Komi + PIPAA :D
Puszi.
"... csak egy röpke perc volt de meg változtatott mindent egy időre..
egy világos fény egy nagy csattanás és azt hiszed neked ennyi volt az élet
de mikor magadhoz észre veszed , hogy nem életben vagy..csak épp emlékek nélkül
ami sokkal de sokkal rosszabb mint a halál...."
...Egy baleset aminek ára lett...
....Sophie szemszöge...
Már nagyon fáradt voltam , legalább két hete talpon vagyok nem sokat aludtam ebben a két hétben. Most pedig négy napja csak a lemezstúdióba vagyok és még otthon se voltam. Nem láttam Taylor már nagyon hiányzik pedig még csak a kapcsolatunk elején vagyunk és már most ennyire hiányzik akkor mi lesz később. Miraval se beszéltem igaz ő most nagyban a suliba lehet . Kiowaval se beszéltem öhm úgy tudom épp forgatnak ezért sem tudtam se vele se Tayal beszélni. Persze azért telefonon párszor próbáltunk beszélni de vagy neki vagy nekem kellet letennem mert épp egy dal közepén voltunk.
Épp , hogy csak megtántorodtam és épp csak eltudtam kapni a keverő pult szélét. Már nagyon fáradt vagyok négy teljes napja le se csuktam a szemem . Teljes erőmmel az első lemezemre koncentráltam . El se tudom hinni , hogy nekem lesz olyanom persze bele gondoltam milyen jó lehetne . De pár héttel ezelőtt ez csak állom , de most már nem úgy látszik ez az álmom valóra válik. Mint az , hogy egy csodálatos pasi a barátom aki épp olyan helyes mint amilyenek valaha is képzeltem a szőke hercegem csak , hogy ő nem szőke de csodálatos barna haja van . Nem bánom.
- Hé Sophie hagyjuk abba ?- kérdezte Enrique aggódó tekintettel.
- Ne . Inkább legyünk rajta túl hagyj menjek .- mosolyogtam majd vissza mentem a mikrofonhoz. Épp , hogy csak a fül hallgatott tettem fel a fejemre mikor megszólalt a telefonom. Bocsánat kérően néztem a srácokra majd elő húztam a telefont a zsebemből Szerelmem neve villogót rajta.- Ezt fel kell vennem . Bocsi.- mondtam , majd megnyomtam a zöld kicsi gombot pedig tudtam , hogy lekel ráznom most , hogy minél hamarabb végezek de hallanom kellet a hangját.
- Szia . Hol vagy ?- még köszönni se tudtam , úgy lecsapott rám a vonal másik végén.
- Neked is szia . - köszöntem végre.- Stúdióba . - tömör választ tudtam csak adni.
- Négy napja . Sophie !- szerintem kiabált de nem igazán tudtam felmérni . Mert már azt se tudtam hol az agyamnak a gondolkodáshoz való része.
- Taylor ne haragudj de le kell tennem , pár óra múlva megyek. Szia.- ezzel lettem és vissza tettem a zsebembe a telefonom , majd a fülemre tettem a fül hallgatott és mutattam , hogy készen vagyok.
Végre bele kezdtünk az útólsó dalba amit fel kell venni , már nagyon örültem neki hiszen ha egy percre is elfordultak volna én szerintem abban a percben ide aludtam volna. Simán neki dőltem volna a dalszöveg tartónak és ott helyben olyan mélyen elaludtam volna .
- Állj , ez így nem jó. Újra !- szakította félbe Enrique . Remek de igaza van tényleg nem a legjobb volt, nem volt erőm vitázni ezért bólintottam és újra kezdtem a dalt.
- Sophie agy bele apajit anyait még mindig nem az igazi.- már vagy harmadjára szakították félbe.
- Bele adok !- most már szerintem a hisztérikus Sophie jött elő azért szóltam vissza.
- Nem hiszem , mert a vége nem nem jó !- szólt vissza Enrique.
- Jól van !- hagytam annyiba és úgy éreztem újra és utoljára fogom elénekelni ha jó ha nem én többször ma már nem éneklem el.
Végtére bejött ez a kis fenyegetés magamnak mert sikerült elénekelnem rendesen ahogy nekik is jó volt. Vissza tettem a dalszöveg tartóra a fül hallgatott majd álmosan vissza kóboroltam az üveg fal másik oldalára és meghallgattam mit hoztam össze már sokadjára. Elmondták mi volt azt ami miatt ennyiszer újra kellet venni a dalt. És igazuk volt tényleg nem volt benne minden erőm ami kellet volna , de az útólsó felvétel jó lett. Az már nekem is tetszett amennyire most feltudtam mérni .
Fel vettem a kabátom és a táskám , el is köszöntem mikor végre végeztük, majd kivánszorogtam a kocsimhoz és beülte. Persze a fiúk mondták , hogy jobb lenne ha inkább Taxival mennék de úgy éreztem ennyire azért még nem vagyok fáradt kitudom bírni míg haza érek.
...Taylor szemszöge...
Már vagy 5 órája annak , hogy Sophieval beszéltem . Már kezdem idegroncs lenni de nem csak én az egész családja Mira már körbe körbe járt a nappaliba . Kiowa a lábát rázogatta , Tess és Bob csak ültek és bámultak maguk elé. Én meg az ablaknál álltam és néztem kifelé azt remélem , hogy meglátom Sophiet . De nem így lett , még egy óra elltelt én még mindig nem jött de a telefont sem vette fel. Ami az elején kicsöngött , majd már csak a hangposta szólalt meg.
Nem bírtuk tovább.
- Mira ülj már le !- Kellan próbáltam a leültetni Mirat.
- Nem ülök le .- szólt vissza mérgesen.- Hol a pibe van ez a lány már?- meg értem , hogy aggódik hiszen a testvérének tekinti és nem tud róla semmit.
- Oké. Azért ne harapd le a fejem .- emelte magasba a kezét Kellen.
- Sssss!- szólalt meg Kiowa majd egyre feljebb hangosította a tv-ét amit eddig észre se vettem , hogy be van kapcsolva.
- Egy fiatal lány ült a volán mögött . Úgy tudjuk elaludt vezetés közben és így csapódót az oszlopnak. - mindenki árgus szemekkel nézte a képernyőt ahol elsőként csak a nő képe volt aki beszélsz majd betették a baleset helyét ahol teljesen kivehető volt a kocsi aki nem másé volt mint ..
- SOPHIE !- Mira síró hangon kiáltotta fe.
- Úgy tudjuk még , hogy lány pár karcolással egy váll rándulással és egy kisebb fajta agyászkordással megúszta a balesetet- folytat a nő .majd ennyivel és még pár képpel be is fejezte ezt a hírt majd ment a következőre.
- MI nem az nem lehet .- járkált fel alá Tess aki mintha a lánya lenne úgy tekint Sophie-ra
- Azonnal meg kell keresnünk.- nem törődtem senkivel már rohantam is az ajtó felé.
- Taylor.- fogták meg a kezemet amivel arra késztettek , hogy megálljak.
- Mi az ?- fordultam vissza ingerülten , vissza fognak mikor a barátnőm balesetet szenvedett.
- Nem mehetsz ki a semmibe .- mondta Kiowa nem volt olyan nyugodt a hangja.
- Akkor meg mit tegyünk üljünk itt ölbe tett kézzel és nézzük egymást mikor SOPHIE balesetet szenvedett azért mert egy makacs lány és csak a lemezre koncentrált pedig tudta , hogy pihenni-e kéne.- kiabáltam Kiowa arcába mikor jól tudtam , hogy nem érdemelte meg mert ő is pontosan tudta ezt amit én az előbb az arcába kiabáltam .
- Igen makacs , de akkor sem mehetsz neki a nagy világnak fel kell hívnunk a kórházakat , hogy meg tudjuk hova vitték . - mondta Kiowa és igaza volt ezért vissza sétáltam leültem a kanapéra és két tenyerembe helyeztem a fejem.
- Taylor .- Mira síros hangja csendült fel mellettem felkaptam a fejem és láttam , hogy már tényleg sír. Beleborult az ölembe és ott folytatta a sírást.
Átöleltem én is és nyugtatni kezdtem pedig nagyon nem tudtam megnyugtatni mikor én is ennyire a sírás szélén álltam. Épp csöngettek mire mindannyian felkaptuk a fejünket és az ajtó felé néztünk. Nem mozdult senki csak Kiowa aki lassan de egyben gyorsan is ment.
- Istenem .- ezt mondta mikor valamit látott majd az ajtóhoz rohant.- Sophie.- meg hallottuk a nevét és mind annyian az ajtóhoz rohantunk. Tényleg ő volt az két rendőrrel mögötte. A keze fel volt kötve a fején két seb az egyik ami a homlokán volt be volt kötve a másik ami az arcán volt , csak le volt fertőtlenítve ahogy láttam . Az arca más részén teljese kilehetett venni , hogy rémült oda bent.
- Jó estét itt lakik Sophie?- kérdezte az egyik rendőr.
- Igen itt !- helyeselte Tess.
- Sophie !- kiáltotta Mir és Sophie nyakába vetette magát aki csak kábán nézte.
- Te ki vagy ?- kérdezte mikor elengedték egymást.
- Mi én Miranda a legjobb barátnőd.-értetlenül nézet rá Mira úgy ahogy mindenki más.
- KI?- kérdezte vissza Spohie.- Én nem tudom ki vagy úgy ahogy titeket se ismerlek .- nézet körbe.
- Sophie kicsikém nem tudod , hogy kik vagyunk ?- állt elé Tess , nem válaszolt csak megrázta a fejét.
- A lánynak amnéziája van a fején lévő seb miatt , ahogy beütötte fejét úgy látszik egy időre elveszett az emlékeit. - mondta a kopasz nagy darab rendőr.- Szerencsénk volt , hogy a nevére és arra emlékezet , hol lakik.
- Én egyedül akarok lenni.- mondta Sophie majd felment az emeletre .
- Meddig lesz ilyen ?- kérdezte Kiowa mert se én se Mira nem voltunk képesek megszólalni . Sokk alatt voltunk Sophie nem emlékszik se Mirara se rám se senkire.
- Nem tudják!-húzta meg a vállát a rendőr.
- Nem emlékszik rám.- rogyott össze Mira , Kellan felkapta a földről és bevitte kanapéra.
...Sophie szemszöge...
Nem tudtam kik azok az emberek aki oda lent voltak. De úgy éreztem közel nagyon közel állnak hozzám de fogalmam sincs kik azok. Bevonultam a szobába és leültem az ágyra , ültem és körbe néztem nem láttam sehol máshol semmi mást csak képeket a falon. Nem volt erőm rájuk nézni.
Eddig bírtam vissza tartani a sírást ami most teljesen kitört belőlem . Felfeküdtem az ágyra felhúztam lábam a mellemig és úgy írtam tovább. Nem tudtam mi történt velem annyira emlékszem , hogy vezettem majd semmimásra nem emlékszem . Hogy hol voltam mit csináltam és a legfőbb ki azok oda lent miért pont velem történik ez . Az nap este álomba sírtam magam a fájdalmaim között ami a kezem és fejemből áramlott szívemig .
...Két nap múlva...
Ültem és néztem ki az ablakon bárhogy is próbálkoztam emlékezni de nem ment. Azt se tudom , hogy én mit szerettem csinálni. Mindenki aki azt mondja , hogy a családom vagy a barátom mesélt próbáltak segíteni de nem még mindig a nagy üresség oda bent. Főleg egy embernek vagy is inkább kettőnek ment nagyon nehezen a szembe nézni pont mint ahogy nekem az övékbe és nem értettem miért. Az egyik Miranda volt ha jól tudom a nevét bármikor próbált mondani valamit elsírta magát vagy csak nézet és nem tudott semmit sem mondani. Ám ebben a két napban annyi képet néztem végig amennyi szerintem a földön nincs és még ezek sem segítettek nekem. A másik személy Taylor volt az a helyes srác aki azt mondta , hogy a barátom de hogy lehetett elfejteni egy ilyen helyes pasit aki csak az enyém. És én nem emlékszem rá. Ez nem fair velem szembe mit tettem, hogy ezt érdemlem.
A kezemben egy rajzott szorongattam vagy egy kép volt nem igazán tudtam megkülönböztetni . A lényeg , hogy fekete fehér volt és én voltam rajta meg Mira. Ő adta a kezembe , hogy csak nézzek rá hátha eszembe jut valami de semmi még mindig semmi. Egész nap a képet bámulom és reménykedek de semmi. Elegem van két napja szenvedek és semmire sem emlékszem.
Felkeltem az ablakból és lecsoszogtam a konyhába ahol finom illat terjengett. Nem találkoztam senkivel sem útközben csak a nappaliba futottam össze Kiowaval aki az unokabátyám ahogy az kiderült és az apjával Bobbal meg persze Taylorral is aki nagyon reménykedve nézet rám.
- Sziasztok! -halkan köszöntem majd tovább is mentem nem igazán tudtam volna nekik mit mondani. Bent a konyhába Tess állt nagyban főzött valamit minek az illata isteni volt.
- Szia Kicsim .- még furcsa volt ezt hallani . - A kedvencedet csinálom , lasnget.- mosolygót rám.
- Kedvencem ?- kérdeztem vissza.- Sajnálom , de nem tudom még mindig mi a kedvencem én semmit sem tudok.- ültem fel az egyik párszékre ami Tessel szemebe volt.
- Ne csüggedj minden vissza fog jönni. Én tudom jól!- mosolygót rám .
- De én nem tudom. Nem emlékszem a legjobb barátnőmre akin látszik, hogy nagyon megviseli .se a barátomra és a családomra se . Miért velem van ez ? Annyira fáj látni, hogy Mira szenved miattam.- adtam ki magamból .
- Sophie kicsim. Figyelj ide rám.- tette le a kezéből a dolgokat majd elém sétált és leült az előttem lévő székre. Felé fordultam , hogy teljesen értsem amit mond. - Mira... igazad , van szenved de tudja , hogy nem fogod elveszíteni teljesen . Vissza fog jönni az emlékeid és vele együtt a barátságotok is. Csak bíz benne , nem kell sietni ő is próbálkozik segít neked de fáj neki látni , hogy nem tudod ki is ő valójába. Testvérének tekint téged ezért is szenved ennyire. Nem kell másokkal törődnöd csak magaddal és azzal , hogy minél hamarabb vissza térjen a mi Sophie Tímea Feketénk akit szeretünk . Én a nagynénéd a barátaid a pasit és a családod. Csak vissza várunk. Ha neked az a jó , hogy lassan hallatsz tedd úgy csak ne hagyd abba ennyit kérek. Oké?- mind az amit mondott jól est még akkor is , hogy ha tudom nekem ő most egy idegen .
- Rendben .- bólogattam .- De én fel megyek a szobámba emlékezni.- mosolyogtam el .
- Ok. Szólok ha kész kaja .- puszilt homlokon Tess majd vissza állt a pult mögé és főzött tovább. Én meg leszálltam a bárszékről és vissza ballagtam a szobám felé. Ám mielőtt oda érhettem volna hangokat halottam Mira szobájából. Tudom , hogy nem szabad hallgatózni de érdekelt. Oda álltam a résnyire nyitva hagyott ajtóhoz és hallgatózni kezdtem.
- Nem emlékszik rám semmire sem emlékszik amit együtt csináltunk. Egy idegen vagyok a számára most. Kellan elveszítettem a legjobb barátnőmet.- sírva mondta Mira.
- Csss kicsim! Nem veszítettél el senkit sem Sophie még mindig ugyan az csak épp nem tudja ki vagy. De ez nem marad örökre ilyen. - egy mély dörmögő hang nyugtatta a síró vékony lány hangját.
- Nem! Kellan , Sophie nem tudja ki vagyok láttad, hogy reagált rám mikor megöleltem , mintha egy rohadt idegen lennék úgy nézet rám. NEM EMLÉKSZIK semmire sem amit együtt csináltunk , még ha azokra nem emlékzene oké. De rám nem emlékszik, nekem ez fáj . Sophie mintha ha a húgom lenne és most elveszítettem . Miért nem tudod aznap Taxival jönni vagy egyáltalán miért maradt ott olyan sokáig. Miért nem gondolkodott miért nem helyeztet minket a lemez elé. És akkor most nem így lenne hanem akkor most nevetve ülhetnék a parton , vagy épp bulizhatnánk. NEKEM AZ A SOPHIE KELL AKI TUDJA KI VAGYOK.- kiabálta sírva
- Mira kérlek nyugodj meg !- nyugtatta Kellan .
- Nem tudok megnyugodni nem megy. Próbálok segíteni neki még a képet is oda adtam amit rajzoltam , de nem megye , hogy neki meséljek nem tudok úgy a szemébe nézni , hogy nem tudja ki vagyok és csak bámul rám mint amikor egy mesélt mesélnek a kicsiknek az óvodába. Próbálok de, nem megy fáj . -még mindig sírt és éreztem ahogy nekem is végig gördülnek a könnycseppek az arcomon. Nagyon fájt amit halottam éreztem , hogy ennek én vagyok a hibása. - Fáj!!!- kiáltotta majd már csak annyit láttam , hogy az ajtó kinyílt és velem szembe Miranda áll csodálkozva és egyben sírva meredt rám.- Sophie hallottad?- dadogta
- Igen...- dadogtam én is .- Én sajnálom !-nem bírtam és elrohantam onnan.
- Sophie !-halottam Mira kiáltását. Kirohantam az udvarra ahol rögtön térdre estem a medence mellet és sírtam . Ez az én HIBÁM!!!!.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése