Sziasztok!
Ez most nem friss de olvassátok el !
Ma volt egy hülye ötletem és írtam egy novellát. Mivel nem tudom , hogy hányat fogok írni. De azért csináltam egy másik Blogot és oda fel tettem. Mert úgy gondoltam ott jobb helye lesz mint , hogy ide tömörítsem őket.!
Remélem sokan olvassátok majd mint a történeteimet és véleményét is mondotok.
Az elsőt már fel is tettem.
Nézetek be: http://novellak-melii.blogspot.com/
Puszi Zümii D:
9. fejezet.- Zümii
Sophie szemszöge :- Köszönöm , de te hallgatóztál...?- nézet rám miközben még mindig pattogott az örömtől.
- Miért hiszi mindenki . hogy hallgatóztam ?- kérdően néztem rá , és tettem csípőre a kezem .
- Hallgatóztál is ma nem emlékszel egy fa mögött voltál ...- persze Kiowa ezt nem tudta szó nélkül hagyni. - Dettó egy formák vagytok. Mira is pont ugyan ezt csinálta csak ő még Kellant is bele vonta. - tátótt szájal néztem barátnőmre aki már futásnak ered fel felé.
- Miranda Batsányi akkor te voltál az aki a CSÓKOT kiabálta ...- kiabáltam utána , majd én is utána futottam.
- Nem dehogy is szoktam én olyat csinálni .- védte magát miközben a szobája felé hallat. Selytettem , hogy a fiúk oda lent hallgatóznak és a lépcsőn állnak. Ezért rá mutattam a számra , hogy maradjon csöndben . Majd vissza fordultam és intettem neki , hogy jöjjön oda . - Most mi van ?- suttogta a fülembe mikor oda ért.
- Hee csak figyeld..- mosolyogtam , majd elő ugrottam .- Buuu . - mindegyik fiú majdnem lezuhant a lépcsőről. Én meg persze Mira röhögve feküdtünk a földön.
- Na ez aztán mondhatom még nekünk pampognak aztán pontosan ugyan azt csinálják mint mi... - alig értettem mint mond Mira a nagy nevetésben .
- Ez nem volt szép. - Kiowa volt aki mérgesen fel csattant.
- De hogy nem nagyon is szép volt..- álltam fel , még mindig nevettem de most már legalább állni tudtam . - Na pápá .- húztam fel Mirát a földről és toltam be a szobámba. - Nincs hallgatózás ...- kiabáltam ki a fiúknak majd bezártam az ajtót. És barátnőm mellé vetettem magam aki tisztára rossaszínködben volt .
Csak feküdt és mosolygót nekem ott mint a tejbe tök.
- Hé! Szeretnék tudni mindent !- szólalt meg , már vagy 5 perce fekszünk a csöndbe és bámulom ahogy vigyorog de még semmit se mondott nekem.
- Oké,oké! - ült fel . - Mit szeretnél tudni ?- török ülésbe tette a lábát és úgy nézet.
- MINDENT !- én is fel ültem , mert úgy könnyebb volt figyelnem és legalább nem is alszom el közben.
- Elsőnek elmentünk enni ... sokat beszélgetünk . Majd sétálni mentük a parton , képzeld táncoltunk nem olyan volt mintha egy igazi táncossal táncoltam volna de annyira áá nem is tudom kifejezni milyen volt...- ujjongva dőlt bele a párnáimba.
- Meg csókolt !- hajoltam felé és hát nem kellet válasz a mosolya elárulta , hogy igen . - Gratulálok.- mint egy óvodás aki új játékot kapott , úgy ugráltam az ágyamon. Mirat is magammal húztam és együtt ugráltunk ahogy régen csináltuk. Jó nem is olyan régen de régen ahhoz , hogy már hiányozzon.
Másnap :
Azt se tudom mikor aludtunk el Mirával arra emlékszem , hogy még egy jó ideig csak beszélgetünk.
Na de mindegy. Mira hülye ébresztésére keltem ahogy mindig is szokót. Ahogy egy barátnő csak keltheti a fáradt barátnőjét szerinted mit csinálhat . Naná, hogy pattog össze vissza és beszél mint akinek be sem áll a szája. Meg ha erre nem kelsz fel akkor még ugrál is az ágyon. De , hogy még Kellan is rá tett neki egy lapáttal, most olyan mint egy búgó csiga amit százszor fel húztak .
- Sophie ébredj már..- szó szerint le rántotta rólam a takarót. A hideg futott át rajtam , fejemet a párna alá dugtam , takarót már nem találtam sikeresen az összeset levette az ágyról. - Kelj már fel !- na még a párnámat is levette.
- Le vetkőztetni nem akarsz .- néztem rá morcosan. Fáradt álmos vagyok ez meg pattog nekem itt.
- Ha nem indulsz meg most a fürdőszoba felé meg teszem ...- parancsolta rám. Kinyújtottam rá a nyelvemet és kikászálódtam az ágyból.
- Kellant kinyírom ha találkozom vele ...- dörmögtem ahogy elhaladtam az ablak előtt. De abban a percben vissza is mentem elé. Félre húztam a függöny és kinéztem . Hát nem olyan volt az idő amilyet vártam . Este és ahogy láttam hideg volt. Persze ez az én formám. - Miért kell mindig idő változás. Én nem megyek sehova Mira .- fel kaptam a köntösöm .
- De , hogy nem mész megyünk dolgozni ...- tolt volna meg a fürdőszobába . De nem hagytam és inkább az ablak elé nyomta a fejét.
- Ki nem teszem a lábam a házból. - mondtam neki. Ő meg csak fel egyenesedet miután meg szemlélte kint az időd.
- Hiszen ez csak egy kis eső..- vonta meg a vállát.
- Neked kicsi eső nekem 5 perc alatt tüdőgyulladás. - karba fontam a kezem .
- Itthon maradsz ...- eset le neki végre.
- Halom atom robbanás volt oda bent ....- vigyorogtam rá.
- Vicces kis lány. De mit mondjak Mike-nak ?- ne ez egy remek kérdés volt.
- Ezt majd eldöntöm oda lent. - kivánszorogtam a szobából és a konyhába mentem . Ahol már Tess és Bob is ott volt . - Sziasztok . - köszöntem vidáman majd lehuppantam az egyik párszékre, Mira mellém huppant .
- Jó reggelt lányok!- tolt elénk két tányér müzlit Tess. Valamiért nem voltam éhes ezért vissza toltam .
- Köszönöm én nem vagyok éhes. - Tess arcán egy csöppnyi rémület ült de úrrá lett.
- Na mit is mondjak Mike-nak miért nem jössz ?- fordulta felém teli szájjal Mira.
- Ácsi nem mész dolgozni ?- Tess hangja egy oktáva feljebb csúszót ami szó szerint fájdalom volt a fülemnek.
- Tess ne menny opera énekesnek kérlek...- mosolyogtam rá.- És azért nem megyek mert IDŐ- mutattam az ablakra ahol csak úgy lehetett látni , hogy vihar tombol. - ÉN - majd magamra- Érted?- ide oda mutattam köztem és az ablak között.
- Értem ...- bólogatott végre mire fel fogta .- Menekülsz az esőtől..- viccesnek találta magát nagyon.
- Igen rettegek az esőtől...- álltam fel és a nappaliba mentem ahol levettettem magam a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t.
- Köszönöm a reggelit de én megyek ... Sophie mondjam , hogy meghaltál mára ?- kérdezte már az ajtóban Mira,mivel nekem se jutott jobb az eszembe ezért miért ne.
- Csak nyugodtan...- egyeztem bele.
- Oké. Szia.- csapta be maga utána az ajtót.
- Miranda ...- kiáltottam utána , majd fel pattantam és a kocsikulcsom ért mentem épp csak az ajtót nyitottam ki mikor Mira kicsit vizesen meg állt az ajtó előtt. Próbáltam nem nevetni , de hát ez se nagyon sikerült.
- Nem vicces...- kapta ki a kezemből a kulcsot ami elé tartottam mondni nem nagyon tudtam semmit mert ahogy elment kitört belőlem a nevetés. Becsaptam az ajtót ahol csak két percig álltam és mát megfagytam , majd vissza mentem a nappaliba és néztem tovább az értelmetlen filmeket.
Kiowa szemszöge :
Már kora reggel kikellet mennünk a forgatásra. Fárasztó de mit tegyek . Már reggel öt óta csak forgatunk és már dél is elmúlt ideje végre egy kis pihenőnek. Mivel már untuk az ottani levegőt ezért kocsiba ültünk és a kedvenc kávézónkba mentünk a srácokkal.
Beültünk a szokásos helyünkre . Persze Kellan és Tay csak a két lányról tudott beszélni. Mi meg csak ültünk és hallgattuk ahogy áradoznak róluk mint ha egy szappan operába lennék ahol a pasik is áradoznak.
- Remélem sírni nem fogtok..- vágtam a szavukban amikor már negyedjére mondták el ugyan azt.
- Sírni ?- egyszerre vontál fel a szemöldöküket kérdően.
- Úgy áradoztok a két lányról mint egy jó spanyol szappan opera férfi színészei lennétek.- Alex és Tysonból csak úgy kitört a nevetés ahogy befejeztem .
- Humoros vagy mondták már Haver. - nevette Kellan.
- Humor a becenevem ...- büszkén húztam ki magam . Épp akkor futott be Mira a kávézóba de egyedül . Körbenéztem még az ablakon is kinéztem ahol Sophie kocsija állt de ő sehol. Ne vett észre minket , csak berohant a konyhára és két perc múlva már köpenyben és egy notesszal a kezében rohant ki.
Mike-hoz ment majd mondott neki valamit. Nem hallottam mit te nagyon érdekelt.
- Ti se látjátok Sophie-t?- kérdezte Tay és láttam , hogy ő is Sophie-t keresi a szemével.
- A-a.- ráztam meg a fejem . - Miranda !- szóltam oda neki mikor befejezte a beszélgetést. Rögtön nagy mosoly ült az arcára ahogy észre vette Kellant és nagy léptekkel jött oda. Kicsit hadilábon állt azzal , hogy most meg csókolja vagy ne. De ezt Kellan úgy gondolta majd lerendezi és megcsókolja.
Mikor már jó perce csak álltak és egymás szájába másztam , mi meg csak ültünk és azt se tudtuk merre nézzünk éppen. - Oké. Szobára fiataok!- szóltam közbe . Mire mind ketten szét rebbentek és zavarba jöttek.
- Köhmm.. - köszörülte meg Miranda a torkát. - Rendeltetek már valamit?- kérdezte zavarában .
- Igen . Köszi .- válaszoltam .- Sophie ?- nem igazán tudtam hol van az unoka húgom.
- Á Sophie hát meghalt mára ...- ezt nevetve mondta , de nekünk valahogy nem jött a nevetés.
- Ezt úgy is elmondnád , hogy értsük?- Tay kérte tőle pont akkor amikor én is ezt akartam kérni.
- Sophie kinézet az ablakon reggel és meglátta , hogy szó szerint tombol a vihar és úgy döntött , hogy ő inkább ki nem teszi a lábát a házból most. Persze Tess erre egy oktávval feljebb csúsztatta a hangját amit mellesleg mondom elég fájdalmas volt...- nevette el magát a végén.
- Nem jön ki a házból mer esik ?- Tay nem igazán értette .
- Jól is teszi!- de én igen és ezért meg is fogom veregetni a vállát .
- Oké . Mi van ?- kérdően nézet ránk Tay.
- Ezt majd Sophie elmondja ...- nem akartam ezt is elrontani inkább mondja el ő mint én.
Este:
Mikor haza értünk rögtön a nappaliba levettük magunkat a kanapéra. Sokat vannak itt a srácok és ma is itt vannak. Jó érzés volt végre itthon lenni. Anyámék nem voltak itthon. Sohipe meg ő nem is tudom , hol van .
- Végre puha fotel...- terpeszkedett el Alxes az egyik elég kemény fotelunkba. Taylor azt mondta egy kicsit később jön át . Mira és Kellan megint együtt vannak azt már nem mondták , hogy hova mennek. Kényelmesen elterpeszkedtem a kanapén mikor valaki csak úgy húzta a lábait a földön amitől az ember hátát még a szőr is fel áll.
- Emeld már meg a lábad te lány ..- néztem Sophiera aki egy nagy ásítással nézet rám. Majd tovább csoszogott a konyhába.
- Khhö..- egy halk köhögést halódtam amitől még a csukva tartott szemem is kipattant. Rögtön fel pattantam és meg állam a konyha előtt. Sophie épp a poharat tette a mosogatóba.
-Mond , hogy nem te köhögtél ?- szegény letámadtam amitől szívionfartust kapott és legalább két méter hátra ugrott.
- Nem köhögtem !- vágta rá de láttam , hogy hazudik. Hátrálni kezdet én meg követtem már meg is tettünk egy kört .
- Irány az orvos!- ragadta volna meg a kezét ha nem kapaszkodik bele az oszlopba ami mellett állt.
- Nem !- markolt az oszlopot.
- De!- fogtam meg a lábát mert , az én kis unoka húgom mint egy dedós az oszlop mellett ült és markolta mint egy hülye.
- Nem vagyok beteg...- persze próbálta beadni nekem . Eltudtam ráncigálni az oszloptól még mindig a lábát fogtam ő meg csak kereste a dolgokat amikbe bele kapaszkodhatott.
- Most ez komoly ?- Tyson nevetése tűnt fel amitől egy perce elengedtem Sophie lábát így sikerült neki elmenekülnie egy kicsit.
- Ne már engedj el nem vagyok beteg....- ragadta meg folyosón az asztal lábát.
- Sohphie Tímea Fekete azonnal hagyd abba...- csak akkor szoktuk a teljes nevét használni ha idegesek vagyunk rá.
- Ne hívj így !- nézet rám mérgesen
- Ez a neved .- vágtam rá és próbáltam le fejteni a kezeit az asztalról.
- Tudom de akkor se ....- istenem , hogy tudja ilyen erősen fogni.
- Sophie felbőszítesz ...- végre sikerrel jártam és letudtam szedni a kezét. De ahogy elengedte már mászott is előre és ott meg ragadta valakinek a lábát akit sikeresen magával rántott. Eddig fel se tűnt semelyikünknek , hogy Tay ott áll és ezt nézi.
Sohipe szemszöge :
Meg ragadtam egy lábat és földre rántottam a személye nem tudtam ki az . De ments várnak jó. Ahogy meg láttam az arcát pirulva néztem Tay döbbent szemébe . Persze nem sokáig nézhetem mert édes unoka testvérem már ráncigál is volna fel.
- Segítség !- kapaszkodtam Tayba aki már majdnem nevetett.
- Sophie gyere már...- Kiowa még mindig próbált fel ráncigálni.
- Nem megyek mert nincs semmi bajom ..- néztem hátra rá de nem sokat változtatott rajta .
- Segítenél!- boci szemmekkel néztem Tayra aki csak nevetet.
- Nem .- vágta rá.
- De.
- Nem.
- De .
- Nem .
- Nem .- húztam be a csőbe .
- De.- büszke mosollyal néztem rá mikor leeset neki , hogy csőbe húztam .- Furfangos vagy ...- szűkölt össze a szeme.
- Tudom. Most pedig segíts már...- könyörögtem . És ni csak valahogy sikerült leszedni rólam Kiowát. Rögtön álló helyzetbe kerültem és már futottam volna is , ha meg nem látom Mirát és Kellant az ajtó előtt. Elindultam az ajtó felé. Hallani akartam mit mondani. De odáig már nem jutottam el. valaki fel kapott.
- Tegyél le !!!- ütöttem a hátát.
- Oké.- és ledobott a kanapéra.Taylor csoki barna szemei néztek vissza rám.
- Oooo.- est le mikor Kiowa egy kabáttal jött felém. - Miranda !!!!- kiabáltam barátnőmnek aki már be is futott és ijedten nézet körbe .
- Mi van ?- vicces volt ahogy ott állt és ijedten kutatott a szemével.
- Nem hagy békén. Valaki üsse már le . Nem megyek orvoshoz mert semmi bajom te...- dobtam vissza rá a kabátot.
- Ez most komoly azt hittem épp kínoznak .- nézet rám pipán.
- Kínozták is ... csak szólok , hogy a földön fetrengtek...- még mindig Tyson és Alex nevetése volt a leghangosabb nem is kétlem hiszen nézni milyen vicces lehetett.
- Legalább felmostatok..- nevetek ők is .
- Viccesek vagytok. Csak kinevettek engem ... - álltam fel durcásan a kanpéröl.
- Soha nem tennék olyat..- ölt át Miranda.
- Persze én vagyok a hiszi és akkor el is hiszem mi ?!- hát ez meg mi volt tőlem.
- Hogy mi van ?- döbbenten nézet rám barátnőm és mindenki már is.
- Öhm ezt majd öt perc múlva kérdez meg megint mikor már én is tudom mit mondtam ...- nevettem el magam a saját hülyeségemen.
Épp Mira akart valami okosat hozzá fűzni mikor kopogtak . Kiowa nyitott ajtót és hát nem épp örömteli fejjel jött vissza.
- Hozzátok jöttek. - nézet ránk. És lesütött a fejéről , hogy akik az ajtóban állnak nem szívesen látja őket. Egy másra néztük Mirával majd elindultunk az ajtó felé. Amint oda értünk a két idióta idegennel találtuk szembe magunkat akiket már elküldtünk egy párszol.
- Ezt nem hiszem el miért jöttek...- dühösen mondta Mira.
- Na jó ezt most már én sem hagyhatom..- Kellan a nagy meg mentő. Vissza nyomtam a seggére.
- Ezt Sophie intézi most el.- mosolyogtam a képébe. Vettem egy nagy levegőt és kinyitottam az ajtót. A hideg szél rögtön elárasztotta a házat. - Na mi van nem beszélünk érthetően . Azt mondtuk huzatok haza , miért vagytok még mindig itt. Mert, hogy minket már nem tudtok vissza szerezni az már biztos ...- nem is hagytam , hogy közbe vágjanak. - Takarodjatok haza Magyarországra és keresetek egy szőkét , áá várj a szőke ott van már még ha gumiból is van . Na pápá. - intettem és bevágtam előttük az ajtót. Mira döbbent fejjel állt előttem . De ahogy beléptem mindenkin döbbent látszott.
- Uhu... Gumiból?- kérdezte Mira. Én csak nevetni tudtam ezen .
8.fejezet- Pinkypop
Miranda szemszög:
Ültem a helyemen és néztem a két személyt, aki egymás szemébe meredtek. Nem hallottunk sok mindent a beszélgetésükből, így föl álltam és próbáltam oda settenkedni, hátha kihallgathatom a két gerlét. De Kellan megakadályozott a tervembe.- Ajj már! Most észre vesznek! – játszottam a sértődöttet.
- Ja szóval azért mentél így- mutatta meg a járásomat, ami abból állt, hogy előre görnyedt. –Azt hittem, hogy aprókat keresel. –vigyorgott rám kajánul.
- Hehe nagyon vicces vagy.- bokszoltam vállba.- Na de most megyek hallgatózni.- vigyorogtam majd újból útnak indultam. De meg álltam, mert eszembe jutott valami. Megragadtam Kellan felső karját és magam elé állított, értetlenül nézett rám. Meg fogtam az egyik ujját és magam után kezdet húzni.
- Csak gyere.- sziszegtem neki halkan majd meg állítottam neki döntve a falnak. – tegyél úgy, mintha beszélgetnénk. – vigyorogtam.
- Fú hallod cseles egy nőszemély vagy!
- Fiú testvéreim vannak még szép hogy cseles vagyok –villantottam rá vigyoromat. Majd hallgatózni kezdtem.
- Taylor figyelj, ami a parton történt, én sajnálom. Nem akarom senkire sem kenni, de az tényleg Gábor hibája volt. Egy utolsó szemét, aki tönkre akarja tenni az életemet.- magyarázkodott Sophie, majd várta Tay válaszát. Taylor beleharapott alsó ajkába, majd nyelt egyet és válaszolt.
- Elhiszem neked, csak nagyon rossz érzés volt látni azt, hogy te meg az a fiú…- harapta el a mondatot.
- Kezdhetnénk tiszta lappal?- nézett rám vágyakozó tekintettel barátnőm
- Igen.- mosolyogta
- Csókot! Csókot!- kiabáltam, mire Kellan is föl nevetett majd befogta a számat. Így csak halk motyogás hallatszódott a hangomból, Kiowa pedig megfogta a lábamat, és fölemelte így vittek el. Egyenesen be egy lakókocsiba. – Hééé!- nyivákoltam, amikor letettek a fotelba. – Ez emberrablás!- mutattam Kellanra aki, nagyban vigyorgott.
- Ez csak egy csöppnyi merénylet volt, ellened. – kacsintott rám. A tükör elé állt majd betette a kontaktlencséjét, amitől aranyszínűvé változott az a gyönyörű kék szeme.
- Óó istenem ez csak nem Emett Cullen?! – kezdet el sikoltozni, mint egy idióta rajongó
- Te tiszta dilis vagy!- kacagta jókedvűen.
- Nem mondtál újat!- legyintettem. Amikor viszont a hangosbemondód keresztül megszólalt a rendező hangja, hogy kezdődik a forgatás, Kellan fölhúzott a kanapéból. Sophie nagyon nézett minket teljesen meglepődött szemekkel. Aztán lenéztem oda amit annyira nézett, hát Kellannal össze voltak kulcsolva az ujjaink, mintha járnánk. De ez teljesen normális volt, vagyis úgy éreztem, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Leültem az egyik székbe, Kell pedig tovább ment, Sophie rögtön letámadott.
- Ti jártok?- támaszkodott az asztalra és hasig fölnyomta rá magát.
- Nem!
- Akkor? Miért jöttetek úgy összekulcsolva, mintha egy friss szerelmes pár lennétek?
- Nem tudom! Tegnap is olyan természetes volt hogy kézen fogva sétáltunk.- rántottam meg a vállam.
- És mikor randiztok? – rebegtette a pilláit, mikor végre visszaült a fenekére, mert vissza toltam oda, hogy nehogy már az asztalon feküdjön.
- Ma, este. –mondtam de teljesen belepirultam még a gondolatába is.
- És mit veszel föl?
 |
| Fotó amit Mira lerajzolt barátnőjéről |
- Öhm.. nem tudom... Majd meglátom. – rántottam meg a vállamat. Végig néztük, ahogy a fiúk baromkodnak, ahogy Nikki színjátszását, amint eljátssza hogy ő hogyan lett vámpír. De amikor harcra való felkészülési edzést vették föl, és Kellan átölelte Nikki derekát és végig simított a karján, mérhetetlen düh és féltékenység gyulladt bennem. Így föl álltam, és kerestem egy kis elhagyatott zugot, ahol elbújhatok az ember elől. Szeretek egyedül lenni. olyankor ki tudok kapcsolni. Észre sem veszem ilyenkor, hogy elszáll az idő pillanatok alatt. Nézelődtem, néztem, ahogy az emberek szaladgálnak jobbra meg balra. Tovább mentem hátha van ennél csöndesebb zug is. Egy kis aranyos tölgyfaárnyékában találtam, meg az én kicsi helyemet, ami csöndes volt. egy hang megszólalt mellettem, amitől összerándultam.
- Azt hittem, hogy nem kell megosztoznom egy potyautassal a kis zugomon.- mondta mire én pironkodva föl emeltem a tekintetemet. Kellan állt ott és vigyorgott, mint aki fogast nyelt. Megütögettem magam mellett a helyet, és arrébb csúsztam.
- Hát igen, van egy betolakodó kisegér, de elmehet, hogyha a nagy mackó szeretné.- kezdetem le össze pakolni a cuccaimat éppen föl akartam állni amikor egy erőskéz ragadta meg a csuklómat.
- Ne! Maradj!- nézett rám boci szemekkel.- hékás mik ezek!- húzott ki egy lapot kíváncsian a mappámból. És eltátotta a száját. – ezt… te.. rajzoltad?- mutogatott a képre majd rám.
- Igen- mosolyogtam szerényen.
- Ez valami eszméletlen jó! Megnézhetem a többit is?- mutatott a mappára majd oda adtam neki. Volt ott minden féle kép. Csak szem rajzok, csak hajak, csak arcformák. De voltak ott kész és félbe hagyott rajzok is. Volt ott állatokról is, főleg a németjuhászunkról, aki most otthon van. de volt ott emberi arc rajz is. Na és persze a kedvencem, ami Sophieról készült. Éppen egy pillant kép volt amin, lefotóztam és azt rajzoltam le.- Melyik az igazi kép?- kérdezte, majd rámutattam a bal oldalira.- Már bocsánat de a jobb oldali sokkal élet hűbb. – Majd újra a képeim tanulmányozásába merült. A következő egy balerina volt, akit lerajzolta. De ez nem egy átlagos balerina volt, ruhája nem tüllből volt, hanem egy melegítő nadrágból mi bő volt, egy hosszú szárú tornacipőből, és egy toppból állt. De a beállása tökéletesen balettos volt. az előtt lévő falon, pedig tükör volt de a tükör képében egy vérbeli Street táncos volt, aki mögött ott tombol a tömeg. Tökéletesen kifejezte a bennem lévő stílusokat. –ez eszméletlen..- hápogta Kellan
Este:
Álltam a hatalmas ruha kupacom fölött és válogattam. Végül egy mintás pántnélküli topp mellett, egy krém színű blézer és egy farmer szoknyára esett a választásom, persze a cipő az ki nem hagyhattam. Egy piros magas sarkúra esett a választásom. Amint lefürödtem, fölkaptam egy fehérneműt, magamra rángattam, a ruhadarabjaimat, és már hallottam, ahogy meg áll egy kocsi a házunk előtt. Sophie izgatottan pattogott az ajtómba, hogy elmondja Kellan megérkezett. Fölkaptam egy piros kistáskát bele, raktam a tárcámat, a lakáskulcsot, és a mobilom. Lelépkedtem a lépcsőn. Lent Kellan nagyban beszélgetett Kiowával, amikor Kiowa meglátott abba hagyta a beszédet és kinyitotta a száját, és egy apró wow hagyta el a száját. Kellan meg nem szólt semmit, csak lentről felfelé végig vezette rajtam a szemét majd az arcomon megállt.- Jobban sem tudnám kifejezni magam, haver. – lökte meg Kiowa vállát. – Csinos vagy! Vagyis miket beszélek..
- Na jó gyerekek, tűnés szobára!
- Kiowa!- mordultunk mind a ketten rá.
- Mehetünk?- nézett rám, mire én bólintottam, udvariasan kinyitotta az ajtót. –Arra gondoltam, hogy elmehetnénk egyet vacsorázni, majd utána, ha van kedved, sétálhatunk. De most haza is kísérlek! – villantotta rám azt a csábos mosolyát amitől, megremegtek a térdeim. Csak most néztem végig rajta. Sötét ing, egy farmer, hát, mint ne mondjak az ing csak kiemelte istenien kidolgozott izmait. Teljesen belepirultam már a látványába is.
- Sétálunk oda is?
- Ha van kedved?- biccentette oldalra a fejét. Mire én bólogatni kezdtem. Lassan sétáltunk a kijelölt úti cél felé. A vacsora eszméletlen jól telt. Kellan olyan történeteket mesélt, amin percekig nevetünk. Kérdezgetett rólam is meg a családomról. Megtudta, hogy van két bátyám és egy kis öcsém. És ő is elmondta, hogy neki egy lány tesója van a többi mind fiú. Kint sétáltunk a parton, amikor megszólalt egy szám. Rihanna- California King bed, és Kellan invitált egy táncra, ledobtam a táskámat a homokba, levettem a magas sarkúmat, és pukedliztem előtte. Keringőzni kezdtünk igaz nem nagyon a számra, de nem érdekelt minket. A szám végén Kellan hátra döntött, mire nekem nevetnem kellett. Fölhúzott, és amikor föl emeltem a fejemet, annyira közel volt az arca az enyémhez, hogy éreztem annak bódító illatát, és meleg leheletét. Már vagy két perce néztük egymás szemét, és a száját, amikor Kellan közelebb vont magához és megcsókolt. A szívem ezerrel vágtatott, a gyomromban föl röppentek a pillangók. Annyira boldog voltam, hogy el is felejtettem vissza csókolni, éppen el akart húzódni, amikor mohón utána kaptam belecsimpaszkodva a nyakába, csókoltam vissza azt a személyt akit nagyon is szeretek. Igen teljes szívemből és visszavonhatatlanul szerelmes vagyok Kellan Lutz-ba! Amin vége szakadt a csóknak, letettem a lábam rendesen, mert eddig lábujjhegyen pipiskedtem. Kisimított egy haj tincset a szememből, és bőszen vigyorgott közben. Én is vigyorogtam, mint a tejbe tök, hisz mit tehene egy olyan ember, akit épp az előbb csókolt meg a szerelme. Kellan összekulcsolta mind két kezünkön az ujjainkat, pironkodva az ajkamba haraptam, és lesütöttem a tekintetemet rá a kezünkre.- Tudod, hogy ha így csinálsz gyönyörű vagy?- hajolt le és nyomott még egy csókot a számra.- Úgy érzem ideje mennünk, Sophie nagynénje kifog nyírni már fél tízen egy, van. – észbe kapta. Ilyen gyorsan eltelt volna az idő, föl kaptam a magas sarkúmat és a táskámat. De a cipőmet nem vettem föl csak a kezembe hoztam. Összekulcsolt újakkal lépdeltünk haza felé. Túl hamar haza értünk, pedig többször meg állítottam Kellant, hogy ne érjünk olyan hamar haza, ilyenkor egyszerűen megcsókoltam. - Hát akkor jó éjt. Holnap találkozunk. Szép álmokat. – hajolt oda hozzám, amikor az ajtónál álltunk, és mélyen szerelmesen megcsókolt, mielőtt elmélyült volna, elszakadt tőlem, majd nyomott még egyet a szám sarkába és egyet az arcomra.
 |
| Mira ruhája a randin |
- Gratulálok! Sokáig aztán te lány!- nyomott puszit az arcomra.
7. fejezet. - Zümiii
Sziasztok!
Hát ma én is hoztam egy fejezettet. És még mondani is szeretnék valamit. Pinkypop holnap reggel megy el egy gólya táborba és nem lesz szerdáig így szerdáig csak az én fejezeteim lesznek. de ahogy vissza jön már ír is nekünk. remélem nem baj . és jó olvasása kívánok nektek D:
Ui: A dal a mi a kávézóban elhangzott ide fent :D
Hát ma én is hoztam egy fejezettet. És még mondani is szeretnék valamit. Pinkypop holnap reggel megy el egy gólya táborba és nem lesz szerdáig így szerdáig csak az én fejezeteim lesznek. de ahogy vissza jön már ír is nekünk. remélem nem baj . és jó olvasása kívánok nektek D:
Ui: A dal a mi a kávézóban elhangzott ide fent :D
Békülés
Sophie szemszöge :
- Nem hagyom abba .- kiabálta vissza Kiowa.- Ezt nem lehet tovább nézni ahogy tikét óvodás módjára kerülitek egymást.
- És az téged miért zavar ennyire?- nem kiabáltam rá csak hangosan beszéltem .
- Hogy miért mert TE az unoka húgom vagy és tudom mennyire fontos neked Mira csak mond , hogy most amit mondtam hazugság Sophie.?- kérdően nézet rám és tudtam , hogy nem minden amit az előbb mondott igaz. - Neked Mira olyan mint a testvéred. Úgy-e?- nem mondtam semmit ,csak néztem a szemében . Vissza gondoltam mindenre amit Mira fejéhez vágtam és minden amit mondtam nem is neki szántam . De nem tudtam mit mondani. Bocsánatot akartam kérni , de nem ment túl büszke voltam . Ezt utálom magamban ilyenkor. Mikor fontosa valami/valaki akkor a hülye büszkeségem nem engedi . Pedig tettem kell valamit , hogy ne veszítsem el Mirát és a Taylor vissza kell szereznem . MIND a kettőjüket.
- Utálom , hogy igazad van ...- kiabáltam rá és elfutottam , egyenesen a kávézó felé. Nem vettem észre ezért neki futottam egy embernek. - Sajnálom .- motyogtam sírva a kezei között. - Sajnálom.- rogytam össze a földre.
- Sophie jól vagy ?- egy ismerős hang csendült fel mellettem . Fel néztem az idegen arcára és hát barátnőm álmai pasija állt előttem Kellan.
- Nem .- ráztam meg a fejem . - Nem vagyok jól . - álltam fel és beviharoztam kávézóba . Mike integetett halvány mosolyt küldtem felé, majd a színpadra rohantam . Volt ott pár srác aki nem ismertem , de gondoltam Mike bérelte fel őket. - Helló , Sophie vagyok az énekes..- hadartam el gyorsan , kiadtam kinek mi lesz a dolga a dalt is elmondtam amit énekelni fogok.
Kiowa szemszöge :
- Sophie .- kiabáltam utána , de már semmi értelme nem volt. Vissza fordultam és Mirára néztem aki már annyit sem értett amit én fel fogtam és tudok az egészből. - Nem gondolta komolyan amit neked mondott. - néztem a szemébe.
- Te nem halottad mit vágott a fejemhez akkor. Azt hogy nem lehet komolyan gondolni? - rá jöttem , hogy akkor ő nem tudta azt ami Sophieval történt és ezért nem fogja fel így ami történt.
- Szóval te nem tudod?- rá kellet kérdeznem .
- Mit nem tudok ?- fel vonta egyik szemöldökét és hát akkor tényleg nem tudja.
- Elmondom neked csak egy perc...- épp akkor szólt meg a mobilom. Kivettem és Kellan neve villogót. - Szia Haver !- szóltam be ahogy fel vettem .
- Szia . Öhhm nem tudom , hogy tudod-e de most ütköztem bele Sophieba és azt hajtogatta sajnálom. Épp a kávézóba van .Én is itt vagyok ide tudtok jönni?- hadarta és a háttérbe lehetett hallani a tömeg nyüzsgését.
- 5 perc és ott vagyunk- tettem le a telefont ezzel a mondattal. - Gyere és közeb elmondom. - húztam kifelé Mirat aki nem ellenkezett csak jött utánam . Mikor már kiértünk az utcára meg rökönyödött és nem mozdult.
- Mit nem tudok ?- kérdezte megint .
- Kérlek , gyere ...- nézetem rá. De nem mozdult.- Sophienak van egy olyan fajta betegsége amiről senkinek sem beszél és ezért viselkedik néha így mi is csak nem rég tudtuk meg mikor anyám bele egyezett , hogy elszállásol titeket. - Mira arcán a döbbent futott végig .
- Én mindent tudok Sophieról ...- dadogta maga elé.
- Nem mindent. Mira kérlek gyere ...- nem kellet kérnem saját magától is elindult végre.
- Milyen betegség?- kérdezte pár perc csönd után.
- Nem is igazán betegségnek lehet nevezni. Sophienak az immunrendszere nagyon gyenge már kiskora óta , és ha egy betegség amit elkap legyen az nátha vagy bármi . Még jobban legyengítheti a szervezettét, hogy kórházba kerülhet . Ezért is egyeztünk bele , hogy ide költözzetek mert szeretnénk vagyis én szeretném figyelemmel tartani őt. Most mérges vagy rá, én is az vagyok mert nem mondta el senkinek . De meg kell értenünk . Neki sokkal nehezebb így élni mint nekünk. Ezért is mondta rád, hogy tökély vagy … csak kerítette körbe azt amit nem mondott ki soha senkinek. - mondtam el neki mindent mikor a kávézó elé értünk. Meg állta a nagy üveg előtt és benézett követtem a tekintettét amit Kellanre siklót .
- Ezért mondta , az új fiú iskola modell karrier és minden hülyeséget amit a fejemhez vágott . Ezért mert nem mondhat ki, hogy ő beteg …?- tette fel a kérdést amit már meg magyaráztam neki , de egy röpke bólogatással újra helyeseltem neki.
- Igen, semmit de semmit nem gondolt komolyan . Neki te a testvére vagy mióta barátnők vagytok. Ezt még egyszer szedtem ki belőle mikor folyton rólad és arról beszélt miket csináltok együtt. - mosolyogtam rá mert az emlék ahogy mesélte mosolyt csalt az arcomra.
- Nekem is ő olyan mint a test vérem . - Mira most Sophiera nézet aki a színpadon állt és a mikrofont szorongatta.
- Gyere..- húztam be magammal a kávézóba. Azonnal Kellan mellé mentünk akinek az arcára rögtön mosoly húzódott ahogy meglátta Mirát. Na jó ezekről lesüt , hogy imádják egymást.
- Sziasztok..- végre kilehelt egy köszönöm öt .
- Szia .- intettem egyet. Mira meg csak mosolygót mint egy vad alma .
- Öhmm. Jó estét mindenkinek ..- Sophie halk és síros hangon szólt meg a mikrofonba. Körebe nézet és meg állt a szeme rajtunk akik figyelmesen figyeljük öt. - Ezt a számot egy nagy bocsánat kéréssel küldöm ...- egy nagyon halvány mosolyt erőltette a szájára. - 1..2..3..- mutatott az ujjával és el is kezdődőt . Nem láttál a színpadon senki mást csak egy kis lányt aki teljes szívéből éneklik és mindet bele add. Ez az a Sophie aki az én unoka húgom. Lesét állta színpadról és oda jött elém . Tudtam mire készül , de már nem volt ideje észhez térni , mert meg ragadtam és táncolni kezdtem vele. Mosoly ült az arcára miközben énekelt és egymás után lépkedtünk ahogy az a keringőbe szokták. De amint meg változott a zene ő is váltott és most Mirához ment akit bevonta a és táncolni kezdtek együtt. Azt az örömöt amit mind kettőjük arcán volt leírni képtelenség lenne. Mintha tényleg egy élő nagy koncerten lennék , olyan volt a hangulat végig. Az egész kávézó tapsolt és őrjöngött. Végig néztem a helységben és mindenkinek nagyon de nagyon tetszett mit látnak. Ütemre tapsoltak a hogy Sophie énekelt és ahogy mint a ketten táncoltak. Amint vége lett mind a ketten meghajoltak és egymás karjaimba borultak.
Kellan oda sétáltunk a két lányhoz akik épp nagyban kértek bocsánatot egymástól.
- Sajnálom , sajnálom ...-pontosan egyszerre mondták.- Hülye voltam sajnálom csajszi..- még mindig egyszerre mondták amitől mindig fel áll a szőr a hátamon. Kellannel egymásra néztünk , fel vont szemöldökkel majd vissza a lányokra .
- Ez valami boszorkányság volt ?- persze Kellan idióta kérdése volt.
- Tudod , haver néha ilyenkor tisztárra Emmett Cullen vagy ...- vágtam vissza neki amitől sértődős kisfiú lett.
- És akkor mi van ha olyan , tudod te meg néha egy nagy BUTA farkas vagy ...- Sophie kötegedése ami jó volt hallgatni.
- Már kötekedsz még be se fejezted és már kezded is ?- öltem meg .
- Abba se hagytam ...- mondtam amint elengedtem őt.
- Sophie beszélhetnénk oda kint veled..? - Mira egyszerre lett szomorú és vidám .
- Ha nagyon muszáj .- húzta el a száját Sophie. Fogalma sincs miről akar vele Mira beszélni de én tudom. És azt is , hogy még ma meg fognak fojtani engem de nagyon. Sophie leköszönt Miketől kapót megint egy sor dicsérettett vágott a fejéhez , majd ki mentünk és elkezdtünk sétálni a parton.
Sophie szemszöge :
Már pár perce csak négyen sétálunk a parton és senki nem szól egy szót sem. Nem értettem miért akarnak velem beszélni vagyis miről? Kiowa mellettem az egyik oldalon a másikon Mira és Kellan. Nem az kezdtem kicsit kínosnak érezni a csendet , de már idegesített , hogy nem tudom mit akarnak mondani. Már épp közbe vágtam volna a nagy csendbe mikor Mira meg szólalt és hát ott helyben lesokkolt a szavaival.
- Sophie tudok a betegségedről. - ahogy elmondat én abban a perceb ott helyben meg álltam és tátott szájjal néztem rájuk. Mi fel se fogtam , hogy hogyan tudta meg én nem mondtam el neki de senkinek sem csak anya és apa tudta . De ők nem mondták volna el de akkor hogy miért és mikor ?
- Kitől ?- döbbentemben már úgy éreztem majdnem ott helyben elájulok. Nem bírtam állni ezért le kellet ülnöm a földre.
- Tőlem .- ült le elém Kiowa. Könnyes szemmel néztem az övébe és nem értettem semmit sem. - Mikor anyát felhívta anyu , hogy megkérdezze ide jöhettek -e . Anya igent mondott de akkor még nem tudta , hogy beteg vagy és anyud mondta el neki. Amitől még jobban igent mondtunk . Mert szeretnénk téged biztonságba tudni . Én meg elmondtam most Mirának , hogy fel tudja fogni amit a fejéhez vágtál azt nem komolyan mondtad , csak azt írtad körül amit nem szeretsz kimondani vagyis , hogy beteg vagy..- fogta meg a remegő kezemet unoka bátyám.
- Miért nem mondtad el nekem Sophie.?- térdelt le mellém Mira .
- Ezért. Nem akarom , hogy sajnáljatok. - álltam fel és indultam el haza felé.
- Sophie nem sajnálunk. De ezt tudnunk kellet volna!- futott utánam Mira.
- Egyedül szeretnék lenni.- néztem a szemébe majd haza futottam ahol a szobámba zárkóztam és sírva rogytam az ágyamra. Beszélnem kell anyával .
Keresni kezdtem a telefonom , de sehol sem találtam ezért lerohantam és fel kaptam a nappaliban lévő telefont. Beütöttem anyám otthoni számát és ahogy búgott a fülembe a készülék sétáltam ki és ültem le a hintaszékbe. Fel tettem a lábam és vártam , hogy fel vegye. Végre.
- Igen tessék Fekete ház ?- csendült fel a vonal másik oldalán anyám hangja.
- Szia anya Sophie vagyok … - köszöntem neki.
- Kicsim szia . Hogy vagy ? Minden oké?- hadarta nekem ott a kérdéseket.
- Jó vagyok anya . De a minden okét nem mondhatnám … miért mondtad el nekik , hogy beteg vagyok …?- tudnom kellet a választ tudnom kellet. Hiszen meg ígérte , hogy nem mondja el senkinek sem és erre. Már a családom másik fele is tudja. Mintha a másik oldalon jégé fagyott volna anyám . Pár percig csak a zúgást lehetett hallani és , hogy anyám szakadozva veszi a levegőt. Már le akartam csapni a telefont mikor végre beszélni kezdte.
- Mert a biztonságodat akartam és nem érdekelt mit mondasz vagy teszel kicsim. Ők a családunk és tudniuk kellet rájuk bíztalak és ezt is rájuk bíztam . Tess így is bele egyezett de amikor ezt elmondtam nekik már nem is engedte , hogy máshova menj . Főleg az unoka bátyád ő ragaszkodott hozzá . Szeretnek téged kicsim és vigyáznak rád. - fejezet be anyám egy szószra az egész mondani valóját Én nem tudtam volna elmondani nekik és ezért nagyon hálás vagyok anyámnak , de egyben egy kicsit mérges is .
- Köszönöm.- hüppögtem a telefonba.
- Köszönöd ? - döbbenten kérdezte vissza anyám.
- Igen , mert nekem nem ment volna ezt elmondani . De úgy érzem most már eltudom mondani bárkinek anya. Köszönöm , de most leteszem majd még hívlak szia . - köszöntünk el gyorsan majd csak ültem a hinta székben és hintáztattam magam . Rá jöttem , hogy hülye voltam és rendbe kell hoznom mindent . Taylorral beszélnem kell holnap és minden de mindent elmondok neki. Nem leszek többi kis nyuszi lány . Vissza kell szereznem és vissza is fogom. És ha mégy egyszer fel bukkan nem a az a Gábor vagy Zsombor én fogom kitenni a szűrüket innen de akkor már nem élik túl azt amit teszek .
Másnap
Reggel a hinta székben ébredtem fel. Hát eléggé fájt a derekam és ha jól emlékszem párszor le is estem róla. De valahogy mindig vissza kerültem rá . Nyújtózkodva léptem be a házba ahol már nagy csendvolt kicsit fura volt. Körbe néztem és sehol senki oda lent . Fel mentem az emeletre benéztem Mira szobájába de ott se volt senki , majd Kiowájéba és ő volt ott . Furcsálltam , hogy mindenki elment és engem meg még fel se keltettek. Habár lehet tarják magukat ahhoz , hogy egyedül akarok lenni.
Beléptem a szobámba ahol az ágyamon egy kulcs és egy cetli volt. Oda léptem fel vettem és olvasni kezdtem hangosan a cetlin lévő szöveget.
Szia csajszi! Ez a tied remélem tetszik majd. Mivel egyedül szerettél volna lenni ezért nem akartunk zavarni.
Puszi család és Mira .
Ja és korán elmentünk kávézóba vagyunk Kiowa .
Forgattam én azt a kulcsot és ahogy jobban meg néztem egy kocsinak a kulcsa volt. Nem érettem miért van az én ágyamon egy kocsinak a kulcs. Jobbnak láttam ha inkább lefürdök és a kávézóba megyek én is. Vissza tettem az ágyra kulcsot és a fürdőszobába mentem . Ahol gyorsan lefürödtem és rendbe szedtem magam , fel kaptam egy fehér felsőt egy szürke csőnadrágot és egy szürke magassarkút. Elő kotortam egy fehér napszemüveget ami hát nagyon is kivirított a vörös hajamnál. De ez volt a jó . Nem !? Felkaptam a tárcám és az ágyon lévő telefonom amit persze tegnap nem találta. Még a kulcsot is amit még mindig nem értettem.
Amint kiértem a házból egy elégé drága kocsi állt a kocsi parkolón. Meg nyomtam a kis gombot ami a kulcson volt és egy villogással és csipogással jelezte nekem , hogy az a kocsi tényleg az enyém.
Tátott szájjal szálltam be és indítottam be a kocsit. Kihajtottam a ház előle és a kávézó felé vetem az irányt. Leparkoltam a kávézó elé és hát mindenki engem nézet amikor kiszálltam , de nem foglalkoztam vele . Csak bementem és körbe néztem de nem voltak ott. Nagy sóhajjal mentem a pulthoz ahol fel vettem a köpenyem és munkába álltam. Feltoltam a szemüveget a fejemre és már mentem is az első rendelésemet fel venni. Furcsálltam , hogy nincsenek itt pedig azt mondták .
Pont a rendelést készítettem mikor Mike állt meg mellettem és furcsán nézet rám. Meg állt a kezemben még a kanál is.
- Te meg mit csinálsz ?- tette fel a hülye kérdést.
- Dolgozom ...- válaszoltam .
- Kiowa elkért titeket és te még is itt vagy ?- na ez fura volt én nem tudok róla. Le tettem a kanalat a kezemből.
- hát én erről sem tudtam ...- indultam el kifelé.
- Várj azt mondta menj el ide ...- nyújtott a kezembe egy cetélit ami egy cím volt. Meg köszöntem és kocsiba ültem , fogalmam sincs mi van ott és miért nem tudtod engem senki sem fel kelteni és elmondani bármit is.
Kb. fél óra kocsikázás után sikeresen rá találtam a címre ahova mennem kellett. Meg álltam a nagy kerítés előtt ahol örök voltak és hát ha akartam volna se tudtam volna be menni. Oda sétált az egyik a kocsimhoz és kedvesen mosolyogót miközben mutatta , hogy húzzam le az ablakot . Meg tettem és lehúztam .
- Jó napot ez magán terület .- mondta mély férfias hangon. Még egyszer meg néztem a papírt és ez a cím volt rajta.
- Öhmm. Sophie Fekete vagyok és nekem ezt a címet adta meg Kiowa Gordon . - mutattam meg neki a papírt.
- Őn Kiowa Gordon unoka testvére?- mintha már kezd érteni. Ő legalább igen kettőnk közül.
- Igen .- válaszoltam kurtán. Még mindig nem értettem semmit.
- Bemehet.- kiabálta a másik őrnek aki fel engedte előttem a sorompót és kinyitotta a kerítést. Egy kis utca tárult elém. - Menjen .- nyújtotta vissza a papírt bólogattam és elindultam befelé. Ahogy beljebb értem jobban láttam , hogy az Alkonyat forgatási helyére jöttem . Leparkoltam az egyik ismerős kocsi mellé. Majd ahogy kiszálltam jobban körbe néztem és mindenhol rohangáló emberek voltak. Még nem voltam itt ezért nagyon csodálkoztam . Egy nagy nevetést halódtam és annak az irányába mentem ahol az egész csapat ült és beszélgettek Még Mira is aki persze Kellan mellet ült. Csak most vettem észre Tayt aki mintha szomorú lenne és mint miattam. Beálltam az egyik fa mögé és mint egy dedós hallgatózni kezdtem .
- Hallod Kiowa Sophieval mi lehet ?- barátnőm kérdését halódtam meg elsőnek.
- Felhívom ...- és már kapta is elő a telefonját . Én meg mint egy lassú csiga már annyira se volt időm , hogy le halkítsam ezért nagy hangerővel szólt meg Ed Sheeran száma . Próbáltam befogni a hangszóróját de már késő volt lebuktam . Kiowa állt a a fa előtt és nézte ahogy szenvedek a telefonommal.
- Te hallgatózol..?- vonta fel a szemöldökét majd el tette a telefont.
- Én nem én éppen virágot szedek neked- hajoltam le és téptem egy növényt ami a kezembe akadt és elé toltam vigyorogva.
- Tudod , hogy ez egy fű szál?- kérdezte mosolyogva. Csak most néztem a kezembe és tényleg egy marok fűszálat tartottam .
- Ohh igen fűszálat a fűszálnak- szórtam a fejére majd kiléptem a fa mögül mire mindenki nevetni kezdet. Hátra nézetem és Kiowa füves fejjel állt mögöttem . Rázta a fejét de nem igazán sikerült neki leszedni a füvet róla. Nevetve fordultam vissza a többiek felé akik már röhögve fogták a hasukat.
- Oké hát ezt igazáén köszönöm . De akkor most én is adok neked egyet ….- és szórta az én fejemre is a füvet . Ott álltam és dühös pillantással néztem unoka bátyámra.
- Hé! Nekem nem egy milliméteres a hajam haver ...- csattantam fel vele szembe mire kitört belőle a nevetés . - Mire ebből kiszedem ezt a sok füvet megőszülök .
- Nekem se egy milliméteres a hajam ..- nézet a szembe .
- Oké. Akkor kettő..- paskolta vállba.
- Mint két testvér...- egy lány szólalt meg aki alig tudta elnyelni a nevetését.
- Majdnem ő itt az unoka húgom Sophie Fekete Magyarországról jött Mirandával . De igen olyanok vagyunk mint a testvérek...- ölelt magához Kiowa .
- Aha mint két veszekedő testvér aki csak a piszkálásba élvezi jól magát. - dörzsöltem még jobban a hajába füvet de egy szerencsémre nekem is pont ezt csinálta ,úgyhogy most már pontosan úgy néztem ki mint a széna kazal. - Sziasztok. - intettem mindenkinek.
- Én léptem innen .- Tay felállt és épp menni készül. Nem hagyhattam , hogy elmenjen beszélnem kellet vele.
- Ha mindig elfutsz mint egy gyáva nyúl akkor hogyan beszéljek veled és magyarázzam meg a dolgokat. - szóltam utána mire ő meg torpant és vissza fordult felém...
Sophie ruhája !
Sophie kocsija !( én imádom )
Sophie szemszöge :
- Nem hagyom abba .- kiabálta vissza Kiowa.- Ezt nem lehet tovább nézni ahogy tikét óvodás módjára kerülitek egymást.
- És az téged miért zavar ennyire?- nem kiabáltam rá csak hangosan beszéltem .
- Hogy miért mert TE az unoka húgom vagy és tudom mennyire fontos neked Mira csak mond , hogy most amit mondtam hazugság Sophie.?- kérdően nézet rám és tudtam , hogy nem minden amit az előbb mondott igaz. - Neked Mira olyan mint a testvéred. Úgy-e?- nem mondtam semmit ,csak néztem a szemében . Vissza gondoltam mindenre amit Mira fejéhez vágtam és minden amit mondtam nem is neki szántam . De nem tudtam mit mondani. Bocsánatot akartam kérni , de nem ment túl büszke voltam . Ezt utálom magamban ilyenkor. Mikor fontosa valami/valaki akkor a hülye büszkeségem nem engedi . Pedig tettem kell valamit , hogy ne veszítsem el Mirát és a Taylor vissza kell szereznem . MIND a kettőjüket.
- Utálom , hogy igazad van ...- kiabáltam rá és elfutottam , egyenesen a kávézó felé. Nem vettem észre ezért neki futottam egy embernek. - Sajnálom .- motyogtam sírva a kezei között. - Sajnálom.- rogytam össze a földre.
- Sophie jól vagy ?- egy ismerős hang csendült fel mellettem . Fel néztem az idegen arcára és hát barátnőm álmai pasija állt előttem Kellan.
- Nem .- ráztam meg a fejem . - Nem vagyok jól . - álltam fel és beviharoztam kávézóba . Mike integetett halvány mosolyt küldtem felé, majd a színpadra rohantam . Volt ott pár srác aki nem ismertem , de gondoltam Mike bérelte fel őket. - Helló , Sophie vagyok az énekes..- hadartam el gyorsan , kiadtam kinek mi lesz a dolga a dalt is elmondtam amit énekelni fogok.
Kiowa szemszöge :
- Sophie .- kiabáltam utána , de már semmi értelme nem volt. Vissza fordultam és Mirára néztem aki már annyit sem értett amit én fel fogtam és tudok az egészből. - Nem gondolta komolyan amit neked mondott. - néztem a szemébe.
- Te nem halottad mit vágott a fejemhez akkor. Azt hogy nem lehet komolyan gondolni? - rá jöttem , hogy akkor ő nem tudta azt ami Sophieval történt és ezért nem fogja fel így ami történt.
- Szóval te nem tudod?- rá kellet kérdeznem .
- Mit nem tudok ?- fel vonta egyik szemöldökét és hát akkor tényleg nem tudja.
- Elmondom neked csak egy perc...- épp akkor szólt meg a mobilom. Kivettem és Kellan neve villogót. - Szia Haver !- szóltam be ahogy fel vettem .
- Szia . Öhhm nem tudom , hogy tudod-e de most ütköztem bele Sophieba és azt hajtogatta sajnálom. Épp a kávézóba van .Én is itt vagyok ide tudtok jönni?- hadarta és a háttérbe lehetett hallani a tömeg nyüzsgését.
- 5 perc és ott vagyunk- tettem le a telefont ezzel a mondattal. - Gyere és közeb elmondom. - húztam kifelé Mirat aki nem ellenkezett csak jött utánam . Mikor már kiértünk az utcára meg rökönyödött és nem mozdult.
- Mit nem tudok ?- kérdezte megint .
- Kérlek , gyere ...- nézetem rá. De nem mozdult.- Sophienak van egy olyan fajta betegsége amiről senkinek sem beszél és ezért viselkedik néha így mi is csak nem rég tudtuk meg mikor anyám bele egyezett , hogy elszállásol titeket. - Mira arcán a döbbent futott végig .
- Én mindent tudok Sophieról ...- dadogta maga elé.
- Nem mindent. Mira kérlek gyere ...- nem kellet kérnem saját magától is elindult végre.
- Milyen betegség?- kérdezte pár perc csönd után.
- Nem is igazán betegségnek lehet nevezni. Sophienak az immunrendszere nagyon gyenge már kiskora óta , és ha egy betegség amit elkap legyen az nátha vagy bármi . Még jobban legyengítheti a szervezettét, hogy kórházba kerülhet . Ezért is egyeztünk bele , hogy ide költözzetek mert szeretnénk vagyis én szeretném figyelemmel tartani őt. Most mérges vagy rá, én is az vagyok mert nem mondta el senkinek . De meg kell értenünk . Neki sokkal nehezebb így élni mint nekünk. Ezért is mondta rád, hogy tökély vagy … csak kerítette körbe azt amit nem mondott ki soha senkinek. - mondtam el neki mindent mikor a kávézó elé értünk. Meg állta a nagy üveg előtt és benézett követtem a tekintettét amit Kellanre siklót .
- Ezért mondta , az új fiú iskola modell karrier és minden hülyeséget amit a fejemhez vágott . Ezért mert nem mondhat ki, hogy ő beteg …?- tette fel a kérdést amit már meg magyaráztam neki , de egy röpke bólogatással újra helyeseltem neki.
- Igen, semmit de semmit nem gondolt komolyan . Neki te a testvére vagy mióta barátnők vagytok. Ezt még egyszer szedtem ki belőle mikor folyton rólad és arról beszélt miket csináltok együtt. - mosolyogtam rá mert az emlék ahogy mesélte mosolyt csalt az arcomra.
- Nekem is ő olyan mint a test vérem . - Mira most Sophiera nézet aki a színpadon állt és a mikrofont szorongatta.
- Gyere..- húztam be magammal a kávézóba. Azonnal Kellan mellé mentünk akinek az arcára rögtön mosoly húzódott ahogy meglátta Mirát. Na jó ezekről lesüt , hogy imádják egymást.
- Sziasztok..- végre kilehelt egy köszönöm öt .
- Szia .- intettem egyet. Mira meg csak mosolygót mint egy vad alma .
- Öhmm. Jó estét mindenkinek ..- Sophie halk és síros hangon szólt meg a mikrofonba. Körebe nézet és meg állt a szeme rajtunk akik figyelmesen figyeljük öt. - Ezt a számot egy nagy bocsánat kéréssel küldöm ...- egy nagyon halvány mosolyt erőltette a szájára. - 1..2..3..- mutatott az ujjával és el is kezdődőt . Nem láttál a színpadon senki mást csak egy kis lányt aki teljes szívéből éneklik és mindet bele add. Ez az a Sophie aki az én unoka húgom. Lesét állta színpadról és oda jött elém . Tudtam mire készül , de már nem volt ideje észhez térni , mert meg ragadtam és táncolni kezdtem vele. Mosoly ült az arcára miközben énekelt és egymás után lépkedtünk ahogy az a keringőbe szokták. De amint meg változott a zene ő is váltott és most Mirához ment akit bevonta a és táncolni kezdtek együtt. Azt az örömöt amit mind kettőjük arcán volt leírni képtelenség lenne. Mintha tényleg egy élő nagy koncerten lennék , olyan volt a hangulat végig. Az egész kávézó tapsolt és őrjöngött. Végig néztem a helységben és mindenkinek nagyon de nagyon tetszett mit látnak. Ütemre tapsoltak a hogy Sophie énekelt és ahogy mint a ketten táncoltak. Amint vége lett mind a ketten meghajoltak és egymás karjaimba borultak.
Kellan oda sétáltunk a két lányhoz akik épp nagyban kértek bocsánatot egymástól.
- Sajnálom , sajnálom ...-pontosan egyszerre mondták.- Hülye voltam sajnálom csajszi..- még mindig egyszerre mondták amitől mindig fel áll a szőr a hátamon. Kellannel egymásra néztünk , fel vont szemöldökkel majd vissza a lányokra .
- Ez valami boszorkányság volt ?- persze Kellan idióta kérdése volt.
- Tudod , haver néha ilyenkor tisztárra Emmett Cullen vagy ...- vágtam vissza neki amitől sértődős kisfiú lett.
- És akkor mi van ha olyan , tudod te meg néha egy nagy BUTA farkas vagy ...- Sophie kötegedése ami jó volt hallgatni.
- Már kötekedsz még be se fejezted és már kezded is ?- öltem meg .
- Abba se hagytam ...- mondtam amint elengedtem őt.
- Sophie beszélhetnénk oda kint veled..? - Mira egyszerre lett szomorú és vidám .
- Ha nagyon muszáj .- húzta el a száját Sophie. Fogalma sincs miről akar vele Mira beszélni de én tudom. És azt is , hogy még ma meg fognak fojtani engem de nagyon. Sophie leköszönt Miketől kapót megint egy sor dicsérettett vágott a fejéhez , majd ki mentünk és elkezdtünk sétálni a parton.
Sophie szemszöge :
Már pár perce csak négyen sétálunk a parton és senki nem szól egy szót sem. Nem értettem miért akarnak velem beszélni vagyis miről? Kiowa mellettem az egyik oldalon a másikon Mira és Kellan. Nem az kezdtem kicsit kínosnak érezni a csendet , de már idegesített , hogy nem tudom mit akarnak mondani. Már épp közbe vágtam volna a nagy csendbe mikor Mira meg szólalt és hát ott helyben lesokkolt a szavaival.
- Sophie tudok a betegségedről. - ahogy elmondat én abban a perceb ott helyben meg álltam és tátott szájjal néztem rájuk. Mi fel se fogtam , hogy hogyan tudta meg én nem mondtam el neki de senkinek sem csak anya és apa tudta . De ők nem mondták volna el de akkor hogy miért és mikor ?
- Kitől ?- döbbentemben már úgy éreztem majdnem ott helyben elájulok. Nem bírtam állni ezért le kellet ülnöm a földre.
- Tőlem .- ült le elém Kiowa. Könnyes szemmel néztem az övébe és nem értettem semmit sem. - Mikor anyát felhívta anyu , hogy megkérdezze ide jöhettek -e . Anya igent mondott de akkor még nem tudta , hogy beteg vagy és anyud mondta el neki. Amitől még jobban igent mondtunk . Mert szeretnénk téged biztonságba tudni . Én meg elmondtam most Mirának , hogy fel tudja fogni amit a fejéhez vágtál azt nem komolyan mondtad , csak azt írtad körül amit nem szeretsz kimondani vagyis , hogy beteg vagy..- fogta meg a remegő kezemet unoka bátyám.
- Miért nem mondtad el nekem Sophie.?- térdelt le mellém Mira .
- Ezért. Nem akarom , hogy sajnáljatok. - álltam fel és indultam el haza felé.
- Sophie nem sajnálunk. De ezt tudnunk kellet volna!- futott utánam Mira.
- Egyedül szeretnék lenni.- néztem a szemébe majd haza futottam ahol a szobámba zárkóztam és sírva rogytam az ágyamra. Beszélnem kell anyával .
Keresni kezdtem a telefonom , de sehol sem találtam ezért lerohantam és fel kaptam a nappaliban lévő telefont. Beütöttem anyám otthoni számát és ahogy búgott a fülembe a készülék sétáltam ki és ültem le a hintaszékbe. Fel tettem a lábam és vártam , hogy fel vegye. Végre.
- Igen tessék Fekete ház ?- csendült fel a vonal másik oldalán anyám hangja.
- Szia anya Sophie vagyok … - köszöntem neki.
- Kicsim szia . Hogy vagy ? Minden oké?- hadarta nekem ott a kérdéseket.
- Jó vagyok anya . De a minden okét nem mondhatnám … miért mondtad el nekik , hogy beteg vagyok …?- tudnom kellet a választ tudnom kellet. Hiszen meg ígérte , hogy nem mondja el senkinek sem és erre. Már a családom másik fele is tudja. Mintha a másik oldalon jégé fagyott volna anyám . Pár percig csak a zúgást lehetett hallani és , hogy anyám szakadozva veszi a levegőt. Már le akartam csapni a telefont mikor végre beszélni kezdte.
- Mert a biztonságodat akartam és nem érdekelt mit mondasz vagy teszel kicsim. Ők a családunk és tudniuk kellet rájuk bíztalak és ezt is rájuk bíztam . Tess így is bele egyezett de amikor ezt elmondtam nekik már nem is engedte , hogy máshova menj . Főleg az unoka bátyád ő ragaszkodott hozzá . Szeretnek téged kicsim és vigyáznak rád. - fejezet be anyám egy szószra az egész mondani valóját Én nem tudtam volna elmondani nekik és ezért nagyon hálás vagyok anyámnak , de egyben egy kicsit mérges is .
- Köszönöm.- hüppögtem a telefonba.
- Köszönöd ? - döbbenten kérdezte vissza anyám.
- Igen , mert nekem nem ment volna ezt elmondani . De úgy érzem most már eltudom mondani bárkinek anya. Köszönöm , de most leteszem majd még hívlak szia . - köszöntünk el gyorsan majd csak ültem a hinta székben és hintáztattam magam . Rá jöttem , hogy hülye voltam és rendbe kell hoznom mindent . Taylorral beszélnem kell holnap és minden de mindent elmondok neki. Nem leszek többi kis nyuszi lány . Vissza kell szereznem és vissza is fogom. És ha mégy egyszer fel bukkan nem a az a Gábor vagy Zsombor én fogom kitenni a szűrüket innen de akkor már nem élik túl azt amit teszek .
Másnap
Reggel a hinta székben ébredtem fel. Hát eléggé fájt a derekam és ha jól emlékszem párszor le is estem róla. De valahogy mindig vissza kerültem rá . Nyújtózkodva léptem be a házba ahol már nagy csendvolt kicsit fura volt. Körbe néztem és sehol senki oda lent . Fel mentem az emeletre benéztem Mira szobájába de ott se volt senki , majd Kiowájéba és ő volt ott . Furcsálltam , hogy mindenki elment és engem meg még fel se keltettek. Habár lehet tarják magukat ahhoz , hogy egyedül akarok lenni.
Beléptem a szobámba ahol az ágyamon egy kulcs és egy cetli volt. Oda léptem fel vettem és olvasni kezdtem hangosan a cetlin lévő szöveget.
Szia csajszi! Ez a tied remélem tetszik majd. Mivel egyedül szerettél volna lenni ezért nem akartunk zavarni.
Puszi család és Mira .
Ja és korán elmentünk kávézóba vagyunk Kiowa .
Forgattam én azt a kulcsot és ahogy jobban meg néztem egy kocsinak a kulcsa volt. Nem érettem miért van az én ágyamon egy kocsinak a kulcs. Jobbnak láttam ha inkább lefürdök és a kávézóba megyek én is. Vissza tettem az ágyra kulcsot és a fürdőszobába mentem . Ahol gyorsan lefürödtem és rendbe szedtem magam , fel kaptam egy fehér felsőt egy szürke csőnadrágot és egy szürke magassarkút. Elő kotortam egy fehér napszemüveget ami hát nagyon is kivirított a vörös hajamnál. De ez volt a jó . Nem !? Felkaptam a tárcám és az ágyon lévő telefonom amit persze tegnap nem találta. Még a kulcsot is amit még mindig nem értettem.
Amint kiértem a házból egy elégé drága kocsi állt a kocsi parkolón. Meg nyomtam a kis gombot ami a kulcson volt és egy villogással és csipogással jelezte nekem , hogy az a kocsi tényleg az enyém.
Tátott szájjal szálltam be és indítottam be a kocsit. Kihajtottam a ház előle és a kávézó felé vetem az irányt. Leparkoltam a kávézó elé és hát mindenki engem nézet amikor kiszálltam , de nem foglalkoztam vele . Csak bementem és körbe néztem de nem voltak ott. Nagy sóhajjal mentem a pulthoz ahol fel vettem a köpenyem és munkába álltam. Feltoltam a szemüveget a fejemre és már mentem is az első rendelésemet fel venni. Furcsálltam , hogy nincsenek itt pedig azt mondták .
Pont a rendelést készítettem mikor Mike állt meg mellettem és furcsán nézet rám. Meg állt a kezemben még a kanál is.
- Te meg mit csinálsz ?- tette fel a hülye kérdést.
- Dolgozom ...- válaszoltam .
- Kiowa elkért titeket és te még is itt vagy ?- na ez fura volt én nem tudok róla. Le tettem a kanalat a kezemből.
- hát én erről sem tudtam ...- indultam el kifelé.
- Várj azt mondta menj el ide ...- nyújtott a kezembe egy cetélit ami egy cím volt. Meg köszöntem és kocsiba ültem , fogalmam sincs mi van ott és miért nem tudtod engem senki sem fel kelteni és elmondani bármit is.
Kb. fél óra kocsikázás után sikeresen rá találtam a címre ahova mennem kellett. Meg álltam a nagy kerítés előtt ahol örök voltak és hát ha akartam volna se tudtam volna be menni. Oda sétált az egyik a kocsimhoz és kedvesen mosolyogót miközben mutatta , hogy húzzam le az ablakot . Meg tettem és lehúztam .
- Jó napot ez magán terület .- mondta mély férfias hangon. Még egyszer meg néztem a papírt és ez a cím volt rajta.
- Öhmm. Sophie Fekete vagyok és nekem ezt a címet adta meg Kiowa Gordon . - mutattam meg neki a papírt.
- Őn Kiowa Gordon unoka testvére?- mintha már kezd érteni. Ő legalább igen kettőnk közül.
- Igen .- válaszoltam kurtán. Még mindig nem értettem semmit.
- Bemehet.- kiabálta a másik őrnek aki fel engedte előttem a sorompót és kinyitotta a kerítést. Egy kis utca tárult elém. - Menjen .- nyújtotta vissza a papírt bólogattam és elindultam befelé. Ahogy beljebb értem jobban láttam , hogy az Alkonyat forgatási helyére jöttem . Leparkoltam az egyik ismerős kocsi mellé. Majd ahogy kiszálltam jobban körbe néztem és mindenhol rohangáló emberek voltak. Még nem voltam itt ezért nagyon csodálkoztam . Egy nagy nevetést halódtam és annak az irányába mentem ahol az egész csapat ült és beszélgettek Még Mira is aki persze Kellan mellet ült. Csak most vettem észre Tayt aki mintha szomorú lenne és mint miattam. Beálltam az egyik fa mögé és mint egy dedós hallgatózni kezdtem .
- Hallod Kiowa Sophieval mi lehet ?- barátnőm kérdését halódtam meg elsőnek. - Felhívom ...- és már kapta is elő a telefonját . Én meg mint egy lassú csiga már annyira se volt időm , hogy le halkítsam ezért nagy hangerővel szólt meg Ed Sheeran száma . Próbáltam befogni a hangszóróját de már késő volt lebuktam . Kiowa állt a a fa előtt és nézte ahogy szenvedek a telefonommal.
- Te hallgatózol..?- vonta fel a szemöldökét majd el tette a telefont.
- Én nem én éppen virágot szedek neked- hajoltam le és téptem egy növényt ami a kezembe akadt és elé toltam vigyorogva.
- Tudod , hogy ez egy fű szál?- kérdezte mosolyogva. Csak most néztem a kezembe és tényleg egy marok fűszálat tartottam .
- Ohh igen fűszálat a fűszálnak- szórtam a fejére majd kiléptem a fa mögül mire mindenki nevetni kezdet. Hátra nézetem és Kiowa füves fejjel állt mögöttem . Rázta a fejét de nem igazán sikerült neki leszedni a füvet róla. Nevetve fordultam vissza a többiek felé akik már röhögve fogták a hasukat.
- Oké hát ezt igazáén köszönöm . De akkor most én is adok neked egyet ….- és szórta az én fejemre is a füvet . Ott álltam és dühös pillantással néztem unoka bátyámra.
- Hé! Nekem nem egy milliméteres a hajam haver ...- csattantam fel vele szembe mire kitört belőle a nevetés . - Mire ebből kiszedem ezt a sok füvet megőszülök .
- Nekem se egy milliméteres a hajam ..- nézet a szembe .
- Oké. Akkor kettő..- paskolta vállba.
- Mint két testvér...- egy lány szólalt meg aki alig tudta elnyelni a nevetését.
- Majdnem ő itt az unoka húgom Sophie Fekete Magyarországról jött Mirandával . De igen olyanok vagyunk mint a testvérek...- ölelt magához Kiowa .
- Aha mint két veszekedő testvér aki csak a piszkálásba élvezi jól magát. - dörzsöltem még jobban a hajába füvet de egy szerencsémre nekem is pont ezt csinálta ,úgyhogy most már pontosan úgy néztem ki mint a széna kazal. - Sziasztok. - intettem mindenkinek.
- Én léptem innen .- Tay felállt és épp menni készül. Nem hagyhattam , hogy elmenjen beszélnem kellet vele.
- Ha mindig elfutsz mint egy gyáva nyúl akkor hogyan beszéljek veled és magyarázzam meg a dolgokat. - szóltam utána mire ő meg torpant és vissza fordult felém...
Sophie ruhája !Sophie kocsija !( én imádom )6.rész- Pinkypop
 |
Veszekedés
- Miről beszélsz? Te teljesen meghibbantál?- kiabáltam vissza rá.
- Nem! Nem vagyok hibbant, csak elegem van abból, hogy te vagy maga a tökéletesség megtestesítője. Minden összejött neked, új fiú, az érettségid a legjobb lett az osztályból, még abba az iskolába is fölvettek, ahová senki mást a végzős évfolyamból. Még a modell iskolába is! Nem látod? Tökéletesebb, vagy mint bárki más ezen a buzi bolygón. – ordibálta a képembe. Nagyon gyűlöltem, hogyha így viselkedett. - Te tiszta hülye vagy Mi a fenéért vagy most féltékeny rám?
- Én féltékeny? Romokban van az életem!
- Most tényleg azt akarod, hogy valaki megsajnáljon? Mert elmondom, hogy senki sem fog egy szánalmas önsajnáló libát sajnálni. Csak hogy föl nyissam a szemedet! – csaptam rá a szobája ajtaját. Annyira dühös voltam rá. Friss levegőre volt szükségem, szinte remegtem a dühtől. Ekkora szánalmas egy csitrit, nem hordozott még hátán a Föld. Undorító! Levágódtam, a hinta ágyba egy pohár vízzel a kezemben.
- Te mit csinálsz itt egyedül?- állt előttem Kellan. –Leülhetek?
- Persze. És kellett egy is friss levegő. –kezdtem el piszkálni a poharam száját. Kis csönd után kifújtam a bent tartott levegőmet.
- Mi a baj? –fordult felém, és végig fektette a kezét a hintaágy háttámlája szélén.
- Semmi. – ráztam meg a fejemet.
- De látom…. Eljössz sétálni?- fogta meg óvatosan a kezemet. Teljesen belepirultam, Kellan bele csúsztatta tenyerét a kezembe.
- Öhm oké…..- álltam föl amikor maga után húzott. Elvette tőlem a poharat és letette az egyik asztalra. Kint sétáltunk valahol a kis mellékutcákban.
- Szóval.. mi a baj?- kérdezte 10 perc séta után.
- Összevesztem Sophieval elég csúnyán….- húztam el a számat.- Azt mondta, hogy én vagyok maga a tökély, nekem minden sikerül. Saját magát meg sajnáltatja, hogy ő a világ legszerencsétlenebb embere. És őt mindenkinek sajnálnia kéne…- forgattam meg a szememet, kezdem megint fölidegesíteni magam rajta.- Amikor semmi értelme annak, hogy féltékeny legyen rám….- Gyerekesen lengette a kezünket Kellan, miközben kibeszéltem neki a bánatomat. Az utca végén megszólalt Kellan telefonja. – Vedd föl!- mondtam neki mire ő bocsánatot kérő nézéssel, fölvette. Csak töredékeket hallottam belőle.
- Igen? Nem kint vagyok az utcán. Jó rendben mindjárt ott leszek.- tette le-, majd felém fordult. – Figyelj, sajnálom, de mennek, kell egy kis családi zűrzavar, van otthon. – húzta el a száját.
- Jó rendben megértem. Menj csak, haza találok!- mosolyogtam
- De…
- Nincs, de! menj haza itt lakunk kétutcányira.
- Ha megenni nem is, de elvinni elvihetnek.
- Figyelj, amint hazaérek rád, csörgök, jó?
- Ha nem fogsz hívni fél órán belül, megkereslek!- figyelmeztettet. – Túl széplány vagy, ahhoz, hogy elvigyen itt nekem egy idióta perverz.- morogta, összeráncolt szemöldökkel. Jól esett, hogy így vigyázni akar rám, és félt de csak nem tépnek szép a libák, amíg lejárom azt a két utcát.
- Na jó Kellan, most már tényleg menj!- támaszkodtam a vállára, hogy fölérjem és tudjak nyomni egy puszit az arcára. – ígérem hívlak!- és elindultam a kis utcán vissza felé.
- Hé, Mira!- kiabált utánam. Visszafordultam.
- Igen? –biccentettem oldalra a fejemet.
- A holnap ugye még áll?- kérdezte zavartan, és megvakarta a tarkóját. Olyan aranyos volt ilyenkor.
- Persze! – mosolyogtam rá, és végig gondoltam, hogy én egy igazi félistennel fogok randizni holnap. – Holnap mikor is?
- Nyolc. Nyolcra ott leszek nálatok, jó? –vigyorgott rám. Mire én bólintottam. – Vigyázz magadra! – integetett és ő is elindult a másik irányba. Csendesek voltak az utcák és kihaltak. Nézegettem az utcában lévő házakat. Mind kedves kis gazdag emberek által épített házak lehetett. De mégis mindnek megvolt az a kedves kis bája. Éppen kifordultam az utcából, amikor beleütköztem valakibe. -Ó elnézést. Én nem figyeltem. – mentegetőztem, amikor a végére étem föl emeltem a tekintetemet és megláttam azt a két álnok kék színű szemet. – hmm mégis visszavonom. – indultam el. De ő elkapta a karomat.
Kellan szemszög:
Idegesen mászkáltam fel s alá a szobámban és vártam Miranda hívását. - Mi van ha eltévedt vagy ha valaki… nem erre gondolni sem merek! Már eltelt tizenöt perc haza kellett volna már rég érnie. Várok még egy kicsit, és ha eltelik az a tizenöt perc és nem hív utána megyek. Nem bírnám elviselni, ha bármi baja is esne.- Leültem az egyik székre, és idegesen dobogtam a lábammal. Időközben kiderült, hogy bátyámat, bevitték a rendőrségre, és nekem már csak el kellett onnan hoznom.
15 perc elteltével:
Nem bírtam tovább, így föl álltam, és lefelé vettem az irányt. Fölkaptam a cipőmet, meg egy pulóvert a kezembe, mert itt azért elég hűvös van, ha nappal majd meg sül az ember, estére lehűl a levegő. Lekaptam a kulcsomat és a kocsi kulcsot a fogasról és már be is zártam magam mögött az ajtót. Nem akartam fölhívni Kiowát, mert teljesen ki lett volna akadva. Így elindultam végig a főúton. Kapkodtam a fejemet jobbra, balra, hátha meglátom valahol. De semmi. Így lekanyarodtam a kis utcákra, ahol sétáltunk. Már tízperce furikáztam de sehol sem láttam, éppen kikanyarodtam egy kereszteződésbe, ahonnan pillanatok alatt ki lehet jutni a házukhoz. A kormány tekertem balra mikor hirtelen meg pillantottam két alakot az út közepén. Pont a kocsi lámpája rájuk világított, egy lány és egy fiú volt. A lányka göndör haja csak úgy lobogott miközben próbálta magát kiszabadítni. Kipattantam a kocsiból és gyors léptekkel közeledtem a két személyhez, amikor meghallottam egy hangot, ami nagyon ismerős volt.
- Engedj már el Zsombor!- kiáltott a lány a fiúra, aki még mindig nem engedte el a lány kezét. Meg fogta a lány másik kezét és így próbálta nyugton tartani. – Eressz, el vagy sikítok! – vergődött a lány miközben kiabált.
- Fogd már be a szádat! Csak beszélni akarok veled!- rázta meg a lányt, majd közelebb húzta magához. A lány ellenkezően oldalra fordította a fejét, és ekkor megláttam Mira két égszínkék szemét, ami rám villant. Futásnak eredtem, hogy gyorsabban oda érjek.
- Zsombor engedj már el! – rángatta a kezét, és sikerült az egyik kezét kiszabadítania. És jó erősen arcon vágta, mire a srác keze rögtön lendült de már nem érte el Mirát, mert útközben megfogtam. Rám szegezte a fiú dühösen villogó szemeit.
- Szerintem jobb lesz ha most békén hagyod a lányt. – dörrentem rá
- Szerintem meg ne szóljál bele mások dolgába. Ki vagy te hogy közbe szólj?
- Miranda nagyon jó barátja- kihúzta kezét a kezemből és elengedte Mirát, rögtön magam mellé húztam a lányt. Aki mint egy kisgyerek mögém bújt. Mérgesen fújatott egyet majd oda köpte még Mirának, hogy még látja és elviharzott. Mérgesen fordultam Mira felé, aki még mindig a hátam mögött lapult.- Miért nem hívtál?
- Mert ez az idióta nem engedett el..
- És csak egy rám csörögsz, vagy írsz egy olyat hogy gyere értem és akkor utánad indulok, nem idegeskedek amiatt, hogy merre jársz. – nem voltam rá mérges csak féltettem. Igen bevallom féltem Mirát, attól, hogy valaki bántani meri. Hamiskás mosoly jelent meg az arcán.- Szóval.. te most féltesz engem?
- Öhm… igen. – hunytam le a szemete zavartan. Mira ő megölelt kezei jéghidegek voltak, ahogy a felkaromhoz ért. – jézusom te jéghideg vagy!- öleltem át, szorosabban, nehogy megfázzon. –Te hallod megfázol itt nekem aztán én, leszek kinyírva! Gyere!- húztam a kocsi felé. Amint becsuktam az anyós ülésajtaját átszaladtam a vezetői üléshez, és beindítottam a fűtést. Hátra nyúltam a pulóveremet, majd oda adtam Mirának. – Vedd föl. – mondtam neki, majd bekapcsoltam az övemet, és már a gázpedálra is léptem.
Miranda szemszög:
Kellan tövig nyomta a fűtést a kocsiba így még jobban megkeringetve azt az isteni illatot, ami Kellan parfümjének illata volt. És ez a pulóver? Hát ez maga a mennyország. Igaz majd összefagytam, mert egy szál toppban, nem éppen okos dolog kint lenni éjszaka. Próbáltam leplezni, hogy nem fázok, de nem nagyon ment, így még jobban belemélyedtem a pulcsiba. Mélyeket szippantottam a pulóverből, aminek illata olyan isteni volt, hogy ha lehetne ilyen mosóport kapni minden dolgomat, ezzel mosnám ki.
- Jól vagy?- törte meg a csöndet Kellan.
- Persze. – bólogattam. A kocsi meg állt, kipillantottam az ablaküvegen, és láttam hogy haza értünk. Túl hamar. Kicsit elszomorodtam, hogy ilyen gyorsan haza étünk és ilyen kevés ideig lehettem a társaságában. Sóhajtottam egyet, majd éppen le akartam venni a pulcsiját mikor meg fogta a kezemet.
- Hagyd csak! Majd visszaadod! – mosolyogta kedvesen, majd oda hajolt hozzám és nyomott egy puszit az arcomra. –Jó éjt. És ne mászkálj ki – vigyorgott rám csábosan. Bambán bólogattam egy sort, majd kimásztam a kocsiból, megcsapott az esti hideg fuvallat. Összébb húztam magamon a pulóvert, hogy védjem magam a hideg elől. Lehúzódott a kocsi ablaka és Kellan hajolt oda.- Siess be mielőtt még megfázol! – kacsintotta, majd sebességbe tette a kocsit és egy integetéssel elhajtott.
Másnap:
Még mindig nem szólunk egymáshoz Sohieval, de engem nem is érdekel. Nem fogok tőle bocsánatot kérni, azért mert megmondtam neki az igazat. Így csak leszaladtam a lépcsőn bekanalaztam a reggelimet, majd elmostam és már mentem is föl. Mivel ma szabad napot kaptunk, ezért úgy döntötte, hogy elmegyek táncolni. Láttam itt a közelben egy edzőtermet, biztos ki tudják adni egy órára. Így beledobtam egy sporttáskába egy melegtőt és egy toppot és a kedvenc tánccipőmet. Amint kész lettem elraktam az ipodomat meg a telefonomat és lerobogtam a lépcsőn, lent Kiowa elkapta a kezemet.- Hova, hova?
- Táncolni- vigyorogtam, majd nyomtam egy puszit az arcára.- Majd jövök.- kaptam föl a deszkámat és kifelé mentem. Az ajtóban összetalálkoztam Sophval de csak elmentem mellette mintha meg sem láttam volna. Tízperc alatt ott is voltam. Szerencsémre pont volt egy szabad terem, amit egy órára ki lehetett bérelni. Így amint átöltöztem bementem a terembe és neki álltam zenére melegíteni. Azután meg csak jöttek a lépések. Éppen belekezdet egy újabb táncba, amikor kinyílt az ajtó oda kaptam a fejemet és nem várt meglepetés ért.
- Te! –kiáltottuk fel egyszerre. – Mit keresel itt! – mutattunk rá egymásra- Én? – mutattunk magunkra. – Táncolni jöttem! Hagyd már abba!- emeltük fel mind a ketten az ég felé a kezünket.
- Na jó tudod mit! Csináljunk úgy, mint eddig. Én itt leszek te pedig ott. –dugtam bele a fülembe a fülhallgatót és mutogattam a vonalat, ami kettőnk között volt. teljesen föl hangosítottam a zenét, nehogy halljam bármit is mond., és csak saját magamra és a zenére koncentráltam. Amint letelt az egy óra otthagytam Sophiet a teremben én pedig öltözni mentem, majd haza felé gurultam. Egyszerűen nem bírtam egy órát vele egy légtérbe.
Vacsorakor viszont együtt kellett ennünk, a többiekkel. Egymásra sem néztünk csak a tányérunkat, néztük. Amint végeztem, elmosogattam és kifelé vettem az irányt. Lent leültem a hinta ágyba, majd Sophie is kijött de ő a kert másik felébe ment.
- Na jó most már tényleg elég egyen ebből!- kiáltotta el magát Kiowa amikor meglátott minket a kert két felében ücsörögve. – Hagyjátok már abba ezt a cirkuszt!- De mi rá sem figyeltünk., oda jött hozzám és föl rángatott majd Sophiet is és egymás elé állított minket. – Most beszéljetek egymással! Mert az hogy mind a kettőtöknek hatalmas a büszkesége az tuti. És a büszkeségetek nem engedi, hogy kibéküljetek egymással, mert mind a kettőtök úgy gondolja, hogy a másiknak kéne bocsánatot kérnie. Tisztára olyanok vagytok, mint egy szappan opera szereplői. Egy nagyon rossz szappan opera szereplői. – kiabálta mellettünk állva.
- Hagyd már abba Kiowa!- kiáltottunk rá egyszerre.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)