4. fejezet ~Pinkypop

Ledermedve álltam és néztem barátnőm felé, földbe gyökerezett a lábam, nem tudtam meg mozdulni csak néztem ahogy bicegve elhagyja a csarnokot. Akkor kaptam észbe és csigalassúsággal fordultam meg és néztem a két srácra.

- Azt hiszem... khm.. én most megyek gyakorolni. - köszörültem meg a torkomat és lenyeltem az óriási gombócot ami a torkomat mardosta. Majd oda sétáltama  gerendához és megtámasztottam rajta a kezeimet.

- Nem akarsz róla beszélni? - jött a hátam mögött egy hang fél órával később amikor még mindig gyakoroltam a gerendán, de valahogy sehogy sem sikerült a kézen átfordulás, kézen állásban folyton leestem.

- Miről? És mégis minek? - nem néztem hátra, csak még egyszer lendületet vettem és fölküzdöttem magamat kézen állásba, de megint csak nem sikerült, de most az egyensúlyomat is elveszítettem és leesetem a kicsit sem puha tatamira, seggre ülve. - És amúgy is hogy hogy érdekel hogy mi van velem?

 - Én soha nem akartam veled bunkón viselkedni. Sőt kettőnk között inkább te voltál az aki eltaszított minket magától. - támaszkodott rá a gerendára és úgy nézett rám. És akkor rádöbbentem hogy igen, tényleg én voltam a bunkó. Én voltam az aki bunkósodott mindannyiukkal, pedig ők semmit sem tudtam erről az egész ügyről.

- Bocs.- motyogtam az orrom alatt.

- Tessék? - kérdezett vissza, és közelebb lépett. - Semmi baj de ha igazán mesélnél magadról, akkor talán többet tudnánk segíteni mint sem magadban duzzogsz.- örülök, hogy csak viccelt azzal hogy nem hallotta amit mondtam. - Gyere! - nyújtotta felém a kezét és fölsegített a földről. - Mi lenne ha most egy kicsit lelépnénk és meg innánk mit tudom mondjuk egy turmixot, ha van hozzá kedved? - jött mellettem, mire én bólintottam és fölkaptam egy kardigánt, nem igen zavart hogyan nézek, ki hisz csak ide nem messze a sarokra megyünk. Én egy epres málnásat, kértem míg Niall egy csokis shaket.

- Nehogy azt hidd hogy most ki fogom előtted önteni a lelkemet. - húztam föl a lábamat a padra és a térdemre raktam a műanyag poharat.

- Nem is kértem. csak azt hogy egy picikét nílj meg. Mi lenne ha kérdezz felelek játékot játszanánk.

- Nem ehhez most nincsen kedvem, talán majd este. Most csak egy személyre van szükségem aki mellettem ül, és csöndesen nézzük ahogy az emberek rohangálnak mint a mérgezett patkányok, oké? - néztem rá mire ő elvigyorodott és bólintott majd nagyot szürcsölt a shake-jéből.

- Amúgy min akadt ki Sel? - nézett rám

- Valaki összevagdosta a fellépő ruháját, és azt mondja hogy ez az egész hogy leesett, nem baleset volt hanem valaki szándékosan tette, ezt és ez a valaki Perrie volt.- néztem rá mire neki fölszaladt a szemöldöke. - És én azt mondtam hogy ez badarság, hisz a csaj bármennyire berághatott rá, a cikk miatt ami megjelent a magazinokban, azért ne vetemedne ilyesmire ne de?

- Ne tom' . -rántotta meg a vállát. - Elmondom neked nekem az a csaj soha sem volt szimpi. Nem tudom miért, talán azért mert Zayn-el nem illenek össze. - kapta rám a szemét.

- Olyan mint egy gülü szemű kaméleon. - nevettem föl

- Jobban nem is tudtam volna megfogalmazni- nevetett föl ő is. Egyszerűen nem tudtuk abba hagyni a nevetést, ő azon nevetett hogy én hogyan nevetek, én meg azon hogy ő hogyan.

- Úr isten. -szusszantam föl amikor végre sikerült abba hagyni a nevetést, de még így is egyszer kétszer fölbugyogott a nevetés. Ki töröltem a szemem sarkában lévő könnycseppeket amiket a nevetés okozott. - Na jól van szerintem ideje lennevissza menni a hotelba. - álltam föl, és elindultunk haza felé, vagyis a hotel felé ahol jelenleg laktunk.
- Akkor este egy kis össze ülés? - kérdzete mikor a liftben álltunk.
- De csak akkor ha van vizipipád! - kacsintottam rá
- És honnan szerezzek
- Te dolgod csak legyen vp, vagy nincsen parti. - kacsitottam rá és becsuktam az ajtót előtte, és elvigyorodva ugráltam be a szobámba és ugrottam egy hasast az ágyamra.