38. rész ~ Zümii

Sziasztok! Ahogy ígértem a kövi feji. Remélem jó lett.
És a kövit , Pinypophoz elárulom , izgis lesz :D
Pusz Zümii

Oktober . 16. Duplán Boldog Szülinapot. 1. rész

           

„Egy nap , amit azt hittem eddig , csak az én napom . De ez nem igaz , mert legjobb barátnőmmel osztozom rajta. „          

           

Sophie szemszöge .

Arcomon mosoly volt , mikor megfordultam és reménykedtem , hogy szerelmembe botlok az ágyamban , de hát ez nem így volt. Ahelyett ,hogy Tay meleg ölelésbe borultam volna , inkább egy hideg takaró halomba fejeltem bele. Hajamat kifújtam arcomból mikor felkönyököltem , körbe néztem , de sehol senki a szobában még egy darab cetlit sem láttam . Feltornáztam magamat , a szekrényig, elvettem onnan a fehér kis készüléket, és Tay számát hívtam . Vissza hasaltam a takaró halomba és vártam , hogy végre ne a bugást hanem szerelmem hangját halljam , de az csak nem jött. A végén már csak a hangposta sípilását és egy női hang. Lecsaptam a telefont és újra próbáltam . Nem tudom hanyadik próbálkozásra , untam meg ezt . Hagytam egy nem épp kedves üzenetet , majd ledobva az ágyra a telefont , feltápászkodtam .
- Jó van Taylor Daniel Lautner ,  nem tudom , hogy hol vagy . De nem ajánlom , hogy elém kerülj ma már.-morogtam magam elé miközben a fürdő felé hallattam .
Hajamat egy copfba összekötöttem , majd tettem az arcomra egy alap sminket . Elpakoltam, mindent mit elővettem a fürdőben , majd még mindig mérgesen és azon agyalva , hogy hova a jó égbe ment és miért nem szólt vagy írt nekem Taylor mentem vissza a szobámba . Szekrényembe bújva kutatni kezdtem egy szoknya után , nehezen rá is leltem hátra hajítottam az ágyamra , majd egy felső után bújtam még beljebb azt is hátra dobtam , egy magassarkút kerestem a másik szekrényben , végül már csak egy fekete kiskabátot kerestetem magamnak .
Magamra kaptam a ruhákat , megigazítottam magamon mindent , majd megnéztem a tükörben , hogy ez jó -e így ?! Saját magamnak rá bólintottam , majd elpakoltam a táskámba a dolgaimat , amire ma szűkségem lesz. Megnéztem a mobilom mielőtt eltettem volna , de még mindig semmi . - Úristen , de mérges vagyok most rád , bárhol is vagy .- morogtam magam elé mikor , kiléptem szobám ajtóján , lent már senki nem volt , így inkább kimentem és beültem a kocsimba . Kifordultam házunk kapuján és bár nem tudtam , hogy most úgy merre is igazán még. De tudtam mit teszek ma. Amitől nagy mosoly került az az arcomra. Elkanyarodtam , Taylorék felé.
           

            Xoxo.

Mikor megálltam a ház előtt , Tay kocsija nem volt ott , pedig reménykedtem benne . Na mindegy . Kiszálltam és az ajtóhoz siettem ahol , még csak egyet kopogtam de már az ajtó ki is nyílt és Make nyitott nekem ajtót , Tay húga. Mint eddig mindig most is nagyon örült nekem . Csak úgy a nyakamba borult.
- Helló, csajszi.- végre megtudtam szólalni , mikor beléptem .
- Neked is szia .- mosolygót rám , még csak 15 éves de már most élet vidám.
- Gondolom , bátyád itt sincs mi ?- kérdeztem tőle.
- Nem , én nem láttam tegnap óta . - rázta meg a fejét.- Nem úgy volt  , hogy nálatok van ?- húzta fel a szemöldökét.
- Este még ott volt , de hogy reggelre hova lelt nem tudom . Hívtam ,de nem veszi fel szóval , nem ajánlom neki , hogy ma elém kerüljön. - tettem karba a kezem.
Ezen Make csak jót nevetett. - Nincs kedved velem eljönni valahova ?- kérdeztem .
- Dehogy nem úgy is unatkozom . - mondta , majd elrohant és 9 perc múlva vissza is jött , készen.- Mehetünk . És hova is ?- kérdezte amint beültünk a kocsiba .
- Házat veszek .- mosolyogtam rá amint kitolattam .
- Házat ???- egy jókora nagy oktávval feljebb csúszott a hangja.
- Make !
- Bocsika , csak egy kicsit meglepet. Apropó Boldog Szülinapot Sohp.- első ember aki felköszöntött.
- Köszönöm szépen.- pirultam el egy kicsit. - És , hát na egy nagy ajándékot adtam magamnak . Ha már valaki nem köszöntött fel.- morcoson vezettem tovább.
- Jajj , Soph...- nevetett Make.
           

Xoxo.            

           

Megálltam egy szép , emeletes ház előtt. Make szája a földet súrolta , amint kilépet a kocsiból. A ház falai, krémszínű és fehér volt. Minden háznak , volt egy erkélye és ahogy láttam a honlapon , mindegyik ház két emeltess volt, és elég szép , tágas.
Mosolyogva léptem be a házba ahol már rögtön , egy kosztümös , szőke hajú nő várt, nagy mosollyal a száján és egy fekete notesszal a kezében .
- Jó napot Sophie  Fekete vagyok én , hívtam önt. -  nyújtottam kezet neki , készségesen elfogadta és kezet rázott velem .
- Igen , én Jessica Black vagyok . - mosolygót rám. - Jöjjenek megmutatom a két lakást .- fejével a lift felé bökött , Make követtük őt.
- Kettőt ?- bökött oldalba Make mikor a harmadikon kiléptünk a liftből.
- Igen . - bólogattam , majd követem Jessicat.
- A ház , elegáns de még is modern körülmények között épült. Lent , ahogy látjátok , egy nagy nappali és konyha van . Oda át két vendégszoba és egy fürdőszoba található. Egy erkély ahonnan szép kilátás nyílik , a partra , és a belvárosra egyaránt. Az emeleten két hálószoba és egy kisszoba található, külön fürdőszobákkal. A bútorok amiket itt látok , a lakáshoz tartózik. - mutatta meg oda lent a dolgokat , majd körbe vezetett oda fent is . Minden olyan szép volt.
- Csodálatos .- mondtuk egyszerre Makkel.
- Örülök. - szélesen mosolygót ránk .
- A másik lakás pont ilyen ugye bár ?
- Igen , persze . A lakás pont emelet helyezkedik el. Az harmadik emeleten az önök lakása található csak. - tette le a fekete dossziét a konyha pultra.
- Make , néz körbe kérlek , beszélnék Jeccisaval egy kicsit.- néztem szerelemem  húgára, aki csak bólogatott , majd elment és felfedezte a lakást. - Szeretném , akkor a két házat megvenni .- néztem Jessre mosolyogva.
- Máris adom a papírokat. Készpénz vagy számlán szeretné intézni?- kérdezte miközben matatott , én csak ábrándoztam a lakáson addig is.
- Számlán. - válaszoltam , majd tovább nézelődtem.
- Á ,meg is van . - tolt elém két papírt. - Mind a két ház az ön nevén lesz ?
- Igen , de az egyiken a rezsijét nem én fogom fizetni .- mosolyogtam , majd alá firkantottam a két papírt.
- Értem . - mondta .- Kérem , még itt is .- mutatott egy helyre , oda is oda nyomtam a nevem .
- Rendben , még ma át küldöm a pénzt . - fogtam vele kezet . - És köszönöm .
- Én köszönöm , itt vannak a kulcsok . Üdvözlöm az új lakásában Sophie.
Még pár percig beszélgetünk , majd elköszöntünk és magamra hagyott a lakásomban . Mosoly volt az arcomon , az én lakásom és mekkora örömöt fogok barátnőmnek okozni .
- Make , gyere .- kiáltottam el magam .
- Itt vagyok .- jelent meg mellettem .- Ez tényleg a tied ?
- Ahha , na milyen ?- kérdeztem.
- Klafa .- ezen csak jót nevettem .
- Az , jó. Na elmegyünk a bankba átutalom a pénz , majd át megyünk hozzánk . Oké? De szólj anyudnak , hogy ma kicsit bulizol egyet. - kacsintottam rá , mikor bezártam a lakást.
- Rendicsek .- kotorta elő a telefonját.
Beültünk a kocsiba és én is elő vettem az enyémet . Még a bank felé haladtunk , telefonáltam egyet.
- Kellan szia , Soph vagyok. - szóltam bele amint meghallottam a nagy Melák hangját.
- Helló csajszi , nem láttad Mirát , sehol sem láttam és még a mobilt sem veszi fel.
- Nála is ez tombol, Tayt én sem érem el. Nem tudom , sajnos . De azt igen , hogy ma kikap az biztos .
- Mira is .- ezen jót nevettem , mert szerintem ez fordítva fog történni .
- Kell, ha megkérlek , menj át hozzánk és fogd meg a dobozokat amiket a garázsba találsz , bátyámat is nyugodtan ráncigáld fel. És az én meg Mira szobájában a dolgokat dobozoljátok be . Ja és ha netán haza megy , ne engedjetek fel. Köszi , de most rohanok . Nem sokára megyünk .Pusz Melák .- ezzel le is csaptam .
- Nem vagy semmi .- mondta Make.
- Mikor voltam .- nevettem fel.
Maket a kocsiba hagytam , én meg bementem a bankba , fél óra alatt el is intéztem a dolgomat .
Már haza felé haladtunk , a zene csak úgy dörömbölt a kocsiba , mikor a telefonom rezegni kezdet. Elő kotortam Makkel , majd megnéztem ki írt. Reménykedtem , hogy Tay írt de nem csak Kiowa.
Hol vagy ???
Ez állt a levélben , nem írtam vissza mert akkor kanyarodtam be a ház elé. A kocsit nyitva hagytam , a csomag tartott kinyitottam és Makkel együtt beszaladtunk .
- Itt vagyok.- ugortam bátyám nyakába .
- Hogy az a jó ég. Ne ijeszteges.- kapott a szívéhez és kiáltott fel.
- Jó van , jó van. Kész vagytok ??
- Igen , mindennel . Azt ne kérdezd , hogy tudtuk ezt így mind megcsinálni , de az egész szoba dobozokban van .
- Akkor kocsiba vele .- mutattam a kocsim felé.
- Miért ??- erre nem válaszoltam .

Négy óra múlva :

Négy teljese óránkba telt Makkel még mindent a helyére tettünk Mira és az én lakásomba , a fiúk csak a házig húzták el a dolgokat , de nem árultam  el nekik semmit . Vagyis azt mondtam , hogy otthon festünk így itt leszünk egy ideig . Remélem , bevették.
Kipurcanva feküdtünk el a nagy kanapén.
- Ezért elviszlek vásárolni téged.- szuszogtam Makenek , aki csak felnevetett , de ezt igennek vettem . Nagy nehezen felültem és a telefonom után nyúltam ami az asztalon volt.
Szia , gyertek kérlek erre a címre.... Mirával és ha lehet az eltűnt bárányommal együtt. Csak ti hárman .
Elküldtem a röpke üzenetem Kellannek , aki választ két másodperc múlva írt is .
Rendicsek , csajszii :D
Felküszködtem magamat .
- Na gyere haza viszlek .- nyújtottam a kezem Make felé.
Gyorsan , haza dobtam Maket , aki megint persze boldog szülinapot kívánt , majd vissza mentem . Még volt időm , így beborultam a kádba, kis híján elaludtam .
De még időben ébredtem fel , kimásztam , kivasaltam a hajam , bementem új szobámba , kivettem egy egyszerű hosszú felsőt , ami arany és kék csikós volt, alá egy kék fehérnemű szettet , és egy torna cipőt. Én egyedien ünneplem a szülinapom. Épp telefon csörgésre lettem kész . Lerohantam a lépcsőn , felkaptam és olvasni kezdtem az üzenetet , ami csak két szó volt . Itt vagyunk . Felkaptam a két lakáskulcsot , és még mosolyogva zártam be az ajtóban , a liftbe már vigyorogtam . Mikor meg már kifelé léptem a ház ajtója előtt , a mosolyom már a fülemig ért. Ott állt előttem , ahogy kiléptem Taylor nagy mosollyal az arcán , egy szúrós pillantást váltottam vele , majd nyomtam egy csókot a szájára. Mellette Mira, akinek az arcán érthetetlenség jele volt, Kellan arcán meg a perverzség . Na ennyit róla.
- Oké , miért is vagyunk mi itt ?- kérdezte barátnőm.
- Majd meglátod , gyertek .- fogtam , meg a kezét és ráncigáltam be. A liftbe még még csak úgy nyugton el volt, de amint kiszálltunk nem igazán ment neki.
- Sophie .- szorosan nézet rám , majd megállt csípőre tett kézzel.
- Miranda .- mondtam én is . Oda vezettem a másik lakás ajtója elé. Eltakarta a kis névjegy kártyát egy papírka amire az ő neve volt oda írva. - Na szóval , befogod én beszélek .- szólaltam , meg mert már mondani akarta . - Ti is .- néztem hátra a két lovagra. - Mivel szerencsétlenek vagyunk és még a szülinapunk is egy napon van , nagy pech elvetted a szülinapom . Se baj . - mosolyogtam rá. - Olyan ajándékot adok neked , amit ha vissza mersz adni , azt megbánod. És mivel olyan vagy nekem mint a testvérem , és nem igazán szeretnék egy ilyen jó barátnőtől messze lenni , ezért adom ezt neked. Amit habár nagyon megbánok majd , mert te sírni , kiabálni fogsz velem , és még majd ha felkeltél a soktól még szitkozódni . De se baj ezt is el viselem , ahogy te is engem . Szóval , sok Boldog 19  szülinapot . A francba is fiatalabb vagy egy évvel nálam . - nevettem fel könnyes szemmel , majd leszedtem a kis papírt a kártya elől, majd vissza néztem barátnőm arcára. Szája elé kapta a kezét , szemébe könnycseppek jelentek meg .
- Ezt nem hiszem el. Bolond vagy te nő.- ugrott a nyakamba .- Te hülye vagy ribi .
- Mikor voltam normális ribi. Csak szólok melletted lakom .- mosolyogtunk egymásra.
- Ti erről tudtatok ?- fordult hátra.
- Nem , hiszem . Kellannak azt adtam be , hogy festünk azért kellet össze csomagolni a dolgokat. Ő meg mint egy rakás szar tűnt el reggel. - szúrósan néztem szerelmemre aki összébb húzta magát.
- Köszönöm , de az én ajándékom nem ekkora , és tényleg ki leszek holnap emiatt. - mondta , majd egy kis dobozt nyomot a kezembe .- Neked is sok Boldog 20 szülinapot. - nyomtam két puszit az arcára , majd kinyitottam , egy nyaklánc volt benne . Az egyik felén az volt ami nálam volt , hogy Örök re..
- Hol a másik fele?- néztem rá.
- Nálam . - mutatta meg ami a nyakába volt , ara meg ez volt írva Barátok .
- Örökre barátok . - öleltem , meg jó szorosan , a szemből kicsinyke könnycseppek buggyantak elő. - Na jó , ez a tied .- nyomtam a kezébe a kulcsot .- Fedezd fel a lakásod , és reggel várlak kiabálni ! - nyomtam egy puszit az arcára, majd Kellanére is és a saját lakásom felé mentem ,

Na jó , egy ilyen istennek nem lehet ellenállni . Elég egy csókja,
és levesz a lábamról. :$

Tayyal a hátam mögött. Beléptem , azonnal ledobtam a kulcsot a konyha pultra én meg levágódtam a kanapéra , lábaimat felhúztam és feltettem a nyakláncot amit most kaptam . Tay két térdem alá nyúlt és felemelte majd oda ült , és lábaimat az ölébe helyezte .  Szemébe néztem .
- Hol voltál ?- kérdeztem .
- Dolgom volt.
- Egész nap és még egy sms-t vagy egy telefont küldhettél volna . Fel se vetted , hogy hívtalak . Vagy százszor hívtalak ...- nem tudtam fojtani , mert ajkaival lecsapott az enyémre.
- Mirával voltam, az ajándékodat intézni . És valahányszor hívtál mindig elvette a telefonom . Fel akartam venni , de a vénasszony nem engedte. - ezen halkan felnevettem , amint még mindig lágy édes csókokat nyomot a számra.
- És mit kapok ?- kérdeztem , mikor átkaroltam a nyakát , így közelebb vontam magamhoz.
- Az még titok.- mondta , bennem meg megállt az ütő.
- Hiszen ma van szülinapom .- vontam fel a szemöldököm.
- Nem , baj most be kell érned velem .- egy komiszka vigyor.
- Hmmm... azt hiszem egyenlőre meg felesz , de csak egyenlőre.- kuncogtam , fel . Majd elterítettem a kanapén.
- Szeretlek .- súgta két csókunk között .- Boldog szülinapot.
- Köszönöm , végre erre vártam . Szeretlek .- túrtam bele fekete hajába , majd vad csókba kezdtek el ajkaink táncolni ….

Lakás :

Nappali .
Konyha .
Erkély.

37.rész ~Zümi

Sziasztok!
Tudom , eltűntem de a suli a hibás -.-" Na mindegy is . Két fejezettel jövök ez amit ma teszek fel és ami már kész , de csak holnap teszem fel. Remélem tetszik.Ja és köszönöm Pinkypopnak , hogy eddig írt . Imdálak csajszii <3 Na jó olvasást :D
Puszi Zümii

Sophie szemszöge :

Apró csókok hadára ébredtem reggel. Nagy mosoly húzódott a számra, amit kis párnámat ölelgetettem . Úgy tettem mint aki alszik még , hagy élvezzem a dolgokat .Ki. A mosoly még nagyobb lett, már nevetnem kellet . Olyan helyen csókolgatott Tay ahol cikis vagyok. A nyakamnál. .Kicsit, megrándítottam a vállamat , hogy úgy tegyek mint aki álmodik , még javában .
- Tudom...- még egy csók , de ez már halad fel a nyakamon .- ...hogy ébren vagy .- csókolta meg az arcomat.
- Nem is . - vágtam rá mosolyogva, a szememet még nem voltam hajlandó kinyitni .
- Álmodban ilyen jól beszélsz ?- még egy csók. Ohh atyám..
- Még , nem tudtad . Teljesen jól beszélek álmomban is .- nevettem el magam . Ennyit erről Sophie .
- Ahha . - nevetett velem .- Na gyere csak.- fordított maga felé és ajkaival lecsapott az enyémre. Nyaka köré fontam , kezemet . És közelebb húztam magamhoz . Nagyon közel.
Ajkaink irtózatos , vad táncot jártak . Csak akkor váltunk el mikor már mind ketten levegő hiányban szenvedtünk. Mélyen csóki barna szemeibe fúrtam tekintettem és legszívesebben el sem engedtem volna , de egy telefon csörgés ezt megint meghiúsította.

Egy reggel , amit tokéletes egy telefon csörgés így...

- Mi lenne , ha véletlen kidobnám az ablakon . - sóhajtottam egyet.
- Szerinted be is veszik , hogy véletlen volt?- vonta fel szemöldökét , miközben felkelt.
- Simán megoldanám.- jó formán , lecsorogtam az ágyról , ahogy végig néztem Tay izom tömegein. - Nem lehetne , hogy így maradsz egész nap ?! - vigyorogtam rá bájosan .
- Sajnos nem .- egy álom romboló válasz .
- Álom romboló vagy .- fordultam hasra újra.
- Jajj , kicsim. - újra éreztem meleg testét a hátamon.- Ne , haragudj . Tudod , hogy a forgatás miatt nincs igazán időnk. De este együtt nálunk oké?- csókolt bele a hajamba .
- Jó van , de menj már innen ez így túl aahhh ....- csaptam a párnába .- Itt vagy még ?- kérdeztem fel.
- Már nem .- most már éreztem , hogy leszáll rólam .
- Ajánlóm is .- morogtam .
- Szia , szeretlek .- még egy csók , majd ajtó csukódás.
- ÉN IS ! - kiabáltam utána , majd bele fulladtam újra a párnába .
Miért nem lehet egy nap csak a milyen ? Miért nem ?

Pár órával később :

Végre ,fel keltem lehetett olyan dél mire kimásztam az ágyamból. Elkódorogtam a fürdőszobáig. Bele vetettem , magam a kádba és még jó egy fél óráig asztattam magamat , benne . Majd magam köré tekertem egy vörös törülközött , fogadt mostam , vörös hajamat felgumiztam . Értelmetlennek láttam sminket tenni az arcomra, így csak kivánszorogtam a szobámba , ki vettem egy otthoni ruhát , na jó ami volt egy mackó naci , cipő felső ennyi . Magamra kaptam , telefonommal  , kocsikulcsommal a kezemben indultam el kifelé. Még a szemüvegemet is fel kaptam , csak utána léptem ki a szobából. Tudom , kurva rendetlen vagyok . Még az ágyat se tettem rendbe de , áá nincs erőm hozzá. Körbe néztem a lakásban , és mivel Mirát sehol sem láttam , így gondoltam Kellannél van. Otthon se volt senki már így értelem elköszöni semmi nem volt. Unot fejjel pattantam be a kocsimba és indultam el Kellannék háza felé. Utközben elő kotortam a telefonom és azért felhívtam.
- Szia , Sohp.- szólt bele amint fel vette.
- Szia , Melák . Mira nálatok van úgy-e ?- kérdeztem tőle , fülemhez szorítottam a vállammal a mobilt , miközben egy kanyart vettem be .
- Igen , szerintem még mindig alszik. - válaszolt elég fancsali hangon .
- Köszi , érte megyek . De leteszem még mielőtt újra egy oszlopon kötnék ki.- rossz poén volt tudom.
- Ez nem vicces.- morogta .- Szia. - majd le is tette.
- Hát neked mi a bajod ?! -kérdeztem magamtól amint ledobtam az anyós ülésre a telefont. Neki se volt valami jó kedve. Ajaj .
Még öt percig kocsikáztam , mire végre leparkoltam a házuk előtt. Szép , nagy ház volt. Ezt eddig is tudtam. Egy kocsi állt , csak a garázs előtt , az anyáé. Gyorsan mellé parkoltam , leállítottam a motort kikapcsoltam , magam , össze szedtem a dolgom , majd kiszálltam a kocsiból , fejemre húztam a kapucnimat , majd az ajtó felé indultam meg .
Megálltam és kopogtam ahogy szoktam , kedvesen Blari nyitott ajtót. Nyakamba vetette magát.
- Helló vöri .- mosolygót, bátya remeg humorát örökölte.
- Szia, kicsi lány .- léptem beljebb. - Mira ?- kérdeztem tőle.
- Alszik még szerintem . - húzta el a száját.
- Köszi , meglepem . - mosolyogtam és indultam el Kellan szobája felé. Már majdnem a lépcsőhöz értem , mikor cipő kopogás hallatszott és egy rikácsoló hang. Jajj , még a szőr is fel állt a hátamon.
- Ni csak , a másik suttyó falvi lányka .A házamban .- soha , nem voltunk puszi pajtások tényleg , soha . De ennyire se voltunk ellenségek , régen elbeszélgetünk, egyszer . Jó, de most neki ugrottam volna .
- Szia , Amanda .- fordultam meg és kedvesen köszöntem neki . - Milyen suttyó falvi lány ?- ezt már kicsit flegmán kérdeztem .
- Te és a barátnőd aki az én Kellan fiam mellett van . Egy kis suttyó országból jöttetek . Takarodjatok is vissza.- állt meg egy méterrel előttem , és csak úgy fröcskölte rám a szavakat.
- Anya állj le ! - jött oda Blari .
- Blari , ebbe ne szólj bele szerintem .- néztem rá kedvesen . Hallottam , ahogy felmegy a lépcsőn , vissza fordultam Amanda felé. - Tessék, nem jól hallottam ?!
- Na , ne mond nekem . Ti kis senkik vagytok , te is pont egy olyan fiút foglalsz le a jobbat érdemel , na meg Miranda. Szánalmasak vagytok. Kis magyar csitrik. - itt szakadt el a cérnám.

Azt hinnéd , egyszer nem lesz egy olyan .
Ember a földön akit megölnék.
Ha az olyanokat szíd is akitet te szeretsz.

- Elég volt ebből.- léptem közelebb hozzá ő meg totyogott hátra felé. - Azt , még rohadtul elvsítelem , hogy mikor idejöttem , mint Kellan haverja nem szívleltél na meg , hogy most se. De ne szídd ahol élek és főleg ne a barátnőmet. Te a kis szőke hajaddal , tipegő tűsarkaddal , nem egy ilyen házba hanem a sarokra való vagy. Fel foghatnád , hogy a fogadott fiad szeretni és ez ellen semmit nem tehetsz . Ne is akarj . Az meg , hogy én kivel vagyok NEKED semmi ismétlem , semmi közöd. - kiabáltam a képébe.
- Hogy mersz velem kiabálni , kis ... ribanc.- ordította az arcomba . - Nem is csodálom , hogy az anyádék eldobtak téged . - gonosz mosoly terült az arcára, a kezem ökölbe szorult és már lendítettem volna .- Na meg , hogy Mirandának , még a szülei szégyellték is . A kis szán....- na itt volt elég , lendült a kezem és teljes erőmből az arcán csattant .
- Fogd be a szádat vén asszony. - néztem a szemébe ahogy vissza nézet rám , arcát fogva.- Fogd be ! NE merd mégy egyszer ilyet mondai . - sziszegtem .- Ráncold fel a seggedet a szádra és maradj kussba . Senki szüleit ne vedd a szádra , se engem se Mirát.
- Sophie !  - barátnőm hangja csendült fel.
- Gyere, érted jöttem. - néztem rá és indultam meg kifelé .
- Ezt még vissza kapod Sohpie Fekete , feljelentelek .- hallottam ahogy kiabált utánunk.
- Már alig várom.- kiabáltam vissza és csaptam be az ajtót amint Mira is kilépte rajta. Nem szóltam semmit , fortyogót bennem a düh , még mikor beültünk és elindultam a forgatás felé akkor sem .
- Mit csináltál?- kérdezte barátnőm.
- Felképeltem .- motyogtam .
- Tessék?
- Jól hallottad. - néztem egy másodpercre rá , majd vissza az útra. - Elegem volt . Engem már mikor ide jöttem , mit Kellan haverja akkor nem szívlelet. Elfogadtam eltűrtem . De hogy a legjobb barátnőmet és a családját meg az enyémet a szájára vegye az már sok volt.
- Hogy lehet , ekkor idióta állat Soph . Tényleg fel fog jelenteni , mert megütötted.- riadt rám
- Mondtam , várom . Mit tud tenni ezen kívül semmit . Azt már tudja , hogy velem ne kötekedjen. És hagyjon titeket békén. - mondtam , mikor leparkoltam a forgatás közepén.
- Jó , de akkor is . Ez a mi csatánk volt , te hülye meg magadra vállaltad , a harcot.
- A harc már elindult , ez már háború , és nyugi . Amanda nem olyan akit nem nehéz legyőzni .
- Hülye ribi .- morogta mikor kiszállt.
- Tudom . - mondtam neki mikor mellé sétáltam.
Ahogy láttuk épp szünetük  volt. Mosolyt húztam az arcomra,és Taylor ölébe ültem aki meglepve nézet rám , majd egy csókot nyomot a számra.
- Hmmm de finom.- mondtam és még egyet nyomor.
- Hát , te meg ?- kérdezte mikor elváltunk .
- Őt most meg kéne verni .- mordult oda Mira , szúrós szemmel néztem rá. Kellan ölébe ült és csak mérgesen nézet rám.
- Mert?- kérdezte egyszerre a két fiú.
- Mert, felpofozta az anyádat ő meg most épp a feljelentését intézi . - mondta Mira . Csönd lett a helyen . Én csak körbe skubiztam és mindenki  tátott szájjal nézet rám.
- Oké , sztár lettem .- kiáltottam fel , mosolyogva.
- Mit csináltál?- kérdezte Tay , majd felállt én meg a földön landoltam .
- Hé!! -csattantam fel.
- Jajj , bocsi.- segített fel.
- Te hülye vagy  ???- kérdezte Kellan .
- Na jó elég volt , nem kell ezen ennyire kiakadni . Én akadtam ki ahogy az anyád velem beszélt és ahogy szidott mindenkit . Megérdemelte . Most mi lesz ezért nem zárna börtönbe . És kész . Én nyerek majd , ennyi .- ezzel le is zártam a témát.

Este .

Este , kicsit fáradtan dőltem be Taylor ágyába , felvettem az egyik kedvenc pólóját ami az én kedvencem volt. Megvártam még ő is befészkeli magát , majd szorosan mellé bújtam . Magunkra húztuk a takarót, meztelen mellkasára tettem a fejem , rajzolgatni kezdtem kockás mellkasán. Ő hajammal játszadozott.
- Miért voltál ilyen hülye ? Tudod , hogy Amanda erősebb mint ahogy látszik, jó lehet plasztik anya , de

Hmm... egy csók ! Az ő csókja ami kell nekem . Örökre.

akkor is kicsim . Lehet , hogy nem jössz ki jól.- súgta a fülembe . Kicsit talán igaza volt.
- Tudom . De nem hagyom , hogy olyanokat szidjon a plasztik fejével akiket szeretek . - sóhajtottam egy nagyot.
- A makacs fejeddel és a jó szíveddel . Sírba viszel .- csókolt bele a hajamba .
- Hát na így kell szeretni engem .- fordítottam arca felé a fejemet.
- Nem mondtam volna , hogy így szeretlek , ezerszeresen .- mosolygót rám , majd csókot nyomot a számra.
- Nem igazán emlékszem rá.- fintorogtam el ahogy elváltunk .- De , én is szeretlek izom agyam .- csaptam hasára , ami elégé csattant . Azonnal felpattantam és elakadtam futni , de nem mente. Megragadott a hasamnál és vissza rántott az ágyra. Nevetésem feltört.
- Szeretlek .- nyomot egy újabb csókot a számra , amint az ágyra tepert és felém tornyosult.
- Szeretlek .- válaszoltam , majd hajába túrtam ...

36. rész- Pinkypop

Sziasztok! tudom unjátok már a fejemet és elegetek van belőlem, de a következő részt már tényleg Zümii hozza!!!
Xoxo: Pinkypop

A szomorúságot nehéz elüldözni. akár csak a bajt....

Mira szemszög:

Lassan odasétáltunk a fiúkhoz, akik még mindig tátott szájjal álltak. Föltoltam a kezemmel Kellan állát és nyomtam egy csókot a szájára. Oldalra döntötte a fejét és elmélyítette a csókunkat, kezemet a nyaka köré fontam ő pedig a derekamra tette a kezét.
- Azt az eget.. - suttogta mikor elengedtem nyakát és ő pedig lassan végig mért, majd Sophiet is. - Most káromkodással tudnám kifejezni szépségeteket. De nem fogok így annyit mondok, úgy néztek ki mint életünk legszebb női. Taylor nevében is mondom . -kacsintott rá de látta, hogy Tay éppen nagyon el van foglalva Soph-hal és Sophie szájával.- Kihez mész hozzá, szépség?
- Senkihez.. Csak egy szalagavatóra megyek . -kuncogtam majd még egy csókot lehettem a szájára. Blair éppen akkor érkezett bátya mellé. Ruhája félig tüllből, felsőrésze pedig selyemből amin amin csodás ékkövek voltak amik csillogtak a fényben. Haja szépen föl volt tűzve és néhol göndör kis kunkorok lógtak ki. Nagyon szép volt, na és mellette a párja pontosan összeillettek.
- Szia! - nyomott Kellan két puszit húga arcára.- Te is gyönyörű vagy!- mérte végig húgát.
- Köszönöm. Te is jól nézel ki, és te Mira te valami eszméletlen gyönyörű vagy!- ölelt meg óvatosan.
- Köszi, te is nagyon jól nézel ki. -dicsértem meg. Majd a fiúval odébb álltak. Láttam Kellanon hogy elég szúrós szemmel nézi ahogy a srác átkarolja kicsin húga derekáját. - Na,  hagyjad már őket. Csak szerelmesek! - böktem oldalba. -  Nem lehet mindenkit kedvelni, nézzük édesanyádat ő sem kedvel engem.. - rántottam meg a vállamat
- Ó bassza meg! Tudom mit felejtettem el - csapott a homlokára... - Haragudni fogsz rám.. -harapott az ajkába
- Miért? - -néztem rá értetlenül
- Az anyám itt van. És este egy vacsorán is részt kell vennünk.- mély levegőt vettem majd kifújtam. - De ha nem akarod nem kell részt vennünk.
- Nem! részt veszünk rajta, hogy anyád valamennyit kibéküljön velem. - simogattam meg az arcát.
- Annyira jószívű vagy, hogy mindenkinek jót akarsz. És te viseled el a legtöbb szenvedést.... - hajolt közelebb majd finoman megcsókolt. Pár percen belül már el is indult a zene így rendbe vágtam magamat, és vigyort csaltam az arcomra ami nem volt nehéz. Megfogtam Kellan kezét majd ránéztem amit ő egy kaján mosollyal nyugtázott majd elindultunk és követtük a sort. Magamban pedig énekeltem Shontelle- Impossible-jét. Imádtam ezt a számot, és imádtam azt a pasit is akivel táncolhattam erre a számra. A zene végére már teljesen bele éltem magamat és szinte csak Kellan gyönyörű szemét láttam, kivéve amikor párcsere volt és olykor Taylorral találtam szembe magam,  ilyenkor mindig kuncognom kellett. Amit ő is viszonzott. A tánc végére, már annyira belejöttem hogy le nem akartam állni. Amint kimentünk a folyosóra, a lányok rögtön az öltöző felé rohantak hogy az osztálytáncra átöltözzenek. Kellan édesapja akit még nem láttam, olyan kedvesen üdvözölt mintha a saját lánya lennék, nem úgy mint az anyja ki csak Kellant és Blairt ölelte meg.

Sophie ruhája

- Szia én Adam vagyok, biztosan te vagy Kellan barátnője, nagyon örülök hogy megismerhettelek. Már értem Kellan miért van oda egy bizonyos lányért aki te vagy.
- Köszönöm szépen. Miranda Batsányi. - ráztam meg a kezét. - Én is nagyon örülök.- mosolyogtam teljes szívemből. Úgy érzem hogy Adammal jó viszonyom lesz lesz vele.
- Hagy csinálhassak rólatok egy képet.  -tolt minket összébb Adam majd lenyomta a gép exponálóját és vakuval készített rólunk egy képet. Ashley ugrott oda mellénk, majd nyomott egy puszit Adam arcára és engem kezdett rángatni.

Mira ruhája

- Gyere vedd le a ruhádat, nem lehetsz egész végig meny asszonyi ruhában.- kezdett el húzni az öltöző felé. Rám adott egy bézs színű koktél ruhát amin, a derekán az anyag egy masnivá volt összekötve. Nem akartam fölvenni az az irtó magas barna magassarkút de Ashley rám erőltette. Végül Sophie is megérkezett róla is lerángatta Ashley a ruhát majd ráadott egy fehér alapon szürke és bézs színű absztrakt mintákkal teli ruhát, ami igen csak mesésen állt vékony testalkatán. Egy fehér magassarkúval már ki is libbent az öltözőből. Én is követtem és leültem Kellan mellé a sorok közé és onnan néztük a különböző osztálytáncokat. Mit is mondjak, hisz az osztálytáncnak azért van hogy az osztály kiadja összes hülyeségét három percben és ez majdnem mindenkinek sikerült.

- Na és akkor szeretnék koccintani a mi kis frissen szalag avatott lányukra. Nagyon remélem, hogy nagyon jól fog sikerül az érettségid és a felvételid is sikerülni fog. - állt föl az étteremben Adam egy pohár pezsgővel a kezében. Majd mi is fölálltunk és koccintottunk, igaz Kellan édesanyja nem koccintott velem, amiért Kellan elég morcosan néztem de egy kis bokarúgással elintéztem.
- Én Kellan azt hittem, hogy csak hárman leszünk a vacsoránál. - szólalt meg pökhendiken Amanda. Az én torkomon meg állt a pezsgő és köhécselni kezdtem.
- Anya, nem érdekel mit hittél, Mira a családhoz tartozik akár elfogadod akár nem. Nem mindig a te elvárásaid érvényesülnek.
- Nem erről van szó, csak egy olyan országból jövő lányt ahol mindig a pénzzel van a gond biztosan nem hoznám a családi körömbe. - ez most szíven ütött. Kellan hót idegesen fújtatott az én szemembe könnyek gyűltek, Adam is szúrós szemmel nézett volt feleségére, Blair pedig szomorúan nézett rám. Kellan kereste a kezemet az asztal altat, de én kihúztam és föl álltam az asztaltól. Persze Kellan rögtön utánam kapott, de engem nem érdekel, csak villámokat szóró szemekkel néztem a házisárkány anyjára.
- Tudom gyűlöl engem. Elhiszem, biztos nem egy maga szerint semmire kellő magyar lány kellene a fia mellé. ÉS elhiszem hogy nem nézi jó szemmel, hogy én nem vagyok piszok gazdag és hogy nincsenek szüleim. De én akkor is szeretem a fiát, akár tetszik akár nem. És el mondom maga a legrosszabb anya akit valaha láttam,még a szüleimet is lekörözi!- vágtam a képébe és kirohantam az étteremből.

Kellan szemszög:

Iszonyú dühös voltam Amandára, hogy mondhat ilyet. Nem érdekel vagyis érdekel csak akkor nem hallom legalább hogyan szidja Mirát, de most még itt vacsora közben, emberek között is képes a szemébe vágni hogy minek van mellettem Mira, aki szerinte egy suttyó országból jött.
- Gratulálok! Igaza van a világ legszörnyűbb anyja vagy! - álltam fel és Mira után indultam. Kiléptem az étterem ajtaján, de nem volt sehol sem. Vagyis nem láttam. Oda léptem a portás mellé és segítségért fordultam hozzá. - Elnézést nem látta merre ment az a lány akinek bézs színű ruhája volt?
- Azt hiszem arra ment! - mutatott a házuk felé. Egy bólintással már szaladtam is a parkolóba, hogy beülhessek az autóba és a szakadó esőben Mira után induljak. Próbáltam gyorsan menni, de úgy hogy közben lássam is merre mehetett. Éppen meg akartam fordulni, hogy biztos a partra ment, amikor épen akkor lépett le a járda szegélyről és ment át az után. Csikorgó fékkel álltam meg és pattantam ki az autóból. De ő úgy tett mintha ott sem lennék, csak ment tovább. - Mira állj meg!- fogtam meg a vállánál és arra kényszerítettem hogy a szemebe nézzen.
- Kellan hagyj! Anyádnak igaza van...- hüppögte
- Anyámnak? Anyámnak soha nincsen igaza semmiben, főleg nem veled kapcsolatban... Ne vedd a szívedre amit mondott, tudom hogy nehéz és fáj hogy ilyeneket mondott, de ne érdekeljen a véleménye. Kriplis az a nő, egy idióta elmebeteg! Hallod? Kicsim, kérlek nézz rám. - emeltem föl az állát.
- De.. - szipogta - Olyan nehéz, hisz nekem nem volt édesanyám. És úgy szíven ütött minden szava... - sírta el magát és az mellkasomnak dőlt. Rögtön átöleltem és simogatni kezdtem az egyik kezemmel a hátát.- Rosszul esett. Nagyon.... - hüppögte
- Kérlek ne vedd a szívedre, és ha akarod soha többet nem kell vele találkoznod. Esküszöm hogy soha többé nem kell látnod ezt a szívtelen dögöt. De most gyere!- kezdtem el vele araszolni a kocsi felé.
- Annyi mindent megpróbáltam, hogy próbáljon kedvelni legalább egy kicsit, de mind hiába. Az összes sértését eddig amit mondott ma lenyeltem de ez már sok volt... - húzta föl a lábát és lerúgta a cipőit és benyomta a fűtést.
- Na jó mi lenne ha most ezt elfelejtenénk? Hozzátok vagy hozzánk? Nálunk senki sincsen..
- Hozzátok- törölte meg vizes arcát. - Úr isten mint egy szaunázott mosómedve akin átment egy úthenger.- kiáltott föl amikor belenézett a tükörbe.
- Engem nem zavar, nekem ugyan úgy Mira maradsz akár sminkben akár elfojt sminkkel akár smink nélkül. Én mindenhogy szeretlek. -fogtam meg jéghideg kezét. - Amúgy meg sokkal szebb vagy smink nélkül.
- Nem szeretek nagyon sminkelni.
- Nem is érdekel. Tudod hogy vagy még szép, egy egyszerű rövidnadrágban amit otthon hordasz és egy elnyúlt pólóban ami az enyém.
- Akkor most föl fogok venni egy plüss anyagú barna melegítő nadrágot a hajamat megszárítom és össze fogom és fölveszek egy régi egyesületi pólót. - szállt ki a kocsiból a garázsban és elindult a lépcső felé.
- Bébim ezt itt hagytad. - fogtam meg a magassarkúját. - Fölviszem. - intettem neki mikor visszafordult unott fejjel.
- Köszönöm! - mondta és a fürdőbe vette magát.
- Ugye nem akarsz sokáig bent lenni? - dőltem a csukott ajtónak az pedig kinyílt és Mira jelent meg.
- Ha bejössz akkor tudsz sürgetni. -kacsintott rám, próbált fölvidulni, majd megfogott a nyakkendőmnél fogva és behúzott a fürdőbe, még odakint ledobtam a cipőjét és vigyorogva léptem be a fürdőbe. Ahol már ment a zene és elég meleg volt. Már le volt fürödve és egy barna melegítőben és sportmelltartóban állt a tükör előtt. Levettem az ingemet és a nyakkendőmet és mögé álltam. Átkulcsoltam falatnyi derekát, és együtt néztünk a tükörbe. Államat a vállára raktam.
- Bárki bármit mond, én ugyan úgy szeretlek, és magasról szarok rá. Szerintem mi akkor is összeillünk és szép kis pár vagyunk.
- Nem tagadom. Csak vannak elég gonosz emberek akik rosszat akarnak.
- Ezért vagyunk együtt, hogy együtt legyőzzünk ezeket a gondokat, és hogy elmond nekem a bajaidat. - pusziltam meg a nyakát amitől libabőrös lett.
- Szeretlek Kellan!
- Én is téged!- nyomtam egy csókot az ajkára mikor szembe fordult velem. De tudtam, hogy a csatának még nincsen vége anyámmal szemben. És ez aggasztott...

Új blog.

Sziasztok !
Egy új közös blogot csináltunk Pinkypoppal , már a bevezető is fent van . Gyertek olvassátok és legyetek rendszeres olvasóink .

Minden egy találkozással kezdődőt.


Puszi Zümi &Pinkypop. <3 

És boldog , békés karácsonyt mindenkinek :D

35.rész.- Pinkypop

Sziasztok én hoztam most ugye a fejeztet..  Remélem tetszik. De viszont van egy rossz hírem. Melli vagyis Zümii most egy ideig nem fog írni kb úgy Dec. 22-ig, mert tanulmányit kell följebb nyomni.. Szóval sajnálom én is és ő is.. De most ez van..

-         Mira! Ébredj! Ma még el kell mennünk a ruháért, holnap lesz a bál! – ugrált az ágyamon Sophie amit, én csak úgy reagáltam le, hogy fölkaptam egy párnát, és neki vágtam.- Hékás! Gyere lent már vár a palacsinta. – Tudta, hogyha azt mondja, hogy palacsinta, rögtön ugrok. Igen ez így is lett. Akármennyire is kómás voltam, kiugrottam az ágyból és már a lépcső felé is versenyeztünk. Hál istennek én voltam az első, így nem kellett azon félnem, hogy leesek a lépcsőn, miközben rohanunk lefelé. Le csüccsentem az asztalhoz, Kellan mellé, Sophie pedig Taylor mellé. Nyomtam egy csókot Kellan szájára, majd a tányérom felé fordultam, de az üres volt, sehol egy szem palacsinta sem, még az illatát sem lehetett érezni. Csúnyán, öldöklő tekintettel kaptam föl a fejemet a tányéromból, és Sophie hűlt helye felé szegeztem gyilkos tekintetemet.

-         Hol van?- Szűrtem ki a fogaim közül Taylort nézve. Aki vigyorogva a nappaliba lévő kanapéra mutatott. Fölálltam és oda sétáltam majd a kanapé mögé ugrottam, rá az ott gubbasztó Sophiera. – Tudod, hogy utálom, h a palacsintáról van szó!- Elkezdtünk bunyózni, ami csikizésből állt, majd abból kergetőzés lett a házban. Kifulladva dőltem el a kanapén rá az ott fekvő Kellanra, Taylorra és Kiowára.

-         Csak nem elfáradtál?- hajolt át a kanapé háttámlája fölött. – Talán aludni kéne este, nem, pedig az ágyban tornázni!- vihogta mire Taylor és Kiowa furcsán, néztek rám és Kellanra.

-         Mi nem is!- Kiáltottunk fel egyszerre Kelannal. – Csak irigykedsz!- Nyújtottam rá a nyelvemet. Persze, hogy nem volt igaz. Mi Kellannal nem is… Na szóval értitek.

-         Na jó Mira, tünés föl a szobádba, vedd föl az ágyadra kikészített ruhát, kösd föl a hajadat fél óra múlva, találkozunk!- rángatott föl a kanapéról. Majd fölfelé tologatott a lépcsőn. Vonakodva bár, de föl vonszoltam magam a lépcsősoron. Sophie a fejébe vette, hogy mint az esküvőkön a srácok nem láthatják a ruhánkat a bálig. Igaz Kellan pufogott egy sort érte, de bele egyezett és közben hozzá tette, hogy így is, úgy is gyönyörű leszek! Fölkaptam az ágyamra készített barna farmert és a sötét kék felsőt, majd a nyakam köré tekertem a sálamat. A hajamat lófarokba fogtam, fölkaptam a kis Converse táskámat, fölhúztam a Puma cipőmet és kiléptem a szoba ajtaján. Leugráltam a lépcsőn, majd beleugrottam a nekem háttal álló Kellan nyakába.

-         Ó! Szia gyönyörű hercegnőm!

-         Ciao! Nem tudjuk ezt a Sophie ruha vásárlási akcióját lefújni?

-         Megszökhetünk!- Csillant föl a szeme miközben próbált rám nézni.

-         Az lehet hogy jó ötlet, de hiszti lesz, szóval gyorsan kiválasztok egy ruhát, ami tetszik, azt kikölcsönzöm, aztán haza jövök.

-         Azt kétlem!- szólalt meg mögöttem Ashley. Kellan megfordult a hátán velem együtt. – Ma még sok helyre megyünk.

-         Neeeee

-         Mira csönd legyen!- kiáltott rám Sophie is a lépcső tetejéről. Lefutottak mind a ketten a lépcsőről majd lekapva engem szerelmem hátáról, már kifelé is rángattak, beültünk Ashley kocsijába és már is a legdrágább esküvői ruhaszalon felé vettük az irányt. Az elején ódzkodtam a dologtól, de amint beléptem a boltba a lélegzetem is elállt… Ashley rögtön az eladóhoz fordult, aki rögtön két puszival üdvözölte őt és minket is.

-         Sziasztok! Hallom akkor szalagavató lesz! Első?- kérdezte miközben a tüllösebbnél tüllösebb és fehérebbnél fehérebb ruhák között, vezette minket.

-         Nem. Már a második, csak most beugrók leszünk.

-         Áh. Értem. Ehhez mit szóltok? –mutatott a bábura, amin egy gyönyörű szép esküvő ruha volt. Felső része csipke volt, gyönyörű szép csipke, a szoknya része, pedig két színből állt, egy tiszta fehérből, ami berakásos volt, és alatta, pedig bézs színű selyem bukott ki. Egyszerűen eszméletlen volt ez a ruha. Persze Sophie le is csapott rá, ami persze nem baj, mert biztos vagyok benne hogy nem lesz arra szó milyen szépen fog rajta állni ez a ruha. – tessék itt van, próbáld fel, addig te neked keresek neked is egyet. - Fordult felém az eladó, majd intett a fejével, hogy kövessem. Egyenesen a fehér tülltengerbe vezetett azt sem tudtam, merre kapjam a fejemet a méregdrága ruhák között. Egyik szebbvolt, mint a másik, egyik csipkésebb volt, mint a másik. Az eladó megragadt a kezemet, mert egy pillanatra elkalandoztam és eltévedtem, de végül sikeresen kikerültem a dzsungelből. – tessék, ez mennyire tetszik?

-         Úr isten ez valami eszméletlen szép!- tátogtam, a csodálatomban. Egy eszméletlen szép ruha volt, tiszta tüll, mindig is olyan, amiről álmodtam. Elöl rövidvolt a ruha szoknya része, hátul, pedig hosszú tüll rengeteg volt. Felső része szűk selyem volt, olyan igazán tökéletes egy ruha. – Föl.. Föl próbálhatom?- érintettem meg a ruhát

-         Persze!- rikkantotta föl, majd visszavezetett a próbafülkéhez, és szólt, hogy vegyem le a ruháimat, mindjárt hozza a ruhát. Szinte egyszerre léptünk ki a fülkéből, mind a ketten talpig esküvői ruhában, fehér tűsarkúban. Amint egymásra néztünk, leesett az állunk. Sophie magas lett, szép vékony alakját még jobban kiemelte a ruha, talán rajta jobban is állt, mint ha én próbáltam volna fel.

-         Azt a… nagyon szép vagy!- szólalt meg először Sophie.- Szép? Gyönyörű! Szeretnélek ilyen ruhában látni Kellan mellett.

-         Hát te sem panaszkodhatsz kisasszony! Csodás vagy! Szebb, vagy mint az eredeti szalagavatódon!- öleltem meg

Annabeth

-         Na lányok szeretnék rólatok csinálni, egy képet, amint a második esküvői ruhátokban pózoltok!- szólalt meg Ashley. Miután elkészült a kép, megnéztem a ruha kölcsönzési árát és a szavam is elakadt.

-         Szépnek szép, de én ezt nem tudom kifizetni…- mondtam csalódottan.

-         Nem érdekel! Megkapjátok tőlem ajándékba. -legyintett Ashley. Természetesen rögtön ellenkezni kezdtem.

-         Nem! Ez nem lehet! Ashley!

-         De lehet róla szó. Mert Kellan és Taylor olyan mintha az öcsémék lennének. Ha ők boldogok, én azért mindent megteszek, hogy ők is és ti is boldogok legyetek. Szóval csönd legyen, és örökbe megkapjátok mind a ketten a ruhákat. Hisz annyira szépek vagytok benne!- mire mind a ketten a nyakába ugrottunk.

-         Annyira egy majom vagy! Szeretünk Ashley! Köszönjük szépen a sok szép ruhát. – fordultam az eladó hoz.

-         Nincs mit. Amúgy pedig Annabeth.

Miután megvettük a ruhát mentünk is tovább. Egyenesen a szépség szalonba, ami azt jelenti, hogy teljes átalakításban volt részünk. Mind kozmetikai mind fodrászati, és mint manikűri részben. Kellan többször is hívott, de Ashley mindig kinyomta, vagy pár szóval lerendezte. Sajnáltam szegénykémet és már hiányzott is. De nem csak engem zaklatott a szerelmem, hanem Sophiet is, de Ashley ott is rendet tett. Persze a fiúk akkor sem lehettek otthon, szóval így este, amikor haza értünk, egyedül aludtunk. De akkor Ashley már nem ellenőrizgetett minket, így Kellannal tudtam beszélni. Elmondta, hogy neki sem egyszerűbb napja, Taylort és őt végig rángatták a városon. Vártam már a holnapi napot, hisz akkor lesz életem második legjobb pillanata.

A gyomrom görcsölt, a hajam már be volt állítva, szépen összetűzve. A szeme, pedig ki volt húzva, műszempillák is föl voltak rakva már, szemhéjam kicsit lilás és gyöngyház színű szemhéjpúderrel volt kifestve, akár csak Sophié. Beugrottunk a kocsiba Sophieval, direkt vettünk föl csak farmert és egy pólót, mert Ashley hozza a ruhát. Amint a sulihoz elértünk, már nagy volt a tömeg, kint már Kellan és Tay várt minket, talpig fekete-fehérben.

- Sziasztok! – köszöntöttek minket, nyomtam egy csókot Kellan szájára.

Mira ruhája

Sophie ruhája

- Ashley már bent vár titeket. –mondta Taylor majd az öltöző felé, vezettek minket. Bent már Ashley teljesen készen volt, a ruhákat kirakta és ránk várt, hogy megérkezzünk. Rögtön kezelésbe vett és ránk adta a ruhát. Így már teljesen késze léptünk ki az ajtón, a két fiú elé, akinek leesett az álla.

Hírek !

Hellóka kedves olvasok .

Sajnos én most per pillanat nem tudok frisset , hozni ezért  megint Pinkypop fogja hozni , remélem nem baj . Majd összeszedem magam és én is ide tolóm a fejezetem .
Bocsika .
Puszi Zümi

34.rész- Pinkypop

Szijasztok bocsi hogy ennyit késtem, csak a suli most egy kicsit bekavart, remélem tetszik.. 

"Egy csajos délután"

Sophie bepattant a kocsiba, és csak ekor láttam, hogy ez a kis jelentéktelen fehér koktélruhájában is tökéletesen nézett ki, míg én.. Hát én elbújhattam volna egy kis zugban, akár egy szürke kis egér... Igen bevallom, kicsit irigykedtem hogy Sophiet ilyen jó gén állománnyal áldotta meg az a "jó" isten... De hát, erről nem én tehetek... Észre sem vettem, hogy már az iskolánál vagyunk, úgy elröppent az idő. Hisz végig az ablakon át bámultam kifelé, és néztem amint a sok gyalogos és pár egymás kezét fogva sétálgat, élvezi az utolsó őszi sugarakat, bár így is már nagyon hideg volt, de úgy látszik ez nem zavarta őket igazán, hogy akár már jövő héten is lehullhat az első friss hó. Amennyiben itt esik... Amit kétlek, ki másztam a kocsiból, és összébb húztam magamon a kabátomat, hisz  a ruha csak a térdemig ért, így szabad utat hagyott, hogy a hideg, csípős szél belengjen és átfagyassza minden porcikámat pillanatok alatt. Gyors léptekkel indultam meg az iskola bejárata felé, Sophie-val együtt, kezünkben egy-egy zacskóval, miben magas sarkúnkat tároltuk. Amint beértünk, a vér újra áramlani kezdett a lábaimba és így furcsa érzést produkálva a fogaim vacogni kezdtek. Valaki hátulról elkapott és föl emelt és belecsókolt a nyakamba.

-         Hú de hideg itt valaki.- eresztett le a földre, majd megcsókolt.- Gyere Törpilla, rátok vártunk- kezdett el maga után húzni, egy óriási csarnokba húzott be minket Kellan.- Hát itt lesz a bál

-         Hát ez úristen, ez nagyon nagy!- csak ennyi jött ki a számon.

-         Hát igen.. De nem baj. Na gyorsan öltözzetek. –lesegítette rólam és Sophie-ról a kabátot. – Taylor ott ült a sarokban,  menj oda hozzá.- mosolygott Sophra, aki amint fölkapta a kis magas sarkúját már tipegett is oda szerelméhez.

-         Miért nem mondtad neki hogy szeretnéd ha kettesbe lennénk?

-         Mert ez nem így van?- ölelt meg.

-         No persze.- nyomtam egy puszit az állára, majd lehajoltam hogy kivegyem a cipőmet a zacskóból, de már valaki megelőzött.- Mocsok! Add, vissza zacskómat!- kapálództam érte mezítláb állva a kövön.

-         Csak ha kapok egy puszit. – kacsintott rám kacéran.

-         Add vissza a cipőmet, és akkor nem kell annyit hajolgatnod lefelé, mert azzal magasabb leszek.

-         Hmm, okos érv.- eresztette lejjebb a zacskót, mire én kitéptem a kezéből.

-         Háhá! – vigyorogtam győzelem ittasan, majd fölkaptam a magas sarkút.- A rohadt élet így sem vagyok magas! -morgolódtam, mert így is csak az álláig értem.

-         Nem baj! Én így is szeretlek, Prücsök. – hajolt lejjebb és megcsókolt. – Na de most már tényleg menjünk.- fogta meg a kezemet. Én teljesen azt hittem, hogy Kellan a kigyúrt sportember, nem tud táncolni. De hát basszus ez nem így van! Csodálkoztam is nagyokat amikor elkezdtünk keringőzni, hogy nem úgy táncol, és nem úgy lépked akár egy darab fa, hanem könnyedén. És ez szerintem kiült az arcomra is, mert Kellan egyszer csak odahajolt a fülemhez, és belesuttogta, hogy

-         Nem gondoltad volna, hogy ilyet is tudok, nem de?

-         Hát igen kicsit nagyon meglepődtem, de nem baj. Amúgy melyik a húgod?- néztem körül az teremben, de valahogy nem találtam egy lányt sem akit Kellan húgának tudnék mondani.

-         Majd megmutatom.- nyomott egy csókot az arcomra. Hát mit ne mondjak a lábam majd le szakad ettől a nyomorék magas sarkútól! Esküszöm ilyen szempontból, inkább lennék fiú!

-         ÚÚÚÚÚr isten! Milyen jó végre ülni.- nyögtem, mikor végre végeztünk, és sikerült egy széket kaparintanom magamnak, rögtön lerúgtam a lábamról a kínzó eszközeimet.– Nagyon, de nagyon meg szégyenítenélek, ha mezítláb táncolnék?- rebegtettem a pilláimat, mire ő csak megforgatta szemeit.- Na és hol a húgod?

-         Mindjárt jön. –mondta, majd kissé összébb rúgta a cipőimet.

-         Na megjöttem- ugrott mellé egy szőke hajú lány óriási mosollyal. – Szia Blair vagyok!

-         Áhh szia! -álltam föl- Én pedig Miranda, örülök, hogy megismerhettelek. – ráztam vele kezet majd megölelt.

-         Sokat halottam rólad. Kellan órákat tud beszélni rólad.

-         Hát igen.. de remélem nem olyan sokat, hogy mindenki agyára menjek. Elég, ha az ő agyára megyek néha napján. –vigyorogtam, mire ő csak jót mosolygott az egészen.

-         Ez nem igaz! Nem is beszélek annyit!

-         Úhh Kellan most ezt elszúrtad! Azt mondtad, hogy nem beszélsz annyit a barátnődről?

-         Nem! Én nem beszélek annyit, Miráról igen beszélek.

-         Aha persze! –ragadott karon Blair és elkezdett kifelé húzni.

-         Most meg hová viszed?- nézett ránk értetlenül, de mi csak tovább haladtunk, fölkaptam a szatyrot meg a kabátomat.

-         Egy kis csajos délutánra, hisz meg kell ismernem a bátyám barátnőjét!- néztünk, hátra majd integettünk, és ott hagytuk őt egyedül. Kifelé kezdett húzni egy ismerős kocsi felé ami Kellanné volt. Blair előkapta a kocsi kulcsot a zsebéből, és a kezembe nyomta.- Tessék itt van! Ugye tudsz vezetni?

-         Igen de ez honnan van meg neked?

-         Kivettem a kabát zsebéből.- rántott meg a vállát. –Irány a Starbucks!- ugrott be a kocsiba, majd én is beszálltam mellé.- Hahó indulunk?- zavart, meg amikor már harmadszorra simítottam végig a BMW bőrkormányának borítását.

-         Őő igen, csak még soha nem vezettem

-         Ha majd összetöröd rád fogm. –kuncogta

-         Hát ez kedves..- motyogtam, majd beindítottam a kocsit.

-         Húú hát ez nem is volt vészes. Sőt tök jól vezetsz… - mondta mikor kiszálltunk a kocsiból és azt beriasztottam. – Na és hát akkor mondjuk kezdjük az ismerkedést, beszélj magadról egy kicsit.

-         Fúú hát… én nem amerikai vagyok, és ezt szerintem észre is vetted, én egy kicsiny európai országból jöttem, Magyarországnak hívják ezt a kicsi országot. Ott nőttem föl Sophieval együtt, aki mint kiderült Kiowa húga. De ezt majd te is megtudod részletesen, mindig is Amerikába vágytam, és eldöntöttük, hogy amint meg lesz az érettségink, repülünk is ki ide. És most hát Sophie családjánál élek. Hát röviden ennyi.

-         Whooo hát az tök jó. És a szüleid mit szóltak, ahhoz hogy ide akarsz költözni?

-         Hát…- kezdtem bele de éppen akkor jött meg a pincérfiú

-         Sziasztok mit hozhatok?

-         Én kérnék egy forró fehér csokit.- mondtam

-         Hát akkor kettő forró csokit kérnénk. –rebegtette pilláit Blair mitől a fiú azt se tudta, hogyan takarja el elpirulását. Ezen jót mosolyogtam.- Na szóval hol tartottál?

-         Hát ott hogy.. Nekem a szüleim nem szóltak hozzá semmit, mert nekem.. nincs igazán édesapám és édesanyám..- birizgáltam a terítőt.

-         Úr isten bocsánat! Szólhattál volna hogy ne zargassam ezt a témát. Tényleg borzasztóan sajnálom. –kezdettel szabadkozni. –Annyira hülye vagyok..

-         Jaj dehogy is… Nyugodj meg! Kellan már úgy is tudta, így neked is jogod van hozzá.

<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3<3

-         Te majom mi a fenét művelsz? – nevettem mikor azt láttam, hogy Sophie a szekrényembe van borulva és vadul turkál.

-         Ruhát keresek te él eszű!

-         Most komolyan? Ajj istenem minek?

-         Mert Taylor elhívott randizni!- fújtatta mérgesen és beleült a szekrényembe

-         Ajj te csaj! Na csüccs az ágyra.- toltam le az ágyra majd elkezdtem kutakodni. –tessék itt van, na de futás, mert késében vagy!- lökdöstem kifelé, be akartam zárni az ajtót, de valaki oda tette a lábát. – Mi a?- hajoltam i az ajtón mikor megláttam hogy Kellan áll ott.

-         Szia szépkirálynő! – vigyorgott kacéran.

-         Szia! -leheltem, mert a következő pillanatban már befelé tolt és az ágyra fektetve folytattuk a csókolózást. – hmm ilyen üdvözlésben benne lennék többször is! – kuncogtam két csók között.

Sophie ruhája

-         Hát igen. Na és milyen volt a „csajos délután”- rajzolt macskakörmöket a levegőbe.

-         Tök jó! És nem törtem össze a kocsidat, egy karc sem lett rajta! Esküszöm! Mér hatszor átvizsgáltam!

-         Jajj de hülye vagy! Kit érdekel, ha lesz rajta egy karc, úgy is van rajta már egy pár..

-         Most ez komoly? Én meg baszki félórán keresztül azt políroztam.- csaptam az ágyra. Belőle, pedig fölbugyogott, azaz öblös nevetés, amit már olyan régóta vártam. És én sem tudtam visszatartani a kacagásomat, így együtt nevettünk az ágyon fekve.

33. rész ~ Zümi

Szabadságomnak is van ára .
De , hogy a szívem felszabaduljon ideje
tiszta vizet öntenem  az életembe.

Reggel arra ébredtem fel , hogy valaki a nyakamat csókolgatja , nagy mosoly terült a számra amint szembe fordultam azzal a valakivel . És csoki barna szemei az enyémbe ivódtak .
- Jó reggelt szépségem .- csókolt meg Taylor .
- Hmmm… de még milyen jó reggel ez hercegem .- mosolyogtam rá csibészen .
- És mit tervezel mára ?- kérdezte mikor egymás felé fordultunk az ágyon. Ezen el kellet gondolkodnom, hiszen már el telt egy csomó idő ideje lenne beszélnem Tessékkel.
- Hány óra van ?- kérdeztem , mikor fel néztem megint  rá.
- Olyan kilenc lehet. - mosolygót rám .
- Köszi .- nyomtam egy csókot a szájára , majd kicsúsztam az ágyból és össze kötöttem az eddig szanaszét álló hajamat .
- Hova mész ? És miért hagy folyton egyedül?- olyan cukin ült az ágyon főleg azzal a kis fiús nézésével.
- Ideje végre teljesen elsimítanom az életemet. És kimondta, hogy egyedül hagylak te nagy óvodás . – mentem vissza az ágyhoz és ragadtam meg a kezét. – Na gyere ! – mosolyogtam , majd kirángattam az ágyból.
- Mit tervezel ?- kérdezte amint leértünk a lépcsőn épp akkor nyílt ki a bejárati ajtó is és rajta Mira nagy nevetve az oldalán Kellannel jelent meg .
- Hé, sziasztok ! – köszöntek oda nekünk.
- Mira , hogy kezdjek hozzá?- tudom , hogy ez nagy szemétség a két fiúval szembe de magyarul kérdeztem barátnőmtől aki az elején meg lepődőt de tudta miért nem angolul beszélek.
- Meg teszed készen állsz ?- jött közelebb barátnőm.
- Azt nem mondta , de ideje lenne nem gondolod ?! – mosolyogtam rá halványan.
- Igen ideje lenne .- ölelt át nagy mosollyal. – Emlékszel mikor egyszer azt mondtad nekem , hogy a legjobb ha elakarsz kezdeni egy  valamit amihez nincs erőd. Elég ha mesélsz … - tényleg ezt mondtam volna , neki ennek mi az értelme .
- Ezt én mondtam neked ?! Mikor na látszik , hogy nem értelmes .- ráztam meg a fejem .Épp mondani szeretett volna Mira valamit mikor a melák megszólalt.
- Na persze minket férfiakat hagyatok csak ki mindenből .- ezzel karon ragadta Tayt és mind a ketten sértődős fejjel elsétáltak.
- Ohh ti férfi állatok most sértődjetek meg .- kiáltottam utánunk , majd már csak a nevetésünket lehetett hallani .
- NŐK! – kiáltották vissza együtt.
- PASIK ! – most mi Mirával . – Na de vissza térve … azt akkor én se tudtam, hogy ebben hol az értelem. De rá jöttem .- mosolygót.
- Ohh és meg is osztanád velem ?
- Nem ! – ezzel ott hagyott.
- MIRANDA te nő gyere vissza és mond el mi az értelem ebbe amit össze hablatyoltam neked . Halód told vissza a segged…- léptem be a konyhába , majd szembe találtam magam Tessel és Bobbal na meg persze Kiowával és Demivel. – Öhmm jó reggelt !- vakartam meg a tarkómat.
- Neked is .- meg lepődésüket takarni nem tudták volna .
- Hé, srácok ki jönnétek egy kicsit. Te is Demi kérlek .- mondtam barátnőm mire egy köszönömöt el tátogtam neki , majd kiment a többiekkel így ott maradt a családommal. Pár percig csak álltam és néztem őket.
- Sophie mi …- Tess mondani akart valamit de közbe szóltam .
- Tudom. Ti csak jót akartok netán? De ezzel remélem tudjátok , hogy nem jót tettetek . Egyre vagyok kíváncsi miért és , hogy tudtátok még Kiowa előtt is eltitkolni és képesek lettetek volna egész életembe a szembe hazudni ? csak erre válaszoljatok nekem ,és ha meg kapom azt a választ amit úgy érzem nekem össze forrasztja a szívemben azt az űrt akkor képes leszek titeket a szüleimnek és téged a bátyámnak titeket .- ültem le Kiowa mellé mikor befejeztem .
- Sajnáljuk. – suttogta maga elé Tess.
- Ez már úgy is mindegy .- mondtam .
-  Akkor mikor teherbe estem veled én és az apád külön voltunk , Kiowa vele maradt de én elmentem hozzátok Magyarországra. Kilenc hónapon keresztül titkoltam, hogy gyereket várok. Nem tudom miért hagytalak ott nem tudom … de akkor mikor haza jöttem és elmondtam Bobnak már mindent megbántam, nem akartalak ott hagyni de nem tudtam vissza csinálni . Janek nem lehet gyerek és ezzel össze törtem volna . Tudom , hogy nem mentség de nem akartalak ott hagyni haza akartalak hozni , de már túl késő volt.  Apád sokáig rám se tudott nézni és ezt megérdemeltem  nem tudtam , hogy mondjam el Kiowanak , hogy az unoka húga igazából a húga . Én nem akartam neked hazudni elakartam elakartuk mondani , nem nem tudtam , hogy kezdjek neki . Nem állhattam eléd és mondhattam  szemedbe azt , hogy az anyád vagyok .- szomorúan hajtotta le a fejét és láttam, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcán. Bele gondoltam át gondoltam az egészet amit mondott végig néztem a három személyen és nem tudtam tovább haragot tartani feléjük , bármit is tehetek az igazság kiderült ez van . Én elfogadom és megpróbálok ezzel élni tovább .  Felálltam és oda sétáltam Tesshez .
- Anya . – öleltem át mire neki az az egy könnycsepp helyébe több ezer szökött. – Na jó ti is gyertek ide .- mosolyogtam a két emberre aki már ott toporogtak mellettünk , majd mindannyian mint egy nagy család át öleltünk egymást.
- Sajnálom tényleg nagyon sajnálom kicsim .- nézet a szemembe anyám , nem tudom de még nehéz lesz megszoknom de megfogom .
- Tudom . És megbocsátok , ne kérdezették , hogy teszem de meg teszem . Mert mindig is a családom voltatok és azok is maradtok . Még ha ez kiderült is .

- Köszönjük .- puszilt meg apám. Én meg csak mosolyogtam .

- Na gyerek melák bátyám .- fogtam meg és húztam ki az udvarra . Megálltunk a kis társaság előtt akik a medence mellet ültek és ránk mosolyogtam , mi össze néztünk én csak a fejemmel a medence felé böktem mire ő csak nagyot mosolygót majd kézen ragadott. És már futottunk is , hogy mi most csobbanunk egyet.
- BOMBA ! – kiabáltuk egyszerre majd a vízbe ugrottunk.

Este  keresztbe dőlve az ágyamon bámultam a plafont és nem tudtam mit kezdjek magammal. Sajnos egyedül kellet lennem mert Taynak dolga volt azt nem mondta el mi és ez nagyon feldühített  de hiszek benne , hogy nem megint ártani szeretne nekem. Lehunytam a szemem és fülembe dugott mp- 3- at hallgattam , amibe a számok egymás követték . Nem tudom mennyi ideje feküdhettem ott mikor valami az arcomon landolt . Azonnal felültem és szembe találtam magam barátnőm talpig szalagavatós ruhába és amit az arcomról lehalászott ruha is pont ugyan olyan volt. Kihúztam a fülemből a fül hallgatott és értelmetlen fejjel néztem rá.
- Ez meg minek ?- kérdeztem mikor jobban szemügyre vettem a fehér ruhát . A milyenk is ilyen volt.
- Vedd fel és csinálj valamit a fejeddel olyan vagy mint egy zombi .
- Na köszi .- gúnyosan mosolyogtam rá.- De minek is ez ? Az lehet , hogy fel veszem és hangsúlyozom LEHET !  de minek venném fel , nem szoktam itthon ilyenben lenni . – lengettem meg előtte a ruhát.
- Jössz velem szalagavatót táncolni .- mosolygót és nekem az éretlen fejem még jobban az-á vált.
- Tessék ? Kiére is ? – kérdeztem .
- Kellan húgáéra megyünk és mivel kevés a gyere így kiharcoltam , hogy te és Tay is gyertek . Szóval a fiúk öltöznek vagy mit művelnek magukkal , és ott találkozunk azt mondta Kellan te tudod hol a suli .- hadarta miközben a fürdő szoba felé taszigált.
- Igen de …- mondtam volna , de késő volt mert be csukta előttem a fürdőszoba ajtót.
- 20 perc Soph !- kiabálta a szobámból.
Remek mérgesen fújtam egyet majd tettem amit kért és 20 perc alatt értelmes fejet varázsoltam magamra , majd talpig készen léptem ki .
- Remélem nem vagyok zombi ?- vigyorogtam rá .
- Még , hogy zombi inkább hercegnő.
- Na jó te se panaszkodhatsz királynő .- nevettünk fel majd elindultunk a kocsim felé és a suli felé .

32.rész- Pinkypop

Mira szemszög:

Még pár percig csak néztem Kellant, Sophie pedig csak tovább sétált. Kellan lassan föl állt és felém kezdett el sétálni. Ajkamba harapdtam és a homokba mélyeztett cipőmet nézegettem. Idegesen túrtam bele a hajamba, és öl néztem. Ott állt tőlem három lépésnyire.

- Mi lenne ha elmennénk egy kicsit messzeb mennénk? -mosolygott kedvesen. Lassan kezdtünk el egymás mellett sétálni, néma csöndben.
- Figyelj Kellan!- állta meg és szembe fordultam vele. - Egyet kérek, mielőtt bármit mondasz! Az a kép mostani vagy sem?
- Nem mostani
- Akkor mikori?
- Két éves é..
- Akkor miért szerepel az ujságba?
- Ha meghallgatsz minden kiderül. -nyomott le az egyik kis padra. Mondani akartam valamit, de ő ujját a számra tette. - Csss! Most én beszélek utána pedig elmondod a véleményedet. - mikor megbiznyosodott arról, hogy nem fogok beszélni elvette ujját a számról és a zsebébe kedett matatni. - Ezt a karkötőt, amit az újságban is láttál. Amikor Rómában voltunk akkor kaptam Ashleytől, ez volt két éve. Csak elszakadt és Ashley elkérte hogy majd ő megjavítja. Azért nem láttad ezt még rajtam. Két éve kaptam, akkor igen Barbara volt a barátnőm, és ezt a képet anyám készítette rólunk amikor éppen költöztem be a mostani házamba. Tudom volt vele egy két furcsa perced és szerinte most gyűlölni is fogod, de ő irt az újságnak,  a dátumot pedig levgta róla. -húzta elő a zsebéből a képet az igazi fényképet, amin a dátum is arajta volt. "2009/08/05"- Remélem mostmár hiszel nekem... -tette el a képet.
- Hinni hiszek, de azt a karkötőt miért küldted?
- Tudom béna ajándék volt...- vakarta tarkóját.
- Nem egyáltalán nem! Sőt a levél is it van nálam.- húztam elő a pulcsim zsebéből. És beleraktam a tenyerébe.
- Te sírtál?- húzta végig az ujját ott ahol a könnyeim lecsorogtak..
- Igen.. mert rájöttem, hogy szászor sőt midennél jobban szeretem azt az egy férfit aki megírta nekem ezt a levelet, hogy a hisztériás anyja és cselszövése keresztbe tegyen nekünk. - álttam fel Kellan után, mire ő magához húzotés megcsókolt. Szívem óriásit dobbant amint ajka hozzáért az enyémhez. Karomat a nyaka köréfontam akkor is ha a vállam ájt, llan a csípőmre tette a kezét, majd egyetlen mozdulattal, föl emelt és a padra tette, így nem kellett ágaskodnom. Hátul lévő kezeimmel kicsit már megnőtt hajába túrtam.
- Miranda Batsányi az életemnél is jobban szeretlek!- ölelt meg amikor szétváltunk. Hátunk mögött pedi vad újjongásba kezdetk a fiúk és fütyültek. Mire én vissza fordítottam a fejét éd mélyen a szemébe néztem.
- Szereltek. - mondtam neki magyarul és megcsókoltam.

Szinte egész este folyamán egymás karjaiba voltunk bújva. Én Kellan ölébe ültem és hátammal neki dőltem izmos felső testének. Úgy néztük a tüzet. Taylor és Sophie is hasolnóan helyezkedett el, csak hogy mire kezében ott volt a gitárja is amin valami hangulatos zenét pengetett. Mindenki beszélt mindenkivel, jó volt ez így. Úgy hajnali fél kettő fele iszont már kezdett hideg lenni. Szinte csak úgy vacogtam, prbóáltam leplezni, de Kellan hamar észre vette ahogy egyre jobba rángatózom és kékül a szám.
- Mira, kicsim szét fogsz fagyni.
- Nem csak ez egy ilyen átmeneti ázás.
- Igen átmenet a megfázásba. - ölelt át még szorosabban. -Jobb lesz ha most haza viszlek.- akt föl állni de én szembe ordultam vele
- Nem mehetnénk hozzád?
- De...
- Leszarom anyádat. -vigyorogtam.
- Úhh de jó hallani ezt mártőled.- nyomott egy csókot a számra. - Na srácok mi most megyünk, mert a kisasszony majd ösze nem fagy. Aztán még ápolgatnom kell.- állt fel majd fölsegített engem is. Na sziasztok. -mindenkitől elköszöntünk majd elindultunk hazafelé.- Nagyon zavarna, ha rágyújtok?
- Ha adsz akkor nem. -kacsintottam rá.
- Faszt kapsz! MEg elégedsz azzal?- nyújtotta rám a nyelvét.
- Hmm kecsektető ajánlat, de most inkább egy szál cigire vágyom.- nézem rá kacéran, mire ő mérgesen újt egyet és adott egy szálat majd saját magának is kivett egyet.
- Miért cigizel? Tönkre tesze magad..
- És te? Amúgy meg mert jól esik. -rántottam meg a vállamat.
- Nem tudom csak rászoktam. -kulcsolta össze az ujjainkat miután mind a két szálat meggyújtotta. - Mira lehet egy kérdésem?
- Persze több is.-vette el a számtól a cigit majd kifújtam a füstöt.
- A húgomnak lesz szallag avató bállja, és szeretném ha eljnnél velem, de ez még nem minden. Kevés az ember az sztályából, és hát... Megkértek enge hogy menjek besegíteni de nekem mivel nincsenpárom, és mivel visszakaptam a barátnőmet, így rád gondoltam. Mit szólnál ha mekérnélek arra légy a szallagavató táncbeli párom?
- Hmm.. - biccentettem oldalra a fejem.- Milyen kérdés ez? A tánc és te az élete vagy még szép! Köszönöm a lehetőséget!- nyomtam egy csókot a szájára.
- Én köszönöm. Nekem lesz a legszbb párom, há!- lóbálta a kezeinket, mint egy óvodás.
- Nem is tudtam hogy van húdog.
- Azt sem hogy hat fiú testvérem van- kacsintott rám
- Úr isten!-táltottam el a számat.
- Hát igen népes egy család.-csókolt meg, majd fenekem elá núlt és fölkapott é pedig összekulcsoltam a lábam a csípője körül. Ekkor pedig villant valami. -hmm holnap úgy látszik címplap sztár leszel. -kuncogta mire én felnevettem.