7.fejezet ~ Hannah C.

Selena.

Nevetve fogtam a hasamat,mikor megláttam barátnőmet hogy nyomja a bugit a tükör előtt, de nem csak én nevettem, a srácok is már a padlón voltak. Még a könnyeim is kicsordultak mikor abba hagytam végre a nevetést. Nehezen kiegyenesedtem majd közelebb léptem ahhoz a ruhához amit még Harry mutatott - Úgye hogy szexy?!- állt mellém a fürtöske .
-Ühm.- bólintottam egyet majd lekaptam és még egy másikat is majd oda dobtam barátnőmnek.- Csapasd édesem.- mosolyogtam rá, majd én is beszambáztam az egyik próba fülkére és magamra rángattam a krém színű szűkös ruhát. Ami nagyon, de nagyon tetszett, még Lo ruhája is ami piroshoz hasonló színben pompázót, két oldalán hosszabb anyag lógott lefelé, még fehér minta díszítette.
- Gyerünk már!- mormogták egyszerre.
- Csitt !- kiáltottam ki majd még bele bújtam a hozzá választott cipőmbe is és megnéztem hogy áll rajtam, nem volt rossz. És ezt bevallom nem mondom olyan sokszor mostanában. Magamra. Mosolyogva húztam el a függönyt, s léptem ki, épp mint Lo. Együtt álltunk a nagy tükör mellett és mosolyogva néztünk magunkra.- Ennyi remek vagyok! Tapsot kérek!- hajoltam meg előttük.
- Hé, kikérem magamnak, azt a szúk édes ruhát én találtam neked.-állt fel tudományos fejjel Harry.
- Jól van, te akkor te is jó vagy.- mondtam majd egy apró puszit nyomtam az arcára. Még a fiúk stylistja is bele egyet, hogy szerinte jó lesz ez a ruha estére, így együtt másztunk vissza és vettük át a hétköznapi kényelmes ruhákat, majd amint kifizettük a ruhákat, amiknek az árát el is felejtettem megnézni, de rá jöttem hogy nem is akarom tudni.
- És most?- érdeklődtünk amint kiléptünk a menő ruha boltból, ahol nem egy híres személy fordult meg életében.
-Kaja!? - villant fel Niall szeme, én meg szemforgatás közepette nevettem fel, majd mikor oldalra fordítottam a fejemet, ,megakadt a szemem egy dolgon, így a szatyromat Liam kezébe adtam, majd közte és Louis között elszusszantam és afelé a dolog felé vettem az irányt.
Mikor még az árvaházban voltam, ott mondták hogy a szüleim Londoni lakosok voltak, és épp itt van előttem egy Londoni nagy könyvtár, amiben tudomásom  szerint szoktak őrizni egyfajta családfát. Erősen megfogtam a nagy fa ajtót, majd meghúztam, és beléptem a meleg épületbe.
- Jó napot.- lépetem a csöndben ülő nőhöz az asztalnál. - Kérdezni szeretnék valamit?!
- Mondjad kedvesem.- tette le a kezében lévő könyvet, s szemüvegét az orra hegyére tolta majd teljesen rám figyelve nézet.
- Jól tudom, hogy ebbe a könyvtárban családfákat is őriznek?- kérdeztem kedvesen, s kicsit félénken.
- Igen, aranyom sok családnak a családfáját őrzi ez a könyvtár...- mosolygót rám kedvesen. S ezzel tudtam hogy hova kell jönnöm, ha már tudom kik is a szüleim. Kedvesen elköszöntem, majd kiléptem újra a Londoni hidegbe.
- Hé, téged kerestünk.- ugrott elém Harry amint leértem a hosszú lépcsőn.
- Pedig itt voltam eddig is.- mosolyogtam rá, majd oda léptem Liam-haz és elvettem tőle a szatyromat.

Épp időben voltunk ahhoz hogy elkezdjünk készülni, ahogy Louis mondta nekünk örült sikolyos hangjával. Még a fülem is bele fájdult, attól a hangtól. Mosolyogva léptem be fürdőbe, gyorsan lezuhanyzottam, még barátnőm a tükör előtt pipiskedett  majd helyet cseréltünk s most már én pipiskedtem a tükör előtt. Nem gondoltam volna hogy nagyon pucba kéne vágnom a fejemet, de azért nem akartam olyan rusnyán se kinézni. Ezért felkenem egy halvány alapozó, az arc csontomra, feltettem a piros pírt, majd kihúztam jó erősen a szememet tussal, majd egy fekete szemfestékkel még jobban kiemeltem, s végül egy jó spirállal felturboztam, majd már csak a barack színű szájfény maradt hátra, s készen is voltam. A hajamat meg csak kiengedtem ami hosszan és hullámosan nagyon hullámosan omlott a hátam közepére. Kicsoszogtam, majd magamra rántottam nagy nehezen a ruhát, megkértem drága barátnőmet, hogy húzza fel azt az alig látható cipzárt. Majd belebújtam a csuda szép cipőmbe, s végül a kezembe fogtam a kis táskámat, amibe bele nyomtam a telefonom és az irataimat. Majd csak álltam a tükör előtt és néztem hogy minden a legnagyobb rendben van-e. Mikor meggyőződtem erről, épp akkor csapódott ki az ajtó.
- Woh, azt hiszem elájulok.- mondta Louis magát legyezve mikor belépet és ránk nézet, mögötte meg ott tolongtak  a srácok akik pont olyan képet vágtak mint kedves Louis.
- Mintha nem láttak volna eddig lányokat.- fogatta meg a szemét Lo, mire én csak felkuncogtam.
- Istenien festetek csajok.- lépet elő Niall, a kis fekete öltönyében. Megrántotta az öltönyét majd Lo elé lépet.- Hölgyem kérem tiszteljen meg azzal hogy a párom lesz eme nemes estén?- picit meghajolt Lo előtt, aki a szíve elé kapta a kezét, és elég meglepett arccal beszívta a levegőt.
- Oh, megtisztelő kérés, uram és kedvesen el is fogadom.- helyezte a kezét Niall-ba és mint két ötvenes években lévő szerelmes pár lépkedtek kettőt előre, majd kitört mind kettőjükből a nevetés. De még mindig úgy álltak.
- Ez jó volt.- mondta Liam, nevetve.- És akkor indulhatunk?- kérdezte majd az ajtóhoz lépet.
- Aha.- válaszolták egyszerre. Mire mi mind elindultunk kifelé. Olyan furcsa volt utolsóként tippigeni, még oda lent a kantinban mindenki megtalálta a saját kis párját, én meg mint a fekete bárány ott álltam egyedül. Ennek mi értelme van?- kérdeztem magamtól mikor barátnőmre mosolyogtam összeszorította fogakkal  még nem is érzem teljesen jónak a lábam én meg itt mászkálok giga sarakban és miért hogy egyedül üljek egész este. Fergeteges éjszaka elé nézek.
Most is utoljára ültem be a nagy limuzinba de addig ügyeskedtem még a végébe nem tudtam ülni. Nem akarok én első lenni, hogy mindenki lássa egyedül vagyok. Lábaimat keresztbe fontam, majd csak kibámultam az ablakon, kezemre helyeztem az államat.
- Hé, minredn rendben cica?- fordult oda hozzám Harry, s a fülembe súgta.
- Ühm.- ennyit adtam válaszként amihez hangos sóhaj is társult, majd még mindig kifelé néztem. S már Harry keze is eltűnt a csípőmről. Mindenki olyan jól elvolt, nevetek és beszélgettek, még pezsgőt is nyitottak, de vissza utasítottam, azzal hogy gyógyszert szedek. Pedig simán megihattam volna azt az egy pohár perzsgőt de hangulatom nem volt hozzá.
Éreztem ahogy a kocsi hosszú út után megáll, majd a srácok sorba kezdtek el kiszállni, vakuk villogtak, s már csak én maradtam hátra, de ahogy kinéztem láttam hogy én nem is kellek most oda. Nem fogok egyedül ott szerepelni az újságokon. " Ni csak az új táncos egyedül lepkédet végig a vörös szőnyegen  hát kösz én ebből nem kérek.
- Hölgyem?- nyújtotta felém a kezét a sofőr.
- Köszönöm nem.- mosolyogtam majd vissza ültem beljebb .  Furcsán nézet rám a sofőr, majd csak bezárta az ajtót, s vissza ült vezető ülésbe majd a kocsit hátra vezette a nagy épület mögé, a parkolóba. Mikor megállt lehúzta azt a kis elválasztó hülyeséget, és hátra fordult hozzám.
- Miért maradt ide bent?- kérdezte, érdeklődve.
- Nem akartam fekete bárány lenni, így is az vagyok.- vontam karba a kezemet szomorúan. - Mindenkinek van párja én meg ott vagyok egyedül, nem értem hogy miért kellettem ide akkor én ma estére?!- szaladt ki a számon.
- Miért kell ahhoz pár, hogy egy ilyen fiatal és szép lány mint ön, jól érezze magát?
- Nem arról van szó, hogy nem tudnám magam jól érezni, de nem szeretem ha mindenkinek van valakije én meg egyedül állhatok ott egymagamba, kiközösítve, ez ez olyan mintha a világ átnézne rajtad.- még egy hangos sóhaj tört fel a torkomból. - Mindegy, beszököm hátul. Észre se veszik hogy eltűntem.- mondtam majd kicsúsztam a kocsiból, helyre ráztam a ruhámat, a kezeimet összefontam a mellkasom előtt, majd a hátsó ajtó felé igyekeztem. Még szerencsére egy személy sem állt, ott. Nem értettem miért nem védik ezt, de nem mintha olyan nagy baj lett volna. Simán beosontam a meleg épületbe, ahol az emberek mintha a kerge birkák rohangált össze vissza. Azt hiszem rossz helyre csöppentem. - ejtettem le magam mellé a két kezemet, s gondoltam majd kitalálok innen, így elindultam előre felé.
De olyan nehezen találtam ki onnan, hogy szerintem már az egész Díjátadó elindult. De nem tévedtem.- eset le az állam, mikor épp mellettem száguldottak el a többiek, észre sem vettek még Lo -sem. Na ezért vagyok én egyedül.- mondtam magamban.- Mert láthatatlan vagyok.- ejtettem ki a számon, majd néztem ahogy együtt belépnek a nagy terembe, én meg csak megráztam a fejem, és inkább kifelé indultam el. Nem szerencsémre, a fotósok még mindig ott voltak , így lencse végre kapták a gyors elszelelésemet. Az első taxit leintettem, s meg mondtam neki hogy a legjobb Gyors éteremhez vigyen el. A sofőr csak szélesen rám mosolygót majd el is indult. Én addig elő kotortam a telefonom és lehalkítottam, majd mikor megállt a kocsi kifizettem a sofőrt, és kiszálltam, gyorsan berohantam az eső elől, a gyors éterembe. Beálltam a nem annyira hosszú sorba, s tele pakoltattam a tálcámat finom kajákkal, majd ahogy azt is kifizettem, oda ültem az ablak előtti hosszú asztalhoz. A telefonomat és a táskámat be tettem a tálca elé, majd parasztosan kézzel kezdtem el enni azt amit persze lehetett.
Lassan ettem az ételeket, mikor a telefonom rezegni kezdet, nem vettem fel hagytam ott, majd mikor abba hagyta rá néztem és láttam hogy Lo volt az, de még mindig nem érdekel. Tovább ettem. Mikor már egy Sms jött amit persze miért is ne írna ki teljes egészébe a telefonom. A szemem rá siklott és olvasni kezdtem: " Ennyi ideig az ember nincs mosdón?! :D" írta barátnőm.
- Oh, de hogy nem épp szarok.- morogtam majd tovább ettem. Szóval csak azt hiszi hogy én mosdóba mentem.

Lassan bandukoltam vissza a srácok lakásába miközben az eső persze úgy eset mintha valaki csak a fejemre öntené dézsából. Nem nagyon tudod érdekelni mikor csúron vizesen léptem be a lakásba s jöttem rá hogy még sehol sincsenek. Így felmentem a szobába, ledobtam magamról a vizes ruhákat, majd bele bújtam az elnyúlt Nike felsőmbe, és végül lemostam az arcomról az elfolyt sminket, majd kicsit beszárítottam a hajamat, ami újra göndören ugrott fel. S végül már csak az maradt, hogy én bedobtam magam az ágyba, a tévét bekapcsoltam hogy valami zaj és világosság legyen, de szerencsémre, a takarót felhúztam a nyakamig, a párnámat öleltem, s hamar elnyomott az álom. Még akkor is ha ez a nap nem úgy sikerült ahogy én gondoltam. 

6. fejezet ~ Pinkypop

Lottie: 
- Harry te milyen csajt nem csókolsz meg? - nevette Liam
- Az anyádat.....
- Az anyámat? Te meg csókoltad az anyámat? - dülledt ki a szeme Liamnek
- Te annyira hülye vagy néha... - nevetett Niall is

- Melyikőtök nem az? - tettem föl a költői kérdést majd elterültem a hotelszobájuk padlóján. - Szédülök a füsttől. - vihogtam föl,mint egy eszelős, mire a többiek is elkezdtek nevetni rajtam.
- Na most ezen semmi nevetni való nincsen! - ültem föl. - Mi lenne ha kiennénk?
- Ez nem így megy velünk. - rázta a fejét Hazza - Föl ismernek minket az utcán elég könnyen.
- És ti akkor most itt akartok punnyadni ebben a rohadt hotelszobában? - kicsit idegesített hogy nem lehet velük szinte semmit sem csinálni.
- Na jó igaza van Lo-nak, ideje lenne kimozdulni. - ugrott talpra Niall és fölsegített a földről. - Indulááás!!! - ordította el magát és a hátára kapott és kirohant velem a szobából.
-  Te figyelj már én melegítő picsa naciban vagyok. -nevettem a hátán ülve mikor vadul nyomogatta a lift hívógombját.
- És? - nézett hátra
- Hogy most is kint lehet a fél fenekem.- nevettem, és lemásztam a hátáról és bementem a szobámba. Előtúrtam egy színes rövidnadrágot és egy fehér toppot, a hajamat újra összefogtam és és fölvettem egy sima fekete Vans fél cipőt.
- Készen vagy primadonna? - támaszkodott az ajtófélfának Niall majd a lift felé rángatott ahol már mindenki ott volt.
- Ő menjünk be ide! - mutattam az egyik isteni illatokkal rendelkező Gyrososhoz. Nagyon éhes voltam, már és pont meg is kívántam a Gyrost, én egy zseni vagyok.
- Imádlak!- nyomott egy óriási cuppantós puszit az arcomra Niall majd behúzott az étterembe.
-  Jaj de ha Lo enni kezd ott semmi sem marad.- sóhajtott föl és a kezére támasztotta az állát barátnőm
-  Te is ilyen bél gilisztás vagy, mint Niall mert ő is annyit eszik mint a görény. - csodálkozott Liam
- Hékás! - kiáltottunk föl egyszerre a szőkeséggel.
- Meg találtam az evő partneremet. - karolta át a vállamat, és pont akkor tették le elénk az órási tál török ínyencséget.
- Jó étvágyat mindenkinek. - vettem föl a műanyag villát a kezembe és neki láttam az órási tál ételnek.


- Hé jó reggelt szép lányok! - rázogatta valaki a vállamat
- Hmm? - ültem fel az ágyban a hajam égnek állt, vagy éppen össze-vissza magam sem tudom már, a lényeg az hogy elég reggeles fejem lehetett. Azzal a lendülettel vetődtem hátra és rántottam a fejemre a takarót is.
- Na csajszi ébredjél mert el kell nektek menni vásárolni
- Miért épp nekünk kell, úgy tudtam kapunk mindenféle kaját, hogy ne kelljen bevásárolni. - dörmögte a másik oldalamról Selena, mivel tegnap este itt aludt el velem.
- Nem úgy ruhát kell nektek venni mert este díj átadó lesz
- Milyen díjátadó? - kaptam le a fejemről a takarót egyszerre Sel-el.
- Olyanok vagytok mint azt ikrek.- nevetett Liam a lábunknál ülve. - Na de tényleg ugrás kifelé, mert elviszünk titeket vásárolni!-  csapta össze két tenyerét.


- Na és ez ? - emelt le Harry egy újabb kihívó ruhát a polcról mire mindenki fölmordult egyszerre. - Ajj ne már, olyan lábaik vannak nem igaz hogy ezeket el akarjátok bújtatni-  nézett morcosan a többiekre majd karba tett kézzel ült le a kis padra ami a fülke előtt volt.
- Harry cica!  - ölelte át Louis és nyomott egy nagy cuppanós puszit az arcára, amitől Harry-nek rögtön földerült az arca és visszaölelte barátját. Elég viccesen néztek ki.
- Na jó akkor Lottie tessék. - adott a kezembe a srácot szőke hajú stylistja egy újabb ruhát.
- Na készen vagy már ? -türelmetlenkedett Niall.
- Fogd be rácsos. - morogtam és följebb húztam a ruhám felső részét. Majd elhúztam a fülke függönyét.
- Jó ez a ruha, de nem tudom szerintem nem olyan Lotties. - húzta el a száját Selena
- Szerintem sem. - néztem a tükörbe, már vagy három negyed órája próbálgatom a ruhákat, mert vagy nekem vagy nekik nem tetszik a ruhám.
- Kezdem már unni.- sóhajtottam, mire Niall elindított valami zenét- Mi most már zenés bemutatót tartunk? - nevettem és elhúztam a függönyt. Majd fölvettem egy másik ruhát, majd elhúztam a függönyt és elkezdtem táncolni, mint egy hülye. Kezdtem meg kedvelni az egészet.

5. fejezet.~ Hannah C.

Selena. 

Még mindig nem tudtam magammal mit kezdeni, azóta is csak a szobámba ülök és a lábamra tekertem egy vizes rongyot, kezeimet keresztbe csaptam magam előtt, nem voltam hajlandó mosolyogni, se. Tudom, érzem, hogy az a lány volt az, hiszen valljuk már be, ha Lo ezeket mondtak, akkor tuti hogy ő volt az. Elgondolkodva ültem és bámultam magam elé, mikor azon kaptam magamat hogy az ágy mellettem besüpped, ijedten fordultam a személy felé, aki nem volt más mint Harry, mosolyogva nézet rám, majd a szeme lesiklott a lábamra, s egy apró fájdalmas fintor után újra a szembe nézet.- Minden rendben?- kérdezte, mire én csak kieresztettem az addig bent tartott levegőt, majd szomorúan leejtettem a fejemet, és megráztam.- Hé, nekem elmondhatod, a barátod vagyok.- ült fel mellé, az ágyra, s közelebb húzódót hozzám, lehet érezte hogy nem sokára eltörik nálam a mécses és sírva fogok a kezei közé borulni, vagy csak tudta hogy szükségem van most valakire aki a barátomként áll mellettem. Mély levegőt vettem azt hittem, hogy ezzel letudom nyomni a torkomon a sírást, de tévedtem. Hangosan tört fel a torkomból. Harry megfogott és a mellkasára vonzott, nem toltam el magamtól, szorosan hozzá bújtam és sírtam, zokogtam. Fehér pólóját elárasztottam a sós könnyeimmel.- Sel, hé, ne sírj kérlek, ne sírj.- simogatta a hátamat.

- De nem tudok nem sírni.- nyögtem ki hüppögve majd eltoltam magam tőle, elfordítottam a fejemet, s letöröltem azokat a fránya könnycseppeket az arcomról, mély levegőt vettem, majd megfordultam, hogy  én most lemászok az ágyról. Tudtam hogy kisebb nagyobb sikerrel fogok két lábra állni, de meg kellet próbálnom.- Tönkre tette mindent.- motyogtam magamba, mikor a lábaimat a földre helyeztem, erősen megragadtam az ágy szélét, majd mikor felálltam bele kapaszkodtam az első tárgyba ami a kezem ügyébe került, mert éreztem hogy a jobb lábam nem akar tovább szenvedni. Megrogyva, ültem le a földre, és dőltem neki a szekrényemnek, majd sírtam tovább.- Olyan emberrel kiabáltam, akit szeret.- mondtam, mikor láttam hogy Harry aggódva ugrik le mellém, és fogja meg a kezemet. Majd óvatosan a hátamra simítja a kezét, és felemelt a földről. Két kezébe kap.- Tegyél le.- kértem annyira kedvesen amennyire kedvesen sikerült.

Erős és ruganyos léptekkel, két óriási lépéssel el is ért, az ajtóig. Amit feltépet maga előtt, majd a hosszú folyosón indult el.: - Nem teszlek le.- jelentette ki erőteljesen, majd lepattogott velem együtt a lépcsőn.- Most azonnal elviszlek egy orvoshoz.- adta ki azt a parancsot, amit nem akartam hallani, mielőtt bármit is mondhattam volna, már feltépte maga előtt a bejárai ajtót, és a kocsija felé kezdet el cipelni. Kiugorhattam volna a kezéből, de tudtam hogy nem tudnék futni. Ebben a percben még nem!

- Selena.- Egy túlságosan ismerős hang csapta meg a fülemet, mikor Harry kinyitotta előttem az ajtót, és óvatosan beültetett.- Mi történt?- kérdezte, Zayn arcát közel tolva az enyémhez. Mély levegőt vettem és csak bekapcsoltam a biztonsági övemet.

- Elviszem orvoshoz, max két óra az egész, a koncertre vissza érünk.- hadarta el Harry, majd bedobta a seggét a kocsiba, és már gázt adót.



- Selena, azt hiszem a mai fellépést le kéne mondania.- lépet elém az orvos, már ahogy rám nézet láttam hogy nem fog tetszeni az amit mondani akar.- A bokájában egy izom, elszakadt, ezért se tud rendesen ráállni, most jó alaposan bekötöttük, de nem ajánlom hogy ma ugráljon, pihentetni-e kéne.- mondta, majd a kezembe adót egy doboz fájdalom csillapított.

- Ezt ma nem tehetem meg.- mondtam határozottan  lehet hogy Lo-val összevesztem, de nem hagyom ma szarban, segítenem kell neki, egyedül nem tudja a gyakorlatokat végig csinálni, és nem is lenne olyan szép.

- Úgy érzem, nem fogta fel mennyire súlyos következménye lehet?!- mondta mikor neki dőlt az asztalának.

- Nem az első eset, hogy így jártam doktor úr, és nagyon is tudom mennyire nagy súlyt nyomok most magamra, de szükségük van ma rám.- mondtam, majd nehezen leszálltam az ágyról, majd két honom alá csaptam a mankót, és az ajtó felé ugráltam vele.- Köszönöm.- vissza fordultam megköszöntem, majd kiléptem az ajtón.

- Na?- ugrott elém Harry. Szerencsére van ahogy három lában álok, most mert úgy érzem hogy olyat zakóztam volna.

- Nyugalom te aggód béka.- csaptam seggbe a mankómmal  mire ő csak felkiáltott majd mosolyogva lépet mellém és ölelt meg.- Na, mehetünk mert a végén mind a ketten elkésünk?- kérdeztem.

- Tessék?- vonta fel a szemöldökét.- Nem azt mondott hogy te ma még oda fel mászol, ilyen lábbal?- rikkantotta jó hangosan.

- Csitt, kórházba vagyunk, nem cirkuszban.- ettől a szótól, kicsit elszomorodtam és pedig öngólt adtam magamnak.- Igen, jól értelmezted amit mondtam, nincs semmi bajom, és nem fogom magára hagyni Lo-t még akkor sem, ha ma nagyon bunkó voltam vele. Nekem már nincs családom, és ő az egyetlen személy akit  testvéremnek mondhatom.- mosolyogtam rá halványan.

Nem mondott semmit, sem csak csöndben beültünk a kocsijába és én csak kifelé bámultam az ablakon, miközben a fülembe bele dugtam a fülest, amit a kocsiba találtam, és bekapcsoltam egy kedvenc magyar előadom számát, Muri Enikő- Miért jó? számát, hallgattam, miközben csöndben haladtunk... észre se vettem, hogy hangosan énekelni kezdtem, mikor kiszálltam a kocsiból. Nem ment valami könnyen, de szerencsére ott volt Harry, aki furcsán nézet rám. Még mindig énekeltem, de ki tudta hogy ezt hangosan teszem, annyit vettem észre hogy Harry kihúzza a fülest a fülemből, én meg elhalkultam.:- Gyönyörű a hangod.- mondta halvány mosollyal ami egyre szélesebb lett az arcán.

- Kö...köszönöm.- dadogtam bele pirulva, majd inkább gyorsan elsiettem a mankóm társaságában. Mikor beértem az öltözőbe akkor vettem észre, hogy Lo már sehol sincs a ruhája már nincs a szekrényen, és ahogy megláttam az órát, én is ijedten kezdtem el kapkodni, a szakadt ruhámmal még kezdtem valamit, majd magamra húztam, s már csak a smink hiányzott amit gyorsan felkentem az arcomra, a cipőbe nehezen bele dugtam a lábam, igaz nem nézet ki valami szépen ahogy ott az a nagy ronda fehér kötés de nem tehetek mást. Ha most ebben a percben kihátrálok összeomlik az a gyakorlat amit eddig gyakoroltunk.

Nehezen ráálltam a lábamra, mikor mindennel készen láttam, de  térdem még nagyon nem akarta tartani magát, és a bokám se, megrogyva párszor. Öt perc szenvedés után úgy döntöttem, inkább mankóval fogok elmenni a színpadig. Kiléptem az ajtón, és gyorsan a színpad másik oldalára siettem, ott furcsán nézet rám a stáb  de csak Mark kezébe adtam a mankómat, és most végleg rá kellet állnom a lábamra, ami nem igazán tetszett. Hangos sziszegés tört fel a torkomból és szerencse hogy még ott volt a korlát.

A színpad sötétbe borult s tudtam hogy ez az a perc hogy fel kell sietnem a helyemre, elégé fájdalmasan ment ez is, de beálltam és magamra tekertem a kötelet, amit előtte persze jó erősen megrántottam, nem maradt a kezembe, szóval biztonságosan kezdtem el magamat felhúzni. És mikor felértem, pont akkor kezdet el a villog fény is világítani. :- Heló London!- És íme a srácok, akik egyszerre bukta elő.:- Reméljük élvezni fogjátok a koncertet..- mondta Liam.- És hogy egy kis meglepetve szolgáljunk nektek, az One Direciton csapat két csodálásos személlyel bővült  ők azok .- mutattak felénk mire mi egyszerre mozdultunk meg és kezdtünk bele a gyakorlatba. Lo döbbent szemmel nézet rám, még én mosolyt nyomtam az arcomra, a fájdalom ellenére.- Akkor kezdődjön a buli!!!!- kiáltották egyszerre, majd a tömeg őrjöngeni kezdet.

Amint a koncertnek vége lett, megkönnyülve hajoltam meg és siettem le a lépcsőn, az első olyan helyre letettem a seggemet, amit biztonságosnak éreztem. Ebben a percben éreztem, hogy a lábamra újra vér szökik  és bár nagyon erősen lüktetni kezd, de megkönnyebbültem hogy végre ülök. - Sel.- barátnőm hangja csapta meg a fülemet és mielőtt folytathatta volna közbe szóltam.

- Ne haragudj rám. Lehet hogy én vagyok paranoiás  de még is úgy érzem, úgy egy kicsit igazam van... de nem kényszeríthetlek bele olyanba amit te nem akar, az már nem én lennék.- mondtam, miközben leült mellém s végig a szembe nézet.

- Nem fogadom el, mert nem volt nekem se igazam, melletted kellet volna állnom és nem kiröhögnöm téged.-  ölelt át Lo, amitől már jobban éreztem magamat.

- Tudod, rá jöttem valamire...- mondtam a szemébe mikor elváltunk egymástól.-... le kéne zárnunk magunkban ezt a gyűlölünk titeket, mert fogjuk fel felnőttesen, ők nem tudhattak róla, hogy mi nem önszántunkból jöttünk ide. - láttam az arcán hogy ez nem igazán tetszik neki. - Lo, én láttam az arcukat, úgy néztek rám, mint akik nem tudják hogy a Föld körülöttük forog, én nem akarok tovább bunkó lenni, van valami ami nem stimmel, érzem hogy egy fiúk az öt közül túlságosan közel áll hozzám.

Lo, arcán kaján mosoly jelent meg:- Közel mi?- vonta fel a szemöldökét, és meg bökött.

- Nem úgy!- vontam karba a kezemet.- Valami más, valami nagyon más.- mondtam ki halkan ellágyulva mikor az öt fiú egymás után ugrált le, vigyorogva a lépcsőről, egyenesen elénk álltak.

- Hogy vagy cica?- jött oda Harry.

- Meg mondtam én hogy jól vagyok és leszek.- vigyorogtam rá- Srácok...- néztem kicsit barátnőmre mikor megláttam valamit a szemébe, amitől éreztem hogy kimondhatok. -... szeretnénk mondani valamit. Tudjuk hogy semmi közötök nem volt ahhoz, hogy Kris kivett minket a cirkuszból és ezért szeretnénk bocsánatot kérni, és megmondani, hogy szeretnénk új lappal kezdeni felétek. Ha lehet?- elővettük a nagy boci szemeket, mire a fiúk egymásra néztek majd a nyakunkba borultak, s ebből rájöttünk hogy szent a béke.

~Este~

- Oké, oké, oké...- kapkodta Liam a levegőt, mikor mint eddig egy órán keresztül hülyeségeket csináltak a srácok, én is alig bírtam már sírás nélkül. Egy nagy kört alkottunk az egyik szoba közepén,  a kör közepén ott volt a VP, meg egy üveg, na és ebből mit lehet levenni, hát persze hogy üvegeztünk. Liam-en volt a pörgetés, aki ezt meg is oldotta egy hamar, és persze most rám került a sor. Kihúztam magam ülve, még a lábam egy puha párnán pihent. Mellettem Harry, és Lo ült. - Oh, cukika na felesz vagy mersz?- kérdezz Liam.

A láthatatlan szakállamat kezdtem el simogatni:- Merek.- mosolyogtam rá, lehet kicsit hamar döntöttem. na most már mindegy. Rántottam meg a vállamat, majd vártam a  feladatomat.

- Hmmm...- fordult körbe, majd rám nézet újra.- ...csókold meg Zayn-t.- na most ebben a percben akadt meg a torkomon minden.

- A halálomat kívánod ?!- rikkantottam fel pár perc után, amikor elkaptam a szemem Zayn-ről.

- Na ez csak egy csók, erről senki sem fog tudni, csak mi.- unszolt Niall.

- Nem nyelves!- emeltem ki majd megvártam még Zayn közelebb jön hozzám, azok a barna szemek, ahogy rám nézek, az apró mosoly amivel mindig megilletett, a szívem hevesebben kezdet el verni, s mikor édes ajka az enyémhez ért. Azt hiszem a világ megállt egy másodpercre majd újra indult, mikor elváltunk egymástól.

- És én, ez nem ér, minden helyes lány Zayn-t csókolja meg engem meg kihagynak.- csapta karba a kezét mellettem Harry, mint egy dedós. Nagyot sóhajtottam mosolyogva, majd megforgattam a szememet, és felé fordultam. Két kezemmel körbe fontam az arcát, majd egy aprócska puszit nyomtam a szájára.-

- Örüljél!- ezzel újra vissza vágtam magamat ülő helybe. 

4. fejezet ~Pinkypop

Ledermedve álltam és néztem barátnőm felé, földbe gyökerezett a lábam, nem tudtam meg mozdulni csak néztem ahogy bicegve elhagyja a csarnokot. Akkor kaptam észbe és csigalassúsággal fordultam meg és néztem a két srácra.

- Azt hiszem... khm.. én most megyek gyakorolni. - köszörültem meg a torkomat és lenyeltem az óriási gombócot ami a torkomat mardosta. Majd oda sétáltama  gerendához és megtámasztottam rajta a kezeimet.

- Nem akarsz róla beszélni? - jött a hátam mögött egy hang fél órával később amikor még mindig gyakoroltam a gerendán, de valahogy sehogy sem sikerült a kézen átfordulás, kézen állásban folyton leestem.

- Miről? És mégis minek? - nem néztem hátra, csak még egyszer lendületet vettem és fölküzdöttem magamat kézen állásba, de megint csak nem sikerült, de most az egyensúlyomat is elveszítettem és leesetem a kicsit sem puha tatamira, seggre ülve. - És amúgy is hogy hogy érdekel hogy mi van velem?

 - Én soha nem akartam veled bunkón viselkedni. Sőt kettőnk között inkább te voltál az aki eltaszított minket magától. - támaszkodott rá a gerendára és úgy nézett rám. És akkor rádöbbentem hogy igen, tényleg én voltam a bunkó. Én voltam az aki bunkósodott mindannyiukkal, pedig ők semmit sem tudtam erről az egész ügyről.

- Bocs.- motyogtam az orrom alatt.

- Tessék? - kérdezett vissza, és közelebb lépett. - Semmi baj de ha igazán mesélnél magadról, akkor talán többet tudnánk segíteni mint sem magadban duzzogsz.- örülök, hogy csak viccelt azzal hogy nem hallotta amit mondtam. - Gyere! - nyújtotta felém a kezét és fölsegített a földről. - Mi lenne ha most egy kicsit lelépnénk és meg innánk mit tudom mondjuk egy turmixot, ha van hozzá kedved? - jött mellettem, mire én bólintottam és fölkaptam egy kardigánt, nem igen zavart hogyan nézek, ki hisz csak ide nem messze a sarokra megyünk. Én egy epres málnásat, kértem míg Niall egy csokis shaket.

- Nehogy azt hidd hogy most ki fogom előtted önteni a lelkemet. - húztam föl a lábamat a padra és a térdemre raktam a műanyag poharat.

- Nem is kértem. csak azt hogy egy picikét nílj meg. Mi lenne ha kérdezz felelek játékot játszanánk.

- Nem ehhez most nincsen kedvem, talán majd este. Most csak egy személyre van szükségem aki mellettem ül, és csöndesen nézzük ahogy az emberek rohangálnak mint a mérgezett patkányok, oké? - néztem rá mire ő elvigyorodott és bólintott majd nagyot szürcsölt a shake-jéből.

- Amúgy min akadt ki Sel? - nézett rám

- Valaki összevagdosta a fellépő ruháját, és azt mondja hogy ez az egész hogy leesett, nem baleset volt hanem valaki szándékosan tette, ezt és ez a valaki Perrie volt.- néztem rá mire neki fölszaladt a szemöldöke. - És én azt mondtam hogy ez badarság, hisz a csaj bármennyire berághatott rá, a cikk miatt ami megjelent a magazinokban, azért ne vetemedne ilyesmire ne de?

- Ne tom' . -rántotta meg a vállát. - Elmondom neked nekem az a csaj soha sem volt szimpi. Nem tudom miért, talán azért mert Zayn-el nem illenek össze. - kapta rám a szemét.

- Olyan mint egy gülü szemű kaméleon. - nevettem föl

- Jobban nem is tudtam volna megfogalmazni- nevetett föl ő is. Egyszerűen nem tudtuk abba hagyni a nevetést, ő azon nevetett hogy én hogyan nevetek, én meg azon hogy ő hogyan.

- Úr isten. -szusszantam föl amikor végre sikerült abba hagyni a nevetést, de még így is egyszer kétszer fölbugyogott a nevetés. Ki töröltem a szemem sarkában lévő könnycseppeket amiket a nevetés okozott. - Na jól van szerintem ideje lennevissza menni a hotelba. - álltam föl, és elindultunk haza felé, vagyis a hotel felé ahol jelenleg laktunk.
- Akkor este egy kis össze ülés? - kérdzete mikor a liftben álltunk.
- De csak akkor ha van vizipipád! - kacsintottam rá
- És honnan szerezzek
- Te dolgod csak legyen vp, vagy nincsen parti. - kacsitottam rá és becsuktam az ajtót előtte, és elvigyorodva ugráltam be a szobámba és ugrottam egy hasast az ágyamra.

3. fejezet. ~ Hannah C.

Selena.

- Mit mondtál?- Kérdeztem rekedt hangon, nem tudtam felfogni hogy mit mondott az előbb barátnőm, de azt hiszem, az agyam már kezdi megrágni a szavakat, de valahogy furcsa volt hallani. Hiszen, hogy a jó égbe tudta előttem ennyire jól eltitkolni hogy ő szerelmes Martinezbe. Még is mikor hogyan?- Mi csoda?- Kérdeztem újra, s lekellet ülnöm, mert éreztem hogy újra forogni kezd velem a világ, még mindig nem vagyok a toppon. Még mindig, érzem ahogy a hasam háborog, és hogy bármelyik pillanatban újra előtörhet a kaja amit csak épp hogy letudtam gyűrni.- Ez kicsit meglepet.- Emeltem fel a fejem, s néztem egyenesen barátnőm szemébe, aki óvatosan megfordult, s neki támaszkodott a korlátnak, majd kezeit karba fonta a mellkasa előtt, s csak a szembe nézet. Szemei átáztak a könnycseppektől, még keze apró remegett.- Mióta, Lo? És miért nem mondtad el nekem, azt hittem megbízol bennem.

- Én...- Kezdet volna bele barátnőm, mikor az erkély ajtó újra kicsapódott csak most nem én léptem be rajta,-hála az égnek. Hanem, Kristen loholt ki rajta, mint egy örült csirke akit kerget egy farkas. Mérgesen csaptam le magam mellé a kezemet, még lábamat keresztbe csaptam, s vártam hogy Kristen kikeljen magából. Mostanában túl sokszor kiabál velünk, mintha az ő kutyái lennénk.

- Lányok, többet várok tőletek, nem tudom megérten miért nem lehet többet gyakorolni, ha a fiúk koncertjén valamit elcsesztek, én isten bizony, hogy...- Már most nem bírtam tovább hallgatni, felálltam s elé léptem.

- Mit csinálsz?- Álltam elé.- Kristen, mennyit fizettél hogy megvegyél minket, mennyit adtál neki?!- Szűrtem a fogaim között.

- Ehhez semmi közötök, nektek csak annyi dolgotok hogy normálisan gyakoroljatok. Nem az hogy engem számon kérjetek!- Köpte a szavakat a szemebe,még én csak tátott szájjal álltam, s néztem végig ahogy vissza sétál a házba.

- MI van?!- Ébredtem fel, s rohantam utána, megragadtam a kezét a napaiban s magam felé fordítottam nagyképű személyt. - Nekem senki nem fordítson háttat megértetted!- Most én voltam az aki a szemébe köpte a szavakat. Ha nekem van annyi gerincem hogy a személy nevébe tudjak nézni, akkor legyen neki is annyi gerincet. De ahogy látom, neki nem adott az Isten ilyet.- Válaszolj a kérdésemre mennyit fizetnél neki hogy minket megkapj?!- Emeltem fel hangosabbra  hangomat, s bár nagyon nem szerettem kiabálni megtettem.

- Két milliót!- Kiabálta a szembe Kristen, majd kirántotta a kezeim közül a kezeit, s ott hagyott, én meg csak álltam s bámultam magam elé. Képes lett volna elárulni engem és Lo-t két millióért. Hogy lehet valaki ennyire szemét, olyan emberekkel akik mindig mellette voltak segítettek neki, és a műsorát erősítették. És én még voltam olyan hülye hogy megbíztam benne..meg Lottie is.

Idegesen fordultam meg és találtam szembe magam az öt csodálkozó tekintettel, még mögöttük ott állt döbbent arccal barátnőm. - Mi van?!- Kiáltottam rá az öt fiúra.- Csak nem gondoltátok hogy mi magunktól jöttünk ide hozzátok, na kérlek ne nevettessetek már, gondolkodjatok már.. azok akiknek az élte a cirkusz miért állnának be hozzátok?- Léptem közelebb hozzájuk.

- Mi, mi...- Kezdet bele a dadogásba Liam, de nem volt erőm őt hallgatni. Szó nélkül kikerültem őket s be vonultam a szobámba, becsaptam magam mögött az ajtót, majd csak leültem az ágyra, összegömbölyödtem  s most sok idő után sírni kezdtem.

~ 5 nappal később~

Itt  a nagy nap, a srácok nagy napja mi meg mi mást tehetnék, csak kedvesen mosolygunk és fellépünk mögöttük. Ők persze próbáltak kedvesek lenni hozzánk, s mondták hogy ha nem akarunk nem kell itt maradnunk, de valljuk be ki akar újra vissza menni oda ahol eladtak minket, és átcsesztek. Még mindig kicsit ramatyul éreztem magam, de már sokkal jobban néztem ki, ez Lo mondta reggel, mikor bedobáltunk mindent a táskánkba. Most itt vagyunk, a nagy színpadon, s épp azt várom hogy az izmaim teljesen elnyúljanak. Kötél művészettel ékesítjük meg a műsort, Lo már lógott az ő szalagján én még nem jutottam el odáig. Én inkább úgy döntöttem elsőnek magamra kapom a direkt nekünk vart ruhát, ami szép lila és rózsaszín színekben pompázott. Nagyon tetszett. S mikor ki húztam a táskámból nem éppen az a szép  ruha várt engem, valaki összekaszabolta. - Ezt nem hiszem el!- Dobtam le idegesen az egyik székre, majd inkább csak a lábamra kaptam a kis balerina cipőmet, most nem húzom fel magam ezen, majd később kitalálok valamit, most gyakorolnom kell!- mondtam magamba, majd mérgesen kisétáltam, s elkesztem felmászni a kötélre, de az egyik percről a másikra leszakadt, s én erősen koppantam a földön.

- Te jó ég, Sel jól vagy!?- Rohant azonnal oda hozzám barátnőm, még én fejemet fogva ültem fel, s nyúltam a fájós bokámhoz.- Mi történt?- Kapta el a kezemet, s kezdte el nyomkodni a lábamat még én csak hangosan felkiáltottam.

- Ne csináld!- Rántottam el a lábamat, szorosan magamhoz húzva.- Nem tudom.- ráztam meg a fejemet, majd elnyúltam a kötélért és oda húztam magamhoz. - Elvágta valaki!- Jelentettem ki mikor megláttam. Ideges voltam még is ki akarná hogy én kitörjem a nyakamat?!- kérdeztem magamtól, mikor nehezen felszedtem magamat a földről s körbe néztem. Mikor szembe találtam magam egy szőke hajú lánnyal aki égető szemekkel meredt rám.- Ő ki?- böktem a fejemmel a lányra.

- Azt hiszem, Zayn barátnője, de nagyon nem csipáz téged!- Húzta el a száját barátnőm.

- Mert?- Sikítottam fel.- Mit tettem? Azt se tudom ki ő ? És már tönkre tettem valamit, de jó vagyok.- Ugrálni kezdtem le a színpadról.

- Azt hiszem a múltkori kép miatt, tudod mikor együtt léptünk ki a próbáról és ti egymás mellett jöttetek Zayn-nel és a cikk, hogy együtt vagytok..- mondta barátnőm mire nekem minden leeset.

- Ő volt az!- Kiáltottam fel, magyarul..- Ő volt az aki tönkre tette a ruhámat, és az aki elvágta ezt..- dobtam a kötelet barátnőm elé.

- Jaj, ne viccelj már.- nevetett fel harsányan.

- Nem viccelek, bementem  az öltözőbe és képzeled a ruhámat nem tudom felvenni, ha csak nem rúdtáncosnak készülök, és utána ez is, szerinted én magam csinálok vagy ő. Te mondtad hogy utál engem egy cikk miatt, akkor meg van hogy ki akar most per pillanat eltenni lábaló - Na ezt már szépen és hangosan kiabáltam, úgy hogy mindenki értse. 

- Ez marhaság, miért tenne ilyet..- valahogy éreztem hogy Lo nem akar mellém állni.

- Hé, hé csajok mi folyik itt?- Lépet mellénk Liam, és Niall mosolyogva.

- Az hogy a barátnőm nem akar nekem hinni, tudod mit dugd fel magadnak amit hiszel én tudom hogy ő volt az és elég ennyi.- kiabáltam a barátnőm szemébe, majd megfordultam s lecsúsztam a korláton, majd bicegve és sziszegve lépkedtem az öltözőbe ahol ledobtam magamat az kanapéra. 

2.fejezet ~Pinkypop

- Annyira utálom őket!- csaptam le a sminklemosómat a fürdőszobában a pultra, majd a tükörben néztem, egy fáradt karikás, a sírástól vöröslő szemű lány pillantott rám, akinek a barna haja omlott le finom göndörökben a haja. Megdörzsöltem a szememet majd megigazítottam, a fekete csőnacimat magamon, és kiléptem a fürdő ajtaján. A hajamat tekergettem az ujjam köré és úgy sétáltam az ágy felé, amikor megszólalt az ágy közepén heverő telefonom, rögtön az ágyra vetődtem, és megnéztem ki az.

- Nem értem mit nem értesz azon, hogy hagy végre békén!- szuszogtam idegesen a telefont.

- Csak ne tegyél le! Kérlek Lottie, beszéljük meg!

- Mit Martinez? Mégis mi a jó ördögöt akarsz te megbeszélni, azt hogy te aki nekem a legfontosabbak közé tartoztál, akit imádtam, át vágott, és nem mondta el hogy ki fognak rúgni attól a társulattól, akikért meg tudtam szabadulni a gyerekotthonból? Te csak lapultál mint szar a fűben! - kiabáltam miközben föl álltam, és az erkélyre léptem ki.

- De én nem akartam...

- Mégis megtettem.- túrtam a hajamba. - Elvesztettelek és ez fáj a legjobban. - suttogtam majd kinyomtam a telefont és ki is kapcsoltam. Csak néztem lefelé, és néztem azt ahogy az alattunk lévő térségben az emberek, milyen vidámak és hogy fürdenek a melegen sütő Nap sugaraiban. Mind boldogok voltak a medence partján pihenhetve, vigyorogtak, lazultam, napoztak élvezték az életet. Elkaptam a tekintetemet és a korlátot kezdtem vizsgálni, a körmömről már kezdett lepattogni a pink színű körömlakk amit már át kellene festenem vagy lemosnom nem tudom.. Nagyban vizslattam a körömlakkomat amikor láttam hogy egy csepp hull le a korlátra, majd még egy, nem esett az eső, hisz hét ágra sütött a nap, gyorsan az arcomhoz kaptam, éreztem hogy sírok.

- Hé minden rendben Lo? - lépett be a szobába, barátnőm, és egyenesen kijött az erkélyre.- Te sírsz?

- Selena én szeretem őt. Szeretem Martinezt.- pityeredtem el

Niall

Kint ültem az erkélyemen, a laptopon böngésztem, valami jó és érdekes hír után, de nem találtam semmit, amikor meghallottam egy ismerős hangot a szomszédos erkélyről. Pontosabban kiabálást, föl kaptam a fejemet, majd halkan föl álltam, és kinéztem az korláton ki kiabálhat a túl oldalon. Lottie állt ott és a füléhez szorítva a telefont kiabált bele.

- Még is megtetted! - még midig jó hangosan beszélt de már a mondat végére elhalkult a hangja - Elvesztettelek és ez fáj a legjobban. - suttogta a végére, majd letette a telefont, és kiejtette a kezéből. Hosszú másodperceken keresztül nézte az alattunk fürdőzőket, és a medencében lubickolókat, majd hirtelen az arcához kapott. Az ajtó pedig kinyílt és meghallottam Selena hangját, is, de akkor nem csak Lottie szobájának ajtaja nyílt ki hanem az enyém is de ott pedig nem Selena hanem Liam rontott be.

1. fejezet ~ Hannah C.

Selena 

Tudtam, jól ha egyszer Lottie beidegeskedik akkor ott kő kövön nem marad semmit sem, de most még annyira nem tudtam hogy mi törtnét körülöttem, hogy rá lehetett jönni, elég későn kapcsoltam. Már csak azt hallottam, hogy barátnőm torka szakadtából kiabál. Utána loholtam, s közé és a srácok közé álltam.- POFA BE!- kiáltottam el magam, olyan hangosan amilyen hangosan csak tudtam. Csönd telepedet a lihegőbe.  Én meg csak állam és néztem magam elő, összekel szednem a gondolataimat.- Most már mindegy nem, ha ők tudták vagy sem.- fordultam barátnőm felé.- Ennyivel betudhatjuk nem voltak igaz barátok, ha nem mondtál el nekünk, hogy ezt tervezték velünk.- mondtam, majd megragadtam barátnőm karját, s kirángattam őt vissza a csarnokba. Ahol az az őt srác még mindig ott állt és vártak minket, ahogy megláttak minket persze nagy mosoly terült az arcukra, s és nem mondanám hogy nem néztek rajtunk végig, hiszen mind a ketten csak egy apró rövidnadrágba és topban voltunk, így volt kényelmes gyakorolni. - Menj és higgadj le!- súgtam barátnőm fülébe,mikor szúrós szemmel nézet a fiúkra, ő csak bólintott egyet, majd gyors léptekkel kikerülte őket, és vissza indult, a lakókocsinkba. Én meg csak hajamat tépve fordítottam hátat a srácoknak akik még mindig ott álltak. -Nekem ehhez semmi energiám.- nyögtem ki halkan.
- Öh, szia.- kocogtatták meg a vállamat.
- Mi van!- fordultam meg, s találtam szembe magam egy barna szemű, éjfekete hajú sráccal, akinek a fekete hajába ott libegett egy apró szőke hajtincs. A mosolya meg szélesen rám villant.- Oh, húzz el a szemem elől, ember.- szúrtam a fogaim közül, majd előlöktem magamtól, s kikerültem őt, futó lépésben indultam vissza én is a lakókocsi felé. Mikor beléptem, Lottie idegesen csapkodott mindent ami a kezébe került. Épp csak bezártam magam mögött az ajtót, mikor egy kép csattant a földön. Ijedten fordítottam felé a fejemet, s láttam hogy Lottie azt a képet vágta a földhöz amin az én családom volt, tátott szájjal álltam s termetten néztem barátnőmre, aki hamar kapcsolt.
- Úr isten. Ne haragudj nem láttam hogy az akad a kezembe, kérlek ne haragudj.- rogyott le az egyik ágyra, még én leguggoltam, s kikapirgáltam a törött üveget közül a képet, amin az édes anyám, az apám, s az egyetlen bátyám volt. Könnyes szemmel vettem fel s ültem le barátnőm mellé, aki már fejét fogva ült, az ágyon.- Rettentően sajnálom, Sel.- nézet fel rám.
- Ez csak egy kép.- legyintettem nagyot nyelve. - Megértem hogy ennyire ki vagy akadva, régóta itt vagy.. de azért törni zúzni még nem éppen kéne, Lo nekünk csak ezek a dolgaink vannak, és ahogy láthatod, a felét összeaprítottad.- mutattam a kis lakókocsi belsejére.
- Sajnálom.- ennyit mondott, majd eldőlt az ágyin.- De nekem ez a hely volt az otthonom, ők voltak a családom, s most hogy elárultak, úgy hogy tudtak róla s még sem szóltak, egyszerűen ezt hozta ki belőlem. Sajnálom, Sel hogy tönkre tettem a képet, tudom hogy nem láttad őket közel 10 éve, hogy eldobtak, és ez az egyetlen emléked marad, tényleg nagyon sajnálom. - Emelte fel rám a szemét.
- Tudom, és azt is hogy ez az otthonod, de már nem tudunk mit tenni. Eladott minket nekik.- böktem a fejemmel kifelé. - Jobb ha összepakolunk.- nyögtem nehezen, majd felálltam, s kihúztam a két bőröndöt a két ágy alól, majd az ágyakra helyeztem. Felnyitottam az enyémet, s bele dobáltam azt a pár darab ruhát ami nekem maradt, s néhány tárgyat, majd lecsaptam a tetejét, Lo is pont ugyan ezt tettem, majd ahogy készen lett ő is, ruhát váltattunk, magunkra kaptuk a kabátunkat, s majd kiléptünk az ajtón. A “ családunk” akik a mai napig azok voltak, mind oda kint álltak. Lehet hogy legbelül utálja őket, ahogy most én is, de ezen kívül szeretem is őket, szorosan átöleltem mindenkit, majd megálltam az öt fiú előtt.- Selena vagyok.- mondtam közönségesen.- Ő meg Lottie.- mutattam barátnőmre, aki flegmán rájuk emelte a szemét.
- Lányok ők itt az One Direktoron-lépet elő az öt srác mögül egy nő.- Én meg Kristen vagyok a menedzserük.- És még milyen szép nő. - Ő itt Niall.- mutatott egy szőke hajú kék szemű srácra tiszta herceg vagyok fehér lovon filingu volt.- Liam.- mutatott a mellette álló, barnás szőkés hajú srácra akinek barna szemem csillogót, ahogy ránk mosolygót.- Mellette Louis .- egy bohókás termetű srác állt előttünk, összevissza ugrálva.- Ő mellette pedig Harry.- egy göndör füttyű zöldes szemű srác, akinek a tekintet olyan volt mint egy macskáé, és a mosolya is olyan kacér volt.- És végül Zayn.- a barna szemű, éjfekete hajú srác, akinek  a mosolyától az előbb pillangók repdestek a hasamba. Elég volt Selena!- förmedtem magamra oda bent.
-Ch..- mordult fel mellettem Lottie s a kocsi felé vette az irányt, ami tárva nyitva állt előttünk, követtem őt, nem igazán tudom most mi van. Lo bevágta magát a leghátsó ülésbe én meg bepréseltem magam mellé, lábait felhúzta s fejét a térdére dobta, még én csak ott ültem és néztem ahogy fiúk és a nő beszállnak, majd a kocsi elindul. Hallottam, ahogy Lo szipogni kezd mellettem, és így éreztem ahogy én is sírni kezdek.. elő kotortam a képet a zsebemből.
- Új elveszítek egy családot- motyogtam magam elé, magyarul. Majd vissza gyűrtem a zsebembe a képet, s barátnőm vállára hajtottam a fejemet, mikor felemelte a fejét.
- Ahogy én is.- súgta, majd ő is kifelé bámulta az ablakon, ahogy én is.

~Egy héttel később~ 

- Atyám.- nyögtem fel a wc mellől. Harmadik napja rohannom minden fél órában a wc-re hányni. Feltápászkodtam, majd megmostam az arcomat, s törölközővel a kezemben léptem ki a szobába. Itt vagyunk Londonban, a fiúk lakásában ahol egy szobát kaptunk, hogy minden percben velük legyünk. De minket. Lo még mindig nem fogta fel teljesen mi történt, ahogy én se, és úgy érzem sikeresen el is kaptam valami nyavalyát. Kristen a menedzserük ebben az egy hétben egyfolytában vásárolni küldött minket, hogy ne nézzünk ki putrisan, még a hajunkat is átfestette, így Lo-nak sötét barna lett még az enyém hát olyan mintha eg y piros festékes doboz nyomtak volna a fejemre. Nem mintha nem tetszett volna, de azért ez már sok. Igazából, még mindig nem tudjuk teljesen mi a feladatunk, csak annyit tudunk, hogy mindennap napi négy- öt órát töltünk egy csarnokban ahol gyakoroljuk azokat a dolgokat amiket a cirkuszba.
- Jól vagy, biztos hogy ma menni fog a próba?- kérdezte Lo, mikor a vállára csapta a táskáját, én is követtem a példáját.
- Na, ná remekül vagyok, max ha nem akkor majd végig hányom az egész terepet- mosolyogtam halványan, mikor a lábamat bele dugtam a cipőmbe. Lusta voltam, rendesen felöltözni, már a gyakorló szerkómba mentem, egy rövid nadrág, s egy top. Majd a kis sport táskám, ami nem éppen volt olyan kicsi. Felkaptam a napszemüvegemet, majd összekötöttem a hajamat egy nagy copfba mikor bevágódtunk a leintett taxiba. Lo el hadarta a címet még én csak görcsösen ültem, az ülésben. Itt mindenki olyan örülten vezet, így túl hamar oda is értünk a csarnokba. Kifizettem a sofőrt majd nagy léptekkel lépkedtünk be, az első sarokba ledobtam a táskámat, s már nyújtani is kezdtünk. Mikor a fiúk megjelentek, s azzal az én hányingerem újra felcsapott. Mint az örült álltam fel, s rohantam ki a mosdóba, miközben a fiúk között utat törtem magamnak. Nem is volt semmi sem a gyomromban és még is olyan mintha az ebédemet adtam volna ki. Most már remegve álltam fel, s jó alaposan leöblítettem a fejemet.- Még vagy nyolcvanszor dobjam ki a taccsot ma.- morogtam magamban, majd felkaptam az első törölközött és kivánszorogtam a csarnokba újra.
- Megint?- fordult felém Lo, mikor eldőltem a földön.
- Még mindig!- javítottam ki és helyeztem a hasamra a kezemet.
- Mit zabáltál, hogy ez lett az átka?
- Ugyan azt amit te.- válaszoltam, majd nehezen felültem, s spárgába nyomtam a lábamat.- De azt hiszem az én hasikám azokat a dolgokat  nem igazán bírja amit a tied.- nyögtem, mikor lehasaltam a földre.- És innen se tudok feljönni.- csaptam a földre.
- Na gyere, te …- nevetett fel Lo, és nyújtotta a kezét én meg bele csaptam, s egy perc után felrántott.- Kezdjünk inkább valami laza gyakorlattal, ha mondjuk újra rohannod kéne ne a levegőből vetődj le.- nevetett fel, mire én csak vállba bokszoltam. De igaza volt. Próbáltam az egyszerű gyakorlatokat leutánozni amiket Lo csinált, de egyiket sem tudtam úgy hogy vagy nem nyaltam volna föl a padlót, vagy ne rohantam volna wc-re újra.
- Annyira sajnálom, fogalmam sincs mi van velem, de nem halaszthatjuk el ezt?- néztem barátnőmre, aki még mindig folytatta a gyakorlatokat, mikor én elő jöttem a mosdóból, megint.
- Haza kísérjelek?- fordult felém, lihegve.
- Nem kell, lezúgok az egyik székbe, nem tűnnek olyan kényelmesnek, de még is jobb mint a semmi, te nyugodtan csináld, majd együtt haza megyünk a végeztél.- mondtam és próbáltam elhelyezkedni az egyik székbe, de ezek ritka kényelmetlenek, ezért inkább levágtam magam a földre, a fejem alá tettem az egyik táskát, s összegömbölyödtem.
- Felfogsz fázni, te ribi.- dobott nekem valamit Lo, amitől ijedten csaptam fel.
- Ne dobálózzál már.- néztem fel rá mire ő csak felnevetett hangosan.- Ennél rosszabb már nem lehet a helyzetem, és ez kényelmesebb mint azok a valamik amiket nem neveznék széknek.- böktem a kezemmel, s a lábammal hadonásztam, így sikeresen kigáncsoltam valamit, aki egyenesen a nem pehely súlyával rám eset.- Oh, már.- nyögtem, fel hangosan mikor az a valaki leszállt rólam, én meg már újra rohantam. Mikor vissza értem, azzal találtam szembe magam, hogy Lo nevetve fetreng a földön.
- Bocsi, az előbbiért.- lépet mellém Zayn. Rá se néztem, csak legyintettem egyet. Nem sokszor álltunk velük szoba,ha meg igen akkor is bunkók voltunk.- Rendben mi kajálni mentünk,ha akartok jöhettek velünk.- mondta, de egyikünk sem szólalt meg.- Akkor sziasztok.- annyira rossz volt ennyire bunkónak lenni, de ez volt a jó.
- Tudom, hogy szarul vagy, de azért azt az apró táncot eltudod velem táncolni, idegese vagyok. Nagyon és az segítene.- mosolygót rám Lo. És bár tényleg nem éreztem magam fényesen, de ha ez neki segít.
- Énekeljek is hozzá, a csodás üveg repedős hangommal?- kérdeztem mosolyogva. Mire ő csak felnevetett és bólintott. - Akkor gyerünk, ribizlii.- léptem mellé. - Egy..egy két háá.- csaptam össze a tenyerem és kezdtem bele,  Alexis Jordan - Hush Hush számát, mire a megszokott kitalált táncunkkal roptuk rá.
Zayn. Épp csak kiléptünk az ajtón, mikor nevetés és ének hang csendült fel, mint az öten egyszerre dugtuk vissza fejünket, s a két lány egyszerre mozdult a hangra, ami Selena szájából áramlott ki. Olyan furcsák velünk, mind a ketten modortalanul ránk morognak, mintha rühes kutyák lennénk, akik az ö csontukra pályáznak. De egyszerűen még is van valami Sel-be ami megragadt még ezek ellenére is. És ahogy láttam Niall-t is Lo viselkedése.- Furcsák.- mordult fel Liam, mikor észhez tért.
Mi meg csak helyeselni tudtuk, bólogatással, majd tovább néztünk őket, s ahogy elhallgattak önkénytelenül is de tapsolni kezdtünk, amitn ránk kapták a szemüket, dühösen izzottak a szemek.
- TI!?- csapott fel Lo, idegesen.