9. fejezet.- Zümii

Sophie szemszöge :

- Köszönöm , de te hallgatóztál...?- nézet rám miközben még mindig pattogott az örömtől.
- Miért hiszi mindenki . hogy hallgatóztam ?- kérdően néztem rá , és tettem csípőre a kezem .
- Hallgatóztál is ma nem emlékszel egy fa mögött voltál ...- persze Kiowa ezt nem tudta szó nélkül hagyni. - Dettó egy formák vagytok. Mira is pont ugyan ezt csinálta csak ő még Kellant is bele vonta. - tátótt szájal néztem barátnőmre aki már futásnak ered fel felé.
- Miranda Batsányi akkor te voltál az aki a CSÓKOT kiabálta ...- kiabáltam utána , majd én is utána futottam.
- Nem dehogy is szoktam én olyat csinálni .- védte magát miközben a szobája felé hallat. Selytettem , hogy a fiúk oda lent hallgatóznak és a lépcsőn állnak. Ezért rá mutattam a számra , hogy maradjon csöndben . Majd vissza fordultam és intettem neki , hogy jöjjön oda . - Most mi van ?- suttogta a fülembe mikor oda ért.
- Hee csak figyeld..- mosolyogtam , majd elő ugrottam .- Buuu . - mindegyik fiú majdnem lezuhant a lépcsőről. Én meg persze Mira röhögve feküdtünk a földön.
- Na ez aztán mondhatom még nekünk pampognak aztán pontosan ugyan azt csinálják mint mi... - alig értettem mint mond Mira a nagy nevetésben .
- Ez nem volt szép. - Kiowa volt aki mérgesen fel csattant.
- De hogy nem nagyon is szép volt..- álltam fel , még mindig nevettem de most már legalább állni tudtam . - Na pápá .- húztam fel Mirát a földről és toltam be a szobámba. - Nincs hallgatózás ...- kiabáltam ki a fiúknak majd bezártam az ajtót. És barátnőm mellé vetettem magam aki tisztára rossaszínködben volt .
Csak feküdt és mosolygót nekem ott mint a tejbe tök.
- Hé! Szeretnék tudni mindent !- szólalt meg , már vagy 5 perce fekszünk a csöndbe és bámulom ahogy vigyorog de még semmit se mondott nekem.
- Oké,oké! - ült fel . - Mit szeretnél tudni ?- török ülésbe tette a lábát és úgy nézet.
- MINDENT !- én is fel ültem , mert úgy könnyebb volt figyelnem és legalább nem is alszom el közben.
- Elsőnek elmentünk enni ... sokat beszélgetünk . Majd sétálni mentük a parton , képzeld táncoltunk nem olyan volt mintha egy igazi táncossal táncoltam volna de annyira áá nem is tudom kifejezni milyen volt...- ujjongva dőlt bele a párnáimba.
- Meg csókolt !- hajoltam felé és hát nem kellet válasz a mosolya elárulta , hogy igen . - Gratulálok.- mint egy óvodás aki új játékot kapott , úgy ugráltam az ágyamon. Mirat is magammal húztam és együtt ugráltunk ahogy régen csináltuk. Jó nem is olyan régen de régen ahhoz , hogy már hiányozzon.

Másnap :

Azt se tudom mikor aludtunk el Mirával arra emlékszem , hogy még egy jó ideig csak beszélgetünk.
Na de mindegy. Mira hülye ébresztésére keltem ahogy mindig is szokót. Ahogy egy barátnő csak keltheti a fáradt barátnőjét szerinted mit csinálhat . Naná, hogy pattog össze vissza és beszél mint akinek be sem áll a szája. Meg ha erre nem kelsz fel akkor még ugrál is az ágyon.  De , hogy még Kellan is rá tett neki egy lapáttal, most olyan mint egy búgó csiga amit százszor fel húztak .
- Sophie ébredj már..- szó szerint le rántotta rólam a takarót. A hideg futott át rajtam , fejemet a párna alá dugtam , takarót már nem találtam sikeresen az összeset levette az ágyról. - Kelj már fel !- na még a párnámat is levette.
- Le vetkőztetni nem akarsz .- néztem rá morcosan. Fáradt álmos vagyok ez meg pattog nekem itt.
- Ha nem indulsz meg most a fürdőszoba felé meg teszem ...- parancsolta rám. Kinyújtottam rá a nyelvemet és kikászálódtam az ágyból. 
- Kellant kinyírom ha találkozom vele ...- dörmögtem ahogy elhaladtam az ablak előtt. De abban a percben vissza is mentem elé. Félre húztam a függöny és kinéztem . Hát nem olyan volt az idő amilyet vártam . Este és ahogy láttam hideg volt. Persze ez az én formám. - Miért kell mindig idő változás. Én nem megyek sehova Mira .- fel kaptam a köntösöm .
- De , hogy nem mész megyünk dolgozni ...- tolt volna meg a fürdőszobába . De nem hagytam és inkább az ablak elé nyomta a fejét.
- Ki nem teszem a lábam a házból. - mondtam neki. Ő meg csak fel egyenesedet miután meg szemlélte kint az időd.
- Hiszen ez csak egy kis eső..- vonta meg a vállát.
- Neked kicsi eső nekem 5 perc alatt tüdőgyulladás. - karba fontam a kezem .
- Itthon maradsz ...- eset le neki végre.
- Halom atom robbanás volt oda bent ....- vigyorogtam rá.
- Vicces kis lány. De mit mondjak Mike-nak ?- ne ez egy remek kérdés volt.
- Ezt majd eldöntöm oda lent. - kivánszorogtam a szobából és a konyhába mentem . Ahol már Tess és Bob is ott volt . - Sziasztok . - köszöntem vidáman majd lehuppantam az egyik párszékre, Mira mellém huppant .
- Jó reggelt lányok!- tolt elénk két tányér müzlit Tess. Valamiért nem voltam éhes ezért vissza toltam .
- Köszönöm én nem vagyok éhes. - Tess arcán egy csöppnyi rémület ült de  úrrá lett.
- Na mit is mondjak Mike-nak miért nem jössz ?- fordulta felém teli szájjal Mira.
- Ácsi nem mész dolgozni ?- Tess hangja egy oktáva feljebb csúszót ami szó szerint fájdalom volt a fülemnek.
- Tess ne menny opera énekesnek kérlek...- mosolyogtam rá.- És azért nem megyek mert IDŐ- mutattam az ablakra ahol csak úgy lehetett látni , hogy vihar tombol. - ÉN - majd magamra- Érted?- ide oda mutattam köztem és az ablak között.
- Értem ...- bólogatott végre mire fel fogta .- Menekülsz az esőtől..- viccesnek találta magát nagyon.
- Igen rettegek az esőtől...- álltam fel és a nappaliba mentem ahol levettettem magam a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t.
- Köszönöm a reggelit de én megyek ... Sophie mondjam , hogy meghaltál mára ?- kérdezte már az ajtóban Mira,mivel nekem se jutott jobb az eszembe ezért miért ne.
- Csak nyugodtan...- egyeztem bele.
- Oké. Szia.- csapta be maga utána az ajtót.
- Miranda ...- kiáltottam utána , majd fel pattantam és a kocsikulcsom ért mentem épp csak az ajtót nyitottam ki mikor Mira kicsit vizesen meg állt az ajtó előtt. Próbáltam nem  nevetni , de hát ez se nagyon sikerült.
- Nem vicces...- kapta ki a kezemből a kulcsot ami elé tartottam mondni nem nagyon tudtam semmit mert ahogy elment kitört belőlem a nevetés. Becsaptam az ajtót ahol csak két percig álltam és mát megfagytam , majd vissza mentem a nappaliba és néztem tovább az értelmetlen filmeket.

Kiowa szemszöge :

Már kora reggel kikellet mennünk a forgatásra. Fárasztó de mit tegyek . Már reggel öt óta csak forgatunk és már dél is elmúlt ideje végre egy kis pihenőnek. Mivel már untuk az ottani levegőt ezért kocsiba ültünk és a kedvenc kávézónkba mentünk a srácokkal.
Beültünk a szokásos helyünkre . Persze Kellan és Tay csak a két lányról tudott beszélni. Mi meg csak ültünk és hallgattuk ahogy áradoznak róluk mint ha egy szappan operába lennék ahol a pasik is áradoznak.
- Remélem sírni nem fogtok..- vágtam a szavukban amikor már negyedjére mondták el ugyan azt.
- Sírni ?- egyszerre vontál fel a szemöldöküket kérdően.
- Úgy áradoztok a két lányról mint egy jó spanyol szappan opera férfi színészei lennétek.- Alex és Tysonból csak úgy kitört a nevetés ahogy befejeztem .
- Humoros vagy mondták már Haver. - nevette Kellan.
- Humor a becenevem ...- büszkén húztam ki magam . Épp akkor futott be Mira a kávézóba de egyedül . Körbenéztem még az ablakon is kinéztem ahol Sophie kocsija állt de ő sehol. Ne vett észre minket , csak berohant a konyhára és két perc múlva már köpenyben és egy notesszal a kezében rohant ki.
Mike-hoz ment majd mondott neki valamit. Nem hallottam mit te nagyon érdekelt.
- Ti se látjátok Sophie-t?- kérdezte Tay és láttam , hogy ő is Sophie-t keresi a szemével.
- A-a.- ráztam meg a fejem . - Miranda !- szóltam oda neki mikor befejezte a beszélgetést. Rögtön nagy mosoly ült az arcára ahogy észre vette Kellant és nagy léptekkel jött oda. Kicsit hadilábon állt azzal , hogy most meg csókolja vagy ne. De ezt Kellan úgy gondolta majd lerendezi és megcsókolja.
Mikor már jó perce csak álltak és egymás szájába másztam , mi meg csak ültünk és azt se tudtuk merre nézzünk éppen. - Oké. Szobára fiataok!- szóltam közbe . Mire mind ketten szét rebbentek és zavarba jöttek.
- Köhmm.. - köszörülte meg Miranda a torkát. - Rendeltetek már valamit?- kérdezte zavarában .
- Igen . Köszi .- válaszoltam .- Sophie ?- nem igazán tudtam hol van az unoka húgom.
- Á Sophie hát meghalt mára ...- ezt nevetve mondta , de nekünk valahogy nem jött a nevetés.
- Ezt úgy is elmondnád , hogy értsük?- Tay kérte tőle pont akkor amikor én is ezt akartam kérni.
- Sophie kinézet az ablakon reggel és meglátta , hogy szó szerint tombol a vihar és úgy döntött , hogy ő inkább ki nem teszi a lábát a házból most. Persze Tess erre egy oktávval feljebb csúsztatta  a hangját amit mellesleg mondom elég fájdalmas volt...-  nevette el magát a végén.
- Nem jön ki a házból mer esik ?- Tay nem igazán értette .
- Jól is teszi!- de én igen és ezért meg is fogom veregetni a vállát .
- Oké . Mi van ?- kérdően nézet ránk Tay.
- Ezt majd Sophie elmondja ...- nem akartam ezt is elrontani inkább mondja el ő mint én.

Este:

Mikor haza értünk rögtön a nappaliba levettük magunkat a kanapéra. Sokat vannak itt a srácok és ma is itt vannak. Jó érzés volt végre itthon lenni. Anyámék nem voltak itthon. Sohipe meg ő nem is tudom , hol van .
- Végre puha fotel...- terpeszkedett el Alxes az egyik elég kemény fotelunkba. Taylor azt mondta egy kicsit később jön át . Mira és Kellan megint együtt vannak azt már nem mondták , hogy hova mennek. Kényelmesen elterpeszkedtem a kanapén mikor valaki csak úgy húzta a lábait a földön amitől az ember hátát még a szőr is fel áll.
- Emeld már meg a lábad te lány ..- néztem Sophiera aki egy nagy ásítással nézet rám. Majd tovább csoszogott a konyhába.
- Khhö..- egy halk köhögést halódtam amitől még a csukva tartott szemem is kipattant. Rögtön fel pattantam és meg állam a konyha előtt. Sophie épp a poharat tette a mosogatóba.
-Mond , hogy nem te köhögtél ?- szegény letámadtam amitől szívionfartust kapott és legalább két méter hátra ugrott.
- Nem köhögtem !- vágta rá de láttam , hogy hazudik. Hátrálni kezdet én meg követtem már meg is tettünk egy kört .
- Irány az orvos!- ragadta volna meg a kezét ha nem kapaszkodik bele az oszlopba ami mellett állt.
- Nem !- markolt az oszlopot.
- De!- fogtam meg a lábát mert , az én kis unoka húgom mint egy dedós az oszlop mellett ült és markolta mint egy hülye.
- Nem vagyok beteg...- persze próbálta beadni nekem . Eltudtam ráncigálni az oszloptól még mindig a lábát fogtam ő meg csak kereste a dolgokat amikbe bele kapaszkodhatott.
- Most ez komoly ?- Tyson nevetése tűnt fel amitől egy perce elengedtem Sophie lábát így sikerült neki elmenekülnie egy kicsit.
- Ne már engedj el nem vagyok beteg....- ragadta meg folyosón az asztal lábát.
- Sohphie Tímea Fekete azonnal hagyd abba...- csak akkor szoktuk a teljes nevét használni ha idegesek vagyunk rá.
- Ne hívj így !- nézet rám mérgesen
- Ez a neved .- vágtam rá és próbáltam le fejteni a kezeit az asztalról.
- Tudom de akkor se ....- istenem , hogy tudja ilyen erősen fogni.
- Sophie felbőszítesz ...- végre sikerrel jártam és letudtam szedni a kezét. De ahogy elengedte már mászott is előre és ott meg ragadta valakinek a lábát akit sikeresen magával rántott. Eddig fel se tűnt semelyikünknek , hogy Tay ott áll és ezt nézi.

Sohipe szemszöge :

Meg ragadtam egy lábat és földre rántottam a személye nem tudtam ki az . De ments várnak jó. Ahogy meg láttam az arcát pirulva néztem Tay döbbent szemébe . Persze nem sokáig nézhetem mert édes unoka testvérem már ráncigál is volna fel.
- Segítség !- kapaszkodtam Tayba aki már majdnem nevetett.
- Sophie gyere már...- Kiowa még mindig próbált fel ráncigálni.
- Nem megyek mert nincs semmi bajom ..- néztem hátra rá de nem sokat változtatott rajta .
- Segítenél!- boci szemmekkel néztem Tayra aki csak nevetet.
- Nem .- vágta rá.
- De.
- Nem.
- De .
- Nem .
- Nem .- húztam be a csőbe .
- De.- büszke mosollyal néztem rá mikor leeset neki , hogy csőbe húztam .- Furfangos vagy ...- szűkölt össze a szeme.
- Tudom. Most pedig segíts már...- könyörögtem . És ni csak valahogy sikerült leszedni rólam Kiowát. Rögtön álló helyzetbe kerültem és már futottam volna is , ha meg nem látom Mirát és Kellant az ajtó előtt. Elindultam az ajtó felé. Hallani akartam mit mondani. De odáig már nem jutottam el. valaki fel kapott.
- Tegyél le !!!- ütöttem a hátát.
- Oké.- és ledobott a kanapéra.Taylor csoki barna szemei néztek vissza rám.
- Oooo.- est le mikor Kiowa egy kabáttal jött felém. - Miranda !!!!- kiabáltam barátnőmnek aki már be is futott és ijedten nézet körbe .
- Mi van ?- vicces volt ahogy ott állt és ijedten kutatott a szemével.
- Nem hagy békén. Valaki üsse már le . Nem megyek orvoshoz mert semmi bajom te...- dobtam vissza rá a kabátot.
- Ez most komoly azt hittem épp kínoznak .- nézet rám pipán.
- Kínozták is ... csak szólok , hogy a földön fetrengtek...- még mindig Tyson és Alex nevetése volt a leghangosabb nem is kétlem hiszen nézni milyen vicces lehetett.
- Legalább felmostatok..- nevetek ők is .
- Viccesek vagytok. Csak kinevettek engem ... - álltam fel durcásan a kanpéröl.
- Soha nem tennék olyat..- ölt át Miranda.
- Persze én vagyok a hiszi és akkor el is hiszem mi ?!- hát ez meg mi volt tőlem.
- Hogy mi van ?- döbbenten nézet rám barátnőm és mindenki már is.
- Öhm ezt majd öt perc múlva kérdez meg megint mikor már én is tudom mit mondtam ...- nevettem el magam a saját hülyeségemen.
Épp Mira akart valami okosat hozzá fűzni mikor kopogtak . Kiowa nyitott ajtót és hát nem épp örömteli fejjel jött vissza.
- Hozzátok jöttek. - nézet ránk. És lesütött a fejéről , hogy akik az ajtóban állnak nem szívesen látja őket. Egy másra néztük Mirával majd elindultunk az ajtó felé. Amint oda értünk a két idióta idegennel találtuk szembe magunkat akiket már elküldtünk egy párszol.
- Ezt nem hiszem el miért jöttek...- dühösen mondta Mira.
- Na jó ezt most már én sem hagyhatom..- Kellan a nagy meg mentő. Vissza nyomtam a seggére.
- Ezt Sophie intézi most el.- mosolyogtam a képébe. Vettem egy nagy levegőt és kinyitottam az ajtót. A hideg szél rögtön elárasztotta a házat. - Na mi van nem beszélünk érthetően . Azt mondtuk huzatok haza , miért vagytok még mindig itt. Mert, hogy minket már nem tudtok vissza szerezni az már biztos ...- nem is hagytam , hogy közbe vágjanak. - Takarodjatok haza Magyarországra és keresetek egy szőkét , áá várj a szőke ott van már még ha gumiból is van . Na pápá. - intettem és bevágtam előttük az ajtót. Mira döbbent fejjel állt előttem . De ahogy beléptem mindenkin döbbent látszott.
- Uhu... Gumiból?- kérdezte Mira. Én csak nevetni tudtam ezen .