39. rész ~Oktober . 16. Duplán Boldog Szülinapot. 2. rész

Sziasztok! Nyuszifüleim!

Meghoztam a fejezetet, remélem tetszeni fog ;)

Komikat viszont nagyon szeretnék látni. Itt a bejegyzés alatt vagy akár chatbe is:))))

Xoxo: Pinkypop

Sophie ott is hagyott minket, maga után húzva Taylort. A még mindig a kezembe lévő kulcsot bámultam. Kellan viszont megunta és kikapta a kezemből a kulcsot és vigyorogva kinyitotta a lakás ajtaját és betuszkolt. Amint beléptünk el állt a lélegzetem is. Tágas tér üveg falak, krém színű kanapé, óriási tv.
- Gyere nézzük meg mi van beljebb. - fogta meg a kezemet és húzni kezdett maga után. Meg nem tudtam szólalni. Hisz ez óriási, és úr isten Sophie vette nekem. Én komolyan megverem azt a lányt! Biztos nagyon sokba kerülhetett a ház. Beléptünk a konyhába ami akkora volt majdnem mint a nappalinak a fele, ami így is óriási. A bútor színe hasonlított a tejkávé színéhez. A bútor lapjai fényesen csillogtak, ahogyan a lemenő nap rásütött.- Ma én főzök! - kiáltott föl, amikor meglátta a hűtőt feltöltve kajával.
- Renden- ez volt ez első szó ami kijött a számon mióta beléptünk ebbe  a Mennyországba.
- Na nézzük, meg milyen hálószoba van.. - vigyorgott rám kajánul.
- Atya úr isten tudod, hogy baromi perverz agyam van, és vizuális elképzelés módom, ne mondj ilyeneket.- bokszoltam vállba, és kinyitottam a háló ajtaját. Bent krém és kicsit a szürkére hasonlító színű falak fogadtak, egy óriási ablak, és egy bitang nagy ágy, aminek sötét fakerete volt. a szoba jobb oldalában egy kör alakú tükör, mögöttünk pedig az ajtó két oldalán szekrény sor futott. Annak is az ágykeretének hasonló színe volt. A szám is tátva maradt...- Én megverem azt az állat kurvát! Ezt tiszta hülye! Agyon baszom! - káromkodtam és elindultam az egyik kis ajtó felé. Bent pedig a fürdő volt. Fa parketta, óriási kád, és óriási zuhanyzó kabin. Egy bitang nagy fali tükör, és több polc mellette. Én nekem, soha életemben nem volt iylen házam, mindig csak kis lyukakba lakta, egy eldugott rossz környéken, mert csak arra volt az az elve kevés pénzem, vagy épp a keresztanyámnál laktam a nappaliba.
- Hé! Mi bajod van?
- Semmi, csak én úgy érzem, hogy nem tudom neki ezt az ajándékot meghálálni. Hisz pénzem is alig van.. Soha életemben nem jutott volna eszembe ekkora házat venni.
- Ha neked nem is nekem biztos eszembe jutott volna. - húzott magához és megcsókolt...- Na de mielőtt elfelejtődik, hogy szülinapos egyetlenem, oda szeretném adni az ajándékomat. Az egyik részét ma is odatudom adni, de viszont a második és a harmadikat csak később..- simogatta meg a hátamat. - De akkor előtte csüccsenj ide. Mindjárt jövök. - nyomott egy csókot a számra és lenyomott az ágyra. Majd eltűnt. Elkezdtem jobban megvizsgálni a szobát. Föl akartam állni és ki akartam és kinézni az ablakon amikor Kellan betoppant. - Na itt vagyok... - ült le mellém. És előhúzott a zsebéből, egy lapos dobozkát. - Szóval, az az igazság, hogy nem készültem nagy beszéddel. Viszont, ami ebben van, az egyik felét, lehet máshogy érteni is. Tudom zavaros amit mondok, de megfogod érteni amint én kinyitom. Szóval, akár föl is tehetem a kérdést, de nem tudom mennyire állsz készen rá.. De ez most lényegtelen. Szóval Nagyon Boldog Születésnapot Egyetlenem! - nyitotta ki a fekete bársony borítású dobozkát, amiben két dolog is volt. Egy gyönyörű karkötő, és egy gyűrű. Egy gyönyörű ezüst gyűrű, amin három darab nagyobb kő volt.
- Úr isten Kellan.. - suttogtam, meghatódva, a szemembe könnynek szöktek.
- Tudom még egy éve sem annak hogy együtt vagyunk, és mondom nem kell, hogy ez rögtön egy eljegyzési gyűrű legyen. Csak szeretném ezzel, azt mutatni, hogy én iszonyatosan odáig vagyok érted, és nem akarlak elveszíteni.- Fogta meg a gyűrűt és a kezemre húzta.- Szóval.. ha akarod itt s most megkérem a kezedet, de ha nem akarod, rendben.
- Ajj már fogd már be. - öleltem át a nyakát és magamhoz húztam. A könnyek legördültek az arcomon. Igen, sírok, de boldogságomban. - Ez életem egyik legjobb születésnapja! - nyomtam még egy csókot az ajkára. És elhajoltam. Akkor láttam meg, hogy a könnyektől lefojt a sminkem és Kellan arcára ment át. - Upszika! - kuncogtam és letöröltem kicsit borostás arcáról a szempilla spirál maradványát. - Segítesz? - néztem rá amikor a karkötőt próbáltam a kezemre rakni. A karkötő annyi kővel volt kirakva, mint égen a csillag...
- Hmm.. jobban is áll mint gondoltam... - nézegette a kezemet.
- És hogy jött az ötlet?
- Ashley adta, vagyis segített hogy az első ajándékod meglegyen, no meg Kiowa is.
- Majd megköszönöm nekik is... - vetettem át a lábamat az ő lábán és szembe ültem vele. Amikor megkordult mind a kettőnknek elég hangosan a hasunk. Mire mind a ketten fölnevettünk.
- Na akkor csinálunk valamit?
- Aham. - le akartam róla mászni, mikor ő megfogta a combomat és úgy indult el velem. Majd a konyha pulton letett. Oda ment a hűtőhöz és nézegetni kezdte a tartalmát. Leugrottam a pultról és oda sétáltam mellé, és átöleltem a derekát.- Na mit főz uram?
- Nem tudom...
- Nekem megfelel ha csinálunk rántottát, vagy tésztát főzünk ki.
- Tésztát valahogy jobban ennék. Akkor azt csinálok, jó?
- Ühüm.. De tudod hol van? - mosolyogtam huncutul
- Ezt akartam kérdezni... - nyomott egy csókot a homlokomra
- Megkérdem attól a szomszédos majomtól.. - lépkedtem az otthoni telefonhoz, és bepötyögtem a telefon mellett lévő papiroson lévő számot. Vártam, mire végre valaki föl vette.
- Igen? - lihegte bele Taylor..
- Atya úr isten.. Ugye nem csináltatok semmit sem. - fogtam a fejemet szégyenkezve, ahogy elképzeltem ezek ketten mit csinálhattak...
- Nem dehogy is!- ellenkezett rögtön. - Maradjál már törpike! - morogta biztos Sophienak. Amúgy meg mit szerettél volna?
- Csak Sophieval akartam beszélni, hogy tudna-e segíteni?- szorítottam a vállamhoz a telefont és közben a kezemmel Kellant bökdöstem.
- Na mondjad.
- Figyelj már. Tésztát hol találok?
- A konyhában, ott.. a.. izé.. várjál megnézem én hová raktam mert neked is ott van.. - halottam ahogy eltrappol az egyik szobából a másikba majd vissza. - Na szóval, a tűzhely mellett ott van a szekrényben.- Lediktáltam Kellannak a "koordinátákat" ő pedig győzedelmesen emelte ki a szekrényből a spagettit. - Hmm.. nem mehetnénk hozzátok át kajálni? - látam lelki szemeim előtt ahogyan rebesgeti a szemeit.
- Gyertek. - vette el a telefont Kellan. - akkor kb úgy fél óra múlva gyertek.- És letette a telefont.- Gyere, csináljuk vacsit! - fogta meg a kezemet és a konyhába rángatott. Levettem a kezemről a karkötőt, de a gyűrűt nem. Letettem a nagy asztalon lévő tálkába. Megfőztük a tésztát, meg a hűtőben talált darált húsból készítettünk egy kis bolognait. Éppen végeztem a terítéssel, amikor megjelent a két mamlasz a kezükben egy dobozzal.
- Az meg mi? - mutattam a papír dobozkára.
- Hát torta nélkül, nem szülinap a szülinap. Amúgy anyu sütötte nekünk. - tette be a hűtőbe Sophie.
- Hmm.. milyen jó illat van- jegyezte meg Taylor és leült az asztalhoz. Éppen nekikezdtünk a vacsorának, amikor Sophie fölsikkantott.
- Atya úr isten! Mi az ott az ujjadon? - pattant föl és mellém jött. - Miért nem mondtad hogy Kellan megkérte a kezedet?
- Soph... Ez igazából, nem eljegyzési gyűrű... - vakartam meg a tarkómat...
- Hanem?
- Nem eljegyzési szándékból adtam neki. - válaszolt helyettem Kellan.
- Ó pedig azt hittem, hogy koszorús lány lehetek... - görbítette le a száját.
- Esküszöm neked, te leszel a esküvőmön a legszebb koszorús lány Blairrel együtt.- öleltem meg. És nyomtam egy nagy cuppanós puszit az arcára. Majd vissza ült és végre most már rendesen elkezdtük a vacsorát.