Új történetek .

Gyertek és nézetek be léci.

Tökéletes Kémia .

I wish you here me now...

45. érsz ~Pinkypop

 Sziasztok! Itt a fejezet, bár elég rövidke lett amit sajnálo.. .:// De remélem tetszeni fog :)) Puszi: Pinky

Ledermedten álltam a szoba ajtajában, az összes ruha és minta anyag, ami a kezembe volt a földre esett és csak Sophiet láttam és az ő kerekedő, cseppet sem az elhízásra utaló dudor volt a hasán. Az állam úgy ahogy volt a földön koppant.

-          Sophie ugye nem látok jól? – hebegtem- habogtam össze-vissza és nem bírtam levenni a kis lényt jelző dudorról a szememet. – Mióta? – suttogtam, amikor sikerült lenyelnem a könnyeimet..

-          Magam sem tudom..

-          És Taylor tud róla?

-          A mai napig én se tudtam róla, csak akkor tűnt föl, amikor nem jöttek rám a nadrágjaim..

-          És az nem jött meg hogy mondjuk kimaradt vagy ilyenek? Például hányás, émelygés.. Hisztérikusság.. Úr isten. – ült le az ágyra. – És én még lehülyéztem Kellant.

-          Miért? – fordult felém és lehúzta a pólóját

-          Mert ő poénból belökte otthon a tv előtt hogy biztos Sophie azért hisztis, mert nem jött meg neki és mert terhes.. Én ere pedig csak belebokszoltam a hasába.. De úgy gondoltam, hogy az még nem jön el, hogy majd rugdalódzókat, és kiságyat keressek majd. És mikor mondod el anyádéknak, főleg mikor Taylornak.

-          Nem tudom. – ült le az ágy mellé.

-          Oké, most azonnal elmegyünk az orvoshoz, akár érdekel, akár akarod akár nem! – álltam föl és fölráncigáltam, és ráadtam egy kabátot. Majd fölkaptam a kocsi kulcsát és lefelé húztam a lépcsőn. – Te Taylor melegítőjébe vagy? – tágult ki a szemem, amikor bent ültünk az autóba és a sebváltóra pillantottam, majd megláttam a mackó nadrágot, rajta

-          Mondom, hogy nem megy rám egy nadrágom sem! – Tette a kezét a műszerfalra.

-          Jó napot! Dr. Webberhez szeretnénk bemenni. – szaladtam a recepcióhoz, ahol egy fekete szemüveges negyvenes éveiben járó kontya kötött fekete hajjal ült a pult mögött.

-          Elnézést, de előzetes bejelentkezés nélkül nem lehet bejutni. – tolta föl a szemüvegét az orrára jobban.

-          Kérem sürgős. Akkor legalább mondja meg a doktor úrnak hogy Miranda Batsányi keresi. – könyörögtem mire fújtatva föl állt és bekopogtatott a rendelőbe, és bement. Majd pár perc elteltével kijött a nő és Dr. Webber dugta ki a fejét az ajtón és felénk intett.

-          Hogyan tudtál így bejutni? – csodálkozott Soph

-          Ez hosszú, a lényeg annyi, hogy jártam már itt mert azt hittem hogy terhes vagyok de nem voltam… És a dokival össze barátkoztunk. – mosolyogtam mire az ő arcára döbbenet ült ki

-          Te terhes?

-          Igen, de nem voltam az! – ültem le az egyik fekete bőr székbe.

-          Na hát minek köszönhetem látogatásod?- könyökölt az asztalára a doktor

-          Hát azért jöttem, mert a barátnőm, terhes.. És szeretnénk megtudni, hogy egészséges-e és hogy hányadik hétben jár.

-          Akkor ez egy rutin vizsgálat lesz. – csapta össze két tenyerét majd megfogta Sophie vállát és a kis szobába vezette. Tizenöt perc telt el, amikor a telefonom megszólalt.

-          Igen? – szóltam bele elkalandozva

-          Hol vagy?

-          Ő szia, figyelj Sophieval van egy kis elintézni valóm, de úgy. – néztem a karórámra. – Háromnegyed háromra végzünk, és rögtön megyek az étterem elé. Ígérem!

-          Jól van siessetek! – tette le.

-          Na szóval, a kisbaba egészséges mint a makk, és nem kell attól tartani hogy egyhamar be fog indulni a szülés. szóval addig még nőni fog az a pocak jó sokat, és majd járni kell kontrollra és pár vizsgálatra, és ultra hangra. De a kicsinek semmi baja, épp olyan egészséges, mint az anyukája. Elnézést, de hány éves is vagy?

-          Pont mint Miranda.

-          Fúú jó korán vállaltál gyereket.. – pötyögött a gépén

-          Igazából, ez olyan.. Ha lehet így fogalmazni spontán gyerek lett.  – válaszoltam helyette mire Sophie bokán rúgott. – Áú.. – szisszentem föl.

-          Hát akkor majd látogassatok el az apukával is ide. És akkor olyan három-négy hét múlva gyertek vissza, vagy ha bármi van, akkor majd csak Miranda hív és akkor majd bárki között bejöhettek.

-          Mikor voltál te spontán terhes?- szegezte nekem a kérdést Sophie a kocsiban..

-          Hát úgy két hónapja.. – vakartam a tarkómat. – Na de nekem majd találkoznom kell Kelannal mert már hívott hogy hol vagyok… - álltam meg Sophiék előtt. – Ma viszont ezt a kismanót el kell nekik mondanunk… - néztem rá

-          Tudom.. de nehéz lesz..

-          Elhiszem.. Este áthívjuk őket oké? – öleltem meg

-          Jó.. – szállt ki a kocsiból, én pedig az étterem felé hajtottam. Este görcsösen tördeltem az ujjamat, mikor megérkeztem Sophie szülei és Kiowa, és persze ők ketten, Taylor és Sophie. A kiskutya kinek még mindig nem akadt neve.. De már lázasan keresem. Vidáman rágcsálta a kis anyag csomót amit kapott ajándékba, és néha felnyögött, vagy rámorgott a kis csomóra. Ránéztem Sophiera aki csak a padlót bámulta és a hasa elé szorította a párnáját, amit áthozott a szobájából.
- - Oké én nem tudok tovább várni, miről van szó? -törte meg a csendet Kiowa
- - Rendben ezt úgy érzem mindenkinek nehéz lesz majd fölfognia.
- - Mira beszélj érthetően!- nézett rám majd Sophiera. - Miről van itt szó?- váltogatta a szemét rajta és Sophie között. Majd mind a ketten föl álltunk és megfogtam Sophie kezét, majd a másikkal megfogtam a kispárnáját.
- - Szóval... Én is csak ma tudtam meg.. És szerintem már furcsálltátok is párszor Sophie viselkedését, és most fényt derül az igazságra. - vettem el a párnát.
  - Terhes vagyok.. - suttogta szipogva és Taylor szemébe nézett, mire Taylornak először leesett az álla majd föl állt és odasétált Sophiehoz.
  - Mióta vagy az? - fogta meg a pici hasát Sophienak.
  - Ma tudtuk meg biztosan...
  - Úr isten kislányom! - állt föl édesanyja és magához vonta kislányát.

Új blog !

I wish you here me now...


Nem bánod meg néz be !! :)))

44.rész ~ Zümii

Sziasztok!
Tudom , sokat késtem és rég írtam .. de mostantól talán több időm lesz nekem is.
A fejezet meg hosszú lett , de remélem a kuszaságból érteni fogjátok majd.
Jó olvasást !Pusz ; )))




Sophie szemszöge .

Hajnalok hajnalán felkeltem , el se hiszem , hogy kint vagyok . Olyan jó érzés. Bele bújtam, egy rövid nadrágba és egy topba . Halkan nagyon csendesen kisettenkedtem az alvó Taylor mellett. Becsuktam az ajtót . Lerohantam a konyhába , közbe felvettem a torna cipőm. Egy papírt előkaptam és gyorsan írni kezdtem . Majd letettem a pultra egy , másikra is írtam . Amit a kezembe fogtam és elindultam kifelé. Zsebre dugta a mobilom , és a kocsikulcsom . Mielőtt kimentem volna a szabadba , még gyorsan becsúsztattam a kis cetlit Mira ajtaja alatt. Majd mosolyogva tűntem el.

Taylor szemszöge .

Mormogtam az orrom alatt valamit , mikor átnyúltam az ágy másik oldalára , hogy végre közel húzhassam magamhoz Sophiet , de csak a takarót tudtam . Azonnal kipattant a szemem. Körbe néztem , de sehol senki. Szememet dörzsölve másztam ki az ágyból és , vettem magamra egy nadrágot és egy fehér felsőt.
- Kicsim , hol vagy ?- kukkantottam be a fürdőszobába , de ott nem volt. Felvont szemöldökkel mentem le a nappaliba .- Soph ?!- itt se volt. Ásítottam , egy nagyot mikor beléptem a konyhába , ott se volt . De egy papír cetli hevert a pulton. Kettőig nem láttam , olyan reggel volt , de azért erőlködtem , hogy eltudjam olvasni azokat a szép betűket. Harmadjára sikerült össze tennem az egészet. - Kövesd a hangom , és megtalálsz . Szeretlek Sophie .- és egy kacsintós smiley . Ez nem igazán értettem. Épp csak letettem a cetlit és felvettem a kocsikulcsom , mikor csöngettek. Gyorsan zsebre vágtam még a mobilom is és már mentem is. Az ajtót ahogy kinyitottam szembe találkoztam Mirával és Kellannal.
- Kövesd a hangom és megtalálsz . Mi ez valami játék ?- vonta fel Mira is a szemöldökét .
- Nem tudom. Nekem még a cetlit is nehéz volt elolvasni .- morogtam . Mikor becsuktam az ajtót.
- Jó , az nem csodálom.- nevetett mögöttem Mira.
- Ha-ha-ha. Öreganyád seggén neves .- mondtam . - De vissza térve , azt hiszem ,most játszani fogunk .- mosolyogtam el .
- Játék , remek .- mondta Kellan .
- Nyugalom , én vagyok az ész , nyerni fogunk.- büszkén , kihúzta magát Mira mikor már a parkolóba álltunk. Épp kötekedni akartam ...- Egy szót se .- mikor mérgesen rám nézet és , inkább meg se mukkantam . Telefonon csörgésre kaptuk fel a fejünket. Az enyém volt. Elő halásztam a zsebemből , láttam , hogy Kiowa az ezért rögtön ki is hangosítottam .
- Helló .- köszöntünk egyszerre.
- Helló , nektek is .-  köszönt vissza .- Egy  cetli volt a konyhánkba , amire ez volt írva „ Kövesd a hangom és megtalálsz . Sophie „ Valaki megmagyarázza nekem ezt ?-na láttam , hogy ő se érti ahogy mi se .
- Persze , de eddig csak annyi eset le nekünk is , hogy a jó édes Sophie játszik velünk .- mondta Mira .
- Hülye vagyok én a játékokhoz .- morogta a vonal másik végén Kiowa .
- Ahogy a két lüke fiú itt .- mondta Mira. Mire mi , mérgesen néztünk rá.- Ez az igazság.- hadarta , mert a telefonja neki is megszólalt. Gyorsan elő halászta a kis lilás színű mobilt , majd erősen nézte a képernyőt .
- Mi az , Kicsim ?- kérdezte Kellan tőle.
- Azt , hiszem a játék , most kezdődik. - mosolygót.- Egy  nap, egy dal , egy gitár, egy békülés. - olvasta fel .
- He ?- szólalt meg Kiowa.
- Ez meg mi volt?- vonta fel a szemöldökét Kellan.
- Az első feladvány . Egy nap , egy dal , egy gitár , egy békülés .- olvasta fel megint. Majd elmélyült magában , és csak bámult maga elé. Az agya forgott ahogy észre vettem. Eltelt öt perc mire felkiáltott. - Egy nap mikor a partra mentünk , egy dal amikor  Pink-től énekeltük, egy gitár ami nála volt, és  egy békülés a mi békülésünk Kellan. Vagyis a Part , a tengerpartra kell menünk. Kiowa irány a part most !- mondta Mira és jó formán kikapta a kezemből a kocsikulcsom és már a volánhoz is ment. Mi csak bámultuk őt , majd bemásztunk a kocsiba mi is.

Miranda szemszöge .

Nem tudom , Soph milyen játékot akar űzni velünk , de úgy is tudja , hogy én megtalálom , még a fiúk nem is. Tövig nyomta a gáz . Ahogy a partra értünk , már ott volt Kiowa  és Demi is . Kiszálltunk mi is.
- Oké, itt vagyunk és most ?- mondta Kiowa.
- Várjunk . - mosolyogtam .
- Abba nagyon nem vagyunk jók. Főleg , hogy nem tudjuk mi ez a játék. Kinyírom a húgom.- sóhajtott fel.
- Ohh ...nem teszel te olyat.- mondta Taylor . Már megint az én mobilom rezget. Elő halásztam és rögtön olvasni kezdtem hangosan .
- Keresd , a hangom kulcsát !- ennyi állt benne .
- Ez rosszabb mint az előző feladvány .- mormogta Kellan .
- Ne morogj , törd inkább a fejed .- vertem vállba . Mire ő pimaszul elmosolyodott.
- Várjunk csak … keresd a hangom kulcsát. Ez nem lehet , hogy az éttermet jelenti.- szólaltam meg
- Miért ?- kérdezték egyszerre.
- Gondolkozzatok. A hangja kulcsa , csak az lehet . Mert ott énekelt elsőként .- mutogattam össze vissza.
- Ennek nincs értelem .  - rázta a fejét Tay.
- Sophie nem mindig az értelmet keresi . - mosolyogtam rá.

Az étterem előtt álltunk , de az zárva volt. Csak egy nagy plakát lógott rajta .
- Apró lépés, apró két , apró hang, apró mosoly . Menj amerre a kis gyerekek hangja húz.- olvasta hangosan , Demi . Össze néztünk .
- Komolyan elviszem egy tanárhoz ez a lányt . - még mindig morogta Kiowa.
- Okos ő.- mosolyogtam , el mikor egy apró csöppség lehetett vagy 5 éves oda szökdécselt mellém , megrántotta a felsőmet  lenéztem rá.- Szia . Mit szeretnél ?- kérdeztem , mire ő csak megragadta a kezemet és elkezdet húzni maga után .
- Öhm.. Mira ?!- kiáltották utánam .
- Ne kérdezzétek , gyertek !- mondtam miközben az apró termet után mentem .
Addig , addig mentünk még nem egy kisebb fajta gyerek csapatba nem ütköztünk . Akik között minden korosztály volt. A kislány elengedte a  kezem és elszaladt én meg ott álltam és néztem körbe körbe , még a többiek oda nem értek.
- Mi ez a sok gyerek ?- kérdezte Kiowa.
- Olyat nem tudnál kérdezni , amire még a választ is tudnám !?- néztem rá .
- Nem .- vágta rá.
- Gondoltam .- sóhajtottam egyet , majd a pásztázni kezdtem a tömeget , a következő rejtvényért , de sehol semmi .
- Taylor Lautner ? - egy harminc körüli nő jelent meg előttünk.
- Én vagyok az .- lépet elő Tay.
-  Remek , ez az öné. Sok sikert. - mosolygót , majd egy cetlit nyomot a kezébe és eltűnt. De nem csak ő hanem Kellan is .
-Hol van Kellan ?- kiáltottam fel .
- Nem tom az előbb még itt volt .- monda Demi .
- Mindegy , mi állt a papíron.- csak elő kerül remélem .
- A játék véget ért . De  még nem találatok meg . „ Rózsaszín rózsa, fehér álom , csillogó szem , egy halvány szócska , ami az életet jelenti egy személynek .” Na ez már magas !- hadarta gyorsan utána Tay.
Össze ráncoltam a szemöldököm ezt én sem értettem . Törtem a fejem , mikor egy férfi hang megszólalt.
- Csöndet kérek. És felvétel !- felvétel ? Kérdeztem vissza magamba . De a választ azonnal megkaptam mikor egy ismerős hang , megszólalt. Sophie hangja volt. És a legújabb dalát énekelt a  Put Your Hearts Up-ot !
Kerestem a szemmel , de nem csak én .
Egy rózsaszín ruhás , vörös hajú lány lépet ki a táncosok közöl és énekelt felszabadultan .
- Wow!- szalad ki mindannyiunk száján . Mosolyogtam .
- Nyertél ! -elhalkult a zene és , már csak  mosolyogót felénk sétált. De egyik pillanatba mellé került öltönyben Kellan , a szemem kidülledt , a számat eltártam és csak néztem . - Nyertél, ezernyi barátot , egy férfit ,aki oda van érted . De még is úgy érzem én nyertem a legjobbat , egy barátnőt aki szeret és kitart értem . Ezért is , remélem nem fogsz elájulni nekem itt , mert tudod jól , hogy addig ütlek még fel nem kelsz !- ezen nevetnem kellet . Elénk ért a két jó madár. - Rózsaszín rózsa , kapta ki a hajából barátnőm a rózsát és tette az én hajamba . - Ami az örök barátságot jelenti . Fehér álom .- mosolygót , majd a mellette álló , nő kezéből kivett egy hófehér menyasszonyi ruhát . - Ami az örök szerelmet jelenti . - Csillogó szemek .- nézet rám . - Ami a boldogságot jelenti . És végül egy halvány szócska , ami az életet jelenti egy személynek . - nézet Kellanra , majd ellépet előlem . - Amit nem n teszek fel neked !- jelentette ki , és elnevette magát .
A szemebe könnycseppek kerültek és bár nem akartam én is nevettem és sírtam egyszerre. Nem tudom miért.
- Miranda , hozzám jössz feleségül ?- térdelt le elém , a szőke hercegem és kérdezte meg azt amiről eddig csak álmodtam . Bambán néztem magam elé.
- I-g-e-n .- dadogtam .

Sophie szemszöge .

Oda álltam szerelem mellé , és csak néztük a két szerelmest. Boldog voltam , mert végre ő is boldog . Szüksége volt erre. És habár kicsit kússza leánykérés volt , legalább örökre emlékezni fog rá , hogy nekem ő fontos személy az életembe . Testvéremnek tekintem , ezért bármit megtennék a boldogságáért.

Este , Tay karjai között feküdtem , a sötét szobánkba , csak az ablakon bevilágító hold volt az egyetlen fényforrás. Annyira jó érzés volt , újra az ölelésében feküdni és érezni mennyire szeret és , hogy ő csak enyém.
- Szeretlek .- suttogta a fülembe .
- Én is .- mosolyogtam el.
- Te , nem vágysz arra amire Mira ?- kérdezte.
- Mire a házasságra ?- kérdeztem vissza
- Igen.
- Talán...de nem most , nekem még nem kell , hogy elvagyél , nekem most csak az kell , hogy szeres , és lássam , tényleg mindent megteszel azért , hogy teljes szívemből szeresselek téged. Talán , ha már tényleg mind a ketten felkészültünk és , úgy gondoljuk együtt akarjuk leélni az életünket . Akkor szeretném .
- Én veled akarom csak .- nyomot egy csókot a nyakamra .
- Ahogy én is ...- fordult fel , és csókoltam meg … a többi meg mint egy jó forgató könyveben jött magától.

3 hónappal később .

Már a negyedik nadrágot hajítom le a földre. Valahogy egyik se akar feljönni rám , na jó feljön meg minden , de nem engedi , hogy begomboljam .
Morcoson csaptam földhöz a nadrágot , majd huppantam le az ágyra , egy száll topban és egy francia bugyian . Hátra dőltem és kifújtam  a bent tartott levegőt.
Fejemet , véletlenül fordítottam az ágyal oldalán lévő nagy tükör felé. Megnéztem magam , ahogy fekszem az ágyon . Mikor megakadt a szemem a hasamon . Felhúztam  pólót és , olyan fura volt. Eddig lapos volt , most meg olyan gömöbölyü és nagyobb . Meghíztam volna ?- kérdeztem magamtól. Egy csepp rúgást vagy mit éreztem , oda bent . A szeme  kitágult .
- Várjunk csak !- mondtam halkan magamnak , még mindig feküdtem . Rosszul voltam , hánytam , émelyegtem , szédültem , és kívánós voltam . Ohh az nem lehet. - mondtam ezeket mint magamba . Lassan megsimogattam a hasamat és de úgy látszik.
Az ajtó kinyílni kezdet.
- Kicsim itt vagy ?- és Tay lépet be rajta . Azonnal felültem és a hasam elé kaptam a párnát . Csak vigyorogtam . - Te jó ég , itt mi történ ?!- kérdezte az ajtóból. - Jól vagy ?- nézet rám.
- Igen , én miért ne lennek , teljesen jól vagyok . Minden rendben . - vigyorogtam .
- Biztos ?  Mit csináltál ide ?
- Csak válogatok.- fintorogtam . - Öh Szívem adsz egy nadrágot …
- Persze , melyiket adjam oda?
- Mármint a tieid közöl , mackó nacit .
- Te tuti jól vagy ?
- Igen . Na agy egy gatyát . - nyújtottam a kezem . Felhúzta a szemöldökét , majd benyúlt a szekrényébe és oda dobot nekem egy szürke nacit , na jó nagy volt , de még is jobb mint azok a földön. Gyorsan felkaptam , még mielőtt megfordult volna . - Köszi .- nyomtam  egy csókot a szájára .
- Szívesen . De nekem most el kell mennem este jövök. Szeretlek .- nyomot egy búcsú csókot majd kiment a szobából. Behajítottam a szekrénybe a ruhákat , majd ahogy tiszta lett mindenhol a terep , beállt a tükör elé , felhúzta a topot és csak néztem a hasam .
Minden szögből jól megnéztem . Fél órája vagy már egy órája is állhattam ott , mikor az ajtó kicsapott.
-Soph , arra gondoltam , hogy a koszorús lány ruhád lehetne , ipolya li....- mondta Mira , majd a hangja elhalkult . Rá kaptam  szemem , ő ami a kezében , volt mind a földre ejtet . És csak tátót szájjal állt és nézet , én meg felhúzott toppal oldalt álltam neki így mindent látott . Amire én is csak most jöttem rá !
- Te ...- dadogta ott nekem.- Te...te ..te ….

43. rész ~Pinkypop

Sziaszotk tudom eltúntünk sokáig.. De el is magyaráztuk a múltkori bejegyzésnél hogy miért fogunk.. Na de itt a fejezet jó olvasást kívánok, aztán örülnék ha pár komival megdobnátok minket :)))))

Xoxo: Pinkypop

Szabadulás napja:

Miranda szemszög:

Kint álltunk és vártuk, hogy kinyíljon az ajtó és kilépjen rajta. Úgy ahogy a kordonon kívül rajzó paparazzó had is. A vakuk egymás után, megállás nélkül csattogtak, fényképek ezrei örökítették meg az újságok számára a pillanatot. Közelebb bújtam Kellanhoz hogy a hideg ne járjon át még jobban. Pedig vastag téli kabátban voltam, de még így is vacogott a fogam. Taylor alig bírt egy helyben maradni úgy ahogy Kiowa is. Egyszer csak a vaskos fém ajtó nyikorogva kezdte kitárni óriás sötét száját, mire a vakuk még jobban el kezdtek kattogni. Egyszer csak megjelent Sophie kicsiny alakja, két egyenruhással mellette. Amikor pedig elléptek mellőle a rendőrök, én egyből megindultam felé, kitépve magamat Kellan karjából, és egyenesen futva mentem oda hozzá és a nyakába ugrottam és kitört belőlem a sírás. Úgy ahogy belőle is. Egymást ölelve zokogtunk.

-          Úr isten Sophie!! Végre! – szorítottam még jobban magamhoz.

-          Nagyon hiányoztál!- engedett el, majd mögém tekintett.

-          Te is nekem nagyon.. De úgy érzem, át adom mások helyét.. – léptem el majd oda mentem Kellanhoz és újra karjaiba bújtam. Sophie és Taylor nagy szemekkel nézték egymást, majd közelebb sétáltak egymáshoz, mire Sophie a nyakába ugrott és megcsókolta. Annyira jó volt őket együtt látni. Majd miután elengedték egymást Kiowa is magához húzta kishúgát és szorosan megölelte.

Végre minden negatív energia elhagyta a testemet, nem stresszeztem magamat, és ezt másokon is észrevettem, hogy sokkal nyugodtabbak vagyunk. Fáradtan dőltem el a kanapémon, és csak lehunyva a szememet feküdtem ott. Mikor pedig kinyílt az ajtó és nevetés szűrődött be fölkaptam a fejemet ijedten, és körbe pislogtam.

-          Hát ti? – kérdeztem meg illetődve, amikor láttam, hogy Taylor, Kiowa, Kellan és Sophie állt az előszobába.

-          Megyünk hozzánk vacsorázni, szóval öltözz át, nehogy ebbe a kinyúlt Spongya Bobos pulcsidba gyere! – mondta Sophie. Annyira jó volt látni, mosolyogni, és annyira jó volt látni, hogy boldog. – Na, álljál már föl. – ugrott rám Sophie én pedig leestem a kanapéról.

Mira ruhája

-          Hééé megjössz és már meg is ölsz! Hallod ez nem így működik! – nevettem és besétáltam a szobámba. Fölkaptam egy csíkos felsőt és egy lyukas fekete nadrágot és Sophie rám erőltetett egy fekete magas sarkú csizmát. De ahogy láttam ő is kedvet kapott az öltözködhetnékhez, mert elkezdett turkálni a szekrényemben, majd kiszedett egy ruha szettet és bevonult a fürdőbe. – Már nem azért Sophie imádlak, de szeretnék bejutni a SAJÁT fürdőszobámba! – dörömböltem az ajtón, mire kattant a zár és Sophie az én virágos koktélruhámba állt az ajtóban.

-          Gyere!- kuncogta.

-          Amúgy rajtad jobban áll ez a ruha, mint rajtam. Szóval megtarthatod!- fogtam két kezem közé az arcát majd megráztam a fejét. Amit tudtam, hogy gyűlöl.

-          Naa! Ne mááár!- igazította meg a haját. – Mira.. – fordult csöndesen felém

-          Igen?- kérdeztem mikor elvégeztem az utolsó simítást és felé fordultam. Mire ő megölelt szorosan

-          Szeretlek!

-          Én is pöttöm. – engedtem el majd kisétáltunk az ajtón.

-          Ez amúgy nem a te ruhád? – hajolt oda Kellan mikor Taylorék után sétáltunk az utcán.

-          De, vagyis most, már nem mert neki adtam, rajta jobban áll. – rántottam meg a vállamat

Sophie ruhája

-          Szerintem minden jól áll rajtad. – nyomott egy csókot az arcomra. A vacsora kellemesen telt végre volt egy nyugis este, amin nem kellett görcsölnöm, és nem kellett azon gondolkodnom, hogy vajon Sophiet mikor verik össze, vagy ő mikor veti rá magát olyanra, hogy saját magának ártson. Szinte minden éjszaka ilyen rémálmaim voltak. Csöndesen sétáltunk haza Kellannal csak kettesben, mert Sophie és Taylor még ott maradt. Volt valami furcsa Kellanban, mintha be lenne zsongva.

-          Mi bajod van? Olyan, vagy mint a kisgyerek karácsonykor, pörögsz

-          Majd meglátod. – nyomott egy puszit az orromra. Bent ültem a kanapén és vártam, hogy a nagy mackó Kellanom előkerüljön, mert már vagy tíz perce elhagyta a lakást azzal a mondattal, hogy maradjak itt, és amikor kopogni fog csukjam be a szememet. Végül tizenkét perc elteltével megtörtént a kopogás, mire én izgatottan hunytam be a szememet majd izgatottan vártam a következő dolgokat, amik történni fognak. – Na, még ne nyisd ki a szemedet, ha lehet. Szóval.. Most szeretném oda adni neked a szülinapi ajándékod második részét. Háromra nyisd ki a szemedet. Egy… Kettő.. Három.. – Kinyitottam a szememet és Kellan vigyorgó arcával találtam szembe magamat, mire valami megnyalta az arcomat, ijedten kaptam a kis valami felé a fejemet mire egy kiskutyával találtam magamat szembe. Egy édes boxer kölyökkutya ült a tenyerében, ami egyre inkább mászott az én ölembe.

-          Úr isten Kellan!! Ez most komoly??? Ez most az enyém? És.. És hogy hívják? – ömlöttek belőlem a kérdések

-          Igen a tiéd, és neked kell elnevezned, annyit elárulok, hogy kisfiú. Szóval, ha lehet ne valami lány nevet adj neki. -  Nevette mire magamhoz húztam és becsuktam nevető száját az enyémmel.