 | ||
| "A bánatotot nem egyszerű elűzni, főleg ha vannak dolgot amik még megnehezítik..." |
- Mira! Kérlek, most ne menj sehová! - mondta Kellan és még mindig próbált meg akadályozni abban, hogy kiszabaduljak izmoktól dagadó karjai közül. Így föl adtam minden fajta harccal és erőtlenül rogytam bele Kellan karjába, zokogva. - Css!! Kicsim, minden rendben lesz! Nem marad bent sokáig ígérem... - Amint az összes ember elhagyta a termet már csak Sophie családja és a stáb egyéb tagja meg mi és Amanda maradt be, Fokozatosan indultunk ki a teremből. Föl álltam és a vállamon eligazítottam a táskámat. Amint mellém ért Amand meg állt.
- Én meg mondtam, hogy a szajha kis barátnőd nem fogja megúszni a börtönt! - köpte oda.Mire bennem mégnagyobb düh gyulladt föl és hirtelen megfordultam és tettem felé egy lépést.
- Várd csak ki a végét! Mi mind jól tudjuk, hogy az összes elvleges lila foltod, csak festék.- tettem felé még egy lépést, úgy érzem eléggé fenyegetően nézhettem, mert ő pedig hátrált egy lépést. Kezem ökölbe szorult.
- Gyerünk, üss csak meg, és már meg is lesz neked a kis külön cellád a barátnőddel együtt.
- Anya, most takarodj innen. - állt elém Kellan. Olyan volt akár egy tégla fal, semmmit sem tehettem. Kiowa mögém lépett és elkezdett hátrébb húzni.
- Hagyj! - sziszegtem
- Nézzük meg, hogy a kis ribanc barátnőd meddig lesz bent. Hidd el.. El intézem azt hogy az egész életét ott élje le.. - vigyorogta bájosan, és megigazította utoljára a táskát a vállán és elhagyta a termet.
Otthon mindenki nálam volt, és csöndben ültünk, aznap már a második üvegpoharat szorongattam, mert az előzőt, dühömben kettéroppantottam a kezemmel. Nem érdekelt nem akartam bekötni, úgy gondoltam, hogy majd beforr. Most jelen pillanatomban nem ez érdekel. Valaki csöngettet, Kellan föl állt és kinyitotta. Taylor állt az ajtóban. A düh még jobban eluralkodott rajtam, a kezemben újra kezdett megreccsenni a kristálypohár. Ashley kivette a kezemből a poharat. Belépett a házban, nem is köszönt, és rám sem nézett.
- Te meg mit akarsz itt?- néztem rá olyan szikrázó tekintettel mint még senkire, csak talán Amandára.- Nem gondolod, hogy pofátlan dolog csak így beállítani, miután meg nem jelentél egyik tárgyaláson sem. És itt kavarod a szart Taylorral a háta mögött. Hogy te mekkora egy bunkó paraszt vagy! - másztam le a székre. - Egy utolsó szemétláda vagy!
- Mira, nyugodj meg! Én nem kavarok semmit, és egyikőtök sem hallgat végig!
- Mégis mit hallgassak végig? Elmondanád?
- Nem érted, és egyikőtök sem! Annyira féltékenyek vagytok, hogy az már hihetetlen!
- Taylor vegyél vissza! - mordult rá Kellan, mikor már Taylor is kiabált velem.
- Úr isten! Ti mind hülyék vagytok! - emelte égnek a kezét. - Taylor arra kértem fel, hogy szóljon pár szót a bírónak, hogy ne dugják börtönbe Sophiet. És azért nem jelentem meg, mert addig intéztem a papírokat hogy hamar kiengedjék minél hamarabb Sophiet! Szóval mit keverem a szart? Inkább te! - bökött meg.
- Te csak ne bökdöss engem! Igen, lehet hogy tettél jó dolgokat! De legalább engem tájékoztathattál volna, arról hogy mit művelsz, te hülye! - vettem lejjebb a hangomat.
- Majd legközelebb tájékoztatlak rendben? - lépett közelebb, és kitárta a két kezét. - Kaphatok egy békítő ölelést? - biccentette oldalra a fejét. Én pedig megöleltem.
- Sajnálom, hogy úgy leordítottalak....
Egy sötét farmerban és egy ujjatlan felsőben, és magassarkú bokacsizmában léptem be abba a helyiségbe ahol lehet beszélni akik be vannak zárva ebben a cella rengetegbe. Leültem az egyik fülke mögé, majd Sophiet is bevezették. Szemem rögtön megtelt könnyel, rögtön a falon lévő telefonhoz kaptam. Amit ő is rögtön megtett.
- Szia! Atya úr isten! Annyira hiányoztál! - szipogtam a telefonba.
- Szia! Nekem is te
- Hogy bírod?
- Nehezen, de el kell viselnem. Hál istennek viszonylag normális lányokkal vagyok összezárva.
- Figyelj mondanom kell valamit. Taylorral kapcsolatos. És mielőtt közbe vágsz! Nem kavar Swifttel, hanem őt kérte meg arról hogy kijuss innen minél előbb, és Tay azért nem jelent meg a tárgyaláson, mert akkor intézte a papírokat. Én már ordibáltam vele egy sort, ugyan úgy mint ő velem, és végén elmondta hoyg csak ezét volt nálad Swift. - mondtam el neki az egész történetet. Mire ő sírni kezdett..
- Annyira hiányzik ő is!
- Figyelj lejárt az időnk, de esküszöm, hogy kijutsz innen és Taylor is eljön hogy meglátogasson. Nagyon szeretlek, és hiányzol!
- Rendben. Nekem is ti. És én is szeretlek. Kérlek mond meg Tay-nek, hogy sajnálom... - szipogtak és a vonal megszakadt..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése