Miranda szemszög:
Ültem a helyemen és néztem a két személyt, aki egymás szemébe meredtek. Nem hallottunk sok mindent a beszélgetésükből, így föl álltam és próbáltam oda settenkedni, hátha kihallgathatom a két gerlét. De Kellan megakadályozott a tervembe.- Ajj már! Most észre vesznek! – játszottam a sértődöttet.
- Ja szóval azért mentél így- mutatta meg a járásomat, ami abból állt, hogy előre görnyedt. –Azt hittem, hogy aprókat keresel. –vigyorgott rám kajánul.
- Hehe nagyon vicces vagy.- bokszoltam vállba.- Na de most megyek hallgatózni.- vigyorogtam majd újból útnak indultam. De meg álltam, mert eszembe jutott valami. Megragadtam Kellan felső karját és magam elé állított, értetlenül nézett rám. Meg fogtam az egyik ujját és magam után kezdet húzni.
- Csak gyere.- sziszegtem neki halkan majd meg állítottam neki döntve a falnak. – tegyél úgy, mintha beszélgetnénk. – vigyorogtam.
- Fú hallod cseles egy nőszemély vagy!
- Fiú testvéreim vannak még szép hogy cseles vagyok –villantottam rá vigyoromat. Majd hallgatózni kezdtem.
- Taylor figyelj, ami a parton történt, én sajnálom. Nem akarom senkire sem kenni, de az tényleg Gábor hibája volt. Egy utolsó szemét, aki tönkre akarja tenni az életemet.- magyarázkodott Sophie, majd várta Tay válaszát. Taylor beleharapott alsó ajkába, majd nyelt egyet és válaszolt.
- Elhiszem neked, csak nagyon rossz érzés volt látni azt, hogy te meg az a fiú…- harapta el a mondatot.
- Kezdhetnénk tiszta lappal?- nézett rám vágyakozó tekintettel barátnőm
- Igen.- mosolyogta
- Csókot! Csókot!- kiabáltam, mire Kellan is föl nevetett majd befogta a számat. Így csak halk motyogás hallatszódott a hangomból, Kiowa pedig megfogta a lábamat, és fölemelte így vittek el. Egyenesen be egy lakókocsiba. – Hééé!- nyivákoltam, amikor letettek a fotelba. – Ez emberrablás!- mutattam Kellanra aki, nagyban vigyorgott.
- Ez csak egy csöppnyi merénylet volt, ellened. – kacsintott rám. A tükör elé állt majd betette a kontaktlencséjét, amitől aranyszínűvé változott az a gyönyörű kék szeme.
- Óó istenem ez csak nem Emett Cullen?! – kezdet el sikoltozni, mint egy idióta rajongó
- Te tiszta dilis vagy!- kacagta jókedvűen.
- Nem mondtál újat!- legyintettem. Amikor viszont a hangosbemondód keresztül megszólalt a rendező hangja, hogy kezdődik a forgatás, Kellan fölhúzott a kanapéból. Sophie nagyon nézett minket teljesen meglepődött szemekkel. Aztán lenéztem oda amit annyira nézett, hát Kellannal össze voltak kulcsolva az ujjaink, mintha járnánk. De ez teljesen normális volt, vagyis úgy éreztem, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Leültem az egyik székbe, Kell pedig tovább ment, Sophie rögtön letámadott.
- Ti jártok?- támaszkodott az asztalra és hasig fölnyomta rá magát.
- Nem!
- Akkor? Miért jöttetek úgy összekulcsolva, mintha egy friss szerelmes pár lennétek?
- Nem tudom! Tegnap is olyan természetes volt hogy kézen fogva sétáltunk.- rántottam meg a vállam.
- És mikor randiztok? – rebegtette a pilláit, mikor végre visszaült a fenekére, mert vissza toltam oda, hogy nehogy már az asztalon feküdjön.
- Ma, este. –mondtam de teljesen belepirultam még a gondolatába is.
- És mit veszel föl?
 |
| Fotó amit Mira lerajzolt barátnőjéről |
- Öhm.. nem tudom... Majd meglátom. – rántottam meg a vállamat. Végig néztük, ahogy a fiúk baromkodnak, ahogy Nikki színjátszását, amint eljátssza hogy ő hogyan lett vámpír. De amikor harcra való felkészülési edzést vették föl, és Kellan átölelte Nikki derekát és végig simított a karján, mérhetetlen düh és féltékenység gyulladt bennem. Így föl álltam, és kerestem egy kis elhagyatott zugot, ahol elbújhatok az ember elől. Szeretek egyedül lenni. olyankor ki tudok kapcsolni. Észre sem veszem ilyenkor, hogy elszáll az idő pillanatok alatt. Nézelődtem, néztem, ahogy az emberek szaladgálnak jobbra meg balra. Tovább mentem hátha van ennél csöndesebb zug is. Egy kis aranyos tölgyfaárnyékában találtam, meg az én kicsi helyemet, ami csöndes volt. egy hang megszólalt mellettem, amitől összerándultam.
- Azt hittem, hogy nem kell megosztoznom egy potyautassal a kis zugomon.- mondta mire én pironkodva föl emeltem a tekintetemet. Kellan állt ott és vigyorgott, mint aki fogast nyelt. Megütögettem magam mellett a helyet, és arrébb csúsztam.
- Hát igen, van egy betolakodó kisegér, de elmehet, hogyha a nagy mackó szeretné.- kezdetem le össze pakolni a cuccaimat éppen föl akartam állni amikor egy erőskéz ragadta meg a csuklómat.
- Ne! Maradj!- nézett rám boci szemekkel.- hékás mik ezek!- húzott ki egy lapot kíváncsian a mappámból. És eltátotta a száját. – ezt… te.. rajzoltad?- mutogatott a képre majd rám.
- Igen- mosolyogtam szerényen.
- Ez valami eszméletlen jó! Megnézhetem a többit is?- mutatott a mappára majd oda adtam neki. Volt ott minden féle kép. Csak szem rajzok, csak hajak, csak arcformák. De voltak ott kész és félbe hagyott rajzok is. Volt ott állatokról is, főleg a németjuhászunkról, aki most otthon van. de volt ott emberi arc rajz is. Na és persze a kedvencem, ami Sophieról készült. Éppen egy pillant kép volt amin, lefotóztam és azt rajzoltam le.- Melyik az igazi kép?- kérdezte, majd rámutattam a bal oldalira.- Már bocsánat de a jobb oldali sokkal élet hűbb. – Majd újra a képeim tanulmányozásába merült. A következő egy balerina volt, akit lerajzolta. De ez nem egy átlagos balerina volt, ruhája nem tüllből volt, hanem egy melegítő nadrágból mi bő volt, egy hosszú szárú tornacipőből, és egy toppból állt. De a beállása tökéletesen balettos volt. az előtt lévő falon, pedig tükör volt de a tükör képében egy vérbeli Street táncos volt, aki mögött ott tombol a tömeg. Tökéletesen kifejezte a bennem lévő stílusokat. –ez eszméletlen..- hápogta Kellan
Este:
Álltam a hatalmas ruha kupacom fölött és válogattam. Végül egy mintás pántnélküli topp mellett, egy krém színű blézer és egy farmer szoknyára esett a választásom, persze a cipő az ki nem hagyhattam. Egy piros magas sarkúra esett a választásom. Amint lefürödtem, fölkaptam egy fehérneműt, magamra rángattam, a ruhadarabjaimat, és már hallottam, ahogy meg áll egy kocsi a házunk előtt. Sophie izgatottan pattogott az ajtómba, hogy elmondja Kellan megérkezett. Fölkaptam egy piros kistáskát bele, raktam a tárcámat, a lakáskulcsot, és a mobilom. Lelépkedtem a lépcsőn. Lent Kellan nagyban beszélgetett Kiowával, amikor Kiowa meglátott abba hagyta a beszédet és kinyitotta a száját, és egy apró wow hagyta el a száját. Kellan meg nem szólt semmit, csak lentről felfelé végig vezette rajtam a szemét majd az arcomon megállt.- Jobban sem tudnám kifejezni magam, haver. – lökte meg Kiowa vállát. – Csinos vagy! Vagyis miket beszélek..
- Na jó gyerekek, tűnés szobára!
- Kiowa!- mordultunk mind a ketten rá.
- Mehetünk?- nézett rám, mire én bólintottam, udvariasan kinyitotta az ajtót. –Arra gondoltam, hogy elmehetnénk egyet vacsorázni, majd utána, ha van kedved, sétálhatunk. De most haza is kísérlek! – villantotta rám azt a csábos mosolyát amitől, megremegtek a térdeim. Csak most néztem végig rajta. Sötét ing, egy farmer, hát, mint ne mondjak az ing csak kiemelte istenien kidolgozott izmait. Teljesen belepirultam már a látványába is.
- Sétálunk oda is?
- Ha van kedved?- biccentette oldalra a fejét. Mire én bólogatni kezdtem. Lassan sétáltunk a kijelölt úti cél felé. A vacsora eszméletlen jól telt. Kellan olyan történeteket mesélt, amin percekig nevetünk. Kérdezgetett rólam is meg a családomról. Megtudta, hogy van két bátyám és egy kis öcsém. És ő is elmondta, hogy neki egy lány tesója van a többi mind fiú. Kint sétáltunk a parton, amikor megszólalt egy szám. Rihanna- California King bed, és Kellan invitált egy táncra, ledobtam a táskámat a homokba, levettem a magas sarkúmat, és pukedliztem előtte. Keringőzni kezdtünk igaz nem nagyon a számra, de nem érdekelt minket. A szám végén Kellan hátra döntött, mire nekem nevetnem kellett. Fölhúzott, és amikor föl emeltem a fejemet, annyira közel volt az arca az enyémhez, hogy éreztem annak bódító illatát, és meleg leheletét. Már vagy két perce néztük egymás szemét, és a száját, amikor Kellan közelebb vont magához és megcsókolt. A szívem ezerrel vágtatott, a gyomromban föl röppentek a pillangók. Annyira boldog voltam, hogy el is felejtettem vissza csókolni, éppen el akart húzódni, amikor mohón utána kaptam belecsimpaszkodva a nyakába, csókoltam vissza azt a személyt akit nagyon is szeretek. Igen teljes szívemből és visszavonhatatlanul szerelmes vagyok Kellan Lutz-ba! Amin vége szakadt a csóknak, letettem a lábam rendesen, mert eddig lábujjhegyen pipiskedtem. Kisimított egy haj tincset a szememből, és bőszen vigyorgott közben. Én is vigyorogtam, mint a tejbe tök, hisz mit tehene egy olyan ember, akit épp az előbb csókolt meg a szerelme. Kellan összekulcsolta mind két kezünkön az ujjainkat, pironkodva az ajkamba haraptam, és lesütöttem a tekintetemet rá a kezünkre.- Tudod, hogy ha így csinálsz gyönyörű vagy?- hajolt le és nyomott még egy csókot a számra.- Úgy érzem ideje mennünk, Sophie nagynénje kifog nyírni már fél tízen egy, van. – észbe kapta. Ilyen gyorsan eltelt volna az idő, föl kaptam a magas sarkúmat és a táskámat. De a cipőmet nem vettem föl csak a kezembe hoztam. Összekulcsolt újakkal lépdeltünk haza felé. Túl hamar haza értünk, pedig többször meg állítottam Kellant, hogy ne érjünk olyan hamar haza, ilyenkor egyszerűen megcsókoltam. - Hát akkor jó éjt. Holnap találkozunk. Szép álmokat. – hajolt oda hozzám, amikor az ajtónál álltunk, és mélyen szerelmesen megcsókolt, mielőtt elmélyült volna, elszakadt tőlem, majd nyomott még egyet a szám sarkába és egyet az arcomra.
 |
| Mira ruhája a randin |
- Gratulálok! Sokáig aztán te lány!- nyomott puszit az arcomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése