- Mit mondtál?- Kérdeztem rekedt hangon, nem tudtam felfogni hogy mit mondott az előbb barátnőm, de azt hiszem, az agyam már kezdi megrágni a szavakat, de valahogy furcsa volt hallani. Hiszen, hogy a jó égbe tudta előttem ennyire jól eltitkolni hogy ő szerelmes Martinezbe. Még is mikor hogyan?- Mi csoda?- Kérdeztem újra, s lekellet ülnöm, mert éreztem hogy újra forogni kezd velem a világ, még mindig nem vagyok a toppon. Még mindig, érzem ahogy a hasam háborog, és hogy bármelyik pillanatban újra előtörhet a kaja amit csak épp hogy letudtam gyűrni.- Ez kicsit meglepet.- Emeltem fel a fejem, s néztem egyenesen barátnőm szemébe, aki óvatosan megfordult, s neki támaszkodott a korlátnak, majd kezeit karba fonta a mellkasa előtt, s csak a szembe nézet. Szemei átáztak a könnycseppektől, még keze apró remegett.- Mióta, Lo? És miért nem mondtad el nekem, azt hittem megbízol bennem.
- Én...- Kezdet volna bele barátnőm, mikor az erkély ajtó újra kicsapódott csak most nem én léptem be rajta,-hála az égnek. Hanem, Kristen loholt ki rajta, mint egy örült csirke akit kerget egy farkas. Mérgesen csaptam le magam mellé a kezemet, még lábamat keresztbe csaptam, s vártam hogy Kristen kikeljen magából. Mostanában túl sokszor kiabál velünk, mintha az ő kutyái lennénk.
- Lányok, többet várok tőletek, nem tudom megérten miért nem lehet többet gyakorolni, ha a fiúk koncertjén valamit elcsesztek, én isten bizony, hogy...- Már most nem bírtam tovább hallgatni, felálltam s elé léptem.
- Mit csinálsz?- Álltam elé.- Kristen, mennyit fizettél hogy megvegyél minket, mennyit adtál neki?!- Szűrtem a fogaim között.
- Ehhez semmi közötök, nektek csak annyi dolgotok hogy normálisan gyakoroljatok. Nem az hogy engem számon kérjetek!- Köpte a szavakat a szemebe,még én csak tátott szájjal álltam, s néztem végig ahogy vissza sétál a házba.
- MI van?!- Ébredtem fel, s rohantam utána, megragadtam a kezét a napaiban s magam felé fordítottam nagyképű személyt. - Nekem senki nem fordítson háttat megértetted!- Most én voltam az aki a szemébe köpte a szavakat. Ha nekem van annyi gerincem hogy a személy nevébe tudjak nézni, akkor legyen neki is annyi gerincet. De ahogy látom, neki nem adott az Isten ilyet.- Válaszolj a kérdésemre mennyit fizetnél neki hogy minket megkapj?!- Emeltem fel hangosabbra hangomat, s bár nagyon nem szerettem kiabálni megtettem.
- Két milliót!- Kiabálta a szembe Kristen, majd kirántotta a kezeim közül a kezeit, s ott hagyott, én meg csak álltam s bámultam magam elé. Képes lett volna elárulni engem és Lo-t két millióért. Hogy lehet valaki ennyire szemét, olyan emberekkel akik mindig mellette voltak segítettek neki, és a műsorát erősítették. És én még voltam olyan hülye hogy megbíztam benne..meg Lottie is.
Idegesen fordultam meg és találtam szembe magam az öt csodálkozó tekintettel, még mögöttük ott állt döbbent arccal barátnőm. - Mi van?!- Kiáltottam rá az öt fiúra.- Csak nem gondoltátok hogy mi magunktól jöttünk ide hozzátok, na kérlek ne nevettessetek már, gondolkodjatok már.. azok akiknek az élte a cirkusz miért állnának be hozzátok?- Léptem közelebb hozzájuk.
- Mi, mi...- Kezdet bele a dadogásba Liam, de nem volt erőm őt hallgatni. Szó nélkül kikerültem őket s be vonultam a szobámba, becsaptam magam mögött az ajtót, majd csak leültem az ágyra, összegömbölyödtem s most sok idő után sírni kezdtem.
~ 5 nappal később~
Itt a nagy nap, a srácok nagy napja mi meg mi mást tehetnék, csak kedvesen mosolygunk és fellépünk mögöttük. Ők persze próbáltak kedvesek lenni hozzánk, s mondták hogy ha nem akarunk nem kell itt maradnunk, de valljuk be ki akar újra vissza menni oda ahol eladtak minket, és átcsesztek. Még mindig kicsit ramatyul éreztem magam, de már sokkal jobban néztem ki, ez Lo mondta reggel, mikor bedobáltunk mindent a táskánkba. Most itt vagyunk, a nagy színpadon, s épp azt várom hogy az izmaim teljesen elnyúljanak. Kötél művészettel ékesítjük meg a műsort, Lo már lógott az ő szalagján én még nem jutottam el odáig. Én inkább úgy döntöttem elsőnek magamra kapom a direkt nekünk vart ruhát, ami szép lila és rózsaszín színekben pompázott. Nagyon tetszett. S mikor ki húztam a táskámból nem éppen az a szép ruha várt engem, valaki összekaszabolta. - Ezt nem hiszem el!- Dobtam le idegesen az egyik székre, majd inkább csak a lábamra kaptam a kis balerina cipőmet, most nem húzom fel magam ezen, majd később kitalálok valamit, most gyakorolnom kell!- mondtam magamba, majd mérgesen kisétáltam, s elkesztem felmászni a kötélre, de az egyik percről a másikra leszakadt, s én erősen koppantam a földön.
- Te jó ég, Sel jól vagy!?- Rohant azonnal oda hozzám barátnőm, még én fejemet fogva ültem fel, s nyúltam a fájós bokámhoz.- Mi történt?- Kapta el a kezemet, s kezdte el nyomkodni a lábamat még én csak hangosan felkiáltottam.
- Ne csináld!- Rántottam el a lábamat, szorosan magamhoz húzva.- Nem tudom.- ráztam meg a fejemet, majd elnyúltam a kötélért és oda húztam magamhoz. - Elvágta valaki!- Jelentettem ki mikor megláttam. Ideges voltam még is ki akarná hogy én kitörjem a nyakamat?!- kérdeztem magamtól, mikor nehezen felszedtem magamat a földről s körbe néztem. Mikor szembe találtam magam egy szőke hajú lánnyal aki égető szemekkel meredt rám.- Ő ki?- böktem a fejemmel a lányra.
- Azt hiszem, Zayn barátnője, de nagyon nem csipáz téged!- Húzta el a száját barátnőm.
- Mert?- Sikítottam fel.- Mit tettem? Azt se tudom ki ő ? És már tönkre tettem valamit, de jó vagyok.- Ugrálni kezdtem le a színpadról.
- Azt hiszem a múltkori kép miatt, tudod mikor együtt léptünk ki a próbáról és ti egymás mellett jöttetek Zayn-nel és a cikk, hogy együtt vagytok..- mondta barátnőm mire nekem minden leeset.
- Ő volt az!- Kiáltottam fel, magyarul..- Ő volt az aki tönkre tette a ruhámat, és az aki elvágta ezt..- dobtam a kötelet barátnőm elé.
- Jaj, ne viccelj már.- nevetett fel harsányan.
- Nem viccelek, bementem az öltözőbe és képzeled a ruhámat nem tudom felvenni, ha csak nem rúdtáncosnak készülök, és utána ez is, szerinted én magam csinálok vagy ő. Te mondtad hogy utál engem egy cikk miatt, akkor meg van hogy ki akar most per pillanat eltenni lábaló - Na ezt már szépen és hangosan kiabáltam, úgy hogy mindenki értse.
- Ez marhaság, miért tenne ilyet..- valahogy éreztem hogy Lo nem akar mellém állni.
- Hé, hé csajok mi folyik itt?- Lépet mellénk Liam, és Niall mosolyogva.
- Az hogy a barátnőm nem akar nekem hinni, tudod mit dugd fel magadnak amit hiszel én tudom hogy ő volt az és elég ennyi.- kiabáltam a barátnőm szemébe, majd megfordultam s lecsúsztam a korláton, majd bicegve és sziszegve lépkedtem az öltözőbe ahol ledobtam magamat az kanapéra.
- Én...- Kezdet volna bele barátnőm, mikor az erkély ajtó újra kicsapódott csak most nem én léptem be rajta,-hála az égnek. Hanem, Kristen loholt ki rajta, mint egy örült csirke akit kerget egy farkas. Mérgesen csaptam le magam mellé a kezemet, még lábamat keresztbe csaptam, s vártam hogy Kristen kikeljen magából. Mostanában túl sokszor kiabál velünk, mintha az ő kutyái lennénk.
- Lányok, többet várok tőletek, nem tudom megérten miért nem lehet többet gyakorolni, ha a fiúk koncertjén valamit elcsesztek, én isten bizony, hogy...- Már most nem bírtam tovább hallgatni, felálltam s elé léptem.
- Mit csinálsz?- Álltam elé.- Kristen, mennyit fizettél hogy megvegyél minket, mennyit adtál neki?!- Szűrtem a fogaim között.
- Ehhez semmi közötök, nektek csak annyi dolgotok hogy normálisan gyakoroljatok. Nem az hogy engem számon kérjetek!- Köpte a szavakat a szemebe,még én csak tátott szájjal álltam, s néztem végig ahogy vissza sétál a házba.
- MI van?!- Ébredtem fel, s rohantam utána, megragadtam a kezét a napaiban s magam felé fordítottam nagyképű személyt. - Nekem senki nem fordítson háttat megértetted!- Most én voltam az aki a szemébe köpte a szavakat. Ha nekem van annyi gerincem hogy a személy nevébe tudjak nézni, akkor legyen neki is annyi gerincet. De ahogy látom, neki nem adott az Isten ilyet.- Válaszolj a kérdésemre mennyit fizetnél neki hogy minket megkapj?!- Emeltem fel hangosabbra hangomat, s bár nagyon nem szerettem kiabálni megtettem.
- Két milliót!- Kiabálta a szembe Kristen, majd kirántotta a kezeim közül a kezeit, s ott hagyott, én meg csak álltam s bámultam magam elé. Képes lett volna elárulni engem és Lo-t két millióért. Hogy lehet valaki ennyire szemét, olyan emberekkel akik mindig mellette voltak segítettek neki, és a műsorát erősítették. És én még voltam olyan hülye hogy megbíztam benne..meg Lottie is.
Idegesen fordultam meg és találtam szembe magam az öt csodálkozó tekintettel, még mögöttük ott állt döbbent arccal barátnőm. - Mi van?!- Kiáltottam rá az öt fiúra.- Csak nem gondoltátok hogy mi magunktól jöttünk ide hozzátok, na kérlek ne nevettessetek már, gondolkodjatok már.. azok akiknek az élte a cirkusz miért állnának be hozzátok?- Léptem közelebb hozzájuk.
- Mi, mi...- Kezdet bele a dadogásba Liam, de nem volt erőm őt hallgatni. Szó nélkül kikerültem őket s be vonultam a szobámba, becsaptam magam mögött az ajtót, majd csak leültem az ágyra, összegömbölyödtem s most sok idő után sírni kezdtem.
~ 5 nappal később~
Itt a nagy nap, a srácok nagy napja mi meg mi mást tehetnék, csak kedvesen mosolygunk és fellépünk mögöttük. Ők persze próbáltak kedvesek lenni hozzánk, s mondták hogy ha nem akarunk nem kell itt maradnunk, de valljuk be ki akar újra vissza menni oda ahol eladtak minket, és átcsesztek. Még mindig kicsit ramatyul éreztem magam, de már sokkal jobban néztem ki, ez Lo mondta reggel, mikor bedobáltunk mindent a táskánkba. Most itt vagyunk, a nagy színpadon, s épp azt várom hogy az izmaim teljesen elnyúljanak. Kötél művészettel ékesítjük meg a műsort, Lo már lógott az ő szalagján én még nem jutottam el odáig. Én inkább úgy döntöttem elsőnek magamra kapom a direkt nekünk vart ruhát, ami szép lila és rózsaszín színekben pompázott. Nagyon tetszett. S mikor ki húztam a táskámból nem éppen az a szép ruha várt engem, valaki összekaszabolta. - Ezt nem hiszem el!- Dobtam le idegesen az egyik székre, majd inkább csak a lábamra kaptam a kis balerina cipőmet, most nem húzom fel magam ezen, majd később kitalálok valamit, most gyakorolnom kell!- mondtam magamba, majd mérgesen kisétáltam, s elkesztem felmászni a kötélre, de az egyik percről a másikra leszakadt, s én erősen koppantam a földön.
- Te jó ég, Sel jól vagy!?- Rohant azonnal oda hozzám barátnőm, még én fejemet fogva ültem fel, s nyúltam a fájós bokámhoz.- Mi történt?- Kapta el a kezemet, s kezdte el nyomkodni a lábamat még én csak hangosan felkiáltottam.
- Ne csináld!- Rántottam el a lábamat, szorosan magamhoz húzva.- Nem tudom.- ráztam meg a fejemet, majd elnyúltam a kötélért és oda húztam magamhoz. - Elvágta valaki!- Jelentettem ki mikor megláttam. Ideges voltam még is ki akarná hogy én kitörjem a nyakamat?!- kérdeztem magamtól, mikor nehezen felszedtem magamat a földről s körbe néztem. Mikor szembe találtam magam egy szőke hajú lánnyal aki égető szemekkel meredt rám.- Ő ki?- böktem a fejemmel a lányra.
- Azt hiszem, Zayn barátnője, de nagyon nem csipáz téged!- Húzta el a száját barátnőm.
- Mert?- Sikítottam fel.- Mit tettem? Azt se tudom ki ő ? És már tönkre tettem valamit, de jó vagyok.- Ugrálni kezdtem le a színpadról.
- Azt hiszem a múltkori kép miatt, tudod mikor együtt léptünk ki a próbáról és ti egymás mellett jöttetek Zayn-nel és a cikk, hogy együtt vagytok..- mondta barátnőm mire nekem minden leeset.
- Ő volt az!- Kiáltottam fel, magyarul..- Ő volt az aki tönkre tette a ruhámat, és az aki elvágta ezt..- dobtam a kötelet barátnőm elé.
- Jaj, ne viccelj már.- nevetett fel harsányan.
- Nem viccelek, bementem az öltözőbe és képzeled a ruhámat nem tudom felvenni, ha csak nem rúdtáncosnak készülök, és utána ez is, szerinted én magam csinálok vagy ő. Te mondtad hogy utál engem egy cikk miatt, akkor meg van hogy ki akar most per pillanat eltenni lábaló - Na ezt már szépen és hangosan kiabáltam, úgy hogy mindenki értse.
- Ez marhaság, miért tenne ilyet..- valahogy éreztem hogy Lo nem akar mellém állni.
- Hé, hé csajok mi folyik itt?- Lépet mellénk Liam, és Niall mosolyogva.
- Az hogy a barátnőm nem akar nekem hinni, tudod mit dugd fel magadnak amit hiszel én tudom hogy ő volt az és elég ennyi.- kiabáltam a barátnőm szemébe, majd megfordultam s lecsúsztam a korláton, majd bicegve és sziszegve lépkedtem az öltözőbe ahol ledobtam magamat az kanapéra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése