42.rész ~Zümii

Sziasztok! Lenne pár hírem! Szóval.... Mivel most már mindenkit lezártak félévkor, remélem sokatoknak jól sikerült.. Bár ahogy baráti körömből hallottam, hát.. nem csak nekem lett gyatra ez a fél év.  Szóval.. így meghoztam egy döntést...  nem szeretném elszúrni ezt az egy évemet, sem matekból sem abból a kevés tantárgyból ami az előkészítő osztályban van. Így kevesebb fejezettel tudok, tudunk szolgálni. remélem megértitek. A másik... Mint mondtam nem csak nekem lett a legjobb a félévim, így Melii, Zümii, Bonnie, kinek hogyan tetszik. Kicsit hátrébb húzódik és a tanulmányaira fordítja az idejét. Sajnálom hogy nekem kellett ezt közölnöm. Nem tusom mikor fogok, fogja a következő fejeztet hozni. Majd meglátjuk, tényleg sajnáljuk, hogy így lett, de ez van..

 Xoxo: Pinkypop, Zümii.

Jó olvasást !:D

Sophie szemszöge :

Fájdalmas volt , otthagyni Mirát  főleg , hogy látom ahogy sír. Intettem neki mosolyogva egy utolsót , mosolyt erőltettet az arcára úgy intett vissza nekem . Majd átléptem az ajtón és újra a rácsok mögé zártak. Lekuporodtam az ágyamra, összegömbölyödtem , mint egy gombóc és szipogtam . Egész eddig sírtam , nem sírhatok állandóan , de nem tudom abba hagyni . Bármennyire is próbálom és csak a jóra gondolok ,de a falak elnyelik és csak a rosszat adják vissza. Miért nem tudtam helyre tenni magam akkor , vissza fogni magam , nem megütni akkor nem lennék itt. De én akkor sem okoztam akkora , olyan sebeket rajta. Csak egy pófon volt és az se olyan nagy , nem vagyok állat , hogy ekkora sebet okozzak , még egy lila foltot se tudnék az erőmmel az arcára tenni , max. magamon , de arra képes vagyok. Felültem és magam elé bámultam , ahogy a cella társaim elvannak . Őket nem taszítja vissza , hogy itt kell lenniük?
Vajon , most mi lehet otthon ? Mennyire küzdenek értem? Vajon Amanda nagyon örül magának ? Tuti . Legnagyobb öröme az lenne ,ha engem itt látna örökre. De ezt nem hagyom . A lábamra árok és valahogy kijutok innen .
Olyan rég éreztem késztetést arra , hogy énekeljek , de most éreztem . A hangok olyan könnyedén hagytál el a számat.  Nelly- Just A Dream számat kezdtem el énekelni . Szemet lehunytam és átadtam magamat a zenének .

Kiowa szemszöge :

Ültem , húgom lakásába és csak bámultam magam elé az erkélyen. Milyen lehet neki oda bent ? Vajon kibírja ? Minél hamarabb ki kell öt onnan hoznunk . Nem ott van a helye. Semmit nem csinált . És olyan sebeket biztos nem . Ismerem Sophiet nem tudna ilyen erősen kárt tenni valakiben , csak magában.
Neki dőltem a korlátnak , két kezem közé helyeztem az arcom és megráztam a fejem .
- Nem , nem ő volt.- morogtam , majd ellöktem magam a korláttól. Mint egy örült , rohantam ki a házból és egyenesen a kocsim felé. Oda lent bele ütköztem ,szó szerintem Kellanban.
- Hova rohansz ?- kérdezte meghökkenve.
- A húgomhoz.- mondtam , majd a kocsimba pattantam és meg sem álltam  a  börtönig. Nem tudom , hogy beengednek -e hozzá , de nekem akkor is beszélnem kell vele.
Hosszas könyörgés után , kaptam 10 percet , hogy beszélhessek vele, de csak azért mert a bátya vagyok. Egy őr bekísért egy kis terembe , ahol csak egy fülke volt , üveg fallal elválasztva. Leültem és vártam , egy telefon volt felakasztva.
A lábaim remegtek , és csak vártam. Öt perc várakozás után , az ajtó kinyílt és húgom lépet be rajta egy őrrel a háta mögött. Szomorúan és majdnem sírva nézet rám, apró mosoly gördült az arcomra. Leülte elém és remegő kézzel nyúlt a telefonért , én is így tettem.
- Szia. - a hangja pont annyira remegett mint a keze.
- Szia. Hogy vagy ? Olyan rosszul nézel ki .- mondtam .
- Haza akarok menni .- sírta el magát.
- Héé, mini manóó .- próbáltam azonnal vigasztalni .- Figyelj ide rám.- mondtam , lassan felemelte a fejét és a szembe nézet. - Nem maradsz itt kifogunk hozni . Minden erőnkkel ezen vagyunk , nem te voltál én és mindenki tudja. Nem vagy képes ilyet tenni .- néztem végi a szemébe , könnycseppek áradata volt benne .Annyira fájt , hogy így látod , méghozzá ide bent.Még mindig ugyan az a lány volt de, hogy itt van bent ezek a falak elnyomják az igazi énjét. Az igaz Sophiet. Egy izom pacsirta őr jelent meg Sophie mögött. Rá nézet majd bólintott egyet és vissza fordult felém.
- Szeretlek titeket. - mondta , majd letette a helyére a kis piros telefont , rám mosolygót intett egyet , majd eltűnt a sötét ajtó mögött. Ott maradtam még mindig csak néztem , és néztem. Lassan , vissza helyeztem én is a kis piros kagylót helyére, nehezen ment felállni és elhagyni a börtönt. Inkább vissza mentem volna,és kihoztam volna onnan a húgomat.

Késő este volt , mikor leültem Sophie zene szobájában , a kis rózsaszín forgó székében. Mindenhol Cd-ék, fotók a falon és hangszerek. Bekapcsoltam a méreg drága gépet, a kettő közül. Pár másodperc múlva már be is kapcsolt. Ahogy a háttért elő jött, meglepve néztem a monitort. Mi voltunk ott , egymást ölelve a tengerparton. Mosoly gördült az arcomra, és csak néztem . Még meg nem akadt a szemem egy kis dokumentumon , rákattintottam és kiadott egy zenét. Benyomtam a hangszórót, amivel az egész szoba zengeni kezdet.
Bár kihozhatnám őt ?! - morogtam magamban ,miközben hallgattam őt.

Taylor szemszöge :

Oda lent a nappaliba ültünk mindannyian mikor egyszer csak Sophiet édes dallamos hangja csendült fel. Kiowa megtalálta a számát.
Annyiszor hallottam már , de még mindig imádom. Mikor itthon felvette, én csak álltam az ajtóba karba tett kézzel és mosolyogva figyeltem. Nehezen is ment neki , hogy folytassa, de valahányszor rám nézet , folyton elmosolyodott.
Még mindig édes emlék volt ez . Minden gondolatom csak körülötte forog , semmi másra nem tudok koncentrálni . Azt akarok , hogy itthon legyen velem , és ne ott. Még is olyan nehéz , bármit is tenni . Amanda túl jól csinálja amit el akar érni , de még is mit?!
Gondolataimból egy hangos ajtó csapódás rezzentett ki. Értetlenül néztem fel az ajtó irányába , ahol Mira állt neki támaszkodva az ajtónak , Kellan meg előtte és próbálta nyugtatni kevés sikerrel.
- Nyugodj le kicsim . Kérlek .- helyezte Kellan a kezeit Mira vállára. Lehajtott fejjel állt és nézet maga elé, lélegzete még mindig gyors volt, majd egyszer csak felemelte a fejét és szemeiben mérhetetlen nagy düh volt.
- Ne kérd ezt tőlem , Kellan. - morogta , majd átverte magát a kezei között. - Az anyád bosszút állt azért mert szeretlek , és még is kin , a legjobb barátnőmön akit a testvéremnek tekintek.
- Tudom , Mira tudom.- kiáltotta utána.
- És még se próbálsz segíteni.- ebből nagy vita lesz , ha nem lépek közbe.
- Elég legyen! - léptem közéjük. - Azzal , hogy egymás nyakának ugrotok , nem segítünk Soph-in. Én se akarok oda bent látni a barátnőmet , de ezzel nem segítetek .- néztem rájuk. - Mira.- fordultam felé.- Hallod?- kérdeztem , mert a zene még mindig ment.
- Igen .- nézet rám , a szája szélén apró mosoly volt. - Ez amit együtt vettünk fel .
- Pontosan .- helyeseltem.- Hallod a hangjában a mosolyt a boldogságot?
- Igen .- bólogatott.
- Ugyan ezt akarja ide kint látni amint kilép azokon az ajtókon. Amandával meg ne törődj , bármit tervet nem fog sikerülni neki, eddig is sok hülye terve volt és soha nem sikerült. Neki.
- Tudom , Taylor tudom. De még is olyan messze van , Sophie ...én eddig csak rá támaszkodhattam ..és most nincs itt velem . Őrületesen idegesít az a ringyó , bár benyomhatnám őt a rácsok mögé. - dobta le magát a kanapéra. - Áúú.- majd síkivá fel is ugrott.- Mi a szar ez ?- matatott a kanapéba, majd egy kis fekete képkeretet húzott elő. Az arcát azonnal könnycseppek borították. Leült , szája elé kapta a kezét és sírva nézte a képet. Majd lassan felém fordította és megértettem miért kezdet el sírni . Ő és Sophie voltak raja, ahogy Soph egy puszit nyom Mira arcára ő meg bőszen mosolyog. Elvettem tőle a képet , ő meg csak sírva dölt Kellan karjaiba. Leültem a fotelbe és csak néztem a képet.
- Hét nap múlva kihozzunk . Ígérem.- beszéltem a képhez , mintha neki mondanám és hallja.

41. rész ~Pinkypop.

Sziasztok itt a fejezet jó olvasást!! Aztán Komikat!! ¤Pinkypop¤

"A bánatotot nem egyszerű elűzni, főleg ha vannak dolgot amik még megnehezítik..."

Amint megláttam, hogy a rendőr oda lép mellé és a bilincs kattan a csuklóján, majd elkezdi kifelé vezetni a teremből, eltört nálam a mécses, és kijött belőlem, minden indulat. Föl akartam állni, és megállítani Sophiet, de nem tehettem, Kellan satuba fogott.
- Mira! Kérlek, most ne menj sehová! - mondta Kellan és még mindig próbált meg akadályozni abban, hogy kiszabaduljak izmoktól dagadó karjai közül. Így föl adtam minden fajta harccal és erőtlenül rogytam bele Kellan karjába, zokogva. - Css!! Kicsim, minden rendben lesz! Nem marad bent sokáig ígérem... - Amint az összes ember elhagyta a termet már csak Sophie családja és a stáb egyéb tagja meg mi és Amanda maradt be, Fokozatosan indultunk ki a teremből. Föl álltam és a vállamon eligazítottam a táskámat. Amint mellém ért Amand meg állt.
- Én meg mondtam, hogy a szajha kis barátnőd nem fogja megúszni a börtönt! - köpte oda.Mire bennem mégnagyobb düh gyulladt föl és hirtelen megfordultam és tettem felé egy lépést.
- Várd csak ki a végét! Mi mind jól tudjuk, hogy az összes elvleges lila foltod, csak festék.- tettem felé még egy lépést, úgy érzem eléggé fenyegetően nézhettem, mert ő pedig hátrált egy lépést. Kezem ökölbe szorult.
- Gyerünk, üss csak meg, és már meg is lesz neked a kis külön cellád a barátnőddel együtt.
- Anya, most takarodj innen. - állt elém Kellan. Olyan volt akár egy tégla fal, semmmit sem tehettem. Kiowa mögém lépett és elkezdett hátrébb húzni.
- Hagyj! - sziszegtem
- Nézzük meg, hogy a kis ribanc barátnőd meddig lesz bent. Hidd el.. El intézem azt hogy az egész életét ott élje le.. - vigyorogta bájosan, és megigazította utoljára a táskát a vállán és elhagyta a termet.

Otthon mindenki nálam volt, és csöndben ültünk, aznap már a második üvegpoharat szorongattam, mert az előzőt, dühömben kettéroppantottam a kezemmel. Nem érdekelt nem akartam bekötni, úgy gondoltam, hogy majd beforr. Most jelen pillanatomban nem ez érdekel. Valaki csöngettet, Kellan föl állt és kinyitotta. Taylor állt az ajtóban. A düh még jobban eluralkodott rajtam, a kezemben újra kezdett megreccsenni a kristálypohár. Ashley kivette a kezemből a poharat. Belépett a házban, nem is köszönt, és rám sem nézett.
- Te meg mit akarsz itt?- néztem rá olyan szikrázó tekintettel mint még senkire, csak talán Amandára.- Nem gondolod, hogy pofátlan dolog csak így beállítani, miután meg nem jelentél egyik tárgyaláson sem. És itt kavarod a szart Taylorral a háta mögött. Hogy te mekkora egy bunkó paraszt vagy! - másztam le a székre. - Egy utolsó szemétláda vagy!
- Mira, nyugodj meg! Én nem kavarok semmit, és egyikőtök sem hallgat végig!
- Mégis mit hallgassak végig? Elmondanád?
- Nem érted, és egyikőtök sem! Annyira féltékenyek vagytok, hogy az már hihetetlen!
- Taylor vegyél vissza! - mordult rá Kellan, mikor már Taylor is kiabált velem.
- Úr isten! Ti mind hülyék vagytok! - emelte égnek a kezét. - Taylor arra kértem fel, hogy szóljon pár szót a bírónak, hogy ne dugják börtönbe Sophiet. És azért nem jelentem meg, mert addig intéztem a papírokat hogy hamar kiengedjék minél hamarabb Sophiet! Szóval mit keverem a szart? Inkább te! - bökött meg.
- Te csak ne bökdöss engem! Igen, lehet hogy tettél jó dolgokat! De legalább engem tájékoztathattál volna, arról hogy mit művelsz, te hülye! - vettem lejjebb a hangomat.
- Majd legközelebb tájékoztatlak rendben? - lépett közelebb, és kitárta a két kezét. - Kaphatok egy békítő ölelést? - biccentette oldalra a fejét. Én pedig megöleltem.
- Sajnálom, hogy úgy leordítottalak....


Egy sötét farmerban és egy ujjatlan felsőben, és magassarkú bokacsizmában léptem be abba a helyiségbe ahol lehet beszélni akik be vannak zárva ebben a cella rengetegbe. Leültem az egyik fülke mögé, majd Sophiet is bevezették. Szemem rögtön megtelt könnyel, rögtön a falon lévő telefonhoz kaptam. Amit ő is rögtön megtett.
- Szia! Atya úr isten! Annyira hiányoztál! - szipogtam a telefonba.
- Szia! Nekem is te
- Hogy bírod?
- Nehezen, de el kell viselnem. Hál istennek viszonylag normális lányokkal vagyok összezárva.
- Figyelj mondanom kell valamit. Taylorral kapcsolatos. És mielőtt közbe vágsz! Nem kavar Swifttel, hanem őt kérte meg arról hogy kijuss innen minél előbb, és Tay azért nem jelent meg a tárgyaláson, mert akkor intézte a papírokat. Én már ordibáltam vele egy sort, ugyan úgy mint ő velem, és végén elmondta hoyg csak ezét volt nálad Swift. - mondtam el neki az egész történetet. Mire ő sírni kezdett..
- Annyira hiányzik ő is!
- Figyelj lejárt az időnk, de esküszöm, hogy kijutsz innen és Taylor is eljön hogy meglátogasson. Nagyon szeretlek, és hiányzol!
- Rendben. Nekem is ti. És én is szeretlek. Kérlek mond meg Tay-nek, hogy sajnálom... - szipogtak és a vonal megszakadt..

40. rész ~Zümii

Sziasztok! Itt a kövi rész :DD Puszi jó olvasást !:D

Sophie szemszöge :

A csengő hangos zajára ébredtem fel egyik , legszebb álmomból. Kellemetlen érzés volt, fejemre húztam a párnát , nem akartam hallani . Azt hittem ha kérem magamba akkor csönd lesz, de egyre mérgesebben nyomta az az örült a csengőt.
- Hé, nem akarod megnézni .- bökött oldalba Taylor .
- Nem . - vágtam rá. - Te nem szeretnéd ?- dörmögtem neki ki a takaró alól.
- A-a .- álmos hangja , így is halk volt de a végére már nem is hallottam . Újra szuszogást hallottam magam mellett, és a csengő egyre erőteljesebb nyomogatását.
- Baszki Tay, pasiból vagy és még egy lusta dög  .- dobtam le a fejemről a párnát , majd mielőtt kimásztam volna az ágyból még ráhajítottam . Kiestem jóformán , nem ki másztam . Felkaptam a pulcsit ami az ágy szélén hevert, bele bújtam fehér papucsomba és bár álmos voltam , valahogy elbotorkáltam az ajtóig . Kinyitottam és mintha egy erős hullám csapot volna , meg. Olyan hangos volt a csengő hangja. - Na , hagyd már abba , megyek .- kiabáltam . Lepottyantam a lépcsőn , ásítás közben nyitottam , ki az ajtót így tuti , hogy aki ott állt kissé megijedt . Főleg , hogy a hajam se volt valami remek állapotban .
Egy nálam kicsit fiatalabb fiú állt ott, még helyes is volt a maga módján. Ahogy láttam , a szeme elkerekedett és jó alaposan végig mért, nem is csodálom egy szál pólóban és egy pulcsiban , meg bugyiban állok előtte.
- Na jó mit akarsz kis haver?- böktem , ki nem épp kedvesen . Hiszen felkeltett.
- Öhmm...- ébredt fel .- Ezt itt írd alá.- nyomott a kezembe egy lapot , nem tudtam mi az , de gyorsan túl akartam lenni , ezért alá firkantottam ,majd mosolyogva vissza nyomtam a kezébe .
Rám mosolygót , majd a kis szütyőjéből elő kotort egy levelet és oda adta nekem.
- Köszi .- mosolyogtam , majd rá csuktam az ajtót. Meg se néztem , mit kaptam . Lehajítottam a konyha pultra és vissza vánszorogtam a hálóba . Tay, magához ölelte a párnámat. - Adod ide .- húztam ki az öleléséből , bebújtam és én bújtam oda hozzá.
Két másodperc volt, és újra mélyen aludtam .


Órák múlva ébredtem fel, édes csókok között. Most már mosoly húzódott az arcomra. Még inkább bele bújtam a meleg párnámba , jobban ki akartam élvezni amit kapok. A csókok  egyre jobban felfelé a nyakamon haladtak .
- Jó reggelt szépségem .- suttogta Tay méz édes hangon a fülembe . Majd csókot nyomot az arcomra. - Itt vannak Miráék oda lent várnak . Gyere.- egy útólólsó csók és az ágy süppedése éltűnk , majd már csak én voltam a szobába. Morcosan sóhajtottam egy nagyot, majd kimásztam és egyáltalán nem érdekelt , hogy hogy nézek ki . Kipattogtam az ajtón , azt hittem úgy fogok lemenni a lépcsőn mint egy pattogó labda, de ez nem így volt. Csak ásítottam egy óriásit. Amint beléptem a konyhába ahol már mindenki nagyban beszélgetett.
- Helló ribi .- köszönt Mira, kábán néztem fel rá.
- Csacsóka .- intettem , és azonnal kávé utána kaptam , ki is vettem Taylor kezéből és helyette nyomtam egy csókot az szájára. Majd leheveredtem az egyik párszékre, bele kortyoltam a jó meleg kávéba . - És milyen az új háló szoba ??- kérdeztem , nagy mosollyal a számon barátnőmtől.
- Sophie , isteni . De ezt én nem tudom neked soha meghálálni és ezt te is tudod .- egy kis szomorkás rész jelent meg az arcán.
- Ide , figyelj. Ne légy szomorú mert leöntelek a kávémmal, és hogy tud inkább meginnám, minthogy a fejeden landoljon.- morogtam és még egyet kortyoltam .- De meg teszem . - mondtam .- Tudom . És csak , hogy tudd nem is akarok , hogy megháláld.  Elég, hogy a legjobb barátnőm vagy . Nekem ez is elég. - mosolyogtam és megöleltem a mellettem ülő barátnőmet.
- Köszönöm . -suttogta a fülembe .
- Szívesen .- mosolyogtam rá.
- Kicsim, ez nem neked jött.- nyújtott felém egy borítékot Tay.
- Jaj , de csak lusta voltam megnézni. Mert valaki lusta férfi volt , felkelni és átvenni .- néztem rá szúrósan , mikor elvettem tőle. A bögrét letettem magam elé, és feltéptem a fehér borítékot. Nem volt semmi a borítékon csak a nevem . Hát jó. Kivettem és szét hajtottam a fehér papír lapot.
- Ki üzent neked ?- kérdezte , Kellan . Bele mélyültem az olvasásba , de az első néhány sor után már tudtam mi az . Össze hajtottam és letettem magam lé, kezembe vettem a kávét és kortyolni kezdtem .
- Mi volt az ? - Mira idegesen kérdezte.
- Jaj, csak Kellan az anyád üzent nekem.- mondta , mikor felálltam és a mosogatóhoz mentem , bele tettem a poharat , majd megtámaszkodtam rajta.
- Mi csoda?- hallottam , meg kiabálását.
- Most , miért vagy kiakadva , tudtuk, hogy feljelent ...és tessék már a papír is meg van .- fordultam , meg és tettem karba a kezem . Barátnőm és Kellan  mélyen olvasták a levelet. Én magam elé bámultam . Lehet , hogy hamar bíztam el , lehet , hogy nem lesz olyan könnyű mint gondoltam . Annak a nőnek lehet , hogy esze nincs ,de furfangos.
Két erős és meleg kéz jelent meg az oldalamon , tekintettemet felemeltem és szembe találtam magam Taylor csoki barna szemeivel, amik olyan sokszor megnyugtatnak.
- Min töröd a fejed?- kérdezte, miközben homlokát az enyémhez szorította, két kezemmel átöleltem .
- Mindenen . - suttogtam , kicsit szomorúan . - Lehet , hogy túl hamar bíztam el magam .
- Két nap múlva lesz a tárgyalás .- Mira hangja hasított belém. Hangos sóhaj tört fel a torkomból .
- Remek.- morogtam . Szomorúság és apró félelem jelent meg a szemebe , amit Tay észre is vett, azonnal lecsapott mézédes ajkaival az enyémre.    

           

2 nap múlva:

- Ez nem igaz .- kiáltottam fel a teremben .
- Csönd legyen . Tartsa ülve a védencét Mr. Corvert. - mint ahogy a filmekben , a  bírok csapot egyet a kis kalapácsával , majd szigorú nézéssel beszélt.
- Sophie ülj le .- rángatott vissza a helyemre az ügyvédem .- Elnézést, Bíró úr. - kért bocsánatot.
- Folytassa Ms. Lutz .- mondta a bíró, láttam ahogy gonoszan rám mosolyog Kellan mostoha anyja.
- Kiabált , velem a saját házamban és a lányom szeme láttára vert meg . - mint ha csak a víz folyna úgy hazudt .  Az arca, tele lila folttal , a kezén is . Én ilyet nem tettem .
- Ezt nem én tettem .- morogtam magam elé.
- Köszönöm . Kérem , Ms. Gordon . - nézet rám a bíró. Nem szóltam , csak felálltam és helyet cseréltem Amandáva. Aki mielőtt elment volna mellettem oda súgta nekem . Meg vagy ! Leültem , velem is elmondatták ugyan azt , majd csak ültem és néztem magam elé. Nem tudom , magam kimagyarázni , hiszen mindent rám fogott. Túl erős.- Mondja el mi történt .- riadtam fel a bíró kemény hangjára. A levegőm bent rekedt ezért szakadozva vettem levegőt és kezdtem bele .
- Igaz , hogy kiabáltam vele , de azért mert ócsárolt engem és barátnőmet. Mert nem épp vagyunk olyan nagyvonalúak mint ő , mert kis országból jöttünk , ami nem olyan fejlett mint ez. Szájára vette a családomat és csak is ezért ütöttem meg , de én nem vertem meg. Nem okoztam ilyen jellegű sebeket Ms. Lutzan . Soha .- ráztam , meg könnyes szemmel a fejemet, majd a bíróra néztem .
- Köszönöm . - monda , majd az asztalra csapot . - A tárgyalást berekesztem , holnap délelőtt , jönnek vissza.- mondta , majd mindenki felállt és megvárták még ki ment a teremből. Ahogy az ajtó becsukódott , vissza rogytam a székbe , kezeim közé helyeztem az arcomat.
Veszíteni fogok. - morogtam magamban. Szükségem van Tayra , de nem jött el velem , itt hagyott egyedül. Mérges voltam rá és magamra , mert bele estem ebbe a csapdába. Felálltam kihúztam magam és letöröltem a kicsordult könnycseppjeimet. Vissza sétáltam az ügyvédem mellé. Felöltöztem és egymás mellett haladtunk kifelé. Tudtam , hogy oda kint fotósok hada fog várni , akkor is ez volt mikor jöttem . Nekik , mintegy , hogy este vagy reggel van , a lényeg , hogy csámcsogjanak azon amivel te szenvedsz . Oda kint már csak , az utcák fénye világított és a fotósok vakuja , ahogy Amanda kiment .
Megálltam és megdermedtem .
- Mi lesz , ha ezt elveszítem ?- néztem Lucasra .
- Nem fogod. Győzni fogunk .- biztatóan vállamra helyezte a kezét.
- De , ha még sem . Hiszen , jobb mint gondoltam . - néztem mélyen a szemébe , újra könnycseppek jelentek meg a szemben .- Én nem vertem meg én csak megpofoztam és az se volt olyan kemény. Még is úgy néz ki. Lucas, ezt nem fogom megnyerni . Börtönbe fogok kerülni . - nem akartam elsírni magam , de a hangom más csuklót el , mély levegőt vettem , hogy vissza nyomjam a sírást.
- Figyelj rám , Sophie. Keményen harcolunk és nyerni fogunk , én hiszek neked és szerintem a bíró is fog . Amanda sérüléseit nem okozhattad , te . Ahhoz nem vagy elég erős.- halvány mosoly jelent meg az arcán . - Menj haza aludj egy jót, és holnap ugyan itt találkozunk és megnyerjük ezt a csatát ha nem is holnap. Rendben ? - mosolygót rám.
- Rendben .- egyeztem bele , rá mosolyogtam halványan , majd vettem egy mély levegőt és lehajtott fejjel kiléptem a vakuk fénybe.

A házamnál végre leráztam a fotósokat, leparkoltam Tay kocsija mellé. Még mindig szomorú voltam. Kimásztam , bezártam a kocsit és semmi hangulattal lépkedtem felfelé a lakásomhoz. Elő kotortam az ajtó előtt a kulcsomat , kicsit remegő kézzel helyeztem bele a zárba a kulcsot és fordítottam el. Beléptem és becsuktam magam mögött az ajtót , elindultam a konyha felé , ott ledobtam a kulcsomat , majd át baktattam a nappaliba .
- Taylor beszélnünk....- a mondatomat nem tudtam mert , olyan ember ült a nappalimba akit nem vártam . - Te mit keresel a házamban ?- sziszegtem a fogam között miközben ledobtam a táskámat az egyik fotelbe .
- Sophie , kicsim . Hagy magyarázzam meg ..- termet előttem Taylor.
- Ne érj hozzám.- hátráltam , mikor megakart fogni .- Te meg édesem , takarod el most a házamból még bajod nem lesz .- néztem a szöszi Taylor Swiftre.
- Miért tenném , ez Tay háza .- állt fel.
- El vagy te tévedve , ez itt az enyém . Takarodj innen.- fogtam meg a hajánál fogva és kirángattam az ajtóig. - Te is , takarodj.- mutattam Taynak amint a szöszi az ajtó kívül volt.
- Kicsim ..beszéljük meg .- lépkedett felém.
- Ne , kicsimhez nekem itt.- morogtam .- Szükségem lett volna rád a tárgyaláson ,és ahelyett , hogy velem a barátnőddel lettél volna , és támasztottál volna . Ahelyett ezzel a kurvával vagy az én házamban . Nem érdekel . Takarodj el a házamból Taylor most !!!- kiabáltam az arcába . Pár másodpercig egymás szemébe néztünk , én már sírtam . Majd elhaladt mellettem , és nyomot egy csókot az arcomra. Majd kiment . Becsaptam mögötte az ajtót , kulcsra zártam . Felrohantam a fürdőszobámba és ott lerogytam a hideg köre és sírtam .
Órákon keresztül csak sírtam és sírtam , majd mikor már elfogyott minden könnycseppem , befeküdtem a kádba és bámultam magam elé mint egy zombi .
Miért pont én szenvedek ennyire . Miért ?- kérdeztem magamban , oda bent még mindig sírtam . Kiáztattam , magam . Vissza battyogtam a szobába , magamra vettem egy fekete szoknyát egy fehér inget és egy magassarkút, majd a fürdőben újra megnéztem magam . A szemeim pirosak voltak , apró kicsi lila karikák is ott gubbasztottak. Kentem az arcomra alapozott , meg kihúztam a szemem , majd lesétáltam a nappaliba . Egy újság hevert az asztalomon , oda mentem érte és felvettem . Ez a mai volt. De még is ki hozta be . Mira. - döbbentem rá.- Felvettem és magammal húztam egy apró barna pokrócot is , kisétáltam az erkélyemre leheveredtem az egyik kényelmes fotelbe , felhúztam a lábam és betakartam magam a pokróccal.
Tudtam, hogy mit írnak az újságok , de azért kinyitottam és olvasni kezdtem . A címlapon persze én és Amanda tárgyalása hevert.
Nem aludtam egy percet sem , és már a nap is kelt fel.
Fellapoztam arra az oldalra, a képek a tegnapi tárgyalásról valóak voltak , mikor kijöttünk . Volt egy cikk az egyik oldalon. Olvasni kezdtem , fájó szível.

Amanda & Sophie pere.

           

Nem rég ünnepelte a szülinapját Kiowa Gordon kishúga és már egy ajándékot is kapott. Kellan Lutz nevelő anyjától. A lány és Ms. Lutz perben állnak egymással , arról kaptuk a hírt , hogy a fiatal lány megverte a híres vámpír anyát. Vajon ez igaz , vagy csak Amanda találta ki , hogy egy újabb játékét űzze. Jelen voltunk a tegnapi tárgyaláson és habár nem sokat de kiszedtünk Amandából egy – két információt.
Ezért még mélyen megfizet , Sophie. Börtönbe fog jutni azért amit velem tett.- ezt nyilatkozta kameránkban Amanda , amint a kocsija felé haladt . Pár másodperc múlva a fiatal Sophie Gordon is kilépet a bíróság ajtóján . Ő egyetlen egy kérdésünkére se válaszolt , csak beült a kocsijába el elhajtott.
Vajon ki nyeri ezt a csatát. ? Kíváncsija várjuk.
Könnycseppek gyűltek a szemeb újra. Ellapoztam onnan , de pár ne tettem volna . Mert a következő oldalon , Taylor és a szöszi voltak , ahogy kilépnek  házam ajtóján. Sikítva dobtam el az újságot és újra sírásba törtem ki.

Az szemeim pirosak voltak az arcomon csak a sírás volt. Így léptem és ültem le a bíróságon. Tudtam , hogy most a családom és még Kellan és Mira is ott ül valahol mögöttem , de nem volt erőm hátra fordulni és a szemükbe nézni . Csak össze fontam magam előtt a kezem és halkan sírtam .Nem éreztem , magam győztesnek épp ellenkezőleg , érzem , hogy veszteni fogok.
Mindenki felállt , így én is . A bíró belépet és leült a helyére. Nem tudtam , mi lesz ma . De érzem , hogy nekem végem .
Leültem és vártam a végszót.
- Jó napot .- köszönt  a bíró. - A bíróság , ma kapott egy kisebb információt ami által elkel halasztanunk , hogy megtudjuk igaz -e a hír. De sajnos , addig Sophie Tímea Gordont őrizetbe veszik. - amint kimondta , nekem az agyam feladta a harcot. A kezem remegni kezdtek , amit mellém sétált egy rendűr és felállított. Megbilincselte a kezem . Kezeim még így is remegtek.
- Nem maradsz oda bent érted , kihozlak.- fogta meg az arcomat Lucas , amint a elhaladtam mellette.
- Sophie .- mindenki a nevemet , mondta . Mikor a rendős kiakart tuszkolni az ajtón észre vettem szerelmemet akinek szeme csillogott, ennyi volt eltört a mécsed sírva léptem ki a teremből. És indultam el a börtön felé....

39. rész ~Oktober . 16. Duplán Boldog Szülinapot. 2. rész

Sziasztok! Nyuszifüleim!

Meghoztam a fejezetet, remélem tetszeni fog ;)

Komikat viszont nagyon szeretnék látni. Itt a bejegyzés alatt vagy akár chatbe is:))))

Xoxo: Pinkypop

Sophie ott is hagyott minket, maga után húzva Taylort. A még mindig a kezembe lévő kulcsot bámultam. Kellan viszont megunta és kikapta a kezemből a kulcsot és vigyorogva kinyitotta a lakás ajtaját és betuszkolt. Amint beléptünk el állt a lélegzetem is. Tágas tér üveg falak, krém színű kanapé, óriási tv.
- Gyere nézzük meg mi van beljebb. - fogta meg a kezemet és húzni kezdett maga után. Meg nem tudtam szólalni. Hisz ez óriási, és úr isten Sophie vette nekem. Én komolyan megverem azt a lányt! Biztos nagyon sokba kerülhetett a ház. Beléptünk a konyhába ami akkora volt majdnem mint a nappalinak a fele, ami így is óriási. A bútor színe hasonlított a tejkávé színéhez. A bútor lapjai fényesen csillogtak, ahogyan a lemenő nap rásütött.- Ma én főzök! - kiáltott föl, amikor meglátta a hűtőt feltöltve kajával.
- Renden- ez volt ez első szó ami kijött a számon mióta beléptünk ebbe  a Mennyországba.
- Na nézzük, meg milyen hálószoba van.. - vigyorgott rám kajánul.
- Atya úr isten tudod, hogy baromi perverz agyam van, és vizuális elképzelés módom, ne mondj ilyeneket.- bokszoltam vállba, és kinyitottam a háló ajtaját. Bent krém és kicsit a szürkére hasonlító színű falak fogadtak, egy óriási ablak, és egy bitang nagy ágy, aminek sötét fakerete volt. a szoba jobb oldalában egy kör alakú tükör, mögöttünk pedig az ajtó két oldalán szekrény sor futott. Annak is az ágykeretének hasonló színe volt. A szám is tátva maradt...- Én megverem azt az állat kurvát! Ezt tiszta hülye! Agyon baszom! - káromkodtam és elindultam az egyik kis ajtó felé. Bent pedig a fürdő volt. Fa parketta, óriási kád, és óriási zuhanyzó kabin. Egy bitang nagy fali tükör, és több polc mellette. Én nekem, soha életemben nem volt iylen házam, mindig csak kis lyukakba lakta, egy eldugott rossz környéken, mert csak arra volt az az elve kevés pénzem, vagy épp a keresztanyámnál laktam a nappaliba.
- Hé! Mi bajod van?
- Semmi, csak én úgy érzem, hogy nem tudom neki ezt az ajándékot meghálálni. Hisz pénzem is alig van.. Soha életemben nem jutott volna eszembe ekkora házat venni.
- Ha neked nem is nekem biztos eszembe jutott volna. - húzott magához és megcsókolt...- Na de mielőtt elfelejtődik, hogy szülinapos egyetlenem, oda szeretném adni az ajándékomat. Az egyik részét ma is odatudom adni, de viszont a második és a harmadikat csak később..- simogatta meg a hátamat. - De akkor előtte csüccsenj ide. Mindjárt jövök. - nyomott egy csókot a számra és lenyomott az ágyra. Majd eltűnt. Elkezdtem jobban megvizsgálni a szobát. Föl akartam állni és ki akartam és kinézni az ablakon amikor Kellan betoppant. - Na itt vagyok... - ült le mellém. És előhúzott a zsebéből, egy lapos dobozkát. - Szóval, az az igazság, hogy nem készültem nagy beszéddel. Viszont, ami ebben van, az egyik felét, lehet máshogy érteni is. Tudom zavaros amit mondok, de megfogod érteni amint én kinyitom. Szóval, akár föl is tehetem a kérdést, de nem tudom mennyire állsz készen rá.. De ez most lényegtelen. Szóval Nagyon Boldog Születésnapot Egyetlenem! - nyitotta ki a fekete bársony borítású dobozkát, amiben két dolog is volt. Egy gyönyörű karkötő, és egy gyűrű. Egy gyönyörű ezüst gyűrű, amin három darab nagyobb kő volt.
- Úr isten Kellan.. - suttogtam, meghatódva, a szemembe könnynek szöktek.
- Tudom még egy éve sem annak hogy együtt vagyunk, és mondom nem kell, hogy ez rögtön egy eljegyzési gyűrű legyen. Csak szeretném ezzel, azt mutatni, hogy én iszonyatosan odáig vagyok érted, és nem akarlak elveszíteni.- Fogta meg a gyűrűt és a kezemre húzta.- Szóval.. ha akarod itt s most megkérem a kezedet, de ha nem akarod, rendben.
- Ajj már fogd már be. - öleltem át a nyakát és magamhoz húztam. A könnyek legördültek az arcomon. Igen, sírok, de boldogságomban. - Ez életem egyik legjobb születésnapja! - nyomtam még egy csókot az ajkára. És elhajoltam. Akkor láttam meg, hogy a könnyektől lefojt a sminkem és Kellan arcára ment át. - Upszika! - kuncogtam és letöröltem kicsit borostás arcáról a szempilla spirál maradványát. - Segítesz? - néztem rá amikor a karkötőt próbáltam a kezemre rakni. A karkötő annyi kővel volt kirakva, mint égen a csillag...
- Hmm.. jobban is áll mint gondoltam... - nézegette a kezemet.
- És hogy jött az ötlet?
- Ashley adta, vagyis segített hogy az első ajándékod meglegyen, no meg Kiowa is.
- Majd megköszönöm nekik is... - vetettem át a lábamat az ő lábán és szembe ültem vele. Amikor megkordult mind a kettőnknek elég hangosan a hasunk. Mire mind a ketten fölnevettünk.
- Na akkor csinálunk valamit?
- Aham. - le akartam róla mászni, mikor ő megfogta a combomat és úgy indult el velem. Majd a konyha pulton letett. Oda ment a hűtőhöz és nézegetni kezdte a tartalmát. Leugrottam a pultról és oda sétáltam mellé, és átöleltem a derekát.- Na mit főz uram?
- Nem tudom...
- Nekem megfelel ha csinálunk rántottát, vagy tésztát főzünk ki.
- Tésztát valahogy jobban ennék. Akkor azt csinálok, jó?
- Ühüm.. De tudod hol van? - mosolyogtam huncutul
- Ezt akartam kérdezni... - nyomott egy csókot a homlokomra
- Megkérdem attól a szomszédos majomtól.. - lépkedtem az otthoni telefonhoz, és bepötyögtem a telefon mellett lévő papiroson lévő számot. Vártam, mire végre valaki föl vette.
- Igen? - lihegte bele Taylor..
- Atya úr isten.. Ugye nem csináltatok semmit sem. - fogtam a fejemet szégyenkezve, ahogy elképzeltem ezek ketten mit csinálhattak...
- Nem dehogy is!- ellenkezett rögtön. - Maradjál már törpike! - morogta biztos Sophienak. Amúgy meg mit szerettél volna?
- Csak Sophieval akartam beszélni, hogy tudna-e segíteni?- szorítottam a vállamhoz a telefont és közben a kezemmel Kellant bökdöstem.
- Na mondjad.
- Figyelj már. Tésztát hol találok?
- A konyhában, ott.. a.. izé.. várjál megnézem én hová raktam mert neked is ott van.. - halottam ahogy eltrappol az egyik szobából a másikba majd vissza. - Na szóval, a tűzhely mellett ott van a szekrényben.- Lediktáltam Kellannak a "koordinátákat" ő pedig győzedelmesen emelte ki a szekrényből a spagettit. - Hmm.. nem mehetnénk hozzátok át kajálni? - látam lelki szemeim előtt ahogyan rebesgeti a szemeit.
- Gyertek. - vette el a telefont Kellan. - akkor kb úgy fél óra múlva gyertek.- És letette a telefont.- Gyere, csináljuk vacsit! - fogta meg a kezemet és a konyhába rángatott. Levettem a kezemről a karkötőt, de a gyűrűt nem. Letettem a nagy asztalon lévő tálkába. Megfőztük a tésztát, meg a hűtőben talált darált húsból készítettünk egy kis bolognait. Éppen végeztem a terítéssel, amikor megjelent a két mamlasz a kezükben egy dobozzal.
- Az meg mi? - mutattam a papír dobozkára.
- Hát torta nélkül, nem szülinap a szülinap. Amúgy anyu sütötte nekünk. - tette be a hűtőbe Sophie.
- Hmm.. milyen jó illat van- jegyezte meg Taylor és leült az asztalhoz. Éppen nekikezdtünk a vacsorának, amikor Sophie fölsikkantott.
- Atya úr isten! Mi az ott az ujjadon? - pattant föl és mellém jött. - Miért nem mondtad hogy Kellan megkérte a kezedet?
- Soph... Ez igazából, nem eljegyzési gyűrű... - vakartam meg a tarkómat...
- Hanem?
- Nem eljegyzési szándékból adtam neki. - válaszolt helyettem Kellan.
- Ó pedig azt hittem, hogy koszorús lány lehetek... - görbítette le a száját.
- Esküszöm neked, te leszel a esküvőmön a legszebb koszorús lány Blairrel együtt.- öleltem meg. És nyomtam egy nagy cuppanós puszit az arcára. Majd vissza ült és végre most már rendesen elkezdtük a vacsorát.