43. rész ~Pinkypop

Sziaszotk tudom eltúntünk sokáig.. De el is magyaráztuk a múltkori bejegyzésnél hogy miért fogunk.. Na de itt a fejezet jó olvasást kívánok, aztán örülnék ha pár komival megdobnátok minket :)))))

Xoxo: Pinkypop

Szabadulás napja:

Miranda szemszög:

Kint álltunk és vártuk, hogy kinyíljon az ajtó és kilépjen rajta. Úgy ahogy a kordonon kívül rajzó paparazzó had is. A vakuk egymás után, megállás nélkül csattogtak, fényképek ezrei örökítették meg az újságok számára a pillanatot. Közelebb bújtam Kellanhoz hogy a hideg ne járjon át még jobban. Pedig vastag téli kabátban voltam, de még így is vacogott a fogam. Taylor alig bírt egy helyben maradni úgy ahogy Kiowa is. Egyszer csak a vaskos fém ajtó nyikorogva kezdte kitárni óriás sötét száját, mire a vakuk még jobban el kezdtek kattogni. Egyszer csak megjelent Sophie kicsiny alakja, két egyenruhással mellette. Amikor pedig elléptek mellőle a rendőrök, én egyből megindultam felé, kitépve magamat Kellan karjából, és egyenesen futva mentem oda hozzá és a nyakába ugrottam és kitört belőlem a sírás. Úgy ahogy belőle is. Egymást ölelve zokogtunk.

-          Úr isten Sophie!! Végre! – szorítottam még jobban magamhoz.

-          Nagyon hiányoztál!- engedett el, majd mögém tekintett.

-          Te is nekem nagyon.. De úgy érzem, át adom mások helyét.. – léptem el majd oda mentem Kellanhoz és újra karjaiba bújtam. Sophie és Taylor nagy szemekkel nézték egymást, majd közelebb sétáltak egymáshoz, mire Sophie a nyakába ugrott és megcsókolta. Annyira jó volt őket együtt látni. Majd miután elengedték egymást Kiowa is magához húzta kishúgát és szorosan megölelte.

Végre minden negatív energia elhagyta a testemet, nem stresszeztem magamat, és ezt másokon is észrevettem, hogy sokkal nyugodtabbak vagyunk. Fáradtan dőltem el a kanapémon, és csak lehunyva a szememet feküdtem ott. Mikor pedig kinyílt az ajtó és nevetés szűrődött be fölkaptam a fejemet ijedten, és körbe pislogtam.

-          Hát ti? – kérdeztem meg illetődve, amikor láttam, hogy Taylor, Kiowa, Kellan és Sophie állt az előszobába.

-          Megyünk hozzánk vacsorázni, szóval öltözz át, nehogy ebbe a kinyúlt Spongya Bobos pulcsidba gyere! – mondta Sophie. Annyira jó volt látni, mosolyogni, és annyira jó volt látni, hogy boldog. – Na, álljál már föl. – ugrott rám Sophie én pedig leestem a kanapéról.

Mira ruhája

-          Hééé megjössz és már meg is ölsz! Hallod ez nem így működik! – nevettem és besétáltam a szobámba. Fölkaptam egy csíkos felsőt és egy lyukas fekete nadrágot és Sophie rám erőltetett egy fekete magas sarkú csizmát. De ahogy láttam ő is kedvet kapott az öltözködhetnékhez, mert elkezdett turkálni a szekrényemben, majd kiszedett egy ruha szettet és bevonult a fürdőbe. – Már nem azért Sophie imádlak, de szeretnék bejutni a SAJÁT fürdőszobámba! – dörömböltem az ajtón, mire kattant a zár és Sophie az én virágos koktélruhámba állt az ajtóban.

-          Gyere!- kuncogta.

-          Amúgy rajtad jobban áll ez a ruha, mint rajtam. Szóval megtarthatod!- fogtam két kezem közé az arcát majd megráztam a fejét. Amit tudtam, hogy gyűlöl.

-          Naa! Ne mááár!- igazította meg a haját. – Mira.. – fordult csöndesen felém

-          Igen?- kérdeztem mikor elvégeztem az utolsó simítást és felé fordultam. Mire ő megölelt szorosan

-          Szeretlek!

-          Én is pöttöm. – engedtem el majd kisétáltunk az ajtón.

-          Ez amúgy nem a te ruhád? – hajolt oda Kellan mikor Taylorék után sétáltunk az utcán.

-          De, vagyis most, már nem mert neki adtam, rajta jobban áll. – rántottam meg a vállamat

Sophie ruhája

-          Szerintem minden jól áll rajtad. – nyomott egy csókot az arcomra. A vacsora kellemesen telt végre volt egy nyugis este, amin nem kellett görcsölnöm, és nem kellett azon gondolkodnom, hogy vajon Sophiet mikor verik össze, vagy ő mikor veti rá magát olyanra, hogy saját magának ártson. Szinte minden éjszaka ilyen rémálmaim voltak. Csöndesen sétáltunk haza Kellannal csak kettesben, mert Sophie és Taylor még ott maradt. Volt valami furcsa Kellanban, mintha be lenne zsongva.

-          Mi bajod van? Olyan, vagy mint a kisgyerek karácsonykor, pörögsz

-          Majd meglátod. – nyomott egy puszit az orromra. Bent ültem a kanapén és vártam, hogy a nagy mackó Kellanom előkerüljön, mert már vagy tíz perce elhagyta a lakást azzal a mondattal, hogy maradjak itt, és amikor kopogni fog csukjam be a szememet. Végül tizenkét perc elteltével megtörtént a kopogás, mire én izgatottan hunytam be a szememet majd izgatottan vártam a következő dolgokat, amik történni fognak. – Na, még ne nyisd ki a szemedet, ha lehet. Szóval.. Most szeretném oda adni neked a szülinapi ajándékod második részét. Háromra nyisd ki a szemedet. Egy… Kettő.. Három.. – Kinyitottam a szememet és Kellan vigyorgó arcával találtam szembe magamat, mire valami megnyalta az arcomat, ijedten kaptam a kis valami felé a fejemet mire egy kiskutyával találtam magamat szembe. Egy édes boxer kölyökkutya ült a tenyerében, ami egyre inkább mászott az én ölembe.

-          Úr isten Kellan!! Ez most komoly??? Ez most az enyém? És.. És hogy hívják? – ömlöttek belőlem a kérdések

-          Igen a tiéd, és neked kell elnevezned, annyit elárulok, hogy kisfiú. Szóval, ha lehet ne valami lány nevet adj neki. -  Nevette mire magamhoz húztam és becsuktam nevető száját az enyémmel.