A szememre fölkentem a csillogó piros s fehér szemhéj festéket, föltettem a műszempillámat is amitől rögtön több centit nőt a szempillám, és még hozzá dúsabb is lett. Minden egyes pislogásnál a szivárvány összes színében pompázón kövek megcsillantak még tökéletesé téve a pislogásomat. Erősen húztam ki a szememet is feketével, a számat pedig tűzpiros rúzzsal. Éles él volt az arcomon a pirosítottól. Ez már csak így megy nálunk, a cirkuszban Mindent az arcunkon erősen kikel hangsúlyozni, már szinte hogy túlzásba kell vinni, hisz akik hátul ülnek máshogy nem is látnák az arcunkat. Miután nagyot cuppantottam a számmal, elégedetten elvigyorogtam, és fölálltam az sminkes asztalomtól. Megigazítottam a piros és fehér anyagból készített magyaros ruhámat, amin arany zsinegek futottak végig, megmintázva a ruha életi, a kalocsai és matyó hímzéses formákkal. A lábamra, pedig felhúztam a bőrszínű balett cipőhöz hasonló lábbelit, majd kisétáltam a lihegőbe, ahol már mindenki melegített javában.
- Szia Martinez !- ugrottam a legjobb haverom vállára .
- Szia Lottie!- vigyorgott rám, majd lekapott a válláról, és nyomott egy puszit az arcomra.
- Szia Martinez !- ugrottam a legjobb haverom vállára .
- Szia Lottie!- vigyorgott rám, majd lekapott a válláról, és nyomott egy puszit az arcomra.
- Fúúú jól áll neked ez a kis cuki magyaros ruhácska.- nézte a lábaimat Gergő.
- Gergő te perverz !- csóválta a fejét Selena és tarkón ütötte az említette majd leült mellém a földre és ő is nyújtani kezdet.
Selena úgy másfél éve jött ide hozzánk, a cirkusz társulatába. Hát először a barátságunk nem kezdődött valami fényesen, mert fogalmazzunk úgy mind a ketten jobban akartunk teljesíteni a másiknál, és mind a ketten megakartuk tartani az állásunkat. ÉN már lassan a gyerekkorom óta tartó állásomat, míg ő az újdonsült állását. Na igen, versenyeztünk, hogy megtudjuk mutatni, hogy igenis a másik jobb és neki kell maradnia. Persze a nagy erőlködés, és versengés, nem vezetett jóra. Nem az, hogy egymással kiabáltunk a társulat szemem láttára a lihegőben, de nem tudtunk néha rendesen koncentrálni egy- egy gyakorlat végre hajtása közben sem. És így történt a baleset is, ami mindent megváltoztatott. A lényeg az volt, hogy mind a kettőnknek, meg kellett tanulni egy meghatározott időn belül egy koreográfát , egy akrobatikus koreográfiát, amit majd a bizonyosoan kijelölt zsűri előtt előadunk. Az utolsó pillanatban megváltoztatták a szabályokat, mind a kettőnknek egyszerre kellet szerepelnie a srácokkal. Az egyik gyakorlat folyamán, mivel nem volt meg a szinkron, mint a ketten leestünk, mind a ketten agyrászkódás kaptunk, csak hogy ő a lábát, én pedig kezemet törtem el. A kórházban, pedig bocsánatot kértünk egymástól, és kaptunk újabb esélyt, és azóta szinte elválaszthatatlanok vagyunk
- Akkor mehetünk?- néztem barátnőmre, s megszorítottunk egymás kezét. Majd megfordultunk a fiukkal szemben megálltunk és levezettük a megszokott kézrázásunkat, amit ilyenkor mindig megcsinálunk.
- Csak ügyesen!- kacsintott ránk Peti az egyik trapéz akrobata, majd tovább állt és a lihegőbe ment. Mélyet szippantottam az ismerős illatból, majd nagyot sóhajtva fújtam ki a levegőt, és kezembe fogtam a fehér margarétából álló csokromat, Selena-val együtt. És együtt léptünk ki a porondra és rögtön ránk irányodott minden fény.
Reggel:
- Mmmmm.- nyögtem és a hátamra fordulta, majd nagy nehezen kitapogattam az ébresztőórámat és kinyomtam. Negyed hat. Ideje fölkelni. Magam köré tekertem a barack színű pihe-puha selymes köntösömet, és odaálltam a konyhapulthoz a lakókocsiban és bekapcsoltam a kávéfőzőt . Amint kész lett a kávé és kiöntöttem a 101 kiskutyás bögrémbe a lefőtt kávét, kiültem a teraszra. A nap még nem melegítette föl annyira a levegőt, de hideg sem volt azért, kellemes idő volt odakint.
- Gyertek ide!- Kiáltotta el magát Zsolti, amikor éppen a trapézon ültem és hintáztam előre hátra Selena-val, intettünk a kezelő pultosnak, akik szépen lassan leeresztettek minket a földre, és odasasszéztunk egymásba karöltve Zsoltihoz.- Na csajok, tegnapi csodás fellépéseteken állva tapsoltak meg titeket, de viszont a sorok között volt ott öt darab fiú, öt külföldi srác akik fellépőket keresnek a turnéjukhoz. És mikor megláttak titeket eldöntötték, hogy ti lesztek azok akik velük mentek a turnéjukra.
- Hogy mi???- kiáltottunk föl egyszerre.
- Mentek a fiúkkal.- vigyorogta.
-De én ne..nem akarok menni.- hadakoztam rögtön.
- Én meg végképp nem.
- Gyerek korom óta itt dolgozom. Itt nőttem fel, veletek, több ideje vagyok itt mint te magad.- böktem meg a mellkasát.
- Akkor máshogy fogalmazok lányok. Ki- vagytok- rúgva!- szótagolta vigyorogva a képünkbe majd ott hagyott minket. A lábam a földbe gyökerezett, üvegesen néztem magam elé, még a szám is aprón elnyílt. Tökéletesen ugyanaz az arckifejezésünk volt Selena-val.
-B..b...bb...bb....mi a....Tessék?- pördültem meg de akkor már mögöttünk ott állt Zsolti, és az öt fiú, akik tökéletesen makulátlan kinézetük volt. Egyetlen egy márkátlan cucc sem volt rajtuk, a foguk is Colgate reklámba illett volna, mivel olyan fehéren vakították már szinte.
- Akkor hát magatokra is hagylak titeket. - csapta össze vigyorogva a két kezét, majd elhaladt mellettünk, és mikor elment kettőnk között megfogta mind a kettőnk vállát, és belesuttogott a fülünkbe. - Viszlát lányok.- nevetett bele ördögien, majd otthagyott minket. A fiúk mögött láttam, amint Gergő, Martinez és Tomi ott álltak, leejtett fejjel, majd mind egyszerre emelték föl a fejüket, és néztek néztek bele szomorú szemekkel a szemeinkbe, majd hátat fordítva léptek be a lihegőbe. Nem bírtam. Idegesen trappoltam utánuk, mit sem törődve az öt fiúval.
- Ti mind tudtátok!- kiabáltam mikor beléptem a lihegőbe.
- Gergő te perverz !- csóválta a fejét Selena és tarkón ütötte az említette majd leült mellém a földre és ő is nyújtani kezdet.
Selena úgy másfél éve jött ide hozzánk, a cirkusz társulatába. Hát először a barátságunk nem kezdődött valami fényesen, mert fogalmazzunk úgy mind a ketten jobban akartunk teljesíteni a másiknál, és mind a ketten megakartuk tartani az állásunkat. ÉN már lassan a gyerekkorom óta tartó állásomat, míg ő az újdonsült állását. Na igen, versenyeztünk, hogy megtudjuk mutatni, hogy igenis a másik jobb és neki kell maradnia. Persze a nagy erőlködés, és versengés, nem vezetett jóra. Nem az, hogy egymással kiabáltunk a társulat szemem láttára a lihegőben, de nem tudtunk néha rendesen koncentrálni egy- egy gyakorlat végre hajtása közben sem. És így történt a baleset is, ami mindent megváltoztatott. A lényeg az volt, hogy mind a kettőnknek, meg kellett tanulni egy meghatározott időn belül egy koreográfát , egy akrobatikus koreográfiát, amit majd a bizonyosoan kijelölt zsűri előtt előadunk. Az utolsó pillanatban megváltoztatták a szabályokat, mind a kettőnknek egyszerre kellet szerepelnie a srácokkal. Az egyik gyakorlat folyamán, mivel nem volt meg a szinkron, mint a ketten leestünk, mind a ketten agyrászkódás kaptunk, csak hogy ő a lábát, én pedig kezemet törtem el. A kórházban, pedig bocsánatot kértünk egymástól, és kaptunk újabb esélyt, és azóta szinte elválaszthatatlanok vagyunk
- Akkor mehetünk?- néztem barátnőmre, s megszorítottunk egymás kezét. Majd megfordultunk a fiukkal szemben megálltunk és levezettük a megszokott kézrázásunkat, amit ilyenkor mindig megcsinálunk.
- Csak ügyesen!- kacsintott ránk Peti az egyik trapéz akrobata, majd tovább állt és a lihegőbe ment. Mélyet szippantottam az ismerős illatból, majd nagyot sóhajtva fújtam ki a levegőt, és kezembe fogtam a fehér margarétából álló csokromat, Selena-val együtt. És együtt léptünk ki a porondra és rögtön ránk irányodott minden fény.
Reggel:
- Mmmmm.- nyögtem és a hátamra fordulta, majd nagy nehezen kitapogattam az ébresztőórámat és kinyomtam. Negyed hat. Ideje fölkelni. Magam köré tekertem a barack színű pihe-puha selymes köntösömet, és odaálltam a konyhapulthoz a lakókocsiban és bekapcsoltam a kávéfőzőt . Amint kész lett a kávé és kiöntöttem a 101 kiskutyás bögrémbe a lefőtt kávét, kiültem a teraszra. A nap még nem melegítette föl annyira a levegőt, de hideg sem volt azért, kellemes idő volt odakint.
- Gyertek ide!- Kiáltotta el magát Zsolti, amikor éppen a trapézon ültem és hintáztam előre hátra Selena-val, intettünk a kezelő pultosnak, akik szépen lassan leeresztettek minket a földre, és odasasszéztunk egymásba karöltve Zsoltihoz.- Na csajok, tegnapi csodás fellépéseteken állva tapsoltak meg titeket, de viszont a sorok között volt ott öt darab fiú, öt külföldi srác akik fellépőket keresnek a turnéjukhoz. És mikor megláttak titeket eldöntötték, hogy ti lesztek azok akik velük mentek a turnéjukra.
- Hogy mi???- kiáltottunk föl egyszerre.
- Mentek a fiúkkal.- vigyorogta.
-De én ne..nem akarok menni.- hadakoztam rögtön.
- Én meg végképp nem.
- Gyerek korom óta itt dolgozom. Itt nőttem fel, veletek, több ideje vagyok itt mint te magad.- böktem meg a mellkasát.
- Akkor máshogy fogalmazok lányok. Ki- vagytok- rúgva!- szótagolta vigyorogva a képünkbe majd ott hagyott minket. A lábam a földbe gyökerezett, üvegesen néztem magam elé, még a szám is aprón elnyílt. Tökéletesen ugyanaz az arckifejezésünk volt Selena-val.
-B..b...bb...bb....mi a....Tessék?- pördültem meg de akkor már mögöttünk ott állt Zsolti, és az öt fiú, akik tökéletesen makulátlan kinézetük volt. Egyetlen egy márkátlan cucc sem volt rajtuk, a foguk is Colgate reklámba illett volna, mivel olyan fehéren vakították már szinte.
- Akkor hát magatokra is hagylak titeket. - csapta össze vigyorogva a két kezét, majd elhaladt mellettünk, és mikor elment kettőnk között megfogta mind a kettőnk vállát, és belesuttogott a fülünkbe. - Viszlát lányok.- nevetett bele ördögien, majd otthagyott minket. A fiúk mögött láttam, amint Gergő, Martinez és Tomi ott álltak, leejtett fejjel, majd mind egyszerre emelték föl a fejüket, és néztek néztek bele szomorú szemekkel a szemeinkbe, majd hátat fordítva léptek be a lihegőbe. Nem bírtam. Idegesen trappoltam utánuk, mit sem törődve az öt fiúval.
- Ti mind tudtátok!- kiabáltam mikor beléptem a lihegőbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése