a kocsival.- mosolyogtam rá.
- Még is mivel ?
- Ha Tay azt mondta nem ismert meg akkor most már ismerje meg Sophie Tímea Gordon . - gonoszul mosolyogtam rá majd megnyomtam a kis gombot mi kinyitotta a garázst és elém tárult az én kicsi piros fekete motorom .bementem és kitoltam a motort , hogy letudjon csukódni a garázs ajtó . Fel vettem a bukó sisakot úgy , hogy a hajamat a sisakba gyűrtem . Majd rá ültem és láttam , hogy Mira mennyire nem fogja fel amit lát.
- AZT ez olyan mint ami otthon volt neked .- mondta ki végül.
- Mert ez az is.- mondtam a sisakon keresztül- Egyet kérek ne hajts lassan ha szeretnéd látni mikor megyek neki Taynak . Nem fogok finom lenni .- mondtam majd beindítottam a motort , megvártam még Mira is beszállt a kocsiba és elindult. Én is követtem őt .
Oda érve a forgatásra Mirával együtt álltunk meg , és minden szem ránk szegeződőt . El se tudták képzelni ki az aki a motoron ül csak mikor Mira kiszállt és én is leszálltam a motorról , majd a sisakot levettem fejemről és a motorra tettem . Egymás mellett indultunk el.
- Induljon a buli .- mondtam és már az előttem ülő Tay felé indultam és a mellette ülő miss picsa felé. Tudom mit csinálok . Olyan közel mentem Tayhoz , hogy még meg is lepődőt. - Ne merészelj nekem még egyszer ilyet mondani , hogy nem engedtem meg , hogy megismerj . Én megadtam a lehetőséget te nem éltél vele Drága . És , hogy ez a miss picsa itt melletted még egyszer ilyet tesz amit tegnap... én nem olyan kedvesen fogom megdédelgetni a kicsi arcát . - mondtam elég hangosan , hogy minden szem most már tényleg minden szem ránk szegeződőt . Fel egyenesedtem és meg akartam fordulni , hogy elmenjek de megragadta a kezem . - Ne érj hozzám!- rántottam ki a kezem és fordultam vissza vele szembe .
- Te nem az a Sophie vagy akit megismertem …. más vagy .- mondta a szemembe .
- Más vagyok … hát akkor most figyelj édes drága Taylor más vagyok teljes mértékbe más vagyok ez igaz . De ekkora ribanc nem vagyok mint aki melledet ül. - már állt volna fől a ribi- Áááá . Helyezd vissza a formás seggedet a székbe és olyan lapos legyél mint még soha . Jobban teszed ha szád lapod .- mondta a szemébe majd vissza fordultam Tay felé.
- Állj le most! Ki vagy te itt?- kiabált rám Taylor .
- Ki vagyok ? Még ezt sem tudod hát akkor hagy mutatkozzak be ...- kiabáltam a szemébe – Sophie Tímea Gordon vagyok az édes barátod húga . - a szem olyan kerek lett mint még soha , körülöttem a csend telepedet
- Mi ?
- Itt nincs mi . A szüleim Tess és Bob . Meg változtam és ez a te hibás is mert tönkre tettél majd azt is át lelet élnem , hogy akik felneveltek nem is a szüleim , majd az , hogy hazudsz nekem mikor azt mondod bármit megteszel csak , hogy vissza kapjál tényleg ilyen hülyének nézek ki Taylor ?- kérdezte kicsit halkabban .
- Én nem én ….- dadogta .
- Vöröske olyan okos lennél akkor már nem élnél .- na úgy érzem csöndben kellet volna lenni-e
- Igen vörös vagyok de legalább nem szőke ...és engem a férfiak nem néznek olyan hülyének mint téged Drágaságom aki még egy szendvicset nem tud anélkül meg csinálni , hogy ne nyavalyogna . Jajj én ezt nem csinálom koszos lesz a kezem jaja a körmöm le tört , jajj én nem tudom mit kell előbb bele tenni ..- nyávogtam ott mint egy díva mire Mira hangos nevetését hallottam és a többiekét- Legalább nem csak sexre kellek a pasiknak mint egyesek . Jaj beszéltél már Tayal miért is feküdt le veled mikor én nem tudtam ki ő . Hát tuti nem azért mert olyannyira szeret téged . - nevettem fel a végén .
- Te ribanc !- már nekem akart ugrani csak Tay lefogta .
- Juj de megijedtem . - nevettem a képébe majd hátat fordítottam és úgy döntöttem én elmegyek de ez nem így lett két lépést tettem mikor meghallottam a ki szajha mit mond .
- Nem csodálom , hogy az anya és az apja oda adták másiknak . Ha nekem ilyen gyerekem lenne én is ugyan ezt tenném. Ráadásul mekkora egy szerencsétlen hülye de nem csak ő néz a bátyára és a családjára na meg a barna kis barátnője .- ahogy ezt meghallottam nekem se kellet több azonnal Taylor miss nagy seggű ribancra vettettem magam akit a földre tepertem és oda szorítottam .
- Ne merészeld még egyszer a bátyámat és a szüleimet szidni , Mirát meg ki ne esdj a szádon mert a képed olyan szép torz lesz mint még soha . Nem tudom , hogy tudtak téged a szüleid egyáltalán elviselni , de gondolom már rég agyon verek volna . Ha nem ők én meg teszem . Ne merészelj még egyszer nekem ilyet mondani Taylor mert te nem úszod meg egy apró arc simogatással mint amit tegnap Mirának adtál. Értettél ?- nagyon mérges voltam , és szerencsére volt , hogy nem vertem orrba ott helyben mert lett volna hozzá kedvem de nem tettem . Nem válaszolt . - Hallgatás bele egyezés .- mondtam majd felkeltem róla és hátat fordítottam neki . Már a motorom felé mentem .
- Sophie .- Taylor ragadta meg a kezem és fordítót maga felé.
- Miért feküdtél le vele mert én nem feküdtem le veled? - nem bírtam sírás nélkül.
- Nem .
- Akkor ?
- Mert nem bírtam , hogy nem tudod ki vagyok .- csoki barna szemivel nézet az enyémbe.
- Akkor is ez volt a megoldás , hogy megcsalj .- kiabáltam a szemébe majd olyan történ amire nem is számította , Taylor lecsapott ajkaival az enyémre. Hülye voltam mert vissza csókoltam , de hamar észbe kaptam és ahogy eltoltam magamtól lekevertem neki egy nagy pofont . Majd felültem a motoromra és elhajtottam ….
*Taylor szemszöge .
Sophie pofonja elég mélyre hatolt bennem de meg értettem amit át adott ezzel. Barom voltam nagyon nagy barom. Láttam ahogy elhajt , majd ott álltam mint egy ökör mert az is vagyok .
- Mira kérlek hallgass meg !- ébredtem fel Kellan kiabálására és Mira már a kocsija mellett volt.
- Ne haragudj de nincs hozzád kedvem .. nem hagyhatom egyedül mert kárt tesz magába . – állt meg amikor már a kocsi ajtót nyitotta ki – De egyet hagy mondjak . – fordult felém- Miért vagy ekkora hülye miért nem veszed észre , hogy szeret téged még mindig?
- Szeret . Mivel azzal , hogy pofon vág mikor megcsókolom vagy épp kiabál velem ?! – néztem Mirára felhúzott szemöldökkel.
- Mit vársz tőle Tay . Ő feküdt le azzal a szajhával vagy te ?
- Én .- hajtottam le a fejem .
- Akkor meg . Ne várd tőle , hogy mosolyogva áll eléd ha még mindig azzal vagy. Tudod nem szép dolog a hallgatózás de én meg tettem és ez már nem érdekel . Ki hallgattam mikor Kiowával beszélt mert tudtam , hogy önszántából nem mondja el . – nézet végig a szembe már mindenki ott volt és Kiowa is- Hallottam mikor azt mondta neki a bátya , hogy szüksége van ár és ne taszítsa el magát tőle . De Sophienak ez nehéz és ezt tudom is . De csak egy dologra kérte őt adjon neki IDŐT . Nem nagy dolog ha ezt értelmes ember módjára megbeszéled vele … akkor neked is időt adna és nem így állna a dolgokhoz Tay. Ébredj már fel és dobd ki ezt a szőke miss nagy seggű picsát. És küzd a mi vörös démonunkért akiből csak egy van és szeret téged ahogy te is őt . Barátom vagy de amit tegnap tettél ahogy neki estél az megint úgy érzem a barátságunkba éket vert. Nem ilyenek ismertelek meg és nem is legyél ilyen . Nem ő kezdte az egészet hanem a barátnőd a te választottad. Soph csak olyan valakiért ált ki akiben bízik és szeret. Te is elérheted ezt nála ha nem vagy ilyen . Küzd a vörösért és hajítsd a kukába a szőkét . Ezzel be ült a kocsijába .
- Mira .- kopogtatott az ablakon Kiowa .
- Igen ?- húzta le az ablakot.
- Nem haza ment úgy-e tudod ?! – erre én is fel figyeltem elgondolkodtam mind azon amit Mira mondott és igaza volt.
- Tudom . Egy helyre mehet ilyenkor . Jöttök ?- nézet ránk .
- Én jobb ha nem megyek ! – hátráltam .
- Épp ellenkezőleg . Gyere. – bökött a fejével az anyós ülésre. Vettem egy nagy levegőt majd beültem mellé még Kiowa és Alex na meg Bronson a hátsó ülésen nyomorgót. Azt nem tudom , hogy a többiek jönnek –e vagy nem de nem is érdekel. Néztem a kit fortyogó Taylor amikor elhajtottunk .
- Hol van Soph ha nem otthon ?- kérdeztem .
- Táncol . – mondta hátul Kiowa.
- Tessék ?- fordultam hátra.
- Soph ha túl feszült ha túl ideges ha túl izgatott a lényeg ha valami van ő csak a táncba adja ki a feszültséget . Néha az éneklésbe amikor ahhoz van kedve de legfőképpen olyan mint én ha táncol tombol ha tombol megnyugszik. Még nem láttad őt ilyenkor de meg tudod milyen ha meglátod. – mondta Mira majd már csak egy táncterem előtt álltunk meg ahol ott volt a bizonyos motor is.
- Honnan tudtad , hogy ebbe van ?- kérdeztem mikor kiszálltunk és feltűnt , hogy a másik kocsiból meg a többiek szállnak ki . Tényleg fontos Soph és nem csak nekem .
- Ismerem őt mint a tenyerem . Sophie olyan mint a húgom többet tudok róla mint ti együtt ő is többet tud rólam mint bárki más .- mosolygót halványan . Majd már csak azt vettem észre , hogy oda bent állunk és egy ajtó előtt . Amit Mira kinyitott és elénk tárult egy nagy terem amiben egyetlen egy embere volt akit szerettek . Sophie …
28.rész- Pinkypop
 |
| Csak egy dolog pörög a fejembe... MOST MÉGIS MI A FENÉT TEGYEK??? |
Arrébb vonszoltam drága barátnőmet, és vártuk a stáb többi tagját. Az az egy személy is megérkezett akit nagyon nem szerettem volna látni. Kellan nyitotta a száját amikor rám nézett, de én elfordultam nikább mint hogy idejöjjön és beszélni kezdjen velem. Óriási szerencsém volt, ami nálam elég ritka, de beengedtek minket a terembe, és így letudtunk ülni akijelölt helyünkre, szerencsémre, sem Taylor sem Kellan mellé nem kellett ülnöm, hanem Boo Boo és Robert közé tettek be. Elégvicces volt végig néznni és egyben codálatos ahogy a sok szinész ember átvette a neki szóló díjat, amjd volt egy két primadona aki a díj átvétele után elbőgte magát. néhe kicsit elnéztem Sophie irányába, aki Hutch és Nikki között kuporgott, és fa pofával bámult maga elé. vártam már mikor kerül sor a szünetre, és tudjak egy sort beszélni Sophieval a női mosdóban, hamar el is jött a szünet ideje, elsőként pattantam föl a helyemről és hutch mellől kirántottam Sophiet ülőhelyzetéből és egyenesen anőimosdó felé rángattam.
- Naaa... Most mi van?- nézett rám durcásan a csapnak dőlve.
- Miért nézel úgy mint aki szarba harapot?
- Csak semmmi kedvem azt látni ahogy az aliba ott fogdossa azt a személyt akiért tetől talpig odáig vagyok!- csattant föl, amjd elhallgatott amikor egy nő furcsán nézett ránk.
- Na jó tudod mit?! Most jól fogjuk érezni magunkat ahogy csak tudjuk! Ja és utána pedig hazamegyünk és egy oylan csajos esét csapunk amekkorát csak lehet okés?- tettem ki mind a két tenyeremet elé, és vártam hogy elkezdje velem apacsizásunkat. Mosoly terült el az arcán és belecsapott égnek felfelé fordított tenyerembe, majd helyetcseréltek kezeink, most az övé ment alulra az enyém föl felé, és úgy is belecsaptunk egymás tenyerébe,utána fölemeltük fejmagassába és úgy is össze csaptunk, majd pedig végezetül a csípőcsontjainkat egyásnak ütöttük, és utána kiindultunk a mosdóból. kint pedig a fiúk már vártak ránk.
- Csak föl frissültünk.- vigyorogtam rájuk, majd megragadtam Bronson kezét és befelé kezdtem szambázni. Újra leültünk a helyeinkre, deszinte csak mi voltunk bent,amjd fokozatosan kezdett megtelni a terem. Végül pedig Swift kisasszony is megérkezett, vörös kis ruhájába bújtatott seggét csak úgy rázta, mintha valami latin amerikai útszéli kis rúdtáncosnak képzelné magát. Zavart már a jelenléte is, ahogy létezett.
- Nem tudnál egy kicsit jobban figyelni?- förmedtrám
- Miért nem nézel a lábad elé?- vontam meg a vállamat, hisz elesett a lábamba, amit elég rendesen magam alá hűztam, de neki sikerült megtalálnia.
- Szerintem meg jobb lenne ha a nagy patidat inkább az órási valagad alatt trtanád és nem ott ahol az emberek mennek.
- Figyelj ha valami problémád van, gyere bezéljük meg.- álltam föl, Hutch keze rácsatolódott a csuklómra és próbált lefelé húzni vissz a székre.
- Jaj nyugodj meg! Nem teszem tnkre azt az eleve sem szép kis pofikádat.- paskolta meg az arcomat.
- Na jó mi lenne ha vissza takarodnál oda ahonnan jöttél?
- És te? Mindenkinek szászor jobb lenne ha vissza mennétek abba kkis buzi orszgotokba azzal a másik vörös kis barátnőddel együtt.- bökött meg.
- Na és mi lenne ha te takarodnál vissz a kis pasidhoz, és nem szórakoznál Mirával.- jött odaSophie is.
- Óóóó itt van a kis segítséged is.
- Na jó mostmár viszont jobb lesz ha elkotródsz innen, vissz a kis barátodhoz!- sziszegte Sophie az arcába, mire Taylor is ebtoppant.
- Jajj már csak te hiányoztál.- forgattam meg a szemeimet.
- Jobb lesz ha leszáltok egymásról.
- Jajj istenem! Kelljél a dárga barátnőd pártjáára. Na jó Taylor midnenki jobban járna ha te meg a kis barátosnőd el mennétek innen!- mondta Sophie
- Sophie hogy te teljesen egy más lány lettél az biztos!
- Óó Taylor, te bölcs! Te aztán nagyon ismersz! Semmit sem tudsz rólam!
- Igen mivel nem adtál rá esélyt!
- Én nem adtam rá esélyt? Hogy te mekkora egy szemét dög vagy!
- Pont te beszélsz?- emelte föl ahangját, de lejebb vette, mert a terem kezdett megtelni.- Óriást csalódtam benned Sophie..- ragadta meg Swift kezét és behúzta a sorukba. dühödten huppantam le a székre Hutch mellé.
- Én nem fogok kibírni még másfél órát ezzel az álnok ribanccal
- Hát ezzel nem csak te vagy egyedül.- puffogta amásik oldalt barátnőm Hutch mellett
- Hát csajok, én komolyan veszek nektek egy boksz zsákot karácsonyra. - vigyorogta, mire mind a kettőntől kapott egy mérges pillantást.- engem nem kell szétszedni-tette föl védekezve a kezét, de le is tette mert a fények lecsukódtak, és a két műsorvezető már a púltnál is termett.
- Hát igen és végreelérkezett az a pillanat amit már annyian vártunk, hogy kihirdessük, hogy melyik tini film szereplői kapják meg a díjat. - modnta a szőke hajú barbi baba.
- És ez a film nem más mint..- bontotta föl a borítékot.- A Twilight saga szereplői!- ordította bele a mikrofonba a 40-es éveit taposó férfi. Tapsolni kezdtünk. Az összes szereplő kifáradt a színpadra, és együtt átvettték a díjat. Nagyon aranyosak voltak együt, igaz ott volt az a két személy is akire most a legkevésbé sem volt kedvünk, de ez most ltűt, csak azt az összetartó csapatot láttuk, akik vigyorogtak bele a kamerákba amik ott csattogtak körülöttük.
- Hát köszönöm ezt a szép estét.- mondtam Bronsonnak az ajtónk előtt állva.
- Én köszönöm hogy eljöttél velem. - mosolyogta kedvesen.
- Hát akkor jóéjt.- fogtam meg a kilincset és nyitni készültem, de megfogták a kezemet.
- Mira várj!- vissza fodultam, de ekkor egy oylan dolog következett be amire nem vártam. Bronson lesmárolt. Szólni nem tudtam, csak lefagyva álltam.Fél percbe sem tet, mire végre Bronson lemászott rólam.- Hát akkor jóéjt.- nyomott még egy csókot az ajkamra, amjd beült a kocsijába és elhajtott. Monoton mozgással nyúltam az ajtó klinséért, majd lassan robot mozgással lépdeltem be a házba. Majd föl az emeltre, amjd bementem sophie szobájába aki pizsiben ült az ágyán, a körömlakkjait készítette elő, és a különféle szépségáplási termékeit, haja pedi törülközőbe volt tekerve.
- Téged meg milelt? Szellemet láttál?
- Bronsn megcsókolt..- jelntettem ki ugyanolyan moonoton hangon és csak maagm elé néztem, sophienak pedig a padlón koppant az álla.
27.rész ~ Zümii
 |
| Tudnám mit keresek én egyáltalán itt . Felesleges vagyok .. |
*Sophie szemszöge.
Mira furán nézet rám mikor Bronson olyan macsó vagyok kacsintással elhagyta a szobát.
- Ne néz így rám . – mondtam – Őt nem én vertem fejbe légkalapáccsal … szerintem még születésénél fejre pottyantották .- emeltem fel a kezem és vigyorogtam Mirára. Aki két másodperc múlva röhögésben tört ki és lezuhant az ágyról . – Mira ! – ijedtembe ugrottam az ágyra és néztem le a másik oldalon . De ő csak tovább röhögött a földön – Te aztán nem vagy semmi . – dőltem vissza az ágyra .
- Öhmmm… Soph nem segítenél .- legyezte a kezét a levegőben- Ide ragadtam . – de én csak feküdtem és nevettem halkan – TE nő emeld fel a segged és segíts az én seggemet innen fel vánszorogtatni . – kiabálta .
- Jó van na ! Még te vagy felháborodva .- keltem fel és nehezen felhúztam az ágyra.
- Még szép , hogy fel vagyok hiszen béna lettem MIATTAD ! – nézet rám morcoson .
- Miattam ?- kerekedet el a szemem .
- Igen , mikor össze estél a kórházba megint . – szomorodót el – Meg ijedtem és rohanni kezdtem feléd csak aztán megjelent egy ételszállító kicsi kocsi én meg áttaroltam rajta .- na jó nagyon nagy erő kellet ahogy , hogy ne röhögjem halálra magam .
- Khm …- vettem két nagy levegőt- Sajnálom azt. De nem én vagyok a hibás mert te letaroltad a kocsit .- mosolyogtam majd felálltam és én is kitáncoltam a szobájából.
- Tudom , hogy ez a te műved volt ezért Soph 20 perc múlva legyél lent ! – kiabálta utánam Mira.
- Én aztán semmit sem tetted de okis !- mondtam és beszambáztam a szobámba ahol rögtön a fürdőbe mentem és gyorsan le is tusoltam . Majd magam köré tekertem agy lila törölközőt és kimentem a szobámba , hogy keresek valami ruhát magamnak . De úgy látszik ez se fog menni olyan békésen mint el terveztem , mert mikor kiléptem a szobámba az ágyamon Kiowa feküdt .
- Úgy tudom ez az én szobám úgyhogy emeld fel a kerek hátsódat és takarodjál kifelé. – mondtam miközben beálltam a szekrényem elé , hogy kivegyek fehér fehérneműt majd , egy fehér cső nadrágot . Ezeket az ágyra hajítottam mellé kivettem egy barna felsőt és egy barnás szőrös mellényt és végül egy kis övet majd nem maradt hátra más csak egy puha cipő. Bezártam az szekrényt és szembe fordultam az ággyal Kiowa még mindig ott ült és engem nézet.
- Nehezen fogod fel amit mondok vagy mi . –álltam meg előtte- ÁLLJ fel és TAKARODJ ki ! – hangsúlyoztam ki néhány szót .
- Meddig fogsz engem is utálni ?! – nézet fel rám csillogó szemeivel .
- Cch …- sétáltam az ajtóhoz és csaptam be majd vissza mentem és leültem mellé- Ez nem ilyen egyszerű .- sóhajtottam egy nagyot.
- Tudom és megértelek . De érts meg te is engem anyáékat nem is … nekem szükségem van rád . Ha a húgom vagy ha nem de nekem te fontos vagy . És , hogy kiderült , hogy a testvérem vagy még jobban szükségem van rád és vigyázni akarok rád. De te nem engeded . Elhiszem , hogy nehéz neked , de nekem is mert eltolsz és nem engeded , hogy veled legyek . – nézet rám .
- Én nem utállak és nekem is szükségem van rád . De az időre nagyobb szükségem van most. Túl sok nagyon- nagyon sok ez így egyszerre. Nekem nehéz felfogni , hogy te a bátyám vagy és a szüleid az enyémek is . Hiszen 18 évig azt hittem , hogy Jane az anyám … - bámultam magam elé – Adjatok időt nekem … - álltam fel és vettem fel a ruhákat majd a fürdő felé vettem az irányt.
- Értem . Nem akarok még nagyobb éket verni közék ezért hagylak . – állta fel ő is – Csak még egy kérdés. Kivel jössz ma este ?
- Nem megyek ! – ráztam meg a fejem majd bevonultam a fürdőbe és gyorsan magamra kaptam a ruháimat. Majd ahogy készen álltam fel kaptam a táskámat és lerohantam a földszintre ahol Mira már az ajtóba topogott.
- Ideje volt már ! – mondta majd kivágottunk az ajtón együtt- Gyalogoljunk oké?- nézet rám én meg bólogattam.
- És merre?- kérdeztem mikor kiléptünk a kapunk és sétálni kezdtünk a boltok felé.
- Mondjuk vegyünk ruhát ma estére !- mosolygót – És te milyen be jössz ?- nézet rám .
- Ohh , hogy én hát én izéé …- vakartam meg a fejem mikor beléptünk egy ruhaboltba ahol elegáns ruhák hada sorakozott – Izéé a kanapén kívül sehova nem megyek így csak egy szép fehér pólót veszek fel ma este .- nyögtem ki végül nehezen .
- Tessék !?- egy oktávval feljebb csúszott a hangja és dugta ki a fejét kér ruha között.
- Nem megyek .- mosolyogtam rá majd vissza húztam a ruhákat és tovább mentem .
- Ohh mi az , hogy nem jössz ?- már megint két ruha között nézet ki.
- Hát tudod két szó NEM MEGYEK .- mosolyogtam .
- Tudom mit jelenteken a szavak … de miért ?- most már velem szembe állt.
- Mert minek ?- kérdeztem vissza .
- Hogy minek , hogy ott legyél velem …
- Ohh kösz és egyedül ácsorogjak ott …áá inkább kihagyom ..- legyintettem egyet majd kivettem egy fekete ruhát- Ez milyen ?- fordultam vele szembe .
- Jó . De ne terelj ! – tette vissza a ruhát- Majd jössz velem .
- Ahha csak , hogy te Bronsonnal mész emlékszel?- juttattam eszébe .
- Ohh tényleg .Hmm.
- Na látod … én maradok te meg veszel egy cuki ruhát … mondjuk ezt itt ! – emeltem fel egy csoda szép fehér ruhát .
- Azt ! – maradt tátva a szája .
- Úgy-e ! – mosolyogtam .
- De túl drága .- szomorodott el .
- És aztán … ajándék na gyere .- húztam a kasszához és kifizettem neki az ruhát majd a kezébe nyomtam mikor kiléptünk a boltból . Épp , hogy csak két lépést tettem mikor valaki nekem nem jött és együtt a földre nem zuhantunk . Fel néztem az illetőre aki nem volt más mint Taylor . Na de jó nekem. Ajkaink már nagyon közel voltak egymáshoz mikor Mira megkaparta a torkát és ezzel észhez tértünk .
- Bocsi .- mondta Tay majd felhúzott a földről
- Semmi baj .- poroltam le magam .
- Taylor gyere már ! – egy csinos szőke hajú lány jelent meg mellette aki nagyon ismerős volt nekem és hát be is ugrott ki az Taylor Swift.
- Menjünk .- ezzel húzott el Mira .
- Köszönöm .- hálásan rá mosolyogtam mikor már megint a földre kerültem . – Ohh anyám ! – nyögtem fel mert most már a fejemet is beveretem . Kinyitottam a szemem és egy ismerős arccal találtam szembe magam . Hallottam ahogy Mira már a földön fetreng a nevetéstől.
- Sophie tényleg te vagy az ?!- és a hang is ismerős volt . Jobban fókuszáltam miután felálltam a fiú segítségével.
- Igen az a nevem és most már csak bukó sisakkal lépek ki a házból . Áúú.- fogtam a fejem .
- Fel se ismersz ?- kérdezte a fiú.
- Öhmm …- nagyon törtem a fejem mert ismerős volt de a neve nem ugrott be.
- Hutch Dano ! – kiáltotta Mira majd a nyakába vettette magát.
- Miranda szia !- ölelték meg egymást.
- Na most már tudom kivagy ! – mosolyogtam majd én is át öleltem – Örülök , hogy látlak .- mosolyogtam a szemébe amint elengedtem .
- Én is titeket . Hogy vagytok és mit kerestek itt L.A-ben ?- kapta a kezébe a deszkáját .
- Hát ide költöztünk Soph családjához .- kezdet mesélni Mira .
- Sophie beszélhetnék veled ?!- jelent meg mellettem Tay .
- Öhmm … - nézet Mirára aki csak kurtán bólogatott.
– Ott leszünk a kávézóba. – mondta és elment Hutchhal.
- Mit szeretnék Tay?- fordultam vissza felé.
- Csak meg akartam kérdezni , hogy látlak –e ma este ?! – már megint nagyon közel volt hozzám hátráltam egy lépést.
- Nem ! – néztem csóki barna szemeibe – Nincs értelme elmennem . És nem értem miért is kérdezed mikor látom , hogy egy rossz döntés újra itt van . Miért érdekel az téged . Tudtam , hogy nem kéne hinnem neked és most már látom is , nem fogok én oda kelleni . – fordultam meg majd oda sétáltam Miráékhoz akik nagyban nevettek mikor helyet foglaltam mellettük.
- Na mit akart?- kérdezte Mira rögtön .
- Semmi különöset .- mosolyogtam halványan majd oldalra néztem ahol épp Tay hallat el a kocsijával . Szomorú voltam oda bent mert szeretem és nem tudok úgy tenni mintha nem szeretném .
Este mikor Mira már a szobájába készülődőt én csak a szintetizátorom előtt ültem és unottan nyomkodtam a hangokat egyesével oda- vissza. Miért is vagyok itthon ? Ja igen mert fölösleges vagyok ott. Nem is bírnám nézni ahogy ott Taylorra nyalnák egymást. Nem vagyok ehhez elég erős . De egyben nagyon irigy vagyok , mert ők jól fognak szórakozni én meg itthon egyedül fogok ülni és bámulni a tv-t . Na nem baj . Felálltam és ahogy meg mondtam egy szép fehér pólóban voltam . Lesétáltam a nappaliba és bekapcsoltam a tv-t valami sorozat ment , majd kivánszorogtam a konyhába és kivettem egy doboz fagyit a hűtőből előhalásztam egy kanalat majd vissza vánszorogtam és elhelyezkedtem . Magamra tekertem egy pokrócot és bámulni kezdtem a tv-t miközben falatozni kezdtem a finom sztracsatella fagyimat. Már félig fel faltam mikor valaki mellém huppant és ki nem vette a kezemből a kanalat és helyettem kezdte el enni .
- Hé ! – csattantam fel , majd a titokzatos idegenre néztem – Te meg hogy is jöttél be Hutch?- lepődtem meg .
- Ohh Mira engedet be és azt mondta ezt olvasd el !- nyomta a kezembe egy levelet , elvettem és át nyomtam a kezébe a megmaradt fagyit. Csak most tűnt fel , hogy öltönyben van . Megráztam a fejemet és olvasni kezdtem magamba azt a pár sort.
Tudom , tudom , tudom ! Utálni fogsz de ez van szeretlek és kész . Öltözz fel és told ide a segged te is . Pusz Mira.
Ui: Na már nyuszi is vagyok mert ezt nem mondtam … de félek , hogy szét rúgod a hátsómat …de azt már nem így is nyomi vagyok . Szeretlek !:D
Nevetnem kellet ezen amint
végeztem a kis levelet. Összehajtottam majd rá néztem Hutch-ra aki már be is
falta a fagyit .
- Nem tudom mire volt jó ez Mirának . De szét verem a kis hátsóját ha oda érünk . Maradj itt 20 perc és itt vagyok .- adtam ki a parancsot majd felrohantam a szobámba és amint kinyitottam az ajtót egy csoda szép ruha hevert az ágyamon. Tátót szájjal emeltem fel a ruhát az ágyról. Majd a cetlit mellőle.
Az időt meg adtam …de azt , hogy unatkozz nem engedem meg . Remélem tetszik . Demi választotta. Puszi Kiowa .
Még nagyobb lett a mosoly a számon majd berohantam a fürdőbe és csináltam gyorsan egy sminket magamra , majd a hajamat kivasaltam így majdnem a derekaimig ért. Oldalt felcsatoltam de csak az egyik oldalt , majd vissza mentem és csak csodáltam az a szép ruhát . Majd végre magamra kaptam . A cipő is pont olyan szép volt.
Kicsit krém színű volt és csodálatos volt csak ezt tudom mondani . Fel vettem egy kis táskát majd bele tettem minden fontos iratokat és a telefonomat is majd már csak le kellet mennem .
Mikor leértem a lépcsőn Hutch tátott szájjal állt előttem .
- Wooww ….- mondta elég nehezen .
- Köszönöm .- mosolyogtam rá.
- Hölgyem mehetünk ?- nyújtotta a kezét.
- Ezer örömmel uram. – mosolyogtam rá majd együtt indultunk ki a kocsihoz .
Már a tömeg közepén álltunk a kocsival mikor végre megszólaltam eddig nem tudtam mit mondja ezért csak a rádiót hallgattuk de végre rá vettem magam .
- Mira kért meg erre úgy-e ?- kérdeztem mikor segített kiszállni a kocsiból.
- Mint mindig .- mosolygót majd együtt indultunk meg a fotósok hada közt befelé.
- Köszönöm . – adtam egy puszit az arcára mikor beléptünk és rögtön kiszúrtam Mirát aki Bronson mellett állt és a ruha rajta is mesésen állt. Azonnal ő is észre vett és csak mosolygót rám . Mi meg oda mentünk .
- Hűűű haa ön meg ki ?!- jött oda Bronson mintha nem is ismertük volna egymást.
- Helló Hegy .- mosolyogtam rá.
- Hegy ?- kérdezte vissza – Ez most fájt.
- Sziasztok ! – jött egy ismerős hang majd az arc is aki előttem állt meg és csak bámult . Taylor barna szeme ahogy az enyémbe fúródót . De inkább elfordultam . Mert meg jelent a szőke ciklon akinek a szemét helyben kikapartam volna . És nem akartam még jelenetet csinálni így inkább barátnőm felé fordultam . Aki tudta , hogy mi jön és már készül lelkileg erre . Remélem .
- Menekülj tőlem … - mondtam Mirának – Rosszabb vagyok most mint egy grizli anya maci .- ő csak mosolygót rám és közben már törte a fejét a frappáns válaszon amivel olyan nevetést idéz majd elő a csevejünket , hogy azt senki nem tudja majd lehengerelni . Ez van ha mi beszélgetünk .
- Nem tudom mire volt jó ez Mirának . De szét verem a kis hátsóját ha oda érünk . Maradj itt 20 perc és itt vagyok .- adtam ki a parancsot majd felrohantam a szobámba és amint kinyitottam az ajtót egy csoda szép ruha hevert az ágyamon. Tátót szájjal emeltem fel a ruhát az ágyról. Majd a cetlit mellőle.
Az időt meg adtam …de azt , hogy unatkozz nem engedem meg . Remélem tetszik . Demi választotta. Puszi Kiowa .
Még nagyobb lett a mosoly a számon majd berohantam a fürdőbe és csináltam gyorsan egy sminket magamra , majd a hajamat kivasaltam így majdnem a derekaimig ért. Oldalt felcsatoltam de csak az egyik oldalt , majd vissza mentem és csak csodáltam az a szép ruhát . Majd végre magamra kaptam . A cipő is pont olyan szép volt.
Kicsit krém színű volt és csodálatos volt csak ezt tudom mondani . Fel vettem egy kis táskát majd bele tettem minden fontos iratokat és a telefonomat is majd már csak le kellet mennem .
Mikor leértem a lépcsőn Hutch tátott szájjal állt előttem .
- Wooww ….- mondta elég nehezen .
- Köszönöm .- mosolyogtam rá.
- Hölgyem mehetünk ?- nyújtotta a kezét.
- Ezer örömmel uram. – mosolyogtam rá majd együtt indultunk ki a kocsihoz .
Már a tömeg közepén álltunk a kocsival mikor végre megszólaltam eddig nem tudtam mit mondja ezért csak a rádiót hallgattuk de végre rá vettem magam .
- Mira kért meg erre úgy-e ?- kérdeztem mikor segített kiszállni a kocsiból.
- Mint mindig .- mosolygót majd együtt indultunk meg a fotósok hada közt befelé.
- Köszönöm . – adtam egy puszit az arcára mikor beléptünk és rögtön kiszúrtam Mirát aki Bronson mellett állt és a ruha rajta is mesésen állt. Azonnal ő is észre vett és csak mosolygót rám . Mi meg oda mentünk .
- Hűűű haa ön meg ki ?!- jött oda Bronson mintha nem is ismertük volna egymást.
- Helló Hegy .- mosolyogtam rá.
- Hegy ?- kérdezte vissza – Ez most fájt.
- Sziasztok ! – jött egy ismerős hang majd az arc is aki előttem állt meg és csak bámult . Taylor barna szeme ahogy az enyémbe fúródót . De inkább elfordultam . Mert meg jelent a szőke ciklon akinek a szemét helyben kikapartam volna . És nem akartam még jelenetet csinálni így inkább barátnőm felé fordultam . Aki tudta , hogy mi jön és már készül lelkileg erre . Remélem .
- Menekülj tőlem … - mondtam Mirának – Rosszabb vagyok most mint egy grizli anya maci .- ő csak mosolygót rám és közben már törte a fejét a frappáns válaszon amivel olyan nevetést idéz majd elő a csevejünket , hogy azt senki nem tudja majd lehengerelni . Ez van ha mi beszélgetünk .
 |
| Mira ruhája ! |
 | ||
Mira cipője a félsósorban a világos . Sophi-e az aló sorban a világos
|
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)