2.fejezet ~Pinkypop

- Annyira utálom őket!- csaptam le a sminklemosómat a fürdőszobában a pultra, majd a tükörben néztem, egy fáradt karikás, a sírástól vöröslő szemű lány pillantott rám, akinek a barna haja omlott le finom göndörökben a haja. Megdörzsöltem a szememet majd megigazítottam, a fekete csőnacimat magamon, és kiléptem a fürdő ajtaján. A hajamat tekergettem az ujjam köré és úgy sétáltam az ágy felé, amikor megszólalt az ágy közepén heverő telefonom, rögtön az ágyra vetődtem, és megnéztem ki az.

- Nem értem mit nem értesz azon, hogy hagy végre békén!- szuszogtam idegesen a telefont.

- Csak ne tegyél le! Kérlek Lottie, beszéljük meg!

- Mit Martinez? Mégis mi a jó ördögöt akarsz te megbeszélni, azt hogy te aki nekem a legfontosabbak közé tartoztál, akit imádtam, át vágott, és nem mondta el hogy ki fognak rúgni attól a társulattól, akikért meg tudtam szabadulni a gyerekotthonból? Te csak lapultál mint szar a fűben! - kiabáltam miközben föl álltam, és az erkélyre léptem ki.

- De én nem akartam...

- Mégis megtettem.- túrtam a hajamba. - Elvesztettelek és ez fáj a legjobban. - suttogtam majd kinyomtam a telefont és ki is kapcsoltam. Csak néztem lefelé, és néztem azt ahogy az alattunk lévő térségben az emberek, milyen vidámak és hogy fürdenek a melegen sütő Nap sugaraiban. Mind boldogok voltak a medence partján pihenhetve, vigyorogtak, lazultam, napoztak élvezték az életet. Elkaptam a tekintetemet és a korlátot kezdtem vizsgálni, a körmömről már kezdett lepattogni a pink színű körömlakk amit már át kellene festenem vagy lemosnom nem tudom.. Nagyban vizslattam a körömlakkomat amikor láttam hogy egy csepp hull le a korlátra, majd még egy, nem esett az eső, hisz hét ágra sütött a nap, gyorsan az arcomhoz kaptam, éreztem hogy sírok.

- Hé minden rendben Lo? - lépett be a szobába, barátnőm, és egyenesen kijött az erkélyre.- Te sírsz?

- Selena én szeretem őt. Szeretem Martinezt.- pityeredtem el

Niall

Kint ültem az erkélyemen, a laptopon böngésztem, valami jó és érdekes hír után, de nem találtam semmit, amikor meghallottam egy ismerős hangot a szomszédos erkélyről. Pontosabban kiabálást, föl kaptam a fejemet, majd halkan föl álltam, és kinéztem az korláton ki kiabálhat a túl oldalon. Lottie állt ott és a füléhez szorítva a telefont kiabált bele.

- Még is megtetted! - még midig jó hangosan beszélt de már a mondat végére elhalkult a hangja - Elvesztettelek és ez fáj a legjobban. - suttogta a végére, majd letette a telefont, és kiejtette a kezéből. Hosszú másodperceken keresztül nézte az alattunk fürdőzőket, és a medencében lubickolókat, majd hirtelen az arcához kapott. Az ajtó pedig kinyílt és meghallottam Selena hangját, is, de akkor nem csak Lottie szobájának ajtaja nyílt ki hanem az enyém is de ott pedig nem Selena hanem Liam rontott be.

1. fejezet ~ Hannah C.

Selena 

Tudtam, jól ha egyszer Lottie beidegeskedik akkor ott kő kövön nem marad semmit sem, de most még annyira nem tudtam hogy mi törtnét körülöttem, hogy rá lehetett jönni, elég későn kapcsoltam. Már csak azt hallottam, hogy barátnőm torka szakadtából kiabál. Utána loholtam, s közé és a srácok közé álltam.- POFA BE!- kiáltottam el magam, olyan hangosan amilyen hangosan csak tudtam. Csönd telepedet a lihegőbe.  Én meg csak állam és néztem magam elő, összekel szednem a gondolataimat.- Most már mindegy nem, ha ők tudták vagy sem.- fordultam barátnőm felé.- Ennyivel betudhatjuk nem voltak igaz barátok, ha nem mondtál el nekünk, hogy ezt tervezték velünk.- mondtam, majd megragadtam barátnőm karját, s kirángattam őt vissza a csarnokba. Ahol az az őt srác még mindig ott állt és vártak minket, ahogy megláttak minket persze nagy mosoly terült az arcukra, s és nem mondanám hogy nem néztek rajtunk végig, hiszen mind a ketten csak egy apró rövidnadrágba és topban voltunk, így volt kényelmes gyakorolni. - Menj és higgadj le!- súgtam barátnőm fülébe,mikor szúrós szemmel nézet a fiúkra, ő csak bólintott egyet, majd gyors léptekkel kikerülte őket, és vissza indult, a lakókocsinkba. Én meg csak hajamat tépve fordítottam hátat a srácoknak akik még mindig ott álltak. -Nekem ehhez semmi energiám.- nyögtem ki halkan.
- Öh, szia.- kocogtatták meg a vállamat.
- Mi van!- fordultam meg, s találtam szembe magam egy barna szemű, éjfekete hajú sráccal, akinek a fekete hajába ott libegett egy apró szőke hajtincs. A mosolya meg szélesen rám villant.- Oh, húzz el a szemem elől, ember.- szúrtam a fogaim közül, majd előlöktem magamtól, s kikerültem őt, futó lépésben indultam vissza én is a lakókocsi felé. Mikor beléptem, Lottie idegesen csapkodott mindent ami a kezébe került. Épp csak bezártam magam mögött az ajtót, mikor egy kép csattant a földön. Ijedten fordítottam felé a fejemet, s láttam hogy Lottie azt a képet vágta a földhöz amin az én családom volt, tátott szájjal álltam s termetten néztem barátnőmre, aki hamar kapcsolt.
- Úr isten. Ne haragudj nem láttam hogy az akad a kezembe, kérlek ne haragudj.- rogyott le az egyik ágyra, még én leguggoltam, s kikapirgáltam a törött üveget közül a képet, amin az édes anyám, az apám, s az egyetlen bátyám volt. Könnyes szemmel vettem fel s ültem le barátnőm mellé, aki már fejét fogva ült, az ágyon.- Rettentően sajnálom, Sel.- nézet fel rám.
- Ez csak egy kép.- legyintettem nagyot nyelve. - Megértem hogy ennyire ki vagy akadva, régóta itt vagy.. de azért törni zúzni még nem éppen kéne, Lo nekünk csak ezek a dolgaink vannak, és ahogy láthatod, a felét összeaprítottad.- mutattam a kis lakókocsi belsejére.
- Sajnálom.- ennyit mondott, majd eldőlt az ágyin.- De nekem ez a hely volt az otthonom, ők voltak a családom, s most hogy elárultak, úgy hogy tudtak róla s még sem szóltak, egyszerűen ezt hozta ki belőlem. Sajnálom, Sel hogy tönkre tettem a képet, tudom hogy nem láttad őket közel 10 éve, hogy eldobtak, és ez az egyetlen emléked marad, tényleg nagyon sajnálom. - Emelte fel rám a szemét.
- Tudom, és azt is hogy ez az otthonod, de már nem tudunk mit tenni. Eladott minket nekik.- böktem a fejemmel kifelé. - Jobb ha összepakolunk.- nyögtem nehezen, majd felálltam, s kihúztam a két bőröndöt a két ágy alól, majd az ágyakra helyeztem. Felnyitottam az enyémet, s bele dobáltam azt a pár darab ruhát ami nekem maradt, s néhány tárgyat, majd lecsaptam a tetejét, Lo is pont ugyan ezt tettem, majd ahogy készen lett ő is, ruhát váltattunk, magunkra kaptuk a kabátunkat, s majd kiléptünk az ajtón. A “ családunk” akik a mai napig azok voltak, mind oda kint álltak. Lehet hogy legbelül utálja őket, ahogy most én is, de ezen kívül szeretem is őket, szorosan átöleltem mindenkit, majd megálltam az öt fiú előtt.- Selena vagyok.- mondtam közönségesen.- Ő meg Lottie.- mutattam barátnőmre, aki flegmán rájuk emelte a szemét.
- Lányok ők itt az One Direktoron-lépet elő az öt srác mögül egy nő.- Én meg Kristen vagyok a menedzserük.- És még milyen szép nő. - Ő itt Niall.- mutatott egy szőke hajú kék szemű srácra tiszta herceg vagyok fehér lovon filingu volt.- Liam.- mutatott a mellette álló, barnás szőkés hajú srácra akinek barna szemem csillogót, ahogy ránk mosolygót.- Mellette Louis .- egy bohókás termetű srác állt előttünk, összevissza ugrálva.- Ő mellette pedig Harry.- egy göndör füttyű zöldes szemű srác, akinek a tekintet olyan volt mint egy macskáé, és a mosolya is olyan kacér volt.- És végül Zayn.- a barna szemű, éjfekete hajú srác, akinek  a mosolyától az előbb pillangók repdestek a hasamba. Elég volt Selena!- förmedtem magamra oda bent.
-Ch..- mordult fel mellettem Lottie s a kocsi felé vette az irányt, ami tárva nyitva állt előttünk, követtem őt, nem igazán tudom most mi van. Lo bevágta magát a leghátsó ülésbe én meg bepréseltem magam mellé, lábait felhúzta s fejét a térdére dobta, még én csak ott ültem és néztem ahogy fiúk és a nő beszállnak, majd a kocsi elindul. Hallottam, ahogy Lo szipogni kezd mellettem, és így éreztem ahogy én is sírni kezdek.. elő kotortam a képet a zsebemből.
- Új elveszítek egy családot- motyogtam magam elé, magyarul. Majd vissza gyűrtem a zsebembe a képet, s barátnőm vállára hajtottam a fejemet, mikor felemelte a fejét.
- Ahogy én is.- súgta, majd ő is kifelé bámulta az ablakon, ahogy én is.

~Egy héttel később~ 

- Atyám.- nyögtem fel a wc mellől. Harmadik napja rohannom minden fél órában a wc-re hányni. Feltápászkodtam, majd megmostam az arcomat, s törölközővel a kezemben léptem ki a szobába. Itt vagyunk Londonban, a fiúk lakásában ahol egy szobát kaptunk, hogy minden percben velük legyünk. De minket. Lo még mindig nem fogta fel teljesen mi történt, ahogy én se, és úgy érzem sikeresen el is kaptam valami nyavalyát. Kristen a menedzserük ebben az egy hétben egyfolytában vásárolni küldött minket, hogy ne nézzünk ki putrisan, még a hajunkat is átfestette, így Lo-nak sötét barna lett még az enyém hát olyan mintha eg y piros festékes doboz nyomtak volna a fejemre. Nem mintha nem tetszett volna, de azért ez már sok. Igazából, még mindig nem tudjuk teljesen mi a feladatunk, csak annyit tudunk, hogy mindennap napi négy- öt órát töltünk egy csarnokban ahol gyakoroljuk azokat a dolgokat amiket a cirkuszba.
- Jól vagy, biztos hogy ma menni fog a próba?- kérdezte Lo, mikor a vállára csapta a táskáját, én is követtem a példáját.
- Na, ná remekül vagyok, max ha nem akkor majd végig hányom az egész terepet- mosolyogtam halványan, mikor a lábamat bele dugtam a cipőmbe. Lusta voltam, rendesen felöltözni, már a gyakorló szerkómba mentem, egy rövid nadrág, s egy top. Majd a kis sport táskám, ami nem éppen volt olyan kicsi. Felkaptam a napszemüvegemet, majd összekötöttem a hajamat egy nagy copfba mikor bevágódtunk a leintett taxiba. Lo el hadarta a címet még én csak görcsösen ültem, az ülésben. Itt mindenki olyan örülten vezet, így túl hamar oda is értünk a csarnokba. Kifizettem a sofőrt majd nagy léptekkel lépkedtünk be, az első sarokba ledobtam a táskámat, s már nyújtani is kezdtünk. Mikor a fiúk megjelentek, s azzal az én hányingerem újra felcsapott. Mint az örült álltam fel, s rohantam ki a mosdóba, miközben a fiúk között utat törtem magamnak. Nem is volt semmi sem a gyomromban és még is olyan mintha az ebédemet adtam volna ki. Most már remegve álltam fel, s jó alaposan leöblítettem a fejemet.- Még vagy nyolcvanszor dobjam ki a taccsot ma.- morogtam magamban, majd felkaptam az első törölközött és kivánszorogtam a csarnokba újra.
- Megint?- fordult felém Lo, mikor eldőltem a földön.
- Még mindig!- javítottam ki és helyeztem a hasamra a kezemet.
- Mit zabáltál, hogy ez lett az átka?
- Ugyan azt amit te.- válaszoltam, majd nehezen felültem, s spárgába nyomtam a lábamat.- De azt hiszem az én hasikám azokat a dolgokat  nem igazán bírja amit a tied.- nyögtem, mikor lehasaltam a földre.- És innen se tudok feljönni.- csaptam a földre.
- Na gyere, te …- nevetett fel Lo, és nyújtotta a kezét én meg bele csaptam, s egy perc után felrántott.- Kezdjünk inkább valami laza gyakorlattal, ha mondjuk újra rohannod kéne ne a levegőből vetődj le.- nevetett fel, mire én csak vállba bokszoltam. De igaza volt. Próbáltam az egyszerű gyakorlatokat leutánozni amiket Lo csinált, de egyiket sem tudtam úgy hogy vagy nem nyaltam volna föl a padlót, vagy ne rohantam volna wc-re újra.
- Annyira sajnálom, fogalmam sincs mi van velem, de nem halaszthatjuk el ezt?- néztem barátnőmre, aki még mindig folytatta a gyakorlatokat, mikor én elő jöttem a mosdóból, megint.
- Haza kísérjelek?- fordult felém, lihegve.
- Nem kell, lezúgok az egyik székbe, nem tűnnek olyan kényelmesnek, de még is jobb mint a semmi, te nyugodtan csináld, majd együtt haza megyünk a végeztél.- mondtam és próbáltam elhelyezkedni az egyik székbe, de ezek ritka kényelmetlenek, ezért inkább levágtam magam a földre, a fejem alá tettem az egyik táskát, s összegömbölyödtem.
- Felfogsz fázni, te ribi.- dobott nekem valamit Lo, amitől ijedten csaptam fel.
- Ne dobálózzál már.- néztem fel rá mire ő csak felnevetett hangosan.- Ennél rosszabb már nem lehet a helyzetem, és ez kényelmesebb mint azok a valamik amiket nem neveznék széknek.- böktem a kezemmel, s a lábammal hadonásztam, így sikeresen kigáncsoltam valamit, aki egyenesen a nem pehely súlyával rám eset.- Oh, már.- nyögtem, fel hangosan mikor az a valaki leszállt rólam, én meg már újra rohantam. Mikor vissza értem, azzal találtam szembe magam, hogy Lo nevetve fetreng a földön.
- Bocsi, az előbbiért.- lépet mellém Zayn. Rá se néztem, csak legyintettem egyet. Nem sokszor álltunk velük szoba,ha meg igen akkor is bunkók voltunk.- Rendben mi kajálni mentünk,ha akartok jöhettek velünk.- mondta, de egyikünk sem szólalt meg.- Akkor sziasztok.- annyira rossz volt ennyire bunkónak lenni, de ez volt a jó.
- Tudom, hogy szarul vagy, de azért azt az apró táncot eltudod velem táncolni, idegese vagyok. Nagyon és az segítene.- mosolygót rám Lo. És bár tényleg nem éreztem magam fényesen, de ha ez neki segít.
- Énekeljek is hozzá, a csodás üveg repedős hangommal?- kérdeztem mosolyogva. Mire ő csak felnevetett és bólintott. - Akkor gyerünk, ribizlii.- léptem mellé. - Egy..egy két háá.- csaptam össze a tenyerem és kezdtem bele,  Alexis Jordan - Hush Hush számát, mire a megszokott kitalált táncunkkal roptuk rá.
Zayn. Épp csak kiléptünk az ajtón, mikor nevetés és ének hang csendült fel, mint az öten egyszerre dugtuk vissza fejünket, s a két lány egyszerre mozdult a hangra, ami Selena szájából áramlott ki. Olyan furcsák velünk, mind a ketten modortalanul ránk morognak, mintha rühes kutyák lennénk, akik az ö csontukra pályáznak. De egyszerűen még is van valami Sel-be ami megragadt még ezek ellenére is. És ahogy láttam Niall-t is Lo viselkedése.- Furcsák.- mordult fel Liam, mikor észhez tért.
Mi meg csak helyeselni tudtuk, bólogatással, majd tovább néztünk őket, s ahogy elhallgattak önkénytelenül is de tapsolni kezdtünk, amitn ránk kapták a szemüket, dühösen izzottak a szemek.
- TI!?- csapott fel Lo, idegesen.

Bevezető ~ Pinky.

Lottie. 

A szememre fölkentem a csillogó piros s fehér szemhéj festéket, föltettem a műszempillámat is  amitől rögtön több centit nőt a szempillám, és még hozzá dúsabb is lett. Minden egyes pislogásnál a szivárvány összes színében pompázón kövek megcsillantak még tökéletesé téve a pislogásomat. Erősen húztam ki a szememet is feketével, a számat pedig tűzpiros rúzzsal. Éles él volt az arcomon a pirosítottól. Ez már csak így megy nálunk, a cirkuszban Mindent az arcunkon erősen kikel hangsúlyozni, már szinte hogy túlzásba kell vinni, hisz akik hátul ülnek máshogy nem is látnák az arcunkat. Miután nagyot cuppantottam a számmal, elégedetten elvigyorogtam, és fölálltam az sminkes asztalomtól. Megigazítottam a piros és fehér anyagból készített magyaros ruhámat, amin arany zsinegek futottak végig, megmintázva a ruha életi, a kalocsai és matyó hímzéses formákkal. A lábamra, pedig felhúztam  a bőrszínű balett cipőhöz hasonló lábbelit, majd kisétáltam a lihegőbe, ahol már mindenki melegített javában.
- Szia Martinez !- ugrottam a legjobb haverom vállára .
- Szia Lottie!- vigyorgott rám, majd lekapott a válláról, és nyomott egy puszit az arcomra. 

- Fúúú jól áll neked ez a kis cuki  magyaros ruhácska.- nézte a lábaimat Gergő.
- Gergő te perverz !- csóválta a fejét Selena és tarkón ütötte az említette majd leült mellém a földre és ő is nyújtani kezdet.

Selena úgy másfél éve jött ide hozzánk, a cirkusz társulatába. Hát először a barátságunk nem kezdődött valami fényesen, mert fogalmazzunk úgy mind a ketten jobban akartunk teljesíteni a másiknál, és mind a ketten megakartuk tartani az állásunkat. ÉN már lassan a gyerekkorom óta tartó állásomat, míg ő az újdonsült állását. Na igen, versenyeztünk,  hogy megtudjuk mutatni, hogy igenis a másik jobb és neki kell maradnia. Persze a nagy erőlködés, és versengés, nem vezetett jóra. Nem az, hogy egymással kiabáltunk a társulat szemem láttára a lihegőben, de nem tudtunk néha rendesen koncentrálni egy- egy gyakorlat végre hajtása közben sem. És így történt a baleset is, ami mindent megváltoztatott. A lényeg az volt, hogy mind a kettőnknek, meg kellett tanulni egy meghatározott időn belül egy koreográfát , egy akrobatikus koreográfiát, amit majd a bizonyosoan kijelölt zsűri előtt előadunk. Az utolsó pillanatban megváltoztatták a szabályokat, mind a kettőnknek egyszerre kellet szerepelnie a srácokkal. Az egyik gyakorlat folyamán, mivel nem volt meg a szinkron, mint a ketten leestünk, mind a ketten agyrászkódás kaptunk, csak hogy ő a lábát, én pedig kezemet törtem el. A kórházban, pedig bocsánatot kértünk egymástól, és kaptunk újabb esélyt, és azóta szinte elválaszthatatlanok  vagyunk

- Akkor mehetünk?- néztem barátnőmre, s megszorítottunk egymás kezét. Majd megfordultunk a fiukkal szemben megálltunk és levezettük a megszokott kézrázásunkat, amit ilyenkor mindig megcsinálunk.
- Csak ügyesen!- kacsintott ránk Peti az egyik trapéz akrobata, majd tovább állt és a lihegőbe ment. Mélyet szippantottam az ismerős illatból, majd nagyot sóhajtva fújtam ki a levegőt, és kezembe fogtam a fehér margarétából álló csokromat, Selena-val együtt. És együtt léptünk ki a porondra és rögtön ránk irányodott minden fény.

Reggel: 
- Mmmmm.- nyögtem és a hátamra fordulta, majd nagy nehezen kitapogattam az ébresztőórámat és kinyomtam. Negyed hat. Ideje fölkelni. Magam köré tekertem a barack színű pihe-puha selymes köntösömet, és odaálltam a konyhapulthoz a lakókocsiban és bekapcsoltam a kávéfőzőt . Amint kész lett a kávé és kiöntöttem a 101 kiskutyás bögrémbe a lefőtt kávét, kiültem a teraszra. A nap még nem melegítette föl annyira a levegőt, de hideg sem volt azért, kellemes idő volt odakint.

- Gyertek ide!- Kiáltotta el magát Zsolti, amikor éppen a trapézon ültem és hintáztam előre  hátra Selena-val, intettünk a kezelő pultosnak, akik szépen lassan leeresztettek minket a földre, és odasasszéztunk egymásba karöltve Zsoltihoz.- Na csajok, tegnapi csodás fellépéseteken állva tapsoltak meg titeket, de viszont a sorok között volt ott öt darab fiú, öt külföldi srác akik fellépőket keresnek a turnéjukhoz. És mikor megláttak titeket eldöntötték, hogy ti lesztek azok akik velük mentek a turnéjukra.
- Hogy mi???- kiáltottunk föl egyszerre.
- Mentek a fiúkkal.- vigyorogta.
-De én ne..nem akarok menni.- hadakoztam rögtön.
- Én meg végképp nem.
- Gyerek korom óta itt dolgozom. Itt nőttem fel, veletek, több ideje vagyok itt mint te magad.- böktem meg a mellkasát.
- Akkor máshogy fogalmazok lányok. Ki- vagytok- rúgva!- szótagolta vigyorogva a képünkbe majd ott hagyott minket. A lábam a földbe gyökerezett, üvegesen néztem magam elé, még a szám is aprón elnyílt. Tökéletesen ugyanaz az arckifejezésünk volt Selena-val.
-B..b...bb...bb....mi a....Tessék?- pördültem meg de akkor már mögöttünk ott állt Zsolti, és az öt fiú, akik tökéletesen makulátlan kinézetük volt. Egyetlen egy márkátlan cucc sem volt rajtuk, a foguk is Colgate reklámba illett volna, mivel olyan fehéren vakították már szinte.
- Akkor hát magatokra is hagylak titeket. - csapta össze vigyorogva a két kezét, majd elhaladt mellettünk, és mikor elment kettőnk között megfogta mind a kettőnk vállát, és belesuttogott a fülünkbe. - Viszlát lányok.- nevetett bele ördögien, majd otthagyott minket. A fiúk mögött láttam, amint Gergő, Martinez és Tomi ott álltak, leejtett  fejjel, majd mind egyszerre emelték föl a fejüket, és néztek néztek bele szomorú szemekkel a szemeinkbe, majd hátat fordítva léptek be a lihegőbe. Nem bírtam. Idegesen trappoltam utánuk, mit sem törődve az öt fiúval.
- Ti mind tudtátok!- kiabáltam mikor beléptem a lihegőbe.

Helló, újra! Életjel

Sziasztok.

Hát, hosszú idő után újra eljöttünk és egy teljesen már fajta történettel kecsegtetünk nektek. Tudom, ahogy látjátok a másikat nem fejeztük be, és nem is igazán tudjuk mikor fogjuk. Mert bár jó sokáig seggeltünk rajta, hogy hogyan is folytassuk, de nem jött semmi féle ihlet roham, a folytatáshoz, ezért úgy döntöttünk, hogy ott ahol van abba hagyjuk s talán majd később újra elő vesszük. De most tessék olvasni a legújabb szerzeményünket, ami PINKY babám fejében formálódott meg, ezért is szeretném felhívni a figyelemet, hogy én itt csak egy igavonó segéd író vagyok, a történt alapja és formálja mind  Pinky érdeme, szóval a dicséret nagy része neki szóljon ne nekem.!! Szóval a blog kicsit remélem sikerül úgy formálnom, ahogy a fejléc fog kinézni. Csak megsúgom már két fejezet kész van, szerintem az első az lesz a Bevezető, de ezt majd a főnök asszony eldőnti. Hát akkor nem sokára jelentkezünk, újra.

Addig is sok sok puszit küldünk nektek az írok:

Pinky & Hannah C.