 |
| Bal oldali: Miranda fürdőruhája Jobb oldali: Sophie |
Soph kirohant a kávézóból mindenki még mindig a dal hatása alatt állt. Épp amikor föl akartam állni, majdnem megbotlottam, de sikeresen visszanyertem az egyensúlyomat, mielőtt mindenki előtt pofára esek. És barátnőm után rohantam, sikeresen öt perc keresgélés után megtaláltam a kávézó mögött, háttal állt nekem, így meg álltam a sarkon és halkan hozzá szóltam. – Hé! Sophie minden rendben?- majd közelebb léptem hozzá, és magam felé fordítottam, arca vörös volt. – Mi a baj? Nekem elmondhatod!
- Nincs semmi csak zavarba jöttem…
- Mégis mitől? Már több mint 300 gyerek előtt énekeltél és több mint 500 felnőtt előtt a szalagavatónkon és az évzárón is! Most ettől a tízen öt embertől ijedtél be? Hová lett az a Sophie aki a legnagyobb tömegben is elkezdett énekelni a Balaton parton?- rázogattam meg a vállánál fogva.
- Nem a tömegtől ijedtem be! Csak zavarba jöttem..
- Mond már az istenért! Mitől jöttél zavarba?
- Taylor nézésétől . –csúszott ki a száján, mire az én arcomon vigyor kúszott.
- Komolyan? Ha láttad volna hogyan nézett rád miközben zongoráztál.. Óóó istenem ha én lettem volna a helyedbe te csaj már össze olvadtam volna a zongora széken!
- Nem láttam ahogy nézz rám, de éreztem végig rajtam a tekintetét. – lehelte halkan
- Na jó, szedd össze magad te leány! És utána gyere be! És ha elmersz nekem tűnni! A hajadnál fogva foglak vissza cibálni!- fenyegettem meg, majd megpaskoltam az arcát és besasszéztam vissza a fiúkhoz.
- Sophie? –jött rögtön a kérdés Taylortól
- Hidd el mindjárt jön!- kacsintottam rá. Úgy egy fél perc telt el mikor kinyílt az ajtó és belépett rajta. Mindenki elkezdett tapsolni, Talyor pedig úgy vigyorgott, mint a vadalma, a mitől kuncognom kellett, mert amint ránéztem barátnőmre és láttam az arcán, hogy újra pír önti el. Kész vicc az egész. Hogy lehet két ember ennyire bamba? Na hát mondjuk nekem is van egy két dolgom ami nem annyira fényes….. Zavartan az ajkamba haraptam és az asztallapot kezdet el bámulni, Sophie is csatlakozott mellénk. Lassan föl emeltem a tekintetemet, mire Kellanéval találtam szembe magamat.. Kedvesen rámosolyogtam, amit ő egy pimasz vigyorral viszonzott, és egy kacsintással, amitől mondani sem kell milyen reakció jött ki rajtam. Az arcom lángolni kezdett, vagyis úgy éreztem. Végül arra ébredtem föl, hogy Mike oda hívja magához Sophiet.- Csss!!- szóltam rá a fiúkra, és a szám elé tettem a mutató ujjamat. –Maradjatok már egy percre! – sutyorogtam, majd hallgatózni kezdtem, úgy ahogy a fiúk is.
- Figyelj Sophie amit, az előbb előadtál.
- Tudom nem volt jó. És sajnálom hogy engedély nélkül használtam.- szólt közbe.
- Nem, nem erről van szó. Az, az igazság, hogy az a zongora csakis rád vár. Mivel a nénikéd elsutyorgott nekem egy-két titkot rólad és a most hallgatózó banda közül az egyikkőjükről, tudom, hogy te imádsz énekelni és van is hozzá tehetséged. Ezért ha lehetne, és van is hozzá kedved, egy-két este koncertet adni, az itt lévőknek. És kapsz is a túlóráért és a fellépésért plusz pénzt.- mosolyogta Mike. Mire Sophie ledöbbenve állt a pultnál majd örömében elkezdett ugrándozni.
- Köszönöm, köszönöm! Nagyon hálás lennék érte! – mondta még mindig pattogva majd megölelte Mike-ot a pulton keresztül és elkezdett elénk pattogni.
- Na mizu?- ráztam magamat kényelmes pózba, mint aki semmit sem hallott az egészből, úgy ahogy a többi fiú is így tett.
- Tudom, hogy hallottátok az egészet. Mira idő előtt fogsz meghalni!- mondta komolyan majd levetődött az üres helyre, ami Taylor mellett volt.- Túl kíváncsi vagy – pöccintette meg az orromat. Mire én összeráncoltam.
- Na jó emberek, mi lenne ha lemennénk a partra?- tette kezeit Kiowa az asztalra. Elköszöntünk Mike-tól és a fiúktól, letettük a köpenyünket majd kifelé mentünk, Kell, megtartotta nekem az ajtót.
- Köszi. – mosolyogtam, majd kiléptem. Lassan sétáltunk az utcán én pedig föl álltam a gördeszkámra, és gurulni kezdtem Kellan mellett. Amikor viszont meghallottam azt a számot amit annyira szerettem, vigyorogtam, mint egy idióta, Soph pedig hátra fordult és ő is vigyorgott. – Tudod mi ez ugye?- böktem a fejemmel a part felé, mire ő bólogatni kezdett. Leszálltam a deszkáról, mert leértünk a homokos partra. Kiowa pedig meg fogta a csuklómat és maga után kezdett húzni, elkezdett velem keringőzni,, mire nekem nevetnem kellett. – Te tiszta dilis vagy! –mondtam két nevetés között. Amikor viszont az ütem váltott, és a zene is áttért egy gyorsabb ütemre rögtön ő is váltott. Csak úgy jöttek a lépések maguktól. Nagyon régen táncoltam már társas táncot, főleg latint… Talán úgy más fél éve, de még a lépések meg vannak. A szám végén, Kiowa hátra döntött én pedig hátravetettem a fejemet és fölhúztam a bal lábamat és kinyújtottam fölfelé, ami szinte függőlegesen állt a lent lévő lábammal. Fölkellett újra nevetnem azon, hogy ezt az egészet végig nézték a fiúk. Amikor fölemelkedtem, Kiowa megpörgetett, mire én újra fölnevettem. És nevetve elterültem a homokban. – Úr isten! Milyen régen táncoltam már ilyen jót!
- A sérülésed előtt. –mondta Sophie mire lehervadt az arcomról a vigyor, és elkomorultam. Még mindig fájt az emléke a balesetemnek, amitől többet már nem táncolhattam úgy, mint régen. Pedig mindenem a tánc volt, külön tánciskolába jártam, kiskoromtól fogva csak a táncnak éltem, kivéve tavaly szeptember 23-áig.
- Miért mi történt?- kérdezte Taylor, mire én föl ültem, és rögtön rávágtam
- Semmi! – mondtam, majd föl tápászkodtam és elindultam a sziklák felé. De megálltam és a tenger felé pillantottam, a nap lemenőben volt és a vízen emberek cikáztak. Hé Soph! Oda nézz! Mindig is ki akartuk próbálni, emlékszel!- mutattam a jet ski-sek felé.
- Hé csajok!- törte meg a bámészkodásunkat Kellan. – Tíz perc múlva gyertek vissza fürdőruhában! És jet ski-hettek!
- Úvvhh de imádunk! – vigyorogtam, és megragadtam Soph kezét és a deszkáinkat majd hőzni kezdtem haza felé. Gyorsan kinyitottam az ajtót majd berángattam Sophiet és be is zártam. Fölfelé kezdtem el lökdösni barátnőmet.
- Valaki nagyon be van zsongva-, nevette miközben fölfelé tuszkoltam.
- Csak gondolj bele, így még közelebb kerülhetsz Taylorodhoz.- vigyorogtam, mert tudtam hogy erre érzékeny.- Siess ám!- löktem be a szobájába. Majd én is besiettem az enyémbe. Gyorsan fölkaptam a fürdőruhámat, amin kék és fehér flitterekkel volt földíszítve, egy kék sor, egy fehér, így nézett ki az egész bikini. Majd fölvettem egy farmert, ami eddig volt rajtam, de felsőt bedobtam a kistáskámba, hogy majd később, ha fázok, föl veszem. Amint készlettem rögtön kopogni kezdet Sophie ajtaján, majd benyitottam, éppen akkor kötötte be a fürdőruha fölsőjét.
- Jól van, jól van sietek! Kellan meg vár oda lent!- vigyorogta gonoszan. Majd fölkapott egy farmert és ő betette a táskámba a felsőjét, fölkaptuk a gördeszkánkat, becsuktam az ajtót és már a part felé gurultunk. Amint leértünk a partra, már hat darab jet ski állt a móló mellett.
- Ez most… komoly?- mutogattam a járművekre
- Teljesen. –szólalt meg mögöttem egy ismerős hang, amitől a hideg cikázott végig a hátamon.- Na de gyertek.- fogta meg a kezemet és elkezdett húzni a móló felé. Bizsergés futott végig rajtam. – Remélem, tudsz úszni – kacsintott rám, mire én teljesen zavarba jöttem.
- Igen tudok. – mondtam, amikor magamhoz tértem.
- Oké azért ezt rád adom! – nyújtotta felém a mentő mellényt.- Jössz?- nézett rám már lentről a járgányon ülve. Azzal a pimasz vigyorral, ami akkor is az arcán volt, amikor megismerkedtünk. No igen ez a mosoly teljesen beleivódott a memóriámba. Csak most néztem meg jól, felső nem volt rajta csak az a nadrág, amibe ma volt, egy rövidnadrág, ami tökéletesen elmegy fürdőnadrágnak is. Felsőteste dagadt az izmoktól, ami csak még tökéletesebbé tette az összhangot, ez a mosoly ez a szem ez a felsőtest. Gyorsan becsuktam, elnyit számat, majd megráztam egy csöppnyit a fejemre, és beültem Kellan mellé. Pironkodva az ajkamba haraptam és átöleltem a derekát. Bele se mertem abba gondolni, hogy az összekulcsolt kezem alatt ott dagadnak azok az isteni izmok, mert különben lefolytam volna Kellan mögül. Hirtelen felbőgött a motor alattunk és elindultunk. Kicsit erősebben átfogtam Kellan csípőjét, amitől hátra nézett és rám villantott egy mosolyt. – Nyugi Törpilla, nem engedem, hogy bármi bajod legyen. – simított végig az egyik kezemen a szabad kezével, azzal, amelyikkel nem a gázt húzta, ahol hozzámért libabőrös lettem. Oldalra néztem, és azt láttam, hogy Sophie Taylor mögött ül, és teljesen belecsimpaszkodott. Felnevettem mire Kellan újra hátra nézett kérdőtekintettel, mire csak a fejemmel a két gerle párra intettem. Mire Kellan-ból is fölbugyogott az a vidám nevetés, amitől végig futott rajtam a libabőr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése