-Úr isten te itt? Hogy-hogy? Úristen álmodok? Valaki csípjen belém!- engedtem el Sophie nyakszorongatását,mire valki a fenkembe csípett.-Héé!-fordultam hátra és Kellan vigyorgó fejével találkoztam.
- Te kérted, hogy csípjen meg valaki!- kuncogta elfolyottan én pedig az állánál fogva magamhoz húztam és megcsókoltam.- szia Sophie!- ölelte meg
- Srácok ő itt Atan. Atan ő itt Miranda, de csak Mira, a legjobb barátnőm, és az ő szíve válaszottja Kellan. -Kellan mosolygósan kedvesen nyújtott neki kezet. Ez a srác nekem nagyon nem volt szimpatikus, de azért hogy barátnőm meg ne sértődjön kezet ráztam vele. Egy kis bezsélgetés után, Atan és Soph fölmentem a szobájába hogy elpakoljanak, én epdig vissza mentem a konyhába.- Mi bajod asráccal?- ölelte át aderekamat hátulról Kellan és állát a vállamra tette.
- Nincs vele semmi bajom csak nem szimpatikus annyira, de az ő döntése nem vagyok az anyja.-Rántotam meg a vállam és beraktam a hűtöbe a húst amit bepácoltam az esti grillezéshez, amjd megmostam a kezem. - Fölmegyek beszélgetni vele.-Pusziltam meg borostás arcát. -Nem akarsz megborotválkozni, kicsim?
- De majd hazugrok, jössz te is?
- Aha, de most fölmegyek- másztam föl az emeltre majd bekopogtam. -Sziasztok!-dugtam be a fejem az ajtón, láttam amint Atan a bőröndjében pakolászik, Sophie pedig éppen akkor dugta ki a fejét egy száll törölközőben vizes hajjal a fürdőszobából. - Zavarhatok?
- Hát azaz igazság, hogy készülődünk az estére..- nézett rám elnézően Sophie
- Estére?- döntöttem balra a fejemet értetelenül
- Igen, mert Atannek lesz egy kis üzleti vacsorája és én is megyek arra.
- Ja értem... Hát akkor majd később ebszléünk.- csuktam be az ajtót és szomorúan leslattyogtam a lépcsőn.
- Mi az baba?- nézett rám Kellan a konyha asztalnál ülve a telfonját babrálva.
- Átmegyünk hozzád?- Néztem rá mire ő rögtön rábólintott.
- Na mi elhúztunk. Majd este jövünk. -Fogat meg a kezemet a másikkal meg előkotorta a kocsikulcsot a zsebéből. Gyorsan fölkaptam a bokacsizmámat és márkis is léptem az ajtón. Beütünk a kocsiba meg sem szólaltam csak bámultam kifelé az ablakon.
-Mi a baj?- nézett rám Kellan a fürdőszobában a tükör előtt fémeztelenül állva borotvahabos arccal, miközben én a kád szélén ültem és éppen a tornasipőmet fűztem be. Mióta itthagyott minket Sophie sokszor jöttem át Kellanhoz, így egy két cuccom is velem jött, így áttudtam öltözni.
-Nem értem azt a lányt! Padlón volt Tay mitatt, most pedig egy szuper milliomos kis uri pöccsel románcozik....-fújtattam dühösen.
- Ennyire nem szimpatikus?
- Csak az ismerettség.- dünnyögtem, mire kellan megfordult, félig leborotvált arccal.
- Te ismered?
- Ja. De jobb is hogy te nem. A nagyszüleim volt üdvégyének a fia. egy elkéneztetett kis senki... Azt hiszi ő a világ közepe és minden körülötte forog. Az apja egész életében a segge alá tette at összes dolgot, így most azért gazdag.
- Ó értem. És ezt sophie tudja?
- Nem.
- Miért nem mondod el neki?
- Mégis mikor? Ma is valami üzleti vacsorára mennek. -forgattam meg a szemem.
Este:
Kellemesen telt, hülyére röhögtük magunkat Alex, Kiowa és Boo Boo poénjain, no meg persze a drága szerelmem viccein is. Ha ezek össze kerülnek ott másnap rekeszizomláz az fix.. Hát igen degeszre ettük magunkat ahússal, és mivel Alex drága felesége sütött nekünk még ezt-azt így azzal is még rádobtunk néhány lapáttal. Legördült talán két-három pohár pálinka. Igazi magyar pálinka! Még akkor hoztam amikr eljöttem otthonról. De hát akkor borról ne is bezséljünk. Kezdett hideg elnni így kihoztunk pr plédet meg pulcsit. Végül úgy döntöttünk Kimmel, Alex feleségéve, hogy csináljunk forralt bort. Kiowa megkereste a vörösbort, mi meg neki álltunk a készítésének.
- Ez most komoly?- léptem kia terraszra kezembe a boros üveggel.- Ez komolyan egy Egre bikavér? Honnan?
- Fúú ezt még akkor vettem amikor Sophiéknál voltunk. Miért?
- Nagyon jó bor! Csak azért.- mentme vissz a konyhába, deújra visszafordultam dugóhúzóvval a kezembe.- Fiúk! Valaki....- mutattam az üvegre és a bornyitóra, Kellan rögtön föl állt, és pár pillanat alatt már ki is bontotta. - Köszönöm. - lépdeltem vissza a konyhába. Hamarosan kész is lett az isteni forralt bor, tálcára raktunk anniy bögrét ahányan vagyunk azt én kivittem,amjd kim is kihozta a lábast. - Na készen van a forralt bor. - tettem le a tálcát és mindenkinek adtam egy poharat. Újra elhelyezkedtem kéynlmesen a széken fejemet Kella vállára döntöttem ő pedig az egyik kezével átölelt. Fél tizen egy lehett amikor Sophie és Atan betoppant. Ahogy láttam egyik sem volt a legjobb formájában, dülöngéltek jobbra majd ballra. Egyást segítve támolyogtak föl a lépcsőn. Féltettem Sophiet, nem igen volt részeg és amikor a múltkor is az volt, nagyon rossz vége lett mert kórházba került. nem bírja az ő szervezete az alkoholt... Dühös lettem Atanre amiért leitta Sophiet. De hát én megmondtam nem foglalkozok velük. De ahogy láttam Kiowának setetszett az hogy sophie enniyre részeg volt.
- Nem akarunk menni?- kérdeztem szerelmemtől
- De én is emgakartamkérdezni?- húzódott el.- Na mi megyünk szerintem. Jó éjszakát mindekinek.
- Mira Kellannál alszol ma?- nézett rám Kiowa
- Aha. Biztos nem bírnám gyomorral hallgatni ahoogy ezk.. Úr isten bele sem merek gondolni mit csinálhatnak oda fönt.... -rázott ki a hideg. - Na sziasztok. -mindekitől egy-egy puszival köszöntem el, majd elkezdtünk haza felé sétálni.
Másnap reggel:
Álmosan csoszogtam le alépcsőn és láttam amint Kellan a kanapén terpeszkedik. Mivel nem mászott arébb ezért beleültem az ölébe, de ez meg se kottyant neki, tovább olvasgatta a forgató könyvet, én pedig mégjobban elkezdtem helyekdni, mire végleg sikerült úgy befúrnom magam hogy átkaroljon erős karjaival. Így én is tudtam nézni a forgatókönyvet. -Mikor kezdtek ma?
- Negyed 11
- Nem kéne össze apkolnod? Már mint késülni? Fél tíz- néztem a fali órára mire Kellan kippattant az ágyból, én pedig hangosan fölnevvettem, hogy mégis milyen kis buta, hogy elfelejti...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése