Sziasztok én hoztam most ugye a fejeztet.. Remélem tetszik. De viszont van egy rossz hírem. Melli vagyis Zümii most egy ideig nem fog írni kb úgy Dec. 22-ig, mert tanulmányit kell följebb nyomni.. Szóval sajnálom én is és ő is.. De most ez van..
- Mira! Ébredj! Ma még el kell mennünk a ruháért, holnap lesz a bál! – ugrált az ágyamon Sophie amit, én csak úgy reagáltam le, hogy fölkaptam egy párnát, és neki vágtam.- Hékás! Gyere lent már vár a palacsinta. – Tudta, hogyha azt mondja, hogy palacsinta, rögtön ugrok. Igen ez így is lett. Akármennyire is kómás voltam, kiugrottam az ágyból és már a lépcső felé is versenyeztünk. Hál istennek én voltam az első, így nem kellett azon félnem, hogy leesek a lépcsőn, miközben rohanunk lefelé. Le csüccsentem az asztalhoz, Kellan mellé, Sophie pedig Taylor mellé. Nyomtam egy csókot Kellan szájára, majd a tányérom felé fordultam, de az üres volt, sehol egy szem palacsinta sem, még az illatát sem lehetett érezni. Csúnyán, öldöklő tekintettel kaptam föl a fejemet a tányéromból, és Sophie hűlt helye felé szegeztem gyilkos tekintetemet.
- Hol van?- Szűrtem ki a fogaim közül Taylort nézve. Aki vigyorogva a nappaliba lévő kanapéra mutatott. Fölálltam és oda sétáltam majd a kanapé mögé ugrottam, rá az ott gubbasztó Sophiera. – Tudod, hogy utálom, h a palacsintáról van szó!- Elkezdtünk bunyózni, ami csikizésből állt, majd abból kergetőzés lett a házban. Kifulladva dőltem el a kanapén rá az ott fekvő Kellanra, Taylorra és Kiowára.
- Csak nem elfáradtál?- hajolt át a kanapé háttámlája fölött. – Talán aludni kéne este, nem, pedig az ágyban tornázni!- vihogta mire Taylor és Kiowa furcsán, néztek rám és Kellanra.
- Mi nem is!- Kiáltottunk fel egyszerre Kelannal. – Csak irigykedsz!- Nyújtottam rá a nyelvemet. Persze, hogy nem volt igaz. Mi Kellannal nem is… Na szóval értitek.
- Na jó Mira, tünés föl a szobádba, vedd föl az ágyadra kikészített ruhát, kösd föl a hajadat fél óra múlva, találkozunk!- rángatott föl a kanapéról. Majd fölfelé tologatott a lépcsőn. Vonakodva bár, de föl vonszoltam magam a lépcsősoron. Sophie a fejébe vette, hogy mint az esküvőkön a srácok nem láthatják a ruhánkat a bálig. Igaz Kellan pufogott egy sort érte, de bele egyezett és közben hozzá tette, hogy így is, úgy is gyönyörű leszek! Fölkaptam az ágyamra készített barna farmert és a sötét kék felsőt, majd a nyakam köré tekertem a sálamat. A hajamat lófarokba fogtam, fölkaptam a kis Converse táskámat, fölhúztam a Puma cipőmet és kiléptem a szoba ajtaján. Leugráltam a lépcsőn, majd beleugrottam a nekem háttal álló Kellan nyakába.
- Ó! Szia gyönyörű hercegnőm!
- Ciao! Nem tudjuk ezt a Sophie ruha vásárlási akcióját lefújni?
- Megszökhetünk!- Csillant föl a szeme miközben próbált rám nézni.
- Az lehet hogy jó ötlet, de hiszti lesz, szóval gyorsan kiválasztok egy ruhát, ami tetszik, azt kikölcsönzöm, aztán haza jövök.
- Azt kétlem!- szólalt meg mögöttem Ashley. Kellan megfordult a hátán velem együtt. – Ma még sok helyre megyünk.
- Neeeee
- Mira csönd legyen!- kiáltott rám Sophie is a lépcső tetejéről. Lefutottak mind a ketten a lépcsőről majd lekapva engem szerelmem hátáról, már kifelé is rángattak, beültünk Ashley kocsijába és már is a legdrágább esküvői ruhaszalon felé vettük az irányt. Az elején ódzkodtam a dologtól, de amint beléptem a boltba a lélegzetem is elállt… Ashley rögtön az eladóhoz fordult, aki rögtön két puszival üdvözölte őt és minket is.
- Sziasztok! Hallom akkor szalagavató lesz! Első?- kérdezte miközben a tüllösebbnél tüllösebb és fehérebbnél fehérebb ruhák között, vezette minket.
- Nem. Már a második, csak most beugrók leszünk.
- Áh. Értem. Ehhez mit szóltok? –mutatott a bábura, amin egy gyönyörű szép esküvő ruha volt. Felső része csipke volt, gyönyörű szép csipke, a szoknya része, pedig két színből állt, egy tiszta fehérből, ami berakásos volt, és alatta, pedig bézs színű selyem bukott ki. Egyszerűen eszméletlen volt ez a ruha. Persze Sophie le is csapott rá, ami persze nem baj, mert biztos vagyok benne hogy nem lesz arra szó milyen szépen fog rajta állni ez a ruha. – tessék itt van, próbáld fel, addig te neked keresek neked is egyet. - Fordult felém az eladó, majd intett a fejével, hogy kövessem. Egyenesen a fehér tülltengerbe vezetett azt sem tudtam, merre kapjam a fejemet a méregdrága ruhák között. Egyik szebbvolt, mint a másik, egyik csipkésebb volt, mint a másik. Az eladó megragadt a kezemet, mert egy pillanatra elkalandoztam és eltévedtem, de végül sikeresen kikerültem a dzsungelből. – tessék, ez mennyire tetszik?
- Úr isten ez valami eszméletlen szép!- tátogtam, a csodálatomban. Egy eszméletlen szép ruha volt, tiszta tüll, mindig is olyan, amiről álmodtam. Elöl rövidvolt a ruha szoknya része, hátul, pedig hosszú tüll rengeteg volt. Felső része szűk selyem volt, olyan igazán tökéletes egy ruha. – Föl.. Föl próbálhatom?- érintettem meg a ruhát
- Persze!- rikkantotta föl, majd visszavezetett a próbafülkéhez, és szólt, hogy vegyem le a ruháimat, mindjárt hozza a ruhát. Szinte egyszerre léptünk ki a fülkéből, mind a ketten talpig esküvői ruhában, fehér tűsarkúban. Amint egymásra néztünk, leesett az állunk. Sophie magas lett, szép vékony alakját még jobban kiemelte a ruha, talán rajta jobban is állt, mint ha én próbáltam volna fel.
- Azt a… nagyon szép vagy!- szólalt meg először Sophie.- Szép? Gyönyörű! Szeretnélek ilyen ruhában látni Kellan mellett.
- Hát te sem panaszkodhatsz kisasszony! Csodás vagy! Szebb, vagy mint az eredeti szalagavatódon!- öleltem meg
 |
| Annabeth |
- Na lányok szeretnék rólatok csinálni, egy képet, amint a második esküvői ruhátokban pózoltok!- szólalt meg Ashley. Miután elkészült a kép, megnéztem a ruha kölcsönzési árát és a szavam is elakadt.
- Szépnek szép, de én ezt nem tudom kifizetni…- mondtam csalódottan.
- Nem érdekel! Megkapjátok tőlem ajándékba. -legyintett Ashley. Természetesen rögtön ellenkezni kezdtem.
- Nem! Ez nem lehet! Ashley!
- De lehet róla szó. Mert Kellan és Taylor olyan mintha az öcsémék lennének. Ha ők boldogok, én azért mindent megteszek, hogy ők is és ti is boldogok legyetek. Szóval csönd legyen, és örökbe megkapjátok mind a ketten a ruhákat. Hisz annyira szépek vagytok benne!- mire mind a ketten a nyakába ugrottunk.
- Annyira egy majom vagy! Szeretünk Ashley! Köszönjük szépen a sok szép ruhát. – fordultam az eladó hoz.
- Nincs mit. Amúgy pedig Annabeth.
Miután megvettük a ruhát mentünk is tovább. Egyenesen a szépség szalonba, ami azt jelenti, hogy teljes átalakításban volt részünk. Mind kozmetikai mind fodrászati, és mint manikűri részben. Kellan többször is hívott, de Ashley mindig kinyomta, vagy pár szóval lerendezte. Sajnáltam szegénykémet és már hiányzott is. De nem csak engem zaklatott a szerelmem, hanem Sophiet is, de Ashley ott is rendet tett. Persze a fiúk akkor sem lehettek otthon, szóval így este, amikor haza értünk, egyedül aludtunk. De akkor Ashley már nem ellenőrizgetett minket, így Kellannal tudtam beszélni. Elmondta, hogy neki sem egyszerűbb napja, Taylort és őt végig rángatták a városon. Vártam már a holnapi napot, hisz akkor lesz életem második legjobb pillanata.
A gyomrom görcsölt, a hajam már be volt állítva, szépen összetűzve. A szeme, pedig ki volt húzva, műszempillák is föl voltak rakva már, szemhéjam kicsit lilás és gyöngyház színű szemhéjpúderrel volt kifestve, akár csak Sophié. Beugrottunk a kocsiba Sophieval, direkt vettünk föl csak farmert és egy pólót, mert Ashley hozza a ruhát. Amint a sulihoz elértünk, már nagy volt a tömeg, kint már Kellan és Tay várt minket, talpig fekete-fehérben.
- Sziasztok! – köszöntöttek minket, nyomtam egy csókot Kellan szájára.
 |
| Mira ruhája |
 |
| Sophie ruhája |
- Ashley már bent vár titeket. –mondta Taylor majd az öltöző felé, vezettek minket. Bent már Ashley teljesen készen volt, a ruhákat kirakta és ránk várt, hogy megérkezzünk. Rögtön kezelésbe vett és ránk adta a ruhát. Így már teljesen késze léptünk ki az ajtón, a két fiú elé, akinek leesett az álla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése