Sophie szemszöge :
Reggel a tegnap eseményeivel ébredtem . Mintha még mindig magamon érezném Tay meleg bőrét. Vagy éppen az illatát. Este nem is tudom mikor jöttük el a partról egyet tudok, hogy végig csak Tay tekintetében meredtem . Mintha a szavak helyet csak a szemek beszéltek volna. Mira egész végig csak is Kellannel volt elfoglalva már kezdtem az hinni , hogy ő is elolvad. Volt amikor mind a ketten csak egymásra mosolyogtunk Mirával . Látszik rajta , hogy nagyon tetszik neki Kellan és ennek nagyon örülök. Nem mintha Kellanen nem pont ez látszana ő is fülig oda van érte , de úgy látszik nem csak én vagyok NYUSZI aki nem tudja bevallani magának. De majd én segítek nekik. Legalább ő legyen boldog.
Kicsoszogtam a fürdőszobába , ugyan az a látvány fogadót mint tegnap reggel. De most legalább most kitudtam fésülni. Összefogtam a hajamat egy copfba , majd vissza mentem és kerestem egy ruha darabot. Fölvettem egy világos csőfarmert egy fehér zebrás felsőt, és egy barna bőrkabátot. Meg egy majdnem térdig érő csizmást. Zsebre vágtam a tárcámat és a telefonomat, ugyan úgy mint tegnap felkaptam a deszkámat és elindultam lefelé. Mikor leértem pont akkor jött ki Mira és Kiowa a konyhából.
- Szia Soph.- puszilt meg unoka bátyám.
- Sziasztok.- mosolyogtam .- Mira jössz én megyek?- kérdeztem amikor az ajtóhoz értem .
- Majd utánad megyek.- ő meg pont a lépcső felé igyekezet.
- Oké. Szia Kiowa.- dobtam egy vicces puszit , amit mint egy hülye ugrott érte és elkapta. Majd kiléptem és deszkámon gördültem a kávézóig. Bent ledobtam gyorsan a deszkámat a pult mögé a kabátomat felakasztottam , felkaptam a köpenyt és már rohantam is felvenni az első rendelést ma. Már megint a tegnapi csini baba volt az első rendelőm. Ugyan azt kérték amit tegnap de, hogy ennek mi a franc értelme van az én nem tudom. Leadtam a rendelést és amikor pont kivittem nekik akkor futott be Mira is , a nyomában két ismerős fiúval. Tay és Kellen leültek az egyik asztalhoz. Mira felvette a köpenyét és már ment is , hogy fel vegye a fiúk rendelését. Én pult mögé álltam és vártam , hogy csinálhassa amit kérnek. De egyszer csak Mike hangja csattant fel mellettem amitől egy picit megijedtem .
- Sophie .- már vagy másodjára mondta a nevem mire felé néztem .
- Igen … bocsi..- mosolyogtam főnökömre.
- Arra gondoltam , hogy holnap nem kell bejönnötök , csak este kéne egy kis élő zene. És hát akkor egy szabadnapotok lenne … Meg felelne nektek? – kérdezte , én meg úgy érezte, hogy ezt Mira nélkül is meg válaszolhatom.
- Naná. – vágtam rá rögtön.
- Rendben akkor , ma csak 5 –ig kel maradnotok. – mondta , majd vissza ment a konyhába. Mira is pont akkor ért vissza mikor már mentem volna , hogy elmondjam mi lesz holnap.
- Hé, holnap szabadnapunk van , vagyis nekem este vissza kell jönnöm. De ez téged nem izgat. Na szóval ma 5-ig leszünk. – mosolyogtam nagyban , de az ő mosolya nagy volt és hát ez az a sejtek mosolya volt. – Na jó mit történt?- tettem csípőre a kezemet.
- Semmi még.. de szerintem most inkább menj oda Tayhoz…- oké kezdtem kicsit hülyének nézni. Most miért vigyorog úgy mint egy tejbe tök és miért akarja , hogy oda menjek Tayhoz. Még végig se gondoltam mikor Kellan állt meg mellettem .
- Szia csajszi. Tay vár ..- az ő arcán is pont az a vigyor.
- Fogast nyeltetek vagy mi a franc van veletek…- jó formán jót röhögtek ezen. Kinyújtottam rájuk a nyelvem és oda mentem Tayhoz , aki elégé zavarban volt ahogy leültem elé. Na jó én is zavarban voltam mert éreztem ahogy kicsikét pirulok. Csak barna szemeibe néztem , és fogalma se volt mit szeretne. Nem mintha nem sejtettem volna , egy kicsit azért igen. De komolyan meg merné kéredzeni. Hiszen én nem vagyok híres miért lenne vele…- ezek a gondolatok kavarogtak a fejembe mikor megköszörülte a torkát és ezzel engem is vissza rángatott a valóságba. De nem nagyon jöttem vissza valóságba, az a felső test az arc még mindig csak a káprázatban tartott. Hihetetlenül szexy és helyes. Minden lány csak egy ilyen állom hercegről álmodik és én ismerem ezt az álom herceget és úgy látszik bele zúgtam . Be ismertem magamban , hogy szerelmes vagyok Taylor Lautnerbe a híres sztárba.
Megráztam a fejemet , hogy teljesen a valóságba legyek.
- Sophie itt vagy…- Tay már a kezét lebegtette előttem.
- Igen azt hiszem nem alszom…- mosolyogtam el zavaromba.
- Ennek örülök…- ő is zavarba jött még jobban.
- Mit szeretnék Tay?- nem bírtam tovább , hogy piruljak itt mint egy pirospaprika. Nem válaszolt látszott rajta , hogy a szavakat keresik.
Röpke pillantást vetettem barátnőmre és az ő szőke hercegére akik épp akkor fordították el a fejüket amikor oda néztem . Mintha nem is kukkolnának. Sunyi mosollyal a számon fordultam vissza Tayhoz aki még nagyban törte a fejét – Hé, ha kinyögöd amit mondani szeretnél.. nem fogok harapni .- viccelődtem ami sikerült egy zavar mentessé tenni az helyzetet. Pár percig még ültünk és néztünk egymást szemébe mire végre megszólalt.
- Sophie randiznál velem …?- nem mondanám , hogy a szavak villám csapásként értek , de azért egy enyhe csapást mért rám. Nagyon akartam így nem volt értelme , hogy kerteljek.
- Tenger part ma este nyolckor?- a mosoly ami a zavarban léttől volt az arcán nagyon és vidámmá vált.
- Nyolckor. – ismételte mosolyogva.
- Akkor én most megyek . Szia Tay.- pusziltam meg az arcát , majd a két kukkolló felé mentem akik , nagyon úgy tettek mint akik nem leskelődtek volna és épp a nagy beszélgetésbe voltak belegabalyodva. – Azt hiszem kémnek ne menjetek eléggé pocsék munkátok lenne. – vettettem oda nekik miközben beszáguldottam a konyhába. Nem is kellet sokat várnom Mira már a sarkamba volt.
- Elhívott randira úgy-e??- ujjongott pedig nem is válaszoltam neki.
- Jajj, és még te úgy is teszel mintha nem tudnál semmiről. ÉS igen el.- fordultam szembe vele egy tálcával a kezemben. Amin volt vagy három fagyi kehely és két pohár jégkása.
- És , ha tudtam róla úgyse tetted volna meg az a bizonyos első lépést. - vett fel ő is egy tálcát.
- Na ne mond és te neked , hol a bizonyos elő lépés?- kérdeztem ahogy mind ketten kiléptünk a konyhából.
- Már meg volt, Kellan engem még tegnap randira hívott .- ne ez úgy szíves ütött.
- És nem mondtad el.- csattantam fel hangosan mire mindenki rám nézet a kávézóban. – Bocsi. – nevettem fel , Mirával majd mind ketten kivittük az rendelést. Vissza felé felkaptam az üres asztalról a mosatlant és indultam meg a konyha felé mikor már a pultnál jártam egy kis sikolyt halódtam meg és a földre zuhant dolgok csattanását. Rögtön hátra fordultam , hogy meg nézzem mi volt ez , de bár ne tettem volna.
Én is pont ugyan úgy tettem ahogy Mira elejtettem mindent ami a kezembe volt és csak ijedt fejjel meredtem az előttem álltő személyre aki nem volt más mint Gábor a volt barátom.
- Szia Sophie .- csábos mosolyával nézet rám amit három teljes év után hagytam Magyarországon. Tátogtam ott mint egy hall , azt se tudtam , hogy most mit tegyek . Vagy mit mondjak. Annyira meglepet , hogy itt van …
Csak néztük egymást én már megdermedtem , mikor Mike ijedt hangja csattant fel a hátam mögött.
- Mi folyok itt?- kérdezte amit mögém állt.
- Semmi….Semmi..- dadogtam és a tálcáért nyúltam.
- Segítek?- guggolt le mellém Gábor.
- Ne segíts .- ezt már kicsit döngésen mondtam. Rá tettem tálcára az eltört poharakat és a konyhába rohantam . Mira is pont ugyan ezt ette, le dobtuk a tálcát a pultra és a mosdóba rohantunk. Mind ketten hideg vizel fröcsköltük magunk. Hogy ez csak egy rossz nagyon rossz állom és , hogy mindjárt vége .
- Mit keresnek itt?- nézet barátnőm a tükörbe miközben próbált egyenletesen levegőhöz jutni ami nekem se nagyon ment.
- Fogalmam sincs…- ráztam meg a fejem . – Én istenem mi a francért jöttek ide . semmi keresni valójuk itt . Már régen nem vagyunk együtt velük. – dühöngve csapkodtam az egyik wc ajtót.
- Nyugalom ki találunk valamit .- jött nyugtatni Mira. Ő se volt nyugodt ,de kettőnk között jó tudni , hogy ő a nyugalom meg testesítője és még lékileg is erőseb mint én.
- Nem tudok , meg nyugodni… egyszerűen nem tudok. Mi a fészkes fenét keres itt . – nem bírtam tovább így vissza rohantam a kávézóban , kézen fogtam a még mindig ott álló Gábor és kiráncigáltam a kávézó elé. Kíváncsi szempárok volta akik minket néztek , de nem érdekelt. – Mit keresel itt ?- jó formán rá kiabáltam.
- Téged Sophie téged. – fogta meg a kezem , de én kirántottam onnan és hátrébb léptem egy lépést.Reggel a tegnap eseményeivel ébredtem . Mintha még mindig magamon érezném Tay meleg bőrét. Vagy éppen az illatát. Este nem is tudom mikor jöttük el a partról egyet tudok, hogy végig csak Tay tekintetében meredtem . Mintha a szavak helyet csak a szemek beszéltek volna. Mira egész végig csak is Kellannel volt elfoglalva már kezdtem az hinni , hogy ő is elolvad. Volt amikor mind a ketten csak egymásra mosolyogtunk Mirával . Látszik rajta , hogy nagyon tetszik neki Kellan és ennek nagyon örülök. Nem mintha Kellanen nem pont ez látszana ő is fülig oda van érte , de úgy látszik nem csak én vagyok NYUSZI aki nem tudja bevallani magának. De majd én segítek nekik. Legalább ő legyen boldog.
Kicsoszogtam a fürdőszobába , ugyan az a látvány fogadót mint tegnap reggel. De most legalább most kitudtam fésülni. Összefogtam a hajamat egy copfba , majd vissza mentem és kerestem egy ruha darabot. Fölvettem egy világos csőfarmert egy fehér zebrás felsőt, és egy barna bőrkabátot. Meg egy majdnem térdig érő csizmást. Zsebre vágtam a tárcámat és a telefonomat, ugyan úgy mint tegnap felkaptam a deszkámat és elindultam lefelé. Mikor leértem pont akkor jött ki Mira és Kiowa a konyhából.
- Szia Soph.- puszilt meg unoka bátyám.
- Sziasztok.- mosolyogtam .- Mira jössz én megyek?- kérdeztem amikor az ajtóhoz értem .
- Majd utánad megyek.- ő meg pont a lépcső felé igyekezet.
- Oké. Szia Kiowa.- dobtam egy vicces puszit , amit mint egy hülye ugrott érte és elkapta. Majd kiléptem és deszkámon gördültem a kávézóig. Bent ledobtam gyorsan a deszkámat a pult mögé a kabátomat felakasztottam , felkaptam a köpenyt és már rohantam is felvenni az első rendelést ma. Már megint a tegnapi csini baba volt az első rendelőm. Ugyan azt kérték amit tegnap de, hogy ennek mi a franc értelme van az én nem tudom. Leadtam a rendelést és amikor pont kivittem nekik akkor futott be Mira is , a nyomában két ismerős fiúval. Tay és Kellen leültek az egyik asztalhoz. Mira felvette a köpenyét és már ment is , hogy fel vegye a fiúk rendelését. Én pult mögé álltam és vártam , hogy csinálhassa amit kérnek. De egyszer csak Mike hangja csattant fel mellettem amitől egy picit megijedtem .
- Sophie .- már vagy másodjára mondta a nevem mire felé néztem .
- Igen … bocsi..- mosolyogtam főnökömre.
- Arra gondoltam , hogy holnap nem kell bejönnötök , csak este kéne egy kis élő zene. És hát akkor egy szabadnapotok lenne … Meg felelne nektek? – kérdezte , én meg úgy érezte, hogy ezt Mira nélkül is meg válaszolhatom.
- Naná. – vágtam rá rögtön.
- Rendben akkor , ma csak 5 –ig kel maradnotok. – mondta , majd vissza ment a konyhába. Mira is pont akkor ért vissza mikor már mentem volna , hogy elmondjam mi lesz holnap.
- Hé, holnap szabadnapunk van , vagyis nekem este vissza kell jönnöm. De ez téged nem izgat. Na szóval ma 5-ig leszünk. – mosolyogtam nagyban , de az ő mosolya nagy volt és hát ez az a sejtek mosolya volt. – Na jó mit történt?- tettem csípőre a kezemet.
- Semmi még.. de szerintem most inkább menj oda Tayhoz…- oké kezdtem kicsit hülyének nézni. Most miért vigyorog úgy mint egy tejbe tök és miért akarja , hogy oda menjek Tayhoz. Még végig se gondoltam mikor Kellan állt meg mellettem .
- Szia csajszi. Tay vár ..- az ő arcán is pont az a vigyor.
- Fogast nyeltetek vagy mi a franc van veletek…- jó formán jót röhögtek ezen. Kinyújtottam rájuk a nyelvem és oda mentem Tayhoz , aki elégé zavarban volt ahogy leültem elé. Na jó én is zavarban voltam mert éreztem ahogy kicsikét pirulok. Csak barna szemeibe néztem , és fogalma se volt mit szeretne. Nem mintha nem sejtettem volna , egy kicsit azért igen. De komolyan meg merné kéredzeni. Hiszen én nem vagyok híres miért lenne vele…- ezek a gondolatok kavarogtak a fejembe mikor megköszörülte a torkát és ezzel engem is vissza rángatott a valóságba. De nem nagyon jöttem vissza valóságba, az a felső test az arc még mindig csak a káprázatban tartott. Hihetetlenül szexy és helyes. Minden lány csak egy ilyen állom hercegről álmodik és én ismerem ezt az álom herceget és úgy látszik bele zúgtam . Be ismertem magamban , hogy szerelmes vagyok Taylor Lautnerbe a híres sztárba.
Megráztam a fejemet , hogy teljesen a valóságba legyek.
- Sophie itt vagy…- Tay már a kezét lebegtette előttem.
- Igen azt hiszem nem alszom…- mosolyogtam el zavaromba.
- Ennek örülök…- ő is zavarba jött még jobban.
- Mit szeretnék Tay?- nem bírtam tovább , hogy piruljak itt mint egy pirospaprika. Nem válaszolt látszott rajta , hogy a szavakat keresik.
Röpke pillantást vetettem barátnőmre és az ő szőke hercegére akik épp akkor fordították el a fejüket amikor oda néztem . Mintha nem is kukkolnának. Sunyi mosollyal a számon fordultam vissza Tayhoz aki még nagyban törte a fejét – Hé, ha kinyögöd amit mondani szeretnél.. nem fogok harapni .- viccelődtem ami sikerült egy zavar mentessé tenni az helyzetet. Pár percig még ültünk és néztünk egymást szemébe mire végre megszólalt.
- Sophie randiznál velem …?- nem mondanám , hogy a szavak villám csapásként értek , de azért egy enyhe csapást mért rám. Nagyon akartam így nem volt értelme , hogy kerteljek.
- Tenger part ma este nyolckor?- a mosoly ami a zavarban léttől volt az arcán nagyon és vidámmá vált.
- Nyolckor. – ismételte mosolyogva.
- Akkor én most megyek . Szia Tay.- pusziltam meg az arcát , majd a két kukkolló felé mentem akik , nagyon úgy tettek mint akik nem leskelődtek volna és épp a nagy beszélgetésbe voltak belegabalyodva. – Azt hiszem kémnek ne menjetek eléggé pocsék munkátok lenne. – vettettem oda nekik miközben beszáguldottam a konyhába. Nem is kellet sokat várnom Mira már a sarkamba volt.
- Elhívott randira úgy-e??- ujjongott pedig nem is válaszoltam neki.
- Jajj, és még te úgy is teszel mintha nem tudnál semmiről. ÉS igen el.- fordultam szembe vele egy tálcával a kezemben. Amin volt vagy három fagyi kehely és két pohár jégkása.
- És , ha tudtam róla úgyse tetted volna meg az a bizonyos első lépést. - vett fel ő is egy tálcát.
- Na ne mond és te neked , hol a bizonyos elő lépés?- kérdeztem ahogy mind ketten kiléptünk a konyhából.
- Már meg volt, Kellan engem még tegnap randira hívott .- ne ez úgy szíves ütött.
- És nem mondtad el.- csattantam fel hangosan mire mindenki rám nézet a kávézóban. – Bocsi. – nevettem fel , Mirával majd mind ketten kivittük az rendelést. Vissza felé felkaptam az üres asztalról a mosatlant és indultam meg a konyha felé mikor már a pultnál jártam egy kis sikolyt halódtam meg és a földre zuhant dolgok csattanását. Rögtön hátra fordultam , hogy meg nézzem mi volt ez , de bár ne tettem volna.
Én is pont ugyan úgy tettem ahogy Mira elejtettem mindent ami a kezembe volt és csak ijedt fejjel meredtem az előttem álltő személyre aki nem volt más mint Gábor a volt barátom.
- Szia Sophie .- csábos mosolyával nézet rám amit három teljes év után hagytam Magyarországon. Tátogtam ott mint egy hall , azt se tudtam , hogy most mit tegyek . Vagy mit mondjak. Annyira meglepet , hogy itt van …
Csak néztük egymást én már megdermedtem , mikor Mike ijedt hangja csattant fel a hátam mögött.
- Mi folyok itt?- kérdezte amit mögém állt.
- Semmi….Semmi..- dadogtam és a tálcáért nyúltam.
- Segítek?- guggolt le mellém Gábor.
- Ne segíts .- ezt már kicsit döngésen mondtam. Rá tettem tálcára az eltört poharakat és a konyhába rohantam . Mira is pont ugyan ezt ette, le dobtuk a tálcát a pultra és a mosdóba rohantunk. Mind ketten hideg vizel fröcsköltük magunk. Hogy ez csak egy rossz nagyon rossz állom és , hogy mindjárt vége .
- Mit keresnek itt?- nézet barátnőm a tükörbe miközben próbált egyenletesen levegőhöz jutni ami nekem se nagyon ment.
- Fogalmam sincs…- ráztam meg a fejem . – Én istenem mi a francért jöttek ide . semmi keresni valójuk itt . Már régen nem vagyunk együtt velük. – dühöngve csapkodtam az egyik wc ajtót.
- Nyugalom ki találunk valamit .- jött nyugtatni Mira. Ő se volt nyugodt ,de kettőnk között jó tudni , hogy ő a nyugalom meg testesítője és még lékileg is erőseb mint én.
- Nem tudok , meg nyugodni… egyszerűen nem tudok. Mi a fészkes fenét keres itt . – nem bírtam tovább így vissza rohantam a kávézóban , kézen fogtam a még mindig ott álló Gábor és kiráncigáltam a kávézó elé. Kíváncsi szempárok volta akik minket néztek , de nem érdekelt. – Mit keresel itt ?- jó formán rá kiabáltam.
- Engem nem . Mi már nem vagyunk együtt . És ha most meg bocsátasz dolgoznom kell. Viszlát Gábor.- mentem volna , be de meg ragadta a kezem és vissza húzott.
- Beszélnünk, kell ma este fél nyolckor a parton…- ezt nem kérdésnek szánta. Nem válaszoltam , csak kirántottam magam az szorításából és bevágódtam a kávézóba. Mindenki engem és Mirát nézte aki épp elküldte melege éghajlatra Zsombort. De nem igazán akarta ő se fel fogni.
- Úgy érzem ez itt nem az a hely ahol szívesen látnak haver..- állt Mira mellé Kellan és kituszkolta a kávézóból Zsombort. Nem fog lakoztam senkivel csak Mirára néztem aki pont ugyan úgy össze volt zavarodba mint én. Fel kaptam egy kis noteszt és már mentem rendelést fel venni.
Nem igazán sikerült lehiggadnunk még két óra múlva . én azt se vettem észre amikor a két fiú elment. Habár annak örültem , hogy remegő kézzel egy tálcát ki tudtam vinni .
Már épp vettem fel a deszkámat amikor meg szólalt a mobilom. Mira épp mellettem állt mikor fel vettem.
- Igen ?- szólam bele miközben elindultunk haza .
-Szia Kiowa vagyok. Csak szólni akartam , hogy ma egy kis grillezés lesz otthon. – annyira vidám volt a hangja a telefonba , hogy nem akart most minden jót tönkre tenni.
- Ez remek. De bocsi mennem kell . Szia .- csaptam le a telefont.
- Ki volt az ?- kérdezte szomorúan Mira.
- Kiowa , hogy szóljon grillezés lesz otthon . – mondtam miközben lehajtott fejjel gurultunk haza felé.
- Nekem nincs kedvem ma grillezni. Én a szobámba leszek. – dörmögte maga elé.
- Nekem sincs .- ennyit beszéltünk. Mind ketten magunkba voltunk roskadva.
Haza érve , a szobánkba mentünk és senkivel sem foglalkoztunk még a fiú csapat felével sem aki nagy örömmel fogadott minket. Még nem is köszöntünk amikor elmentünk mellettük .
Levágódtam az ágyamra és már a sírás szélén álltam mikor kopogtak. Nem szóltam semmi sem. Csak feküdtem és meredtem ki az ablakon. Pár perc után abba maradt a kopogás és csend lett.
Nem tudtam kiverni a fejemből miért van itt miért jött ide , mikor már semmi közünk egymáshoz. Három év elég volt amit meg is bántam teljesen. Nem akartam otthon ülni. Ezért felelltem az ágyról és elindultam lefelé. Ugyan úgy ahogy jöttem haza mentem el a fiúk mellett kivé egy mellett Kiowa nem hagyta , hogy szó nélkül elmenjek mellette.
- Sophie ez nem te vagy mi a baj ?- fogta meg a kezem .
- Semmi. – rántottam ki a kezem és kimentem a kapunk. Már majdnem sötét volt amikor leültem a parton az egyik homok buckára és néztem a tengert. Olyan nyugodt és tökéletes volt. Az életemnek is ilyennek kellene lenni-e . De nem az mint egy kerék ami folyton forog és ha akarod ha nem a rosszat is vissza adja . Én nem akartam rosszra vágyni ezért is jöttem ide , az egyik oka ez volt. Itt új élet új barátok új kapcsolat. Nem a régit .
Halk léptekre figyeltem fel magam mellett , majd egy alakra aki leült mellém.
- Miért vagy itt?- nem néztem rá. Csak a tengert és a felhőket bámultam.
- Vissza akarlak kapni. – nyugodtam és kertelés nélkül válaszolt.
- De én nem szeretném. Gábor mi már nem vagyunk együtt. Mióta te remekül kihasználtál engem . Semmi értelme nem volt annak , hogy ide gyere. Jobb lenne ha haza mennél és békén hagynál. – álltam fel mérgesen.
- Tudom. És sajnálom , én megbántam kérlek próbáljuk meg újra. Sophie kérlek .- ragadta meg a kezem és szó nélkül a számra tapadt. Nem csókoltam vissza , nem akartam egyszerűen nem éreztem iránta semmit. Én nem szeretem őt már. Mikor elszakadtunk egymástól, egy alak ott pillantottam meg Gábor háta mögött aki csalódottan és fájdalmasan nézet rám.
- Taylor.- kiáltottam , de nem foglakozott velem csak beült a kocsijába és elhajtott .- Taylor .- futottam a járdára de késő volt. Elment. Vissza fordultam a mögöttem álló Gáborra .- Mondtam , hogy takarodj az életemből nem , nem szeretlek és neked hála most már azt is elveszítettem aki szeretek . Nem volt elég neked , hogy miattad adtam fel a táncot amit szerettem én is . Nem volt. De jobban tönkre az életem . Szálljatok fel a barátoddal a repülőre és takarodjatok haza . – kiabáltam a szemébe , majd haza futottam. Nem tudtam mit tegyek . Miért nem álltam neki ellent . El is felejtettem az , hogy Tayal randizok. Felrohantam a szobámba és sírva csaptam be az ajtót.
Ledobtam a kabátom az ágyra és az ablakba ültem ahonnan simán rá lehet látni az udvaron bulizó tömegre. Sírva néztem végig a tömegen mikor meg láttam Tayt aki az egyik széken ül és Kiowával beszélget még jobban rám tört a sírás. Hülye voltam és hülye maradok.
Sírva támaszozottam a fejem az ablak párkánynak.
Fel kaptam a gitárom az ablak mellet és elkezdtem pengtetni tudtam , hogy minden ki halja és lát . De nem bírtam meg kell egy kicsit nyugodnom énekelni is kezdtem teli torokból. Ami csak kifért éreztem a hangomon , hogy még mindig sírok. De nem tudtam abba hagyni , így ment csak. Dühös voltam magamra nagyon is. Folyamatosan lefelé néztem ahol minden szem rám szegeződőt.
A dal végén fel néztem az égre . Majd barátnőm hangja riasztott fel.
- Sophie jól vagy ?- ült le elém ő is az ablak párlányra.
- Nem vagyok jól…- suttogtam neki.
- Hé, mindent meg oldunk együtt. Erősek vagyunk…- felé kaptam a fejem.
- NEM vagyunk erősek , én nem én nem vagyok te te vagy az aki nyugodt és erős lelkileg én nem vagyok…- nem akartam de kiabáltam. – Én mindig csak a rosszat tudom vonzani. Hülye voltam , hogy ide jöttem , hülye voltam , hogy egyáltalán élek. – még mindig kiabáltam . Mira kitágult szemmel nézet rám.
- De az vagy , nagyon is erős vagy…- most ő is felemelte a hangját.
- Egy frászt vagyok én erős. Néz rám , fel adtam a táncot azért mert Gábor tönkre tette az életem . Fel adtam mert nyuszi voltam minden nap látni. Pedig szerettem én is táncolni. Te néz magadra. Könnyen és teljesen magad vagy , nem adtad fel a táncot csak vissza vettél . De én igen. És jobb ha mindent fel adok. Most már….- sírva álltam fel.
- Miért kiabálsz velem . Miért?- ordibált Mira is.- Én nem ezt a Sopheit ismerem.
- Mert néz magadra tökély vagy … egy nagy tökély …- kiabáltam és tudtam , hogy mi épp most vesztünk össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése