Miranda szemszög:
Nevetgélve sétáltunk egy kis kupacban, én Alex és Tyson között mentem. Folyton lökdöstük egymást, vagy épp vicceket mondtuk a másiknak amitől még jobb volt a hangulat.
- - És arra emlékszel mikor, annyira dühös volt, hogy rajtam vezetted le és nekem vágtam a hajszárítód és a hajvasalód?- néztem rá barátnőmre közben pedig majdnem föl nevettem hangosan.
- -Igen de te még provokáltál is.
- - Tényleg neki vágtad a hajszárítód?- fuldoklott a röhögéstől Alex és Tyson.
- -Erről az esetről még én is hallottam. – mondta Kiowa vigyorogva.
- -És az megvan amikor gitárt rendeltem és együtt nyitottuk ki és amikor kiemeltem csak a húrok tartották össze a testet és a nyakat a gitárban. Pedig egy nagyon márkás basszusgitár volt. – nevette a barátnőm mire az én arcomra is mosoly kúszott.
- -Te meg egy olyan sort káromkodtál, hogy átjött a szomszéd, hogy mióta van nektek lovatok, hogy valaki úgy beszél, mint egy kocsis. - nevette a hasát fogva, mire én is nevetni kezdtem.- -Hiányozni fog az a morgós vénszatyor. Ha mindig leszidott és kiabált velünk, akkor is. Jókat nevettünk mindig rajta. –Ültem le egy padra, majd kicsit följebb toltam a napszemüvegemet, a többiek is leültek mellém, Sophie mellém csüccsent, így tudtam jelezni, ha látok egy helyes fiút. Jó volt, hogy hoztam napszemüveget mert így pecekig bámulhattam egy srácot mérhettem végig, könyvelhettem el magamban hogy helyes vagy sem. Egy fiú futott el előttem, a kutyájával együtt, sportos testalkata volt, dagadó izmokkal rövidre nyírt szőkésbarna haj, sajnos többet nem láttam belőle, habár szívesen megnéztem volna magamnak a fiút rendesen. Ábrándozásomból telefoncsörgés ébresztett föl.
- -Igen?- szóltam bele
- -Szia Miranda, Tess vagyok, azért hívlak benneteket, hogy Kiowát várják idehaza, csak ő sem Sophie nem vette föl a telefonját azért hívtalak téged. - darálta gyorsan. - Szóval ha lehet akkor siessetek. Szia!- köszönt el majd már le is tette.
- -Ki volt az?- néztek rám kérdőn.
- -A nénikéd, Kiowa valaki vár téged oda haza. - adtam át az üzenetet, mire párpercig némán összeráncolt szemöldökkel nézett rám, majd megláttam a szemében a fölcsillanást, és a homlokára csapott.
- -A forgatókönyvet hozták meg és egyeztetni akartak velem a forgatásról, én meg tökre elfelejtettem. - állt föl. – Figyeljetek srácok úgy másfél óra múlva itt leszek. Jöttök lányok?- Nézett ránk, majd bólintottunk és elköszöntünk a fiúktól, majd követtük Kiowát.Kicsivel később úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni, fölkaptam egy egyszerű krémszínű rövidnadrágot, és egy mintás vállon hordós felsőt main egy színes tigris fej volt. Beletettem a zsebembe az Ipodomat és a zsebembe becsúsztattam az ipodomat. Fölkaptam egy fekete tornacipőt, megkérdeztem Sophiet hogy van-e kedve velem jönni, de azt mondta hogy ő már tökéletesen ki van fáradva. Így egyedül vágtam neki újból a partnak. Még gyorsan előkotortam a gördeszkámat, és már kifelé is vettem az irányt. Láttam egy két srácot a part mellett gördeszkázni, és mintha a távolban láttam volna egy pályát is ami erre a célra volt kialakítva. Így föl léptem a deszkára, majd lekezdet hajtani a másik lábammal. A Nap kezdett lemenni, így vöröses színt öltött a tenger és az egész part homokja is. A tenger parttal párhuzamosan húzódott egy beton járda amin vagy görkorisok vagy gördeszkások mentek. A fülembe dübörgött a zene így nem láthattam, hogy egy fiú épp lelép a beton útra, a haverjával együtt és így épp az utolsó pillanatban kaptam el a deszkámat, de a deszka kereke lecsúszott a járda széléről, így a gördeszka kiment alólam én pedig hátra vágódtam a betonon.
- -Hé! Jól vagy?- hajolt fölém két fej, én még mindig a földön elterülve feküdtem. Lassan föl ültem, és körbe néztem.
- -Öhm azt hiszem…- Tapogattam meg a fejemet, de csak egy nagy púpot találtam rajta, ami fájdalmasan lüktetett.
- -Bocsi, mi nem figyeltünk. – nyújtotta a kezét az egyik fiú, hogy föl segítsen.
- -Köszi. Nem dehogy is! Én nem figyeltem. – ráztam a fejemet, ellenkezően. – Én sajnálom.
- -Taylor. – nyújtotta a kezét, és kivillantotta gyönyörű fehér fogsorát, ami csak úgy villogott barna bőre miatt. Valahonnan ismerősek voltak nekem de nem jutott eszembe.
- -Miranda. – ráztam vele kezet, és én is kedvesen rámosolyogtam. Közben pedig a másik srác is oda jött mellénk, majd felém nyújtotta a deszkámat. –Köszi. – vigyorogtam, amikor elvettem.
- -Kellan – nyújtotta felém izmos kezét, amint az arcára pillantottam, rögtön ráismertem.
- -Miranda.. Várjunk csak! Ti valahonnan ismerősök vagytok- mutogattam kettőjükre, mire mindketten ijedten bámultak rá.
- -Neee! Kérlek ne kezd el sikoltozni!- könyörögte Taylor
- -Adunk egy autógrammot és egy fotót, csak ne sikoltozz. – folytatta Kellan
- -Mi?- rökönyödtem meg. – Nem! Nem vagyok olyan sikoltozó rajongó mint akik körül ugrándoznak titeket. Habár szeretem azokat a filmeket amikben szerepleltek, de nem kel félnetek nem foglak titeket körbe ugrálni. – mosolyogtam kedvesen, kicsit vicces is a helyzet, hogy azt hitték, hogy rögtön rájuk vetem magam.
- -Huuh.. Hát most megkönnyebbültünk. –sóhajtotta Kellan. Olyan gyönyörű kék szemei vannak, ennek a srácnak. És az a kaján vigyor ami mindig rajta volt az arcán, csak még helyesebbé tette az. Arcának tanulmányozásából Sophie hangja ébresztett föl.
- -Mira!!- kiabálta, megfordultam és láttam amint Sophie fut felénk
- -Szia! Miért Rohansz? – biccentetem oldalra a fejemet.
- -Te hülye téged keresünk, égen földön! ÁÁ sziasztok!- intett a srácok felé.
- -Nem mondod hogy őket is ismered?- mutattam a hátam mögött lévő srácokra.
- -De… - vigyorgott bájosan.
- -Ne vigyorogj! –néztem rá csúnyán. – Egyszer már megígértem magamnak, hogy amikor eljön az ideje jól seggbe rúglak. Úgy érzem most jött el az, az idő!- indultam el felé morgós tekintettel, mire ő felkacagott és elkezdett futni. Tíz percig kergettük egymást, amikor végre utolértem Soph-ot és belelöktem a vízbe. Elég vicces volt, mert fölszaladt egy sziklára, én pedig belelöktem a vízbe, szerencsére ott a víz kicxsit mélyebb volt így nem ütötte be magát. – Húúh ez de jól esett – nevetem, mikor Sophie föltápászkodott négykézlábra amikor kimászott a part mellé. Mérgesen nézett rám. – Tudod hogy nézel ki? – guggoltam le hozzá- Mint egy szaunázott mosómaci! – vihogtam és megpöccintettem az orrát. fölálltam de mégis torpantam, mert Kellan ott állt velem szemben, a hirtelen meghökkenéstől, elvesztettem az egyensúlyomat és beleültem a vízbe. Persze barátnőm rögtön elkezdett vihogni rajtam, de én nem bírtam, teljesen elakadt a lélegzetem amiért olyan közelvoltunk egymáshoz. Teljesen megbódultam az illatától, a szeme is annyira közelvolt hozzám, a szívem a torkomban dobogott. Nagyon nem lehettem magamnál, mert észre sem vettem hogy Kell időközben fölsegített és már sétálni is indultunk. Mosolyognom kellett, amint megláttam, ahogy Taylor és Sophie milyen meghitten sétálnak egymás mellett.
- - Min mosolyogsz? – kérdezte Kellan, majd amikor a két gerle párra mutattam, leesett neki. – Hát igen. -Szerinted tudják?
- -Mármint mit?
- -Azt hogy mind a ketten odáig vannak egymásért…- ült le az egyik kis padra majd én is leültem mellé. A lábammal tologatni kezdem a deszkámat.
- -hhmm.. Szerintem nem… - rántottam meg a vállamat – Egyébként is Sophie túl makacs ahhoz, hogy bevallja magának hogy szereti.
- Taylor is ilyen..- meredt a tájba, majd hirtelen felém fordult. – Honnan tanultál meg így deszkázni?
- -Sehonnan… Vagyis inkább magamtól, meg barátaimtól. –mosolyogtam kedvesen. És elkezdett bámulni a cipőmet.
- -Sophie Fekete! – mordultam r, és eldőltem az ágyán. – Szeretnék megtudni valamit!
- -Igen? És mégis micsodát? – hajolt ki a fürdő szobája ajtaján miközben mosta le a sminkjét.
- -Még pedig azt, hogy te és Taylor mióta gerlicéztek?
- -Hogy mit csinálunk?- ráncolta össze a szemöldökét.
- -Mióta játsszátok azt egymás előtt, hogy nem tetszik a másik. – fordult a bal oldalamra és megtámasztottam a fejemet a bal kezemmel.
- - Mi nem játszunk semmit sem! –háborogta…
- -Aha persze. – gördültem vissza a hátamra. Persze rögtön eszembe jutott az a két fenséges kék szempár ami örökké beleivódott az agyamba….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése