12-rész~Pinkypop

Tudom.. Késtem sajnálom.. de most már itt van a fejezet  Xoxo: Pinky

"Sokan mondják azt hogy az életben lévő legnagyobb utazás akkor kezdődik amikor elkezdesz járni.
No és mi van akkor ha egyszer kiállsz egy idegen ország autópályának szélére kezedben egy táblával..
Az is lehet életed legnagyobb utazása..."

Mivel elfogatduk ezt a hihetelen ajánlatot, így Enrique bejutatott minket az iskolába. És hát mamegyünk az első napunkra. Annyia izgulok, hogy az hihetelne. Már öt óta fönt vagyok, és készülődök. Már háromszor csináltam meg a hajamt, amjd úgy döntöttem, hogy hagyom kiengedve, csak egy kicsit átmegyek rajta fésűvel. A szememet alul, fölül kihúztam szemerúzával, hogy kiemelje annak kékségét. Fölvettem egy fekte inget melynek elől kicsit össze volt gyűrve az anyag, és hozzá egy fekete nadrgáot, amjd előhalásztam egy magassarkút ami kényelmes volt. Néhány ezüst, és feketet karkötőt is fölaggattam magamra. Egy kistáskába ami szintén fekete volt beleraktam az irataimat, egy tollatrtót, amibe vés íróeszköz volt, egy üres füzete, amibe jegyzetelni tudok. Letopogtam a lépcsőn, és láttam maint Sophie még mindig nincsen lent, pedig fél óra és indulunk. Aj istenem ez a lány, egyszer még az őrületbe kerget! Föltrappoltam a lépcsőn, és kopogtam, amjd benyitottam. Taylort ott ült az ágyán és a Tv-t nézte.
- Jó reggelt!- köszönt
- Neked is! Ő felsége még mindig bent van?
- Jaja- bólogatta. Benyitottam a fürdőbe, Sophie éppen akkor mászott ki a fürdőkabinból, és magára tekerte a törülközőjét.
- Ne már Soph! Még csak most fürdötél meg? Fél óra múlva indulunk. Sophie tudod hány óra van? Fél kilenc! Kilneckor indulunk, szóval szedd össze magad!
- Jól van na! Itt van az összes ruhám! - mutatott a székre ahol semi sem volt. - Vagyis úgy emlékeztem hogy kiratktam. - Vakarta a fejét zavartan, de tudtam ez aszt jelenti, hogy szedjek ki neki ruhát a szekrényből.
-Ezt még leszámolom rajtad! Siess!- mentem ki a fürdőből és föl csaptam a gardrob ajtót. Kikaptam belőle egy ruhát aminek az alján ül volt a felső része fedig fehér topp volt. Bevittem neki, és mondtam, hogy atöbbit intézze el maga, és ha fél óra múlva nem lesz lent akkor én elmegyek és itthagyom. Úgy érzem ez a fenyegetés hatott, mert pont fél óra alatt kész is lett.Így együtt tudtunk elindulni, új ismeretlen iskolánkba.
- Te, nem furcsa hogy most fejeztük be szinte a gimit és már megint suliba fogunk járni?- kuncogta Sophie a volán mögött ülve.
-De. Eléggé...
-Ne idegeskedj.- tudta hogy miylen avgyok. Mindig hogyha újhelyre mentem ideges voltam. Ilyenkor nem tudok ebszélni, a hasam görcsöl, tiszta ideg vagyok. az út úgy egy jó háromnegyedórás volt, végül sikerült egy kcisit feloldódnom... De most hogy itt állok a suli előtt, nem indul meg a lábam... Végül Siph lökött rajtam egyett, így elindultam befelé, egyenesen föl az igazgatói irodába. Szerencsénkre a titkárnő eligazított minket az igazgatói irodáig amin ez a név állt: Jhonatan Germant
Óvatosan bekopogtam, majd amikor megszólalt egy mély hang beléptünk az irodába. A nagy lakkozott faasztal mögött ott ült egy lassan negyvenes éveiben lévő férfi ült.
- Jónapot Mr. Germant! Miranda Batsányi avgyok, ő pedig itt Sophie Fekete.- mutattam be mind kettőnket.
- Á igen! Üdvözöm önöket. Szerintem már a múltkori tájékoztatón mármindenről hallottak, midnent elmondtak önöknek. A kissebb fajta adatokat még ki kell tölteniük a tiktárnőnél lévő űrlapot, és megkaphatják ott az órarendüket is.És utána mehetnek is a saját tagozatukra. - magyarázta a részeteket, közben pedig megigazította a szemövegét. Miután végeztünk rögtön a tiktárságra vettük az irányt. Kitöltöttük a különféle űrlapokat és megkaptuk végül az órarendünket is. Mivel ma még semmilyen felszerelsünk sem volt így csak beültünk az órákra,csak megnézni, hogy milyenek is az itteni órák. Hát igen, kellemeset csalódtam. A tánc órák egyszerűen csodálatosak voltak, no hát akkor ne is beszéljünk a rajzórákról. annyi művész ember volt ott, hogyén eltörpültem közöttük.



- fúú istenem..- tettem le a táskámat a forgó székembe, és leszedtem a magassarkúmat is.
- Na miylen volt a napod?- kérdezte Kellan az ágyamon elterülve.
- Hát.. fárasztó...-másztam be hozzá.
- Na és miylen a suli? Kis iskolásom..- vigyorgott a saján viccén.
- Hahaha nem vagy vicces. Amúgy meg angyon jó. a Tánórák egyszerűen eszméetelenek. NA hát akkor a rajzról ne is ebzséljünk.. Te hallod olyan ügyesek ott az emberek, hogy én csak eltörpülök közöttük.....
- De buta vagy! Hány rajzórád lesz egy héten?
- Tíz..
- Hát akkor?! Mit problémázol, már most is azon a szintenv agy mint ők, de ennyi óra melett még a nagy művészeket is lekörözöd..-simított végig az arcomon. - Mit szólnál ahhoz ha azt mondanám, hogy ma lesz egy kisebb összeröffenés Alexéknél, és elmennénk hozzájuk?
- Benne vagyok mikor megyünk?
- Amikor akarsz..
- Akkor lefürdök és indulhatunk.- nyomta egy puszit az állára és kimásztam. Kivettem egy farmert, egy fehér toppot és egy fehér blézer szerű kardigán féleséget és egy magasszárú edző cipőt aminek a szárán láncok voltak. Ja és az elmaradhatatlan kiegészítők, a karkötőlk és a gyűrű.  Gyorsan lefürdötem laza lófarokba összefogtam a hajam és fölkapkodtam magamra a ruháimat és már indulhattunk is. -Mehetünk.-  Álltam föl a székből amikor végeztem a cipőfűzőm bekötésével, fölkaptam a mobilom és zsebrevágtam, majd megfogtam Kell kezét és letotyogtunk a lépcsőn. -Taylorék is jönnek?
- Szerintem igen, de lehet hogy ők már előbb elindultak.-  nyitotta ki a kocsija ajtaját.
- Na és amúgy mi is lesz Alexéknél?
- Egy ilyen kis baráti parti szerűség. Szoktunk ilyeneket csinálni múltkor nálatok volt most Alexéknél utána pedig nálam.- magyarázta
- Tényleg én még nem is láttam, hogy hol is laksz..-fordultam felé vigyorogva, mire az ő arcára is vigyor kúszott
-Szeretnéd látni?
-Aha de nem most...
-Akkor miután ennek a herce húrcának vége?
-Hmmm lehet róla szó...- terült mégjobbaan el a képeben a vigyor
-Majd meglátjuk- kacsintott rám, amjd sebességbe tette a kocsit a zöld lámpánál.

Sophie ruhája

Mira ruhája

Az egész össze röffenésjó sikerült. Végig jókat nevettünk, tele ettük magunkat, ahogy azt kell, de legfőképp megismerhettem azokat az embereket akikkel Kellan dolgozhatott. Nagyon normális egy stáb volt, mindenki nagyon kedves volt, d volt egy lány aki eléggé unszimpatikusnak találtam, elég furcsán nézettrám, amikor Kellan mellett álltam. De rá hagytam, lehet hogy csak első látásra ilyen a lány.

11. rész. ~Zümii

Sziasztok ! Ma én is hoztam egy fejezetet mert nem tudom mikor tudtam volna hozni elég gagyi az óra rendem . na mindegy is remélem tetszik. jó olvasás pipát és komit :D

Puszi : Z.

Sophie szemszöge :

Jobbnak éreztem , hogy ha én nem leszek felesleges harmadik . Fújjj ! Nem tudtam mit tegyek unatkozom aj de nagyon . Bevonszoltam magam a szobámba és fel vettem egy értelmes ruhát amibe kitudom tenni a lábam a lakásból. Kihalásztam a szekrényemből egy rövidnadrágot és egy hát ne fehér színe volt a felsőnek inkább ilyen halvány barack vagy milyen . Magamra kaptam majd egy torna cípőt is és már zsbere is vágtam a telefonom , majd az éjjeli szekrényemen heverő kocsi kulcsomért nyúltam és már mentem is ki a szobából. Mivel halálra untam magam és látni akartam Reni képét ezért úgy döntöttem bemegyek dolgozni. Szokásomhoz híven mint ahogy oly sokszor teszem elfelejtek kopogni és épp ezt csináltam most is. Pont rosszkor Mira és Kellan épp benne voltak nagyban a csókpárbajba .
- Jézus !! - kaptam a szeme  elé a kezem . - Bocsi !!- álltam ott  mint egy hülye.
- Sophie kopogni ki fog ?- halódtam meg Mira kicsit mérges hangját.- És te hova az istenbe készülsz ?Tedd már le a kezed.
- Dehogy teszem hülye vagy !- még jobban szorítottam .- És be megyek dolgozni mert itthon olyan mint ha egy börtönbe lennék bezárva . Unatkozom, te meg ott hagytad a melót. És nagyon remélem , hogy Reni ott van még. Ja és a kopogásra vissza térve adottság , hogy elfelejtek . Na de ezt te is tudod . És ne néz így rám mert tudom , hogy úgy nézel.- hadonásztam a másik kezemmel eltudom képzelni milyen fejet vág.
- Te hülye vagy .- nevetett Mira és mellette halódtam , hogy Kellan is jót mulat rajtam.- És  honnan gondolod , hogy még ott van hiszen egy egész kávét majd mit is borítottam a fejére.- nem bírtam vissza tartani a nevetést ahogy kimondta megint.
- Ismerjük Renit ott marad , figyeld meg . Na de megyek mert már ZSIBAD A KAROM!- morogtam az utólsó szót magamnak direkt , hogy ideje lenne végre kopogni már. Hátat fordítottam és végre leengedtem a kezem , majd a lépcső felé rohantam onnan meg ki a kocsimhoz. Már majdnem beszálltam mikor Mira kiabált utánam.
- Várj már te lány !- futottak utánam.-Megyünk mi is .- mosolygót , majd mind a hárman beültünk és már a kávézó felé vettem az irányt. Leparkoltam a megszokott helyemre majd amint kiszálltunk elindultam befelé.
Épp , hogy csak beléptem a kávázóba mikor két ember termet előttem amitől jó formán azt hittem oda szülök.
- Mit keresel itt?- Kiowa karba tett kézzel állt Tayal együtt.
- Nektek is szia . Unatkoztam otthon jöttem DOLGOZNI.- mosolyogtam majd át küszködtem magam kettőjük között és felvettem a köpenyem .
- Sophie .- rohant oda Kevin és olyan sebesen ölelt meg , hogy csak álltam és bámultam.
- Mi van ennyire hiányzotam ?- kérdeztem mikor már elengedet.
- Áááá nem nem mondanám . - bazsalyog.- Meg tennéd?- és már nyomta is elém a tálcát.
- Ááá értem én persze. Ezért hiányoztam de amúgy nem megjegyeztem .- azzal fel vettem a tálcát és már mentem is . - Sziasztok tessék itt a rendelésetek !- tettem le a dolgokat az asztalra. Majd tovább mentem és fel vettem két rendelést. Majd elkészítettem és azokat is kivittem. Mivel úgy éreztem Mira eleget dolgozott helyettem ezért megmondtam neki , hogy inkább üljön le a seggére a csapathoz , majd megyek ha tudok.
Már vagy három órája futok ide oda tálcával a kezembe és nem unatkozom aminek nagyon örültem . Igaz ki is fáradtam csak két percre foglaltam helyet mikor valaki megfogta a vállam. Ijedten kaptam fel a fejem és találtam szembe magam a két csodálatos csóki barna szemekkel.
- Szia !- mosolygót rám , majd leült mellém a pultra.
- Sophie kivinéd?- Kevin elém tolt egy tálcát én meg csúnyán néztem rá.
- Épp nem érek rá .- mondtam morcosan azzal el i vette a tálcát és kivitte magam. - Na szóval Szia .- mosolyogtam rá Taylorra aki jót kuncogott magában.
- Nem érsz rá ?- vonta fel az egyik tökéletes szemöldökét.
- Nem nem érek rá. - ráztam meg a fejem és úgy éreztem nekem itt elszakadt az a tartsuk csak barátnak cérna. Nem bírtam ki és , hogy látom , hogy Mira boldog Kellannel akkor én miért ne lehetnék boldog Taylorral. - Nem bírom én ezt már !- csattantam fel hangosan . Remek Sophie .
- Mit nem bírsz ?- nézet rám értetlenül.
- Ezt .- mondtam és megcsókoltam , azt hittem annyira meg lesz lepődve , hogy nem csókol vissza de ez nem így lett épp az ellenkezője azonnal vissza csókolt. Végre forró ajka az enyémen és édes táncot jár vele.
- Huu  örülök , hogy ezt nem bírtad már!- mosolygót rám amint elváltunk egymástól
- Elég sokáig bírtam nem gondolod .... már a cérna se bírta tovább.- csókoltam meg megint . Felálltam a székről és elé álltam , hogy még közelebb legyek hozzá. Nyaka köré fontam a kezem ő a derekamra tette két erős kezét és így álltunk ott. Persze azt a hangos tapsolás és kiabálást ami a srácok felől jött nem nem lehet észre venni.
- Ez hihetetlen .- morogtam amint elváltunk és a többiekre néztem .
- Nem mondasz rosszat .- helyeselte Tay és egy puszit nyomot az arcomra.
- Sophie olyan lapos a hangulat rázd fel nekünk .- került elő Mike is.
- Még pedig?- fordultam felé , de még nem engedtem el Taylort.
- Énekel .- persze én hülye.
- Oké. Akkor viszont  Mira...- kiáltottam oda neki felém nézet. Nyomtam egy puszit Taynak majd elléptem tőle.-Where’s all mah soul sistas....- énekelni kezdem a szöveget mire neki is leeset és segített.
- Hé. Hé . Gyerünk emberek.- mondtam , majd tovább énekeltünk most már egymás mellet. Láttam , hogy a kávézóban végre élet van és nem csak emberek akik ülnek és beszélgetnek. Hanem akik évezik is .
Fel rángattam Kiowat az ülésből ami eléggé nehezen ment. Majd a többieket és így énekeltünk Mirával.
Mikor vége lett a remek elő adásnak nagy taps vihar támad a kávézóba , meg hajoltunk és abban a percben ki is tört belőlünk a nevetés.
- Istenem te lány isteni vagy !- Ashley kedves hangját hallottam meg eddig észre se vettem , hogy ők is itt vannak.
- Köszönöm. De ez semmiség .-legyintettem.
- Ez semmiség akkor mi meg majmok vagyunk.- bökött vállba Kiowa.
- Én tudom , hogy Te .- böktem meg a mellkasát .- Majom vagy .- majd rá vigyorogtam.
- Köszi , Pingvin .- tette ott a nagy eszét.
- Pingvin.. komolyan pingvin ?- kérdeztem vissza.- Hideg és te a pingvint mondod , hülye vagy -e vagy nem!?- tettem fel ezt a nagyon okos kérdést.
- Öhhm na inkább nem mondok semmit ebbe valahogy mindig bele húzol.- tette karba a kezét.
- Jól teszed. - öleltem meg a nagy Majmon.
- Elnézést .- jött oda mellém egy ilyen férfi akit csak akkor ismertem fel , hogy ki is az mikor rá néztem .
- Úristen .- mondtunk egyszerre Miraval hiszen nem volt más az a férfi mint a híres neves Enrique Iglesias volt.
- Ne ne ne !- szerintem azt hitte kiabálni fogunk.
- Nem tesznek ilyet épp sok alatt vannak .- halottam Kiowat mellettem . És tényleg sok alatt voltunk mint a ketten Miraval. - Sophie .- rázogatott .
- Mi igen itt vagyok...- ébredtem fel .- Mira .- ráztam meg barátnőmet mire ő is felébredt.
- Ja .- mondta majd mind ketten egymásra néztünk és vissza az előttünk álló emberre. Aki csak mosolygót.
- Bocsánat , hogy meg zavarok , de csak meg akartam kérdezni , hogy az előbb te énekeltél -e ?- nézet rám.
- Én öhhm, igen ...- dadogtam - vagyis nem MI.- javítottam ki magam gyorsan .
- Mi nem csak ő..- Mirara néztem megsemmisítő nézéssel. - Csak te énekeltél. - miért csinálja ezt.
- De... - á feladtam minek is veszekedjek úgy is ő győzne most.
- Remek. Beszélhetünk egy percre oda kint ?- mutatott kifelé.
- Persze.- bólogattam majd követtem ki. Amint kiléptem egy pöpet fáztam ezért szorosan magam köré vontam  a karom így álltam a sztár előtt aki velem akar beszélni. Ezt még mindig nem fogtam fel.
- Na szóval.. halódtam milyen eszméletlen jól énekelsz és fel szeretnék neked ajánlani egy lemezt amit velem készítenél el és persze ebben az esetbe be tudlak téged és barátnődet juttatni az itteni Hollywood A-ba az a világ legjobb sztárképzőlej. Mit szólsz ?- döbbenten néztem rá , fel se tudtam fogni mit mond. Jól hallottam és azt mondta lemez és suli a legjobb . Tátott szájjal bámultam rá és próbáltam meg felfogni mindazt amit mondott. Meg ráztam a fejem .
- Hogy mondta ?- kérdeztem vissza.
- Jaj kérlek tegez.- mosolygót.
- Oké. - egyeztem bele .
- Egy lemez és a suli . Mit szólsz ? Benne vagy / vagytok?- kérdez és láttam rajta , hogy izgatott a válaszom miatt.
- Egy perc!- mondtam majd sétálgatni kezdtem fel- alá . Az lenne a legjobb ha elfogadnám hiszen az álmom és Mira álma is a suli tánc minden miért gondolkozok ezen ennyit mért nem vágom rá rögtön az igent. Mi van velem. - Igen !- vissza mentem és egyszerűen és gyorsan kimondtam .
- Remek. Itt a számon. Add meg a tiedét is és akkor holnap hívlak. Örvendtem Sophie.- mosolygót beírtam gyorsan a számom a telefonjába ő is az enyémbe.
-Én is . Viszlát.- majd el is köszöntünk és boldogan mentem vissza a kávézóba ahol szó szerint az a látvány fogadott , hogy mind annyian az ablaknak  nyomva a fülüket hallgatóznak. - Mi ez egy rossz szokás vagy mi ?- álltam meg az asztalnál mire midnek felém nézet.
- Mi akart ?- azonnal Mira és a többiek letámadtak.
- Egy lemezt ajánlott fel és az , hogy az itteni valami Hollywood suliba járhatunk ami a világ legjobb sztárképzője. - mondtam mire sokkos arccal nézet rám.
- MI ?- dadogta  Mira.
- Nem nagyapám persze , hogy te .- mosolyogtam .
- Úristen.- ugrott a nyakamba.
- Úgy- e!- ugráltunk ott mind a ketten mint a dedósok.
- Szóval sztár lesz beöleld.- kérdezte Tay mikor megölelt és a derekamra helyezte a kezét.
- Jajj , ne félj olyan nagy mint te nem leszek.- csókoltam meg.
- Reméltem is .- súgta .
- Hé!- ütöttem vállba.
- Sophie rendelés.!- halódtam meg Mike hangját.
- Bocsi. Megyek. - nyomtam még egy csókot Tay szájára majd rohantam is az asztalhoz amihez Mike mutatott de bár ne tettem volna.
- Jé, itt a másik senki !- Reni kedves tekintette volt ott.
- Neked is szia . Kijött a kávé vagy mi is .?- kérdeztem  mosolyogva.
- Uhh de nagy lett itt valaki ! Te is csak egy kis pincérnő lettél itt . - mondta.
- Lehet , hogy pincérnő vagyok de nem vagyok RIBANC mint egyesek.- hajoltam közelebb hozzá.
- Hé itt én vendég vagyok nem beszélhetsz így velem.
- Én meg itt dolgozom és ha kell ki is tehtlek , úgyhogy csönd legyen. Lehet , hogy Mirat tönkre tette Magyarországon. De itt nem fogod és csak szólok Reni ha bele kötsz belém kötsz jegyezd meg én nem kávét adok annál rosszabbat. - mondtam majd ott hagytam az asztalt.
- Miért nem szolgálod őket ki?- kérdezte Mike mikor vissza mentem .
- Ohh épp azt csinálom. - fogtam meg az egyik üveg vizet . Rá mosolyogtam Mirara aki értetlenül nézet rám mint a többiek. Majd vissza sétáltam Reniék asztalához. És most én is rá borítottam.- Most pedig Takarodjatok innen.- mutattam az ajtó felé.
- Ezt még vissza kapod.- csapott az asztalra.
- Vigyáz meg ne fázz. - nevettem fel mikor kiment a kávézóból.
- Ez mi volt?- kérdezte Mike mikor vissza mentem.
- Kiszolgáltam .- mondtam és tovább mentem . Rá néztem a srácokra akik nagyban nevettek én is nevetve mentem tovább a következő asztalhoz.

10. fejezet- Pinkypop

 Sziasztok! Hát meg hoztam a  frisst, szégyenlem magam amiért ilyen későn, de az az igazság hogy már a fületeken jön ki ez is amit most fogok írni. Nem érek rá annyira mint eddig. Teljesen el vagyok havazva. Új suli új környezet, sokkal több dolog amit el kell intézni..:(( De azért próbálok erre is időt fordítani:))) a számot pedig hallgassátok meg én nagyon szeretem. Igazi deszkás szám :D 

Xoxo: Pinky

Lent ültünk a kanapén a lábunkat mind hol pokrócba, hol takaróba burkolva volt fölhajtogatva a kanapéra. Vasárnap reggel, ilyenkor mi mást tehetne az ember, minthogy ül és nézi a reggeli kis bugyuta rajzfilmeket, amiket négy éves korában már több mind egymilliószor látott, de még így már majdnem húsz éves fejjel is élvezem a Csőrikét,  a Tom és Jerryt és a Scooby Doo-t. ahogy végignéztem Kiowa és Sophie arcán mindkettőjük arcán ugyan az a kialvatlanság látszott. Én nem éreztem olyannak magam, mint ez a két személy, akik úgy néztek ki mint akin átment az úthenger. Tegnap este Kellan egész végig ott feküdt mellettem, míg el nem aludtam. Ezt csak azért tudom, mert amikor reggel fölkeltem találtam egy cetlit, amire az volt ráírva, hogy este amint elaludtál elmentem, mert reggel hamar kell indulnom a stúdióba de amint végzek vissza jövök hozzád. Valaki csöngetett, és mivel Tess néni nem volt itt és ez a két mafla csak a tv képernyőjét bámulta ezért nekem kellett föl áldoznom magam és kicsoszognom az ajtóig. Snoopys rózsaszín papucsommal a lábamon csoszogtam ki az ajtóig, magam köré tekerve Kellan pulóverét. Kinyitottam nagy nehezen az ajtót, szemben, pedig az a személy állt, akit nagyon vártam. Rögtön a nyakába ugrottam, ő pedig készségesen megforgatott maga körül. Amin letett lábujjhegyre pipiskedtem és kértem tőle a reggeli puszimat. Egyik kezét becsúszatta a pulóvere alá a derekamra tette a kezét, míg a másikkal szorosan összekulcsolta az ujjainkat.

-         Szép reggelt Gyönyörűm.- simított végig az arcomon.

-         Neked is Mackóm. – bújtam bele védelmező karjaiba, itt olyan jól éreztem magam. Ilyenkor olyan érzésem volt, hogy innen senki nem szakíthat ki, senki sem bánthat, ha bejutok e-közé a két erős kéz közé.

-         Gyere, menjünk beljebb, mert itt megfázol nekem rövidnadrágba. -csúszott a keze a fenekemre. Becsoszogtunk a nappaliba, ahol a két lustaság még mindig a tv-t bámulta. Lehuppantam a kanapéra, Kell is mellém ült átkarolt, én pedig betakaróztam és neki dőltem izmos mellkasának.

-         Nem ez így nem jó! Kellan jobban rugaszkodj el, és akkor magasabbra tudsz repülni, jó?- magyarázta a producer, mikor már harmadszorra állította le a felvételt. Fáradtan pislogva néztem a felvételt, mivel drága édes Kellanom fölkeltett fél ötkor, hogy megy forgatásra, és ha van kedvem, akkor kikísérhetem, így most itt ülök délelőtt tíz órakor és nézem, amint forgatják az új filműket. Álmosan piszkáltam a Mc Donald’s-os poharam tetejét, amibe még mindig meleg volt a forró csoki, pedig elég régen vettem. – Na jó, tizenöt perc szünet!- adta föl a producer és mindenkit elhessegetett. Fölkaptam a mellettem lévő pohara és a felém közeledő mackó felé nyújtottam.

-         Köszönöm! – vette el és belekortyolt. – Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? – nézett rám kérdőn, és lehajolt és megcsókolt.

-         Igazat megvallva nem én hoztam a kávét… -mosolyogtam sunyin. – Hanem Kiowa. De most már tudom, hogy mi is a kedvenced.

-         Nem baj… - lépett mögém és kezeit a vállamra tette. – Elmegyünk este valahova?

-         Hova szeretnél.- tekertem ki a fejem, hogy lássam az arcát.

-         Hmmm.. nem tudom…- húzta a száját – Mondjuk sétálni, vagy majd az még eldől, na mit szólsz hozzá?

-         Jó ötlet. – döntöttem oldalra a fejem és élveztem, ahogy a vállamat masszírozza. –Gondolkodtál már abba, hogy elmenj masszőrnek? –

-         Őő nem.. igazság szerint kémiával akartam foglalkozni, ha nem jött volna össze a színészi álom. – nyomott egy puszit a fejem tetejére. – Hamarosan vissza, kell mennem.

-         Nagyon haragudnál rám, ha eltűnnék? - - haraptam bele alsó ajkamba. – be kell mennem, dolgozni, mivel Sophie mára is teljesen meghalt.

-         Nem egyáltalán nem. Elvigyelek?

-         Őő nem kell köszi, Alex elszállít odáig. Na de most megyek. – álltam föl a székből, ami igazság szerint Kellan-é lett volna. Felé fordultam és a nyaka köré tekertem mindkét kezemet. – Szia!- néztem mélyen a szemébe és megcsókoltam.

-         Este fölveszlek ott, jó? – mondta mikor elválltunk. Mire én csak bambán bólogattam, és elengedtem.

-         Mehetünk?- nézett rám Alex mire én bólintottam és elindultam utána, fölvettem még a forró csokimat és a kocsi felé vettem az irányt.

-         Köszi a fuvart. – mosolyogtam rá kedvesen. –Jó munkát – mondta, amikor kimásztam a kocsiból.

-         Neked is. Szia.- intett és elhajtott. Ahogy beléptem a kis kávézóba, Kevin rögtön behúzott a pult mögé.

-         Jó, hogy jössz. Annyian vannak, mint az oroszok!- nyomta a kezembe a kötényt miután elengedett az ölelésből. – gyorsan kapd föl és vidd ki ezt, kérlek. Addig én készítem a következő adagot. –tolta elém a tálcát, amin a fagyi és kávé csészék csak úgy tolongtak egymás mellett. Gyorsan magamra aggattam a kötényt és már vittem is ki a rendelést. Tényleg nagyon sokan voltak, szegény Kevinnel alig bírtuk az iramot. Aztán sikerült úgy dél körül alább hagynia a tömegnek, akkor volt egy kis pihenőnk, így le tudtunk ülni. Igaz a padlóra ültünk, de nem nagyon zavarta egyikünket sem, hogy nincsen szabad szék, ahova tudnánk ülni. – fúúúúú . – nyögte Kev mikor végre rendesen tudta venni a levegőt. – Istenem miért nem lehet több dolgozót behívni?- morfondírozott mérgelődve.

-         Nem tudom, de amúgy meg lett volna Sophie is de ő most nem tudott eljönni. És ezt a főnök nagyon jól tudta….

-         De hát akkor miért nem szólt valakinek, hogy helyettesíteni kéne, mert egy embert kidőlt.

-         Áhh nem tudom.- álltam fel, mert valaki bejött. De amint megláttam őket az élettől is elment a kedvem. Visszafordultam, hogy megkérjem Kevint hogy, szolgálja ki őket, de ő addigra egy másik asztalhoz ment. Így vettem egy mély levegőt és fölkaptam az egyik tálcát, és oda mentem a lányokhoz.- Mit hozhatok? –erőltettem magamra egy kis mosolyt.

-         Nézzétek, ki van itt. Na mi van más munkára nem jutottál? Mert talán amerikába snekit sem érdekel a kitűnő érettségi. Vagy csak azért jöttél ide mert otthon nem vettek föl sehová sem? - mutatott rám Reni rikító pink színű körmeivel. Miközben az arcomra vihogott. – Én kérnék egy jegeskávét, félzsíros tejszínnel, és egy kistejszínhabbal és egy csipetnyi fahéjjal.- nyávogta.

-         Ribanc.- suttogtam miközben föl írtam majd a többiek is elnyávogták a rendelésüket, én pedig vissza csoszogtam a pulthoz. – ó istenem segíts meg!- nyögtem és leraktam a tálcát a pult tetejére, a derekam köré két erős kéz fonódott, majd forró lehelet cirógatta végig a nyakamat, amire végül egy apró csók került. – Neked is szia.- leheltem elhalóan.

-         Szia szépség. Előbb elengedtek gondoltam, beugrok és megvárom, amíg lejár a műszakod. – vigyorogta, és elengedett. -Leülök a srácok mellé.. –mutatott a sarokban lévő kis asztalra, ahol ott ültek a fiúk. Bólintottam és becsúsztam a pult mögé. Kivittem a két lánynak a rendelést.

-         Mindjárt hozom a jegeskávét is. – morogtam, és oda mentem a fiúkhoz. – Kértetek már valamit?

-         Igen. –válaszolta Kellan. – Baj van? –ráncolta össze a szemöldökét.

Reni

-         Nem nincs. – indultam vissza pulthoz. Éppen a jegeskávét készítettem miközben fölemeltem a fejem és láttam, ahogy Reni óriási szemekkel nézte Kellant. Vettem ez mély levegőt és fölkaptam az első üveget, ami a kezembe akadt és a fahéjat is jól meglódítottam így az üveg tartalmának a fele belement.. Majd kivittem a kis szőke cica baba elé raktam, próbáltam szépen letenni, mert szívem szerint vagy az asztalra vágtam volna vagy a lány képébe öntöttem, volna.

-         Óó végre. – húzta maga elé és belekortyolt. De azzal a lendülettel vissza is jött neki, még pedig rám köpte az egészet. – Ez mi? –sipákolta. – Meg akarsz mérgezni? Ez ihatatlan!- csapta az asztalra. Vettem egy mély levegőt és fölemelten a fehér felsőmről, ami most tiszta kávé volt a tekintetemet, és fölvettem lassan a poharat majd a lány feje felé emeltem és ráborítottam az egészet.

-         Kedves egészségedre.- mentem vissza a pultba és levágtam magamról a kötényt és kisétáltam. Haza felé vettem az irányt. Mikor viszont elkapta Kellan a karomat.

-         Hé! Mi volt ez? – nézett rám kérdőn.

-         Nem értenéd, hagyjuk.. – húztam ki a kezemet az övéből és újra útnak indultam.

-         Miért nem érthetném?

-         Mert ez már régi ügy volt kettőnk között.

-         Mit mondott neked, amitől ennyire fölhúztad magad?

-         Semmit! És most örülnék, ha beengednél a házunkba. És már egyébként sem lényeges.  – toltam félre majd besétáltam az ajtón. Sophie amint meglátta a pólóm a nappaliban ülve kérdő tekintettel nézett rám. – Ne is kérdezd. – mutattam rá dühösen. És föltrappoltam a lépcsőn de még hallottam, ahogy Soph megkérdi hogy mi a bajom Kellantól. Levettem a felsőm és átvettem egy másikat. És leültem az ágyamra.

-         Héé! Mira beengedsz?- kopogott az ajtómon és bejött.

-         Gyere.- morogtam és leüt mellém az ágyra.- Nem hiszed el kivel, találkoztam, és kiöntöttem nyakon a jeges kávéjával. – néztem rá dühösen izzó szemekkel. Ő, pedig rázta a fejét. – Renivel és a bandájával.

-         Nee… Beszóltak?

-         Ja nem is kicsit… Leszóltak, hogy biztos azért vagyok itt, mert sehová nem vagyok jó. Ja meg Kellant úgy bámulta, hogy nekem az még sok volt. véletlenül túlöntöttem benne a fahéj a jegeskávéjába és amikor, kivettem és beleivott abba visszaköpte rám és azzal vádolt, hogy meg akarom, őt mérgezni. Na és itt telt be a pohár és ráöntöttem az egészet a fejére leszedtem magamról a kötényt és kisétáltam. – vázoltam föl a helyzetet mire Sophie elkezdett hangosan vihogni.- most ebbe mi a vicces?

-         Elképzeltem, ahogy állsz Reni előtt dühös ijesztően dühös szemekkel, amint nézed, ahogy a kedvenc fehér felsődet leköpték kávéval, majd lassan megfogod a poharat és szépen Reni feje fölé emeled majd egy egyszerű mozdulattal a nyakába borítod, és szépen Mirásan kisétálsz a kávézóból. – nyihogta a hasát fogva mire nekem is mosoly került az arcomra.

-         Így visszagondolva tényleg vicces az egész, de én tényleg nagyon szeretem azt a fölsőmet. Ezért most gyorsan ki is mosom. –pattantam föl és a mosógéphez rohantam. Bedobtam a felsőt és már el is indítottam a gépet. - Na jó most viszont lemegyek, és bocsánatot kérek Kellantól amiért olyan bunkómód, viselkedtem vele. – nyitottam ki az ajtót de ő már az ajtó előtt állt. – ó ezzel megspóroltál nekem egy lépcsőnyi mászást. Köszönöm. –mosolyogtam kedvesen. Sophie kisurrant, Kellan pedig belépett az ajtón. – Figyelj Kellan én sajnál..- kezdtem bele de ő félbeszakított és megcsókolt. Egészen az ágyig hátráltunk ott, pedig eldőltünk. – bocsánat, amiért olyan bunkó voltam, csak mérhetetlenül dühös voltam arra a lányra. Az egész óvodás koromtól a gimis éveim végéig megkeserítette azokat az éveket. És most visszakapott egy dolgot a sok közül.

Új!

Sziasztok!!!

Tegnap este késő este eszembe jutott egy új történet és nem hagyhatom kárba menni ezért , úgy döntöttem megcsinálom. Tudom ez már a sokadik blogom de na most mit csináljak . Náhányan vannak közületek aki szeretik olvasni amit írok és én is szeretem csinálni ezt.
Na mindegy is. a lényeg , hogy ez egy új történet.
És már hoztam is a kis ízelítőt róla, ma még az első rész is felkerül este . :D
Remélem ez is tetszeni fog nektek . Puszi Zümii.

http://m-angyalcsok.blogspot.com/

Nagyon nagyon sajnáljuk!!!

Sziasztok!!!

Nagyon de nagyon nagyon és annál is nagyon sajnáljuk magunkat amiért még nem volt FRISS . DE ti is tudjátok itt a suli és kezdődik a kemény év ...
De ahogy már tudunk hozzuk a frisset ígérjük.

Bocsánat . Puszi. Z & P :D