- Annyira utálom őket!- csaptam le a sminklemosómat a fürdőszobában a pultra, majd a tükörben néztem, egy fáradt karikás, a sírástól vöröslő szemű lány pillantott rám, akinek a barna haja omlott le finom göndörökben a haja. Megdörzsöltem a szememet majd megigazítottam, a fekete csőnacimat magamon, és kiléptem a fürdő ajtaján. A hajamat tekergettem az ujjam köré és úgy sétáltam az ágy felé, amikor megszólalt az ágy közepén heverő telefonom, rögtön az ágyra vetődtem, és megnéztem ki az.
- Nem értem mit nem értesz azon, hogy hagy végre békén!- szuszogtam idegesen a telefont.
- Csak ne tegyél le! Kérlek Lottie, beszéljük meg!
- Mit Martinez? Mégis mi a jó ördögöt akarsz te megbeszélni, azt hogy te aki nekem a legfontosabbak közé tartoztál, akit imádtam, át vágott, és nem mondta el hogy ki fognak rúgni attól a társulattól, akikért meg tudtam szabadulni a gyerekotthonból? Te csak lapultál mint szar a fűben! - kiabáltam miközben föl álltam, és az erkélyre léptem ki.
- De én nem akartam...
- Mégis megtettem.- túrtam a hajamba. - Elvesztettelek és ez fáj a legjobban. - suttogtam majd kinyomtam a telefont és ki is kapcsoltam. Csak néztem lefelé, és néztem azt ahogy az alattunk lévő térségben az emberek, milyen vidámak és hogy fürdenek a melegen sütő Nap sugaraiban. Mind boldogok voltak a medence partján pihenhetve, vigyorogtak, lazultam, napoztak élvezték az életet. Elkaptam a tekintetemet és a korlátot kezdtem vizsgálni, a körmömről már kezdett lepattogni a pink színű körömlakk amit már át kellene festenem vagy lemosnom nem tudom.. Nagyban vizslattam a körömlakkomat amikor láttam hogy egy csepp hull le a korlátra, majd még egy, nem esett az eső, hisz hét ágra sütött a nap, gyorsan az arcomhoz kaptam, éreztem hogy sírok.
- Hé minden rendben Lo? - lépett be a szobába, barátnőm, és egyenesen kijött az erkélyre.- Te sírsz?
- Selena én szeretem őt. Szeretem Martinezt.- pityeredtem el
Niall
Kint ültem az erkélyemen, a laptopon böngésztem, valami jó és érdekes hír után, de nem találtam semmit, amikor meghallottam egy ismerős hangot a szomszédos erkélyről. Pontosabban kiabálást, föl kaptam a fejemet, majd halkan föl álltam, és kinéztem az korláton ki kiabálhat a túl oldalon. Lottie állt ott és a füléhez szorítva a telefont kiabált bele.
- Még is megtetted! - még midig jó hangosan beszélt de már a mondat végére elhalkult a hangja - Elvesztettelek és ez fáj a legjobban. - suttogta a végére, majd letette a telefont, és kiejtette a kezéből. Hosszú másodperceken keresztül nézte az alattunk fürdőzőket, és a medencében lubickolókat, majd hirtelen az arcához kapott. Az ajtó pedig kinyílt és meghallottam Selena hangját, is, de akkor nem csak Lottie szobájának ajtaja nyílt ki hanem az enyém is de ott pedig nem Selena hanem Liam rontott be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése