 |
| "Remember me! Csak ezt kérem! Emlékezz rám...." |
Kellan szemszög:
Másnap reggel elkellett mennem egy kissebb rész fölvételére, de azzal elvileg hamar kész elszünk. Így gyorsan haza ugrottam a laptopomért, hogy tovább tudjam csinálni azt amire már vagy két napja készülök. És ha minden jól megy akkor ma már hazsnálni is tudom.. Csak még Mirával kell ebszélnem egy-két dologról.
*Délután*
Mirát beültettem a kocsimba és mondtam neki hogy várjon, ott bent. addig én beszaladtam a fiúkhoz, hogy még az utolsó részleteket is lebeszéljem velük. - Jó akor fél hétkor.- intettemnekik, majd kirohantam a kocsiba ahol, Mira mostmárszokásához híven benyomta az ipodjáról a zenét. És hangosan énekelte a szöveget hozzá. Valami magyar szám lehetett mert nem értettem, hogy mit is dalolgat nekem. Beindítottam az autót és egyenes a házam felé vettük az irányt, amiről persze Mira semmit sem tudott. AMikor bekanyarodtunk a kocsifelhajtóra elhalgatott az éneklése. Mintha elvágták volna.
- Ez...Ez a teházad?- dadogta meglepetten
- Igen. -viygorogtam- kiszállsz vagy kintről fogod csak nézegetni. - hajoltam be a kocsi ajtón viceskedve mire ő lassan de kimászott. Megfogtam a kezétés magam után húztam, amikor beértünk az elősobából megint csak megtorrpant.
- Úr isten...... Jól gondolom, hogy ezt nemte tardtod rendben hanem a takarító nő....
- Eltaláltad- húztam beljebb, és leültettem a nappaliba. - Fiygelj Mira.. - szóltam hozzá komoran, de ő még mindig csak nézelődött. -Mira!
- Igen? - kapta rám a fejét mire én elmosolyodtam, olyan kis ártatlan arca tud lenni....
- Szóval azt szeretném neked mondani, hogy tudm már hogyan lehetne vissza hozni Sophie emlékezetét...- megláttam azt a kis fényt ezért tovább folytattam. - Ezalatt a két nap alatt össze dobtam egy kis vieót ami tele van veled és Sophival, minden amit csak el tudsz képzelni. Képek, videók, mind régiek és mostaniak. Na és hát.... kaptam egy kis segítséget Magyarországról, a keresztanyudkád átküldött nekem egy dalt, amit elvileg te már énekeltél, és nagyon közel áll hozzád. - Vettem elő a kiasztal egyik fiókjából a mappát. - Ja igen, ésmég ebbe benne van a dal szöveg és van benn egy levél amit Érdről küldenek neked... - nyújtottam felé a mappát, amitő remegő kézzel kivett a kezemből, és kinyitotta. Majd belelapozott és meglátta adalt, a szája kinyilt.
- Ez.. Nem hinném, hogy nekem menne ez a dal...- nyögte halkan. - Ezt utoljára a szallagavatómon énekeltem, azóta nem....
- Nem baj!- csaptam össze a tenyeremet, akor hát most el is kezdünk rá próbálni, de előtte olvasd el a levelet kérlek..
Mira szemszög:
Kinyitottam a borítékot amibe a kislevelecske volt, amdj szépen óvatosankihajtogattam....
" Drága Miranda!
Egyiknap egy mély hangú uriember hívott föl engem az otthoni telefonon. Nem tudtamki az, de végül kiderült, hogy a te barátod. Nagyon rendes fiú, és ahogy hallottam a hangodban imád téged.. Vigyázz rá. A dalt pedig elküldtem neki, mert tudtam, hogy ez a dal nagyon sokat jelent neked, hisz ezt énekelted a szallagavatódon ahol akkora üdvrivalgást váltottál ki a tömegből, hogynem lehetett elhagyni az épületet.. - elmosolyodtam ahogy az emlék vissza köszöntött. - De hallottam Sophie balesetéről és arról, hogy te teljesen magad alá kerültél. Kellan elmagyarázt, hogy mire is készül és én epdig ebben öömmel segítek, ha neked ezel örömet okozok, pedig tudtam, hogy ordibálva vágtad le elém ezt a számot mikor Zsombor megcsalt, azzal a mondattal, hogy te soha nem akarsz énekelni. De én hiszek abban, hogy ez vissza hozza barátnőd emlékezetét. Higyj nekem! Ölel: Erika"- ahoogy végig olvastam alevelet a számhoz emeltem a kezem és csak bámultam a papírt, igaza volt. Megg kell tennem Sophiért. Letettem a paírt és Kellanra néztem.- Csináljuk, sophiért! - vigyrogtam rá könnyes szemmel.
Kellan szemszög:
Egész délután énekelt, már nyolcadszorra éneklte ugyan azt a sort, amikomár végre sikerült neki.
- Jó szerintem ennyi elég, és most menj szépen föl alépcsőn és menj be a balról a második szobába.- vigyorogtam rá mire ő értelen fejjel fölnézett a lépcsőre, majd letette a papírt az asztalraés bizonytalanul de a lépcső felé ment. - Menjél föl. Nem harap az a lépcső. - nevettem,mire ő kinyújtota rám a nyelvét és föl indult.
Mira szemszög:
Föl mentem a lépcsőn és a tetején megálltam,amjd körbe néztem a folyosón, hatalmasés hosszú volt. Falai bézs színben pompáztak, kellemes hagulatot adva a folyosónak. ELindultam balra, amjd számolni kezdtem az ajtókat. Egy, kettő, ez az!Lassan akilincsre tettem a kezemet és lenyomtam, bent pedig Ashley állt, Nikkivel az oldalán a jobb sarokban pedig Kristen állt vigyorogva, Kris beljebb lökött az ajtón.
- Mi ez itt?
- Fölkészítünk az estére. - vigyorogta Nikki még mindig. -Menj fürödj le. -nyomott a kezembe egy töröközőt tusfürdőt és sampont. - Nyomás mire vársz tapsra?!- lökdösött a fürdőszoba felé. Gyorsan lezuhanyoztam majd magam köré tekertem egy törölközőt.
- Na és most?- hajoltam ki az ajtón.
- Itt van ez ved föl. - adott Kris egy fehérnemű szetett és egy hosszú pólót, ami szerintem Kellané volt mert ugyan olyan illata volt. Fölvettem a ruhákat majd szóltam a léynoknak hogy bejöhetnek. Kihúztak a fürdőből és leültettem egy kis fodrász székhez hasonlóba, és neki estek a fejemnek. Kriss a hajamat fédülte,Nikki és Ashley egymás keze alatt dolgozva az arcommal foglalkoztak. A ahajmat besütötték, hogy szép hullámos legyen. A szememt kihőzák szemceruzával és szempillaspirálall is ki lett kenve, majd egy kis halvány szürke árnyalatú színt vittek föl a szemhéjamra. Utána pedig Ash egy ruha kupacot dobott az ágyra. Egy fekete ruhát rángattak rám, amjd egy elég magas magassarkút, még egyszer átszárították a hajam és fixálták hajlakkal, majd utamra engedtek. Lent Kellan várt rám. Egy kockás ingben és egy sötét farmerban.- Ó de gyönyörű valaki.- füttyentett egyet. - Köszi lányok!- intett a lépcsőn tetején topogó lányoknak, amjd magához húzott és megcsókolt.
Még utoljára átvettem aszöveget magamban majd letettem az asztalra. Itt állok hátul a kávézó hátsó bejáratánál és várok. Várok arra, hogy Kiowa kijöjjön és behívjon. Kezdek fázni, de ez lehet hogy csak azért mert nagyon izgultam. Féltem hogy a szöveget elrontom vagy hasonló. Végül pedig kinyilt az ajtó éskiowa lépett ki rajta vigyorogva.
- Gyere. - fogta meg a kezem. Majd a kezembe adta a mikrofont. - Ügyes leszel. És garantálom hogy Sophie is örülni fog neked.- fogta meg a vállamat és megölelt. - Tíz másodperc. - engedt el, amjd föl invitált a színpadra. És elkezdődött a zene. Idegesen pislogtam körbe majd megláttam először szerelmem arcát aki csak úgy vigyorgott, majd utána Sophiet is. Éppen a refrén végén tartottam amiután a kedvenc részem jött, és egyre jobban láttam Sophie arcán hogy lehet, hogy már kezd emlékezni.... Végül pedig elértem ahoz a szöveg részlethez ahol rákezdthettem az anyanyelvemre. - Tíz lépés, száz lépés, távolság kell.- elkezdtem lefelé lépkedni a színpadról egyenesen Sophie felé.- Nem számít merre csak el tőled el. Mit mondthatnál, mit mondhatnék, Elkaptunk rég, szemeinkből nézd, hova tűnt a fény?- léptem oda mellé és fogtam meg a kezét. - What about my life?- léptem el tőle újból és indultam el mások feléis. Több kisgyereket is föl állítottam ülőhelyéből, úgy ahogy a szülőket és a tiniket is, és végül Kellant is no mega többieket. a dal végre oda léptem Sophiehoz és mosolyogva kiénekeltem az utolsó hangot is. Mikor kitőrt a tapsvihar Soph a nyakamba vetette magát.
- Emlékszem... -sírta mire belőlem is kitőrt a sírás...
Szia!
VálaszTörlésNagyon jó lett ez a fejezet is! Örülök hogy Sophie visszanyerte az emlékezetét! Kellan terve bevált!
Brigi