 |
| "Sokan mondják azt hogy az életben lévő legnagyobb utazás akkor kezdődik amikor elkezdesz járni. No és mi van akkor ha egyszer kiállsz egy idegen ország autópályának szélére kezedben egy táblával.. Az is lehet életed legnagyobb utazása..." |
Mivel elfogatduk ezt a hihetelen ajánlatot, így Enrique bejutatott minket az iskolába. És hát mamegyünk az első napunkra. Annyia izgulok, hogy az hihetelne. Már öt óta fönt vagyok, és készülődök. Már háromszor csináltam meg a hajamt, amjd úgy döntöttem, hogy hagyom kiengedve, csak egy kicsit átmegyek rajta fésűvel. A szememet alul, fölül kihúztam szemerúzával, hogy kiemelje annak kékségét. Fölvettem egy fekte inget melynek elől kicsit össze volt gyűrve az anyag, és hozzá egy fekete nadrgáot, amjd előhalásztam egy magassarkút ami kényelmes volt. Néhány ezüst, és feketet karkötőt is fölaggattam magamra. Egy kistáskába ami szintén fekete volt beleraktam az irataimat, egy tollatrtót, amibe vés íróeszköz volt, egy üres füzete, amibe jegyzetelni tudok. Letopogtam a lépcsőn, és láttam maint Sophie még mindig nincsen lent, pedig fél óra és indulunk. Aj istenem ez a lány, egyszer még az őrületbe kerget! Föltrappoltam a lépcsőn, és kopogtam, amjd benyitottam. Taylort ott ült az ágyán és a Tv-t nézte.
- Jó reggelt!- köszönt
- Neked is! Ő felsége még mindig bent van?
- Jaja- bólogatta. Benyitottam a fürdőbe, Sophie éppen akkor mászott ki a fürdőkabinból, és magára tekerte a törülközőjét.
- Ne már Soph! Még csak most fürdötél meg? Fél óra múlva indulunk. Sophie tudod hány óra van? Fél kilenc! Kilneckor indulunk, szóval szedd össze magad!
- Jól van na! Itt van az összes ruhám! - mutatott a székre ahol semi sem volt. - Vagyis úgy emlékeztem hogy kiratktam. - Vakarta a fejét zavartan, de tudtam ez aszt jelenti, hogy szedjek ki neki ruhát a szekrényből.
-Ezt még leszámolom rajtad! Siess!- mentem ki a fürdőből és föl csaptam a gardrob ajtót. Kikaptam belőle egy ruhát aminek az alján ül volt a felső része fedig fehér topp volt. Bevittem neki, és mondtam, hogy atöbbit intézze el maga, és ha fél óra múlva nem lesz lent akkor én elmegyek és itthagyom. Úgy érzem ez a fenyegetés hatott, mert pont fél óra alatt kész is lett.Így együtt tudtunk elindulni, új ismeretlen iskolánkba.
- Te, nem furcsa hogy most fejeztük be szinte a gimit és már megint suliba fogunk járni?- kuncogta Sophie a volán mögött ülve.
-De. Eléggé...
-Ne idegeskedj.- tudta hogy miylen avgyok. Mindig hogyha újhelyre mentem ideges voltam. Ilyenkor nem tudok ebszélni, a hasam görcsöl, tiszta ideg vagyok. az út úgy egy jó háromnegyedórás volt, végül sikerült egy kcisit feloldódnom... De most hogy itt állok a suli előtt, nem indul meg a lábam... Végül Siph lökött rajtam egyett, így elindultam befelé, egyenesen föl az igazgatói irodába. Szerencsénkre a titkárnő eligazított minket az igazgatói irodáig amin ez a név állt: Jhonatan Germant
Óvatosan bekopogtam, majd amikor megszólalt egy mély hang beléptünk az irodába. A nagy lakkozott faasztal mögött ott ült egy lassan negyvenes éveiben lévő férfi ült.
- Jónapot Mr. Germant! Miranda Batsányi avgyok, ő pedig itt Sophie Fekete.- mutattam be mind kettőnket.
- Á igen! Üdvözöm önöket. Szerintem már a múltkori tájékoztatón mármindenről hallottak, midnent elmondtak önöknek. A kissebb fajta adatokat még ki kell tölteniük a tiktárnőnél lévő űrlapot, és megkaphatják ott az órarendüket is.És utána mehetnek is a saját tagozatukra. - magyarázta a részeteket, közben pedig megigazította a szemövegét. Miután végeztünk rögtön a tiktárságra vettük az irányt. Kitöltöttük a különféle űrlapokat és megkaptuk végül az órarendünket is. Mivel ma még semmilyen felszerelsünk sem volt így csak beültünk az órákra,csak megnézni, hogy milyenek is az itteni órák. Hát igen, kellemeset csalódtam. A tánc órák egyszerűen csodálatosak voltak, no hát akkor ne is beszéljünk a rajzórákról. annyi művész ember volt ott, hogyén eltörpültem közöttük.
- fúú istenem..- tettem le a táskámat a forgó székembe, és leszedtem a magassarkúmat is.
- Na miylen volt a napod?- kérdezte Kellan az ágyamon elterülve.
- Hát.. fárasztó...-másztam be hozzá.
- Na és miylen a suli? Kis iskolásom..- vigyorgott a saján viccén.
- Hahaha nem vagy vicces. Amúgy meg angyon jó. a Tánórák egyszerűen eszméetelenek. NA hát akkor a rajzról ne is ebzséljünk.. Te hallod olyan ügyesek ott az emberek, hogy én csak eltörpülök közöttük.....
- De buta vagy! Hány rajzórád lesz egy héten?
- Tíz..
- Hát akkor?! Mit problémázol, már most is azon a szintenv agy mint ők, de ennyi óra melett még a nagy művészeket is lekörözöd..-simított végig az arcomon. - Mit szólnál ahhoz ha azt mondanám, hogy ma lesz egy kisebb összeröffenés Alexéknél, és elmennénk hozzájuk?
- Benne vagyok mikor megyünk?
- Amikor akarsz..
- Akkor lefürdök és indulhatunk.- nyomta egy puszit az állára és kimásztam. Kivettem egy farmert, egy fehér toppot és egy fehér blézer szerű kardigán féleséget és egy magasszárú edző cipőt aminek a szárán láncok voltak. Ja és az elmaradhatatlan kiegészítők, a karkötőlk és a gyűrű. Gyorsan lefürdötem laza lófarokba összefogtam a hajam és fölkapkodtam magamra a ruháimat és már indulhattunk is. -Mehetünk.- Álltam föl a székből amikor végeztem a cipőfűzőm bekötésével, fölkaptam a mobilom és zsebrevágtam, majd megfogtam Kell kezét és letotyogtunk a lépcsőn. -Taylorék is jönnek?
- Szerintem igen, de lehet hogy ők már előbb elindultak.- nyitotta ki a kocsija ajtaját.
- Na és amúgy mi is lesz Alexéknél?
- Egy ilyen kis baráti parti szerűség. Szoktunk ilyeneket csinálni múltkor nálatok volt most Alexéknél utána pedig nálam.- magyarázta
- Tényleg én még nem is láttam, hogy hol is laksz..-fordultam felé vigyorogva, mire az ő arcára is vigyor kúszott
-Szeretnéd látni?
-Aha de nem most...
-Akkor miután ennek a herce húrcának vége?
-Hmmm lehet róla szó...- terült mégjobbaan el a képeben a vigyor
-Majd meglátjuk- kacsintott rám, amjd sebességbe tette a kocsit a zöld lámpánál.
 |
| Sophie ruhája |
 |
| Mira ruhája |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése