36. rész- Pinkypop

Sziasztok! tudom unjátok már a fejemet és elegetek van belőlem, de a következő részt már tényleg Zümii hozza!!!
Xoxo: Pinkypop

A szomorúságot nehéz elüldözni. akár csak a bajt....

Mira szemszög:

Lassan odasétáltunk a fiúkhoz, akik még mindig tátott szájjal álltak. Föltoltam a kezemmel Kellan állát és nyomtam egy csókot a szájára. Oldalra döntötte a fejét és elmélyítette a csókunkat, kezemet a nyaka köré fontam ő pedig a derekamra tette a kezét.
- Azt az eget.. - suttogta mikor elengedtem nyakát és ő pedig lassan végig mért, majd Sophiet is. - Most káromkodással tudnám kifejezni szépségeteket. De nem fogok így annyit mondok, úgy néztek ki mint életünk legszebb női. Taylor nevében is mondom . -kacsintott rá de látta, hogy Tay éppen nagyon el van foglalva Soph-hal és Sophie szájával.- Kihez mész hozzá, szépség?
- Senkihez.. Csak egy szalagavatóra megyek . -kuncogtam majd még egy csókot lehettem a szájára. Blair éppen akkor érkezett bátya mellé. Ruhája félig tüllből, felsőrésze pedig selyemből amin amin csodás ékkövek voltak amik csillogtak a fényben. Haja szépen föl volt tűzve és néhol göndör kis kunkorok lógtak ki. Nagyon szép volt, na és mellette a párja pontosan összeillettek.
- Szia! - nyomott Kellan két puszit húga arcára.- Te is gyönyörű vagy!- mérte végig húgát.
- Köszönöm. Te is jól nézel ki, és te Mira te valami eszméletlen gyönyörű vagy!- ölelt meg óvatosan.
- Köszi, te is nagyon jól nézel ki. -dicsértem meg. Majd a fiúval odébb álltak. Láttam Kellanon hogy elég szúrós szemmel nézi ahogy a srác átkarolja kicsin húga derekáját. - Na,  hagyjad már őket. Csak szerelmesek! - böktem oldalba. -  Nem lehet mindenkit kedvelni, nézzük édesanyádat ő sem kedvel engem.. - rántottam meg a vállamat
- Ó bassza meg! Tudom mit felejtettem el - csapott a homlokára... - Haragudni fogsz rám.. -harapott az ajkába
- Miért? - -néztem rá értetlenül
- Az anyám itt van. És este egy vacsorán is részt kell vennünk.- mély levegőt vettem majd kifújtam. - De ha nem akarod nem kell részt vennünk.
- Nem! részt veszünk rajta, hogy anyád valamennyit kibéküljön velem. - simogattam meg az arcát.
- Annyira jószívű vagy, hogy mindenkinek jót akarsz. És te viseled el a legtöbb szenvedést.... - hajolt közelebb majd finoman megcsókolt. Pár percen belül már el is indult a zene így rendbe vágtam magamat, és vigyort csaltam az arcomra ami nem volt nehéz. Megfogtam Kellan kezét majd ránéztem amit ő egy kaján mosollyal nyugtázott majd elindultunk és követtük a sort. Magamban pedig énekeltem Shontelle- Impossible-jét. Imádtam ezt a számot, és imádtam azt a pasit is akivel táncolhattam erre a számra. A zene végére már teljesen bele éltem magamat és szinte csak Kellan gyönyörű szemét láttam, kivéve amikor párcsere volt és olykor Taylorral találtam szembe magam,  ilyenkor mindig kuncognom kellett. Amit ő is viszonzott. A tánc végére, már annyira belejöttem hogy le nem akartam állni. Amint kimentünk a folyosóra, a lányok rögtön az öltöző felé rohantak hogy az osztálytáncra átöltözzenek. Kellan édesapja akit még nem láttam, olyan kedvesen üdvözölt mintha a saját lánya lennék, nem úgy mint az anyja ki csak Kellant és Blairt ölelte meg.

Sophie ruhája

- Szia én Adam vagyok, biztosan te vagy Kellan barátnője, nagyon örülök hogy megismerhettelek. Már értem Kellan miért van oda egy bizonyos lányért aki te vagy.
- Köszönöm szépen. Miranda Batsányi. - ráztam meg a kezét. - Én is nagyon örülök.- mosolyogtam teljes szívemből. Úgy érzem hogy Adammal jó viszonyom lesz lesz vele.
- Hagy csinálhassak rólatok egy képet.  -tolt minket összébb Adam majd lenyomta a gép exponálóját és vakuval készített rólunk egy képet. Ashley ugrott oda mellénk, majd nyomott egy puszit Adam arcára és engem kezdett rángatni.

Mira ruhája

- Gyere vedd le a ruhádat, nem lehetsz egész végig meny asszonyi ruhában.- kezdett el húzni az öltöző felé. Rám adott egy bézs színű koktél ruhát amin, a derekán az anyag egy masnivá volt összekötve. Nem akartam fölvenni az az irtó magas barna magassarkút de Ashley rám erőltette. Végül Sophie is megérkezett róla is lerángatta Ashley a ruhát majd ráadott egy fehér alapon szürke és bézs színű absztrakt mintákkal teli ruhát, ami igen csak mesésen állt vékony testalkatán. Egy fehér magassarkúval már ki is libbent az öltözőből. Én is követtem és leültem Kellan mellé a sorok közé és onnan néztük a különböző osztálytáncokat. Mit is mondjak, hisz az osztálytáncnak azért van hogy az osztály kiadja összes hülyeségét három percben és ez majdnem mindenkinek sikerült.

- Na és akkor szeretnék koccintani a mi kis frissen szalag avatott lányukra. Nagyon remélem, hogy nagyon jól fog sikerül az érettségid és a felvételid is sikerülni fog. - állt föl az étteremben Adam egy pohár pezsgővel a kezében. Majd mi is fölálltunk és koccintottunk, igaz Kellan édesanyja nem koccintott velem, amiért Kellan elég morcosan néztem de egy kis bokarúgással elintéztem.
- Én Kellan azt hittem, hogy csak hárman leszünk a vacsoránál. - szólalt meg pökhendiken Amanda. Az én torkomon meg állt a pezsgő és köhécselni kezdtem.
- Anya, nem érdekel mit hittél, Mira a családhoz tartozik akár elfogadod akár nem. Nem mindig a te elvárásaid érvényesülnek.
- Nem erről van szó, csak egy olyan országból jövő lányt ahol mindig a pénzzel van a gond biztosan nem hoznám a családi körömbe. - ez most szíven ütött. Kellan hót idegesen fújtatott az én szemembe könnyek gyűltek, Adam is szúrós szemmel nézett volt feleségére, Blair pedig szomorúan nézett rám. Kellan kereste a kezemet az asztal altat, de én kihúztam és föl álltam az asztaltól. Persze Kellan rögtön utánam kapott, de engem nem érdekel, csak villámokat szóró szemekkel néztem a házisárkány anyjára.
- Tudom gyűlöl engem. Elhiszem, biztos nem egy maga szerint semmire kellő magyar lány kellene a fia mellé. ÉS elhiszem hogy nem nézi jó szemmel, hogy én nem vagyok piszok gazdag és hogy nincsenek szüleim. De én akkor is szeretem a fiát, akár tetszik akár nem. És el mondom maga a legrosszabb anya akit valaha láttam,még a szüleimet is lekörözi!- vágtam a képébe és kirohantam az étteremből.

Kellan szemszög:

Iszonyú dühös voltam Amandára, hogy mondhat ilyet. Nem érdekel vagyis érdekel csak akkor nem hallom legalább hogyan szidja Mirát, de most még itt vacsora közben, emberek között is képes a szemébe vágni hogy minek van mellettem Mira, aki szerinte egy suttyó országból jött.
- Gratulálok! Igaza van a világ legszörnyűbb anyja vagy! - álltam fel és Mira után indultam. Kiléptem az étterem ajtaján, de nem volt sehol sem. Vagyis nem láttam. Oda léptem a portás mellé és segítségért fordultam hozzá. - Elnézést nem látta merre ment az a lány akinek bézs színű ruhája volt?
- Azt hiszem arra ment! - mutatott a házuk felé. Egy bólintással már szaladtam is a parkolóba, hogy beülhessek az autóba és a szakadó esőben Mira után induljak. Próbáltam gyorsan menni, de úgy hogy közben lássam is merre mehetett. Éppen meg akartam fordulni, hogy biztos a partra ment, amikor épen akkor lépett le a járda szegélyről és ment át az után. Csikorgó fékkel álltam meg és pattantam ki az autóból. De ő úgy tett mintha ott sem lennék, csak ment tovább. - Mira állj meg!- fogtam meg a vállánál és arra kényszerítettem hogy a szemebe nézzen.
- Kellan hagyj! Anyádnak igaza van...- hüppögte
- Anyámnak? Anyámnak soha nincsen igaza semmiben, főleg nem veled kapcsolatban... Ne vedd a szívedre amit mondott, tudom hogy nehéz és fáj hogy ilyeneket mondott, de ne érdekeljen a véleménye. Kriplis az a nő, egy idióta elmebeteg! Hallod? Kicsim, kérlek nézz rám. - emeltem föl az állát.
- De.. - szipogta - Olyan nehéz, hisz nekem nem volt édesanyám. És úgy szíven ütött minden szava... - sírta el magát és az mellkasomnak dőlt. Rögtön átöleltem és simogatni kezdtem az egyik kezemmel a hátát.- Rosszul esett. Nagyon.... - hüppögte
- Kérlek ne vedd a szívedre, és ha akarod soha többet nem kell vele találkoznod. Esküszöm hogy soha többé nem kell látnod ezt a szívtelen dögöt. De most gyere!- kezdtem el vele araszolni a kocsi felé.
- Annyi mindent megpróbáltam, hogy próbáljon kedvelni legalább egy kicsit, de mind hiába. Az összes sértését eddig amit mondott ma lenyeltem de ez már sok volt... - húzta föl a lábát és lerúgta a cipőit és benyomta a fűtést.
- Na jó mi lenne ha most ezt elfelejtenénk? Hozzátok vagy hozzánk? Nálunk senki sincsen..
- Hozzátok- törölte meg vizes arcát. - Úr isten mint egy szaunázott mosómedve akin átment egy úthenger.- kiáltott föl amikor belenézett a tükörbe.
- Engem nem zavar, nekem ugyan úgy Mira maradsz akár sminkben akár elfojt sminkkel akár smink nélkül. Én mindenhogy szeretlek. -fogtam meg jéghideg kezét. - Amúgy meg sokkal szebb vagy smink nélkül.
- Nem szeretek nagyon sminkelni.
- Nem is érdekel. Tudod hogy vagy még szép, egy egyszerű rövidnadrágban amit otthon hordasz és egy elnyúlt pólóban ami az enyém.
- Akkor most föl fogok venni egy plüss anyagú barna melegítő nadrágot a hajamat megszárítom és össze fogom és fölveszek egy régi egyesületi pólót. - szállt ki a kocsiból a garázsban és elindult a lépcső felé.
- Bébim ezt itt hagytad. - fogtam meg a magassarkúját. - Fölviszem. - intettem neki mikor visszafordult unott fejjel.
- Köszönöm! - mondta és a fürdőbe vette magát.
- Ugye nem akarsz sokáig bent lenni? - dőltem a csukott ajtónak az pedig kinyílt és Mira jelent meg.
- Ha bejössz akkor tudsz sürgetni. -kacsintott rám, próbált fölvidulni, majd megfogott a nyakkendőmnél fogva és behúzott a fürdőbe, még odakint ledobtam a cipőjét és vigyorogva léptem be a fürdőbe. Ahol már ment a zene és elég meleg volt. Már le volt fürödve és egy barna melegítőben és sportmelltartóban állt a tükör előtt. Levettem az ingemet és a nyakkendőmet és mögé álltam. Átkulcsoltam falatnyi derekát, és együtt néztünk a tükörbe. Államat a vállára raktam.
- Bárki bármit mond, én ugyan úgy szeretlek, és magasról szarok rá. Szerintem mi akkor is összeillünk és szép kis pár vagyunk.
- Nem tagadom. Csak vannak elég gonosz emberek akik rosszat akarnak.
- Ezért vagyunk együtt, hogy együtt legyőzzünk ezeket a gondokat, és hogy elmond nekem a bajaidat. - pusziltam meg a nyakát amitől libabőrös lett.
- Szeretlek Kellan!
- Én is téged!- nyomtam egy csókot az ajkára mikor szembe fordult velem. De tudtam, hogy a csatának még nincsen vége anyámmal szemben. És ez aggasztott...