-Ühm.- bólintottam egyet majd lekaptam és még egy másikat is majd oda dobtam barátnőmnek.- Csapasd édesem.- mosolyogtam rá, majd én is beszambáztam az egyik próba fülkére és magamra rángattam a krém színű szűkös ruhát. Ami nagyon, de nagyon tetszett, még Lo ruhája is ami piroshoz hasonló színben pompázót, két oldalán hosszabb anyag lógott lefelé, még fehér minta díszítette.- Gyerünk már!- mormogták egyszerre.
- Csitt !- kiáltottam ki majd még bele bújtam a hozzá választott cipőmbe is és megnéztem hogy áll rajtam, nem volt rossz. És ezt bevallom nem mondom olyan sokszor mostanában. Magamra. Mosolyogva húztam el a függönyt, s léptem ki, épp mint Lo. Együtt álltunk a nagy tükör mellett és mosolyogva néztünk magunkra.- Ennyi remek vagyok! Tapsot kérek!- hajoltam meg előttük.
- Hé, kikérem magamnak, azt a szúk édes ruhát én találtam neked.-állt fel tudományos fejjel Harry.
- Jól van, te akkor te is jó vagy.- mondtam majd egy apró puszit nyomtam az arcára. Még a fiúk stylistja is bele egyet, hogy szerinte jó lesz ez a ruha estére, így együtt másztunk vissza és vettük át a hétköznapi kényelmes ruhákat, majd amint kifizettük a ruhákat, amiknek az árát el is felejtettem megnézni, de rá jöttem hogy nem is akarom tudni.
- És most?- érdeklődtünk amint kiléptünk a menő ruha boltból, ahol nem egy híres személy fordult meg életében.
-Kaja!? - villant fel Niall szeme, én meg szemforgatás közepette nevettem fel, majd mikor oldalra fordítottam a fejemet, ,megakadt a szemem egy dolgon, így a szatyromat Liam kezébe adtam, majd közte és Louis között elszusszantam és afelé a dolog felé vettem az irányt.
Mikor még az árvaházban voltam, ott mondták hogy a szüleim Londoni lakosok voltak, és épp itt van előttem egy Londoni nagy könyvtár, amiben tudomásom szerint szoktak őrizni egyfajta családfát. Erősen megfogtam a nagy fa ajtót, majd meghúztam, és beléptem a meleg épületbe.
- Jó napot.- lépetem a csöndben ülő nőhöz az asztalnál. - Kérdezni szeretnék valamit?!
- Mondjad kedvesem.- tette le a kezében lévő könyvet, s szemüvegét az orra hegyére tolta majd teljesen rám figyelve nézet.
- Jól tudom, hogy ebbe a könyvtárban családfákat is őriznek?- kérdeztem kedvesen, s kicsit félénken.
- Igen, aranyom sok családnak a családfáját őrzi ez a könyvtár...- mosolygót rám kedvesen. S ezzel tudtam hogy hova kell jönnöm, ha már tudom kik is a szüleim. Kedvesen elköszöntem, majd kiléptem újra a Londoni hidegbe.
- Hé, téged kerestünk.- ugrott elém Harry amint leértem a hosszú lépcsőn.
- Pedig itt voltam eddig is.- mosolyogtam rá, majd oda léptem Liam-haz és elvettem tőle a szatyromat.
Épp időben voltunk ahhoz hogy elkezdjünk készülni, ahogy Louis mondta nekünk örült sikolyos hangjával. Még a fülem is bele fájdult, attól a hangtól. Mosolyogva léptem be fürdőbe, gyorsan lezuhanyzottam, még barátnőm a tükör előtt pipiskedett majd helyet cseréltünk s most már én pipiskedtem a tükör előtt. Nem gondoltam volna hogy nagyon pucba kéne vágnom a fejemet, de azért nem akartam olyan rusnyán se kinézni. Ezért felkenem egy halvány alapozó, az arc csontomra, feltettem a piros pírt, majd kihúztam jó erősen a szememet tussal, majd egy fekete szemfestékkel még jobban kiemeltem, s végül egy jó spirállal felturboztam, majd már csak a barack színű szájfény maradt hátra, s készen is voltam. A hajamat meg csak kiengedtem ami hosszan és hullámosan nagyon hullámosan omlott a hátam közepére. Kicsoszogtam, majd magamra rántottam nagy nehezen a ruhát, megkértem drága barátnőmet, hogy húzza fel azt az alig látható cipzárt. Majd belebújtam a csuda szép cipőmbe, s végül a kezembe fogtam a kis táskámat, amibe bele nyomtam a telefonom és az irataimat. Majd csak álltam a tükör előtt és néztem hogy minden a legnagyobb rendben van-e. Mikor meggyőződtem erről, épp akkor csapódott ki az ajtó.
- Woh, azt hiszem elájulok.- mondta Louis magát legyezve mikor belépet és ránk nézet, mögötte meg ott tolongtak a srácok akik pont olyan képet vágtak mint kedves Louis.
- Mintha nem láttak volna eddig lányokat.- fogatta meg a szemét Lo, mire én csak felkuncogtam.
- Istenien festetek csajok.- lépet elő Niall, a kis fekete öltönyében. Megrántotta az öltönyét majd Lo elé lépet.- Hölgyem kérem tiszteljen meg azzal hogy a párom lesz eme nemes estén?- picit meghajolt Lo előtt, aki a szíve elé kapta a kezét, és elég meglepett arccal beszívta a levegőt.
- Oh, megtisztelő kérés, uram és kedvesen el is fogadom.- helyezte a kezét Niall-ba és mint két ötvenes években lévő szerelmes pár lépkedtek kettőt előre, majd kitört mind kettőjükből a nevetés. De még mindig úgy álltak.
- Ez jó volt.- mondta Liam, nevetve.- És akkor indulhatunk?- kérdezte majd az ajtóhoz lépet.
- Aha.- válaszolták egyszerre. Mire mi mind elindultunk kifelé. Olyan furcsa volt utolsóként tippigeni, még oda lent a kantinban mindenki megtalálta a saját kis párját, én meg mint a fekete bárány ott álltam egyedül. Ennek mi értelme van?- kérdeztem magamtól mikor barátnőmre mosolyogtam összeszorította fogakkal még nem is érzem teljesen jónak a lábam én meg itt mászkálok giga sarakban és miért hogy egyedül üljek egész este. Fergeteges éjszaka elé nézek.
Most is utoljára ültem be a nagy limuzinba de addig ügyeskedtem még a végébe nem tudtam ülni. Nem akarok én első lenni, hogy mindenki lássa egyedül vagyok. Lábaimat keresztbe fontam, majd csak kibámultam az ablakon, kezemre helyeztem az államat.
- Hé, minredn rendben cica?- fordult oda hozzám Harry, s a fülembe súgta.
- Ühm.- ennyit adtam válaszként amihez hangos sóhaj is társult, majd még mindig kifelé néztem. S már Harry keze is eltűnt a csípőmről. Mindenki olyan jól elvolt, nevetek és beszélgettek, még pezsgőt is nyitottak, de vissza utasítottam, azzal hogy gyógyszert szedek. Pedig simán megihattam volna azt az egy pohár perzsgőt de hangulatom nem volt hozzá.
Éreztem ahogy a kocsi hosszú út után megáll, majd a srácok sorba kezdtek el kiszállni, vakuk villogtak, s már csak én maradtam hátra, de ahogy kinéztem láttam hogy én nem is kellek most oda. Nem fogok egyedül ott szerepelni az újságokon. " Ni csak az új táncos egyedül lepkédet végig a vörös szőnyegen hát kösz én ebből nem kérek.
- Hölgyem?- nyújtotta felém a kezét a sofőr.
- Köszönöm nem.- mosolyogtam majd vissza ültem beljebb . Furcsán nézet rám a sofőr, majd csak bezárta az ajtót, s vissza ült vezető ülésbe majd a kocsit hátra vezette a nagy épület mögé, a parkolóba. Mikor megállt lehúzta azt a kis elválasztó hülyeséget, és hátra fordult hozzám.
- Miért maradt ide bent?- kérdezte, érdeklődve.
- Nem akartam fekete bárány lenni, így is az vagyok.- vontam karba a kezemet szomorúan. - Mindenkinek van párja én meg ott vagyok egyedül, nem értem hogy miért kellettem ide akkor én ma estére?!- szaladt ki a számon.
- Miért kell ahhoz pár, hogy egy ilyen fiatal és szép lány mint ön, jól érezze magát?
- Nem arról van szó, hogy nem tudnám magam jól érezni, de nem szeretem ha mindenkinek van valakije én meg egyedül állhatok ott egymagamba, kiközösítve, ez ez olyan mintha a világ átnézne rajtad.- még egy hangos sóhaj tört fel a torkomból. - Mindegy, beszököm hátul. Észre se veszik hogy eltűntem.- mondtam majd kicsúsztam a kocsiból, helyre ráztam a ruhámat, a kezeimet összefontam a mellkasom előtt, majd a hátsó ajtó felé igyekeztem. Még szerencsére egy személy sem állt, ott. Nem értettem miért nem védik ezt, de nem mintha olyan nagy baj lett volna. Simán beosontam a meleg épületbe, ahol az emberek mintha a kerge birkák rohangált össze vissza. Azt hiszem rossz helyre csöppentem. - ejtettem le magam mellé a két kezemet, s gondoltam majd kitalálok innen, így elindultam előre felé.
De olyan nehezen találtam ki onnan, hogy szerintem már az egész Díjátadó elindult. De nem tévedtem.- eset le az állam, mikor épp mellettem száguldottak el a többiek, észre sem vettek még Lo -sem. Na ezért vagyok én egyedül.- mondtam magamban.- Mert láthatatlan vagyok.- ejtettem ki a számon, majd néztem ahogy együtt belépnek a nagy terembe, én meg csak megráztam a fejem, és inkább kifelé indultam el. Nem szerencsémre, a fotósok még mindig ott voltak , így lencse végre kapták a gyors elszelelésemet. Az első taxit leintettem, s meg mondtam neki hogy a legjobb Gyors éteremhez vigyen el. A sofőr csak szélesen rám mosolygót majd el is indult. Én addig elő kotortam a telefonom és lehalkítottam, majd mikor megállt a kocsi kifizettem a sofőrt, és kiszálltam, gyorsan berohantam az eső elől, a gyors éterembe. Beálltam a nem annyira hosszú sorba, s tele pakoltattam a tálcámat finom kajákkal, majd ahogy azt is kifizettem, oda ültem az ablak előtti hosszú asztalhoz. A telefonomat és a táskámat be tettem a tálca elé, majd parasztosan kézzel kezdtem el enni azt amit persze lehetett.
Lassan ettem az ételeket, mikor a telefonom rezegni kezdet, nem vettem fel hagytam ott, majd mikor abba hagyta rá néztem és láttam hogy Lo volt az, de még mindig nem érdekel. Tovább ettem. Mikor már egy Sms jött amit persze miért is ne írna ki teljes egészébe a telefonom. A szemem rá siklott és olvasni kezdtem: " Ennyi ideig az ember nincs mosdón?! :D" írta barátnőm.
- Oh, de hogy nem épp szarok.- morogtam majd tovább ettem. Szóval csak azt hiszi hogy én mosdóba mentem.
Lassan bandukoltam vissza a srácok lakásába miközben az eső persze úgy eset mintha valaki csak a fejemre öntené dézsából. Nem nagyon tudod érdekelni mikor csúron vizesen léptem be a lakásba s jöttem rá hogy még sehol sincsenek. Így felmentem a szobába, ledobtam magamról a vizes ruhákat, majd bele bújtam az elnyúlt Nike felsőmbe, és végül lemostam az arcomról az elfolyt sminket, majd kicsit beszárítottam a hajamat, ami újra göndören ugrott fel. S végül már csak az maradt, hogy én bedobtam magam az ágyba, a tévét bekapcsoltam hogy valami zaj és világosság legyen, de szerencsémre, a takarót felhúztam a nyakamig, a párnámat öleltem, s hamar elnyomott az álom. Még akkor is ha ez a nap nem úgy sikerült ahogy én gondoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése