Selena
Tudtam, jól ha egyszer Lottie beidegeskedik akkor ott kő kövön nem marad semmit sem, de most még annyira nem tudtam hogy mi törtnét körülöttem, hogy rá lehetett jönni, elég későn kapcsoltam. Már csak azt hallottam, hogy barátnőm torka szakadtából kiabál. Utána loholtam, s közé és a srácok közé álltam.- POFA BE!- kiáltottam el magam, olyan hangosan amilyen hangosan csak tudtam. Csönd telepedet a lihegőbe. Én meg csak állam és néztem magam elő, összekel szednem a gondolataimat.- Most már mindegy nem, ha ők tudták vagy sem.- fordultam barátnőm felé.- Ennyivel betudhatjuk nem voltak igaz barátok, ha nem mondtál el nekünk, hogy ezt tervezték velünk.- mondtam, majd megragadtam barátnőm karját, s kirángattam őt vissza a csarnokba. Ahol az az őt srác még mindig ott állt és vártak minket, ahogy megláttak minket persze nagy mosoly terült az arcukra, s és nem mondanám hogy nem néztek rajtunk végig, hiszen mind a ketten csak egy apró rövidnadrágba és topban voltunk, így volt kényelmes gyakorolni. - Menj és higgadj le!- súgtam barátnőm fülébe,mikor szúrós szemmel nézet a fiúkra, ő csak bólintott egyet, majd gyors léptekkel kikerülte őket, és vissza indult, a lakókocsinkba. Én meg csak hajamat tépve fordítottam hátat a srácoknak akik még mindig ott álltak. -Nekem ehhez semmi energiám.- nyögtem ki halkan.
- Öh, szia.- kocogtatták meg a vállamat.
- Mi van!- fordultam meg, s találtam szembe magam egy barna szemű, éjfekete hajú sráccal, akinek a fekete hajába ott libegett egy apró szőke hajtincs. A mosolya meg szélesen rám villant.- Oh, húzz el a szemem elől, ember.- szúrtam a fogaim közül, majd előlöktem magamtól, s kikerültem őt, futó lépésben indultam vissza én is a lakókocsi felé. Mikor beléptem, Lottie idegesen csapkodott mindent ami a kezébe került. Épp csak bezártam magam mögött az ajtót, mikor egy kép csattant a földön. Ijedten fordítottam felé a fejemet, s láttam hogy Lottie azt a képet vágta a földhöz amin az én családom volt, tátott szájjal álltam s termetten néztem barátnőmre, aki hamar kapcsolt.
- Úr isten. Ne haragudj nem láttam hogy az akad a kezembe, kérlek ne haragudj.- rogyott le az egyik ágyra, még én leguggoltam, s kikapirgáltam a törött üveget közül a képet, amin az édes anyám, az apám, s az egyetlen bátyám volt. Könnyes szemmel vettem fel s ültem le barátnőm mellé, aki már fejét fogva ült, az ágyon.- Rettentően sajnálom, Sel.- nézet fel rám.
- Ez csak egy kép.- legyintettem nagyot nyelve. - Megértem hogy ennyire ki vagy akadva, régóta itt vagy.. de azért törni zúzni még nem éppen kéne, Lo nekünk csak ezek a dolgaink vannak, és ahogy láthatod, a felét összeaprítottad.- mutattam a kis lakókocsi belsejére.
- Sajnálom.- ennyit mondott, majd eldőlt az ágyin.- De nekem ez a hely volt az otthonom, ők voltak a családom, s most hogy elárultak, úgy hogy tudtak róla s még sem szóltak, egyszerűen ezt hozta ki belőlem. Sajnálom, Sel hogy tönkre tettem a képet, tudom hogy nem láttad őket közel 10 éve, hogy eldobtak, és ez az egyetlen emléked marad, tényleg nagyon sajnálom. - Emelte fel rám a szemét.
- Tudom, és azt is hogy ez az otthonod, de már nem tudunk mit tenni. Eladott minket nekik.- böktem a fejemmel kifelé. - Jobb ha összepakolunk.- nyögtem nehezen, majd felálltam, s kihúztam a két bőröndöt a két ágy alól, majd az ágyakra helyeztem. Felnyitottam az enyémet, s bele dobáltam azt a pár darab ruhát ami nekem maradt, s néhány tárgyat, majd lecsaptam a tetejét, Lo is pont ugyan ezt tettem, majd ahogy készen lett ő is, ruhát váltattunk, magunkra kaptuk a kabátunkat, s majd kiléptünk az ajtón. A “ családunk” akik a mai napig azok voltak, mind oda kint álltak. Lehet hogy legbelül utálja őket, ahogy most én is, de ezen kívül szeretem is őket, szorosan átöleltem mindenkit, majd megálltam az öt fiú előtt.- Selena vagyok.- mondtam közönségesen.- Ő meg Lottie.- mutattam barátnőmre, aki flegmán rájuk emelte a szemét.
- Lányok ők itt az One Direktoron-lépet elő az öt srác mögül egy nő.- Én meg Kristen vagyok a menedzserük.- És még milyen szép nő. - Ő itt Niall.- mutatott egy szőke hajú kék szemű srácra tiszta herceg vagyok fehér lovon filingu volt.- Liam.- mutatott a mellette álló, barnás szőkés hajú srácra akinek barna szemem csillogót, ahogy ránk mosolygót.- Mellette Louis .- egy bohókás termetű srác állt előttünk, összevissza ugrálva.- Ő mellette pedig Harry.- egy göndör füttyű zöldes szemű srác, akinek a tekintet olyan volt mint egy macskáé, és a mosolya is olyan kacér volt.- És végül Zayn.- a barna szemű, éjfekete hajú srác, akinek a mosolyától az előbb pillangók repdestek a hasamba. Elég volt Selena!- förmedtem magamra oda bent.
-Ch..- mordult fel mellettem Lottie s a kocsi felé vette az irányt, ami tárva nyitva állt előttünk, követtem őt, nem igazán tudom most mi van. Lo bevágta magát a leghátsó ülésbe én meg bepréseltem magam mellé, lábait felhúzta s fejét a térdére dobta, még én csak ott ültem és néztem ahogy fiúk és a nő beszállnak, majd a kocsi elindul. Hallottam, ahogy Lo szipogni kezd mellettem, és így éreztem ahogy én is sírni kezdek.. elő kotortam a képet a zsebemből.
- Új elveszítek egy családot- motyogtam magam elé, magyarul. Majd vissza gyűrtem a zsebembe a képet, s barátnőm vállára hajtottam a fejemet, mikor felemelte a fejét.
- Ahogy én is.- súgta, majd ő is kifelé bámulta az ablakon, ahogy én is.
Tudtam, jól ha egyszer Lottie beidegeskedik akkor ott kő kövön nem marad semmit sem, de most még annyira nem tudtam hogy mi törtnét körülöttem, hogy rá lehetett jönni, elég későn kapcsoltam. Már csak azt hallottam, hogy barátnőm torka szakadtából kiabál. Utána loholtam, s közé és a srácok közé álltam.- POFA BE!- kiáltottam el magam, olyan hangosan amilyen hangosan csak tudtam. Csönd telepedet a lihegőbe. Én meg csak állam és néztem magam elő, összekel szednem a gondolataimat.- Most már mindegy nem, ha ők tudták vagy sem.- fordultam barátnőm felé.- Ennyivel betudhatjuk nem voltak igaz barátok, ha nem mondtál el nekünk, hogy ezt tervezték velünk.- mondtam, majd megragadtam barátnőm karját, s kirángattam őt vissza a csarnokba. Ahol az az őt srác még mindig ott állt és vártak minket, ahogy megláttak minket persze nagy mosoly terült az arcukra, s és nem mondanám hogy nem néztek rajtunk végig, hiszen mind a ketten csak egy apró rövidnadrágba és topban voltunk, így volt kényelmes gyakorolni. - Menj és higgadj le!- súgtam barátnőm fülébe,mikor szúrós szemmel nézet a fiúkra, ő csak bólintott egyet, majd gyors léptekkel kikerülte őket, és vissza indult, a lakókocsinkba. Én meg csak hajamat tépve fordítottam hátat a srácoknak akik még mindig ott álltak. -Nekem ehhez semmi energiám.- nyögtem ki halkan.
- Öh, szia.- kocogtatták meg a vállamat.
- Mi van!- fordultam meg, s találtam szembe magam egy barna szemű, éjfekete hajú sráccal, akinek a fekete hajába ott libegett egy apró szőke hajtincs. A mosolya meg szélesen rám villant.- Oh, húzz el a szemem elől, ember.- szúrtam a fogaim közül, majd előlöktem magamtól, s kikerültem őt, futó lépésben indultam vissza én is a lakókocsi felé. Mikor beléptem, Lottie idegesen csapkodott mindent ami a kezébe került. Épp csak bezártam magam mögött az ajtót, mikor egy kép csattant a földön. Ijedten fordítottam felé a fejemet, s láttam hogy Lottie azt a képet vágta a földhöz amin az én családom volt, tátott szájjal álltam s termetten néztem barátnőmre, aki hamar kapcsolt.
- Úr isten. Ne haragudj nem láttam hogy az akad a kezembe, kérlek ne haragudj.- rogyott le az egyik ágyra, még én leguggoltam, s kikapirgáltam a törött üveget közül a képet, amin az édes anyám, az apám, s az egyetlen bátyám volt. Könnyes szemmel vettem fel s ültem le barátnőm mellé, aki már fejét fogva ült, az ágyon.- Rettentően sajnálom, Sel.- nézet fel rám.
- Ez csak egy kép.- legyintettem nagyot nyelve. - Megértem hogy ennyire ki vagy akadva, régóta itt vagy.. de azért törni zúzni még nem éppen kéne, Lo nekünk csak ezek a dolgaink vannak, és ahogy láthatod, a felét összeaprítottad.- mutattam a kis lakókocsi belsejére.
- Sajnálom.- ennyit mondott, majd eldőlt az ágyin.- De nekem ez a hely volt az otthonom, ők voltak a családom, s most hogy elárultak, úgy hogy tudtak róla s még sem szóltak, egyszerűen ezt hozta ki belőlem. Sajnálom, Sel hogy tönkre tettem a képet, tudom hogy nem láttad őket közel 10 éve, hogy eldobtak, és ez az egyetlen emléked marad, tényleg nagyon sajnálom. - Emelte fel rám a szemét.
- Tudom, és azt is hogy ez az otthonod, de már nem tudunk mit tenni. Eladott minket nekik.- böktem a fejemmel kifelé. - Jobb ha összepakolunk.- nyögtem nehezen, majd felálltam, s kihúztam a két bőröndöt a két ágy alól, majd az ágyakra helyeztem. Felnyitottam az enyémet, s bele dobáltam azt a pár darab ruhát ami nekem maradt, s néhány tárgyat, majd lecsaptam a tetejét, Lo is pont ugyan ezt tettem, majd ahogy készen lett ő is, ruhát váltattunk, magunkra kaptuk a kabátunkat, s majd kiléptünk az ajtón. A “ családunk” akik a mai napig azok voltak, mind oda kint álltak. Lehet hogy legbelül utálja őket, ahogy most én is, de ezen kívül szeretem is őket, szorosan átöleltem mindenkit, majd megálltam az öt fiú előtt.- Selena vagyok.- mondtam közönségesen.- Ő meg Lottie.- mutattam barátnőmre, aki flegmán rájuk emelte a szemét.
- Lányok ők itt az One Direktoron-lépet elő az öt srác mögül egy nő.- Én meg Kristen vagyok a menedzserük.- És még milyen szép nő. - Ő itt Niall.- mutatott egy szőke hajú kék szemű srácra tiszta herceg vagyok fehér lovon filingu volt.- Liam.- mutatott a mellette álló, barnás szőkés hajú srácra akinek barna szemem csillogót, ahogy ránk mosolygót.- Mellette Louis .- egy bohókás termetű srác állt előttünk, összevissza ugrálva.- Ő mellette pedig Harry.- egy göndör füttyű zöldes szemű srác, akinek a tekintet olyan volt mint egy macskáé, és a mosolya is olyan kacér volt.- És végül Zayn.- a barna szemű, éjfekete hajú srác, akinek a mosolyától az előbb pillangók repdestek a hasamba. Elég volt Selena!- förmedtem magamra oda bent.
-Ch..- mordult fel mellettem Lottie s a kocsi felé vette az irányt, ami tárva nyitva állt előttünk, követtem őt, nem igazán tudom most mi van. Lo bevágta magát a leghátsó ülésbe én meg bepréseltem magam mellé, lábait felhúzta s fejét a térdére dobta, még én csak ott ültem és néztem ahogy fiúk és a nő beszállnak, majd a kocsi elindul. Hallottam, ahogy Lo szipogni kezd mellettem, és így éreztem ahogy én is sírni kezdek.. elő kotortam a képet a zsebemből.
- Új elveszítek egy családot- motyogtam magam elé, magyarul. Majd vissza gyűrtem a zsebembe a képet, s barátnőm vállára hajtottam a fejemet, mikor felemelte a fejét.
- Ahogy én is.- súgta, majd ő is kifelé bámulta az ablakon, ahogy én is.
~Egy
héttel később~
- Atyám.- nyögtem fel a wc mellől. Harmadik napja rohannom minden fél órában a wc-re hányni. Feltápászkodtam, majd megmostam az arcomat, s törölközővel a kezemben léptem ki a szobába. Itt vagyunk Londonban, a fiúk lakásában ahol egy szobát kaptunk, hogy minden percben velük legyünk. De minket. Lo még mindig nem fogta fel teljesen mi történt, ahogy én se, és úgy érzem sikeresen el is kaptam valami nyavalyát. Kristen a menedzserük ebben az egy hétben egyfolytában vásárolni küldött minket, hogy ne nézzünk ki putrisan, még a hajunkat is átfestette, így Lo-nak sötét barna lett még az enyém hát olyan mintha eg y piros festékes doboz nyomtak volna a fejemre. Nem mintha nem tetszett volna, de azért ez már sok. Igazából, még mindig nem tudjuk teljesen mi a feladatunk, csak annyit tudunk, hogy mindennap napi négy- öt órát töltünk egy csarnokban ahol gyakoroljuk azokat a dolgokat amiket a cirkuszba.
- Jól vagy, biztos hogy ma menni fog a próba?- kérdezte Lo, mikor a vállára csapta a táskáját, én is követtem a példáját.
- Na, ná remekül vagyok, max ha nem akkor majd végig hányom az egész terepet- mosolyogtam halványan, mikor a lábamat bele dugtam a cipőmbe. Lusta voltam, rendesen felöltözni, már a gyakorló szerkómba mentem, egy rövid nadrág, s egy top. Majd a kis sport táskám, ami nem éppen volt olyan kicsi. Felkaptam a napszemüvegemet, majd összekötöttem a hajamat egy nagy copfba mikor bevágódtunk a leintett taxiba. Lo el hadarta a címet még én csak görcsösen ültem, az ülésben. Itt mindenki olyan örülten vezet, így túl hamar oda is értünk a csarnokba. Kifizettem a sofőrt majd nagy léptekkel lépkedtünk be, az első sarokba ledobtam a táskámat, s már nyújtani is kezdtünk. Mikor a fiúk megjelentek, s azzal az én hányingerem újra felcsapott. Mint az örült álltam fel, s rohantam ki a mosdóba, miközben a fiúk között utat törtem magamnak. Nem is volt semmi sem a gyomromban és még is olyan mintha az ebédemet adtam volna ki. Most már remegve álltam fel, s jó alaposan leöblítettem a fejemet.- Még vagy nyolcvanszor dobjam ki a taccsot ma.- morogtam magamban, majd felkaptam az első törölközött és kivánszorogtam a csarnokba újra.
- Megint?- fordult felém Lo, mikor eldőltem a földön.
- Még mindig!- javítottam ki és helyeztem a hasamra a kezemet.
- Mit zabáltál, hogy ez lett az átka?
- Ugyan azt amit te.- válaszoltam, majd nehezen felültem, s spárgába nyomtam a lábamat.- De azt hiszem az én hasikám azokat a dolgokat nem igazán bírja amit a tied.- nyögtem, mikor lehasaltam a földre.- És innen se tudok feljönni.- csaptam a földre.
- Na gyere, te …- nevetett fel Lo, és nyújtotta a kezét én meg bele csaptam, s egy perc után felrántott.- Kezdjünk inkább valami laza gyakorlattal, ha mondjuk újra rohannod kéne ne a levegőből vetődj le.- nevetett fel, mire én csak vállba bokszoltam. De igaza volt. Próbáltam az egyszerű gyakorlatokat leutánozni amiket Lo csinált, de egyiket sem tudtam úgy hogy vagy nem nyaltam volna föl a padlót, vagy ne rohantam volna wc-re újra.
- Annyira sajnálom, fogalmam sincs mi van velem, de nem halaszthatjuk el ezt?- néztem barátnőmre, aki még mindig folytatta a gyakorlatokat, mikor én elő jöttem a mosdóból, megint.
- Haza kísérjelek?- fordult felém, lihegve.
- Nem kell, lezúgok az egyik székbe, nem tűnnek olyan kényelmesnek, de még is jobb mint a semmi, te nyugodtan csináld, majd együtt haza megyünk a végeztél.- mondtam és próbáltam elhelyezkedni az egyik székbe, de ezek ritka kényelmetlenek, ezért inkább levágtam magam a földre, a fejem alá tettem az egyik táskát, s összegömbölyödtem.
- Felfogsz fázni, te ribi.- dobott nekem valamit Lo, amitől ijedten csaptam fel.
- Ne dobálózzál már.- néztem fel rá mire ő csak felnevetett hangosan.- Ennél rosszabb már nem lehet a helyzetem, és ez kényelmesebb mint azok a valamik amiket nem neveznék széknek.- böktem a kezemmel, s a lábammal hadonásztam, így sikeresen kigáncsoltam valamit, aki egyenesen a nem pehely súlyával rám eset.- Oh, már.- nyögtem, fel hangosan mikor az a valaki leszállt rólam, én meg már újra rohantam. Mikor vissza értem, azzal találtam szembe magam, hogy Lo nevetve fetreng a földön.
- Bocsi, az előbbiért.- lépet mellém Zayn. Rá se néztem, csak legyintettem egyet. Nem sokszor álltunk velük szoba,ha meg igen akkor is bunkók voltunk.- Rendben mi kajálni mentünk,ha akartok jöhettek velünk.- mondta, de egyikünk sem szólalt meg.- Akkor sziasztok.- annyira rossz volt ennyire bunkónak lenni, de ez volt a jó.
- Tudom, hogy szarul vagy, de azért azt az apró táncot eltudod velem táncolni, idegese vagyok. Nagyon és az segítene.- mosolygót rám Lo. És bár tényleg nem éreztem magam fényesen, de ha ez neki segít.
- Énekeljek is hozzá, a csodás üveg repedős hangommal?- kérdeztem mosolyogva. Mire ő csak felnevetett és bólintott. - Akkor gyerünk, ribizlii.- léptem mellé. - Egy..egy két háá.- csaptam össze a tenyerem és kezdtem bele, Alexis Jordan - Hush Hush számát, mire a megszokott kitalált táncunkkal roptuk rá.
Zayn. Épp csak kiléptünk az ajtón, mikor nevetés és ének hang csendült fel, mint az öten egyszerre dugtuk vissza fejünket, s a két lány egyszerre mozdult a hangra, ami Selena szájából áramlott ki. Olyan furcsák velünk, mind a ketten modortalanul ránk morognak, mintha rühes kutyák lennénk, akik az ö csontukra pályáznak. De egyszerűen még is van valami Sel-be ami megragadt még ezek ellenére is. És ahogy láttam Niall-t is Lo viselkedése.- Furcsák.- mordult fel Liam, mikor észhez tért.
Mi meg csak helyeselni tudtuk, bólogatással, majd tovább néztünk őket, s ahogy elhallgattak önkénytelenül is de tapsolni kezdtünk, amitn ránk kapták a szemüket, dühösen izzottak a szemek.
- TI!?- csapott fel Lo, idegesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése