Selena.
Még mindig nem tudtam magammal mit kezdeni, azóta is csak a szobámba ülök és a lábamra tekertem egy vizes rongyot, kezeimet keresztbe csaptam magam előtt, nem voltam hajlandó mosolyogni, se. Tudom, érzem, hogy az a lány volt az, hiszen valljuk már be, ha Lo ezeket mondtak, akkor tuti hogy ő volt az. Elgondolkodva ültem és bámultam magam elé, mikor azon kaptam magamat hogy az ágy mellettem besüpped, ijedten fordultam a személy felé, aki nem volt más mint Harry, mosolyogva nézet rám, majd a szeme lesiklott a lábamra, s egy apró fájdalmas fintor után újra a szembe nézet.- Minden rendben?- kérdezte, mire én csak kieresztettem az addig bent tartott levegőt, majd szomorúan leejtettem a fejemet, és megráztam.- Hé, nekem elmondhatod, a barátod vagyok.- ült fel mellé, az ágyra, s közelebb húzódót hozzám, lehet érezte hogy nem sokára eltörik nálam a mécses és sírva fogok a kezei közé borulni, vagy csak tudta hogy szükségem van most valakire aki a barátomként áll mellettem. Mély levegőt vettem azt hittem, hogy ezzel letudom nyomni a torkomon a sírást, de tévedtem. Hangosan tört fel a torkomból. Harry megfogott és a mellkasára vonzott, nem toltam el magamtól, szorosan hozzá bújtam és sírtam, zokogtam. Fehér pólóját elárasztottam a sós könnyeimmel.- Sel, hé, ne sírj kérlek, ne sírj.- simogatta a hátamat.
- De nem tudok nem sírni.- nyögtem ki hüppögve majd eltoltam magam tőle, elfordítottam a fejemet, s letöröltem azokat a fránya könnycseppeket az arcomról, mély levegőt vettem, majd megfordultam, hogy én most lemászok az ágyról. Tudtam hogy kisebb nagyobb sikerrel fogok két lábra állni, de meg kellet próbálnom.- Tönkre tette mindent.- motyogtam magamba, mikor a lábaimat a földre helyeztem, erősen megragadtam az ágy szélét, majd mikor felálltam bele kapaszkodtam az első tárgyba ami a kezem ügyébe került, mert éreztem hogy a jobb lábam nem akar tovább szenvedni. Megrogyva, ültem le a földre, és dőltem neki a szekrényemnek, majd sírtam tovább.- Olyan emberrel kiabáltam, akit szeret.- mondtam, mikor láttam hogy Harry aggódva ugrik le mellém, és fogja meg a kezemet. Majd óvatosan a hátamra simítja a kezét, és felemelt a földről. Két kezébe kap.- Tegyél le.- kértem annyira kedvesen amennyire kedvesen sikerült.
Erős és ruganyos léptekkel, két óriási lépéssel el is ért, az ajtóig. Amit feltépet maga előtt, majd a hosszú folyosón indult el.: - Nem teszlek le.- jelentette ki erőteljesen, majd lepattogott velem együtt a lépcsőn.- Most azonnal elviszlek egy orvoshoz.- adta ki azt a parancsot, amit nem akartam hallani, mielőtt bármit is mondhattam volna, már feltépte maga előtt a bejárai ajtót, és a kocsija felé kezdet el cipelni. Kiugorhattam volna a kezéből, de tudtam hogy nem tudnék futni. Ebben a percben még nem!
- Selena.- Egy túlságosan ismerős hang csapta meg a fülemet, mikor Harry kinyitotta előttem az ajtót, és óvatosan beültetett.- Mi történt?- kérdezte, Zayn arcát közel tolva az enyémhez. Mély levegőt vettem és csak bekapcsoltam a biztonsági övemet.
- Elviszem orvoshoz, max két óra az egész, a koncertre vissza érünk.- hadarta el Harry, majd bedobta a seggét a kocsiba, és már gázt adót.
- Selena, azt hiszem a mai fellépést le kéne mondania.- lépet elém az orvos, már ahogy rám nézet láttam hogy nem fog tetszeni az amit mondani akar.- A bokájában egy izom, elszakadt, ezért se tud rendesen ráállni, most jó alaposan bekötöttük, de nem ajánlom hogy ma ugráljon, pihentetni-e kéne.- mondta, majd a kezembe adót egy doboz fájdalom csillapított.
- Ezt ma nem tehetem meg.- mondtam határozottan lehet hogy Lo-val összevesztem, de nem hagyom ma szarban, segítenem kell neki, egyedül nem tudja a gyakorlatokat végig csinálni, és nem is lenne olyan szép.
- Úgy érzem, nem fogta fel mennyire súlyos következménye lehet?!- mondta mikor neki dőlt az asztalának.
- Nem az első eset, hogy így jártam doktor úr, és nagyon is tudom mennyire nagy súlyt nyomok most magamra, de szükségük van ma rám.- mondtam, majd nehezen leszálltam az ágyról, majd két honom alá csaptam a mankót, és az ajtó felé ugráltam vele.- Köszönöm.- vissza fordultam megköszöntem, majd kiléptem az ajtón.
- Na?- ugrott elém Harry. Szerencsére van ahogy három lában álok, most mert úgy érzem hogy olyat zakóztam volna.
- Nyugalom te aggód béka.- csaptam seggbe a mankómmal mire ő csak felkiáltott majd mosolyogva lépet mellém és ölelt meg.- Na, mehetünk mert a végén mind a ketten elkésünk?- kérdeztem.
- Tessék?- vonta fel a szemöldökét.- Nem azt mondott hogy te ma még oda fel mászol, ilyen lábbal?- rikkantotta jó hangosan.
- Csitt, kórházba vagyunk, nem cirkuszban.- ettől a szótól, kicsit elszomorodtam és pedig öngólt adtam magamnak.- Igen, jól értelmezted amit mondtam, nincs semmi bajom, és nem fogom magára hagyni Lo-t még akkor sem, ha ma nagyon bunkó voltam vele. Nekem már nincs családom, és ő az egyetlen személy akit testvéremnek mondhatom.- mosolyogtam rá halványan.
Nem mondott semmit, sem csak csöndben beültünk a kocsijába és én csak kifelé bámultam az ablakon, miközben a fülembe bele dugtam a fülest, amit a kocsiba találtam, és bekapcsoltam egy kedvenc magyar előadom számát, Muri Enikő- Miért jó? számát, hallgattam, miközben csöndben haladtunk... észre se vettem, hogy hangosan énekelni kezdtem, mikor kiszálltam a kocsiból. Nem ment valami könnyen, de szerencsére ott volt Harry, aki furcsán nézet rám. Még mindig énekeltem, de ki tudta hogy ezt hangosan teszem, annyit vettem észre hogy Harry kihúzza a fülest a fülemből, én meg elhalkultam.:- Gyönyörű a hangod.- mondta halvány mosollyal ami egyre szélesebb lett az arcán.
- Kö...köszönöm.- dadogtam bele pirulva, majd inkább gyorsan elsiettem a mankóm társaságában. Mikor beértem az öltözőbe akkor vettem észre, hogy Lo már sehol sincs a ruhája már nincs a szekrényen, és ahogy megláttam az órát, én is ijedten kezdtem el kapkodni, a szakadt ruhámmal még kezdtem valamit, majd magamra húztam, s már csak a smink hiányzott amit gyorsan felkentem az arcomra, a cipőbe nehezen bele dugtam a lábam, igaz nem nézet ki valami szépen ahogy ott az a nagy ronda fehér kötés de nem tehetek mást. Ha most ebben a percben kihátrálok összeomlik az a gyakorlat amit eddig gyakoroltunk.
Nehezen ráálltam a lábamra, mikor mindennel készen láttam, de térdem még nagyon nem akarta tartani magát, és a bokám se, megrogyva párszor. Öt perc szenvedés után úgy döntöttem, inkább mankóval fogok elmenni a színpadig. Kiléptem az ajtón, és gyorsan a színpad másik oldalára siettem, ott furcsán nézet rám a stáb de csak Mark kezébe adtam a mankómat, és most végleg rá kellet állnom a lábamra, ami nem igazán tetszett. Hangos sziszegés tört fel a torkomból és szerencse hogy még ott volt a korlát.
A színpad sötétbe borult s tudtam hogy ez az a perc hogy fel kell sietnem a helyemre, elégé fájdalmasan ment ez is, de beálltam és magamra tekertem a kötelet, amit előtte persze jó erősen megrántottam, nem maradt a kezembe, szóval biztonságosan kezdtem el magamat felhúzni. És mikor felértem, pont akkor kezdet el a villog fény is világítani. :- Heló London!- És íme a srácok, akik egyszerre bukta elő.:- Reméljük élvezni fogjátok a koncertet..- mondta Liam.- És hogy egy kis meglepetve szolgáljunk nektek, az One Direciton csapat két csodálásos személlyel bővült ők azok .- mutattak felénk mire mi egyszerre mozdultunk meg és kezdtünk bele a gyakorlatba. Lo döbbent szemmel nézet rám, még én mosolyt nyomtam az arcomra, a fájdalom ellenére.- Akkor kezdődjön a buli!!!!- kiáltották egyszerre, majd a tömeg őrjöngeni kezdet.
Amint a koncertnek vége lett, megkönnyülve hajoltam meg és siettem le a lépcsőn, az első olyan helyre letettem a seggemet, amit biztonságosnak éreztem. Ebben a percben éreztem, hogy a lábamra újra vér szökik és bár nagyon erősen lüktetni kezd, de megkönnyebbültem hogy végre ülök. - Sel.- barátnőm hangja csapta meg a fülemet és mielőtt folytathatta volna közbe szóltam.
- Ne haragudj rám. Lehet hogy én vagyok paranoiás de még is úgy érzem, úgy egy kicsit igazam van... de nem kényszeríthetlek bele olyanba amit te nem akar, az már nem én lennék.- mondtam, miközben leült mellém s végig a szembe nézet.
- Nem fogadom el, mert nem volt nekem se igazam, melletted kellet volna állnom és nem kiröhögnöm téged.- ölelt át Lo, amitől már jobban éreztem magamat.
- Tudod, rá jöttem valamire...- mondtam a szemébe mikor elváltunk egymástól.-... le kéne zárnunk magunkban ezt a gyűlölünk titeket, mert fogjuk fel felnőttesen, ők nem tudhattak róla, hogy mi nem önszántunkból jöttünk ide. - láttam az arcán hogy ez nem igazán tetszik neki. - Lo, én láttam az arcukat, úgy néztek rám, mint akik nem tudják hogy a Föld körülöttük forog, én nem akarok tovább bunkó lenni, van valami ami nem stimmel, érzem hogy egy fiúk az öt közül túlságosan közel áll hozzám.
Lo, arcán kaján mosoly jelent meg:- Közel mi?- vonta fel a szemöldökét, és meg bökött.
- Nem úgy!- vontam karba a kezemet.- Valami más, valami nagyon más.- mondtam ki halkan ellágyulva mikor az öt fiú egymás után ugrált le, vigyorogva a lépcsőről, egyenesen elénk álltak.
- Hogy vagy cica?- jött oda Harry.
- Meg mondtam én hogy jól vagyok és leszek.- vigyorogtam rá- Srácok...- néztem kicsit barátnőmre mikor megláttam valamit a szemébe, amitől éreztem hogy kimondhatok. -... szeretnénk mondani valamit. Tudjuk hogy semmi közötök nem volt ahhoz, hogy Kris kivett minket a cirkuszból és ezért szeretnénk bocsánatot kérni, és megmondani, hogy szeretnénk új lappal kezdeni felétek. Ha lehet?- elővettük a nagy boci szemeket, mire a fiúk egymásra néztek majd a nyakunkba borultak, s ebből rájöttünk hogy szent a béke.
~Este~
- Oké, oké, oké...- kapkodta Liam a levegőt, mikor mint eddig egy órán keresztül hülyeségeket csináltak a srácok, én is alig bírtam már sírás nélkül. Egy nagy kört alkottunk az egyik szoba közepén, a kör közepén ott volt a VP, meg egy üveg, na és ebből mit lehet levenni, hát persze hogy üvegeztünk. Liam-en volt a pörgetés, aki ezt meg is oldotta egy hamar, és persze most rám került a sor. Kihúztam magam ülve, még a lábam egy puha párnán pihent. Mellettem Harry, és Lo ült. - Oh, cukika na felesz vagy mersz?- kérdezz Liam.
A láthatatlan szakállamat kezdtem el simogatni:- Merek.- mosolyogtam rá, lehet kicsit hamar döntöttem. na most már mindegy. Rántottam meg a vállamat, majd vártam a feladatomat.
- Hmmm...- fordult körbe, majd rám nézet újra.- ...csókold meg Zayn-t.- na most ebben a percben akadt meg a torkomon minden.
- A halálomat kívánod ?!- rikkantottam fel pár perc után, amikor elkaptam a szemem Zayn-ről.
- Na ez csak egy csók, erről senki sem fog tudni, csak mi.- unszolt Niall.
- Nem nyelves!- emeltem ki majd megvártam még Zayn közelebb jön hozzám, azok a barna szemek, ahogy rám nézek, az apró mosoly amivel mindig megilletett, a szívem hevesebben kezdet el verni, s mikor édes ajka az enyémhez ért. Azt hiszem a világ megállt egy másodpercre majd újra indult, mikor elváltunk egymástól.
- És én, ez nem ér, minden helyes lány Zayn-t csókolja meg engem meg kihagynak.- csapta karba a kezét mellettem Harry, mint egy dedós. Nagyot sóhajtottam mosolyogva, majd megforgattam a szememet, és felé fordultam. Két kezemmel körbe fontam az arcát, majd egy aprócska puszit nyomtam a szájára.-
- Örüljél!- ezzel újra vissza vágtam magamat ülő helybe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése