" Egy beszélgetés ami mosolyt csal az arcomra , de az a mosoly nem teljesen tiszta mosoly.."
...Sophie szemszöge..
...Sophie szemszöge..
Sírva rohantam fel a szobámba és csaptam magamra a szoba
ajtót. Nem tudok úgy Mira vagy éppen más szemébe nézni , hogy azt se tudom ki
ő. Én mindent megteszek azóta is csak erre gondolok. Minden szart megnéztem ami
segíthetne ne de neme segít semmi sem . Csak ülök és nézem a képeket amiken én
vagyok de semmi olyan nem jut eszembe róla aminek kéne. Semmi a nagy nulla. Jól
elnézem a képeket de nem emlékszem ,
hogy akkor mi történt. Emlékezni akarok.
Sírohammal és az idegességemmel együtt levertem az első törékeny dolgot ami a kezembe került. Nagy csörömpöléssel ért földet az a bizonyos tárgy ami nem volt más mint a lámpa ami a szekrényen volt. Száz kicsi darabba tört mint a lelkem is . Át léptem és az ágyra rogytam sírva. Olyannyira sírtam , hogy álomba sírtam magamat. Mikor felkeltem már sötét volt nem tudom hány óra lehetett , csak kimásztam az ágyból és összeszedtem végre a törött lámpa darabjait. Kisétáltam a szobából és egyenesen a konyhába mentem ahol kidobtam a kukába .
Majd megálltam a hűtőszekrény előtt mert azon is voltak fényképek amiken én voltam és Kiowa meg Tess és Bob. Levettem az egyik képet amin Kiowával voltam és azzal a kezembe ültem le a hűtő elé. Néztem és az remélem csak egy pici nagyon pici emlék eszembe jut, de nem semmi nem jött elő. Összeszedtem magam amennyire csak lehetett legalább a földről fel keltem de a képet nem tettem vissza , inkább összébb húztam magamon a köntös és kimentem az udvarra ahol leültem a hinta székbe. Felhúztam a lábam és úgy hintáztam öt percig bámultam magam elé mikor feldöntöttem valami a nagy hintázásba oda kaptam a fejem és egy gitár volt ami a földön hevert. Érte nyúltam és az ölembe vettem a képet magam mellé tettem. Nem tudom de olyan érzésem támad , mintha én tudnék ezen a tárgyon játszani és el is kezdtem önkéntelen mozdulatommal pengetni a húrokat ami következettében egy dalszöveg tárul a fejembe ki. Nem tudom honnan jött és miért de énekelni kezdtem.
Sírohammal és az idegességemmel együtt levertem az első törékeny dolgot ami a kezembe került. Nagy csörömpöléssel ért földet az a bizonyos tárgy ami nem volt más mint a lámpa ami a szekrényen volt. Száz kicsi darabba tört mint a lelkem is . Át léptem és az ágyra rogytam sírva. Olyannyira sírtam , hogy álomba sírtam magamat. Mikor felkeltem már sötét volt nem tudom hány óra lehetett , csak kimásztam az ágyból és összeszedtem végre a törött lámpa darabjait. Kisétáltam a szobából és egyenesen a konyhába mentem ahol kidobtam a kukába .
Majd megálltam a hűtőszekrény előtt mert azon is voltak fényképek amiken én voltam és Kiowa meg Tess és Bob. Levettem az egyik képet amin Kiowával voltam és azzal a kezembe ültem le a hűtő elé. Néztem és az remélem csak egy pici nagyon pici emlék eszembe jut, de nem semmi nem jött elő. Összeszedtem magam amennyire csak lehetett legalább a földről fel keltem de a képet nem tettem vissza , inkább összébb húztam magamon a köntös és kimentem az udvarra ahol leültem a hinta székbe. Felhúztam a lábam és úgy hintáztam öt percig bámultam magam elé mikor feldöntöttem valami a nagy hintázásba oda kaptam a fejem és egy gitár volt ami a földön hevert. Érte nyúltam és az ölembe vettem a képet magam mellé tettem. Nem tudom de olyan érzésem támad , mintha én tudnék ezen a tárgyon játszani és el is kezdtem önkéntelen mozdulatommal pengetni a húrokat ami következettében egy dalszöveg tárul a fejembe ki. Nem tudom honnan jött és miért de énekelni kezdtem.
...Kiowa szemszöge …
Egy ismerős hangra ébredtem fel az éjszaka közepén. Kikeltem
magamra kaptam egy nadrágot és egy felsőt majd az ajtóhoz mentem pont mikor én
léptem ki az ajtón pont akkor Mira és Kellan is lépet ki az ajtón , nekik és
komás volt a fejük , de egyben egy nagy kérdőjel is volt rajta .
- Te is hallod ?- kérdezte Mira egy nagy ásítás közepette .
- Igen . - bólogattam , majd mint a hárman a hang irányába ment . Lent a konyhában anyával és apával találkoztunk aki a nagy üveg ajtó előtt álltak és kifelé bámultak. - Sziasztok !- álltam melléjük , mint kettőjük arcán egy mosoly volt látható.
- Tess , nem tudod mi ez a hang ? - dörzsölte meg a szemét Mira a kérdése közben .
- Sophie .- a mosoly még nagyobb lett a száján.
- Tessék ?- egyszerre mondtuk mind a hárman .
- Nézzetek ki .- mutatott apám az üveg ajtón kívülre mind a hárman rögtön ki felé kezdtünk el nézni , és tényleg Sophie volt a kezében egy gitárral ült a hintaszékben . Az arcán egy halvány mosoly volt mikor énekelt . Kinyitottam az ajtót.
- Hova mész?- ragadta meg Mira abban a percben a kezem ahogy tettem kifelé egy lépést. - Nem kéne zavarni Kiowa.
- Nyugalom Mira . - mosolyogtam .- Szüksége van valakire és most én jövök. - mondtam majd kihúztam a kezem és unokahúgom mellé sétáltam óvatosan leültem mellé de nem elég óvatosan mert észre vette és abba is hagyta az éneklést. - Ne hagyd abba Sophie .- mondtam rögtön ahogy ijedt arccal nézet rám.
- Már úgy is végeztem . - tette le a gitárt. - Én kellettelek fel úgy-e titeket. Nézet el mellettem egyenesen be a házba .
- Igen , de ezzel nincs baj .- mosolyogtam mikor vissza nézet rám.
- Kiowa .- valamit elvet maga mögül Sophie .- Mit csináltunk ilyenkor?- nyújtott felém egy képet ami csak mi ketten voltunk.
- Emlékezetes egy emlék volt.- mosolyogtam még szélesebben .
- Már ki emlékszik rá.- későn jöttem rá , hogy nagyon de nagyon rosszul fogalmaztam .
- Te is hallod ?- kérdezte Mira egy nagy ásítás közepette .
- Igen . - bólogattam , majd mint a hárman a hang irányába ment . Lent a konyhában anyával és apával találkoztunk aki a nagy üveg ajtó előtt álltak és kifelé bámultak. - Sziasztok !- álltam melléjük , mint kettőjük arcán egy mosoly volt látható.
- Tess , nem tudod mi ez a hang ? - dörzsölte meg a szemét Mira a kérdése közben .
- Sophie .- a mosoly még nagyobb lett a száján.
- Tessék ?- egyszerre mondtuk mind a hárman .
- Nézzetek ki .- mutatott apám az üveg ajtón kívülre mind a hárman rögtön ki felé kezdtünk el nézni , és tényleg Sophie volt a kezében egy gitárral ült a hintaszékben . Az arcán egy halvány mosoly volt mikor énekelt . Kinyitottam az ajtót.
- Hova mész?- ragadta meg Mira abban a percben a kezem ahogy tettem kifelé egy lépést. - Nem kéne zavarni Kiowa.
- Nyugalom Mira . - mosolyogtam .- Szüksége van valakire és most én jövök. - mondtam majd kihúztam a kezem és unokahúgom mellé sétáltam óvatosan leültem mellé de nem elég óvatosan mert észre vette és abba is hagyta az éneklést. - Ne hagyd abba Sophie .- mondtam rögtön ahogy ijedt arccal nézet rám.
- Már úgy is végeztem . - tette le a gitárt. - Én kellettelek fel úgy-e titeket. Nézet el mellettem egyenesen be a házba .
- Igen , de ezzel nincs baj .- mosolyogtam mikor vissza nézet rám.
- Kiowa .- valamit elvet maga mögül Sophie .- Mit csináltunk ilyenkor?- nyújtott felém egy képet ami csak mi ketten voltunk.
- Emlékezetes egy emlék volt.- mosolyogtam még szélesebben .
- Már ki emlékszik rá.- későn jöttem rá , hogy nagyon de nagyon rosszul fogalmaztam .
- Min vesztünk össze ?- láttam , hogy kíváncsibb lett.
- Tudod , még mikor kicsi voltál meg úgy én is . Akkor ha jól emlékszem a 6. szülinapodra kaptál tőlem egy olyan plüss Gufit amit akkor te is nagyon szerettél . Mind a ketten oda voltunk azért a rajz filmért. És hát anyáékat rá vettem , hogy én ha szakad ha törik ilyen plüss állatott fogok neked adni. Addig addig szekáltam anyáékat még meg nem vették az a plüss Gufit. Mikor oda adtam neked és büszke voltam , hogy az én adtam neked a tizenegy éves fejemmel elég büszke voltam .- nevettem fel saját magamon és Sophie száján is lett egy nagyon széles mosoly.
- Ezen vesztünk össze , hogy te büszke voltál ?- kérdezte vissza mert igaza volt ennek nem is lett volna érelme .
- Jajj dehogy is , azon vesztünk össze mikor ide jöttél olyan 14 . éves lehettél vagy mennyi is . Hogy mikor este aludtál én besurrantam és voltam olyan csibész , hogy elvettem . Majd mikor másnap reggel felkeltél nagy robajjal törtér rám amitől csak szólok még az ágyról is le estem . Na rám törtél elkezded felforgatni a szobámat de persze a Gufit nem találtad. Nagyon morcos és ideges lettél addig ültél az ajtómnál durcás fejjel még én vissza nem adtam az a plüss állatott .
- Ne haragudj de nem értem ezen miért is vesztünk össze ?- még nagyon kérdőjel lett szegény fején.
- Ott még nem tartok. - mondtam .- Majd mivel vissza adtam mert se merre nem tudtam menni a Sophie torlasz miatt , így vissza kaptad és el is mentél . Csak arra nem számítottam , hogy bosszút is fogsz állni emiatt. Pedig kellet volna . Mikor este haza értem kerestem a mobilomat amit már reggel óta nem találtam mióta te kimentél a szobámból. Eszembe se jutott , hogy te vitted el addig a percig amíg vizesen és nem működve találtam meg az ágyamon. Akkor én is bepipultam és kiabálni kezdtem veled , hogy miért tetted meg minden . Majd te is velem aztán kiderült , hogy azért mert én valahogy szegény Gufi lábát leszakítottam pedig nagyon szeretted és dühös voltál rám és hát nem találtál semmi mást ami tökre tehetnél így hát bele dobtad a klotyóba a telefonom még egy kicsit át is súroltad vele a wc-ém majd így tetted vissza az ágyamra. Kicsit gusztustalan volt nem tudom , hogy csináltad de gondolom azért kesztyűt vettél fel.- egy apró fintor volt mind kettőnk arcán.
- És akkor miért vagyunk a medencébe ?- kérdezte mikor vissza kapta a kezeiről a tekintettét és meg rázta a fejét.
- Hát ez nagyon könnyű bele estünk. - mosolyogtam .
- Hogyan ?
- Mivel apáék már nem tudták nézni , hogy olyanok vagyunk mint a dedósok ezért simán egy mozdulattal belelöktek minket a vízbe. Persze ahogy kidugtuk a fejünket a vízből elsőként nagyon morcosan néztünk rájuk de majd rá két perccel nevetésbe törtünk ki és egymást kezdtük el fröcskölni és a víz alá nyomni . Ez az a fotó amit anya csinált mikor te épp nagy erővel a viz alá szerettél volna juttatni. De csak szólok sikerült is . - mosolyogtam . Mire Sophie elnevette magát. Ami nagyon jól esett és én is nevettem vele együtt.
- Szerinted nagyon nagy kérés az , hogy emlékezzek az ilyen dolgokra?- egyről a kettőre lett vidámból újra szomorú. Közelebb kúsztam hozzá és magamhoz húztam , hogy jó erősen megölelhessem .
- Emlékezni fogsz én és a többiek is tudjuk ez . - ringattam .
- Mikor ? Száz éve múlva . Nézz már rá Mirára vagy éppen Taylorra. Mint a kettőjüknek nagyon fáj látom a szemükön még ha nem is akarják kimutatni látom rajtuk , hogy nekik ez nagyon fáj. - éreztem ahogy egy könnycseppje a kezemre pottyan .
- Cssss!- ringattam tovább és próbáltam nyugtatni .
- Nem nyugtass kérlek .- állt fel Sophie.
- Sohipe .- álltam fel én is , de intett egyet .
- Fel megyek aludni .- mondta majd lehajtott fejjel mentem be a házba szó nélkül ment el a többiek mellett , legszívesebben utána mentem volna de anya megállított és mondtam , hogy jobba lenne ha most egyedül hagynánk.
Minél hamarabb vissza kell térni-e az emlékeinek . Mert ha ez így folytatódik tovább teljesen elveszítjük nem csak a régit Sophie-t aki vissza akarunk kapni , de azt a Sophie-t is aki most itt van előttünk. Én nem fogom ezt hagyni és szerintem senki más sem . Igaza volt mikor azt mondta Taynak és Miáran nagyon fáj. Taylor egész nap csak ül magában vagy épp ő is csak a laptopját bámulja a forgatási szünetekben és mindent meg tesz az érdekében , hogy vissza kapja azt a lány akit szeret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése