44.rész ~ Zümii

Sziasztok!
Tudom , sokat késtem és rég írtam .. de mostantól talán több időm lesz nekem is.
A fejezet meg hosszú lett , de remélem a kuszaságból érteni fogjátok majd.
Jó olvasást !Pusz ; )))




Sophie szemszöge .

Hajnalok hajnalán felkeltem , el se hiszem , hogy kint vagyok . Olyan jó érzés. Bele bújtam, egy rövid nadrágba és egy topba . Halkan nagyon csendesen kisettenkedtem az alvó Taylor mellett. Becsuktam az ajtót . Lerohantam a konyhába , közbe felvettem a torna cipőm. Egy papírt előkaptam és gyorsan írni kezdtem . Majd letettem a pultra egy , másikra is írtam . Amit a kezembe fogtam és elindultam kifelé. Zsebre dugta a mobilom , és a kocsikulcsom . Mielőtt kimentem volna a szabadba , még gyorsan becsúsztattam a kis cetlit Mira ajtaja alatt. Majd mosolyogva tűntem el.

Taylor szemszöge .

Mormogtam az orrom alatt valamit , mikor átnyúltam az ágy másik oldalára , hogy végre közel húzhassam magamhoz Sophiet , de csak a takarót tudtam . Azonnal kipattant a szemem. Körbe néztem , de sehol senki. Szememet dörzsölve másztam ki az ágyból és , vettem magamra egy nadrágot és egy fehér felsőt.
- Kicsim , hol vagy ?- kukkantottam be a fürdőszobába , de ott nem volt. Felvont szemöldökkel mentem le a nappaliba .- Soph ?!- itt se volt. Ásítottam , egy nagyot mikor beléptem a konyhába , ott se volt . De egy papír cetli hevert a pulton. Kettőig nem láttam , olyan reggel volt , de azért erőlködtem , hogy eltudjam olvasni azokat a szép betűket. Harmadjára sikerült össze tennem az egészet. - Kövesd a hangom , és megtalálsz . Szeretlek Sophie .- és egy kacsintós smiley . Ez nem igazán értettem. Épp csak letettem a cetlit és felvettem a kocsikulcsom , mikor csöngettek. Gyorsan zsebre vágtam még a mobilom is és már mentem is. Az ajtót ahogy kinyitottam szembe találkoztam Mirával és Kellannal.
- Kövesd a hangom és megtalálsz . Mi ez valami játék ?- vonta fel Mira is a szemöldökét .
- Nem tudom. Nekem még a cetlit is nehéz volt elolvasni .- morogtam . Mikor becsuktam az ajtót.
- Jó , az nem csodálom.- nevetett mögöttem Mira.
- Ha-ha-ha. Öreganyád seggén neves .- mondtam . - De vissza térve , azt hiszem ,most játszani fogunk .- mosolyogtam el .
- Játék , remek .- mondta Kellan .
- Nyugalom , én vagyok az ész , nyerni fogunk.- büszkén , kihúzta magát Mira mikor már a parkolóba álltunk. Épp kötekedni akartam ...- Egy szót se .- mikor mérgesen rám nézet és , inkább meg se mukkantam . Telefonon csörgésre kaptuk fel a fejünket. Az enyém volt. Elő halásztam a zsebemből , láttam , hogy Kiowa az ezért rögtön ki is hangosítottam .
- Helló .- köszöntünk egyszerre.
- Helló , nektek is .-  köszönt vissza .- Egy  cetli volt a konyhánkba , amire ez volt írva „ Kövesd a hangom és megtalálsz . Sophie „ Valaki megmagyarázza nekem ezt ?-na láttam , hogy ő se érti ahogy mi se .
- Persze , de eddig csak annyi eset le nekünk is , hogy a jó édes Sophie játszik velünk .- mondta Mira .
- Hülye vagyok én a játékokhoz .- morogta a vonal másik végén Kiowa .
- Ahogy a két lüke fiú itt .- mondta Mira. Mire mi , mérgesen néztünk rá.- Ez az igazság.- hadarta , mert a telefonja neki is megszólalt. Gyorsan elő halászta a kis lilás színű mobilt , majd erősen nézte a képernyőt .
- Mi az , Kicsim ?- kérdezte Kellan tőle.
- Azt , hiszem a játék , most kezdődik. - mosolygót.- Egy  nap, egy dal , egy gitár, egy békülés. - olvasta fel .
- He ?- szólalt meg Kiowa.
- Ez meg mi volt?- vonta fel a szemöldökét Kellan.
- Az első feladvány . Egy nap , egy dal , egy gitár , egy békülés .- olvasta fel megint. Majd elmélyült magában , és csak bámult maga elé. Az agya forgott ahogy észre vettem. Eltelt öt perc mire felkiáltott. - Egy nap mikor a partra mentünk , egy dal amikor  Pink-től énekeltük, egy gitár ami nála volt, és  egy békülés a mi békülésünk Kellan. Vagyis a Part , a tengerpartra kell menünk. Kiowa irány a part most !- mondta Mira és jó formán kikapta a kezemből a kocsikulcsom és már a volánhoz is ment. Mi csak bámultuk őt , majd bemásztunk a kocsiba mi is.

Miranda szemszöge .

Nem tudom , Soph milyen játékot akar űzni velünk , de úgy is tudja , hogy én megtalálom , még a fiúk nem is. Tövig nyomta a gáz . Ahogy a partra értünk , már ott volt Kiowa  és Demi is . Kiszálltunk mi is.
- Oké, itt vagyunk és most ?- mondta Kiowa.
- Várjunk . - mosolyogtam .
- Abba nagyon nem vagyunk jók. Főleg , hogy nem tudjuk mi ez a játék. Kinyírom a húgom.- sóhajtott fel.
- Ohh ...nem teszel te olyat.- mondta Taylor . Már megint az én mobilom rezget. Elő halásztam és rögtön olvasni kezdtem hangosan .
- Keresd , a hangom kulcsát !- ennyi állt benne .
- Ez rosszabb mint az előző feladvány .- mormogta Kellan .
- Ne morogj , törd inkább a fejed .- vertem vállba . Mire ő pimaszul elmosolyodott.
- Várjunk csak … keresd a hangom kulcsát. Ez nem lehet , hogy az éttermet jelenti.- szólaltam meg
- Miért ?- kérdezték egyszerre.
- Gondolkozzatok. A hangja kulcsa , csak az lehet . Mert ott énekelt elsőként .- mutogattam össze vissza.
- Ennek nincs értelem .  - rázta a fejét Tay.
- Sophie nem mindig az értelmet keresi . - mosolyogtam rá.

Az étterem előtt álltunk , de az zárva volt. Csak egy nagy plakát lógott rajta .
- Apró lépés, apró két , apró hang, apró mosoly . Menj amerre a kis gyerekek hangja húz.- olvasta hangosan , Demi . Össze néztünk .
- Komolyan elviszem egy tanárhoz ez a lányt . - még mindig morogta Kiowa.
- Okos ő.- mosolyogtam , el mikor egy apró csöppség lehetett vagy 5 éves oda szökdécselt mellém , megrántotta a felsőmet  lenéztem rá.- Szia . Mit szeretnél ?- kérdeztem , mire ő csak megragadta a kezemet és elkezdet húzni maga után .
- Öhm.. Mira ?!- kiáltották utánam .
- Ne kérdezzétek , gyertek !- mondtam miközben az apró termet után mentem .
Addig , addig mentünk még nem egy kisebb fajta gyerek csapatba nem ütköztünk . Akik között minden korosztály volt. A kislány elengedte a  kezem és elszaladt én meg ott álltam és néztem körbe körbe , még a többiek oda nem értek.
- Mi ez a sok gyerek ?- kérdezte Kiowa.
- Olyat nem tudnál kérdezni , amire még a választ is tudnám !?- néztem rá .
- Nem .- vágta rá.
- Gondoltam .- sóhajtottam egyet , majd a pásztázni kezdtem a tömeget , a következő rejtvényért , de sehol semmi .
- Taylor Lautner ? - egy harminc körüli nő jelent meg előttünk.
- Én vagyok az .- lépet elő Tay.
-  Remek , ez az öné. Sok sikert. - mosolygót , majd egy cetlit nyomot a kezébe és eltűnt. De nem csak ő hanem Kellan is .
-Hol van Kellan ?- kiáltottam fel .
- Nem tom az előbb még itt volt .- monda Demi .
- Mindegy , mi állt a papíron.- csak elő kerül remélem .
- A játék véget ért . De  még nem találatok meg . „ Rózsaszín rózsa, fehér álom , csillogó szem , egy halvány szócska , ami az életet jelenti egy személynek .” Na ez már magas !- hadarta gyorsan utána Tay.
Össze ráncoltam a szemöldököm ezt én sem értettem . Törtem a fejem , mikor egy férfi hang megszólalt.
- Csöndet kérek. És felvétel !- felvétel ? Kérdeztem vissza magamba . De a választ azonnal megkaptam mikor egy ismerős hang , megszólalt. Sophie hangja volt. És a legújabb dalát énekelt a  Put Your Hearts Up-ot !
Kerestem a szemmel , de nem csak én .
Egy rózsaszín ruhás , vörös hajú lány lépet ki a táncosok közöl és énekelt felszabadultan .
- Wow!- szalad ki mindannyiunk száján . Mosolyogtam .
- Nyertél ! -elhalkult a zene és , már csak  mosolyogót felénk sétált. De egyik pillanatba mellé került öltönyben Kellan , a szemem kidülledt , a számat eltártam és csak néztem . - Nyertél, ezernyi barátot , egy férfit ,aki oda van érted . De még is úgy érzem én nyertem a legjobbat , egy barátnőt aki szeret és kitart értem . Ezért is , remélem nem fogsz elájulni nekem itt , mert tudod jól , hogy addig ütlek még fel nem kelsz !- ezen nevetnem kellet . Elénk ért a két jó madár. - Rózsaszín rózsa , kapta ki a hajából barátnőm a rózsát és tette az én hajamba . - Ami az örök barátságot jelenti . Fehér álom .- mosolygót , majd a mellette álló , nő kezéből kivett egy hófehér menyasszonyi ruhát . - Ami az örök szerelmet jelenti . - Csillogó szemek .- nézet rám . - Ami a boldogságot jelenti . És végül egy halvány szócska , ami az életet jelenti egy személynek . - nézet Kellanra , majd ellépet előlem . - Amit nem n teszek fel neked !- jelentette ki , és elnevette magát .
A szemebe könnycseppek kerültek és bár nem akartam én is nevettem és sírtam egyszerre. Nem tudom miért.
- Miranda , hozzám jössz feleségül ?- térdelt le elém , a szőke hercegem és kérdezte meg azt amiről eddig csak álmodtam . Bambán néztem magam elé.
- I-g-e-n .- dadogtam .

Sophie szemszöge .

Oda álltam szerelem mellé , és csak néztük a két szerelmest. Boldog voltam , mert végre ő is boldog . Szüksége volt erre. És habár kicsit kússza leánykérés volt , legalább örökre emlékezni fog rá , hogy nekem ő fontos személy az életembe . Testvéremnek tekintem , ezért bármit megtennék a boldogságáért.

Este , Tay karjai között feküdtem , a sötét szobánkba , csak az ablakon bevilágító hold volt az egyetlen fényforrás. Annyira jó érzés volt , újra az ölelésében feküdni és érezni mennyire szeret és , hogy ő csak enyém.
- Szeretlek .- suttogta a fülembe .
- Én is .- mosolyogtam el.
- Te , nem vágysz arra amire Mira ?- kérdezte.
- Mire a házasságra ?- kérdeztem vissza
- Igen.
- Talán...de nem most , nekem még nem kell , hogy elvagyél , nekem most csak az kell , hogy szeres , és lássam , tényleg mindent megteszel azért , hogy teljes szívemből szeresselek téged. Talán , ha már tényleg mind a ketten felkészültünk és , úgy gondoljuk együtt akarjuk leélni az életünket . Akkor szeretném .
- Én veled akarom csak .- nyomot egy csókot a nyakamra .
- Ahogy én is ...- fordult fel , és csókoltam meg … a többi meg mint egy jó forgató könyveben jött magától.

3 hónappal később .

Már a negyedik nadrágot hajítom le a földre. Valahogy egyik se akar feljönni rám , na jó feljön meg minden , de nem engedi , hogy begomboljam .
Morcoson csaptam földhöz a nadrágot , majd huppantam le az ágyra , egy száll topban és egy francia bugyian . Hátra dőltem és kifújtam  a bent tartott levegőt.
Fejemet , véletlenül fordítottam az ágyal oldalán lévő nagy tükör felé. Megnéztem magam , ahogy fekszem az ágyon . Mikor megakadt a szemem a hasamon . Felhúztam  pólót és , olyan fura volt. Eddig lapos volt , most meg olyan gömöbölyü és nagyobb . Meghíztam volna ?- kérdeztem magamtól. Egy csepp rúgást vagy mit éreztem , oda bent . A szeme  kitágult .
- Várjunk csak !- mondtam halkan magamnak , még mindig feküdtem . Rosszul voltam , hánytam , émelyegtem , szédültem , és kívánós voltam . Ohh az nem lehet. - mondtam ezeket mint magamba . Lassan megsimogattam a hasamat és de úgy látszik.
Az ajtó kinyílni kezdet.
- Kicsim itt vagy ?- és Tay lépet be rajta . Azonnal felültem és a hasam elé kaptam a párnát . Csak vigyorogtam . - Te jó ég , itt mi történ ?!- kérdezte az ajtóból. - Jól vagy ?- nézet rám.
- Igen , én miért ne lennek , teljesen jól vagyok . Minden rendben . - vigyorogtam .
- Biztos ?  Mit csináltál ide ?
- Csak válogatok.- fintorogtam . - Öh Szívem adsz egy nadrágot …
- Persze , melyiket adjam oda?
- Mármint a tieid közöl , mackó nacit .
- Te tuti jól vagy ?
- Igen . Na agy egy gatyát . - nyújtottam a kezem . Felhúzta a szemöldökét , majd benyúlt a szekrényébe és oda dobot nekem egy szürke nacit , na jó nagy volt , de még is jobb mint azok a földön. Gyorsan felkaptam , még mielőtt megfordult volna . - Köszi .- nyomtam  egy csókot a szájára .
- Szívesen . De nekem most el kell mennem este jövök. Szeretlek .- nyomot egy búcsú csókot majd kiment a szobából. Behajítottam a szekrénybe a ruhákat , majd ahogy tiszta lett mindenhol a terep , beállt a tükör elé , felhúzta a topot és csak néztem a hasam .
Minden szögből jól megnéztem . Fél órája vagy már egy órája is állhattam ott , mikor az ajtó kicsapott.
-Soph , arra gondoltam , hogy a koszorús lány ruhád lehetne , ipolya li....- mondta Mira , majd a hangja elhalkult . Rá kaptam  szemem , ő ami a kezében , volt mind a földre ejtet . És csak tátót szájjal állt és nézet , én meg felhúzott toppal oldalt álltam neki így mindent látott . Amire én is csak most jöttem rá !
- Te ...- dadogta ott nekem.- Te...te ..te ….