Sziasztok! Itt a kövi rész :DD Puszi jó olvasást !:D
Sophie szemszöge :
A csengő hangos zajára ébredtem fel egyik , legszebb álmomból. Kellemetlen érzés volt, fejemre húztam a párnát , nem akartam hallani . Azt hittem ha kérem magamba akkor csönd lesz, de egyre mérgesebben nyomta az az örült a csengőt.
- Hé, nem akarod megnézni .- bökött oldalba Taylor .
- Nem . - vágtam rá. - Te nem szeretnéd ?- dörmögtem neki ki a takaró alól.
- A-a .- álmos hangja , így is halk volt de a végére már nem is hallottam . Újra szuszogást hallottam magam mellett, és a csengő egyre erőteljesebb nyomogatását.
- Baszki Tay, pasiból vagy és még egy lusta dög .- dobtam le a fejemről a párnát , majd mielőtt kimásztam volna az ágyból még ráhajítottam . Kiestem jóformán , nem ki másztam . Felkaptam a pulcsit ami az ágy szélén hevert, bele bújtam fehér papucsomba és bár álmos voltam , valahogy elbotorkáltam az ajtóig . Kinyitottam és mintha egy erős hullám csapot volna , meg. Olyan hangos volt a csengő hangja. - Na , hagyd már abba , megyek .- kiabáltam . Lepottyantam a lépcsőn , ásítás közben nyitottam , ki az ajtót így tuti , hogy aki ott állt kissé megijedt . Főleg , hogy a hajam se volt valami remek állapotban .
Egy nálam kicsit fiatalabb fiú állt ott, még helyes is volt a maga módján. Ahogy láttam , a szeme elkerekedett és jó alaposan végig mért, nem is csodálom egy szál pólóban és egy pulcsiban , meg bugyiban állok előtte.
- Na jó mit akarsz kis haver?- böktem , ki nem épp kedvesen . Hiszen felkeltett.
- Öhmm...- ébredt fel .- Ezt itt írd alá.- nyomott a kezembe egy lapot , nem tudtam mi az , de gyorsan túl akartam lenni , ezért alá firkantottam ,majd mosolyogva vissza nyomtam a kezébe .
Rám mosolygót , majd a kis szütyőjéből elő kotort egy levelet és oda adta nekem.
- Köszi .- mosolyogtam , majd rá csuktam az ajtót. Meg se néztem , mit kaptam . Lehajítottam a konyha pultra és vissza vánszorogtam a hálóba . Tay, magához ölelte a párnámat. - Adod ide .- húztam ki az öleléséből , bebújtam és én bújtam oda hozzá.
Két másodperc volt, és újra mélyen aludtam .
Órák múlva ébredtem fel, édes csókok között. Most már mosoly húzódott az arcomra. Még inkább bele bújtam a meleg párnámba , jobban ki akartam élvezni amit kapok. A csókok egyre jobban felfelé a nyakamon haladtak .
- Jó reggelt szépségem .- suttogta Tay méz édes hangon a fülembe . Majd csókot nyomot az arcomra. - Itt vannak Miráék oda lent várnak . Gyere.- egy útólólsó csók és az ágy süppedése éltűnk , majd már csak én voltam a szobába. Morcosan sóhajtottam egy nagyot, majd kimásztam és egyáltalán nem érdekelt , hogy hogy nézek ki . Kipattogtam az ajtón , azt hittem úgy fogok lemenni a lépcsőn mint egy pattogó labda, de ez nem így volt. Csak ásítottam egy óriásit. Amint beléptem a konyhába ahol már mindenki nagyban beszélgetett.
- Helló ribi .- köszönt Mira, kábán néztem fel rá.
- Csacsóka .- intettem , és azonnal kávé utána kaptam , ki is vettem Taylor kezéből és helyette nyomtam egy csókot az szájára. Majd leheveredtem az egyik párszékre, bele kortyoltam a jó meleg kávéba . - És milyen az új háló szoba ??- kérdeztem , nagy mosollyal a számon barátnőmtől.
- Sophie , isteni . De ezt én nem tudom neked soha meghálálni és ezt te is tudod .- egy kis szomorkás rész jelent meg az arcán.
- Ide , figyelj. Ne légy szomorú mert leöntelek a kávémmal, és hogy tud inkább meginnám, minthogy a fejeden landoljon.- morogtam és még egyet kortyoltam .- De meg teszem . - mondtam .- Tudom . És csak , hogy tudd nem is akarok , hogy megháláld. Elég, hogy a legjobb barátnőm vagy . Nekem ez is elég. - mosolyogtam és megöleltem a mellettem ülő barátnőmet.
- Köszönöm . -suttogta a fülembe .
- Szívesen .- mosolyogtam rá.
- Kicsim, ez nem neked jött.- nyújtott felém egy borítékot Tay.
- Jaj , de csak lusta voltam megnézni. Mert valaki lusta férfi volt , felkelni és átvenni .- néztem rá szúrósan , mikor elvettem tőle. A bögrét letettem magam elé, és feltéptem a fehér borítékot. Nem volt semmi a borítékon csak a nevem . Hát jó. Kivettem és szét hajtottam a fehér papír lapot.
- Ki üzent neked ?- kérdezte , Kellan . Bele mélyültem az olvasásba , de az első néhány sor után már tudtam mi az . Össze hajtottam és letettem magam lé, kezembe vettem a kávét és kortyolni kezdtem .
- Mi volt az ? - Mira idegesen kérdezte.
- Jaj, csak Kellan az anyád üzent nekem.- mondta , mikor felálltam és a mosogatóhoz mentem , bele tettem a poharat , majd megtámaszkodtam rajta.
- Mi csoda?- hallottam , meg kiabálását.
- Most , miért vagy kiakadva , tudtuk, hogy feljelent ...és tessék már a papír is meg van .- fordultam , meg és tettem karba a kezem . Barátnőm és Kellan mélyen olvasták a levelet. Én magam elé bámultam . Lehet , hogy hamar bíztam el , lehet , hogy nem lesz olyan könnyű mint gondoltam . Annak a nőnek lehet , hogy esze nincs ,de furfangos.
Két erős és meleg kéz jelent meg az oldalamon , tekintettemet felemeltem és szembe találtam magam Taylor csoki barna szemeivel, amik olyan sokszor megnyugtatnak.
- Min töröd a fejed?- kérdezte, miközben homlokát az enyémhez szorította, két kezemmel átöleltem .
- Mindenen . - suttogtam , kicsit szomorúan . - Lehet , hogy túl hamar bíztam el magam .
- Két nap múlva lesz a tárgyalás .- Mira hangja hasított belém. Hangos sóhaj tört fel a torkomból .
- Remek.- morogtam . Szomorúság és apró félelem jelent meg a szemebe , amit Tay észre is vett, azonnal lecsapott mézédes ajkaival az enyémre.
2 nap múlva:
- Ez nem igaz .- kiáltottam fel a teremben .
- Csönd legyen . Tartsa ülve a védencét Mr. Corvert. - mint ahogy a filmekben , a bírok csapot egyet a kis kalapácsával , majd szigorú nézéssel beszélt.
- Sophie ülj le .- rángatott vissza a helyemre az ügyvédem .- Elnézést, Bíró úr. - kért bocsánatot.
- Folytassa Ms. Lutz .- mondta a bíró, láttam ahogy gonoszan rám mosolyog Kellan mostoha anyja.
- Kiabált , velem a saját házamban és a lányom szeme láttára vert meg . - mint ha csak a víz folyna úgy hazudt . Az arca, tele lila folttal , a kezén is . Én ilyet nem tettem .
- Ezt nem én tettem .- morogtam magam elé.
- Köszönöm . Kérem , Ms. Gordon . - nézet rám a bíró. Nem szóltam , csak felálltam és helyet cseréltem Amandáva. Aki mielőtt elment volna mellettem oda súgta nekem . Meg vagy ! Leültem , velem is elmondatták ugyan azt , majd csak ültem és néztem magam elé. Nem tudom , magam kimagyarázni , hiszen mindent rám fogott. Túl erős.- Mondja el mi történt .- riadtam fel a bíró kemény hangjára. A levegőm bent rekedt ezért szakadozva vettem levegőt és kezdtem bele .
- Igaz , hogy kiabáltam vele , de azért mert ócsárolt engem és barátnőmet. Mert nem épp vagyunk olyan nagyvonalúak mint ő , mert kis országból jöttünk , ami nem olyan fejlett mint ez. Szájára vette a családomat és csak is ezért ütöttem meg , de én nem vertem meg. Nem okoztam ilyen jellegű sebeket Ms. Lutzan . Soha .- ráztam , meg könnyes szemmel a fejemet, majd a bíróra néztem .
- Köszönöm . - monda , majd az asztalra csapot . - A tárgyalást berekesztem , holnap délelőtt , jönnek vissza.- mondta , majd mindenki felállt és megvárták még ki ment a teremből. Ahogy az ajtó becsukódott , vissza rogytam a székbe , kezeim közé helyeztem az arcomat.
Veszíteni fogok. - morogtam magamban. Szükségem van Tayra , de nem jött el velem , itt hagyott egyedül. Mérges voltam rá és magamra , mert bele estem ebbe a csapdába. Felálltam kihúztam magam és letöröltem a kicsordult könnycseppjeimet. Vissza sétáltam az ügyvédem mellé. Felöltöztem és egymás mellett haladtunk kifelé. Tudtam , hogy oda kint fotósok hada fog várni , akkor is ez volt mikor jöttem . Nekik , mintegy , hogy este vagy reggel van , a lényeg , hogy csámcsogjanak azon amivel te szenvedsz . Oda kint már csak , az utcák fénye világított és a fotósok vakuja , ahogy Amanda kiment .
Megálltam és megdermedtem .
- Mi lesz , ha ezt elveszítem ?- néztem Lucasra .
- Nem fogod. Győzni fogunk .- biztatóan vállamra helyezte a kezét.
- De , ha még sem . Hiszen , jobb mint gondoltam . - néztem mélyen a szemébe , újra könnycseppek jelentek meg a szemben .- Én nem vertem meg én csak megpofoztam és az se volt olyan kemény. Még is úgy néz ki. Lucas, ezt nem fogom megnyerni . Börtönbe fogok kerülni . - nem akartam elsírni magam , de a hangom más csuklót el , mély levegőt vettem , hogy vissza nyomjam a sírást.
- Figyelj rám , Sophie. Keményen harcolunk és nyerni fogunk , én hiszek neked és szerintem a bíró is fog . Amanda sérüléseit nem okozhattad , te . Ahhoz nem vagy elég erős.- halvány mosoly jelent meg az arcán . - Menj haza aludj egy jót, és holnap ugyan itt találkozunk és megnyerjük ezt a csatát ha nem is holnap. Rendben ? - mosolygót rám.
- Rendben .- egyeztem bele , rá mosolyogtam halványan , majd vettem egy mély levegőt és lehajtott fejjel kiléptem a vakuk fénybe.
A házamnál végre leráztam a fotósokat, leparkoltam Tay kocsija mellé. Még mindig szomorú voltam. Kimásztam , bezártam a kocsit és semmi hangulattal lépkedtem felfelé a lakásomhoz. Elő kotortam az ajtó előtt a kulcsomat , kicsit remegő kézzel helyeztem bele a zárba a kulcsot és fordítottam el. Beléptem és becsuktam magam mögött az ajtót , elindultam a konyha felé , ott ledobtam a kulcsomat , majd át baktattam a nappaliba .
- Taylor beszélnünk....- a mondatomat nem tudtam mert , olyan ember ült a nappalimba akit nem vártam . - Te mit keresel a házamban ?- sziszegtem a fogam között miközben ledobtam a táskámat az egyik fotelbe .
- Sophie , kicsim . Hagy magyarázzam meg ..- termet előttem Taylor.
- Ne érj hozzám.- hátráltam , mikor megakart fogni .- Te meg édesem , takarod el most a házamból még bajod nem lesz .- néztem a szöszi Taylor Swiftre.
- Miért tenném , ez Tay háza .- állt fel.
- El vagy te tévedve , ez itt az enyém . Takarodj innen.- fogtam meg a hajánál fogva és kirángattam az ajtóig. - Te is , takarodj.- mutattam Taynak amint a szöszi az ajtó kívül volt.
- Kicsim ..beszéljük meg .- lépkedett felém.
- Ne , kicsimhez nekem itt.- morogtam .- Szükségem lett volna rád a tárgyaláson ,és ahelyett , hogy velem a barátnőddel lettél volna , és támasztottál volna . Ahelyett ezzel a kurvával vagy az én házamban . Nem érdekel . Takarodj el a házamból Taylor most !!!- kiabáltam az arcába . Pár másodpercig egymás szemébe néztünk , én már sírtam . Majd elhaladt mellettem , és nyomot egy csókot az arcomra. Majd kiment . Becsaptam mögötte az ajtót , kulcsra zártam . Felrohantam a fürdőszobámba és ott lerogytam a hideg köre és sírtam .
Órákon keresztül csak sírtam és sírtam , majd mikor már elfogyott minden könnycseppem , befeküdtem a kádba és bámultam magam elé mint egy zombi .
Miért pont én szenvedek ennyire . Miért ?- kérdeztem magamban , oda bent még mindig sírtam . Kiáztattam , magam . Vissza battyogtam a szobába , magamra vettem egy fekete szoknyát egy fehér inget és egy magassarkút, majd a fürdőben újra megnéztem magam . A szemeim pirosak voltak , apró kicsi lila karikák is ott gubbasztottak. Kentem az arcomra alapozott , meg kihúztam a szemem , majd lesétáltam a nappaliba . Egy újság hevert az asztalomon , oda mentem érte és felvettem . Ez a mai volt. De még is ki hozta be . Mira. - döbbentem rá.- Felvettem és magammal húztam egy apró barna pokrócot is , kisétáltam az erkélyemre leheveredtem az egyik kényelmes fotelbe , felhúztam a lábam és betakartam magam a pokróccal.
Tudtam, hogy mit írnak az újságok , de azért kinyitottam és olvasni kezdtem . A címlapon persze én és Amanda tárgyalása hevert.
Nem aludtam egy percet sem , és már a nap is kelt fel.
Fellapoztam arra az oldalra, a képek a tegnapi tárgyalásról valóak voltak , mikor kijöttünk . Volt egy cikk az egyik oldalon. Olvasni kezdtem , fájó szível.
Amanda & Sophie pere.
- Ez nem igaz .- kiáltottam fel a teremben .
- Csönd legyen . Tartsa ülve a védencét Mr. Corvert. - mint ahogy a filmekben , a bírok csapot egyet a kis kalapácsával , majd szigorú nézéssel beszélt.
- Sophie ülj le .- rángatott vissza a helyemre az ügyvédem .- Elnézést, Bíró úr. - kért bocsánatot.
- Folytassa Ms. Lutz .- mondta a bíró, láttam ahogy gonoszan rám mosolyog Kellan mostoha anyja.
- Kiabált , velem a saját házamban és a lányom szeme láttára vert meg . - mint ha csak a víz folyna úgy hazudt . Az arca, tele lila folttal , a kezén is . Én ilyet nem tettem .
- Ezt nem én tettem .- morogtam magam elé.
- Köszönöm . Kérem , Ms. Gordon . - nézet rám a bíró. Nem szóltam , csak felálltam és helyet cseréltem Amandáva. Aki mielőtt elment volna mellettem oda súgta nekem . Meg vagy ! Leültem , velem is elmondatták ugyan azt , majd csak ültem és néztem magam elé. Nem tudom , magam kimagyarázni , hiszen mindent rám fogott. Túl erős.- Mondja el mi történt .- riadtam fel a bíró kemény hangjára. A levegőm bent rekedt ezért szakadozva vettem levegőt és kezdtem bele .
- Igaz , hogy kiabáltam vele , de azért mert ócsárolt engem és barátnőmet. Mert nem épp vagyunk olyan nagyvonalúak mint ő , mert kis országból jöttünk , ami nem olyan fejlett mint ez. Szájára vette a családomat és csak is ezért ütöttem meg , de én nem vertem meg. Nem okoztam ilyen jellegű sebeket Ms. Lutzan . Soha .- ráztam , meg könnyes szemmel a fejemet, majd a bíróra néztem .
- Köszönöm . - monda , majd az asztalra csapot . - A tárgyalást berekesztem , holnap délelőtt , jönnek vissza.- mondta , majd mindenki felállt és megvárták még ki ment a teremből. Ahogy az ajtó becsukódott , vissza rogytam a székbe , kezeim közé helyeztem az arcomat.
Veszíteni fogok. - morogtam magamban. Szükségem van Tayra , de nem jött el velem , itt hagyott egyedül. Mérges voltam rá és magamra , mert bele estem ebbe a csapdába. Felálltam kihúztam magam és letöröltem a kicsordult könnycseppjeimet. Vissza sétáltam az ügyvédem mellé. Felöltöztem és egymás mellett haladtunk kifelé. Tudtam , hogy oda kint fotósok hada fog várni , akkor is ez volt mikor jöttem . Nekik , mintegy , hogy este vagy reggel van , a lényeg , hogy csámcsogjanak azon amivel te szenvedsz . Oda kint már csak , az utcák fénye világított és a fotósok vakuja , ahogy Amanda kiment .
Megálltam és megdermedtem .
- Mi lesz , ha ezt elveszítem ?- néztem Lucasra .
- Nem fogod. Győzni fogunk .- biztatóan vállamra helyezte a kezét.
- De , ha még sem . Hiszen , jobb mint gondoltam . - néztem mélyen a szemébe , újra könnycseppek jelentek meg a szemben .- Én nem vertem meg én csak megpofoztam és az se volt olyan kemény. Még is úgy néz ki. Lucas, ezt nem fogom megnyerni . Börtönbe fogok kerülni . - nem akartam elsírni magam , de a hangom más csuklót el , mély levegőt vettem , hogy vissza nyomjam a sírást.
- Figyelj rám , Sophie. Keményen harcolunk és nyerni fogunk , én hiszek neked és szerintem a bíró is fog . Amanda sérüléseit nem okozhattad , te . Ahhoz nem vagy elég erős.- halvány mosoly jelent meg az arcán . - Menj haza aludj egy jót, és holnap ugyan itt találkozunk és megnyerjük ezt a csatát ha nem is holnap. Rendben ? - mosolygót rám.
- Rendben .- egyeztem bele , rá mosolyogtam halványan , majd vettem egy mély levegőt és lehajtott fejjel kiléptem a vakuk fénybe.
A házamnál végre leráztam a fotósokat, leparkoltam Tay kocsija mellé. Még mindig szomorú voltam. Kimásztam , bezártam a kocsit és semmi hangulattal lépkedtem felfelé a lakásomhoz. Elő kotortam az ajtó előtt a kulcsomat , kicsit remegő kézzel helyeztem bele a zárba a kulcsot és fordítottam el. Beléptem és becsuktam magam mögött az ajtót , elindultam a konyha felé , ott ledobtam a kulcsomat , majd át baktattam a nappaliba .
- Taylor beszélnünk....- a mondatomat nem tudtam mert , olyan ember ült a nappalimba akit nem vártam . - Te mit keresel a házamban ?- sziszegtem a fogam között miközben ledobtam a táskámat az egyik fotelbe .
- Sophie , kicsim . Hagy magyarázzam meg ..- termet előttem Taylor.
- Ne érj hozzám.- hátráltam , mikor megakart fogni .- Te meg édesem , takarod el most a házamból még bajod nem lesz .- néztem a szöszi Taylor Swiftre.
- Miért tenném , ez Tay háza .- állt fel.
- El vagy te tévedve , ez itt az enyém . Takarodj innen.- fogtam meg a hajánál fogva és kirángattam az ajtóig. - Te is , takarodj.- mutattam Taynak amint a szöszi az ajtó kívül volt.
- Kicsim ..beszéljük meg .- lépkedett felém.
- Ne , kicsimhez nekem itt.- morogtam .- Szükségem lett volna rád a tárgyaláson ,és ahelyett , hogy velem a barátnőddel lettél volna , és támasztottál volna . Ahelyett ezzel a kurvával vagy az én házamban . Nem érdekel . Takarodj el a házamból Taylor most !!!- kiabáltam az arcába . Pár másodpercig egymás szemébe néztünk , én már sírtam . Majd elhaladt mellettem , és nyomot egy csókot az arcomra. Majd kiment . Becsaptam mögötte az ajtót , kulcsra zártam . Felrohantam a fürdőszobámba és ott lerogytam a hideg köre és sírtam .
Órákon keresztül csak sírtam és sírtam , majd mikor már elfogyott minden könnycseppem , befeküdtem a kádba és bámultam magam elé mint egy zombi .
Miért pont én szenvedek ennyire . Miért ?- kérdeztem magamban , oda bent még mindig sírtam . Kiáztattam , magam . Vissza battyogtam a szobába , magamra vettem egy fekete szoknyát egy fehér inget és egy magassarkút, majd a fürdőben újra megnéztem magam . A szemeim pirosak voltak , apró kicsi lila karikák is ott gubbasztottak. Kentem az arcomra alapozott , meg kihúztam a szemem , majd lesétáltam a nappaliba . Egy újság hevert az asztalomon , oda mentem érte és felvettem . Ez a mai volt. De még is ki hozta be . Mira. - döbbentem rá.- Felvettem és magammal húztam egy apró barna pokrócot is , kisétáltam az erkélyemre leheveredtem az egyik kényelmes fotelbe , felhúztam a lábam és betakartam magam a pokróccal.
Tudtam, hogy mit írnak az újságok , de azért kinyitottam és olvasni kezdtem . A címlapon persze én és Amanda tárgyalása hevert.
Nem aludtam egy percet sem , és már a nap is kelt fel.
Fellapoztam arra az oldalra, a képek a tegnapi tárgyalásról valóak voltak , mikor kijöttünk . Volt egy cikk az egyik oldalon. Olvasni kezdtem , fájó szível.
Amanda & Sophie pere.
Ezért még mélyen megfizet , Sophie. Börtönbe fog jutni azért amit velem tett.- ezt nyilatkozta kameránkban Amanda , amint a kocsija felé haladt . Pár másodperc múlva a fiatal Sophie Gordon is kilépet a bíróság ajtóján . Ő egyetlen egy kérdésünkére se válaszolt , csak beült a kocsijába el elhajtott.
Vajon ki nyeri ezt a csatát. ? Kíváncsija várjuk.
Könnycseppek gyűltek a szemeb újra. Ellapoztam onnan , de pár ne tettem volna . Mert a következő oldalon , Taylor és a szöszi voltak , ahogy kilépnek házam ajtóján. Sikítva dobtam el az újságot és újra sírásba törtem ki.
Az szemeim pirosak voltak az arcomon csak a sírás volt. Így léptem és ültem le a bíróságon. Tudtam , hogy most a családom és még Kellan és Mira is ott ül valahol mögöttem , de nem volt erőm hátra fordulni és a szemükbe nézni . Csak össze fontam magam előtt a kezem és halkan sírtam .Nem éreztem , magam győztesnek épp ellenkezőleg , érzem , hogy veszteni fogok.
Mindenki felállt , így én is . A bíró belépet és leült a helyére. Nem tudtam , mi lesz ma . De érzem , hogy nekem végem .
Leültem és vártam a végszót.
- Jó napot .- köszönt a bíró. - A bíróság , ma kapott egy kisebb információt ami által elkel halasztanunk , hogy megtudjuk igaz -e a hír. De sajnos , addig Sophie Tímea Gordont őrizetbe veszik. - amint kimondta , nekem az agyam feladta a harcot. A kezem remegni kezdtek , amit mellém sétált egy rendűr és felállított. Megbilincselte a kezem . Kezeim még így is remegtek.
- Nem maradsz oda bent érted , kihozlak.- fogta meg az arcomat Lucas , amint a elhaladtam mellette.
- Sophie .- mindenki a nevemet , mondta . Mikor a rendős kiakart tuszkolni az ajtón észre vettem szerelmemet akinek szeme csillogott, ennyi volt eltört a mécsed sírva léptem ki a teremből. És indultam el a börtön felé....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése