Hát ma én is hoztam egy fejezettet. És még mondani is szeretnék valamit. Pinkypop holnap reggel megy el egy gólya táborba és nem lesz szerdáig így szerdáig csak az én fejezeteim lesznek. de ahogy vissza jön már ír is nekünk. remélem nem baj . és jó olvasása kívánok nektek D:
Ui: A dal a mi a kávézóban elhangzott ide fent :D
Békülés
Sophie szemszöge :
- Nem hagyom abba .- kiabálta vissza Kiowa.- Ezt nem lehet tovább nézni ahogy tikét óvodás módjára kerülitek egymást.
- És az téged miért zavar ennyire?- nem kiabáltam rá csak hangosan beszéltem .
- Hogy miért mert TE az unoka húgom vagy és tudom mennyire fontos neked Mira csak mond , hogy most amit mondtam hazugság Sophie.?- kérdően nézet rám és tudtam , hogy nem minden amit az előbb mondott igaz. - Neked Mira olyan mint a testvéred. Úgy-e?- nem mondtam semmit ,csak néztem a szemében . Vissza gondoltam mindenre amit Mira fejéhez vágtam és minden amit mondtam nem is neki szántam . De nem tudtam mit mondani. Bocsánatot akartam kérni , de nem ment túl büszke voltam . Ezt utálom magamban ilyenkor. Mikor fontosa valami/valaki akkor a hülye büszkeségem nem engedi . Pedig tettem kell valamit , hogy ne veszítsem el Mirát és a Taylor vissza kell szereznem . MIND a kettőjüket.
- Utálom , hogy igazad van ...- kiabáltam rá és elfutottam , egyenesen a kávézó felé. Nem vettem észre ezért neki futottam egy embernek. - Sajnálom .- motyogtam sírva a kezei között. - Sajnálom.- rogytam össze a földre.
- Sophie jól vagy ?- egy ismerős hang csendült fel mellettem . Fel néztem az idegen arcára és hát barátnőm álmai pasija állt előttem Kellan.
- Nem .- ráztam meg a fejem . - Nem vagyok jól . - álltam fel és beviharoztam kávézóba . Mike integetett halvány mosolyt küldtem felé, majd a színpadra rohantam . Volt ott pár srác aki nem ismertem , de gondoltam Mike bérelte fel őket. - Helló , Sophie vagyok az énekes..- hadartam el gyorsan , kiadtam kinek mi lesz a dolga a dalt is elmondtam amit énekelni fogok.
Kiowa szemszöge :
- Sophie .- kiabáltam utána , de már semmi értelme nem volt. Vissza fordultam és Mirára néztem aki már annyit sem értett amit én fel fogtam és tudok az egészből. - Nem gondolta komolyan amit neked mondott. - néztem a szemébe.
- Te nem halottad mit vágott a fejemhez akkor. Azt hogy nem lehet komolyan gondolni? - rá jöttem , hogy akkor ő nem tudta azt ami Sophieval történt és ezért nem fogja fel így ami történt.
- Szóval te nem tudod?- rá kellet kérdeznem .
- Mit nem tudok ?- fel vonta egyik szemöldökét és hát akkor tényleg nem tudja.
- Elmondom neked csak egy perc...- épp akkor szólt meg a mobilom. Kivettem és Kellan neve villogót. - Szia Haver !- szóltam be ahogy fel vettem .
- Szia . Öhhm nem tudom , hogy tudod-e de most ütköztem bele Sophieba és azt hajtogatta sajnálom. Épp a kávézóba van .Én is itt vagyok ide tudtok jönni?- hadarta és a háttérbe lehetett hallani a tömeg nyüzsgését.
- 5 perc és ott vagyunk- tettem le a telefont ezzel a mondattal. - Gyere és közeb elmondom. - húztam kifelé Mirat aki nem ellenkezett csak jött utánam . Mikor már kiértünk az utcára meg rökönyödött és nem mozdult.
- Mit nem tudok ?- kérdezte megint .
- Kérlek , gyere ...- nézetem rá. De nem mozdult.- Sophienak van egy olyan fajta betegsége amiről senkinek sem beszél és ezért viselkedik néha így mi is csak nem rég tudtuk meg mikor anyám bele egyezett , hogy elszállásol titeket. - Mira arcán a döbbent futott végig .
- Én mindent tudok Sophieról ...- dadogta maga elé.
- Nem mindent. Mira kérlek gyere ...- nem kellet kérnem saját magától is elindult végre.
- Milyen betegség?- kérdezte pár perc csönd után.
- Nem is igazán betegségnek lehet nevezni. Sophienak az immunrendszere nagyon gyenge már kiskora óta , és ha egy betegség amit elkap legyen az nátha vagy bármi . Még jobban legyengítheti a szervezettét, hogy kórházba kerülhet . Ezért is egyeztünk bele , hogy ide költözzetek mert szeretnénk vagyis én szeretném figyelemmel tartani őt. Most mérges vagy rá, én is az vagyok mert nem mondta el senkinek . De meg kell értenünk . Neki sokkal nehezebb így élni mint nekünk. Ezért is mondta rád, hogy tökély vagy … csak kerítette körbe azt amit nem mondott ki soha senkinek. - mondtam el neki mindent mikor a kávézó elé értünk. Meg állta a nagy üveg előtt és benézett követtem a tekintettét amit Kellanre siklót .
- Ezért mondta , az új fiú iskola modell karrier és minden hülyeséget amit a fejemhez vágott . Ezért mert nem mondhat ki, hogy ő beteg …?- tette fel a kérdést amit már meg magyaráztam neki , de egy röpke bólogatással újra helyeseltem neki.
- Igen, semmit de semmit nem gondolt komolyan . Neki te a testvére vagy mióta barátnők vagytok. Ezt még egyszer szedtem ki belőle mikor folyton rólad és arról beszélt miket csináltok együtt. - mosolyogtam rá mert az emlék ahogy mesélte mosolyt csalt az arcomra.
- Nekem is ő olyan mint a test vérem . - Mira most Sophiera nézet aki a színpadon állt és a mikrofont szorongatta.
- Gyere..- húztam be magammal a kávézóba. Azonnal Kellan mellé mentünk akinek az arcára rögtön mosoly húzódott ahogy meglátta Mirát. Na jó ezekről lesüt , hogy imádják egymást.
- Sziasztok..- végre kilehelt egy köszönöm öt .
- Szia .- intettem egyet. Mira meg csak mosolygót mint egy vad alma .
- Öhmm. Jó estét mindenkinek ..- Sophie halk és síros hangon szólt meg a mikrofonba. Körebe nézet és meg állt a szeme rajtunk akik figyelmesen figyeljük öt. - Ezt a számot egy nagy bocsánat kéréssel küldöm ...- egy nagyon halvány mosolyt erőltette a szájára. - 1..2..3..- mutatott az ujjával és el is kezdődőt . Nem láttál a színpadon senki mást csak egy kis lányt aki teljes szívéből éneklik és mindet bele add. Ez az a Sophie aki az én unoka húgom. Lesét állta színpadról és oda jött elém . Tudtam mire készül , de már nem volt ideje észhez térni , mert meg ragadtam és táncolni kezdtem vele. Mosoly ült az arcára miközben énekelt és egymás után lépkedtünk ahogy az a keringőbe szokták. De amint meg változott a zene ő is váltott és most Mirához ment akit bevonta a és táncolni kezdtek együtt. Azt az örömöt amit mind kettőjük arcán volt leírni képtelenség lenne. Mintha tényleg egy élő nagy koncerten lennék , olyan volt a hangulat végig. Az egész kávézó tapsolt és őrjöngött. Végig néztem a helységben és mindenkinek nagyon de nagyon tetszett mit látnak. Ütemre tapsoltak a hogy Sophie énekelt és ahogy mint a ketten táncoltak. Amint vége lett mind a ketten meghajoltak és egymás karjaimba borultak.
Kellan oda sétáltunk a két lányhoz akik épp nagyban kértek bocsánatot egymástól.
- Sajnálom , sajnálom ...-pontosan egyszerre mondták.- Hülye voltam sajnálom csajszi..- még mindig egyszerre mondták amitől mindig fel áll a szőr a hátamon. Kellannel egymásra néztünk , fel vont szemöldökkel majd vissza a lányokra .
- Ez valami boszorkányság volt ?- persze Kellan idióta kérdése volt.
- Tudod , haver néha ilyenkor tisztárra Emmett Cullen vagy ...- vágtam vissza neki amitől sértődős kisfiú lett.
- És akkor mi van ha olyan , tudod te meg néha egy nagy BUTA farkas vagy ...- Sophie kötegedése ami jó volt hallgatni.
- Már kötekedsz még be se fejezted és már kezded is ?- öltem meg .
- Abba se hagytam ...- mondtam amint elengedtem őt.
- Sophie beszélhetnénk oda kint veled..? - Mira egyszerre lett szomorú és vidám .
- Ha nagyon muszáj .- húzta el a száját Sophie. Fogalma sincs miről akar vele Mira beszélni de én tudom. És azt is , hogy még ma meg fognak fojtani engem de nagyon. Sophie leköszönt Miketől kapót megint egy sor dicsérettett vágott a fejéhez , majd ki mentünk és elkezdtünk sétálni a parton.
Sophie szemszöge :
Már pár perce csak négyen sétálunk a parton és senki nem szól egy szót sem. Nem értettem miért akarnak velem beszélni vagyis miről? Kiowa mellettem az egyik oldalon a másikon Mira és Kellan. Nem az kezdtem kicsit kínosnak érezni a csendet , de már idegesített , hogy nem tudom mit akarnak mondani. Már épp közbe vágtam volna a nagy csendbe mikor Mira meg szólalt és hát ott helyben lesokkolt a szavaival.
- Sophie tudok a betegségedről. - ahogy elmondat én abban a perceb ott helyben meg álltam és tátott szájjal néztem rájuk. Mi fel se fogtam , hogy hogyan tudta meg én nem mondtam el neki de senkinek sem csak anya és apa tudta . De ők nem mondták volna el de akkor hogy miért és mikor ?
- Kitől ?- döbbentemben már úgy éreztem majdnem ott helyben elájulok. Nem bírtam állni ezért le kellet ülnöm a földre.
- Tőlem .- ült le elém Kiowa. Könnyes szemmel néztem az övébe és nem értettem semmit sem. - Mikor anyát felhívta anyu , hogy megkérdezze ide jöhettek -e . Anya igent mondott de akkor még nem tudta , hogy beteg vagy és anyud mondta el neki. Amitől még jobban igent mondtunk . Mert szeretnénk téged biztonságba tudni . Én meg elmondtam most Mirának , hogy fel tudja fogni amit a fejéhez vágtál azt nem komolyan mondtad , csak azt írtad körül amit nem szeretsz kimondani vagyis , hogy beteg vagy..- fogta meg a remegő kezemet unoka bátyám.
- Miért nem mondtad el nekem Sophie.?- térdelt le mellém Mira .
- Ezért. Nem akarom , hogy sajnáljatok. - álltam fel és indultam el haza felé.
- Sophie nem sajnálunk. De ezt tudnunk kellet volna!- futott utánam Mira.
- Egyedül szeretnék lenni.- néztem a szemébe majd haza futottam ahol a szobámba zárkóztam és sírva rogytam az ágyamra. Beszélnem kell anyával .
Keresni kezdtem a telefonom , de sehol sem találtam ezért lerohantam és fel kaptam a nappaliban lévő telefont. Beütöttem anyám otthoni számát és ahogy búgott a fülembe a készülék sétáltam ki és ültem le a hintaszékbe. Fel tettem a lábam és vártam , hogy fel vegye. Végre.
- Igen tessék Fekete ház ?- csendült fel a vonal másik oldalán anyám hangja.
- Szia anya Sophie vagyok … - köszöntem neki.
- Kicsim szia . Hogy vagy ? Minden oké?- hadarta nekem ott a kérdéseket.
- Jó vagyok anya . De a minden okét nem mondhatnám … miért mondtad el nekik , hogy beteg vagyok …?- tudnom kellet a választ tudnom kellet. Hiszen meg ígérte , hogy nem mondja el senkinek sem és erre. Már a családom másik fele is tudja. Mintha a másik oldalon jégé fagyott volna anyám . Pár percig csak a zúgást lehetett hallani és , hogy anyám szakadozva veszi a levegőt. Már le akartam csapni a telefont mikor végre beszélni kezdte.
- Mert a biztonságodat akartam és nem érdekelt mit mondasz vagy teszel kicsim. Ők a családunk és tudniuk kellet rájuk bíztalak és ezt is rájuk bíztam . Tess így is bele egyezett de amikor ezt elmondtam nekik már nem is engedte , hogy máshova menj . Főleg az unoka bátyád ő ragaszkodott hozzá . Szeretnek téged kicsim és vigyáznak rád. - fejezet be anyám egy szószra az egész mondani valóját Én nem tudtam volna elmondani nekik és ezért nagyon hálás vagyok anyámnak , de egyben egy kicsit mérges is .
- Köszönöm.- hüppögtem a telefonba.
- Köszönöd ? - döbbenten kérdezte vissza anyám.
- Igen , mert nekem nem ment volna ezt elmondani . De úgy érzem most már eltudom mondani bárkinek anya. Köszönöm , de most leteszem majd még hívlak szia . - köszöntünk el gyorsan majd csak ültem a hinta székben és hintáztattam magam . Rá jöttem , hogy hülye voltam és rendbe kell hoznom mindent . Taylorral beszélnem kell holnap és minden de mindent elmondok neki. Nem leszek többi kis nyuszi lány . Vissza kell szereznem és vissza is fogom. És ha mégy egyszer fel bukkan nem a az a Gábor vagy Zsombor én fogom kitenni a szűrüket innen de akkor már nem élik túl azt amit teszek .
Másnap
Reggel a hinta székben ébredtem fel. Hát eléggé fájt a derekam és ha jól emlékszem párszor le is estem róla. De valahogy mindig vissza kerültem rá . Nyújtózkodva léptem be a házba ahol már nagy csendvolt kicsit fura volt. Körbe néztem és sehol senki oda lent . Fel mentem az emeletre benéztem Mira szobájába de ott se volt senki , majd Kiowájéba és ő volt ott . Furcsálltam , hogy mindenki elment és engem meg még fel se keltettek. Habár lehet tarják magukat ahhoz , hogy egyedül akarok lenni.
Beléptem a szobámba ahol az ágyamon egy kulcs és egy cetli volt. Oda léptem fel vettem és olvasni kezdtem hangosan a cetlin lévő szöveget.
Szia csajszi! Ez a tied remélem tetszik majd. Mivel egyedül szerettél volna lenni ezért nem akartunk zavarni.
Puszi család és Mira .
Ja és korán elmentünk kávézóba vagyunk Kiowa .
Forgattam én azt a kulcsot és ahogy jobban meg néztem egy kocsinak a kulcsa volt. Nem érettem miért van az én ágyamon egy kocsinak a kulcs. Jobbnak láttam ha inkább lefürdök és a kávézóba megyek én is. Vissza tettem az ágyra kulcsot és a fürdőszobába mentem . Ahol gyorsan lefürödtem és rendbe szedtem magam , fel kaptam egy fehér felsőt egy szürke csőnadrágot és egy szürke magassarkút. Elő kotortam egy fehér napszemüveget ami hát nagyon is kivirított a vörös hajamnál. De ez volt a jó . Nem !? Felkaptam a tárcám és az ágyon lévő telefonom amit persze tegnap nem találta. Még a kulcsot is amit még mindig nem értettem.
Amint kiértem a házból egy elégé drága kocsi állt a kocsi parkolón. Meg nyomtam a kis gombot ami a kulcson volt és egy villogással és csipogással jelezte nekem , hogy az a kocsi tényleg az enyém.
Tátott szájjal szálltam be és indítottam be a kocsit. Kihajtottam a ház előle és a kávézó felé vetem az irányt. Leparkoltam a kávézó elé és hát mindenki engem nézet amikor kiszálltam , de nem foglalkoztam vele . Csak bementem és körbe néztem de nem voltak ott. Nagy sóhajjal mentem a pulthoz ahol fel vettem a köpenyem és munkába álltam. Feltoltam a szemüveget a fejemre és már mentem is az első rendelésemet fel venni. Furcsálltam , hogy nincsenek itt pedig azt mondták .
Pont a rendelést készítettem mikor Mike állt meg mellettem és furcsán nézet rám. Meg állt a kezemben még a kanál is.
- Te meg mit csinálsz ?- tette fel a hülye kérdést.
- Dolgozom ...- válaszoltam .
- Kiowa elkért titeket és te még is itt vagy ?- na ez fura volt én nem tudok róla. Le tettem a kanalat a kezemből.
- hát én erről sem tudtam ...- indultam el kifelé.
- Várj azt mondta menj el ide ...- nyújtott a kezembe egy cetélit ami egy cím volt. Meg köszöntem és kocsiba ültem , fogalmam sincs mi van ott és miért nem tudtod engem senki sem fel kelteni és elmondani bármit is.
Kb. fél óra kocsikázás után sikeresen rá találtam a címre ahova mennem kellett. Meg álltam a nagy kerítés előtt ahol örök voltak és hát ha akartam volna se tudtam volna be menni. Oda sétált az egyik a kocsimhoz és kedvesen mosolyogót miközben mutatta , hogy húzzam le az ablakot . Meg tettem és lehúztam .
- Jó napot ez magán terület .- mondta mély férfias hangon. Még egyszer meg néztem a papírt és ez a cím volt rajta.
- Öhmm. Sophie Fekete vagyok és nekem ezt a címet adta meg Kiowa Gordon . - mutattam meg neki a papírt.
- Őn Kiowa Gordon unoka testvére?- mintha már kezd érteni. Ő legalább igen kettőnk közül.
- Igen .- válaszoltam kurtán. Még mindig nem értettem semmit.
- Bemehet.- kiabálta a másik őrnek aki fel engedte előttem a sorompót és kinyitotta a kerítést. Egy kis utca tárult elém. - Menjen .- nyújtotta vissza a papírt bólogattam és elindultam befelé. Ahogy beljebb értem jobban láttam , hogy az Alkonyat forgatási helyére jöttem . Leparkoltam az egyik ismerős kocsi mellé. Majd ahogy kiszálltam jobban körbe néztem és mindenhol rohangáló emberek voltak. Még nem voltam itt ezért nagyon csodálkoztam . Egy nagy nevetést halódtam és annak az irányába mentem ahol az egész csapat ült és beszélgettek Még Mira is aki persze Kellan mellet ült. Csak most vettem észre Tayt aki mintha szomorú lenne és mint miattam. Beálltam az egyik fa mögé és mint egy dedós hallgatózni kezdtem .
- Hallod Kiowa Sophieval mi lehet ?- barátnőm kérdését halódtam meg elsőnek.
- Felhívom ...- és már kapta is elő a telefonját . Én meg mint egy lassú csiga már annyira se volt időm , hogy le halkítsam ezért nagy hangerővel szólt meg Ed Sheeran száma . Próbáltam befogni a hangszóróját de már késő volt lebuktam . Kiowa állt a a fa előtt és nézte ahogy szenvedek a telefonommal.
- Te hallgatózol..?- vonta fel a szemöldökét majd el tette a telefont.
- Én nem én éppen virágot szedek neked- hajoltam le és téptem egy növényt ami a kezembe akadt és elé toltam vigyorogva.
- Tudod , hogy ez egy fű szál?- kérdezte mosolyogva. Csak most néztem a kezembe és tényleg egy marok fűszálat tartottam .
- Ohh igen fűszálat a fűszálnak- szórtam a fejére majd kiléptem a fa mögül mire mindenki nevetni kezdet. Hátra nézetem és Kiowa füves fejjel állt mögöttem . Rázta a fejét de nem igazán sikerült neki leszedni a füvet róla. Nevetve fordultam vissza a többiek felé akik már röhögve fogták a hasukat.
- Oké hát ezt igazáén köszönöm . De akkor most én is adok neked egyet ….- és szórta az én fejemre is a füvet . Ott álltam és dühös pillantással néztem unoka bátyámra.
- Hé! Nekem nem egy milliméteres a hajam haver ...- csattantam fel vele szembe mire kitört belőle a nevetés . - Mire ebből kiszedem ezt a sok füvet megőszülök .
- Nekem se egy milliméteres a hajam ..- nézet a szembe .
- Oké. Akkor kettő..- paskolta vállba.
- Mint két testvér...- egy lány szólalt meg aki alig tudta elnyelni a nevetését.
- Majdnem ő itt az unoka húgom Sophie Fekete Magyarországról jött Mirandával . De igen olyanok vagyunk mint a testvérek...- ölelt magához Kiowa .
- Aha mint két veszekedő testvér aki csak a piszkálásba élvezi jól magát. - dörzsöltem még jobban a hajába füvet de egy szerencsémre nekem is pont ezt csinálta ,úgyhogy most már pontosan úgy néztem ki mint a széna kazal. - Sziasztok. - intettem mindenkinek.
- Én léptem innen .- Tay felállt és épp menni készül. Nem hagyhattam , hogy elmenjen beszélnem kellet vele.
- Ha mindig elfutsz mint egy gyáva nyúl akkor hogyan beszéljek veled és magyarázzam meg a dolgokat. - szóltam utána mire ő meg torpant és vissza fordult felém...
Sophie ruhája !
Sophie kocsija !( én imádom )
Sophie szemszöge :
- Nem hagyom abba .- kiabálta vissza Kiowa.- Ezt nem lehet tovább nézni ahogy tikét óvodás módjára kerülitek egymást.
- És az téged miért zavar ennyire?- nem kiabáltam rá csak hangosan beszéltem .
- Hogy miért mert TE az unoka húgom vagy és tudom mennyire fontos neked Mira csak mond , hogy most amit mondtam hazugság Sophie.?- kérdően nézet rám és tudtam , hogy nem minden amit az előbb mondott igaz. - Neked Mira olyan mint a testvéred. Úgy-e?- nem mondtam semmit ,csak néztem a szemében . Vissza gondoltam mindenre amit Mira fejéhez vágtam és minden amit mondtam nem is neki szántam . De nem tudtam mit mondani. Bocsánatot akartam kérni , de nem ment túl büszke voltam . Ezt utálom magamban ilyenkor. Mikor fontosa valami/valaki akkor a hülye büszkeségem nem engedi . Pedig tettem kell valamit , hogy ne veszítsem el Mirát és a Taylor vissza kell szereznem . MIND a kettőjüket.
- Utálom , hogy igazad van ...- kiabáltam rá és elfutottam , egyenesen a kávézó felé. Nem vettem észre ezért neki futottam egy embernek. - Sajnálom .- motyogtam sírva a kezei között. - Sajnálom.- rogytam össze a földre.
- Sophie jól vagy ?- egy ismerős hang csendült fel mellettem . Fel néztem az idegen arcára és hát barátnőm álmai pasija állt előttem Kellan.
- Nem .- ráztam meg a fejem . - Nem vagyok jól . - álltam fel és beviharoztam kávézóba . Mike integetett halvány mosolyt küldtem felé, majd a színpadra rohantam . Volt ott pár srác aki nem ismertem , de gondoltam Mike bérelte fel őket. - Helló , Sophie vagyok az énekes..- hadartam el gyorsan , kiadtam kinek mi lesz a dolga a dalt is elmondtam amit énekelni fogok.
Kiowa szemszöge :
- Sophie .- kiabáltam utána , de már semmi értelme nem volt. Vissza fordultam és Mirára néztem aki már annyit sem értett amit én fel fogtam és tudok az egészből. - Nem gondolta komolyan amit neked mondott. - néztem a szemébe.
- Te nem halottad mit vágott a fejemhez akkor. Azt hogy nem lehet komolyan gondolni? - rá jöttem , hogy akkor ő nem tudta azt ami Sophieval történt és ezért nem fogja fel így ami történt.
- Szóval te nem tudod?- rá kellet kérdeznem .
- Mit nem tudok ?- fel vonta egyik szemöldökét és hát akkor tényleg nem tudja.
- Elmondom neked csak egy perc...- épp akkor szólt meg a mobilom. Kivettem és Kellan neve villogót. - Szia Haver !- szóltam be ahogy fel vettem .
- Szia . Öhhm nem tudom , hogy tudod-e de most ütköztem bele Sophieba és azt hajtogatta sajnálom. Épp a kávézóba van .Én is itt vagyok ide tudtok jönni?- hadarta és a háttérbe lehetett hallani a tömeg nyüzsgését.
- 5 perc és ott vagyunk- tettem le a telefont ezzel a mondattal. - Gyere és közeb elmondom. - húztam kifelé Mirat aki nem ellenkezett csak jött utánam . Mikor már kiértünk az utcára meg rökönyödött és nem mozdult.
- Mit nem tudok ?- kérdezte megint .
- Kérlek , gyere ...- nézetem rá. De nem mozdult.- Sophienak van egy olyan fajta betegsége amiről senkinek sem beszél és ezért viselkedik néha így mi is csak nem rég tudtuk meg mikor anyám bele egyezett , hogy elszállásol titeket. - Mira arcán a döbbent futott végig .
- Én mindent tudok Sophieról ...- dadogta maga elé.
- Nem mindent. Mira kérlek gyere ...- nem kellet kérnem saját magától is elindult végre.
- Milyen betegség?- kérdezte pár perc csönd után.
- Nem is igazán betegségnek lehet nevezni. Sophienak az immunrendszere nagyon gyenge már kiskora óta , és ha egy betegség amit elkap legyen az nátha vagy bármi . Még jobban legyengítheti a szervezettét, hogy kórházba kerülhet . Ezért is egyeztünk bele , hogy ide költözzetek mert szeretnénk vagyis én szeretném figyelemmel tartani őt. Most mérges vagy rá, én is az vagyok mert nem mondta el senkinek . De meg kell értenünk . Neki sokkal nehezebb így élni mint nekünk. Ezért is mondta rád, hogy tökély vagy … csak kerítette körbe azt amit nem mondott ki soha senkinek. - mondtam el neki mindent mikor a kávézó elé értünk. Meg állta a nagy üveg előtt és benézett követtem a tekintettét amit Kellanre siklót .
- Ezért mondta , az új fiú iskola modell karrier és minden hülyeséget amit a fejemhez vágott . Ezért mert nem mondhat ki, hogy ő beteg …?- tette fel a kérdést amit már meg magyaráztam neki , de egy röpke bólogatással újra helyeseltem neki.
- Igen, semmit de semmit nem gondolt komolyan . Neki te a testvére vagy mióta barátnők vagytok. Ezt még egyszer szedtem ki belőle mikor folyton rólad és arról beszélt miket csináltok együtt. - mosolyogtam rá mert az emlék ahogy mesélte mosolyt csalt az arcomra.
- Nekem is ő olyan mint a test vérem . - Mira most Sophiera nézet aki a színpadon állt és a mikrofont szorongatta.
- Gyere..- húztam be magammal a kávézóba. Azonnal Kellan mellé mentünk akinek az arcára rögtön mosoly húzódott ahogy meglátta Mirát. Na jó ezekről lesüt , hogy imádják egymást.
- Sziasztok..- végre kilehelt egy köszönöm öt .
- Szia .- intettem egyet. Mira meg csak mosolygót mint egy vad alma .
- Öhmm. Jó estét mindenkinek ..- Sophie halk és síros hangon szólt meg a mikrofonba. Körebe nézet és meg állt a szeme rajtunk akik figyelmesen figyeljük öt. - Ezt a számot egy nagy bocsánat kéréssel küldöm ...- egy nagyon halvány mosolyt erőltette a szájára. - 1..2..3..- mutatott az ujjával és el is kezdődőt . Nem láttál a színpadon senki mást csak egy kis lányt aki teljes szívéből éneklik és mindet bele add. Ez az a Sophie aki az én unoka húgom. Lesét állta színpadról és oda jött elém . Tudtam mire készül , de már nem volt ideje észhez térni , mert meg ragadtam és táncolni kezdtem vele. Mosoly ült az arcára miközben énekelt és egymás után lépkedtünk ahogy az a keringőbe szokták. De amint meg változott a zene ő is váltott és most Mirához ment akit bevonta a és táncolni kezdtek együtt. Azt az örömöt amit mind kettőjük arcán volt leírni képtelenség lenne. Mintha tényleg egy élő nagy koncerten lennék , olyan volt a hangulat végig. Az egész kávézó tapsolt és őrjöngött. Végig néztem a helységben és mindenkinek nagyon de nagyon tetszett mit látnak. Ütemre tapsoltak a hogy Sophie énekelt és ahogy mint a ketten táncoltak. Amint vége lett mind a ketten meghajoltak és egymás karjaimba borultak.
Kellan oda sétáltunk a két lányhoz akik épp nagyban kértek bocsánatot egymástól.
- Sajnálom , sajnálom ...-pontosan egyszerre mondták.- Hülye voltam sajnálom csajszi..- még mindig egyszerre mondták amitől mindig fel áll a szőr a hátamon. Kellannel egymásra néztünk , fel vont szemöldökkel majd vissza a lányokra .
- Ez valami boszorkányság volt ?- persze Kellan idióta kérdése volt.
- Tudod , haver néha ilyenkor tisztárra Emmett Cullen vagy ...- vágtam vissza neki amitől sértődős kisfiú lett.
- És akkor mi van ha olyan , tudod te meg néha egy nagy BUTA farkas vagy ...- Sophie kötegedése ami jó volt hallgatni.
- Már kötekedsz még be se fejezted és már kezded is ?- öltem meg .
- Abba se hagytam ...- mondtam amint elengedtem őt.
- Sophie beszélhetnénk oda kint veled..? - Mira egyszerre lett szomorú és vidám .
- Ha nagyon muszáj .- húzta el a száját Sophie. Fogalma sincs miről akar vele Mira beszélni de én tudom. És azt is , hogy még ma meg fognak fojtani engem de nagyon. Sophie leköszönt Miketől kapót megint egy sor dicsérettett vágott a fejéhez , majd ki mentünk és elkezdtünk sétálni a parton.
Sophie szemszöge :
Már pár perce csak négyen sétálunk a parton és senki nem szól egy szót sem. Nem értettem miért akarnak velem beszélni vagyis miről? Kiowa mellettem az egyik oldalon a másikon Mira és Kellan. Nem az kezdtem kicsit kínosnak érezni a csendet , de már idegesített , hogy nem tudom mit akarnak mondani. Már épp közbe vágtam volna a nagy csendbe mikor Mira meg szólalt és hát ott helyben lesokkolt a szavaival.
- Sophie tudok a betegségedről. - ahogy elmondat én abban a perceb ott helyben meg álltam és tátott szájjal néztem rájuk. Mi fel se fogtam , hogy hogyan tudta meg én nem mondtam el neki de senkinek sem csak anya és apa tudta . De ők nem mondták volna el de akkor hogy miért és mikor ?
- Kitől ?- döbbentemben már úgy éreztem majdnem ott helyben elájulok. Nem bírtam állni ezért le kellet ülnöm a földre.
- Tőlem .- ült le elém Kiowa. Könnyes szemmel néztem az övébe és nem értettem semmit sem. - Mikor anyát felhívta anyu , hogy megkérdezze ide jöhettek -e . Anya igent mondott de akkor még nem tudta , hogy beteg vagy és anyud mondta el neki. Amitől még jobban igent mondtunk . Mert szeretnénk téged biztonságba tudni . Én meg elmondtam most Mirának , hogy fel tudja fogni amit a fejéhez vágtál azt nem komolyan mondtad , csak azt írtad körül amit nem szeretsz kimondani vagyis , hogy beteg vagy..- fogta meg a remegő kezemet unoka bátyám.
- Miért nem mondtad el nekem Sophie.?- térdelt le mellém Mira .
- Ezért. Nem akarom , hogy sajnáljatok. - álltam fel és indultam el haza felé.
- Sophie nem sajnálunk. De ezt tudnunk kellet volna!- futott utánam Mira.
- Egyedül szeretnék lenni.- néztem a szemébe majd haza futottam ahol a szobámba zárkóztam és sírva rogytam az ágyamra. Beszélnem kell anyával .
Keresni kezdtem a telefonom , de sehol sem találtam ezért lerohantam és fel kaptam a nappaliban lévő telefont. Beütöttem anyám otthoni számát és ahogy búgott a fülembe a készülék sétáltam ki és ültem le a hintaszékbe. Fel tettem a lábam és vártam , hogy fel vegye. Végre.
- Igen tessék Fekete ház ?- csendült fel a vonal másik oldalán anyám hangja.
- Szia anya Sophie vagyok … - köszöntem neki.
- Kicsim szia . Hogy vagy ? Minden oké?- hadarta nekem ott a kérdéseket.
- Jó vagyok anya . De a minden okét nem mondhatnám … miért mondtad el nekik , hogy beteg vagyok …?- tudnom kellet a választ tudnom kellet. Hiszen meg ígérte , hogy nem mondja el senkinek sem és erre. Már a családom másik fele is tudja. Mintha a másik oldalon jégé fagyott volna anyám . Pár percig csak a zúgást lehetett hallani és , hogy anyám szakadozva veszi a levegőt. Már le akartam csapni a telefont mikor végre beszélni kezdte.
- Mert a biztonságodat akartam és nem érdekelt mit mondasz vagy teszel kicsim. Ők a családunk és tudniuk kellet rájuk bíztalak és ezt is rájuk bíztam . Tess így is bele egyezett de amikor ezt elmondtam nekik már nem is engedte , hogy máshova menj . Főleg az unoka bátyád ő ragaszkodott hozzá . Szeretnek téged kicsim és vigyáznak rád. - fejezet be anyám egy szószra az egész mondani valóját Én nem tudtam volna elmondani nekik és ezért nagyon hálás vagyok anyámnak , de egyben egy kicsit mérges is .
- Köszönöm.- hüppögtem a telefonba.
- Köszönöd ? - döbbenten kérdezte vissza anyám.
- Igen , mert nekem nem ment volna ezt elmondani . De úgy érzem most már eltudom mondani bárkinek anya. Köszönöm , de most leteszem majd még hívlak szia . - köszöntünk el gyorsan majd csak ültem a hinta székben és hintáztattam magam . Rá jöttem , hogy hülye voltam és rendbe kell hoznom mindent . Taylorral beszélnem kell holnap és minden de mindent elmondok neki. Nem leszek többi kis nyuszi lány . Vissza kell szereznem és vissza is fogom. És ha mégy egyszer fel bukkan nem a az a Gábor vagy Zsombor én fogom kitenni a szűrüket innen de akkor már nem élik túl azt amit teszek .
Másnap
Reggel a hinta székben ébredtem fel. Hát eléggé fájt a derekam és ha jól emlékszem párszor le is estem róla. De valahogy mindig vissza kerültem rá . Nyújtózkodva léptem be a házba ahol már nagy csendvolt kicsit fura volt. Körbe néztem és sehol senki oda lent . Fel mentem az emeletre benéztem Mira szobájába de ott se volt senki , majd Kiowájéba és ő volt ott . Furcsálltam , hogy mindenki elment és engem meg még fel se keltettek. Habár lehet tarják magukat ahhoz , hogy egyedül akarok lenni.
Beléptem a szobámba ahol az ágyamon egy kulcs és egy cetli volt. Oda léptem fel vettem és olvasni kezdtem hangosan a cetlin lévő szöveget.
Szia csajszi! Ez a tied remélem tetszik majd. Mivel egyedül szerettél volna lenni ezért nem akartunk zavarni.
Puszi család és Mira .
Ja és korán elmentünk kávézóba vagyunk Kiowa .
Forgattam én azt a kulcsot és ahogy jobban meg néztem egy kocsinak a kulcsa volt. Nem érettem miért van az én ágyamon egy kocsinak a kulcs. Jobbnak láttam ha inkább lefürdök és a kávézóba megyek én is. Vissza tettem az ágyra kulcsot és a fürdőszobába mentem . Ahol gyorsan lefürödtem és rendbe szedtem magam , fel kaptam egy fehér felsőt egy szürke csőnadrágot és egy szürke magassarkút. Elő kotortam egy fehér napszemüveget ami hát nagyon is kivirított a vörös hajamnál. De ez volt a jó . Nem !? Felkaptam a tárcám és az ágyon lévő telefonom amit persze tegnap nem találta. Még a kulcsot is amit még mindig nem értettem.
Amint kiértem a házból egy elégé drága kocsi állt a kocsi parkolón. Meg nyomtam a kis gombot ami a kulcson volt és egy villogással és csipogással jelezte nekem , hogy az a kocsi tényleg az enyém.
Tátott szájjal szálltam be és indítottam be a kocsit. Kihajtottam a ház előle és a kávézó felé vetem az irányt. Leparkoltam a kávézó elé és hát mindenki engem nézet amikor kiszálltam , de nem foglalkoztam vele . Csak bementem és körbe néztem de nem voltak ott. Nagy sóhajjal mentem a pulthoz ahol fel vettem a köpenyem és munkába álltam. Feltoltam a szemüveget a fejemre és már mentem is az első rendelésemet fel venni. Furcsálltam , hogy nincsenek itt pedig azt mondták .
Pont a rendelést készítettem mikor Mike állt meg mellettem és furcsán nézet rám. Meg állt a kezemben még a kanál is.
- Te meg mit csinálsz ?- tette fel a hülye kérdést.
- Dolgozom ...- válaszoltam .
- Kiowa elkért titeket és te még is itt vagy ?- na ez fura volt én nem tudok róla. Le tettem a kanalat a kezemből.
- hát én erről sem tudtam ...- indultam el kifelé.
- Várj azt mondta menj el ide ...- nyújtott a kezembe egy cetélit ami egy cím volt. Meg köszöntem és kocsiba ültem , fogalmam sincs mi van ott és miért nem tudtod engem senki sem fel kelteni és elmondani bármit is.
Kb. fél óra kocsikázás után sikeresen rá találtam a címre ahova mennem kellett. Meg álltam a nagy kerítés előtt ahol örök voltak és hát ha akartam volna se tudtam volna be menni. Oda sétált az egyik a kocsimhoz és kedvesen mosolyogót miközben mutatta , hogy húzzam le az ablakot . Meg tettem és lehúztam .
- Jó napot ez magán terület .- mondta mély férfias hangon. Még egyszer meg néztem a papírt és ez a cím volt rajta.
- Öhmm. Sophie Fekete vagyok és nekem ezt a címet adta meg Kiowa Gordon . - mutattam meg neki a papírt.
- Őn Kiowa Gordon unoka testvére?- mintha már kezd érteni. Ő legalább igen kettőnk közül.
- Igen .- válaszoltam kurtán. Még mindig nem értettem semmit.
- Bemehet.- kiabálta a másik őrnek aki fel engedte előttem a sorompót és kinyitotta a kerítést. Egy kis utca tárult elém. - Menjen .- nyújtotta vissza a papírt bólogattam és elindultam befelé. Ahogy beljebb értem jobban láttam , hogy az Alkonyat forgatási helyére jöttem . Leparkoltam az egyik ismerős kocsi mellé. Majd ahogy kiszálltam jobban körbe néztem és mindenhol rohangáló emberek voltak. Még nem voltam itt ezért nagyon csodálkoztam . Egy nagy nevetést halódtam és annak az irányába mentem ahol az egész csapat ült és beszélgettek Még Mira is aki persze Kellan mellet ült. Csak most vettem észre Tayt aki mintha szomorú lenne és mint miattam. Beálltam az egyik fa mögé és mint egy dedós hallgatózni kezdtem .
- Hallod Kiowa Sophieval mi lehet ?- barátnőm kérdését halódtam meg elsőnek. - Felhívom ...- és már kapta is elő a telefonját . Én meg mint egy lassú csiga már annyira se volt időm , hogy le halkítsam ezért nagy hangerővel szólt meg Ed Sheeran száma . Próbáltam befogni a hangszóróját de már késő volt lebuktam . Kiowa állt a a fa előtt és nézte ahogy szenvedek a telefonommal.
- Te hallgatózol..?- vonta fel a szemöldökét majd el tette a telefont.
- Én nem én éppen virágot szedek neked- hajoltam le és téptem egy növényt ami a kezembe akadt és elé toltam vigyorogva.
- Tudod , hogy ez egy fű szál?- kérdezte mosolyogva. Csak most néztem a kezembe és tényleg egy marok fűszálat tartottam .
- Ohh igen fűszálat a fűszálnak- szórtam a fejére majd kiléptem a fa mögül mire mindenki nevetni kezdet. Hátra nézetem és Kiowa füves fejjel állt mögöttem . Rázta a fejét de nem igazán sikerült neki leszedni a füvet róla. Nevetve fordultam vissza a többiek felé akik már röhögve fogták a hasukat.
- Oké hát ezt igazáén köszönöm . De akkor most én is adok neked egyet ….- és szórta az én fejemre is a füvet . Ott álltam és dühös pillantással néztem unoka bátyámra.
- Hé! Nekem nem egy milliméteres a hajam haver ...- csattantam fel vele szembe mire kitört belőle a nevetés . - Mire ebből kiszedem ezt a sok füvet megőszülök .
- Nekem se egy milliméteres a hajam ..- nézet a szembe .
- Oké. Akkor kettő..- paskolta vállba.
- Mint két testvér...- egy lány szólalt meg aki alig tudta elnyelni a nevetését.
- Majdnem ő itt az unoka húgom Sophie Fekete Magyarországról jött Mirandával . De igen olyanok vagyunk mint a testvérek...- ölelt magához Kiowa .
- Aha mint két veszekedő testvér aki csak a piszkálásba élvezi jól magát. - dörzsöltem még jobban a hajába füvet de egy szerencsémre nekem is pont ezt csinálta ,úgyhogy most már pontosan úgy néztem ki mint a széna kazal. - Sziasztok. - intettem mindenkinek.
- Én léptem innen .- Tay felállt és épp menni készül. Nem hagyhattam , hogy elmenjen beszélnem kellet vele.
- Ha mindig elfutsz mint egy gyáva nyúl akkor hogyan beszéljek veled és magyarázzam meg a dolgokat. - szóltam utána mire ő meg torpant és vissza fordult felém...
Sophie ruhája !Sophie kocsija !( én imádom )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése